Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-12 / 213. szám
fl francia politikai pártok zöme ellenzi De Gaulle alkotmánymódosító tervét A köztársasági elnök a népszavazáshoz folyamodik A szovjet lapok De Gaulle nyugat-németországi látogatásáról Párizs, (MTI): De Gaulle alig, hogy visz- Bzatéht Nyugat-Németonszág- ból, megkezdte a már régebben tervezett alkotmánymódosítás előkészítését. Elképzeléseit, amelyekről eddig csak nagy általánosságban nyilatkozott, minden valószínűség szerint szerdán fejti ki részletesebben a kormány tagjai előtt. Az elnöki palotából származó hírek szerint egyelőre arról van szó, hogy a köztársaság elnökét a jövőben a parlament kizárásával. népszavazás Htján válasszák. Az 1958-ban életbe lépett deguallei alkotmány már amúgy is rendkívül széles jogkört biztosít a köztársasági elnöknek az ország kül- és belpolitikájának meghatározásában, a tervezett alkotmányre- form most arra irányul, hogy a nemzetgyűlésnek ne legyen beleszólása az elnök személyének kiválasztásába sem, aimd a De Gaulle által kialakított tefkintélyuralom megerősítését és tartósítását jelen telié. De Gaulle nem számíthat arra, hogy a jelenlegi parlament megszavazza a tervezett alkotmánymódosítást. Ezért ismét a népszavazás eszközéhez folyamodik. A népszavazásra október 21-én, vagy 28-án kerülne sor. A szavazási kampányt De Gaulle rövidesen elhangzó rádióbeszéde nyitja meg. A francia jogászok egyöntetű véleménye szerint az alkotmányt nem lehet egyszerű népszavazással megváltoztatni, mert az alaptörvény 89. paragrafusa világosan kimondja, hogy minden alkotmánymódosításhoz a parlament két házának jóváhagyás® szükséges A francia politikai pártok nagy része hevesen ellenzi' De Gaulle tervét, amelyben az alkotmány megsértését és a parlamenti demokrácia további korlátozását látják. A Francia Kommunista Párt már régebben leszögezte elutasító álláspontját. A Francia Szocialista Párt országos tanácsa határozatban utasította el az alkotmánymódosítást. Ugyanígy az Egyesült Szocialista Párt és a radikális párt is elvetette De Gaulle tervét akárcsak Paul Reynaud, a független párt egyik vezéralakja. A köztársasági elnök a népszavazási kampányban lényebében csak saját pártja, az UNR és az MRP egy részének támogatására számíthat A népszavazás eredménye azonban nagymértékben a könnyen befolyásolható, nem politizáló választóktól függ és De Gaulle elsősorban ezekre a szavazatokra számíthat a küszöbönálló belpolitikai erőpróbán. A Pravda párizsi tudósítója írja: „Franciaország történetében ez év szeptembere nemcsak olyan eseménynek a dátuma, amikor új lépést tettek a nemzetközi feszültség fokozásának útján, hanem ez a szeptember a francia nép igazi nemzeti érdekeit fenyegető veszély növekedését is jelzi”. De Gaulle látogatása — írja a Trud bonni tudósítója — azt bizonyítja, hogy a francia—nyugatnémet szövetség a két ország pénzügyi oligarchiá jának és militarista köreinek megegyezése. Olyan alku, amelynek semmi köze nincs az európai béke és biztonság érdekeihez. A Trud a továbbiakban rámutat, hogy a Bonn—Párizs tengely a Washington felé irányuló nyomás fegyvere is, amelynek segítségével a Bundeswehr atomfegyvereikkel való felszerelését akarják elérni. Paraszttiintetés NyogatHémetországban f Külpolitikai széljegyzet Néma kiáltás Wesermarsch körzetben 3500 paraszt tüntetett a kormány mezőgazdasági politikája el len. A tüntetők traktorokkal és különböző járművekkel vonultak fel és több órán át megbénították a közlekedést. A tüntetők a felvonulás után rendezett gyűlésről táviratot intéztek Lübke köztársasági elnökhöz. Ebben hangsúlyozták, hogy „a parasztság nem hajlandó továbbra is tétlenül szemlélni a kormány egyoldalú gazdaságpolitikáját”. Könnyfakasztó gránát fizetésemelés helyett Sztrájkhirek Latin-Amer lkából (MTI): Mint az AP hírügynökség Buenos Airesből jelenti, a rendőrség egységei könnyfakasztó gránátokkal támadtak a fizetési követeléseik teljesítéséért sztrájkoló postai alkalmazottaik gyűlésére. Több dél-amerikai ország szakszervezeti vezetősége támogatásáról biztosította az argentin szakszervezetet, s így most küszöbön áll Argentína külföldi postai és távbeszélő kapcsolatának megszakadása. Az Új-Kína jelenti Monte- videóból: Az uruguayi munkások szakszervezeti központja 24 órás sztrájkra szólította fel az ország dolgozóit az amerikai tulajdonban lévő uruguayi alumínium társaság sztrájkoló munkásainak támogatására. Újabb Jelentések az aecral bombarobbanásról Háromra emelkedett a halálos áldozatok száma Accra, (MTI): Az accrai elnöki palota közelében vasárnap j történt bombarobbanás halálos ; áldozatainak száma az AFP értesülése szerint háromra emelkedett. A súlyosan sebesült áldozatok közül ugyanis kettő hétfőn este meghalt. A kórházban ápolt sebesültek közül harminckettőn műtétet hajtottak végre. Mint az MTI tudósítója jelenti, a helyszínen talált re- peszdarabokból a tűzszerészek megállapították, hogy a bomba a Nkrumah elnök ellen legutóbb megkísérelt merénylet alkalmával robbantott bombával azonos külföldi gyártmányú. A ghanai sajtó imperialista köröknek tulajdonítja az újabb bombamerényletet Algériai hírek Az FLN politikai bizottsága hétfőn délelőtt ülést tartott A megbeszélésről semmi sem szivárgott ki. Megérkezett Algírba az NDK- ból az algériai népnek küldött segély. Az NDK 1 250 000 új frank értékben szállított fogyasztási cikkeket Algériának. Ugyanakkor közölték, hogy további orvosi felszereléseket küldenek és lehetővé teszik, hogy sebesült és beteg algériaiak az NDK kórházadban kapjanak kezelésit. Mohamed Khider, a politikai bizottság főtitkára Párizsba érkezett, ahol tárgyalt az FLN franciaországi szervezetének képviselőivel. Hangoztatta, hogy az algériai válság teljes megoldást nyert. Astoriába«, a spanyol bányavidéken újra futótűzként terjed a sztrájk. „Süketnémának” nevezik Franco csendőrtisztjei az új sztrájkot, amely már eddig is tízezreket mozgatott meg. Azért eszelték ki ezt a nevet, mert a bányászok a csendőrség kijátszására új módszereket alkalmaznak. A sztrájkbizottságok teljes illegalitásban dolgoznak. Nincsenek jelszavak, gyűlések, feliratok a házfalakon. Némán — otthonmaradnak a bányászok, s hangtalanul nyitják ki az ajtót. ha zörögnek a csendőrök... Mert persze Franco az új sztrájktaktikára is csak a terror régi módszereivel válaszol. Eddig tíz bányász mögött csapódott be a börtönajtó, s a 'múlt hét végén szvronyos csendőrök sorfala között az éjszaka sötétjében háromszáz bányászt tereltek marhava- gonokba, hogy a távoli Estremadura tartomány hegyei közé szállítsák őket... Ezen intézkedéseknek két következményük volt: a deportálás másnapján még három tárnát kellett bezárnia az asturiai helytartónak — és a Francoellenes mozgalom földalatti összekötőbizottsága leleplező nyilatkozatot juttatott külföldre az amerikai politika ellen. Ebből kiderül, hogy Stevenson amerikai ENSZ-me gbízott négy héttel korábban Washington nevében eleve jóváhagyott minden megtorló intézkedést a várható sztrájkmozgalmakkal szemben. A külföldre csempészett nyilatkozat szerint Franco új helyettese, Munoz Grandes tábornok (aki. mellékesen szólva a hitlerista „Kék hadosztály” parancsnoka volt a második világháborúban) elmagyarázta Ste- vensonnak: csak á sztrájkok elleni kemény terror védheti meg a spanyolországi amerikai támaszpontok biztonságát. Az amerikai vendég bólintott — és most a nácik hagyományai szerint, lezárt deportálóvagonok gördülnek a spanyol hegyekbe. .. S a vagonokban egy „süketnéma” sztrájk hősei — akiknek harci kiáltásától mégis visszhangzik az elgyötört Spanyol- ország. .. Amerikai katonai repülőgép tragédiája A Washington állambeli Spokanetől nem messze a hegyvidéken lezuhant az Egyesült Államok légierejének egyik óriási, KE—135-ös típusú, léglöfcéses tartályrepülőgépe. A gépen a négy főnyi személyzeten kívül a stratégiai lógiparancsmokság negyven katonája tartózkodott. Sorsuk egyelőre ismeretlen, de a faár- chüdd támaszpont szóvivőiének közleménye szerint alig hihető, hogy bárki is életben maradt. A gép felkutatására mentőosztag indult eL V __________________J Macmillan a bcitpft melleit határozott? London, (MTI): A nemzetközösségi értekezlet zárt ajtói mögül kiszivárgott megbízható értesülések arra mutatnak, hogy Angliának a Közös Piacba való belépéséről az angol kormány, azaz mag^ Macmillan akarja meghozni a végső döntést, A miniszterelnök pénteki érvelése és beszédének egész hangja világosan mutatta, hogy 6 maga már a belépés mellett határozott, történjék bármi. Ezt megerősítik azok az újabb értesülések, hogy a belépés előtt nem lesz újabb nemzetközi értekezlett, nem tartanak általános angol választásokat, tehát sem a nemzetközösség 3L Berthold ezredes képtelen volt leplezni felindulását. Még segédtisztje is megfeledkezett a köteles óvatosságról. Kezét önkéntelenül elvonta pisztolytáskájáról, és egész testével kissé előredőlt, mintha attól félne, hogy el talál szalasztamd, hacsak egy szót is, ebből a nem mindennapi beszélgetésből. — Node, hogyan kerül Godd- rimg báró fia a Vörös Hadseregbe? Hogyan változott ön át Komarowá? Csak maradjon ülve, hiszen elfáradt, és nyilván nagyon izgatott — Igen, nem restellem bevallani, valóban izgatott vagyok. Fiatal korom ellenére igen sok megpróbáltatásban volt résziem, és túlsókéig kellett várnom erre a találkozásra. Talán ezredes uramnak van némi szabad ideje, hogy végighallgassa kissé részletesebb elbeszélésemet... ó, el sem hiszi, milyen végtelenül boldog vagyok, hogy végre saját nevemen nevezhetem magamat... — Én is örvendek, hogy a nevét hallhatom. Nem is képzeli, mennyire lázba hozott, hogy legbensőbb barátom egyetlen fiával találkozhatom! Fiatalkori barátom fiával! Egy olyan lelkes munkatársam fiával, s ráadásul ilyen körülmények közt! Henrich von Gold- ring! — Ezt a nevet hosszú időre el kellett felejtenem, s most, hogy az ön szájából hallom, úgy érzem, mintha édesapám drága hangját hallanám. Ö, én, én ... Heinrich szemét elöntötte a könny. Kockenmüller szolgálatkészen egy pohár vizet nyújtott feléje. A fiatalember egyhajtásra kiitta, és kissé megnyugodott. — Amint ön is tudja, Herr Berthold — folytatta —, atyám, Siegfried von Goddring mindjárt az első világháború után abban a hivatalban vállalt állást, amelyben ön is dolgozott akkoriban. 1928-ban Alexander ezredesnek, az ön által is ismert hivatal főnökének utasítására, atyámat Oroszországba küldték. Én akkor hétéves gyerek voltam, de még ma is emlékszem egy nyári estére, egy tágas villára, és önre, amint egy gyönyörű hölgy mellett ül. Utóbb atyám elmondta, hogy ez volt a búcsúesténk, melyet ön rendezett atyám tiszteletére a Wilhelm Strasse 22. szám alatti villájában. Ugye, még a címben sem tévedett atyám, amikor annyi idő múltán Oroszországban felidézte előttem búcsúestjét? — Önnek csodálatos emlékezőtehetsége van! — vágott szavába Berthold ezredes. — Mintha most is látnám édesapját és mellette önt, mint nyughatatlan kisfiút. És jóllehet, ön ma már felnőtt ember, arcán mégis felfedezem annak a gyermeknek vonásait, aki akkor annyira tetszett nekünk, felnőtteknek. Most már értem, miért volt rám olyan különös hatással az ön arca. Nos, természetesen ez Siegfried szája, az a mindig dacosain összesaorítofct száj, amely túlságosan 'kicsiny volt az arcához képest. Az ön vonásai finomabbak, szeme vágása inkább édesanyjára, mint apjára emlékeztet. Igen, ez volt az oka, hogy nem ismertem fel rögtön a hasonlatosságot __ Bocsásson meg, hogy félbeszakítom, de annyira felizgattak ezek az emlékek ... — Higgye el, engem is, Herr Oberst. Bizonyára emlékszik még arra az időre, amikor elhagytuk hazánkat. 1928-ban történt. És tán arra is emlékszik, hogy atyám, mint külföldi szakértő utazott Szovjet- Oroszországiba ? Az ezredes bólintott — De óvatossági rendszabályokra már akkor is szükség volt. Ezért azután a Bauer- cég ajánlólevelében a Zaleski név szerepelt. Stanislaw Zaleski. Származása lengyel. Természetesen engem is átkereszteltek. Még ma is emlékszem: elutazásunk előtt atyám milyen sokáig magyarázgatta nekem, hogy ezentúl nem Hein- richnek hívnak, hanem Genna- dinak, a vezetéknevem Zaleski — és nem német vagyok, hanem lengyel. , — Esztelenség volt, hogy önt is magával vitte! — De hiszen tudja, hogy édesanyám halála óta atyám egy pillanatra sem vált meg tőlem, márpedig Oroszországba úgy utazott, hogy belátható időn belül nemigen tér vissza. — Én felajánlottam édesapjának, hogy magamhoz veszem önt... — De elkövette azt a hibát, hogy az ón jelenlétemben beszélt erről! Nem emlékszik, hogy sírva fakadtam, és atyám kezébe kapaszkodtam? — Ó, micsoda emlékezőtehetség! — tört ki az őszinte elismerés Berthold ezredesből. — Becses neje pedig mindkettőjükre megnehezfelt. Re- I mélem, Frau Else jó egészségnek örvend? — Igen. És rendkívül fog örülni, ha értesül találkozásunkról. — Kérem, adja át hódolatteljes üdvözletemet! És kedves lányának is, akit annyiszor megbántottam, mert mindig a varkocsát c4 háltam... ő, a kis aranyhajú Lore... — Hajh, Lore ma már eladólány! Milyen gyorsan, milyen hihetetlen gyorsan szállnak az évek! Berthold ezredes egészen ed- érzékenyült. Csak Kockenmül- ler jelenléte tartotta vissza, hogy hosszú szóáradattal ne számoljon be Lorchenjóról. De összeszedte akaraterejét, és ellenállt a kísértésnek. Vonásai ismét háborítatlan nyugalmat tükröztek, mint mindig, ha beosztottjai jelen voltak. Hogy arcának ezt a merevségét megőrizze, ezt ugyanolyan szolgálati kötelességének érezte, mint azt, hogy zubbonyát sose gombolja ki. Heinrich észrevette az ezredes hangulatváltozását, és hivatalos hangon folytatta elbeszélését, többé nem bocsátkozva lírai kitérésekre. (Folytatjuk.) kormányai, sem az angol választók nem mondhatnak véle. ményt a belépés feltételeiről, Macmillan célzott ugyan arra a lehetőségre, hogy a végleges feltételek még hozhatnak engedményeket a nemzetközösség javára, de nem adott semmiféle határozott ígéretet Főként azzal érvelt, hogy Anglia ha belép, befolyásolhatja majd az „új európai nagyhatalom* politikáját, és hogy gazdaságilag arra használja majd befolyását, hogy a Közös Piac kifelé tekintő, azaz szabadkereskedelmi irányú es nem befelé tekintő, azaz gazdaságilag elzárkózó és védővámos testület legyen. Arról azonban nem beszélt, hogy milyen arányú szavazati joga lesz Angliának a Közös Piae döntéseit hozó testületekben. A jelenlegi tervek szerint az értekezlet általános vitája csak két napig fog tartani, s ennek során minden részt vevő ismerteti majd országa álláspontját. A vita valószínű hangulatát illetően sajtókörök utalnak rá, hogy a 11 ázsiai, afrikai és nyugat-indiai tagállam főként politikai, de gaz. dasági okokból is elutasító, vagy legalábbis bíráló szem* mel tekint a Közös Piacra. Csütörtökön kezdődik a bizottsági tárgyalás amely részletes viták mellékvágányára fogja terelni az értekezletet. Halálba hajszoltak egy amerikai tudóst A Reuter jelenti, hogy dr. Robert Sohlen amerikai ideg- gyógyász kedden reggel egy londoni kórházban meghalt. Soblent az amerikai hatóságok hajszolták a halálba. A neves ideggyógyász éveken át sfkraszállt a szovjet és az amerikai nép barátságáért és ezért az Egyesült Államokban — kémkedés vádjával — életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélték. Az angol hatóságok nemrégen elhatározták, hogy kiadják az amerikai kormánynak a Londonban tartózkodó békehairoost, Sohlen a halálba menekült. Nagy adag altatóval megmérgezte magát.
