Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-14 / 215. szám
LEVELEK NYOMÁBAN: A minőség. a hirdetésben maradt... Csak a jó munkát végző kisiparosoknak járjon megbecsülés! 650000 látogató 33 vidéki különronat — 22 országból érkezett vendégek „Félidő“ az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Az utóbbi időben egyre többször hallani a panaszt; egyes kisiparosok — visszaélve a népi államunk adta kedvezményekkel és működési lehetőségekkel — rászedik. becsapják a velük dolgoztató, jóhiszemű embereket. Mindez természetesen nem általános. Az igazgatási szervek előlegezett bizalmát élvező kisiparosok többsége becsületesen dolgozik, igyekeznek 'kielégíteni a lakosság ilyen irányú igényeit és nem egy kisiparos a társadalmi munka területén is dicséretes munkát végez. A szerkesztőség címére érkezett ilyesi értelmű panaszos levelek és szóbeli bejelentések csak a feladatuk ellátásáról. megfeledkezett, az egyszerű emberek bizalmával visszaélő kisiparosokról emlékeznek meg. Szirota Sándor szobafestő kisiparos még júliusban a következő szövegű újsághirdetést tette közzé: „Szobafestést és mázolást olcsó áron, jó minőségű munkával vállalok. Meghívásra vidékre is kimegyek”. A kedvező ajánlatra Szombati Istvánná Nyíregyháza, Vécsei köz 4. szám alatti lakos egyezséget kötött a kisiparossal a lakás festésére. S bár a munkát már menet közben is kifogásolták, végül is az esti. gyér világításnál befejezett festést — nagyszerűen fogalmazott, megnyugtató szavak kíséretében — átvették, és kifizették a megállapodott árat. Másnap, a nappali világításnál derült ki, hogy a minőségi munka csak a hirdetésben maradt. Pár nap múlva a festés feltáská- sodott és hullani kezdett... Az ügy a KIOSZ nyíregyházi járási szervezetéhez került, ahol a szakmai bizottság megvizsgálta a panaszt. Csupán egy rövid idézet a jelentésből; . a munka szakmai kivitelezése nemhogy egv kisiparostól, hanem egy máAz új gabona őrlése minden évben körültekintő felkészülést igényéi a malomiparban. Még a sajátosan hazai búzafajták őrlési technológiáját is módosítják kisebb- nagyobb mértékben a termés minőségétől függően. Különösen fontossá vált azonban a technológia figyelemmel kisérése és megfelelő módosítása azóta, amióta megkezdődött sodéves tanulótól sem fogadható el”. A szervezet ennek, megfelelő határozatban kötelezte Szirota Sándort, hogy az ősz- szeg felét kártérítés címén július 5-jg fizesse vissza a panaszosnak. A kisiparos arra hivatkozott, hogy kijavítja a hibákat, de ezt az ígéretét két hónap múltán sem váltotta be. Foglalkozott már az üggyel a Nyíregyházi Járási Tanács VB. ipari és műszaki csoportja is, ahol hívásra sem jelent tneg, majd az ígérgetés ellenére sem végezte eí a munkát. Rápoltról Virmai Miklós szamossályi villanyszerelő kisiparos tevékenységéről írtak panaszos levelet. A községben ugyanis már tavaly elterjedt a hír, hogy bevezetik a villanyt. Vinnai Miklós még augusztusban — egy évvel ezelőtt! — sorra járta a tehetősebb lakosokat és a villanybevezetés ürügyén kisebb- nagyobb pénzösszegeket kért előlegként. A villany a községben ugyan már ez év júniusában lágyult, de a kisiparos a munkát egyes helyeken még meg sem kezdte, van ahol félbehagyta és emiatt rendezetlen a lakás. A kint- lévő előleg összege meghaladja a kétezer forintot is. Nagv Zsigmondiéi és Bartos Zoltántól például 500—500 forintot, Kondor Károlytól, Ka- szonyi Józseftől, Csehi Sándortól és Pálóczi Bálinttól pedig 200—200 forint előleget vett fel és ísv tovább. .. Hozzátartozik a Vinnai ügyhöz még az is. hogy annak idején a községi tanács vb. nem akarta engedélyezni a munkavállalást, mert még nem voltak biztosak abban, hogy valóban megkapja e rövid időn belül a község a villanyt. Vinnai ekkor a KIOSZ megyei szervezetéhez fordult, ahonnan azt a választ kapta, hogy a község vezetői nem akadályozhatják nálunk a nagy termést adó külföldi búzafajták termesztése. Az idén már az egész búza vetésterület mintegy 40 százalékán termett ilyen gabona. s az eddigi tapasztalatok szerint a malmok tervszerűen haladnak a feldolgozással. Most már valamennyi malom új gabonával „jár” és a megfelelő felkészülésnek köszönhető a tervszerű munka. Ü| cjabonát őrölnek a malmok 1 meg a kisiparost a munkavállalásban. Ezek után jogosan követeli a községi tanács végrehajtó bizottsága is, hogy a KIOSZ megyei szervezete tegye meg a szükséges lépéseket Vinnai Miklós sorozatos visszaéléseinek megszüntetésére. A két példa nem egyedülálló, de nem is tipikus, mégis elgondolkoztató. Kisiparosokról van szó, akiknek az illetékes tanácsi szervek adtak engedélyt ahhoz, hogy önálló tevékenységet fejtsenek ki a lakosság szükségleteinek megfelelően, de becsületesen. Ilyen értelemben képviselik a kisiparosság érdekeit a KIOSZ különböző szintű szervezetei is. Mégis vannak, akik visszaélnek ezzel az engedéllyel. Vajon meddig? Tóth Árpád. Csütörtökön délután egy | órakor volt a 64. Országos | Mezőgazdasági Kiállítás nyit- vatartásánaik „félideje”. Az MTI munkatársa ez alkalomból kérdéseket in tézett az ed digi forgalomról, eseményekről a kiállítás rendezőihez, szakembereihez, akiktől az alábbi tájékoztatást kapta. A 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítást az „első félidőben” 650 000-en látogatták meg. Vidékről 33 különvonat érkezett. A legnépesebb csoport Siófokról jött, ahonnan szerdán 1380 fővel indítottak különvonatokat. A kiállítás rendezői eddig 16 000 vidéki látogató számára biztosítottak szállást Nagy volt a külföldi vendégjárás is. MezőgazPÓLITECHNIKA Három holdnyi föld területe van a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc gimnáziumnak. E területen dolgoznak politechnikai gyakorlat alkalmával az iskola diákjai. Toldi Katalin IU. a. osztályos növendék a bab betakarításakor került lencse elé. Hammel felvétele. KRÓNIKA A térmester Jön a vonat. Messziről fütty ög, mintha üdvözletét küldené előre. Figyelmeztetés is ez, olyan mint a vendég kopogtatása az ajtón, bebocsátást kér, s ilyenkor a tórház megelevenedik. A termest er kapja a lámpát, még egyszer ellenőrzi, rendben van-e a váltó, és feszes vigyázban áll a sínek mellett. A vonat pedig újra füttyög, a mozdonyvezetők integetnek és a szerelvény, hangos, éles csattogással elrohan, eltűnik a távolban. Jönnek a vonatok reggel és este, délelőtt, délben, délután, s átzörögnek, átviharzanak a váltókon éjszaka is. Ilyenkor nem alszik, vigyázza a vas- paripa útját. Nappal ott lábatlanko- ták az unokája is, a szemefónye, a kicsi Jóska, és ilyeneket kérdez: Nagyapa a mozdonyt kik csinálják és miért szalad, és mitől és mit adnak neki enni? És miért kormos a sok bácsi, a mozdonyon és Te miért piros zászlóval integetsz nekik? Csacsog a gyerek, mosolyog a nagyapa, biccent is olykor a fejével és válaszol. Nem sürgősen, nem is ráérősen, ért már a gyerek nyelvén. Ö nevelte, azaz ketten... az asszonnyal, kéthetes kora óta. Talán ennek is a vonat az oka... Mint mindennek, mert ha visszagondol rá úgy szövi át az egész életét a vasút, meg a vonat, mint a tájat a sínek vonala. Negyven évvel ezelőtt vették fel, * vasúthoz Krampácsolnd. Aztán egyenruhás tett, válltólkezelő, kocsikísérő. fékező, szépen haladt előre, a ranglétrán. Kis ház a sínek mentién, egyszerű szóba, konyha kis kerttel, jószágokkal, gonddal, de örömökkel is, gyerekekkel, ez volt az élete, a háborúig. Aztán a behívó, felmentés sehol, s vitte a vonat, vitte a végtelen orosz mezőkre, az asszony sírt és integetett az állomásról. Végtelennek tűnő hónapok, évek és újra otthon, de féllábbal. Vitte a vonat újra hazafelé zakatoltak a kerekek, s milyen szép, milyen megnyugtató volt a muzsikájuk. Az asszony újra sírt, de most már örömében. Először mankóval kopogott, később műlábbal, de dolgozott a régi helyén. Újra jöttek a vonatok, téglát hozták és cementet, vasat és szálfákat, messzi földek üdvözletét hozták a térházba is. Ott szinte minden a régi volt. A gyerekek nőttek, elszállingóztak. Először Jóskát vitte el a vonat. Pestre, főiskolára. Azt mondta tanár akar lenni. Aztán Jancsi váltott jegyet egy év múltán azzal, hogy ő mérnök szeretne lenni. Elmentek, elfogytak, csak Kati, a legkisebb, a vakaró maradt. Közben hazalátogattak, hozta és vitte őket a vonait, hol a leszálló arcokat lesték izgalommal, hol az ablakból integető kendőket. így jöttek mentek a vonatok ős az évek... A váltókon zakatoltak a kerekek, násznépet hoztak, Kati férjhez ment. S egyik éjszakai vonattal jött meg a legdrágább vendég a kicsi Jóska. Pólyába hozta az anyja, letette, sokáig sírt fölötte s aztán azt mondta: — Édesapám Jóska disszidált, neveljék fel a gyereket, és nem akarok tovább élni. — S már szaladt is a sínek mentén, szaladt az esti gyorsvonat, a halai elébe. Az apja utolérte. ■ Lefogta. Megbolondultál? Húszéves vagy, nem rontottad el annyira, hogy helyre ne lehetne hozni! Kati zokogott, az apja is. A hajnali vonat vitte el, s onnan egy másik vonat az országhatáron túlra. A férje után. Jpn néha egy-egy lap, egy üdvözlet, szűk mondatok, érdeklődés az otthon és a gyerek után. De nem sók. És közben a vonatok jönnek mennek. Gépeket visznek és építőanyagot, búzát és szenet, messzi tájak üdvözletét hozzák és az öreg feszes vigyázban fogádja. Most már egyre gyakrabban ott áll mellette a kicsi Jóska, ő is tiszteleg mint egy igazi vasutas, pedig ő már távolabbra néz, a jövő gyermeke. Esténként mikor halk csenddel öleld körül a sötétség a házat, és csillagfények kísérik a moz- donyszikrákat, a kicsi Jóska űrhajókat rajzol és rakétákat. Köziben künn a nagyapja vigyázza a vonatokat. Hol zöld, hol meg piros fénnyel hunyorgatnak a szemaforok, a 47-es tárháznál robognak a vonatok, a mozdony előreküldi füttyét, mint a vendég a kopogtatást, duruzsol a síneken a kerekek hangja mesz- sziről, majd erősödik, csattog, dübörög s ez az ismerős muzsika olyan a térmestemek, mint a virágnak a napfény, nem is tudja hogyan is lehetne elképzelni az életét vonatok nélkül. Mert az egész életét közöttük élte, érkező és távozó a messzeségben eltűnő vonatok között. Elvitték az ifjúságát, férfikorát s lám most, hogy deresedé üstökkel köszönti őket, mintha azok is figyelmesebbek lennének hozzá mint a régi, nagyon kedves ismerőshöz.« PATAKY RÓZSA dasági szakemberek és érdeklődők 22 országból keresték fel eddig a kiállítást. Többek között osztrák vadászok, nyugatnémet kereskedők, francia, belga, amerikai újságírók fordultak meg a vásárvárosban. Csütörtökön együttesen tekintette meg a kiállítást 22 olasz vendég, a páduai autóklub tagjai, ‘valamint hat angol szakszervezeti vezető. A különböző pavilonokban eddig több mint félszáz értékes tapasztalatcserét tartották. Kiemelkedő eredmény a nagyarányú könyvforgalom. A kiállítás 12 könyvpavilonjában több mint 160 ezer forint értékű könyvet adtak el. A vendéglátóipar és a kereskedelem csaknem tízmillióé forgalmat bonyolított le. A 16 vendéglő, a két termelőszövetkezeti pavilon, a 16 borkóstoló, valamint a 60 elárusító kocsi még a nagy forgalmú vasárnapokon is kielégítő módon látja el a vendégeket. Az első félidőben többek között 200 000 adag meleg ételt, 250 000 pár virslit, 100 000 adag kolbászt és hurkát, ugyanennyi pecsenyét, 993 ezer pohár bort szolgáltak fel. A hűsítő italok is jól fogynak, ezekből 250 000 üveggel adtak el. A látogatók körében különösen népszerű a Kulacs nagyvemdóglő, a Mátyás-pince, a Vadásztanya, és a Kömlődi Halászkert. Az állattenyésztők is érdekes adatokkal szolgáltak. Elmondották, hogy nyitás óta a két korszerű tojóházból 27 135, a szabadtéri ketrecekből 900 tojást szállítottak el. A kiállított tehenektől a fel- szállítás óta 26 000, a szeptember W nyitás óta 16 200 liter tejet fejtek. A kiállítás „születcskró- nikája” eddig 5 kis bocit és 13 kis nyulat tart nyílván. Az állatok etetésére 8 vagon réti szénáit, 6 vagon lucernát használtak feL A különböző keverék takarmányok- bód a szarvasmarhákkal 300, a sertésekkel 200, a birtkáikkal 25, s a borjakkal 15 mázsát etettek meg, nyitás óta elfogyott 4 mázsa nyalásó is. A fővárosban folytatott közvéleménykutatás és a vidéki különvonat szervezések alapján a kiállítás második félideje is sikeresnek ígérkezik. SZABADNAP Ma kissé ettus- tálkodtam az ágyban, hiszen szabadnapos vagyok. Hat óra. Férjem siet a munkahelyére. Elkészítettem neki a reggelit. — Megint vajaskenyér és kávé! Nem tudtál ma kissé korábban felkelni és valami mást készíteni? Aztán pihenhetsz. Hiszen az egész napod szabad! — mondta ingerülten a férjem. — Kivasaltad a szürke nadrágomat? — Ma feltétlenül kivasalom _ Ígértem. Amikor a férjem eltávozott, először is összeraktam a szennyest. —• Ma itthoni vagy, vigyázhatsz a gyerekekre — szólt reggeli után az anyám és elment meglátogatni a nővérét. Amíg a mosáshoz feltett víz melegedett, addig hoz- zákezdtem a nagy- takarításhoz. Még nem is végeztem vele, mikor már felébredtek a gyerekek. Négy óra felé végeztem a mosással. Ezután lementem bevásárolni és hozzáláttam a főzéshez. Férjem meglepő pontossággal tért haza a munkából. Még nem volt kész az ebéd. Erre fellobbant: — Szabadnapos vagy, mégsem tudod idejében tálalni az ebédet. Ebéd után leszedtem az asztalt, s a reggeli piszkos edénnyel együtt mindent elmosogattam. A férjem újságot olvasott. — Papa, ugye elviszel sétálni bennünket? — kérdezték a gyerekek. Férjem csodálkozó pillantást vetett rám. — Nagyon elfáradtam. Majd a mama. Ö ma szabadnapos. Átöltöztem, s lementünk sétálni. A lépcsőházban a babakocsi kereke beakadt, s eltörött. Ezért a kis Janitiszt ölben kellett vinnem. Peter és Marita szoknyámba kapaszkodva követtek. Mire hazatértünk, a gyerekek megéheztek. Félóra múlva a vacsora állt az asztalon. Ezután megmosdattam és lefektettem őket. A férjem kereszt- rejtvényt fejtett. Elővettem Peter ingecskéjét: két gomb hiányzott róla, meg az ujján elfeslett a varrás. Tizenkettő is elmúlt. mire ágyba kerültem. A lakásban csend és nyugalom uralkodott. Ám ekkor eszembe jutott, hogy a férjem nadrágját még nem vasaltam ki. Miután ezt is elvégeztem, ifiből a takaró alá bújtam. Szabadnapom véget ért. Holnap friss erővel ismét munkába állok. A. At vara (A Krokodilból) Országos takarmányozási tapasztalatcsere és könyvankét a Mezőgazdasági Múzeumban A Mezőgazdasági Könyv-és Folyóiratkiadó Vállalat és a Magyar Agrártudományi Egyesület csütörtökön a Mezőgazdasági Múzeumban az ország legkiválóbb állattenyésztési és takarmányozási szakembereinek részvételével nagyszabású tapasztalatcsere- tanácskozást rendezett. A tanácskozáson két könyv — Bárczy— Bocsor—Mihalka: a szarvasmarha és a juh hizlalása, valamint Csire—Kertész: Sertéshizlalás — bírálata alapján megtárgyalták a szarvasmarha-, a juh- és a sertéstenyésztés néhány alapvető kérdésén kívül a takarmányozás legfontosabb kísérleti és gyakorlati eredményeit, valamint a további teendőket. A bírálók és a felszólalók kiemelték, hogy az ivadékvizsgálatokat nemcsak a tej- hozamra, hanem a hízékonysági adottságok örökítésére is ki kell terjeszteni. Nagy, ma még feltáratlan tartalékok vannak — főleg az export növelését illetően — a pecsenyebárányok hizlalásában. A külföldi piacok érdeklődésére jellemző például, hogy míg 1957-ben II 000, az idén' már több mint százezer pecsenyebárányt exportálunk. A tervek szerint hamarosan legalább félmillióra növelik az évente exportra kerülő pecsenyebárányok számát. Nagy érdeklődéssel fogadták a szakemberek dr. Németh Lajosnak, a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatójának felszólalását, amelyben többek között a kukoricaszár és az egyéb hulladék takarmányfélék eddiginél teljesebb felhasználására, a felhasználást segítő hizlalási technológia kidolgozására hívta fel a figyelmet.
