Kelet-Magyarország, 1963. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

Hruscsov és Kennedy üzenetváltása Tisztelt - Elnök Űr! Megkaptam válaszát 1962. december 19-én keltezett üze­netemre. Megelégedéssel tölt el, hogy ön helyesen úgy ér­tékelte a szovjet kormánynak ebben az üzenetben előterjesz­tett javaslatait, mint olyano­kat, amelyek arra irányulnak, hogy a legrövidebb időn belül biztosítsák az összes nukleá­ris kísérleti robbantás betil­tását. Válaszát úgy értékeljük, hogy ön nem tiltakozott az ellen, hogy a föld alatti nukleáris robbantási kísérletek betiltá­sával , kapcsolatos egyezmény ellenőrzésének az alapja a nemzeti ellenőrzési eszközök legyenek az automatikus földrengésjelző állomásokkal együtt. Utalunk az ön hozzá­járulására, hogy az automati­kus földrengésjelző állomások felállítása hasznos abból a szempontból, hogy növeljék a föld alatti kísérleti robbantá­sok betiltásával kapcsolatos ellenőrzés hatásossági fokát. A genfi leszerelési megbeszélése­ken joggal hangoztatták — köztük az ön küldöttei —, hogy az ilyen földrengésjelző állomások elhelyezése megfele­lő módszer a nemzeti földren­gésjelző állomások munkája helyességének ellenőrzésére. A szovjet kormányt éppen ezek az elgondolások vezérelték, amikor javasolta, hogy a pug- washi tudósértekezlet javas­latának megfelelően állítsanak fel automatikus földrengésjel­ző állomásokat. 1962. december 19-én kelte­zett üzenetemben ismertettem azt a három térséget, amely­ben tudósaink véleménye sze­rint szükséges lenne önmű­ködő földrengésjelző állomá­sokat létesíteni a Szovjetunió területén. E térségeket azután választották ki, miután ponto­san és sokoldalúan tanulmá­nyozták e helyek földrajzi és szeizmográfikus feltételeit. Kokcsetav és Bodajbo tér­ségében az önműködő szeiz­mikus állomásokat javasla­tunk értelmében a hegy kris­tályos kőzetek végződésénél, Jakutszk térségében pedik az örökös fagy övezetében kelle­ne elhelyezni. Ismeretes, hogy a kristályos eredetű és a nagy mélységben befagyott talajban mindig megfigyelhetők kisebb szeiz- mográíikus zavarok, amelyek megkönnyítik a föld alatti nukleáris robbantások hatásos feltárását. A Szovjetunió sze­izmográfikus övezeteihez tar­tozó területeken elhelyezendő külföldi földrengésjelző állo­másokkal együtt a megadott pontokon felállított automati­kus állomások megbízható módszert jelentenek ahhoz, hogy ki lehessen küszöbölni a másik félnek azokat az eset­leges kételyeit, amelyek a földrengésjelző állomások nemzeti hálózatának megbíz­ható munkájával kapcsolat­ban adódnak. ön nem tett semmiféle megjegyzést az Altáj övezet­ben, Bodajbo város térségében elhelyezendő önműködő föld­rengésjelző állomásokkal kap­csolatban, és így ezt a kér­dést mi elfogadottnak tekint­jük. ön azonban kétkedését fe­jezte ki másik szovjetunió-bá­li szeizmográfikus övezetben létesítendő földrengésjelző automatikus állomással össze­függően — a távol-keleti és a közép-ázsiai állomások kér­désében. Az ön véleménye szerint ezekkel az övezetekkel kapcsolatban célravezetőbb lenne iiyen állomásokat léte­síteni Kamcsatka és Taskent térségében. A szovjet tudósok véleménye szerint az önmű­ködő földrengésjelző állomá­soknak Taskent és Kamcsatka térségében történő elhelyezé­se rosszabb változatot jelente­ne a mi javaslatainkhoz ké­pest, mivel az önműködő ál­lomások munkáját e térségek­ben komolyan nehezítik majd a szeizmográfikus zavarok. De ha önök célravezetőbbnek tartják áthelyezni ezeket az állomásokat, mi nem tiltako­zunk ez ellen. Az önhöz in­tézett üzenetemben már utal­tam arra, hogy a Szovj^u:.! 1 kész arra, hogy keresse a kölcsönös elfogadható megol­dást az önműködő földrengés­jelző állomások elhelyezésé­ben. Egyetértenénk azzal, hogy az önműködő földren­gésjelző állomást helyezzék át Taskent térségébe, Szamar- kand város közelébe. A távol­keleti övezet állomását pedig állítsák fel a kamcsatkai sze­izmográfikus térséghez tartozó Sze j mcsanban. Az önműködő földrengés- jelző állomásnak közvetlenül a Kamcsatka félszigeten tör­ténő elhelyezése a szovjet tu­dósok véleménye szerint nyil­vánvalóan elfogadhatatlan, te­kintettel azokra az erős zava­rokra, melyeket az óceán közel­sége és a magán a félszigeten fellépő erős vulkanikus tevé­kenység idéz elő. Mindez ká­rosan befolyásolja az állomás munkáját. Ügy tűnik, hogy ily módon megállapodottnak tekinthet­jük a Szovjetunió közép­ázsiai és távol-keleti szeiz­mográfikus övezeteiben elhe­lyezendő önműködő földren­gésjelző állomások kérdését is. A szovjet kormány a szak­értőivel folytatott tanácskozás u'án arra a következtetésre jutott, hogy a Szovjetunió te­rületén teljesen elegen lő ön­működő földrengésjelző állo­más létesítése. Ez annál is in­kább így van, mivel az On üzenete Elnök úr, utal arra a lehetőségre, hogy önműködő földrengésjelző állomásokat helyezzenek el a Szovjetunió szeizmográfikus övezeteihez tartozó területeken — Hok- kaidon, Pakisztánban. Afga­nisztániban, — természetesen az illető kormányok hozzájá­rulásával. A szovjet kormány megne­vezte azokat a helyeket, ahol a Szovjetunió területén önmű­ködő földrengésjelző állomá­sokat lehet felállítani. Ezen­kívül, Enök úr, figyelembe véve az ön óhajait, hozzájá­rulunk ahhoz, hogy két állo­mást új pontokra helyezzünk át. Teljes joggal várjuk ezért, hogy az Önök részéről is ne­vezzék meg azokat a bizonyos térségeket, amelyeken az Egyesült Államok területén ilyen állomásokat helyeznek el és az amerikai fél az ál­lomáshelyeken kapcsolatos megállapodásban vegye figye­lembe a mi óhajainkat is. Elnök Űr! Meggyőződésünk, hogy jelenleg adva van min­den lehetőség az ellenőrzés kérdésének megoldására. Is­meretes, hogy az utóbbi idő­ben riem egyszer hallottuk a nyugati fél részéről — járul­janak hozzá az ellenőrzés alap­elvéhez, és akkor nyitva áll az út a megegyezéshez. Ügy gondoltuk és továbbra is úgy gondoljuk, hogy egyáltalán nincs szükség az ellenőrzésre és ha mi hozzájárulunk az évenkénti két-három ellenőr­zéshez, ez kizárólag abból a célból történik, hogy megszün­tessük a megállapodást aka­dályozó véleménykülönbsége­ket. V Amint látja, igen komoly lépést tettünk előre, figyelem­be véve az ön elgondolásait. A valamennyi nukleáris h~- talom területén végzendő el­lenőrzések általunk javasolt száma teljesen elegendő. Hi­szen a tanácskozások során az ön képviselői is elismerték: ahhoz, hogy visszatartsák az országokat a szerződés meg­szegésének kísérletéről, nem szükséges ellenőrizni minden gyanús jelenséget vagy ezek nagy részét. Eközben megne­vezték az évenkénti ellenőr­zések számát, amely gyakor­latilag egybevág az általunk javasolt kvótával. Magától adódik, hogy az ellenőrzése­ket mindenekelőtt a szeizmog­ráfikus térségekben célszerű végezni, ahol a legtöbb fel nem ismert szeizmográfikus jelenség léphet fel. Ha ön azonban .szükségesnek tartja, nem tiltakozunk az ellen, hogy ellenőrzéseket végezzenek a nem szeizmográfikus térségek­ben, azzal a feltétellel, hogy ezek az ellenőrzések megma­radnak az általunk javasolt évenkénti szám keretében. Felhívtam arra a figyelmet, hogy ön válaszában elismeri az ésszerű óvatossági infézke- dések szükségességét, amelyek kizárnák annak a lehetőségéti hogy az ellenőrzési utazásokat és az önműködő földrengés* jelző állomásokhoz vezető uta­zásokat titkos adatok szerzé­sére használják fel. Termé­szetesen a helyszíni ellenőr­zés során létrejöhetnek olyan körülmények, amikor as il­letékes térségben valamilyen védelmi jellegű objektum ta­lálható. Nyilvánvalóan ebben az esetben megfelelő intézke­déseket kel) tenni, amelyek kizárnák annak lehetőségét, hogy megkárosítják annak az országnak a biztonsagát, amelynek területén az ellen­őrzést végzik. Ezzel kapcso­latban teljesen egye'értek az ön üzenetében kifejtett el­képzelésekkel. Elnök úr, ön üzeme*ében javasolja, hogy képviselőink találkozzanak New Yorkban, vagy Genfben, hogy rövid ideig előzetes megbeszélést fely assanak az ön által érin­tet problémák némelyikéről. Nem tiltakozunk . az ellen, hogy képviselőink ily módon találkozzanak. A szovjet kor­mány e célból megnevez'c Fjodorenkót, a Szovjetuni: állandó ENSZ-képviselőjét, és Carapkint a Szovjetunió kép viselőjét a tizennyolchatalm. leszere’ésd bizottságban, akik íalálkozhatnak az ön képvi­selőjével, William C. Foster ral, január 7—10. között New York-ban. Eközben abból in­dultunk ki, hogy a képviselők találkozóinak már a közeljö­vőben a fennmaradt megol­datlan kérdések rendezéséhez kell veze+niök, hogy a tizen­nyolchatalmi leszerelési bi- zo'tság munkájának felújítá­sakor képviselőink közölhes­sék, nyitva áll az út az összes nukleáris kísérleti robbantás betiltásával kapcsolatos meg­állapodás előtt”. Kép az NSZEP kongresszusáról A Német Szocialista Egységpárt kongresszusán az első sor­ban (bairól-jobbra) Todor Zsivkov, W. Gomulka. N. Sz. Hruscsov és N. Podgornij látható. — A kongresszus hétfőn fejezte be munkáját. (Telefoto—MTI Külföldi Képszolgálat,) A De Gaulle—Adenauer tárgyalások a katonai szövetségről De Gaulle francia elnök és Adenauer nyugatnémet kan­cellár hétfőin délelőtt négy­szemközti megbeszélést tar­tott az Elysée-palotában. Ezr zel egyidejűleg a kancellár kíséretében lévő miniszterek: Schröder (külügy), Von Hassal (hadügy), Heck (családvédel­mi miniszter) és Von Hase (tájékoztatásügyi államtitkár) megkezdjék tanácskozásaikat francia partnereikkel. Az első teljes ülés, amelyen Adenauer és De Gaulle, vala­mint a miniszterek is részt vesznek, hétfőn délután 16 órakor kezdődött. A tárgyalásokról nem adtak ki hivatalos tájékoztatást, Adenauemak a Francia Rádió és Televízió részére adott nyi­latkozatából azonban arra kö­vetkeztetnek párizsi diplomá­ciai körökben, hogy az Európai Gazdasági Kö­zösség válsága, — ame­lyet De Gaulle-nak Nagy- Britannia csatlakozását el­utasító álláspontja rob­bantotta ki, — háttérbe szorul, a tárgyalá­sok fő témája a Párizs—Burai- tengely megszilárdítása lesz. Francia lapok' kiemelik, hogy Adenauer nyilatkozatában egy szóval sem említette a zsák­utcába jutott brüsszeli tár­gyalásokat, s ebből arra kö­ve fesztéinek, hogy a kan;el- lár nem vállalja a közvetítő szerepét, annál kevésbé, mert maga is azt vallja, hogy Anglia csak akkor csatla­kozzék a kontinenshez, ha Bonn és Párizs csak gazdasági, hanem politikai vezető szerepét is megszilárdította a ,diá­tok” közösségében. A már korábban kidolgo­zott tervezet szerint a had­ügyminiszterek negyedéven­ként, a vezérkari főnökök egy évben legalább hatszor talál­koznak, hogy a két hadsereg fegyverkezési és stratégiai kérdéseit összehangolják. Sem­mi sem zárja ki, hogy a Bundeswehr és a francia had­sereg szerves együttműködése az atomfegyverkezés kérdései­re is kiterjedjen. üz ENSZ-csapatok bevonultak Kolwezfbe Az ENSZ Katangában tevé­kenykedő csapatai hétfőn dél­előtt helyi idő szerint 11 óra 40 perckor bevonultak Kol- wezibe, abba a városba, amely a szakadár Katanga-tarto- máhy utolsó bástyája volt — közölte Leopoldvilleben a vi­lágszervezet szóvivője. A nyilatkozat szerint Kol- weziben az Union Miniere bá­nyatársaság tulajdonát képezi létesítmények ellen a katangai csendőrség nem követett el merényletet. 1963. január 83. (Folytatás az 1. oldalról.) nyíthetjük a leszerelési szer­ződés kidolgozását és még ha­tározottabban hozzáfoghatunk a közöttünk sajnos, bőségesen fennálló többi halaszthatatlan probléma megoldásához Is. Kennedy válasza Hruscsovnak 1962. december 28-án Igen Tisztelt Elnök Űr! Nagyon örültem 1962. de­cember 19-i levelének, amely­ben ön kifejtette a nukleáris kísérletekre vonatkozó néze­teit. Úgy tűnik, nincs eltérés az ön és az én nézeteim kö­zött abban a vonatkozásban, hogy atomszázadunkban ki kell küszöbölni a háborút. Ta­lán csak azok, akik felelőssé­get éreznek a nukleáris fegy­verek ellenőrzéséért, vannak teljes tudatában annak, mi­lyen borzalmas pusztításo­kat okozna e fegyverek hasz­nálata. E megfontolások alapján, az atomfegyver-kísérletek eltiltá­sának problémáját illetőn őszintén remélem, hogy az ön levelében tett javaslatok hasznosnak bizonyulnak olyan szempontból, hogy a meg­egyezés felé haladhatunk. Felbátorít az a tény, hogy ön hajlandó elfogadni a helyszí­ni ellenőrzés elvét. Fontosnak tartom ezt nemcsak azért, mert kongresszusunkban nyugtalanság tapasztalható, hanem azért is, mert úgy vé­lem, ezek az ellenőrzések a nukleáris fegyverkísérleteknek végetvető megbízható egyez­mény leglényegesebb részét érintik. Ha nekünk az a szándékunk, hogy béke legyen az ideoló­giailag messzemenően eltérő rendszerek között, akkor meg kell találnunk az eszközökét, hogy csökkentsük, vagy kikü­szöböljük a félelem és a gya­nakvás ismétlődő hullámait, amelyek a tájékozatlanság ta­lajából, a kölcsönös megértés hiányából, vagy abból fakad­hatnak, hogy az egyik vagy a másik fél szerint szerződés­szegés történt. Számomra a biztosíték eleme életbevágóan fontos tényező a békés köl­csönös kapcsolatok szélesebb körű kibontakozásához. Ami a helyszíni ellenőrzés kérdését illeti, én természete­sen elfogadhatónak tartok bármely ésszerű javaslatot, amelyet ön terjeszt elő an­nak ellensúlyozására, hogy a helyszínre utazó ellenőrök — miként ön aggódik — „kém­kedésbe keveredjenek”. Az ENSZ-ben elhangzott nyilat­kozatában Stevenson kijelen­tette: az Egyesült Államok hozzájárul bármiféle ésszerű biztonsági intézkedéshez, arra az időre, mialatt az ellenőrö­ket a helyszínre szállítják, az­zal a feltételied, hogy az el­lenőrök ésszerű módon meg­bizonyosodhassanak valóban azon a helyen vannak, ahova indultak és olyan szabadság­gal rendelkeznek, amely az illető körzet ellenőrzéséhez szükséges. A helyszíni ellenőrzések szá­mát illetően, úgy látszik, bi­zonyos nézeteltérés forog fenn. A jelek szerint önnek az a benyomása támadt, hogy Dean azt mondta Kuznyecov kül­ügyminiszter-helyettesnek: az Egyesült Államok elfogadhat­na évenkén t 2—4 helyszíni el­lenőrzést. Dean engem úgy tájékoztatott, hogy az az egyet­len szám, amelyet Kuznyecov külügyminiszter-helyettessel folytatott megbeszélései so­rán említett, 8—10 volt. Ez már azt jelentette, hogy az Egyesült Államok lényegesen csökkentette követelését, mert azelőtt 12—20 volt az a szám, amelyhez ragaszkodtunk. Azt reméltem, hogy az Egye­sült Államoknak erre a lépé­sére a Szovjetunió egyenérté­kű lépéssel válaszol ahelyett a két vagy három Helyszíni ellenőrzés helyett, amelyet bi­zonyos idővel korábban tett kijelentése szerint megenged­hetőnek tart Tudom, hogy a helyszíni el­lenőrzés kérdése lényeges ne­hézségeket teremtett az Ön számára, bár nem értem tel­jesen, miért kell ennek így lennie. Számomra annyira fon­tos a nukleáris íegyverkiséle- tek eltiltásáról szóló szerző­dés hathatóssága, hogy nem engedném meg, hogy agy ilyen nemzetközi egyezményt megzavarjon azon óhajunk, vagy bármely más országnak azon óhaja, hogy másféle ér­tesüléseket próbáljon szerezni a Szovjetunióról. Teljes őszin­teséggel feltételezem, hogy ki lehetne dolgozni olyan egyez­ményt amely meggyőzné önt és minisztertársait is, hogy így áll a dolog. Ebben az összefüggésben bi­zonyos nehézséget támaszt számunkra az az utalás is, hogy a helyszíni ellenőrzés­nek a szeizmikus körzetekre kell szorítkoznia. Igaz, az ese­mények szokásos menete ece­tén nyugtalanságot kelthet-, nek bennünk a szeizmikus kör­zetekben előforduló jelensé­gek, mégis az igazi komoly gyanakvást az olyan fel nem derített szeizmikus jelenség keltené, amely olyan térség­ben zajlik le, ahol rendsze­rint nem fordulnak elő föld­rengések. Az Egyesült Államok felté­telezése szerint ilyen körül­mények között a Szovjetuniót megilletné a helyszíni ellen­őrzés joga, ha ilyen jelenség megy végbe a mi. területün­kön. Ennélfogva az Egyesült Államoknak szintén . rendel­keznie kell ugyanilyen joggal az évi ellenőrzések számának keretei között. ön talán azt mondja, hogy az ellenőrzésre kijelölendő más körzetek közül esetleg olyan helyen fordul elő szeiz­mikus jelenség, ahol rendkí­vül titkos védelmi objektum van. Elismerem, hogy ez tényleg probléma, de úgy vé­lem, hogy bizonyos intézkedé­sek kidolgozásával meg lehet gátolni, hogy a kevéssé való­színű lehetőség leküzdhetetlen akadályt jelentsen. ' Hasznos, de véleményem sze­rint nem eléggé messzemenő az a javaslata, amely szerint a Szovjetunióban három he­lyen lehetne létesíteni sze­mélyzet nélküli szeizmikus ál­lomásokat. Ezek az állomások ugyanis kívül esnének azokon az övezeteken, ahol a léggya- koriabbak a szeizmikus ren­géseik és így nem regisztrál­nának minden olyan jelensé­get, amely ezekben az öve­zetekben történik. Ezek az állomások haszno­sak lehetnének az egész ész- lelőrendsaer lehetöségeújek fokozása szempontjából, de kétlem, hogy ugyanilyen ér­tékük lenne abból a szem­pontból, hogy csökkenjen a gyanús szeizmikus jelenségek száma oly módon, hogy e je­lenségekről kiderítik, földren­géstől származnak. Ezért a személyzet nélküli szeizmikus állomásoknak, a földrengésektől leginkább fe­nyegetett övezetekben kell lenniök. Nem pedig ez öveze­tek határain túL Ennek érde­kében egész sor állomást kel­lene felállítani Kamcsatka övezetében és a taskenti öve­zetben. Természetesen kissé csökkenteni lehetne a Szovjet­unió területén létesítendő ál­lomások számát, oly módon, hogy állomásokat létesítenek Hokkaido szigetén, Pakisztán­ban és Afganisztánban. Ha a szovjet területen lévő állom sokat ott állítanák fel, ahol nincsenek helyi rengések és ezeket az állomásokat idősza­konként megvizsgálhatnák il­letékes amerikai, vagy nem­zetközi megfigyelek, akiknél hordozható földrengésmérők lennének és ezeket a megfe­lelő pontokon elhelyezhet­nék: ez nagyon elősegítené az észleléssel járó problémák szá­mának csökkentését. ön hivatkozott arra, hogy a szeptemberben Londonban le­folyt 10. Pugwash-értekezleten az úgynevezett „fekete dobo­zokról” megvitatásra került javaslat az Egyesült Királyság javaslata volt, amellyel az Egyesült Államok is egyetér­tett. Nem hiszem, hogy így állt a dolog. Ahogy velem kö­zölték, ez szovjet javaslat volt, amely egyes amerikai tudó­sok részvételével került meg­vitatásra. A nyilatkozatot alá­író amerikai tudósok közül senki sem képviselte az Egye­sült Államok kormányát és nem vitatta meg ezt a dolgot felelős hivatalos személyisé­gekkel. Mindaz, amit mond­tak, saját véleményük volt és közülük senki sem volt 6zeiz- modógus. Egyetértésük csak azt jelentette, hogy ez olyan terület, amely további tanul­mányozást érdemel. Az Egye­sült Államok kormánya elvé­gezte ezt a ^tanulmányozást, és ennek eredményeként ju­tott a fentebb említett követ­keztetésekre. E problémák ellenére felbá­torított az ön levele. Nem hi­szem, hogy az általam érin­tett problémák közül valame­lyik is megoldhatatlan volna. Meg kell őket oldani. Sze­retném tudni, hogy az ön véleménye szerint miként lát­hatnánk hozzá a legjobban e kérdések megvitatásához, ami­nek során szükségessé válhat bizonyos technikai kérdések megvitatása is. Gondolom, ta­lán az ön óhajának is meg­felel, hogy az Önök képvise­lője találkozzék William C. Foster-rel, a leszerelési és fegyverzet ellenőrzési hivata­lunk igazgatójával, egy köl­csönösen megfelelőnek látszó helyen, például New York­ban, vagy Genfben. örülnék, ha megtudnám, mik az. ön javaslatai erre nézve. A tár­gyalások után értékelhetjük majd, mire jutottunk, és foly­tathatjuk közös munkánkat abból a célból, hogy létre­jöjjön egy hatékony egyez­mény az összes nukleáris fegyverkísérletek megszünte­téséről. Hruscsov január 7-én keltezett válasza Kennedy 1962. december 28-i üzenetére 9

Next

/
Thumbnails
Contents