Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-29 / 228. szám
A kongresszusi versenyben: Járási első a tiszot vas vári Munka Tsz A szövetkezet tagságának a többsége most a kukoricatörést végzi. Teljes ütemben halad a vetés. Eddig elvetették a tervezett 106 hold őszi árpát, a 18 hold őszi takarmánykeveréket és folyamatosan végzik a búza vetést. Bízik a tagság abban, hogy a tervezett 33,50 forintos munkaegységet az aszály ellenére is elérik, de abban is reménykednek, hogy a járási elsőséget megtartják az év végi értékelésen. Benyusz Lajos agropropagandista (Tudósítónktól.) A tiszalöki járásban 23 termelőszövetkezet működik. Az MSZMP VIII. kongresszusának tiszteletére valamennyi szövetkezetünkben szocialista versenyt kezdtek. A járási versenybizottság értékelése i szerint jelenleg a tiszavasvá- ri Munka Termelőszövetkezet van az első helyen. A napra- j forgó és a kukorica kivéte- ! lév'el ebben a szövetkezetben j minden idei termést betakarítottak. A versenybizottság természetesen nemcsak a betakarítási munkák végzését értékelte, hanem a terméseredmények is számításba jöttek. A Munka Tsz-ben 32 hold cukorrépa volt. Az aszály ellenére is 141 mázsa a holdan- kénti átlagtermés. A 300 holdas burgonyatáblájukon a tervezett termést egy mázsával holdanként túl is teljesítették: 50 mázsát terveztek és 51 mázsát takarítottak be. Dohányból 8—8,5 mázsát termeltek holdanként. A 43 holdas kertészetük bevételi terve 710 ezer forint és szeptember közepéig már 530 ezer forint folyt be. Megszervezték a javíté-szoigáltatást Miért magas a szállítási költség a nyírbátori járásban? Hasznos kezdeményezés történt a lakosság érdekében a nyírbátori járásban, A Föld- művesszövet.kezetek Járási Központja lerakatokat létesített a járás községeiben. Itt tárolják a lakosság meghibásodott vegyesipari cikkeit és azokat a havonkénti túrajáSZÖVOSZ Iparci'kkforgalmi Főosztálya, amikor számos falusi könyvbizományost részesített jutalomban. Ez alkalomnál jutalmazták meg és elismerő oklevéllel tüntették ki Gombás Bálint tiszavasvári nyugdíjast is, aki már nyolc éve foglalkozik eredményes falusi könyvterjesztéssel. Ezenkívül a MÉSZÖV igazgatósága 15 társada'jnd bizományost — közöttük 9 pedagógust — részesített oklevél és könyvjutalomban. Megyénkben a társadalmi bizományosok az eladott könyvnek több mint 52 százalékát forgalmazzák. Elsősorban tehát nekik köszönhető, hogy az eUő féléves könyvit ? 'osztási forgalmat a MÉSZÖV 110,8 százalékra teljesítette. Számtalan jó módszer és kezelt ményezés van a szövetkezeti könyvterjesztő hálózatunkban, amelynek népszerűsítése még előbbre vihetne munkánkat. Jó lenne, ha ennek hangot adnának a könyvterjesztés dolgozói. Iindrész László Melyikei válasszam? A hollóházi hetek alkalmából sokan keresték fel az Ipar» cikk Kiskereskedelmi Vállalat 9. számú üvegboltját. A szebbnél szebb hollóházi vázák, figurák, mokkás készletek közül jó néhány talált új gazdára. Képünkön Mihály Éva gyönyörködik a kirakatban elhelyezett porcelánfigurákban. Foto: Hammel £• Védekezzünk a kaliforniai pajzstetű késői rajzása ellen! A kaliforniai pajzstetű gyümölcsöseink egyik legveszedelmesebb kártevője és almaexportunk legnagyobb akadálya. A megyei növényvédő állomás felhívja a gyümölcs- termelő üzemek és a gyümölcstermelők figyelmét arra, hogy a kaliforniai pajzstetű megyeszierte rajzik és veszélyezteti a még fán lévő le nem szüretelt termést. Eddig még sikerült a többszöri permetezésekkel leszorítani a kártételt, de ha nem védekezünk az utolsó rajzás tönkreteheti egész évi munkánkat. A parathion tartalmú szerekkel a permetezést gyümölcsérés előtt 2 héttel be kell fejezni. A védekezés pedig továbbra is szükséges, ezért — egészségvédelmi okokból — csak hektoliterenként 15 dekagramm nyers nikotin és 1 kilogramm káliszappanos oldattal szabad végezni. A munkát úgy kell irányítani, hogy az egész gyümölcsöst a legrövidebb időn belül lepermetezzük, és a per- ^metlé a fakorona minden részét alaposan érje, mert a szakszerűtlen, vagy megkésve végzett permetezés a már elvégzett jó munkát eredménytelenné tehet/ Szabol cs-Szat.nár megyei Növényvédő Állomás Kállósem jén ratfal Nyírbátorba, a Vegyesipari Javító KTSZ műhelyébe szállítják javítás céljából. Szépséghiba azonban, hogy a javításra szoruló áruk javítási költségeinek arányában túl magas a szállítási költség. Például 10 forint után 2 forint, 20—40 forintig 6 forint, 80—100 forintig 12 forint és 100 forinton felül a javítási költség 15 százaléka a szállítási költség. Olyan nagy mennyiségű a javításra váró anyag, hogy egy túrakocsi nem is győzi beszállítani. Egy másik kezdeményezés, amely megnyerte a dolgozók tetszését. Az FJK úgynevezett szövetkezeti kölcsönzőt létesít a járás területén, körülbelül 190 ezer forint értékű iparcikkel. Nyírbogáéra 11 000 forint értékben két porszívót, 2 zsírolvasztó üstöt, hurka-, kolbásztöltő gépet, 1 mosógépet, 2 falmintázó hengert öt gumival, 2 káposzta gyalul, 1 szőlőprést és négyezer forint értékű edényt tervez. A járás területén hét darab favágó fűrészgépet helyeznek üzembe, és Nyírbátorban 60 000 forintból rendeznek be iparcikk kölcsönző szaíküzletet. Fügedi Imre Megbírált az újság Akik okúinak, és akik megsértődnek A károsult nyilatkozata— •f Három malomban 9 őrölnek Újkenézen Előfordul az, hogy az újságírónak nem köszönnek vissza. Nem gőgből, feledékenységből. Sértődésből. Míg az újságíró egy eseményt rögzítő tudósítást ír, amely nem tartalmaz elemzést, bírálatot. addig nincs baj. Viszont, amint a bajokat kezdi bogozni, a felelősséget és a felelősöket kutatni, az újságíró az érintettek szemében szálkává válhat. Mindez persze nem minden bírálatnál van így. Vannak józan tárgyilagossággal gondolkozók, akik segítőszándékúnak fogják fel a bírálatot. Ilyen szándékot vélünk felfedezni a TITÁSZ, az Élelmiszer Kisker Vállalat, a Sóstó, a posta-vezérigazgatóság, a MÁV és más vállalatok, Intézmények vezetőinél. Nem féltik és nem védik a „zászló” becsületét: intézkednek. S helyreáll a rend a kisvárdai postahivatalnál, eltávolítják az életveszélyes tüskéket a tunyogmatolcsi hid vaskorlátjáról, megszűnik a bonyodalom az alma ketté nem vágása körül. És így tovább. Az újságban napvilágot látott bírálatnak éppen ez a célja. Irtani a bosszantó hibákat. A lap munkatársai egyetlen vállalattal, szervvel sem állnak hadiállapotban. Nincsenek kifogott témák. Ellenben, ha ismétlődő bosszúságok akadnak egy-egy helyen, nem röstellnek mégegyszer belecsípni. Ezt nemcsak az újságírói következetesség kívánja iffy, de a közönség is igényli. Nem így vélekednek ám azok, akiket a vessző ér. So1962. szeptember 29. kuk, még végig sem olvassa» cikket, a glosszát, másik kezével a telefon után nyúl, tollat ragad, s megírja a reklamációt. Legutóbb rövid glosszában foglalkoztunk a mándoki ellátási problémákkal. Az fmsz helyi vezetői — bár levelük végén azt írják „cikkükkel elősegítették, hogy szövetkezetünknél a felmerülő hiányosságokat felszámoljuk”, mégis keresik a kibúvókat és kétségbe vonják, hogy a glossza írója a helyszínen győződött meg a problémákról. Avagy: a KISZÖV — amely különben törekszik a ktsz-ekkel kapcsolatos hibák kivizsgálására, pontos megválaszolására — a „Kálvária egy karóra körül” című bírálatnál nem arra válaszol, hogyan történhet meg egy órásrészlegnél, hogy a javításra beadott óra elvesz, ehelyett csatolja a károsult nyilatkozatait amelyben az áll: a vásárosna- ményi ktsz az óra ellenértékét megtérítette. Dehisz ez természetes, hogy a kárt meg kell téríteni! Dacos és közömbös alanyok is vannak. A dacos, nem vesz tudomást a bírálatról, legalábbis nem reklamál, de nem is töri magát a visszásság kiküszöbölésén. A közömbösek is ide sorolhatók: több hónappal ezelőtt „Miért őrölnek két malomban Újkenézen** címmel bíráltuk a helyi vezetést. Azóta elég hosszú idó telt el. a helyzet még rosz- szabbodott, a helyi vezetők széthúzása, megnemértése odavezetett: most már nem is két, de legalább három malomban őrölnek Üjkenézenl Nem avatkozott az ügyek tisztázásába kellő eréllyel a járási pártbizottság sem. Az írott szó és a nyilvánosság nagy lehetőség az élet kis és nagy visszásságainak bírálatára. Nincs hiány az alaposságra, előremutatásra ét konkrét bírálatra való törekvésben. De mindez egyoldalú, amíg egyesek az üzem, a tsz, a hivatal, vagy inkább saját hírnevük „fényére” hivatkozva elzárkóznak a bírálat elfogadásától, vagy legjobb esetben tessék-lássék alapon próbálnak csak változtatni. Márpedig a sajtóbírálat nem akármilyen, hanem gyökeres változást akar elérni egy-egy problémánál. Végtére is: nem az a cél, hogy az újságírók megtanuljanak kiválóan bíráló cikket, glosz- szákat, karcolatokat írni, hanem; hogy a hibák eltűnjenek. Páll Gém Megjutalmazták a legjobb falusi könvvteriesz’őket Megyénkben a tiszabecsá körzeti f öldm ű vessző vet kezet a napokban Csók Gyula írót látta vendégül. Az író visszaérkezése alkalmával Budapesten elmondotta, hogy a számára elengedhetetlenül fontos élményanyaggyűjtésen kívül tovább gyümölcsöző személyi kapcsoltok szövődtek közte és sok seek újonnan megismert falusi dolgozó között. Az ilyen kapcsolatok hatást gyakorolnak az írók fejlődésére is. A könyvterjesztésben nagy szerepet töltenek be a társadalmi bizományosok. Ennek a valójában áldozatkész „hadseregnek” a munkája irán‘i megbecsülést fejezte ki a mintha nehezére esne feltárni legtitkosabb gondolatait. — ön annyi mindent tett már az érdekemben — kezdte bizonytalanul. — önnek köszönhetem, hogy ilyen hamar tiszti rangot kaptam, ön helyezett ide, ebbe az érdekes munkakörbe... azonban... — No, csak nyíltan, ki vele! Miért hallgattál el? — Irigylem a törzs többi tisztjét: mindegyiküknek megvan a maga harci érdeme, nyílván fontos hadműveletekben vettek részt, amiről ékesszólóan tanúskodnak kitüntetéseik. Berthold ezredes harsány kacaja elvágta a mondat befejezését. — Ennyi az egész?.,. Hogy te még milyen naív vagy! Biztosíthatlak, ezeknek a rendjeleknek több mint a felét csak azért kapták törzsünk tisztjei, hogy a fronton harcolók elhiggyék, milyen nagy szolgálatokat tettek ők a hazának, pedig gyakran, sőt mondhatnám nagyon gyakran, nem tettek nagyobb szolgálatot, mint egy vidéki városháza irattárosa. Ezért aztán sose akard a fejedet partizángolyók útjába dugni. Akadnak erre a célokra kevésbé nemesvérű emberek, mint te, vagy... Inkább köszönd meg nekem, hogy nem engedtelek részt venni ebben a hadműveletben... — Ugyan miért? — Azért, mert csak halottakban kétszáztizenkilenc közkatonát és tizenhat tisztet veszítettünk. A policájok felét is megsemmisítettek. (Folytatjuk) ban. Ez azt jelentette, hogy az ezredesnek nagyon rossz a kedve. Heinrich azonban, akit nagyon érdekelt Kockenmül- lemék Lemberg ezredes megbízatásáról tett kijelentése, mégis rászánta magát, hogy alkalmatlankodjék főnökénél. — Ügy, te vagy az? — mondta Berthold ezredes, és komor arca kissé felderült. — Nos, gratulálok a sikeredhez! Remekül tudsz lőni! — Éppen emiatt háborgatom, ezredes úr. Nem .gondolja, hogy hasznosabb volna, ha tudásomat nem ilyen lövészversenyeken csillogtatnám, hanem az Erdei sétán, ahol nem holmi konyakos palackokra, hanem az ellenségre kell lőni? Berthold ezredes arcán valami mosolyféleség villant át. — Az Erdei séta már megvalósult. — Máris? És mikor? — kérdezte Heinrich félig csodálkozva, félig csalódottan. — Ma hajnalban kezdődött, pontosan hat órakor, és tizenkettőkor véget ért. Heinrich komor tekintete szemlátomást őszintén mulattatta Bertholt ezredest. — Te aztán csudabogár vagy, igazán mondhatom, csudabogár! Mondd hát meg őszintén: miért feküdt any- nyira a sziveden, hogy részt vegyél ebben a hadműveletben? — Engedje meg, hogy most nem mint, parancsnokomnak, hanem mint második atyámnak feleljek, annak az embernek, aki előtt nem lehet titkom. — Remélem, hogy mindig így beszélsz velem. Heinrich kissé habozott, Schulzzal mint barátok váltunk el egymástól: hiszen majdnem egész nyereségemet odaajándékoztam neki! — Soha nem fogja megbocsátani önnek, hogy megfosztotta a törzs legjobb lövészének hírnevétől — magyarázta Kockenmüller. — Ez volt az egyetlen, amivel eddig büszkélkedhetett. Amikor rövid sétájuk után Goldring és Kockenmüller visszatértek szobájukba, az ügyeletes közölte velük, hogy Daniel vezérőrnagy és Lemberg ezredes bent van Berthold ezredes szobájában. — Lemberg? — kérdezte Heinrich, kérdő pillantást vetve Kockenmüllerre, és homlokát ráncolta, mintha eszébe jutna valami. — őrá bíztak az Erdei séta hadművelet végrehajtását... Mindketten leültek asztalukhoz, és irataik fölé görnyedtek. öt perccel utóbb az ezredes fogadószobájából a két tisztre egy pillantást sem vetve, távozott Daniel vezérőrnagy, mögötte pedig a porlepett, elcsigázottnak látszó Lemberg ezredes. Az ajtóban hallatszott, hogy Berthold fel-alá jár szobájáAz ajtóból hallatszott, hogy Schulz őrnagy idegesen kapott pisztolytáskájához, és elpirult. — Az eredeti szabályok szerint nehéz pisztolyból kellett lőni — szabadkozott most már visszakozva. Heinrich szívből felkacagott: — Csák tréfáltam, őrnagy úr, amikor azt a tíz palackot emlegettem! Elég lesz nekem egy is. — Akkor legyen szerencsém ma este kilenckor, hogy együtt fogyasszuk el az ön által nyert konyakot. És Schulz olyan szertartásosan hajolt meg e szavaknál, mintha legalábbis valami fényűző bankettre hívta volna meg Heinrichet. — Megtiszteltetés lesz számomra! Ott leszek, pontban kilenc órakor — mondta meghajolva Heinrich, és igyekezett elrejteni gúnyos szemvillanását. — Nem szeretnék önnel párbajban szembekerülni — tréfálkozott Kockenmüller, amikor Heinrichhel visszatért a törzs épületébe. — És tudja meg, hogy ma esküdt eh lenséget szerzett magának! — Pedig úgy éreztem, hogy 18. — Rosszul sikerült! — mondta homlokát ráncolva Goldring, mintha nem is hallotta volna a körülállók magasztaló kiáltásait. — Állítson fel új palackokat — utasította a szakaszvezetőt. A következő három lövés még őszintébb magasztalást váltott ki a tisztekből: mindhárom palaok nyakát mintha késsel vágták volna le. — A nyeresége ötven üveg, vesztesége tíz: Schulz őrnagy fizet negyven üveg konyakot! — kiáltotta jókedvűen a verseny bírája. Mindenki kacagott. Tudták ugyanis, milyen fösvény az őrnagy, és érdeklődve figyelték, hogyan telik meg nyúlt ábrázata vörös foltokkal. — Schulz őrnagynak még hátra van három lövése — emlékeztette őket Heinrich. — önnél van a szolgálati revolvere, őrnagy? 2
