Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

Munkatársaink a kiállításról Áttelepített gyümölcsösök gondozása more fordulását. Az áttelepí­tet gyümölcsfák alját, vagy korán lekerülő köztessel hasz­nosítottuk (előcsíráztatott bur­gonya), vagy kényszerűségből mással, de a fák során ele­gendő széles szalagot ugar­nak hagytunk. (2 m.) A gyen­gébb homoktalajainkon zöld­trágyának ősszel rozsos szö- szösbükkönyt, tavasszal csil­lagfürtöt vetünk. Mivel egyes madarak szí­vesen szállnak a fák fővezér­hajtására, amelyet legtöbb­ször letörnek, a madárkár megelőzésére meggörbült vé­gű napraforgószárat kötöt­tünk. Ez az általam kikísér­letezett régi módszer most is kitűnően bevált Az ismertetett módon átlag­ban 92 százalékos megered ést értünk el. Legjobb az ered­mény (97 százalék) Ling Béla brigádjánál, mert ott minden utasítást pontosan végrehaj­tottak. Sikereink fokozzák tagsá­gunk munkakedvét, s egyre nagyobb bizalommal néznek áttelepített gyümölcsösünk jö­vője felé, amelyek már széles sortávúak, összefüggő egészet képeznek, s alkalmasakká válnak a korszerűbb nagyüze­mi módszerek alkalmazásá­ra is. Komoró czv József „Győzelem” Tsz Rakamaz. T fis BertJiold ezredes kisfor- mátumú, megisárgult papírda­rabkát nyújtott át Heinrich- nak. A papíroson nem állt egyéb, mint számok, három sorban — különböző négytagú kombinációik. Amíg Heinrich figyelmesen tanulmányozta a számokat, Berthold ezredes látszólag kö­zömbösen eregette a füstöt, s csak olykor-olykor pillantott vendégének figyelő ábrázatá­ra. Az ezredes nagyon jól tud­ta, milyen nehéz feladatot adott Heinrichnek: az írást csak az fejthette meg, aki hosszú éveken át ezzel a rejt­jel-kulccsal dolgozott. A csend sokáig tartott, és Berthold ezredes már-mór saj­nálni kezdte, hogy túl bonyo­lult ellenőrzési módszert vá­lasztott, hiszen igazán csak vén rókától, tapasztalt hír­1962. szepieun i­szerző ügynöktől lehetett meg­kívánni — s nem egy hírszer­zőnek segédkező fiatalember­től —, hogy észben tartson egy rejtjel-kulcsot, amelyet négy­öt esztendővel ezelőtt, s akkor is csak néhanapján használt. Végül Heinrich felvetette fe­jét — Hát igen, ez az a papír — mondta szomorúan elmo­solyodva. — Mennyire várta ezt atyám, mennyire izgult miatta! És hiába várta: ezért kellett akkor neki magának döntenie, és saját elgondolása szerint cselekednie. S csak jó­val utána, amikor már min­den megtörtént, csak ackor kapta meg az önök rövid üze­netét, melyben megköszönték, amit tett! Mert ez a papírda­rab nem más, mint a „Tauoe”- művelet végrehajtására vo­natkozó utasítás! Amikor atyám közölte, hogy az oro­szok a számmal jelzett üzemet fel akarják építeni a Saigá- ban, önök azt felelték: „Az építkezés megkezdését min­denáron akadályozni!” Meg is gérték, hogy konkrét utasítá­sokat fognak közölni, ezeket azonban hiába vártuk. Akkor történt, hogy atyám a B—49 számú ügynök segítségével végrehajtotta a Taube-műve­letet: felgyújtotta a munkás- barakkokat, s a munkást* szétszéledtek... És íme, most, öt évvel utóbb, kezemben tar­tom azt az utasítást, ame'yet akkor olyan türelmetlenül vártunk! Heinrich szomorúan lehaj­totta fejét, gondolataiba me­rült. — Bocsásd meg nekem, hogy ilyen fájdalmas emlékeket éb­resztettem fel benned. De mindig tartsd eszedbe, hogy nekünk, felderítőknek vas­szívvel és acélidegekkel kell rendel'kezn ünk. Majd még sokáig faggatta Heinrichet Keleten folytatott tevékenységükről, neves, dá­tumok, tények iránt érdeklő­dött. Heinrich készséggel fe­lelt kérdéseire, látszott, hogy örömmel idézi fel ezeket a dolgokat Kockenmüller már ötödször cserélt szalagot a magnetofo­non, melyet a szomszéd szo­bában rejtett el, de Berthold ezredes még mindig csak kér­dezeti és kérdezett, A kitüntetett Laval család Piros, kék, sárga pántlikák csüngenek a mezeiegér színére emlékeztető barna színezödé- sű, élénktekintetű ópályi borz­deresek fejtáblái felett, a Me­zőgazdasági Kiállítás 5-ös szá­mú istállójában. Az Ópályi Tangazdaság sok éves munká­jának sikerét jelzik. Rácz Sán­dor az európai hírű borzderes Laval bika gondozója és Hor- pácsik János az üszők gondo­zója a borzderesekkel immár hatodszor vesznek részt kiál­lításon.. Ilyen sikerrel még nem szerepeltek. A tangazdaság tenyésztői munkája, a gondozók fi­gyelmessége meghozta a várt eredményt. A Mezőgazdasági Kiállítás Főbizottságának állatbíráló bi­zottsága 6 díjat adott ki az idén a borzderes fajtára, seb­ből ötöt az ópályiak nyertek. Oláh Gyula, a Vásárosnamé- nyi Törzsállattenyésztő Állo­más főállattenyésztője ezért mondta olyan büszkén: „ösz- szeszedtük, amit lehetett.’’ A Laval családot tenyésztési aranyoklevéllel tüntették ki. Az ópályiak 13 állatot — bikákat és üszőket — hoz­tak a kiállításra s vala­mennyi kitüntetést kapott. Németh Lajos, a Földművelés­ügyi Minisztérium Állatte­nyésztési Főigazgatóságának vezetője úgy jellemezte a magyar kormány veze­tőinek az ópályiakat, mint á kiállításon legjobban szerepelt gazdaságot. Magyart András professzor, az Agrártudományi Egyetem rektora ezt mondta: „Európa legjobb borzderes te­henészete.” Mi tagadás, büszkeség tölti el az ’embert, ha látja, hogy legtöbb látogató itt, az 5-ös istállóban áll meg. S csodálja az ópályiak sikerét. Eddig hússzor vezette fel bemuta­tásra Rácz Sándor és Horpá- csik János a borzderes állo­mányt. Külföldi szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak róluk. Bolgár professzor kívánja meglátogatni az ópályi gazdaság tehenésze­tét, s meghívta a magyar szakembereket Bulgáriába. A borzderes állomány jelen­leg ugyan csekély hazánkban, de egyre inkább terjed. A borzderessel végzett fajtaát­alakító keresztezés célja a Ti­sza felső folyásának vidékén élő mintegy 20 000 darab faj- tátlan, külterjes viszonyok kö­zött tartott, kévéséit termelő állomány egységesítése é* termelőképességének fokozása. A keresztezés eddigi eredmé­nyei szerint a beregi alap­anyag átlagosan 490 kg súlyú teheneinek laktációs termelési átlaga alig haladta meg az 1600 liter 3,9 százalékos tej- zsírtartalmú tejet. A borzderes keresztező­désből származó 550—580 kg átlagsúlyú lányainak tejtermelése csaknem 35 százalékkal több. mint az anyáké, a-onos tejzsír szá­zalék mellett. Az utódok a kedvezőbb tar­tási viszonyok mellett koráb­ban vehetők tenyésztésbe, jobb takarmányértékesítők, testfor­májuk jelentősen javult. S ezeket a követelményeket igazolták az ópályiak. Nemzet­közi viszonylatban is. Hisz szó van arról, hogy a borzderesek­kel kapcsolatban Ópályiban el­ért eredmények alapján több nyelvű nemzetközi prospek­tust adnak ki. S mind ezért az elismerés az ópályiakat il­leti majd. F. K. VÁ£Á]&! MAZSOLÁK A bejáratnál csoportosuló férfiak lehetnek vagy húszán. Azon tanakodnak, merre in­duljanak. Szőke, nyurga legény viszi a szót: — Mondom, hogy a gépek­nél kezdjük. Aki nem arra jön, annak felőlem le is út, fel is út. A társaság legidősebbiké- hek látszó, deres fejű, kala­pos bácsija elneveti magát. — Hiába na, a Pista ae traktoros. Legyen neki igaza. Ügy is mindig szükségünk van rá. Tojásgyár Nagyon sok látogatója van a baromfiaknak. A „Tojóház­ban’’ különösen a nők to­longanak elől. Egy középko­rú, vidéki asszonyság kedve­sen sóhajtozik a fehér leg- homokra. — De szépek vagytok, egye­lek meg benneteket. Csak a mieink lehetnétek? De lesz nekünk!... — Érdekes, nincs köztük kakas. Mégis, mennyit tud­nak tojni. A tábla szerint augusztusban egy tyúk terme­lése huszonöt egész öttized tojás volt: — olvassa a tájé­koztató tábláról egy nagyon divatosan öltözött asszony. — Persze — szólal meg megint a vi 'áki néni. — Hi­szen ez tojásgyár. Várakozás — felváltra Szemüveges férfi karjából kihúzza kezét a neje. — Én nem állok sorba a kutyákért. Látok a városban eleget — mondja az asszony sértődéssel és félre áll. Mikor férje végignézi, gusz- tálja a kiállított kutyákat, hívja asszonyát, hogy tovább menjenek. De az váratlanul így szól: — Most te várj itt egy ki­csit, apukám. Azt a nagyszá­ját, meg azokat a.. ■ pöttöm­nyiket csak megnézem. Nem ért hozzá Az 535 kilós hízó disznó kétségtelenül egyik híres sztárja a kiállításnak. Nád- fedelei lakása mellől nem fogy el a látogatók tömege. Fiatal, laposra fésült feji ifjú megjegyzi: — Hatalmas állatocska. Ezt kellene nemesíteni. Többen hangosan nevetni kezdenek. Egy hang maga­sabbra repül a nevetésnél. — Nem ért a fiatalúr ah­hoz. Hisz’ ártány az. Nem bolt Fiatal házaspár. Egymás ke­zét fogva csodálják a szovjet pavilon szebbnél szebb látni­valóit. Az asszonyka mindun­talan panaszolja, miért nem lehet venni a gyönyörű gyü­mölcsökből. — Legalább csak kóstotni lehetne... Nézd azt a szőlőt! Ha megehetnék belőle egy fürtöt!! Én meg is kérde­zem. .. — Ugyan ne butáskodj. Hu venni lehetne, kiürült volna itt minden az első nap. Kiál­lítás ez, nem bolt. Láthatod, hogy kassza sincs — magya­rázza oktatólag az ifjú férj. A. B. Az őszi kikirics gyökérnedvérel kezelik a takarmányt Az Országos Agrobotanikari Intézet vépi kísérleti telepén mintegy 500 here- és 100 ke- repfajtát gyűjtöttek össze. A világ minden tájáról — Af­rikából, Ausztráliából, az Egyesült Államokból. Argen­tínából, Olaszországból — származó magokkal és az elő­forduló hazai here- és ke- repfajtákkal folytatnak kísér­leteket. A telepen kísérletso­rozat indult új takarmány­fajták előállítására A leg­jobban elterjedt takarmány- növényeket. a vörösherét és a bíborherét úgynevezett kol- hicines kezelés alá vették. Az őszi kikirics gyökerének erő­sen mérgező nedvének a kol- hicinnek kétezrelékes oldatá­ból naponta többször csep­pentenek a kikelt takarmány­növény tenyészcsúcsára. s et­től sejtjei megnagyobbodnak. Úgynevezett tetraloid növé­nyek jönnek létre, amelyek a szokásosnál jóval nagyobbra > fejlődnek. Amikor Heinrich késő este visszatért szállására, az ezredes még sokáig nem feküdt le aludni Gondosan összeegyez­tette a magnetofonszalagok szövegét azokal az iratoKkal, amelyeket a Berlinből érke­zett csomag tartalmazott. Sieg­fried von Goldring 1937. évi jelentése teljes mértékben megerősítette mindazt, amit Heinrich von Goldring 1941 őszén mondott. Berthold ezredes tehát nem követett el baklövést, amikor fiává fogadta jóbarátjának egyetlen örökösét Az első kellemetlenségek és az első megbízatások Heinrich von Goldring úgy ugrott lel ágyáról, mintha rúgó lökte volna ki. Három) hete volt már, hogy átjött az arcvonalon, és még mindig nem birt hozzászokni új kör­nyezetéhez, ahhoz a gondolat­hoz, hogy a legnehezebbjén már túl van. Pedig minden a legjobb kerékvágásban ha­ladt sőt túlságosan is jól ala­kultak a dolgok. De talán, ta­lán éppen ebben rejtőzik a veszély? Az ember, ha min­den simán megy, kevésbé össz­pontosítja figyelmét, sza­vainak, tetteinek állandó el­lenőrzése lanyhul. Vajon nem válik-e például ártalmára Berthold ezredes szertelen jó­indulata? Hiszen még mielőtt tiszti rangot kapott, az ezre­des máris kezdte bevezetni az osztály munkájába. Igaz, Bert­hold megszerezte a hadtest- parancsnoknak, Jordan altá- bomagynak jóváhagyását. Az altábornagyot roppantul érde­kelte az ifjú Goldring báró története, s ő maga járt köz­ben a főhadiszálláson, hogy adják meg a fiatalembernek a tiszti rangot. Jordan altábor- nagynak igaza van, amikor azt állítja, hogy a szovjet tiszti is­kolában sem tanulnak keve­sebbet, mint a németeknél. Bi­zonyára azt is megbeszélték az altábornaggyal, hogy Heinrich a törzsnél marad, sőt éppen az I—C osztálynál fog dolgoz­ni, Berthold ezredes közvet­len vezetése alatt. Nos, erről az oldalról semmiféle kellemet­lenség nem fenyegeti! Honnét tehát ez a nyugtalan érzése? Miért ez a tudat alatt lap­pangó elégedetlenség önmagá­val? Heinrich sorra vette az Utolsó napok eseményeit. Igen, hibát követett el, ami­kor tanulmányozni kezdte az osztály működését, ahelyett, hogy előzetesen összebarátko­zott volna a törzs valamennyi tisztjével. Órája reggeli nyolcat muta­tott, a szobában még teljes volt a sötétség, s az ablaktáb­lát függönyként fátyolozta a szakadó eső. Heinrich cigarettára gyúj­tott, és végighevert az ágyon. Vissza kell idéznie a tegnapi napot a legapróbb részletekig. Ezt teszi minden reggel. Szin­te olyan megszokott lett szá­mára, mint a reggeli mosdás. Márpedig az elmúlt nap kü­lönösen fontos volt: tegnap kapta meg Heinrich a német hadsereg hadnagyi rangját, s ebből az alkalomból Berthold tanácsára meghívta vacsorára az osztály tisztjeit. (Folytatjuk.) :alaj nedvességének megőrzé­se, s a hiányzó víz pótlása intézéssel, finnek érdekében a fákat ültetés után felku- pacoltuk, ezt tavasszal foko­zatosan lebontottuk, majd tö- rekkel beárnyékoltuk. A ta­laj árnyékol ás egyben felesle­gessé tette a további kapáláso­kat is. Az idei év szokatlan szárazsága megkövetelte az öntözést is. Két alkalommal adtunk fánként 40 liter vizet (hl-ként fél kg pétisót felold­va), először június, másodszor július elején. így biztosítjuk a hajtások jó beérését. Saját műhelyünkben készült 37 hl-es permetlétartályt szereltünk fel a vontató pótkocsijára, s ebből öntöztünk egyszerre két tömlővel. Nehezen fakadó fákat so­ron kívül beöntöztük, s így fakadásit meggyorsítottuk. A növényvédelem azonos volt az újtelepítésű fákéval. Mivel az áttelepített, tehát erősen visszametszett fáknál a hajtások nagy számban tör­nek elő. s gyakran csomók­ban, időben kell kiválasztani a fő- és oldatvezéreket, míg a többi hajtás zömét vízszin­tesre kötöztük csupán néhá­nyat vágtunk le tőben, s így a lombfelületet lényegé­ben nem csökkentettük, más­részt biztosítottuk a vezérek szabad növekedését és a lekö­tözött hajtások gyorsan ter­A rakamazi Győzelem Ter­melőszövetkezet 110 kát. hold termő, és 340 kát. hold fiatal gyümölcsöse 1200 holdas te­rületen, 161 darabban helyez­kedett el. E tarthatatlan hely­zet felszámolására 2 évre szóló — áttelepítési tervet ké­szítettünk, melynek végrehaj­tása után 26 kisebb-nagyobb gyümölcsös táblánk alakul ki, mely végül új közbetelepítés­sel egyetlen nagy, 600 holdas gyümölcsössé alakul. így vet­jük meg a korszerű nagyüze­mi gyümölcsös alapjait. Az áttelepítés során számos szór­ványt máris megszűntettünk, s ma már megállapítható, hogy a jól átgondolt, s a tag­ság által elfogadott áttelepí­tési terv első részének kö­vetkezetes végrehajtása siker­rel járt, mert az áttelepített fák megeredtek, s fejlődés­nek indultak. Az áttelepített fák gondo­zása lényegében nem külön­bözik az új telepítésű fiatal fákétól, de annál jóval na­gyobb körültekintést igényel. Az áttelepítésre kiválasztott 2—5 éves fák egészséges törzzsel, jól felépített ará­nyos koronával rendelkeztek. Fajtája ismeretes volt. Tud­tuk, hogv melyik fajtát ho­vá kell áttelepíteni, e mun­kával egyben megoldottuk a porzófajták nélküli korábban Szórvány gyümölcsöseink problémáját is. Kora ősszel 1,4x1.4x0 6 m gödröket ás­tunk. A fákat lombhullás után nagy gyökéraettel szed­tük fel. s azonnal és gondo­san elültettük, nyulak ellen bekötöztük (ez nyáron véd a nap ellen is) és február fo­lyamán megmetszettük. Ezt az időpontot tartottam a leg­megfelelőbbnek évtizedek óta. de most lett bennem tuda­tossá, Kobel „Gyümölcster­mesztés élettani alapjai” cí- mfl művének ismeretében. A visszametszés mértékét a ki­szedett fa megmaradó gyökér­zete határozza meg, hogv a gyökérzet és korona arány­ban maradjon. Legelőször a felesleges, sűrűn álló vessző­ket. gallyakat távolítottak el, azután a vezéreket metszet­tük vissza. A metszés inkább rövid legyen, mint hosszú. A rövid metszés erőteljes haj­tásokat eredményezett. A 3 éves és Vj-re visszametszett koronájú fa már júliusban 30—35 centiméteres hajtáso­kat hozott, míg a hosszabbra hagyott fánál csak 10—15 cen­timéteres hajtásnövekedés volt. (Tagságunk meggyőzése érdekében ugyanis néhány fát kontrollként kívánságuk szerint hosszabbra metszet­tünk.) Az áttelepített fák gondozásánál legfontosabb a lk János kertészeti szakmunkás a csaknem méteres haj­tást mutatja. Foto: Hammel József.

Next

/
Thumbnails
Contents