Kelet-Magyarország, 1963. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-22 / 17. szám
Jelölő gyűlések Nyírbátorban A nyírbátori dolgozók Dévai Bélán? dohánygyári dolgozó g nevét a megyei tanács jelöltlistájára javasoltak. Sárfi Rózsit, az Orvosegész- •dgügyi Szakszervezet titkárát. országgyűlési képviselőitek jelöí lék. «Bocsássanak meg nekem../* Ivóciniborák alkonya — A sovány boríték Húsz szőlőkaró ára A hallgatóság állva figyelte a társadalmi bíróság döntését: Ismételt szabálytalanság és fegyelmezetlenség miatt V. Mihályt azonnali hatállyal felfüggesztjük munkájából”. A nyirbélteki erdészet dolgozói fellélegeztek. Távozóban újból végig gondolták V. Mihály esetét: Először munkaidőben italozott, tárnáit is kínálta, akikkel verekedésbe keveredett. Kiütötték egyik saemét. Míg az ivocimborákat már elbocsátották, V. Mihály »érülését méltányolták, csak írásbeli megrovást kapott. Nem okult az esetből. Egy évvel később ismét munkaidőben adózott káros szenvedélyének, amely majdnem az életébe került: a hálókocsi kerekei alá esett, súlyos sérüléssel szállították orvoshoz. Betelt a pohár: elbocsátották Öt MCsavaros üveg a zsebben — Különösen téli időben ad sok munkát a társadalmi bíróságnak az italozás — mondja Árvái István, a Nyírségi Állami Erdőgazdaság társadalmi bíróságának elnöke. Sokáig emlékezetes marad például Sivák János határozott felszólalása a nyírbátoriak ügyének tárgyalásakor. „Panaszkodnak egyesek, hogy hó végén sovány a borítékuk, keveset keresnek. Arra viszont egyikőjük sem gondol, hogy ittasan jön munkába, zsebében tartja a csavaros üveget s a szesz hatására fele munkát tud csak végezni. Még ennél is súlyosabb, ha egy ilyen emberrel kell emelnünk a nehéz rönköt, minden pillanatban elejtheti, bajt okozhat. Négy éve bízta meg a szak- szervezeti bizottság és az igazgató a társadalmi bíróságot a kisebb vétségek kivizsgálásával, elítélésével. Az italozás elleni harc mellett eredményesen küzdenek a társadalmi tulajdon védelméért s a balesetek megelőzéséért, Valótlan adatok az útiszámlán Aktákat ütünk fel; A. Béla Nyirbál teken al.g ha gondolta, hogy pillanatnyi kapzsiságáért a nyilvánosság előtt felel. Húsz szőlőkarót rejtett el a fajárandósága közéj — rájöttek, megfizettették vele, s munkatársai előtt szégyenítették meg írásbeli megrovással. T. Gyula soíőr sorozatosan valótlan adatokat jegyzett be az útiszámláira s így jogtalan keresethez jutott. F. István fát lopott, s amikor a társadalmi bíróság elé állították, megtörtén kö- nyörgött: „Bocsássanak meg nekem, ha még egyszer előfordul, magam kérem a kidooáso- mat’*. Követendő „perrend* Felettes szervek bizonyították: az erdészeknél működik az egyik legjobb társadalmi bíróság. Négy év alatt hatodrészére csökkent a fegyelmi vétség a 9 üzemegységben, — Különleges munkamódszerről nem lehet beszélni nálunk sem. Kezdetben nehéz volt. Amíg meg nem jelent az 1962. évi 24-es törvényerejű rendelet, amely konkrétan megjelöli a feladatokat, magunkra voltunk utalva. Az idő igazolja, hogy helyes volt a választásunk, amikor az italozás, a balesetek megelőzése és a társadalmi tulajdon védelme került a társadalmi bíróság munkájának középpontjába. Különös munkamódszerről nem, de követendőről mégis lehet beszélni. Árvái így sorjázza: „Nem engedjük sokáig feküdni a felbukkant ügyeket. Ha tárgyalunk gondoskodunk elegendő ülőhelyről, nem engedélyezzük a dohányzást, a felesleges közbekiáltozást. S hogy a „perrend” teljes legyen, a határozatokat állva hallgatják végig a részvevők. Mindez kellő komolyságot eredményez a tárgyalásokon: az emberek látják, érzik, hogy nem holmi erkölcscsősz- ködésről, fégyelmeedi-játszáe- pól van se». (angyal) cAdfrs s zakik n i/ o m (to k a in Petőfi a kedvenc — Működhet a fantázia — Gyalog a hóviharban Egyik ismerősömtől hallottam: „Mi lesz, ha mi, idősebb szakik kiöregszünk és nyugdíjba megyünk? A mostam ipari tanulók nem törekednek arra, hogy tökéletesen elsajátítsák a tanultakat és, a szakma igazi mestereivé váljanak.” Van-e utánpótlás? A Szabolcs megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat ipari tanműhelyének kilencéves fennállása óta mintegy kétszázan tettek innen szakmunkás vizsgát. Jelenleg 343-an igyekeznek elsajátítani az esztergályos, lakatos, hegesztő, szerszámlakatos és villanyszerelő szakmákat. A 17 éves Hastyisovszki András már HO százalékos teljesítményt is elér a bolgár gyártmányú esztergapadon. Most feszítőanyákat készítenek a miskolci társvállalatnak. — Jó dolog — mondja szem- melláthatóan őrömmel — hogy egész napra megkapjuk az esztergapadot és gyakorolhatunk. Persze, nem ment ez kezdetben ilyen simán. Amikor idekerültem a nagyok közé, féltem a bonyolult szerkezetű gépektől. Már megbarátkoztam az esztergapaddal is. Ha mégis problémám van, bármelyik segéd szívesen segít... A szabad időre és a tanulásra terelődik a szó: — Tanulok, szépirodalmat olvasok, gyakran megnézem a televízió adásait. Nem iszom, nem dohányzom. Még a zsebpénzemből is megtakarítok és valami hasznosat vásároló* rajta. Nagyon szeretem a verseket, mindig benevezek az Az olvasó kérdez — [AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Miért költöztetik el a Lenin-féri fodrász-tanműhely t ? Jó néhány olvasónk — elsősorban diák — kereste meg szerkesztőségünket s kérdezte: miért zárták be a fodrász ktsz Lenin téri tanműhelyét? Itt gyorsan és olcsón szolgálták ki őket. Válaszol Tihanyi Zoltán, a Nyíregyházi Fodrász KTSZ elnöke: — Szövetkezetünk vezetőségének határozata alapján intézkedtünk úgy, hogy a Lenin tér 10 szám alatti tanműhelyt a Guszev lakótelepre helyezzük át Sokan azt feltételezik: apyagi okok miatt történt ez az intézkedés, azért mert a tanműhely „elhódította” a vendégeket a magasabb osztályú, drágábban dolgozó üzletektől. Tény, hogy a tanműhely alacsony árai kecsegtetőek voltak s megtörtént az is, hogy a felnőttek kiszorították a diákokat az üzletből. Ennek ellenére elsősorban az volt a célunk, hogy csökkentsük tanulóink túlterheltségét. Általában 20—30 vendéget is kiszolgált naponta egy-egy tanulónk s ez lehetetlenné tette szakmai fejlődésüket: munkájuk csak a mennyiségre szorítkozhatott. Amikor létrehoztuk ezt a tanműhelyt, korántsem az volt a célunk, hogy termelő üzemmé fejlesszük, sokkal inkább az, hogy lehetőséget adjunk a leendő szakmunkásoknak tudásuk gyarapítására. — Igaz, a Guszev lakótelep aránylag messze van a város központjától, de úgy hisszük, az arra lakó sok iskolásgyermek örül majd a tanműhelymegnyitásának s tanulóink is fellélegezhetnek, kevésbé lesznek terheltek. Végül még any- nyit: a Lenin téren sem luxusüzletet kívánunk nyitni. Az átalakítás után a végzős tanulóink szolgálják ki itt a vendégeket, — másodosztályú árakon. Nyíregyház* fodrásza« eilátá- sában jelentős szerepe volt a tanműhelynek itt a belvárosban. Éppen a nagy népszerűsége bizonyítja, hogy a tanulók — ha olcsó áron is — minőségi munkát végeztek. Következőképp: szakmai fejlődésükről nap, mint nap meggyőződtek a vendégek. Nem jelentett volna nagy megerőltetést módot találni arra, bogy gátját állják a tanulók túlterheltségének. így — átgondoltabb és a lakosságnak is célszerűbb lépéssel — öregbítették volna a fodrász ktsz jó hírnevét. (a. s.) intézeti szavaló verseny ékre Kedvenc költőm Petőfi. Melyik a legszebb szakma ? Leszák László első éves tanuló éppen a napokban ünnepelte 15-ik születésnapját. Hetenként jár haza Kéken élő szüleihez. Apja a tsz-ben dolgozik, eredetileg cipész volt. — Az apám is örült — mondja, — hogy ezt a szakmát választottam. Igyekszem jó szakmunkássá válni, mert ha leteszem a vizsgát, szeretnék továbbra Is itt maradri. A kérdésre, hogy melyik a legszebb szakma, habozás nélkül válaszol Bogár Mihály harmadéves tanuio: — a szer- számi akatos! — Ebben a szakmában működhet a fantázia, szabadon alkothat az ember, mert mindig más, más munkadarabot Jeli készíteni. Tévedni azonban nem lehet, mert nagy kár lenne belőle... — Nálunk nagyon szigorú a MEÖ — szól közbe Kocs- már Mihály csoportvezető, a aztán arról beszél, hogy elégedettek a hozzájuk beosztott tanulók munkájával. Az ikrek sem egyformák Sorra járjuk a műhelyeket, sok tanulóval beszélgetünk. Mind a maga szakmáját dicsérj — s ez jó jel™ — Ez a két fiú itt — mutatja be a szakoktató Katona Lajost és Palit — ikertestvér, csak öt perc különbség van a születésük között. Lajos, az idößebb lassúbb, megfontoltabb, Pala viszont gyorsabb. Paszafcról járnak be. Már otthon elkezdték kerékpárjavi- tással — teszi hozzá. Amikor a hóviharban elakadt a kisvonat, a két pasza- bi fiú több kilométeren keresztül gyalog tette meg az utat hazáig. A fülüket is megcsípte a hideg, a következő nap mégis megjelentek dolgozni. A fiataloknak sokat kell még tanulni és gyakorolni ahhoz, hogy az idősebb szakik nyomdokaiba lépjenek. Azonban ott, ahol a felnőttek is segítik ezt, és a szakma szere tetőre nevelik őket gyorsan a szakma ifjú mestereivé válnak a mai fiatalok. Tóth Árpád Kora tavasz volt. Szép, napfényes, enyhe délután. Bodnár gazda az udvaron szösz- mötölt most is, mint máskor. Mindig talált ö valamilyen dolgot a ház körül, vagy a jószág körül. Napközben csak addig volt a házban, amíg evett, jobban mondva: amíg harapott, mert — szerinte — az evés úri időtöltés. Tehát 6 mindig csak harapott vagy bekapott valamit, és máris ment dolgára. A bajuszát is úgy szokta megtörölni kifelé-me- net közben. Meg is nézhette a portáját bárki. Most egy fiáker állt meg a kapuja előtt. Fekete fiáker. Egy pucérszájú úrféle zökkent ki belőle. Bársonygalléros fekete kabátot éj fekete pincs- kalapot viselt. Lakkspicces cipője is fekete volt. Csak a kamáslija volt szürke, meg a szeme. Olyan kinnülő két szürke szeme volt, mint a mezei pocoknak. Éppen olyan élesen és ravaszul tudott vele nézni, mint a mezei pocok. Csak a szálkás bajusza hiányzott. Utána a törvénybiró tápász- kodott le a kocsiról. De milyen körülményesen! Milyen ráérősen! Mintha ő lenne az úr és nem a másik. Az idegen még segített is neki. Udvariasan tartotta feléje a kezét. Elegánsan, mint ahogy a hölgyeknek szokták az úrak a palotásban. Bodnár gazda mindezt látja a kockás drótkerítésen át, de mintha észre se venné, nyugodtan sepreget az ólajtó előtt. Neki se bírótól, se végrehajtótól nem kell félnie. Rendben van minden tavalyi adóval. A kutyája is láncon A JELÖLT ÜR ugat nappal, így hát nem tartozik a kapuig elébe menni senkinek. Sőt, mivelhogy a seprés úgy kívánja, a kert felé hajt arccal, mint akinek nagyon szorgos a munkája, észre se veszi a közeledőket. Így a két érkező csak a háta közepinek mondhatja a jó napot. Erre persze illik megfordulni. Meg is fordul. Kalapja szélét szemöldökéről a feje lágyára billenti, úgy mondja, hogy agyonisten. — Vitéz, doktor Szeiitjobbi Boldizsár. A Független Kisgazdapárt leendő képviselő- jelöltje. Egyébként fővárosi ügyvéd kitünően menő irodával. Nagynevű, sőt előkelő ügyfelekkel. Komplikált és kényes, néha reménytelennek látszó, de nálam holtbiztosán nyert perekkel. Nem is egyéb kauzából szánom rá magam a jelölés esetleges elfogadására, minthogy nagyszerű jogi, pénzügyi, pláne széles körű közgazdasági ismereteim és gyakorlatom latbavetése folytán az oly régóta sztagná.ló gazdasági válság mélypontjáról, mely kisgázdatársaimat is eléggé — sot!!3 — sanyargatja, egyszóval... hogy a depresszióból, az intervállum- ból való expediálás prémo- bilizálása által precedens módon statuláljuk a néphez, azaz önökhöz, gazdatársakhoz való rendíthetetlen hűségünket. Ugyebár, tetszik érteni? Bodnár gazda vsak nézi, nézi a rátapadó, kocsányon. forgó szürke szemeket. Próbálja kihámozni a magyar szavakkal kevert miseízű, gyanús szavak értelmét. Aztán miközben azt latolgatja, hogy mostan neki hiányzik-e egy kereke, vagy az úrnak, hátratolt kalapját a tetejénél megmarkolva s a jobb szeme felé mélyen oldalt igazítva így szól: — Érteni nem értem, csak sejtem, hogy mit fejteget a nagyságos ügyvéd úr. De nem látom tisztán, hogy mit is akar tulajdonképpen. — í?áfj| hogy szemléletesebben fejezzem ki magam, én például többek között azt is el szeretném érni, * ha kell, kiharcolni, feltéve, ha bizalmukkal megtisztelnek, és majdan én képviselhetem ügyüket, hogy minél előbb minden független kisgazda udvarán ilyen szép, új kerekeken gördülő csikóetető álljon, mint amilyenből ott az a... hirtelen nem is tudom, milyen fa alatt,.. az a — amint látom — fiatal lipicai csikó uzsonnázik. A házigazda tétován tekintett körül a saját portáján. Hiszen neki nincs csikója. Lovai is heréit lovak. És vajon mi lehet az a csikóetető? Ekkor egy rekedt tenorhang hasított bele • pillanatnyi esendbe. A gazda reflexmozdulattal fordult a hang felé. Rögtön felfogta a dolgot. Csak a megdöbbenés fékezte meg abban, hogy ki ne törjön belőle a röhögés. A törvénybiró úron is hirtelen rosszullét jelei kezdtek kiütközni. Arca vérvörös lett, aztán meg hirtelen sárga, mint a kikfrics. — Hát ez igazán felemelő szándék a képviselő úrtól. — állapította meg Bodnár gazda. — Tényleg jó lenne a kisgazdáknak is egy szakértő követ. — Ügy van. Bodnár úr, ez a helyes kifejezés. A szakértelem. .. — mondta sietve a képviselőjelölt kísérője és búcsúparolára nyújtotta kezét. A fiáker elgördült. Bodnár gazda pedig oda-. ment az eperfa alatt álló „KÜHNE" vetőgéphez, amely- lyel délelőtt zabot vetett a mezőn. A magládában megmaradt egy pár marék szem, azt abrakolta jó ízűén a szomszédban lakó juhász szürke szamara. A választó polgár a vesz- szőseprüvel olyat húzott végig a szegény jószág hátán, hogy az ijedtében neki szaladt a kó- rókerítésnek. — A fene azt a lipicai pofádat! Még az én csikóetetőmből uzsonnázol, te dög? A „lipicai csikó’’ csak eny- nyit válaszolt,: — iá! — iá! Balogh Belli 8
