Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-11 / 212. szám

Nem less téli takarmány gond Gyulatanyán Nemcsak a jól fizető kalá- fzosok, vagy a kellő megmű­velésben részesült és ezáltal igen jól jövedelmező kapások biztosítanak figyelemre méltó bevételt a Nyírtassi Állami Gazdaságnak, de mindehhez hozzájárul a baromfihizlalás és a hízó marha értékesítés is. S, hogy a minőségben sem essék csorba ezt Pap Irén, Szilágyi Katalin, Barabás Józsefné és Pobronyi Sándomé gondozók munkája biztosítja. 224 mázsa baromfihMalás szerepel a gazdaság ez évi ter­vében. Hogy a gazdaság meg­felelő eredményt érjen el egy baromfinevelő létesítését kel­lett megoldani. Most valóságos baromfifarm lett a szeszgyár telepen. Szükséges volt, mivel a tervbe vett 24 ezer csirke­hizlaláson kívül kacsa, puly­ka és gyöngycsirke-hizlalást is elhatározta a gazdaság kol­lektívája. Hízott csirkéből eddig 11144 darabot értékesítettek közel 100 mázsa súlyban. Hízott ka­csából 7129 db-ot adtak át az államnak. A leadott súly 140 mázsa volt. Ezenfelül néhány Termelőszövetkezetben ki­használatlanul áll egy félmil­lió forint értékű, ezer férő­helyes baromfiól. A szövet­kezet vezetősége szerint azért mert az ól nem megfelelő helyre épült. Ez tény, mert nagy hibát követett el az aki, az ólat a jelenlegi helyére tervezte. Hibás viszont a tsz- vezetősége is, mivel a helyi ismeretek alapján nem aka­dályozta (akadályoztatta) meg, hogy az ólat a mostani helyé­re építsék. Az ólat ugyanis két oldal­ról forgalmas közút határolja, így a betegségek behurcolásá- r.ak veszélye állandóan fenn­áll. Ezt a veszélyt fokozza az is, hogy a baromfitelep a kézség közvetlen közelében van, s a kifutó talaja sem megfejelő. Az ól nincs védve ezer db egyéni értékesítésre is került. Most újabb 6 ezer csirke, 3800 kacsa, 1500 pulyka és 13 ezer gyöngycsirke nevelkedik, amely közel 300 mázsa barom­fihúst biztosít majd. Különös gonddal nevelnek a gondozók egy naposkacsát, melynek négy lába van. Nagy jövedelmet biztosít a gazdaságnak — ahogyan Pász­tor István főkönyvelő elmond­ja — a hízó marha. 410 hízó marha leadását vették tervbe Járásunkban valamennyi, összesen 43 termelőszövetke­zet nevezett be az éves kong­resszusi versenybe. A legutób­bi járási értekezleten, ahol a szövetkezeti elnökök és agró- nómusok mellett részt vettek egyetlen árnyat adó fa sincs körülötte. Ilyen körülmények között érthető, hogy a tsz-ben már két ízben hullott el az ezres törzsállomány jelentős része. A megalapozatlan helykije­lölésből származó kár meg­van. A további károk megaka­dályozása érdekében — nincs más választás — a tsz-nek meg kell kezdenie az ólban a pecsenyecsibe nevelését, hogy a beruházási költség va­lahogy megtérüljön. Ez az eset is intő példa, hogy a ' tervezésnél, épületek elhelyezésénél a munkát nagy körültekintéssel végezzék, mert a legkisebb könnyelmű­ség is nagy kánt, okoz a nép­gazdaságnak, a termelőszövet­kezeteknek. M. A. 1962- ben. Ez idáig 228 db-ot értékesítettek 1225 mázsa össz­súllyal. A minőség kifogásta­lan volt, hiszen valamennyi exportra „ment”. Többek kö­zött Nyugat-Németországba, Hollandiába és Olaszországba exportálták. Jelenleg már 60 db hízó marha várja elszállí­tását A gazdaság a jövőben még nagyobb mértékben kíván a baromfineveléssel foglalkozni. 1963- ban 100 000 hízott csirke a községi tanácselnökök is, az ajaki Búzakalász Termelőszö­vetkezet elnöke az éves ver­senyen belül külön őszi be­takarítási és vetési határidő­ket javasolt, ami alapja lesz a versenyértékelésnek. A mi­nőségi munka figyelembevé­telével ezeket a határidőket a részt vevők elfogadták és a járási versenybizottság e sze­rint éltékeli a versenyt. A legközelebbi dátum szep­tember 30-a, amikorra a járás termelőszövetkezeteiben a nap­raforgó betakarítását és az ár­pa, valamint a rozs vetését be akarják fejezni. Hutai Kázntér mg. oszt. vez. h. Újabb négytől ólat os a lottón megyénkben A 36. játékhéten újabb négy- találatos lottószelvény talált boldog nyertesre megyénk­ben. Ezúttal Kerek László a Heves megyei Tarnaőrs köz­ségi tanácsának a titkárát ér­te a szerencse, aki jelenleg Nyíregyházán az öthónapos államigazgatási iskola hallga­tója. A lottó ezúttal 122 ezer forintot fizet ki a nógytalála- tos szelvény tulajdonosának. Meggondolatlan tervezés — nagy ráfizetés A csegöldi Bajcsiy-Zsálinszky az időjárás viszontagságaitól, szerepel a gazdaság tervében. —nemes— OhcuJttk le ja: A kisvárdai járásban 43 termelőszövetkezet vesz részt a kongresszusi versenyben Több, mint 12 000 mázsa siló A Gyulatanyai Állami Gaz­daságban sok tapasztalatot szereztek már az oda gyak­ran ellátogató termelőszövet­kezeti elnökök. Az eredmé­nyeikről, módszereikről min­dig szívesen tájékoztatták az érdeklődőket. Most, amikor legnagyobb gondot a téli ta­karmány biztosítása okozza, néhány jó példát ugyancsak láthatnának itt a szövetkezeti vezetők. percnyi munkájára szükség nyal, a tömörítést pedig Tánc«, van. talpas végzi. Amikor rnagáso­Gyulatanyán ároksilózást dik a siló, a lánctalpas fel Mintaszerű például a siló­zás megszervezése. Ennél a munkánál legfontosabb a gyorsaság. Részben azért, hogy a lábon lévő kukorica ne vénüljön el, másrészt a kívánt erjedési fok elérésére szükséges a gyors munka. A szállítás megszervezésének alapja a pontos termésbecs­lés, a rendelkezésre álló kom­bájnok teljesítése és a szál­lítási távolság. Mind ezeket összevetve állapítják meg a szükséges szállító jármű mennyiségét. Ha valahol a szükségesnél kevesebb szállí­tóeszközt állítanak be. akkor a kombájnnak kell meg-meg- állni, ha pedig bőven mére­tezik a vontatók számát, ak­Mintha borotvával vágnák, olyan sima tarlót hagy a siló- kukoricából a kombájn. Az ároksilóban a lánctalpassal szorítják ki a levegőt a fel­aprított kukorica közül. (Hammel J. felv.) Névadó ünnepség Vásárosnaményban kor azok várakoznak üresen kossági szempontból is elő- egymásra. Ilyen nagy dolog- nyös. Az ároksilóba a vonta- idöben pedig a gépek minden tők belejámak a takarmány­Tudósítónktól: Vasárnap délelőtt fél tizen­egy órakor már minden szék — Valóban, Herr Oberst, egészen európai arc, sőt mond­hatnám, árja. Nézze csak ezt a magas homlokot, ezt az egyenes, fent kissé nyerges orrot. — Hívja fel a törzs hadmű­veleti osztályát, és utasítsa őket, hogy azonnal küldjék ide az átszökött embert. Berthold ezredes hátradőlt székének támlájára, és megint behunyta a szemét. Igyeke­zett felidézni a Himmlerrel folytatott beszélgetés minden mondatát. Kellemetes mámora azonban már nem tért vissza. Talán azért nem tudta össz­pontosítani gondolatait, mert zavarta Kockenmüller éles hangja, amely behallatszott a szomszéd szobából. Mi az ör­dög, ilyen sokáig nem tud kapcsolásit találni a hadműve­leti osztállyal? És ez az át­szökött ember... Különös, hogy éppen ővele akar beszélni. Nos, csakhamar minden tisztá­zódik. Megint felkapta az igazol­ványt, és figyelmesen néze­gette annak az embernek a fényképét. Érdekes arc! Ugyan hol is látta már ezt a vékony, erősen összeszorított szájat? — A parancsot végrehajtot­tam, Herr Oberts! — jelen­T962. szeptember TI. tette Kockenmüller már a kü­szöbről. Aztán megragadta az egyik széket, és a szoba közepére állította. — Ha majd ideüliteti, akkor arra a székre, az asztal mellé én fogok ülni — mondta Koc­kenmüller, és hunyorogva mé­regette az asztal és a szék közti távolságot. — így hát olyasvalaki fog ülni kettejük közt, aki minden pillanatban készen áll az ön megvédel- mezésére. A százados kigombolta pisz­tolytáskáját, és felkattintotta a fegyver biztonsági zárát, — Ó, azt hiszem, erre nem kerül sor. Különben ... Kockenmüller lépteket hal­lott a szomszéd szobából. Ki­nyitotta az ajtót. A küszöbön a törzs őrsparancstnokának he­lyettese állt: — Ezredes úr, parancsára előállítottam az orosz szöke­vényt. — Vezessék be! — Őrséggel? — Az őrség maradjon kívül. A foglyot nyilván lefegyve­rezték? — Természetesen. A főhadnagy eltűnt az ajtó mögöt, majd egy pillanat múl­va bebocsátottak egy közép- termetű, húsz-huszonkét éves­nek látszó fiatalembert. A szovjet hadsereg hadnagyi uni-^ formása volt rajta. Berthold ezredes gyors pil­lantást vetett a fiatalember arcára, majd az asztalon fekvő igazolványra. Kétségtelen, hogy az a személy áll előtte, akiről ez a fényképfelvétel készült. Csak éppen hogy a haját most nem fésültek hátra úgy, mint a fényképen. Most egyenes választék osztotta ketté frizu­ráját. Ettől a választéktól a sovány, napbarnított arc vo­násai még élesebbnek látszot­tak. Különösen az orra és kes­keny szája, keményre össze­szorított ajka... — Jó reggel, Herr Oberst! — köszöntötte hibátlan német nyelven a fiatalember, és ak­kurátusán összecsapta bokáját. Egy pillanatig néma csend honolt a szobában. Berthold ezredes összeráncolt szemöldö­ke alól feszülten figyelte a jö­vevény arcát, tekintetével, mintegy végigtapogatta min­den egyes vonását. Az átszö­kött ember nyugodtan állta a tekintetét. Sőt Bertholdnak úgy tűnt, hogy nagy, világos­barna szemében még mosoly is villant. — Jó reggelt, Herr Koma­rov! — fogadta végre köszön­tését az ezredes. — Ön ma éjszaka átjött hozzánk az oro­szoktól, és velem akar be­szélni? — Igen! Ma hajnal előtt át­jöttem az arcvonalon. és ki­hallgatást kértem Berthold ezredestől. — Személyesen ismeri őt? — kérdezte az ezredes, figyel­meztető pillantást vetve segéd­tisztjére. — Igen, személyesen isme­rem önt. — Honnét? — kérdezte az ezredes, és nem is próbálta leplezni csodálkozását. — Mi­ért akart éppen velem be­szélni? Az átezökött ember egyet lépett előre. Kockenmüller minden izma megfeszült, keze még keményebben szorította a pisztoly agyát. — Engedelmet kérek, hogy leülhessek. A százados úr pe­dig ne nyugtalankodjék, hi­szen jól tudja, hogy nincs ná­lam fegyver — mosolyodott el a szökevény. — Üljön le! — szólt Ber­thold, és a szoba közepén álló székre mutatott. A fiatalember leült, majd mintha ez volna a világ leg­természetesebb dolga, kezdte lecsavami a csizmája sarkát. Kockenmüller, minden eshető­ségre számítva, kihúzta pisz­tolyát a pisztolytáskából, és térdére fektette. Ki tudja, mit rejthet magában az az apró fémdoboz, amelyet a szöke­vény előhúzott csizmasarkából. A fiatalember azonban már fel is nyitotta a dobozt, s a százados megkönnyebbülten sóhajtott fel, mert látta, hogy papirosdarabokat terít a te­nyerére. — Legyen szíves, adja át az ezredesnek — szólalt meg a szökevény, Kockenmüllerhez fordulva. A segédtiszt átvette a papí­rokat, és kinyújtott tenyerén főnökének asztalához vitte. Közben egy pillanatra sem vette le szemét a titokzatos oroszról. Ez azonban közöm­bös tekintettel nézett körül a dolgozószobában. Kockenmül­ler végre megnyugodott. An­nál is inkább, mert figyelmét nem kerülte el az a különös változás, amely főnökének ar­cén végbement. — Hogyan?! — kiáltotta Berthold ezredes. — Igenis! — s a szökevény ajkán alig észrevehető, boldog mosoly villant. — Van sze­rencsém jelentkezni önnél, Herr Oberst. Heinrich von Goldring! És felpattanva, vigyázzba vágta magát. — De hogyan? Honnét? — kérdezte az ezredes. Hirtelen mozdulattal hátratolva székét, maga is felkelt. — Azonnal megmagyará­zom, de szeretnék önnel négy­szemközt beszélni... — Ö, természetesen í.. — kezdte az ezredes, de segéd­tisztjének figyelmeztető tekin­tetére mégis meggondolta ma­gát — Kockenmüller száza­dos a segédtisztem, előtte mindent elmondhat, amit ne­kem akar mondani... Bocsá­nat, dohányzik? Parancsol­jon! S az ezredes az asztal szé­lére tolta szivardobozát. A fiatalember némán meg­hajolt. Leharapta egy szivar végét, és odatartotta az égő nyufához. melyet Kockenmül­ler nyújtott feléje előzéke­nyen. Azután néhányszor na­gyot szippantott. — Bocsásson meg, régóta nem szívtam! — 0, csak nyugodtan, rá­érünk — nyugtatta meg ven­dégszeretőén Bethold ezredes. — Túlságosan sókáig kellett várnom erre a találkozásra, Herr Oberst, hogy beszélhes­sek önnel, bármilyen röviden is ... Irataim szerint, melye­ket, amint látom, már ismer, Anton Sztyepanovics Komarov vagyok, a szovjet hadsereg hadnagya. Ó nem, ez nem ha­misítvány, ők maguk adták ezeket a papírokat, holott va­lójában Heinrich von Gold­ring vagyok. Az ön ismerősé­nek, Siegfried von Goldring bárónak a fia. Édesapámnak korábban szerencséje volt igen közeli kapcsolatban állni ön­nel, ezredes úr. — A fiatal­ember tekintete szinte bele­fúródott az ezredes széles áb­rázatába. (Folytatjuk.) megtelt a vásárosnaményi BM klubhelyiségében. Mintegy ki- lencvenen, — a község apraja nagyja — jöttek ed, hogy szemtanúi legyenek a legif­jabbak névadó ünnepségének. Nem ez az első névadó ün­nepség Naményban, de Ilyen azért még nem volt; egyszer­re nyolc gyerek: Dér Sándor, Seres István, Dudás János, Kovács Zoltán, Onder János, Bisoch László, Szabó János és Nyíri József gyermekei kapták ezen a napon a Csilla, Erzsébet, Zoltán, Sándor, Já­nos és László utónevet. Ez­úttal a férfiak voltak előny­ben, hiszen ők hatan voltak. A Zoltán és János utóneve­ket például ketten-ketten ia kapták. A kedves, bensőséges ün­nepségen megjelentek a párt-* tanács- és egyéb tömegszerve­zetek képviselői, többek kö­zött Deák János elvtárs, a járási pártbizottság osztályve­zetője, Spisák András élv­társ, a járási tanács elnök- helyettese. Az ünnepi beszédet Varga István elvtárs, a községi ta­nács vb. elnökhelyettese tar­totta. Beszédében hangsúlyoz­ta, hogy a családi ünnepsé­gek társadalmi úton való megtartása ma már egyre gyakoribbak és mind többen kérik fel a segítséget az ün­nepségek megtartásához. A beszéd elhangzása után Pé­csi Aranka anyakönyvvezető vezette le az ünnepség hiva­talos szertartását, kiosztotta az emléklapokat, minden gyerek édesanyja kapott egy-egy vi­rágcsokrot. Ezután kezdődött az úttö­rők műsora; énekszámokat és szavalatokat adtak elő. Ezl követően a szülők, nagyszü­lők, névadószülők és a meg­hívottak közös ebéden vet­tek részt. TnltnlíngitAllA. ' « ff.r 1 V m ■ ■ 9 a a Nyírtassi Állami Gazdaság is huzza a vontatót. A gazdaság nyírteleki üzem. egységében már 12 000 má­zsa silót készítettek, a köz­ponti majorban pedig most folyik az utolsó gödrök töl­tése. A gondos silózás mellett egyéb szálas takarmány pót­lására is nagy figyelmet for­dítanak. A maglucema szal­máját, a töreket mind össze­gyűjtötték. A töreket takar­mányrépával fogják majd etetni. Az édes csillagfürtöt, az egyéb pillangósokat éjiéi hordják kazalba, hogy a le­velét is megmentsék. Most még lehet gyarapítani a téli takarmányt, aztán már egye­dül a takarékos, szakszerű takarmányozás lesz, amivel az átteleltetést elősegíthetik. Cs. B. végeznek. Az árok föld feletti oldalaihoz a korábbi előírás­tól eltérően nem tesznek szal­mabálát, csupán szalmaréte­get és leföldelik. Ez takaré-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents