Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

Teremtsük meg a temeldszivetkezetek szervezet! újítémozgalmát Száz mezőgazdasági szakkonyvet minden faluba A mezőgazdaságnak a kö- eelmúltban lezajlóit nagy­arányú átszervezés lehetősé­get biztosít arra, hogy a termelőszövetkezetekben spon­tán jelentkező újítási javasla­tok helyét széles körű és szer­vezett tömegmozgalom váltsa fel. Felvetődik a kérdés, hogy a népgazdaságban jól bevált újítási fogalom — mint meg­határozás — alkaknazhatónak bizonyul-e a mezőgazdaság kö­rében is? Kérdés pl., hogy mit kell a tsz-ek vonatkozásában a viszonylagos újdonság fo­galmán érteni. Mi. tekintendő felettes szervnek, amelyek ré­széről történt előzetes tervbe­vétel a viszonylagos újdonsá­got lerontja? Alkalmas lesz-e ez a forgalom a nem ipari, ha­nem elsősorban mezőgazdasá­gi (agronómial, biológiai) jel­legű javaslatok elbírálására, alkalmazására és széles körű tapasztalatcserére bocsátásá­ra? Magától adódik az a kér­dés, hogy mély újításokat te­kintsünk helyi jellegűeknek, amelyek pusztán egy bizonyos termelőszövetkezetet érinte­nek, s melyek azok a javas­latok, melyek tájjéLlegnél, vagy egyéb szempontoknál fogva több termelőszövetkeze­tet, állami gazdaságot, vagy esetleg más szerveket is érin­tenek. Ki legyen az egyszemélyi el­bíráló? Egyáltalán, helyes-e a tsz-ekben egyszemélyi elbí­rálást bevezetni? Az újító- mozgalom kezdetén nem egyé­ni, hanem bizottsági elbírálás volt, csak a fejlődés bizonyos fokán vezettük be az egysze­mélyi elbírálást. Meg kell vizs­gálni, hogy népgazdaságunk általános fejlettsége lehetővé teszi-e ezen a területen áz egyszemélyi elbírálás beveze­tését, vagy szükséges itt is hasonló .fejlődésen keresztül vinni a mozgalmat, s a cso­portos elbírálás után áttérni az. egyéni elbírálásra? Felme­rült az a gondolat is, hogy különbséget kell tenni az egyes újítási javaslatok között azok jellege szempontjából magánál az elbírálásnál is. Kisebb helyi jelentőségű ja­vaslatoknál egyszemélyi elbí­rálást lehet alkalmazni, míg nagyobb jelentőségűeknól cso­portosat A több termelőszö­vetkezetet érintő javaslatok­nál pedig már a tsz-en kívül­álló szervek képviselőit, más tsz-eik képviselőit, esetleg a já­rási, vagy megyei tanács me­zőgazdasági szerveit is be kell vonni az elbírálásba. Ez a kérdés szorosan összefügg a következő problémával: A népgazdasági eredmény értékelése. A népgazdasági eredmény és a vállalati ered­mény közötti különbség az újítómozgalom területén mind fogalmilag, mind a gyakorlat­ban kellően elhatárolódott és kijegecesedett. A termelőszö­vetkezeteknél azonban ez a kérdés mind elméleti, mind gyakorlati szempontból új problémákat vet fel. Hogyan, miként kell az együttműködést kiépíteni a tsz-ek között, ille­tőleg a tsz-ek, állami gazda­ságok, vállalatok között, akár az értékelés, akár a díjáthá- ritás, kísérleti és megvalósítá­si költségek megosztása, elszá­molása terén? Általában, több szervet érintő javaslat esetén, melyik szerv, tsz foglalkozzék a kísérlet, a bevezetés kérdé­sével? Hogyan tehetjük érdekeltté termelőszövetkezeteinket ab­ban, hogy a haladás érdeké­ben vállalják a kezdeti ne­hézségek leküzdését és az ez­zel járó költségterheket, vi­szont kellő körültekintéssel és megfontolással is járjanak el e téren? Ne kísérletezzenek olyasmivel feleslegesen, amit már akár az országon belül, akar más országban megvaló­sítottak, s melyek tapasztalat­csere útján történő átvétele különösebb nehézséget nem jelent. Számos termelőszövetkezet az érvényes előírások kereté­ben nehézség nélkül megol­dotta az e téren felmerült kérdéseket. Több tsz részéről viszont megoldhatatlannak minősített akadályként jelent­kezett a megfelelő pénzügyi keretek és rendelkezések hiá­nya. a. Honnan fedezzék a kí­sérleti és megvalósítási költ­ségeket, hogyan számolják el ezeket? b. Miből fedezzék és ho­gyan számolják el az újítót, a közreműködőt és a tapasztalat- cserét javasló személyeket megillető díjakat? e. Az újítási díj és az ez­zel összefüggő díjak szem­pontjából mikor tekinthető az újítás üzemszerűen bevezetőik­nek? 1 Mi tekintendő kísérleti és mi megvalósítási szakasz­nak az újítás bevezetése és elterjesztése során? Különö­sen érdekes ez a kérdés az agronómiái és hasonló jellegű újításoknál, ahol a kísérletet az időjárási viszonyok miatt nem lehet tetszés szerint bár­mikor megismételni, hanem csak évenként. d, A megtanítás, a nép­gazdasági eredmények elszá­molása, a hitelezés kérdése — számos olyan probléma, mely nem pusztán a pénzügyi fe­gyelmet, az elszámolás rend­jét, de egyúttal az együttmű­ködés kérdéseit is érinti. Vita esetén melyik legyen az a felettes szerv, mely e vitában megnyugtatóan ha­tároz, mind a szakmai, mind a helyi ismeretek birtokában? Egy mozgalom szervezésé­nél, megindításánál nem kö­zömbös, kire bízzuk e feladat ellátását. Az újítási előadónak nemcsak az a feladata, hogy várja a javaslatok beérkezését és azokat az előírásoknak meg­felelően adminisztrálja. Min­denki előtt világos, hogy jóval többről van szó. A termelőszövetkezetek szer­vezett újítómozgalmának meg­teremtése érdekében e felme­rült problémák megoldása sürgős. Meg kell találni azo­kat a helyes ösztönzőket, me­lyek összhangba hozzák az egyének, a termelőszövetkeze­tek és az egész dolgozó társa­dalom érdekeit. Helytelen vol­na azonban ezeket a kérdése­ket pusztán az elmélet szem­pontjából, elvi szinten tár­gyalni. A cél az, hogy a gya­korlatban jól alkalmazható, helyes irányelveket állapít­sunk meg. Ehhez elsősorban a gyakorlatból kell kiindulnunk. Meg kell vizsgálni néhány szövetkezetnél — akár helye­sen alakult az újítások, talál­mányok ügyintézése, akár nem — a tényleges gyakorlatot. A szervezett újítómozgalom megteremtését biztosító irány­elveket csak a dolgozó pa­rasztság, a termelőszövetke­zetek tagságának bevonásával lehet megállapítani. Lényeges, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek újítómoz­galmáról meginduló vitában maga a tagság is vegyen részt. Elsősorban az ő érdekük a széles és szervezett újítómoz-, galom kialakítása. Ez a moz­galom csak akikor lehet való­ban az ő mozgalmuk, ha an­nak minden részében, már a? azt megindító vitában is részi vesznek. I>r. Dán Jen$ A fenti cikk — amit rövi­dítve közlünk, — tejles ter­jedelemben az „Újítók lapja” 1962. év 21. számában jelent meg. Kérjük a termelőszövetkeze­ti vezetőket, tsz-tagokat, ál­talában mezőgazdasági kér­désekkel foglalkozó tanácsi, vállalati szakembereket, hogy a termelőszövetkezeti újító­mozgalommal kapcsolatos konkrét tapasztalataikat, el­képzeléseiket lapunk szerkesz­tőségéhez juttassák el. Szerkesztő bizottság Sigér Imre fordítása ARANYRÖG Georgij Seieszt elbeszélése egy koncentrációs táborról Odajött Arkáska Szinicin átvevő, gúnynevén Tonkij. A hétköznapok krónikása ő, kí­sérő nélküli és vezeti az át­mosott hordaléknak a számí­tását Arca simára borotvált, s eperszappanszagot áraszt — Mennyi van, kérdezi Tonkij. — Fél tonna lesz — feleli Dusenov. Tonikij felírja, s odatelep­szik hozzánk, elővesizi a ciga­rettatárcáját, ad nekünk egy- egy egész rnahorka cigarettát fejenkint. Mi tudjuk, hogy az ilyen cigarettát a kegyvesztett csekista Búrért sodorja ne­ki. Golubev egy kolhozisita naívságával kap a nem várt ajándék után azonnal rágyújt, mi pedig a cigarettákat lát­ható helyre tesszük. Majd csak később gyújtunk rá. Tonikij fecseg. — Ti politikaiak vagytok, milyen előrelátók. Egyszóval dialektikusak... Élni kell, ti pedig csak kínozzátok maga­tokat. Élni mdndenútt lehet. Világos! — Nem, nem is olyan vilá­gos — felelte Gén gyek — Különc csudabogarak, kiált fel Tonkij, és vesz elő valódi „Belorusz“’ cigarettát. Néhány sukkot mellre szívott belőle és átnyújtotta Dusenov- nak. Dusenov kétszer szippan­tott, adja Gengyelnek, ő szin­tén kétszer és adja nekem, én pedig Golubevnek. No a magtárt bekebelezté­tek! Dünnyögi és a megma­radt cigarettát zsebre dugja. Tonkij elhallgatott, majd ez­után megkérdezte. — Felesleg van? — át le­het váltani mahorkára, ke­nyérre, kására. — Nem tudod, hogy a fron­ton vagy? — kérdezte Duse­nov. — Hát az a vén gazember tudja? — felelte Tonkij. Én nektek üzletet ajánlok, ti pedig a frontról fecsegtek. Nálatok semmi nem úgy van, minit a többi embernél. A nevetés fog el Kommunis­mus, szocializmus! Kodhoz, szovhoz! Program, szabályzat! Kapitalizmus, internacionaliz­mus! Élni kell! Nb, fölösleg van?... — Honnan adódna a fölös­leg... Csak a normál adagot termeljük ká, felei Dusenov és összeráncolja a homlokát Tonkij felemelkedik. No nézzétek, hát lehet egy grammért fél tonna dohányt a legjavából. És váratlanul befejezi. — Vennék be Moszkvát és lenne kapitalizmus. Mennének az üzletek. Mi hallgattunk a csodálko­zástól: Tonkij kapitalizmust akar! Milyen kapcsolata van neki a kapitalizmussal? Gen- gyel meg is kérdezi: — Árkágyij! És ha neked milliókat adnának, mit csi­nálnál te akkor? Tonkij leül. — Idióta kérdés. Millióval mindent lehet kezdeni. Száz­ezret az ügyésznek apróbb ki­adásokra. Világos? Azután pe­dig Bertához. Lávrentyij Páv- lovics, „adjon nekem három­száz börtönre ítéltet” arany­bányát nyitok. És ettől sose rosszabbat. Ne nyugtalankod­jatok, megtalálnám a módját, he^v mit lehet csinálni egy­millióval. Nem vagyok én Osz- táp Bender! Dusenov felemelkedik mondja: — Gyerünk dolgozni. Nyíregyházán rendezik ez Országos Mezfigezd sági Könyvhónap megyei megnyitóját Ez év februárjában ismét megrendezik az Országos Me­zőgazdasági Könyvhónapot. A Szabodcs-Szatmár megyei elő­készítő bizottság tervei sze­rint az idei könyvhónap sok- étűbb, tartalmasabb és ered­ményesebb lesz a tavalyinál. A Hazafias Népfront Me­lyed Elnökségének kezdemé­nyezésére „Száz mezőgazdasá­gi szakkönyvet minden falu­ba” jelszóval mozgalom in­dul a falusi könyvtáriak szak­könyv ellátottságának javítá­sa érdekében. E mozgalom el­ső beszerzéseit tanácsi költ­ségvetésből és termelőszövet­kezeti hozzájárulásból vásá­rolják. Februárban a járási könyvtárosok és könyvesbolt dolgozók, a tanácsok mező- gazdasági és művelődésügyi osztályainak munkatársai, a íöldmüves szövetkezetek veze­tői felkeresik a termelőszövet­kezeteket és felkérik őket, hogy évenként és holdanként egy forintot fordítsanak a he­lyi könyvtár állományának gyarapítására. Az Országos Mezőgazdasági Könyvhónap ünnepélyes me­gyei megnyitóját február 4-én délelőtt 10 órakor Nyíregyhá­zán rendezik. Megér János tu­dományos kutató tart előadást a dohánytermesztésről. Or­szágos hírű előadók közremű­ködésével, ezenkívül még 212 helyen tartanak előadást Wolmuth Richárd szakíró Cse- göidöm, Nyékes István tudo­mányos kutató Zsarol.yában. Vaján és Tiszadadán J. Hor­váth László tudományos ku­tató, szakíró ököritófüipösön és Guláeson, Barada Lajos, a Földművelési Minisztérium főelőadója Balkányban, Emszt József lektor, Nyírbogátom és Ibrányban. Február 1—7 között minden községben a mozi előadások előtt ünnepélyesen méltatják a könyvhónap jelentőségét A Megyei Könyvtár: „A közművelődési könyvtárak a mezőgazdaság fejlesztéséért“’ címmel ismertetőt juttat eí a járási könyvtárakhoz, amely­ből a járásra vonatkozó ada­tokat népszerűsítik a közsé­gekben. A nyomdai előállítás­tól függően megjelenik Kuk- nyó János tollából a megye mezőgazdaságának térképek­kel, grafikonokkal illusztrált ötéves terve. Érdekes, újszerű kezdemé­nyezés lesz, hogy a három legtöbb olvasóval rendelkező községben a Megyei Könyv­tár és a MÉSZÖV Igazgatósá­ga 2000—2000 forint értékű könyv- és tárgyjutalmat sor­sol ki a beiratkozott olvasók és legtöbbet olvasók között Ezeket a rendezvényeket író­olvasó találkozók vezetik be és könyvbálokkal zárulnak. A Kelet-Magyarország c. napi­lapban két alkalommal me­zőgazdasági tárgyú kereszt- rejtvényt jelentetnék meg. A megfejtők ériékes jutalmak­ban részesülnek. A korszerű termelési kultú­ra megismertetését és a tsz parasztság nagyüzemi szem­léletének. kialakítását segítik a hónap folyamán megrendezen­dő mezőgazdasági ismeretter­jesztő előadások. Csak a föld­művesszövetkezetek rendezé­sében 126 előadást tartanak. Ezek többségét a könyvesbol­tok, helyi könyvtárak és bi­zományosok könyvkiállítással és árusítással kötik egybe. Az fmsz-i könyvesboltok több ezer mezőgazdasági szak­könyvvel készültek fel a vár­ható kereslet kielégítésére, ötvenhárom községben — ugyancsak a földművesszövet­kezetek szervezésében — ház- ról-házra árusítják a szak­könyveket. Péter László Papp Gyula, a kocsordi Új Élet Tsz állattenyésztési bri- gádvszetőíének jelentős része van abban, hogy az állat­tenyésztésből több, mint másfél millió forint bevételt értek el 1962-ben. Lelkes hangulatú gyűlésen a megyei tanács tagjainak sorába jelöltek. (Hammel József.) Több gondot a juhok áttelelíetésére ötéves tervünk a dolgozók növekvő szükségleteinek jobb kielégítése érdekében előírja 1965-ig a gyapjúhozam 53—55 százalékos növelését 1960-hoz viszonyítva.További feladatunk a jelenlegi gyapjú termelés meg­kétszerezése, mert csak így le­Tomkíj mielőtt még elmegy, felhívja a figyelmünket, ,ia valami lesz, azonnal hozzám. Semmi neheztelés. Mi újból hozzálátunk a ne­héz munkához. Le kell dol­gozni az adagot a löttyös ká­sáért Két óra múlva csiná­lunk cigaxefctaszimetet. A nap vörösből ismét sárgává lett. Mi ülünk és beszélgetünk. Gengyei kíváncsiskodik: — Golubev? Tegnap téged, hogy is szórakoztatott? Először elmosolyodott, majd mesélni kezdi. — Hivatott engem és elkez­dett locsogni erről, arról, meg­kérdezte, hogy élsz. Cigaret­tát adott. Szívjad, mondta, annyit, amennyi jólesik. Az­után odacsúsztatott nekem egy ívet. A titkos munkatárs toboroz... Én pedig ezt gon­doltam, vigyen el az ördög, fogtam és aláírtam, ö nagyon megörült, s ad nekem egy félcsomag mahorkát, és még ezt kérdezi: mit csinálnak, nem terveznek valamit?™ — És te pedig? — Én pedig ezt feleltem ne­ki, a fronton mindenki ké­szülődik Sztálin elvtársnak egészséget kívánni, Hitlernek pedig, hogy vigye el az ördög. Erre az én vendéglátó házi­gazdám állatként esik nekem, hogy ordít: ereggy innét az anyád... majd ott hallatsz daj­kamesét... Én pedig eljöttem, a rnahorka meg itt van ni. (Folytatjuk.) hetünk önállóak. A gyapjúter- melésen kívül fontos népgaz­dasági érdek fűződik a juh- tej termeléséhez. A kaskaval és merinofort sajtjaink kül­földön is keresettek, de nö­vekszik az érdeklődés tejes­és pecsenyebárányaink iránt is. A juhtenyésztés javítása érdekében a kormány kauká­zusi, ramboulliet, sztravlopoii és aszkániai juhok importját is lehetővé tette. Elterjedt — és sajnos, na­gyon egyoldalúan elterjedt — vélemény az, hogy a juh igénytelen állat. Az igaz, hogy ott is talál táplálékot, ahol a nagy állatok már nem, de ez nem jelentheti azt, hogy a juhoknak a minimális táplá­lékot sem szükséges a tárolt takarmányokból biztosítani. Megyénkben mintegy kétszáz­ezer darab juhot tartanak a gazdaságok. Ezeknek az egy­évi gyapjú- és tej hozama megközelíti a húszmillió fo­rintot, s emellett jelentős a juh húsként való értékesítése is. Egy ilyen kevés munkát, alapjában yéve nam sok ta­karmányt igénylő állatra, amely általában darabonként 400—500 forint bevételt bizto­sít évente a közös gazdaság­nak, több figyelmet kell for­dítani — mind a tsz. mind a népgazdaság érdekében. Az idei tél az á tagosnál hidegebb. A hó befedte a me­zőket. Ami ennivalót a juh ilyenkor talál — s ez a gyen­ge takarmányszalma értéké­nek sem felel meg — az még arra sem elegendő, hogy lét- fenntartását, komolyabb erőn­léti romlás nélkül biztosítsa. A juhok takarmányozására, gondozására éppen étert sok­kal nagyobb gondot szükséges fordítani, mint ahogy a szö­vetkezetek többségében teszik. A nyírmeggyes! Petőfi, a má­tészalkai Egyesült Erő, a jár­mi Alkotmány, a kisvarsányi, aranyosapáti, lövőpetri és még más tsz-ekben a juhoknak egyálta'án nem adnak enni, csak amit a jeges, havas me­zőin találnak... Huzatosak az akiok, nincs száraz alom, a gyapjú piszokkal keveredik, a nedvességtől romlik a szála» minősége. Hamarosan bekövetkezik a vemhesség megszűnésének, az elléseknek az ideje. Most kü­lönösen gondot szükséges for­dítani az anyajuhokra, s biz­tosítani kell a bárányok táp- lását is. Egy anyajuhnak, hogy egészséges bárányt hozzon vi­lágra, jó legyem a tej- és gyapj úhozarn, czilázsból 3, pillangós szénából 0,5, abrak­ból 0,3 kilogrammot szükséges biztosítani naponta, s éjsza­kára legyen részükre takar­mányszalma. Különös gonddal kell összeállítani a kisbárá- nyok takarmányát: finom szénát és abrakot. A csak gyápjúhozamot biztosító — nem anya — juhoknak is szükségük van a szénára, szi- lázsra, takarmányszalmára. A kisbárányoknak szükséges kü­lön etetőt — bárányóvodát — biztosítani az atkol egyik ré­szében, ahol legjobban védve lesznek a hidegtől. A juhászok — mint maga a szövetkezet is — megtalál­ják számításukat a juhtartás- ban. A munkaegységre Jutó és a jól bevált premizálással szerezhető jövedelműk fokozza igyekezetüket, de most, télen, bármilyen erőfeszítést is tesz, nek a legeltető takarmányo­zással, ez nem elegendő, hogy az e téren meglévő fel­adatainknak maradéktalanul eleeigt tegyünk. Szidta József. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents