Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
Munkatársaink a kiállításról Áttelepített gyümölcsösök gondozása more fordulását. Az áttelepítet gyümölcsfák alját, vagy korán lekerülő köztessel hasznosítottuk (előcsíráztatott burgonya), vagy kényszerűségből mással, de a fák során elegendő széles szalagot ugarnak hagytunk. (2 m.) A gyengébb homoktalajainkon zöldtrágyának ősszel rozsos szö- szösbükkönyt, tavasszal csillagfürtöt vetünk. Mivel egyes madarak szívesen szállnak a fák fővezérhajtására, amelyet legtöbbször letörnek, a madárkár megelőzésére meggörbült végű napraforgószárat kötöttünk. Ez az általam kikísérletezett régi módszer most is kitűnően bevált Az ismertetett módon átlagban 92 százalékos megered ést értünk el. Legjobb az eredmény (97 százalék) Ling Béla brigádjánál, mert ott minden utasítást pontosan végrehajtottak. Sikereink fokozzák tagságunk munkakedvét, s egyre nagyobb bizalommal néznek áttelepített gyümölcsösünk jövője felé, amelyek már széles sortávúak, összefüggő egészet képeznek, s alkalmasakká válnak a korszerűbb nagyüzemi módszerek alkalmazására is. Komoró czv József „Győzelem” Tsz Rakamaz. T fis BertJiold ezredes kisfor- mátumú, megisárgult papírdarabkát nyújtott át Heinrich- nak. A papíroson nem állt egyéb, mint számok, három sorban — különböző négytagú kombinációik. Amíg Heinrich figyelmesen tanulmányozta a számokat, Berthold ezredes látszólag közömbösen eregette a füstöt, s csak olykor-olykor pillantott vendégének figyelő ábrázatára. Az ezredes nagyon jól tudta, milyen nehéz feladatot adott Heinrichnek: az írást csak az fejthette meg, aki hosszú éveken át ezzel a rejtjel-kulccsal dolgozott. A csend sokáig tartott, és Berthold ezredes már-mór sajnálni kezdte, hogy túl bonyolult ellenőrzési módszert választott, hiszen igazán csak vén rókától, tapasztalt hír1962. szepieun iszerző ügynöktől lehetett megkívánni — s nem egy hírszerzőnek segédkező fiatalembertől —, hogy észben tartson egy rejtjel-kulcsot, amelyet négyöt esztendővel ezelőtt, s akkor is csak néhanapján használt. Végül Heinrich felvetette fejét — Hát igen, ez az a papír — mondta szomorúan elmosolyodva. — Mennyire várta ezt atyám, mennyire izgult miatta! És hiába várta: ezért kellett akkor neki magának döntenie, és saját elgondolása szerint cselekednie. S csak jóval utána, amikor már minden megtörtént, csak ackor kapta meg az önök rövid üzenetét, melyben megköszönték, amit tett! Mert ez a papírdarab nem más, mint a „Tauoe”- művelet végrehajtására vonatkozó utasítás! Amikor atyám közölte, hogy az oroszok a számmal jelzett üzemet fel akarják építeni a Saigá- ban, önök azt felelték: „Az építkezés megkezdését mindenáron akadályozni!” Meg is gérték, hogy konkrét utasításokat fognak közölni, ezeket azonban hiába vártuk. Akkor történt, hogy atyám a B—49 számú ügynök segítségével végrehajtotta a Taube-műveletet: felgyújtotta a munkás- barakkokat, s a munkást* szétszéledtek... És íme, most, öt évvel utóbb, kezemben tartom azt az utasítást, ame'yet akkor olyan türelmetlenül vártunk! Heinrich szomorúan lehajtotta fejét, gondolataiba merült. — Bocsásd meg nekem, hogy ilyen fájdalmas emlékeket ébresztettem fel benned. De mindig tartsd eszedbe, hogy nekünk, felderítőknek vasszívvel és acélidegekkel kell rendel'kezn ünk. Majd még sokáig faggatta Heinrichet Keleten folytatott tevékenységükről, neves, dátumok, tények iránt érdeklődött. Heinrich készséggel felelt kérdéseire, látszott, hogy örömmel idézi fel ezeket a dolgokat Kockenmüller már ötödször cserélt szalagot a magnetofonon, melyet a szomszéd szobában rejtett el, de Berthold ezredes még mindig csak kérdezeti és kérdezett, A kitüntetett Laval család Piros, kék, sárga pántlikák csüngenek a mezeiegér színére emlékeztető barna színezödé- sű, élénktekintetű ópályi borzderesek fejtáblái felett, a Mezőgazdasági Kiállítás 5-ös számú istállójában. Az Ópályi Tangazdaság sok éves munkájának sikerét jelzik. Rácz Sándor az európai hírű borzderes Laval bika gondozója és Hor- pácsik János az üszők gondozója a borzderesekkel immár hatodszor vesznek részt kiállításon.. Ilyen sikerrel még nem szerepeltek. A tangazdaság tenyésztői munkája, a gondozók figyelmessége meghozta a várt eredményt. A Mezőgazdasági Kiállítás Főbizottságának állatbíráló bizottsága 6 díjat adott ki az idén a borzderes fajtára, sebből ötöt az ópályiak nyertek. Oláh Gyula, a Vásárosnamé- nyi Törzsállattenyésztő Állomás főállattenyésztője ezért mondta olyan büszkén: „ösz- szeszedtük, amit lehetett.’’ A Laval családot tenyésztési aranyoklevéllel tüntették ki. Az ópályiak 13 állatot — bikákat és üszőket — hoztak a kiállításra s valamennyi kitüntetést kapott. Németh Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főigazgatóságának vezetője úgy jellemezte a magyar kormány vezetőinek az ópályiakat, mint á kiállításon legjobban szerepelt gazdaságot. Magyart András professzor, az Agrártudományi Egyetem rektora ezt mondta: „Európa legjobb borzderes tehenészete.” Mi tagadás, büszkeség tölti el az ’embert, ha látja, hogy legtöbb látogató itt, az 5-ös istállóban áll meg. S csodálja az ópályiak sikerét. Eddig hússzor vezette fel bemutatásra Rácz Sándor és Horpá- csik János a borzderes állományt. Külföldi szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak róluk. Bolgár professzor kívánja meglátogatni az ópályi gazdaság tehenészetét, s meghívta a magyar szakembereket Bulgáriába. A borzderes állomány jelenleg ugyan csekély hazánkban, de egyre inkább terjed. A borzderessel végzett fajtaátalakító keresztezés célja a Tisza felső folyásának vidékén élő mintegy 20 000 darab faj- tátlan, külterjes viszonyok között tartott, kévéséit termelő állomány egységesítése é* termelőképességének fokozása. A keresztezés eddigi eredményei szerint a beregi alapanyag átlagosan 490 kg súlyú teheneinek laktációs termelési átlaga alig haladta meg az 1600 liter 3,9 százalékos tej- zsírtartalmú tejet. A borzderes kereszteződésből származó 550—580 kg átlagsúlyú lányainak tejtermelése csaknem 35 százalékkal több. mint az anyáké, a-onos tejzsír százalék mellett. Az utódok a kedvezőbb tartási viszonyok mellett korábban vehetők tenyésztésbe, jobb takarmányértékesítők, testformájuk jelentősen javult. S ezeket a követelményeket igazolták az ópályiak. Nemzetközi viszonylatban is. Hisz szó van arról, hogy a borzderesekkel kapcsolatban Ópályiban elért eredmények alapján több nyelvű nemzetközi prospektust adnak ki. S mind ezért az elismerés az ópályiakat illeti majd. F. K. VÁ£Á]&! MAZSOLÁK A bejáratnál csoportosuló férfiak lehetnek vagy húszán. Azon tanakodnak, merre induljanak. Szőke, nyurga legény viszi a szót: — Mondom, hogy a gépeknél kezdjük. Aki nem arra jön, annak felőlem le is út, fel is út. A társaság legidősebbiké- hek látszó, deres fejű, kalapos bácsija elneveti magát. — Hiába na, a Pista ae traktoros. Legyen neki igaza. Ügy is mindig szükségünk van rá. Tojásgyár Nagyon sok látogatója van a baromfiaknak. A „Tojóházban’’ különösen a nők tolonganak elől. Egy középkorú, vidéki asszonyság kedvesen sóhajtozik a fehér leg- homokra. — De szépek vagytok, egyelek meg benneteket. Csak a mieink lehetnétek? De lesz nekünk!... — Érdekes, nincs köztük kakas. Mégis, mennyit tudnak tojni. A tábla szerint augusztusban egy tyúk termelése huszonöt egész öttized tojás volt: — olvassa a tájékoztató tábláról egy nagyon divatosan öltözött asszony. — Persze — szólal meg megint a vi 'áki néni. — Hiszen ez tojásgyár. Várakozás — felváltra Szemüveges férfi karjából kihúzza kezét a neje. — Én nem állok sorba a kutyákért. Látok a városban eleget — mondja az asszony sértődéssel és félre áll. Mikor férje végignézi, gusz- tálja a kiállított kutyákat, hívja asszonyát, hogy tovább menjenek. De az váratlanul így szól: — Most te várj itt egy kicsit, apukám. Azt a nagyszáját, meg azokat a.. ■ pöttömnyiket csak megnézem. Nem ért hozzá Az 535 kilós hízó disznó kétségtelenül egyik híres sztárja a kiállításnak. Nád- fedelei lakása mellől nem fogy el a látogatók tömege. Fiatal, laposra fésült feji ifjú megjegyzi: — Hatalmas állatocska. Ezt kellene nemesíteni. Többen hangosan nevetni kezdenek. Egy hang magasabbra repül a nevetésnél. — Nem ért a fiatalúr ahhoz. Hisz’ ártány az. Nem bolt Fiatal házaspár. Egymás kezét fogva csodálják a szovjet pavilon szebbnél szebb látnivalóit. Az asszonyka minduntalan panaszolja, miért nem lehet venni a gyönyörű gyümölcsökből. — Legalább csak kóstotni lehetne... Nézd azt a szőlőt! Ha megehetnék belőle egy fürtöt!! Én meg is kérdezem. .. — Ugyan ne butáskodj. Hu venni lehetne, kiürült volna itt minden az első nap. Kiállítás ez, nem bolt. Láthatod, hogy kassza sincs — magyarázza oktatólag az ifjú férj. A. B. Az őszi kikirics gyökérnedvérel kezelik a takarmányt Az Országos Agrobotanikari Intézet vépi kísérleti telepén mintegy 500 here- és 100 ke- repfajtát gyűjtöttek össze. A világ minden tájáról — Afrikából, Ausztráliából, az Egyesült Államokból. Argentínából, Olaszországból — származó magokkal és az előforduló hazai here- és ke- repfajtákkal folytatnak kísérleteket. A telepen kísérletsorozat indult új takarmányfajták előállítására A legjobban elterjedt takarmány- növényeket. a vörösherét és a bíborherét úgynevezett kol- hicines kezelés alá vették. Az őszi kikirics gyökerének erősen mérgező nedvének a kol- hicinnek kétezrelékes oldatából naponta többször cseppentenek a kikelt takarmánynövény tenyészcsúcsára. s ettől sejtjei megnagyobbodnak. Úgynevezett tetraloid növények jönnek létre, amelyek a szokásosnál jóval nagyobbra > fejlődnek. Amikor Heinrich késő este visszatért szállására, az ezredes még sokáig nem feküdt le aludni Gondosan összeegyeztette a magnetofonszalagok szövegét azokal az iratoKkal, amelyeket a Berlinből érkezett csomag tartalmazott. Siegfried von Goldring 1937. évi jelentése teljes mértékben megerősítette mindazt, amit Heinrich von Goldring 1941 őszén mondott. Berthold ezredes tehát nem követett el baklövést, amikor fiává fogadta jóbarátjának egyetlen örökösét Az első kellemetlenségek és az első megbízatások Heinrich von Goldring úgy ugrott lel ágyáról, mintha rúgó lökte volna ki. Három) hete volt már, hogy átjött az arcvonalon, és még mindig nem birt hozzászokni új környezetéhez, ahhoz a gondolathoz, hogy a legnehezebbjén már túl van. Pedig minden a legjobb kerékvágásban haladt sőt túlságosan is jól alakultak a dolgok. De talán, talán éppen ebben rejtőzik a veszély? Az ember, ha minden simán megy, kevésbé összpontosítja figyelmét, szavainak, tetteinek állandó ellenőrzése lanyhul. Vajon nem válik-e például ártalmára Berthold ezredes szertelen jóindulata? Hiszen még mielőtt tiszti rangot kapott, az ezredes máris kezdte bevezetni az osztály munkájába. Igaz, Berthold megszerezte a hadtest- parancsnoknak, Jordan altá- bomagynak jóváhagyását. Az altábornagyot roppantul érdekelte az ifjú Goldring báró története, s ő maga járt közben a főhadiszálláson, hogy adják meg a fiatalembernek a tiszti rangot. Jordan altábor- nagynak igaza van, amikor azt állítja, hogy a szovjet tiszti iskolában sem tanulnak kevesebbet, mint a németeknél. Bizonyára azt is megbeszélték az altábornaggyal, hogy Heinrich a törzsnél marad, sőt éppen az I—C osztálynál fog dolgozni, Berthold ezredes közvetlen vezetése alatt. Nos, erről az oldalról semmiféle kellemetlenség nem fenyegeti! Honnét tehát ez a nyugtalan érzése? Miért ez a tudat alatt lappangó elégedetlenség önmagával? Heinrich sorra vette az Utolsó napok eseményeit. Igen, hibát követett el, amikor tanulmányozni kezdte az osztály működését, ahelyett, hogy előzetesen összebarátkozott volna a törzs valamennyi tisztjével. Órája reggeli nyolcat mutatott, a szobában még teljes volt a sötétség, s az ablaktáblát függönyként fátyolozta a szakadó eső. Heinrich cigarettára gyújtott, és végighevert az ágyon. Vissza kell idéznie a tegnapi napot a legapróbb részletekig. Ezt teszi minden reggel. Szinte olyan megszokott lett számára, mint a reggeli mosdás. Márpedig az elmúlt nap különösen fontos volt: tegnap kapta meg Heinrich a német hadsereg hadnagyi rangját, s ebből az alkalomból Berthold tanácsára meghívta vacsorára az osztály tisztjeit. (Folytatjuk.) :alaj nedvességének megőrzése, s a hiányzó víz pótlása intézéssel, finnek érdekében a fákat ültetés után felku- pacoltuk, ezt tavasszal fokozatosan lebontottuk, majd tö- rekkel beárnyékoltuk. A talaj árnyékol ás egyben feleslegessé tette a további kapálásokat is. Az idei év szokatlan szárazsága megkövetelte az öntözést is. Két alkalommal adtunk fánként 40 liter vizet (hl-ként fél kg pétisót feloldva), először június, másodszor július elején. így biztosítjuk a hajtások jó beérését. Saját műhelyünkben készült 37 hl-es permetlétartályt szereltünk fel a vontató pótkocsijára, s ebből öntöztünk egyszerre két tömlővel. Nehezen fakadó fákat soron kívül beöntöztük, s így fakadásit meggyorsítottuk. A növényvédelem azonos volt az újtelepítésű fákéval. Mivel az áttelepített, tehát erősen visszametszett fáknál a hajtások nagy számban törnek elő. s gyakran csomókban, időben kell kiválasztani a fő- és oldatvezéreket, míg a többi hajtás zömét vízszintesre kötöztük csupán néhányat vágtunk le tőben, s így a lombfelületet lényegében nem csökkentettük, másrészt biztosítottuk a vezérek szabad növekedését és a lekötözött hajtások gyorsan terA rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet 110 kát. hold termő, és 340 kát. hold fiatal gyümölcsöse 1200 holdas területen, 161 darabban helyezkedett el. E tarthatatlan helyzet felszámolására 2 évre szóló — áttelepítési tervet készítettünk, melynek végrehajtása után 26 kisebb-nagyobb gyümölcsös táblánk alakul ki, mely végül új közbetelepítéssel egyetlen nagy, 600 holdas gyümölcsössé alakul. így vetjük meg a korszerű nagyüzemi gyümölcsös alapjait. Az áttelepítés során számos szórványt máris megszűntettünk, s ma már megállapítható, hogy a jól átgondolt, s a tagság által elfogadott áttelepítési terv első részének következetes végrehajtása sikerrel járt, mert az áttelepített fák megeredtek, s fejlődésnek indultak. Az áttelepített fák gondozása lényegében nem különbözik az új telepítésű fiatal fákétól, de annál jóval nagyobb körültekintést igényel. Az áttelepítésre kiválasztott 2—5 éves fák egészséges törzzsel, jól felépített arányos koronával rendelkeztek. Fajtája ismeretes volt. Tudtuk, hogv melyik fajtát hová kell áttelepíteni, e munkával egyben megoldottuk a porzófajták nélküli korábban Szórvány gyümölcsöseink problémáját is. Kora ősszel 1,4x1.4x0 6 m gödröket ástunk. A fákat lombhullás után nagy gyökéraettel szedtük fel. s azonnal és gondosan elültettük, nyulak ellen bekötöztük (ez nyáron véd a nap ellen is) és február folyamán megmetszettük. Ezt az időpontot tartottam a legmegfelelőbbnek évtizedek óta. de most lett bennem tudatossá, Kobel „Gyümölcstermesztés élettani alapjai” cí- mfl művének ismeretében. A visszametszés mértékét a kiszedett fa megmaradó gyökérzete határozza meg, hogv a gyökérzet és korona arányban maradjon. Legelőször a felesleges, sűrűn álló vesszőket. gallyakat távolítottak el, azután a vezéreket metszettük vissza. A metszés inkább rövid legyen, mint hosszú. A rövid metszés erőteljes hajtásokat eredményezett. A 3 éves és Vj-re visszametszett koronájú fa már júliusban 30—35 centiméteres hajtásokat hozott, míg a hosszabbra hagyott fánál csak 10—15 centiméteres hajtásnövekedés volt. (Tagságunk meggyőzése érdekében ugyanis néhány fát kontrollként kívánságuk szerint hosszabbra metszettünk.) Az áttelepített fák gondozásánál legfontosabb a lk János kertészeti szakmunkás a csaknem méteres hajtást mutatja. Foto: Hammel József.
