Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-06 / 208. szám
Értékesebb lesz, ami megmaradt Különleges nyilvántartás Anarcson Híradás Balsai fiatalokról Az ifjúság emlékműve Az akták, könyvek között jókora füzet fekszik az irodaasztalon. Borítólapjáról olvasom: „Munkaegység levonások”. Alatta bélyegzőlenyomat: „Anarcsi Űj Élet Mg. Termelőszövetkezet”. Kövj Mihály elnökhelyettestől megtudom, hogy ez a füzet „őrzi” azok neveit, akik fuvart vesznek igénybe a közöstől és azért munkaegységgel fizetnek. Annyival kevesebb kerül elszámolásra és marad megtakarításra. Lehetetlen ugyanis elkerülni, hogy a szövetkezeti tagság időközönként ne vegyen igénybe személyes fuvaroztatást. Ilyenkor szolnak a vezetőségnek. Köztudomású egyébként, hogy az ilyen személyes fuvarokat olyankor kell lebonyolítani, amikor nem megy a közös munka rovására. ArElmondom én mindenkinek őszintén. Tapasztalhatnak így is az emberek. A más sorsán. .. » Igen. A kilátástalanság vitt el engem az első közös esztendő után. Meghat hajlottam is az asszonynak, Juliskámnak az unszolására. Így kerültünk Borsodba, feleségem hazájába, Vadnára. Nem, azt nem mondhatja rám senki, hogy a munkától futottam meg. A megalakulás ivében, kilencszázhatvanban, négyszázötven munkaegységet hoztam össze. Pedig ipari izakmám van, molnár vagyok. De mit ért a munkaegység deficites gazdálkodás mellett? Lyukas garast... Földem nem volt, csak a rokonság kötött, mégis fájó szívvel hagytam el Tiszakó- ródot. Tudf az ég, a borsodi hegyvidékben nem találtam annyi szépséget, mint itt a «_ __________________________ 2 ^Magyarország 1962. szeptember 6. ra pedig „skála” van, milyen távolságú fuvarért menynyi munkaegységet adjon a tag. — Minden’ tagnak egyszeri tüzelőszállítás és malomba menés díjmentes. Egyébért munkaegységlevonás jár. Tapasztalatból tudjuk, hogy ezzel sok vitát, kellemetlenkedést kerülünk el. Azért határozott így a közgyűlés. Mert .lenne olyan tag, aki csak két- szer-háromszor venne igénybe közös fogatot a gazdasági évben. míg mások tizenöt-húsz esetben is. így viszont nem lehet vita. A füzet nyilvántartása pontodhn mutatja, ki milyen fuvaroztatásért menynyi munkaegységgel van terhelve. A beszélgetésből kiderül, hogy egyéb okból is jót tesz ez a pontosság. Korábban kiTisza, meg a Túr által körülvett ligetes mezőkön. Szűk két esztendeig éltem Vadnán feleségemmel, három gyermekemmel. A fizetésem — azt se szégyenlem megmondani — családi pótlékkal ezerhatszázra rúgott. Ez jobb volt, mint akkor itthon a majdnem semmi. Azért el lehet hinni, hogy nem sok ez egy öttagú családnak. Béreltem is három kisholdat. Az asszony dolgozta, meg magam, műszak után. Éppen megfelelt háztájinak. Nem olyan földek azok, mint a mienk. Fél holdon az idén kétszázhúsz kiló búzát arattam... A nyáron levelet kaptam apámtól. Irta, ahogy gondolom, de jöjjek haza, nézzek szét. Irt olyasmit is, hogy nem hittem: tíz forintos előleg, öntözéses gazdálkodás, meg ilyenek. Hazajöttem látogatóba. Bejártam a határt. Beszélgettem az emberekkel, a vezetőséggel. Olyan jól esett; nem ki cs^k a maga részére kért a közösből fuvart, bármilyen kevés szállíttatni valója akadt. Viszont a munkaegységlevonás súlyosnak tetszett. Segítettek magukon. Vásárra, TÜZÉP-hez mennek, vagy kisebb háztáji jószágokat— baromfit, sertést, borjút — szállíttatnak egyhelyre, többen összefognak, együtt kérik a fuvart, amit közösen „fizetnek”. A tsz-nek is kevesebb fuvart kell adni. — Ezen' a nyilvántartáson kívül más is van? — Igen. Mée kettő. — Azok milyen célt szolgálnak? — Hogyis mondjam esak... — keresi. a kellő kifejezést az elnökhelyettes. — Talán az a leghelyesebb meghatározásuk, hogv az estvik termelési. a másik erkölcsi vonatkozású. A dokumentumot olvasva, az derül ki, hogy munkaegységlevonásban kell részesíteni azt a tagot, aki szándékosan elhanyagolja a részére kimért területek művelését, vagy elfogadhatatlan munkát végez. A közgyűlés határozatát végrehajtja a vezetőség. Első felszólítás egy, második — az eset súlyosságától függően — két-három munkaegység elvesztésével jár. Jobbára a tavaszi vetések, kezdeti növényápolások idején került erre sor. De ez évben már jelentősen kevesebb név került a „kellemeten” nyilvántartásba, mint a tavalyi, első közös esztendőben. Meg is van ennek a magyarázata. Tavaly rosszul művelték a szövetkezet birtokát, zárszámadáskor félmillió mérleghiány mutatkozott. Idén huszonnégy forintot terveztek egy munkaegységre. Erősen állítják, meg kell neki lenni. De mi van a harmadik nyilvántartásban ? Kövi elvtárs szólal meg megint: — Az a legsoványabb. Idén még alig került bele valami. Ittasság miatti hanyag munka, állatokkal való rossz bánásmód, pár esetben kisebb' lopás. Elkövetőikkel szemben a fegyelmi bizottság döntött. Fontos erkölcsi szilárdulás- ra mutat, hogy ebben az évben kétszeri bírságolásra egyetlen tagnál sem került sor. A három érdekes nyilvántartás rendről, pontosságról vall. összesen több mint ezer munkaegységről adnak számot, amelyek értékesebbé teszik a megmaradtakat. A. B. éreztették velem, hogy két esztendeje csak úgy itthagytam őket, a csoportot. Farkas Guszti bátyám, a szomszédunk, elvitt a rizstelepre, a krumpliföldre. Megmutogatta a termést, bíztatott: „Nézd, Béni öcsém, ahol ilyen eredmény van, ott holnap még jobb lesz. Nem való neked idegenben”, A vágyakozás a hazai föld, a házam, a rokonság, az ismerősök, pajtások után, meg azok, amiket szememmel láttam, megszülték a határozást: visszajövök a falumba. Juliskámat se kellett nagyon bíztatni. Azt mondják, a költözködés egy leégés. A két költözés el is vitt négyezer forintomat. De valahogy ezt a mostanit, amikor hazajöttünk, nem .tartottam leégésnek. A szövetkezet vontatója hozta haza a holminkat a venyigéi állomásról. Még szerteszét van minden. Most rendezkedünk. (Balsa, 1962. 6Zept. 4.) Kint valóságos vásár volt, az udvaron. Zsák, zsák hátán, ládákban piros paradicsom. Asszonyok, férfiak. Némi összeszólaikozás is, mert az egyik „vásáros” kicsit felöntött a garatra. Vinnai Ferenc, a téesz elnök szégyenkezett is emiatt, de bölcsen csak másnapra halasztotta a „komoly” beszédet. Ittas emberrel nincs mit kezdeni. Érdekelt, hogy ez az igyekvő kis balsai téesz, a Petőfi, nem sajnálja még azt a fáradtságot sem, hogy messzi helyekre vásározza áruját, paradicsomát, paprikáját. Több mint ötven mázsát adtak már el így Tokajban, Tolcsván, Er- dőbényén, de még Gáván is. Érdekelt, hogy az idén csirás burgonyával is igyekeztek pótolni az aszály okozta kárt, s 2200 mázsa helyett 4140 mázsát termeltek. Érdekelt az a bölcs jókedv, amely hangosan terült szét az udvaron és az épületben, a fűrészgép duruzsoló zajával, a fogatosok nagy hó-zásaival együtt. Amíg meg nem ütötte valami a fülemet. Ez a valami pedig ez volt: — Szobrot akarunk állítani. Először azt hittem, tréfa. De nem! Huszonhat éves fiatal téasz-tag, — mint később megtudtam, agronómus, — Tóth Mihály mondta ezt, komolyan. De akkor már sokat beszélgettünk ott nyolcán, tízen, mindenféléről. Legjobban arról, milyen is az ifjúság élete a téeszben, a faluban? Erről is érdemes néhány szót elmondani, hogy a szobor-ügy még plasztikusabb, érthetőbb legyen. Két tábor? Három lány ülte körül az asztalokat. Két barna, meg egy szőke. A szőke Bihon Katalin, a pénztáros. Fehér nylon blúz, széles fekete lakk öv, fekete szoknya. (Kérdezem, ünnep van ma? Nem, mondja, hiszen kedd van.) Kristóf ErKerékpárral indultunk. Uti- társam az Üj Élet Termelő- szövetkezet fiatal főagronó- musa. Az első megállónk egy negyven holdas tábla. Az agronómus arról beszél, hogy 400 hold mélyszántása van a szövetkezetnek, de több is lehetne már. Pedig az idén is azért olyan zöldek még mindig a kukoricák, mert őszi mélyszántásba vetettük. Iparkodni kell a szövetkezetben a vetőszántással is, hiszen 1440 hold őszi kalászost kell elvetni. Észre sem vettük, több mint egy kilométert gyalogoltunk és egy hatalmas kukoricatábla mellett álltunkTeghap érkeztünk. Az elnök már kétszer is volt hozzánk. Beszélgettünk. Inkább az én gondjaimról. Szalmát már kaptam, búzával, tüzelővel, még hagymával is segítenek. Bírja a két karom, az asszony se panaszkodhat, mondta is, azonnal munkába áll, ha rendet csináltunk a portán. Megyünk rizsét aratni. cukorrépát, burgonyát ásni, máiét törni, meg ami munka van. Az van bőven, mondta az elnök, hogy „Béni, a feleségeddel év végéig kétszáz munkaegységet is szerezhettek’’. Nem lenne az rossz, negyven forintjával. Én meq nem félek a munkától. Voltam a tanácsházán is. Bejelentkezni. Kérdi a titkár, ideiglenes lesz-e, meddig maradok. Mondom neki: titkár elvtárs, addig, amíg a „Bor- nyu-kertbe" nem visznek. Tudja, a „Bornyu-kert’ régi elnevezés. Most ott van a temető. Elmondta: Gavallér Benjámin Lejegyezte; Samu András zsebet ujjatlan nyári ruhában, ő a könyvelő. Helmeczi Irénke pedig tanuló a kertészetben. Azt hittem, ő is könyvelő, olyan egyetértésben ült velük. — Van e KISZ-szervezet itt? — kérdezem. Nevetni kezdtek, hogy éppen itt ülnek egynémely vezetőségi tagok. Nosza, elsorolták, hogy a nyáron megtanulták a Zeng az erdőt, elő is adták még a nyáron, s mennének vele más községekbe. A főszereplő meg nem más, mint Tóth Mihály, az ifjú agronómus. Tavaly voltak Lillafüreden, Egerben, az idén is szeretnének menni valahová. Van sportfelszerelés, és gyakorta tánc is. A fiatalság nagyobb fele velük tart. Egy kisebb része pedig inkább a kocsmába. Bodnár Mihály, a főagronó- mus megjegyezte, hogy a felnőttek körében is vannak táborok, ilyen vég, olyan faluvég, de a munka azért megy, rendesen. Sőt, sokan végzik a dolgozók iskoláját, habár elég nehéz rá az agitáció. Hanem az ifjúság, az már sokkal inkább összetart! Kivéve azt a kisebb hányadot De még azok is eljönnek a táncestekre. És igen sok fiatal eljár iskolába! De azok is együtt vannak a többiekkel, minden megmozdulásban. — Két tábor van, — mondta az ifjú agronómus, összefoglalva, — de a mi táborunk a nagyobb, és nemsokára csak egy tábor lesz. A béke szobra Ekkor mondta, a maga szokott csendes, szerény modorában a parasztfiúból lett agronómus — no még csak egy hónapja kezdett munkához a kétéves iskola után, — hogy szobrot akarnak állítani. Kinek? Minek? Milyen szobrot? — Meghaltak itt bombázáskor valami nyolcán. Meg aztán volt itt töméntelen halott katona. Román. Egy község se Csak a gondos agrotechnikának köszönhetjük, hogy ilyen a kukoricánk. A mélyszántással tároltuk a vizet, így a szára még mindig zöld, a csőtermés ugyan kevesebb lesz, mint vártuk, de a 25—30 mázsát megadja. A cukorrépa szedése a napokban kezdődött, az aszály itt is nagy kárt okozott csupán 150—160 mázsás termésre számolhatunk holdanként. Távolabb három silókombájn aprítja a zöld kukoricaszárat és tíz vontató hordja az egyik tanyaközpontba. Ez mind a közös állatállományé lesz, a háztáji jószágnak már adtunk vörösherét, kapnak kuikoricaszárat, takarmányszalmát és répát. Ezt munkaegységre osztjuk, ciki jól dolgozott annak lesz bőven takarmánya. Kosa Árpád Kocsord szenvedett aranyit a háborútól* itt a környéken, mint a mienk. Hát ennek akarunk emlékművet Firtattam a dolgot, hogy hát mi vezeti őket, éppen a fiatalokat, akik talán nem is emlékeznek a háborúra? — Dehogynem emlékszünk — mondta Tóth Mihály. — Én nagyon is emlékszem, amikor jöttek a némétek, hogy pakoljunk, mert robbantják a hidat. Nyolcán voltunk testvérek, hajtottuk magunk előtt a kecskét, disznót, vittük hátunkon a batyut, mert fogatunk nem volt, apám napszámos volt. Aztán anyám az idősebb nővéremmel visszaszaladt a faluba, merthogy a nővérem varrónő vcüt, a varrógépért. A hidat közben felrobbantották, anyá- mék elszakadtak tőlünk. Apám sirt, azt hitte, anyámék nem maradtak életben. Láttam a hídroncson egy katonát, lógott rajta, feje nem volt. Aztán ládákba gyűjtötték a halottakat, a Tiszából. Az egész község emlékszik a háborúra, hogy mindezt a németek csinálták, hát azért akarunk emlékezni, hogy ne legyen többet háború. Szóval, a béke szobrát akarják? — Olyasformán. Ügy gondoltuk, a KISZ-szervezetnek 3—4 ezer forintjába lesz, 1200 forintunk már van rá. Nincs a faluban egy szép park, ser szobor. Hát ezért is. Mikorra állítanák fel? — Jövő év április negyedikére, a felszabadulási évfordulóra. Balsai fiatalok! Szerettem volna elmondani ott, csakhogy nem mertem, nem akartam illetéktelennek láttam magam ekkora elhatározással szemben: ne repülő legyen majd az emlékmű tetején. Mert ezt az elgondolást közölték . velem, tekintve, hogy bombázás volt. Ne repülő, hiszen a rombolásnak már van egy emlékműve, a kettészakadt híd, amely épp elég emlékeztetője .a fasizmus őrjöngésének. Valahányszor szekér megy át a kompon a túlpartra, és sok szekér megy át, hiszen a földek jórésze tolnán van, emlékeznek a falubeliek. Más jelkép kell az emlékmű tetejére! Ami jelképezi a mát és a jövőt is, ezt a nagyszerű közös gondolatot, hogy a békének szobrot állítanak. Legyen ez valóban a béke szobra! Legyen . az ifjúság szobra, az ifjúságé, amely Bal- sán is megtalálja egymást, közös nagy erejét, és hisz a jövőben! Legyen a béke emlékműve ez az emlékmű, és jelképezze a munkát, amely egy tábort teremt mind az ifjúság, mind az idősebbek körében, amely egyetlen tábort teremt B-alsán és mindenütt, ahol becsületes, dolgozó emberek élnek. Legyen valóban, maradéktalanul az ifjúságé az emlékmű, amely a szép, közös gondolatot megteremtette és közös akarattal megvalósítja. Sipkay Barna Juhász és kutyája A kántorjánosi Vörös Csillag Tsz. juhásza Vedres Károly. Bogár kutyájával 200 anyajuhot terelget. (Foto: Hammel.) A fsz építészei Kovács József és Huber István a baktalórántházi Üttö- rő Tsz/ építő brigádjának tagjai. Jelenleg szerfás dohánypajtákat készítenek. (Hammel József felvétele.) VISSZATÉRÉS Határjáráson a kocsordi agronómussal
