Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

Emberek formálódásáról mól az M?MP Szervezeti Szabályzatán« tervezete, mely remrég a pártosság elé ke­rült Már koru "V1'­X» ^plése.is utal hal­latlan faágára, s arra a tAnvre- Pártnak nincsenek külön ’ útjai. Különö­__„ .r_jkozik ez a Szerve­seit vor , , Q^lyza-tnak arra a amely a tagjelölt- /el kapcsolatos. |_,angzik: „A tagjelöit- -Adel tetőse, hogy a tag- ^®ttnegismerje, a pánt esz- céljait, politikáját, szer- szabályzatát és. hogy ^szervezet meggyőződjön * lölt alkalmasságáról. A ®lölteég ideje: egy év. A szervezet' köteles sesítsé- nvújtani a tagjelöltnek, íy felkészülhessen a párt­osa gra”. Látszólag úgy tűnik, nincs üiyeges változás. Eddig is lyen értelmű volt ez a pont. Csupán — a tervezet szerint — hat hónapról egv évre emelnék a tagjelöltségi időt. Mégis, felfedezi az ember a politikai élettel összefüggő, Vagy inkább abból eredő új Vonásokat. Mert mit is mond «íz az „egy év?” Türelem, emberség, s egyben igényes­ség érződik abból, hogy ezen­túl egy évet töltenek a leen­dő párttagok jelöli! minőség­ben. A gyakorlat bizonyítot­ta be számos pártszervezet­nél: néhány hónap nem ele­gendő arra, hogy a tagjelölt felkészülhessen a párttagság­ra. Az emberek különbözőek, értelmi, érzelmi, jellembeli fokozatok vannak. egyik előbb érik meg a párttagság­ra, az önmagával szembeni szigorúbb törvények alkalma­zására, mások később jutnak idáig. összetett, sok és változatos ilajdonságokkal felruházott r ember. S egy sor új tulaj- mságot kell kifejleszteni a endo kommunistáikban. a özöeségi érzést, a felelőssé- et a közös javak, a közös ondok iránt, az önzetlensé- et, a szerénységet, a gerin- ességet, és még sok-sok em­eri jó vonást. Mindez nem »gykönnyen és nem rövid idő alatt fejlődik ki az emberek­ben, még az adott és kedvező környezetben sem. Ezért is indokolt és helyénvaló egy hosszabb távon, elbírálni a tagjelölteket. És a munka: mint egész társadalmunkban, a pártéiét­ben is alapvető; ká hogy dol- ./go zik, milyen értékes munkát végez, mit ad magából na­ponta, mit ad átlagon felül tehetségéből, ügyességéből, szorgalmából. Ma már a hang­zatos és nagy szavak évszaka letelt, nem asszerint bírálják el egy-egy ember hovatarto­zását, érettségét a párttagság­ra. Mindennapi szükségletté vált a kiváló szakismeret, a lelkiismeretes munka. Néhány hónap nem ad valóságos ké­pet egy emberről! Hol fedezhető fel a pontnál az emberiesség? Egy év alatt nemcsak sikerek, <je balsike­rek, esetleg hibák is előfordul­nak egy embernél, s egy év alatt bő alkalom nyílik a ki- sebb-nagyobb hibák kiköszö­rülésére. Van idő a pártszer­vezeteknek alaposan és több­ször mérlegelni a tagjelölt munkálkodását, tanulmányoz­ni, hogyan kisebbednek gyen­géi, miként gyarapodnak eré­nyei. Az év sok ember véle­ményét gyűjtheti össze a tag­jelöltről, s kiformálható együttesen a gyári, vagy tsz-beli közvéleménnyel mi jellemző a párt leendő tag­jára. Nem törekedhetünk eszmé­nyi. hibanélküli emberre, amilyen legfeljebb az egysí­kú, rossz, idealista regények­ben található, — sorsdöntő, meglátni az uralkodó jellem­vonásokat. Hiba minden em­berben van, a felvett tagje­löltben is. A baj ott kezdő­dik, ha nem tudjuk kitapin­tani a jellemző emberi vo­násokat. az ember egyénisé­gének mozgatórugóit. S, hogy a pártszervezeteket nem teheti nvugodttá az egy­éves időtartalom, nem jelent holmi „pihenj1’ álláspontot, az szintén természetes. Sőt, na­gyobb munkát kíván, mert ahogy nő az igény a tagjelöl­tekké! kapcsolatban, — s lat­ba esik sok eddig ném te­kintett szempont, mint pél­dául az iskolai végzettség, őszinte jellem, stb. — úgy nö­vekszik az igény a pártszer­vezetek pártépítő munkájával szemben is. Ahogy mondani szokás, az élet diktálja a kö­vetelményeket! Sajnos egyes helyeken túlzottan leegysze­rűsítik a tagjelöltek nevelé­sét, nem szoktatják hozzá őket a pártélethez, nem igény­lik véleményüket a taggyűlé­sen és azonkívül, egyszóval nem készítik fel őket kellően a párttagságra. Különösen ki­rajzolódik ennél a témánál az ajánlók felelőssége, szerepe. Nem ritka még, hogy a tag­jelölt a sorsdöntő taggyűlés előtt kér meg valakit: legyen szíves őt ajánlani a pártba. Mennyivel jobb lenne, ha az ajánlók á tagjelöltség idején baráti módon törődnének az ajánlottal, s ők ajánlanák majd a párt soraiba is. Né­hol már így van, s igen jó hatása kétségtelen. Magas erkölcsi tulajdonsá­gokkal rendelkező emberek neveléséről van szó, akik jó szokásait, hasznos szenvedé­lyeit, buzgalmát: szívesen kö­vetik mások is. Elsősorban, de nemcsak, pártügy a tag­jelöltek nevetése. Nagyonis közérdek, társadalmi ügy; mi­lyen emberekből áll az élcsa­pat, azok kapnak-e helvet benne, akik a legodavalób­bak. Páli Géza • » Ülést tartott a Hazafias Népfront „gazdagodjanak földjeink“ bizottsága A Hazafias Népfront szék­hazában csütörtökön ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának „gazda­godjanak földjeink” bizottsá­ga. Az összejövetelen részt vett több főhatóság, köztük a Földművelésügyi Minisztérium számos képviselője is. A tes­tület tagjai meghallgatták dr. Jócsik Lajosnak, a bizottság titkárának beszámolóját a végzett munkáról, s javasla­tait a következő hónapok te­vékenységére, majd a külön­böző munkacsoportok ' vezetői {■szegezték tapasztalataikat. Az ülés részt vevői sokré­tű véleménycserét folytattak a feladatokról. Megállapítot­ták, hogy a földek termőere­jének gadagítására kibontako­zott akció még nem vált or­szágos mozgalommá. Néhány országrészben már jó ered­ményeket értek él, de sok még a tennivaló, hogy ezek a si­kerek általánossá váljanak. Hirtelen történt... A köz­lekedési lámpa zöldet muta­tott és át akartam menni az utcakereszteződésnél fékező autó előtt. A kocsi fékje azonban a csúszós talajon fel­mondta a szolgálatot, majd hirtelen erős lökést éreztem. Elestem és a következő pil­lanatban a jobb első kerék nyomását éreztem a lábamon. Elgázolt az autó. Elgázolt? Nem is gázolás volt. A sár­hányó hátbavágott és a kocsi alá sodort. Kereke, pedig egy centiméternyi területen gyen­géden ráfeküdt a lábamra. Mint utólag megállapítottam, még a nadrágomat se szakí­totta el. Ügynevezett szeren­csés szerencsétlenség ért. A gázolás pillanatában azonban azt hittem, hogy na­gyobb a baj. Nem mertem megmozdulni, mert féltem, h°9y a kerék jobban a lá­bamra csúszik. Kínos pilla­natokat éltem át. Mint ilyen esetekben tör­ténni szokott, másodpercek Fehérgyarmati látkép Űj kórház, modern -lakónegye d. Hammel Józse A mi jövőnk, a szövetkezetünk jőve A kiállítás és a realitások Átkozott és áldott homok. Múltja átoktól terhes, jele­ne, jövője reményekkel tel­jes; ez a Nyírség. Szikár szá­lakon lengett a rozskalász, ökölnyi fejekkel bólogatott az árva napraforgó. Jól ismerik ezt a képet a nyírmeggyesiek. „Többet akarunk** Vadon Gusztávval, a nyír­meggyes! Petőfi Tsz fiatal el­nökével arról beszélgetünk; mit látott a mezőgazdasági kiállításon olyat, amely ter- mékenyítőleg hat szövetkeze­tükre. Aznap reggel érkezett haza a fővárosból, a sok be­nyomás, a látottak még ku­szában keringenek fejében, de a leglényegesebbek, azok, amelyekért oda utazott, újra és újra előre tolakodnak él­ményed közül. — A gépesítés, a baromfi- és sertéstartás, a kemázálási bemutató és a gyümölcster­mesztés volt az, amely első­sorban érdekelt, mivel a mi jövőnk, a szövetkezet jövője ezeken múlik. Értünk el jó eredményt az idén is a ba­romfinevelésében. A legutób­bi háromezres csoportot há­romszázalékos elhullás mel­lett kilónként 2,98 kilogramm takarmánnyal neveltük fel. Egy kiló baromfi nyolc forint hasznot hozott. De többet aka­runk. A Petőfi Tsz-nek lehető­sége lesz rá, hogy jövőre négyszer tizenkétezer darab baromfit neveljen fel modern tartási viszonyok — önetetés- itatás, infravörös fény bizto­sítása mellett. A sertéehizla- láshoz is a legmodernebb ön­etető berendezést vásárolták meg, azt, amelyet a nyíregy­házi gépjavítóban készítenek. Ez a járható út ■ — A kiállításon látottak megerősítettek abban, hogy ez a járható út. — Mindemel­lett mégis a gyümölcstermesz­tés kérdése izgatott legjob­ba«. Mert a mi terveink... — Hanem erről talán a főagro- nómusunkkal, Mikó elvtárssal együtt beszélgessünk. Igaz, ő most gyengélkedik, de ahogy ismerem... Mikó Miklós lakásán, nagy, kétszeresére kihúzott asztal mellett ül. Dolgozik. Az asz­talon térképek, különféle ki­mutatások tömege. Mondja, estig szerette volna az aznap­ra kitűzött munkáját elvé­gezni, de ha már ott va­gyunk, szakít égy kis Időt. S a „kis időből” közel három óra hossza lett, mert az ilyen témát abbahagyni... — Az alapos talajvizsgá­latok kimutatták, hogy a pannon-löszt csak kis vastag­ságú homok fedi — kezdte megmagyarázni elgondolásaik indítékait a most még „min­denes” főagronómus, aki lelke mélyén mindig kertész voll, s most végzi a főiskola har­madik évfolyamát. Az indokok, vélemények tömkelegéből kiderül, hogy azt a bizonyos pannon-löszt a szántóföldi növények gyö­kérzete nem éri el, a gyü­mölcsfák pedig kitűnően hasznosíthatják. Ilyen átko­zott áldott területe a szövet­kezetnek 1200 hold fölött van. Ez a föld gyümölcstermesz­tésre termett! S ha így van, akkor bűn lenne a lehetősé­get elszalasztani. így született meg az elkép­zelés: egy 1250 holdas kerté­szet létrehozása —1 egyetlen összefüggő táblában. Az ál­mot, az elképzelést egész esz­tendőn át tartó komoly mun­ka, a tervezés követte. A terv elkészült. A kertészeti „kolosszus** Á kertészeti kolosszust — amely a szövetkezetek törté­netében egyedülálló lesz — úgy valósítják meg, hogy egész évben folyamatos el­foglaltságot biztosít. Nem ér- dektelen talán, és nem unta­tó egy rövid .szakmai rész’1, amely érzékelteti az előbbi megállapítást. A terv szentit almából 7x4-es telepítésben 250, 6x4-esben 283, őszibarack­ból 6x4-es 200. 4x2-es 66. meggyből 8x5-ös 60, cseresz­nyéből ugyanígy 20, dióból Az egyetlen megoldás A MÁV közleménye A MÁV Vezérigazgatósága értesíti a közönséget, hogy a dolgozók utazásának meg­könnyítése érdekében októ­ber 1-tol, hétfőtől kezdve, munkanapokon a " következő új helyi vonatokat helyezi for­galomba: Budapest—Ceglédi vonalon: új járat indul Üllőről 4 óra 54 perckor, Budapest Nyuga­ti pályaudvarra 5 óra 41 pere­kor «kérik. A Budapesti Nyugati pálya­udvarról 22 óra 44 perckor induló 2638-as számú vonat Monor helyett csak Üllőiig Mktefcedig 13x7-es 140 hm 50, Tibiikéből 50, 25, csemegeszőlőé hold zöldségesből sze a kertészet. A * területen lesz. A fajok és fajták lása, a főbb munka- rét idejének küüc > teszi majd lehetővé a. letes foglalkoztatott — Tessék, a tér, érzékelhető, hogy n runk — mutatja a ni dász. — A gyümölcsé sági központja a nv vasút közé esik. A bekötő vágánya , mölcsös hosszá íA, v tott műutat érÁ m portszálllításit ->ic ik gyümölcsből \ dl lftani. A ifl 4; uh pealmásba ^ i az öntöz i; juk me' ivV1'? j« rítésse, óv,-­hogy ez V kerülni? Kérws.gtf is biztos — n'nt tést készítettü more fordulás közepes eredm a bruttó jövec gi összes ráfor- meghaladja! Felkészüld fela c — Tudom, kérdt ide kívánkozik: mi sa lesz mindennek jövedelmére? Már i amikor meg csak részbe hasznot a kertészet, forintos munkaegysége ráutalhatunk. — A tagok túlnyom sége nagy lelkesedéssé terveink valóra Nagy munka, nag' 1 ség ez. Akadnak * akiknek egy-kétszi*z_( refcttermő .szőlőjük" c nagy telepítés mia< csé+elődött, de 1? belátják, rájönne tosabb az egész ben. — Kiterjedt ss da nélkül e hajai tot nem lehetne r ni. Éppen ezért technikumi oszt? amelybe már hu iratkoztak be, a1- sősorben a r gyümölcsterrs cialistái les? lödnek majd a télen két idősebbekből szakmunkás dúl. — Ezek a arra, hogy gjáimölcsterme: pestiesnek, a nö nek szenteljem a le,, met — mondja a ts. —, mert bizony nenr község népét., az ei önmagát is meg kell e feladatok láttán. . | San A formálódó ember Újabb szocialista brigádok a fémszerelvénygvárban tergályos, — és a Petőfi ne­vet viselő szerelőbrigád — amelynek vezetője Nagy Lász­ló lakatos — teljesítette a szocialista brigád cím elnye­résének feltételeit. A vállalat igazgatója pénzjutalomban részesítette a brigádokat. A két brigád abban az üzemrészben dolgozik, ahol a lakásépítkezéshez szükséges armatúrákat, víz- és gázcsa­pokat gyártják. Ez az üzem­rész a kezdeti nehézségek el­lenére, de éppen a brigádta­gok jó munkájának eredmé­nyeként a műhely teljesítette tervét, javult a minőség és csökkent az önköltség. Ma már rentábilis a munkája. Az Április 4 brigád tagjai az anyagtakarékosságban, a Petőfi brigád pedig a gyárt­mányok minőségének javítá­sában ért el szép eredményt. Mindkét brigád tagja lett az üzemi könyvtárnak, ma már rendszeres könyvtárláto­gatók. Nem ritka, hogy kö­zösen, a családtagokkal együtt szórakoznak és vesz­nek részt külöböző rendez­vényeken. Az üzemben eddig egy szocialista brigád volt, az öntödei Jakus-brigád, de most már három van. További tervünk, hogy újabb brigádok nyerjék el a megtisztelő szo­cialista brigád címet Papp András—Sipos Gy. (Üzemi tudósítónktól.) , A legutóbbi termelési ta- j nácskozáson a gyár vezetésé- [ ge a szakszervezettel közösen 1 értékelte az üzemi munka­verseny állását.. Az üzem je­lenleg is a büszke élüzem cím birtokosa. Éppen ezért a munkaverseny célkitűzései ar­ra irányulnak, hogy a büsz­ke címét megtarthassuk. Az értékelésnél számba vet­ték a gyáregységek, áz üzem- j részek, a brigádok mun'-piát j Az elmúlt év eredmén- ei alapján az armatúragyártás­nál dolgozó Április 4 eszter­gályos brigád — amelynek vezetője Bányai Miklós esz­Jó lenne kibújni a kocsi alól... Hátha jobban rámcsú­szik a kerék, ha megmozdu­lok. .. Megfogtam egy ballon- nadrágos lábát: — Legyen szíves, húzzon ki! — Most nem érek rá — vá­laszolta —, tanú vagyok. Ismét a sofőrhöz fordultam: — Húzzon ki! — Ne zavarjon! — ordított a kocsi alá. — Most maga miatt nem értettem meg, hol lakik az ipse. Várjon a sor­sára! Még egy tanú kell! Mit csináljak? — töpreng­tem és hirtelen kitűnő meútő- gondolatom támadt. Sikerült megfognom a sofőr bokáját. Bizalmas hangon szóltam fel hozzá a magasba: — Idefigyeljen! Én tudom legjobban, hogyan történt! Én vagyok a hibás! Maga nem tehet róla! A sofőr elorőMotita magát: — Emberek! Húzzuk ki gyorsan ezt a szerencsétlent a kocsi alóli Koronatanú! Palás« Látott* lést szenvedjen, amikor ki­emeljük?; Szabad a nevét és a címét? Ezt a felszólítást persze nem hozzám intézte. A tanú­kat gyűjtötte. Mialatt négy kitűnő tanúra tett szert, én állandóan kiáltoztam a kocsi alól: — Húzzanak ki! Még rám- csúszik az autó! A gépkocsivezető minden kísérletemet elfojtotta: — Maga hallgasson! In­kább vigyázott volna magá­ra! Nem látja, hogy tanúkat szedek össze? Persze a tanúk! Ha én kártérítést kérek, ő előáll az öt-hat tanújával és bebizo­nyítja, hogy szántszándékkal gázoltattam el magam, kizá­rólag tusért, hogy neki kette- metlenséget okozzak. alatt hatalmas tömeg verő­dött össze a balesetem szín­helye körül. Ilyen megjegy­zéseket hallottam: — Ennek már kampec! — Ilyen az élet. Az em­ber reggel elmegy hazulról... — És azok a szegény hoz­zátartozók! — Telefonáltak már a men­tőknek! — Itt már a meiltök se se­gítenek! — Mindenki láthatta, nem én vagyok á hibás. Ezt persze A gépkocsiveze­tő mondta... Nagy meglepetést keltett, amikor én harsány hangon felkiáltottam a kerék alól: — Ne bámuljanak, hanem húzzanak ki! — Hogyisne! — kioltott rám c sofőr. — Hogy beásó térié-

Next

/
Thumbnails
Contents