Kelet-Magyarország, 1963. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

Ph«l.t..’fpreoj N*pi De mokratikus Köztársaság telje­sen újjúépilett fővárosában szép sugárútjaj a legutóbbi hónapodban új érdekes szin- folt'a! gazdagodtak. Az oly kedvelt fiépvisele'ben, a bo­káig érő bößzoknyäban és rö­vid ggellénykében járó nők kö­zött sűrűn tűnnek fel európai divat szerint öltözött lányok, as-ton;,ok. A férfiak körében a ruházat nem ennyire eltérő, de a beszéd idegenes kiejté­se, vagy éppen idegen nyelv, a járón használata utal vala­mi újszerűségre. Ama -koreaiak tízezrei kő­iül vafók ezek,. akik a leg­utóbbi két esztendőben térnek haza Japár.höl Koreába. Hreszú a története annak, hogyan szakadtak a koreai nép gyermekei japán földre. Legtöbben négy-öt évtizeddel pzelŐ't a kínzó fold Ínség, a szörnyű gyomor, a nyomasztó munkanélküliség es a fenye­gető éhhalál elől menekülve vették ke?(ikbe a vándorbo.ot. Persze a felkelő nap országá­nak amúgy is agyonzsúfolt szigetein még keve^bb volt a föld. De a Koreából Japánba Vándorolt százezrek nem is paraszti munkára kellettek. Ügyes építési vállalkozók és hirtelen meggazdagodó gyáro­sok várták őket tárt karok­kal és .— fél munkabérrel. Ugyan hova mehetne panasz- K a koreai? Talán s szakszer­vezethez? Hiszen a nyelvet aem érta! Ha meg nem áll be ennyiért, fel is út, le is út. léehet vissza Koreába. Hiszen, ha az olyan egy­szerű lett vo'na. A napi tál rizs kellett. Dől gazdák hát a Japánba szakadt koreaiak vasútnál és gyárépítésnél, ki­kötőben és százféle segédmun­kán er fél bérért­S ha valamely gyár mun­kásai bér, vagy egyéb köve­teléssel léptek feL, a munka nélkül ténfergő koreaiak tíz­ezrei közül mindig könnyebb volt sztrájktörőket verbuvál­ni. Évtizedek keserve és küz­delme folyamán azonban a koreai és a japán munkásak egyre inkább szót értettek egymással. Egyre inkább rá­jöttek, hogy nem ők ellenségei egymásnak, hanem az urak el­lenségeik mindkettőjüknek. S két esztendővel ezelőtt, ami­kor az első csoportok Japán­ból hazak észülöd tek Koreába, megértették, hogy a japán munkást is éppen ott szorítja a cipő, ahol őket szorította... A Japánból hazatértek sta­tisztikájának van egy megle­pő és meghökkentő érdekes­sége: több mint äü százalékuk annak idején nem északról, hanem Korea nagyon sűrűn lgkott elsősorban agrár jelle­gű déli részéről vándorolt ki. Korea közepén a Sárga-ten­gertől a Japán-tengerig ma egy oszlopokkal jelölt képze­letbeli vonal húzódik. Egy vo­nal, amellyel erőszakosan met­szet!« ketté egy ugyanazon nyelvet beszélő egyazon sor­sú, érdekű, kultúrájú népet, valamint földrajzilag és gaz­daságilag szervesen összetar­tó hazáját. Egy vonal, amely egy or­szágot a közepén két világra oszt: a szocializmust épűő Ko­reai Népi Demokratikus Köz- társaságr-4 és az amerikai megszállást nyögő pél-Koreá- ra. Mi az oka, hogy a Japánból haza tértik, akiknek túlnyomó Zöme délen látta meg a nap- világot északon keresi és ta­lálja meg újra hazáját? Dél-Korea iparának terme lése ma éppen fele annak, mint 1945 elölt volt. Az utol­só három évben 4000 kis- és középüzem ment tönkre. A munkanélküliek száma 6 mil­lió fölött van, ez az egész la­kosság 28 százaléka. Dél-Ko- reában, ahol mindig kétszer- annyi gabonát termeitek, mint északon, ma egy főre fele­annyi riz$ jut, mint északon. A háború előtt Déi-Korea évi 12 millió mázsa rizs exportált, ma 8 milliót hoz be. Az ipar­cikkek 87 százaléka szintén behozatal. Északon bizony más világ fogadta a Japánból hazatérő­ket Újjáépült városok, roha­mosan fejlődő ipar és mező­gazdaság, munkaerő — külö­nösen szakmunkáshiány, tö­meges építkezés, rengeteg munkaalkalom. Minden haza­tért család lakást, mindenki kívánságának és szakképzett­ségének megfelelő munkát ka­pott, a fiatalokat középisko­lák, tanműhelyek, egyetemek fogadták be. A kivándorlás Bél-Koreából most sem szünetel. Évenként átlag 5—8000 paraszt veszi ke­zébe a vándorbotot és hajózik el a jobb élet reményébe!» Papírjaik ezúttal nem Japán­ba, hanem Brazíliába szólnak. Ültetvényekre és dzsungeltr- tásra. Közülük sokan mégis partraszállnak a legközelebbi Japán kikötőben. Aztán sür­gősen felkeresik a koreai ha- zatelepitési bizottságot és je­lentkeznek hazatelepülésre — északra." A Phenjan utcáin kezdet­ben még kissé idegenül mozgó emberek tehát nem egyszerűét) új színfoltot jelentenék a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság fővárosában. Hanem épnél sokkal többet. Art a mérhetetlen különbséget, ami a két világ, dél és észak — az amerikai megszállás alatti Dél-Korea nyomora, erkölcsi fertője és politikai ihgaványa, valamint a szocializmust épí­tő Észak-Korea szilárd, derűs, biztos jövője — között van. A Csombe-klikk külföldre lopta pénzét Marakodnak a Kolwezi ben tartózkodó zsoldosok Elisabehtville, (MTI): Csőmbe aláírta a megálla- podást Kolwezi ellenállás nél­küli feladásáról. Ha ezt be­tartja, illetve be tudja tartattni, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ENSZ elérte jelenlegi hadműveleteinek célját, s biz­tosította csapatainak mozgás- szabadságát Kongó egész te­rületén, Katangát is beleért­ve. Ezzel a kongói dráma újabb szakasza zárult le. A megállapodás szerint a jelenleg Jadotvillenél álló ENSZ-egységek január 21-én lépnek be Kolwezibe, a katan- gai részövezet egyik legfonto­sabb városába. Kolweziben tartózkodnak jelenleg Csőmbe kormányának tagjai és még rpirtegy 150 európai zsoldosa. Csőmbe, s különösen belügy­minisztere, Munongo. a város felrobbantásával fenyegető­zött A fenyegetés beváltása a legsúlyosabb csapás lett volpa a súlyos gazdasági nehézsé­gekkel küzdő Kongó számá­ra. A nyilatkozat szerint Csőmbe vállalja a felelősséget azért, hogy az ENSZ-csapatai békésen vonulhassanak be Kolwezibe. A megállapodás egyik leg­fontosabb pontja a katangai csendőrségre vonatkozik, ame­lyet lefegyvereznek, de tag­jait nem tekintik hadifogoly­nak. A megállapodás u'olsó pontja a katangai hatóságo­kat teszi felelőssé azért, hogy a Kolwezi felrobbantására elő­készített robbanóanyagokat el­távolítsák. Csőmbe négyórás tárgyalás után irta alá a megállapodást, amely nem tesz említést a Csombénak és híveinek már korábban biztosított amnesz­tiáról. Az ENSZ főhadiszállá­sán a MTI tudósítójának adott felvilágosítás szerint azért nem, mert a megállapodás csak katonai kérdéseket érint. Nyilvánvaló azonban, hogy az amnesztia nem annyira Csőm­be szamára fő kérdés, akinek már több ízben biztosították ezt és megígérték, hogy mind íí központi kormány, paind az ENSZ elismeri tartományi elnöknek, hanem Csőmbe hí­vei számára. Mindenekelőtt Munongo belügyminisztert ős Kibwe katangai pénzügymi­nisztert érinti, aki köztudo­másúlag hatalmas összegeket helyezett el magának Svájc­ban, s aki számára az am­nesztia azt jelentené, hogy megtarthatja a lopott pénzt. A közeli naDokban eldől, va­jon Csőmbe maga kopiolyan veszi-e a megállapodást, ami valószínűnek látszik tekintet­tel arra, hogy nem bízhat már azoknak támogatásában akik nemrégiben még mö­götte ál'tak. Megmutatkozik az is, hogy képes-e érvényt szerezni a megállapodásnak Ko1 weziben. Csőmbe Elisabethville-ben magához kérette a külföldi konzulokat, hogy betekintést engedjen nekik a Kaszavubu kongói elnöktől, valamint Adoula miniszterelnöktől ka­pott levelekbe. A konzulok előtt hangoztatta, nem tartja kielégítőnek a levelekben fog­lalt személyi biztosítékokat. Kolwetoből olyan hírek ér­keztek Elisabethville-be, hogy Csombénak a városban tartóz­kodó zsoldosai egymással mar rakodnak: egyik részük lázad­ni készül, másik részük pedig a robbantáshoz elhelyezett ak­nákat szedi össze — az Union Miniere pénztárából felvett húszezer dollárért. Az MTI Elisabethville-i tu­dósítója idézi politikai meg­figyelőknek azt a véleményét, hogy Kolwezi kérdésében az utolsó szót nem Csőmbe, na- pem esetleg „erős emberei” elsősorban Munongo „belügy­miniszter” mondja majd. ki. Hangoztatják ha Kolwezi át­vétele akadályokba ütközne, az amnesztia ígéretek sem len­nének érvényesek. Bonnban meglepetést keltett Kennedy látogatásának hire Bonnban pénteken este meglepetést keltett az a vá­ratlan bejelentés, hogy Ken­nedy elnök tervezett európai kőrútja során a tavasz vé­gén, vagy nyár elején a nvu- gatnémet fővárosba is ellá­togat. Bonnban úgy tudják, hogy Kennedy látogatását Adenauer kezdeményezte, aki meghívta Bonnba az Egyesült Államok elnökét, midőn megtudta, hogy Kennedy el akar láto­gatni az olasz fővárosba. Kennedy látogatásával kap­csolatban a Rheinische Post azt írja. hogy az amerikai el­nök előreláthatóan nem fogja útbaejteni Párizst és nyugat- európai útja „demonstráció lesz De Gaulle európai és NATO politikája ellen ” „II francia atomütőerő megszületésekor már elavulttá válik“ Amerikai újságíró cikke Washington, (MTI): De Gaulle elnöknek az ön­álló francia atomütőerő kér­déséről tett kijelentései to­Szakadás Nyugaton A Bonner Rundschau „De Gaulle nem Európa” című kommentárjában ezeket írja: Ha FYanciaország végképp megakadályozza Anglia csat­lakozását az Európai Gazdasá­gi Közösséghez, ez beláthatat­lan következményeket von maga után. Európa két tábor­ra szakad, Hollandia, Belgium és valószínűleg Olaszország is csak fél szívvel vesz majd részt az EGK-ban, Macmillan belpolitikailag nem fogja túl­élni a kiutasítást Európából, a NATO-n belül pedig meg­gyengül az együttműködés. De Gaulle azt hiszi, hogy magányos útján mindenek­előtt az NSZK-ra támaszkod­hatok. De vajon jók-s De Gaulle értesülései? vábbra is élénken foglalkoz­tatják a washingtoni politikai köröket. Pénteken Joseph Alsop is­mert amerikai publicista, aki- nek közeli kapcsolatai vannak a Pen agonnal, azt a kérdést vetette fel cikkében, vajon mit remél De Gaulle az ön­álló francia atomütőerő meg­teremtésétől. Alsop annak a véleményé­nek ad kifejezést, hogy noha De Gaulle sok millió dollárt fordít a francia nukleáris ütőerére, az valójában nem ér egyetlen dollárt sem. A francia atomütőerőt ugyanis a Mirage-típusú bombavetők­re alapozzák, amelyek azon­ban a légelhárüó rgké'.ák gyors fejlődése miatt máris korszerűdének. A francia atomütőerő tehát — állapítja meg Alsop — attól a pillanattól kezdve, amikor felhasználható, már elavulttá válik. 1 Henri Alleg Ismert algíri szabadságharcos újságírót • franciák tíz évi börtönre ítélték. A börtönből 19b 1 október 3-án megszökött. Algéria függetlenségének kikiáltása után újra megindította lapját, az Alger Republipaint. 1962-ben Magyarországra is ellátogatott. — Képünkön: Henri Alleg és Henry Zanetazzi tördelőszerkesztő a lap nyomádájának szedöternjében. (MTI Külföldi Képszolgálat.) Polaris-rakéfákkal látják el az olasz tengeralattjárókat és hadihajókat? Washington, (MTI): Kennedy amerikai elnök és Fanfani olasz miniszterelnök washingtoni tárgyalásainak lényege az, hogy mindketten ellenzik De Gauile-nak a nassuai megegyezés kérdésé­vel kapcsolatos álláspontját és támogatják Nagy-Britannia csatlakozását a Közös Piachoz. Pénteken azonban jól tájé­kozott washingtoni politikai körökben felhívták a figyel­met a megegyezés egy har­madik fontos részére. Ez ki­tűnik a közös közleménynek abból a mondatából, amely hangozhatja a két fél megegye­zett annak szükségességében, hogy korszerűsítsék mind a nukleáris, mind a hagyomá­nyos fegyverzetet, amellyel a két ország hozzájárul a NATO felszereléséhez. Ez a mondat lényegében el­vi megegyezést tartalmaz, amelyet, ha végrehajtanak, akkor az Egyesült Áramok visszavonja Észak-Olaszor- szágból az amerikai száraz­földi rakéta-támaszpontokat ás a Földközi-tengeren Polaris- rakétákkal felszerelt olasz tengeralattjárókkal és hadiha­jókkal helyettesíti. ÉS7,ak-OIaszországban jelen­leg harminc amerikai Jupi- tpr-rakéták számára alkalmas támaszpont van. Ezek a raké­ták meglehetősen elavultak és könnyű célpontul szolgáinak. Ezért kötötték az előbb is­mertetett egyezményt. Termé­szetesen ahhoz, hogv a meg­állapodás gyakorlatilag végre­hajtható leaven, még sok kér­dés megoldása szükséges, s fgy az még hosszabb időt vess igénybe. Washingtoni politikai körök felhívják a fig-velmet arra is, hogy az Olaszországgal kö­tött elvi megegyezést alkal­mazni lehet — és valószínűleg alkalmazni is fogják — Tö­rökországra is, ahol jelenleg tizenöt Jupiter rakéta-támasz­pont van. 4 kubai elnök Kuznrecovval tanácskozott Havanna, (TASZSZ): Osvaido Dort i cos a Kubái Köztársaság elnöke pénteken a havannai elnöki palo ában fogadta V. V. Kuznyecovot, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek első helyettesét. A hpsz- szabo ideig tartó msgbíszé- lés, amelyben részt vett A. I. Alekszajev szovjet nagykövet is, baráti, szívélyes légkörben zajlott le. Ugyancsak pénteken Alek- szejev szovjet nagykövet ebé­det adott a Kubában tartóz­kodó V. V. Kuznyecov tiszte­le éré QöúdiMlU Cdö-tn&éU — Csőmbe úr itthon van? —- Nincs kérem, elmenekült, Katangán kívül van. Mit óhajt? A komornyik büszkén feszít m belga sziklamászók egyen­ruhájában, fagyosan néz sze­membe. Tétovázok: Most hol keressem az emberemet? — De közben nyílik az ajtó és Csőmbe személyesen dugja ki rajta a fejét, — Ki keres? A komornyik meglepetten néz vissza. — Kegyelmes uram. ön itt? Az ENSZ torkában? Hol tet­szett bejönni, hogy nem vet­tem észre? Csőmbe hanyagul legyint. Végigmér. — Brüsszel? — Nem. — London? — Nem — Hát akkor ki küldte? — Erre jártam, gondoltam felugróik, megnézem már, mi újság. — Várjon egy kicsit átöl­tözöm. Tudja, elvoltam egy kicsit lázítani, közben alapo­san összepiszkoltam a ruhá­mat. — Néhány perc és már együtt ülünk a szalonban. Kicsit megviseltnek látszik. — Újságíró? — Igen. — Nem kutatom, kiféle- miféle, úgysem tudom már, ki a barátom. Most is, hogy jövök hazafelé a dzsungelben, Kennedyre gondoltam. Leté­pek egy páfránylevelet, s tép- desem: szeret, nem szeret. — És tudja, mi jött ki? — ??? — Egy amerikai tank a sű­rűből. Alig tudtam elbújni a bozótban. Akkor tudtam meg, hogy nem szeret. — Nem vett észre már előbb is nyugtalanító jeleket? Hogy esetleg megcsalja önt? — Csőmbe elnéz a messze­ségbe. — De. Csend. Nem szólok. Beszél ez magától is, csak ki kell várni. — Tudja, a barátaimmal sokat beszélgettem már az amerikaiakról. Eleinte ugyan­azokat ytáltam akiket ők, így megvolt a közös < Ivi alap. Kezdődött Lumumbá- val, folytatódott Gizenaával, aztán jött ez az Adoula és kezdett minden megkevered­ni. Spikkel rám a Kennedy. Csak tudnám, miért? Ki tud eligazodni egy amerikai el­nökön? — fis az ön barátsága? — Nézze: én elszakadtam Kongótól, ez igaz. De mindig hajlandó vagyok tárgyalni. Jó nekem ez a Katavga. Legalábbis eddig megfejelt. Van itt minden, ami nekem kell... — önnek? — Hát... nemcsak ne­kem. Maradt itt néhány, akit elüldöztek Kongóból. Mondja meg, de őszintén: egy fehér ember tehet ar­ról, hogy fehér és nem feke­te? Na ugye. Mondjuk, egy belga. És ha már egyszer itt él, itt vannak a bányái, hát hagyja veszni a pénzét és nyisson Brüsszelben nggyke- reskedést? Amikor egyszer idehúzza a szíve. Meg kell érteni az emberi érzelme­ket: nem tudnak elszakadni ettől a szép országtól. Most úgy hallom, a barátaim miatt piszkálnak, engem. Sze­retnék c Pét megfúrni az amerikaiak. Mondja meg: szép dolog ez? Futártiszt jön, sürgönyt hoz. Csőmbe feltépi, elol­vassa. Felugrik. — Megörültek! B igisten, megőrültek! Mi kell még ne­kik? Megy tovább, még egy házhelyem se marad! Mond­ja csak, főhadnagy, mit mondtam tegnap? — Milyen nap is volt? Ja. szerda. Szerdán azt mondja a kegyelmes ÚT, hogy min­den falut fel kell perzselni az ENSZ-csapatok előtt. — Mást mondok: le kell csillapítani a törzseket. — Szeretnék, ugye, ha mindig ugyanazt mondanám. De tőlem ezt ne várják. Ne legyen Csőmbe a nevem, ha megváltozom. De apropó, az ENfiZ-csapatoknál a haver­jaim. Ott van minden; ren­des koszt, táppénz, nyug­díj, szülési szabadság .. gye­rekes ember vagyok, ké­rem. ., Egymársa nézünk a tiszt­tel, egyikünk elfordul, vál­lát rázza a légnyomás, mert egy gránát éppen a sarokra esett. A kombináltszekrény- hez rohan, kitépi a fiókokat, n '^ány holmit sebtiben be­dobál a kofferba. Hirtelen abbahagyja. — Hátha mégis keltenék Kennedynek? Katangával együtt. — Már késő. Szegény, szer gény millióim. — De észhez- tér, legyint, Kirohan az aj­tón, át az utcán, majd be­fordul balra a dzsungelbe. Nem tudni, van-e még, aki lándzsát tör mellette? Már csak egy szál tartja a gordiuszi Csombékot. Ügy hírlik, hogy az Egye­sült Államokban kidolgoztak egy újfajta gyarmattartósitó- szert, amelyet most próbál­nak ki, a legnagyobb titok­ban. M. B. s Egy ország - két világ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents