Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-18 / 218. szám
Kölcsönösség — segítség — új szellem Szocialista brigádmozgalom a Tiszavasrári Állami Gazdaságban Hamarosan kétmillió-ötszáz- Tiegyvenhétezer-nyolszázkettő forintról kell elszámolni a Ti- szavasvári Állami Gazdaságban dolgozó nyolc szocialista brigádnak. Ennyi volt az évi vállalásuk. — Sajnos az időjárás közbeszólt — mondja fíosz- szú László, a gazdaság igazgatója, s aztán így folytatja: — Mégis a legjobbakat lehet a versenyző brigádokról elmondani. Mindenekelőtt azt, hogy nincs közöttük egyetlen száz százalékon alul teljesítő brigádtag sem. De legfontosabb, hogy az egyes munkáknál nem csupán az anyagi érdekeltség a jiajtó erő, hanem a mind jobban általánossá váló új szellem, az új munk|a- erkölcs. Útbaigazításnak ennyi is elég... A Dankó-pusztaiak május 15-én brigádértekezleten határozták el, hogy a VIII. párt- kongresszus tiszteletére versenyre kelnek és elnyerik a szocialista brigád címet. Vállalásaik konkrétak, és most, hogy kezemben van ezeknek dokumentuma, érdemes valla- tóra fogni a sorokat. Nem minden versenypontot, csak néhányat közülük, hiszen az Utolsó mondat így hangzik: „Vállalásunk lényegét annak teljesítése fogja eldönteni!” * * íme az egyik pont: „Száz- nyolcvan mázsa silókukorica helyett kétszáz mázsát termelünk holdanként?’. Tóth József termelési agro- nómus szerint teljesíteni fogják. S a hét mázsa szójabab helyett kilenc, vagy inkább tíz mázsa lesz holdanként. Tóth József a Soltész-brigádról szólva ezt mondja: „Ilyen brigád kellene még legalább kettő”. A gépesítési brigád tagjainak egy része most a silózással volna állnia. Ez is szerepel a versenypontok között. A kölcsönösség, az egymás segítése „címszó” alatt. És a másik az, hogy a negyven éven aluli brigádtagok, akik nem járták végig az általános iskolát, elvégzik a hetediknyolcadik osztályt. Mészáros László már megkezdte a hetedik osztályt és szívesen tanul, maga is érzi, hogy szüksége van rá. így lehetne tovább sorolni a versenyvállalás alapján az eredményeket, a valóságot. Talán a legfőbb említést mégis — túl a teljesítést jelző százalékokon — a közösségi, elvtársias szellem érdemli és a munkaszeretet Mesébe illően szép történetet mondott el a gazdaság igazgatója a tavaszi árvíz 1 idejéből... A tiszadadai területen huszonhét hold alma került víz alá. És amikor a Tisza már visszahúzódott medrébe, a lefolyástalan területen továbbra is ott maradt a másfél méter magas tenger. Az almafák vegetációja elkezdődött, permetezni kellett. De hogyan?! A brigád tagjai gondolkodtak. Egymást követték a javaslatok... „Permetezzünk csónakról!” — így hangzott közülük az egyik. Latolgatták, fontolgatták a javaslatot, hiszen ilyen példa még nem volt Aztán megdöntve a régi szokásokat csónakról permetezték a huszonhét hold gyümölcsöst Talán soha nem jött volna felszínre az ilyen és hasonló ötletes kezdeményezés, ha a dolgozók előtt csupán a bérfizetési boríték lebeg, s ennél nem több, ha nem a munka új szocialista erkölcse, a lehetőségek felkutatása, s a szellem, amelyet így hívunk: szocialista! Ez a nagyszerű szellem ta- látható amögött is, hogy Papp József traktoros százharmincszáznegyven százalékos teljesítményével nap mint nap a múltnak adja át a régi normákat. Ugyanakkor ezt a szellemet tükrözi a tanulási, kulturálódási akarat noha, ezt meglehetősen nehézzé teszi az, hogy a brigádok tagjai különböző községekben laknak. Általános ismereteiket főleg a sajtó segítségével gyarapítják. Ez mindnyájukhoz eljut. A gazdaság 177 állandó dolgozójához kétszázhatvanhat újság és folyóirat jár. Az értékelésnél derül majd ki, hány brigád érett meg a szocialista címre. Egy bizonyos: Tiszavasváriban is a termelés lendkerekei. Vincze György Ma rendezik a második országos O szán tó verseny döntőjét Szeptember 18-án, kedden a traktoros elnyeri „Az ország Herceghalmi Állami Gazdaság legjobb szántó traktorosa” cífoglalatoskodik. Két kombájn vágja, négy Zetor szállít, két •traktor pedig tapos. Balogh Károly, a brigád vezetője elmeséli, hogy a minap Vingin- der Lajos silókombájnján elszakadt a ferde felvonó lánc. Árvái András, a másik kom- bájnos segítette ki. Különben legalább négy órát kellett zsámbéki üzemegységében rendezik a második országos szántóverseny döntőjét. A nagy vetélkedésen a megyei válogató versenyek 38 legkiválóbb traktorosa méri össze tudását. A verseny győztesed értékes jutalomban részesülnek, ezenkívül a legjobb helyezést elért met. Külön jutalmazzák az ifjúsági traktorosokat és közülük az első „Az ország legjobb ifjúsági szántó traktorosa” címet kapja. A verseny színhelyén ugyanezen a napon kezdődik a legújabb mezőgazdasági gépek háromnapos, üzemelés közbeni bemutatója. Felidézte magában, milyen hízelkedve üdvözölték a tisztek, amikor mint házigazda fogadta őket a tiszti étkezde ajtajában. Hát még Berthold ezredes pohárköszöntője után! Ó, az ezredes valóban csodálatos tósztot mondott. Heinrich nem is várt tőle ilyen ékesszólást. Diplomatikusan érintette, milyen nagy szolgálatokat tett hazájának az ifjú báró, majd a Goldring-nemzetség családi hagyományaira fordította a szót hangsúlyozva, hogy hány vitéz harcost adott e nemzetség a hazának. Néhány mondatban megemlékezett barátjának, Siegfried von Goldring- nak önfeláldozásáról, és kiemelte, milyen nagy s rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy az ifjú bárónak atyja helyett atyja lehet. A beszéd óriási hatással volt a törzs tisztjeire. Valamennyien íel2 1962. szeptember 18. álltak, fenékig ürítették poharukat Siegfried von Goldring emlékére, majd Berthold ezredes mintegy mellékesen megjegyezte, hogy Siegfried von Goldring nemcsak dicső nevet hagyott fiára, hanem kétmillió márka örökséget is, Heinrich leplezetlen irigységet látott megcsillanni a jelenlevők tekintetében. Az este folyamán számtalan pohárköszöntő hangzott el Heinrich egészségére. Minden egyes jelenlevő kötelességének érezte, hogy új kollegájához lépve koccintson vele, felajánlva mindennemű segítségét és barátságát. Az összejövetel végié félé a tisztek már valamennyien virágos hangulatban voltak. Mint hasonló esetekben mindig, az általános beszélgetés abbamaradt, a jelenlevők kis csoportokat alkottak, és minden csoport a maga módján mulatott: egyesek énekeltek, mások élceket meséltek, ismét mások hevesen vitatkoztak, és voltak, akik szüntelenül döntötték magukba az italt. Hein- ich csoportról csoportra járt, ninden erejével azon volt, nogy udvarias, vendégszerető házigazdának mutatkozzék. Véletlenül sikerült kihallgatnia két tiszt, Schulz őrnagy és Kubis százados — beszélgetését. — Szerencséje van ennek a mi ezredesünknek — mondta irigykedve Schulz. — Lám, hogy siet fiává fogadni az ifjú bárót! Fogadni mernék, a lányának akarja megkaparintani a kétmilliócskát, hogy befektesse két kenyérgyárába. Akkor aztán fütyülhet mindenre, még a karrierjére is! Nem úgy, mint mi, Kubis! — Mi az, Schulz, azt sajnálod, hogy neked nincs lányod? — nevetett Kubis. — Ugyan már, fütyülj te is mindenre! A lányra, a kétmillióra, a karrierre! • Az ember meztelenül jön a világra, és meztelenül is távozik! Inkább igyunk egyet! Arra, hogy a háború mielőbb véget érjen. De ha a dolgok úgy alakulnak, mint a Vasököl-művelet után... Heinrich hegyezte a fülét, de további részleteket nem sikerült megtudnia a Vasököl- művelet következményeiről, mert a két tiszthez odalépett Berthold ezredes, s azok elhallgattak. Félmillió látogató Eredményes üzletkötési tárgy alások a bécsi őszi vásár magyar kiállításán Nyolc nap alatt közel félmillió osztrák és külföldi érdeklődő látogatta meg a magyar pavilont a bécsi őszi vásáron, amely vasárnap este bezárta kapuit. Rekordforgalom volt az utolsó verőfényes vasárnapon is a magyar pavilonban. A magyar vásárvezetöség eredményes üzletkötésekkel zárta munkáját. Nyugatnémet cégek például 250 000 dollárért vásároltak magyar vető- magvakat. Osztrák importőrök 50 000 dollár értékben magyar bútorokat, hatezer dollárért gyógyszeralapanyagot rendeltek. Szinte az egész „vásárkontingens” elkelt a helyszínen. Simon Gézáné, a jármi Alkotmány Tsz női munkacsapata vezetőjének irányításával gazdag termést takarít be a csapat. Samu András felv. A további üzletkötési tárgyalások befejezése a héten várható. Versenytábla a parkban Árulkodó számok a szocialista munkaverseny sikereiről Fehérgyarmaton, a művelődési ház előtti parkban sokan megfordulnak a járás községeiből beutazó . emberek. Ügyes-bajos dolgaik intézése közben gyakran megpihennek itt. S aki ide téved, nem mulasztja el megtekinteni a parkban elhelyezett táblát. A táblán nem valami történelmi eseményt márványba rögzítő felirat van. Krétával írták, könnyen letörölhető. Ezáltal hamar helyet adhat más feljegyzéseknek. És ezek a feljegyzések mindig vonzzák a pillantást... A milotai Üj Élet Termelő- szövetkezet kezdeményezte az idei tavaszon a kongresszusi versenyt, amelyhez a megye százkét, a fehérgyarmati járás valamennyi szövetkezete csatlakozott. Ez a verseny végső soron az áruértékesítési terv- teljesítésében realizálódik. Az áruértékesítés alapján a legutóbbi sorrend a versenytáblán a következő: Gyügye, Tiszakóród, Magosliger, Cé- génydányád, Miiota... Hej, de rosszkor hozta oda a végzet az ezredest! Pedig ezek már nyilván tudják, hogy milyen következményekkel járt az említeitt hadművelet★ HeinAeh sietve öltözködni kezdett, s amikor tisztiszolgája belépett a szobába, már teljesen készen volt — Hozhatom a reggelit, hadnagy úr? — Csak egy csésze kávét és vajas kenyeret. A tisztiszolga rosszallóan csóválta a fejét. Heinrich sietve lehörpintette kávéját, és indult a törzshöz. Mint különleges megbízatású tiszt, közvetlenül az ezredes alárendeltje volt, és minden reggel jelentkeznie kellett főnökénél, hogy átvegye utasításait. Berthold mind ez ideig nem halmozta túl pártfogolt- ját, csak olyan feladatokat bízott rá, melyeket a törzsön belül is végrehajthatott. Tegnap azonban az ezredes még vacsora előtt jelezte, hogy felelős megbízatást akar adni Heinrichnek. Az ezredes már dolgozószobájában ül, és Heinrich nyomban észrevette, hogy főnöke ideges. — Jó, hogy jössz! Már hivatni akartalak. Heinrich az órájára pillantott. — Pontosan kilenc óra van, Herr Oberst, tehát egy pillanattal sem késtem el — felelte Heinrich. — ön azonban nagyon korán kezdte a mai napját. Gyügye a gyarmati járás egyik legkisebb községe. Az Űj Barázda Tsz szántóföldje alig éri el a félezer holdat. Felmérés szerint másfélszeresére teljesítik* áruértékesítási tervüket. Kicsik a méretek. De mégis..., meg kell dolgozni itt is az eredményekért. A verseny? „Dolgozunk, igyekszünk becsülettel, mert így van több hasznunk” — ezt mondják a i-agok. „Nagyon jó hatása van az , anyagi érdekeltség helyes alkalmazásának” — ez a vezetők véleménye. E nagyon rövid megjegyzések mögött azonban ott van az egész évi munka, küzdelem a szárazsággal; az, hogy tizen harma dszor permetezik a gyümölcsöst, amely kilencven százalékos exportarányt biztosít; hogy nekik van a környéken a legszebb vetőmag uborkájuk (ezt a felvásárló cég ál- •apította meg); hogy aurából, napraforgóból, hízó állatból i túlteljesítik a tervet. *— Es azt is hozzáteheted, hogy nem valami kellemesen — dörmögte komoran az ezredes. — Valami kellemetlen hir? — kérdezte aggodalmasan Heinrich. Berthold ezredes nem válaszolt. Fel-alá járt a szobában, majd hirtelen megállt Heinrich előtt, és fürkészően nézett a szemébe, — Mondd csak, ismerted te annak a hadműveletnek a tervét, amelyet mi Vasökölnek hívtunk? — Hallottam róla, hogy ilyen műveletnek be kell következnie, de úgy vélem, hogy nincs jogom kérdezősködni, amíg hivatalosan nem tartozom a törzshöz. De akkor még nem is voltam hadseregünk tisztje... Kérem, ne tekintse ezt úgy, mintha nem tanúsítanám a legélénkebb érdeklődést a dolgaink iránt! Egyszerűen csak úgy gondoltam, hogy minden ténykedésnek megvan a maga határa, amelyet az alárendelt személynek nem szabad átlépnie. E határok megtartása nélkül nem lehet szó igazi fegyelemről, márpe-' dig én, amint tudja, atyámnak segítőtársa voltam a hírszerző munkában, és a fegyelemhez már fiatal koromban hozzászoktam. Az ezredes megkönnyebbülten sóhajtott: — Tudtam! — Dehát, az isten szerelmére, miről van szó? Csak nem ón vagyok az oka a kellemetlenségnek, amely önt ma eny- nyire kihozta a sodrából. (Folytatjuk) Eves értékesítési tervüket szeptember kosepéig közel ölvén százalékra teljesítették. A nagyobb tételes pedig még ezután következnek. Almából a többlettermés és a minőség alapján közel egymillió forintra számítanak, s ott van még a vetőbab, uborka, cukorrépa* napraforgó termése, állatból is ezután kerül nagyobb mennyiség eladásra. A gyügyeiek válóban komoly eredményedet érnek el t z idén — vélekedik özé’es Zoltán, a járási versenybizottság tagja. — Különben a verseny során mórt alakul ki a komoly küzdelem a szövetkezetek között Nyáron is gyakran látogatták egymás határát a párosversenyben lévők, most azonban szinte a tizedszázaié- kos különbségek is lázba hozzák a szövetkezeteket. A milotai versenykezdeményezésnek nagy hatása volt a tőszámnövelésre. A kukoricatermesztésben a tiszakóródiak* a burgonyánál a tunyogmatol- csiak érnek el szép sikereket A versenynek sok köze van ahhoz, hogy az >dén a járásban, a kedvezőtlen időjárás ellenére, előreláthatóan felére csökken a tavalyihoz viszonyítva a gyenge szövetkezetek száma. Nem tudni még, hogy az árutermelési versenyben melyik szövetkezet szerzi meg a járási elsőséget. Egy azonban biztos: akár Tiszakóród, Gyügye, Miiota vagy bármelyik lesz az első, a kibontakozott verseny a járás valamennyi termelőszövetkezetének hasznára válik, S. A. Megnyíltak az első mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák Megnyitották kapuikat az első mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák. Szeptember első két hetében 12 ilyen iskolában kezdődött, s az ősz folyamán még további nyolcban indul meg a tanítás. A szakmunkásképző intézetek egyelőre még csak kétezer fiatalnak tudnak helyet adni, így a mezőgazdasági tanulók többsége a központi iskolákhoz tartozó 190 kihelyezett osztályban tanul. Az idés ugyanis a gazdaságok hétezer fiatalt szerződtettek, s ezzel a három évfolyam 11 500-ra emelkedett a mezőgazdasági szakmákat tanulók száma.
