Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-25 / 224. szám
cAlmaszedö fentijük dieser eft Helyszín: a jánkmajtisi Dózsa Termelőszövetkezet. Az irodában a pénztáros asztalánál többen sorakoznak. Bérfizetés napja van. Igen, itt már ez a forma járja. Jól bevált. Előnyös a tagok számára, mert soha nem fogy ki otthon a pénz és hónapról, hónapra szaporázza a kezeket, lendíti a munkát. mölcsbe, hanem egész éven át kitartóan helytálltak. Itt voltak a permetezésnél, kapálásnál. S ha nagyritkán előfordul, ' hogy elfogyott a dolguk, akkor jöttek, követelték a munkát. Százharminc hold termőgyümölcsösről szüretelnek az idén jánkmajtison. Néhány év múlva negyven hold fiatal telepítés is termést hoz. Több lesz a munka, és több lesz a közös jövedelem is. Á gyümölcsös felé vesszük mz utat. A fiatalok dolgoznak itt. Azt mondják a lányok, nem sietnek felvenni a fizetést, megvárja őket a pénz, nem sürgős. — Megy a többihez? — kérdezem. — Ez nem — válaszolja Garda Annus. — A mostani fizetésből Pestre utazunk. — Hány napra? — Legalább egy hétre. Két mapra nem érdemes... Gyűlik az alma, szép, mint « szedő lányok. Kezük mozgását vidám terefere kíséri. Jókedvük nem oktalan. Megtalálják számításukat a Dózsában. — Jól jár az, aki beköti lányaink fejét — mondja Varga István, a szövetkezet elnöke. — Jól, mert dolgosak. Nemcsak most, amikor már bele lehet harapni a ffyüTelnck a ládák.» Garda Annusnak és Angyal Gorának van mit hordani. * Hammel József felvétele. Fazekas Irén összemosolyog almáival. Az idén szinte megyeszerte átlagon alul fizet az alma. Jánkmajtis sem kivétel. Negyvenöt—Ötven százalékos termést takarítanak be. Ez negyven—negyvenöt vagon almát jelent. A minőség jónak mondható. Exportértéke SO százalék felett van. Tehát még a gyengébb termés ellenére is summás jövedelmet hoz. Mintegy egymillió-hat- száz—hétszázezer forintra számítanak. Míg ezekről beszélgetünk á szövetkezet elnökével, szemlátomás telnek a ládák az egészséges gyümölccsel. A kiszeseket dicséri Varga elvtárs. Ezeket a csinos, szorgalmas lányokat. Vincze György Fiatalok az életben Egy látogatás tapasztalatai Nem mindennapi vendégek kopogtattak a napokban a Nyírlugosi Állami Gazdaság ajtaján. A nyírbátori járás valamennyi ifjúsági munkacsapata képviseltette magát a népes küldöttségben, a termelőszövetkezeti fiatalok mellett. Tanulni vágyó fiatalok voltak a gazdaság szívesen látott vendégei. Sokan közülük most láttak először nagyüzemi gazdálkodóst úgy „isten- igazában", mert hiszen otthon már valamennyien ízlelgetik a közös gazdálkodás élményeit. Á 190 tagú küldöttséget gazdag programmal várta a gazdaság vezetősége és KISZ- szervezete. A délelőtti tapasztalatcserét, a szemlélődést a gazdaság igazgatójának rövid ismertető előadása előzte meg. Ezután került sor a gazdaság megtekintésére. Az almáskertben a főker- tész kalauzolta a fiatalokat, akik elragadtatással szemlélték az őszi napsütésben pompázó fákat, melyek koronáján, mint pirosló ékkövek ragyogtak a szebbnél szebb gyümölcsök. Az alacsony törzsű jonatán és delicsesz fák a nyári aszály ellenére is roskadoznak a termés alatt. Érdemes volt bevezetni az öntözéses gazdálkodást! — ez nemcsak az eredményekre büszke főkertész, hanem a fiatalok egyöntetű véleménye is. — A szőlőskert is jó termést ígér. Korábban ezen a sivár futóhomokon alig tudták elérni a holdankénti 4 mázsás átlagot rozsból, és most 25—30 mázsás termésátlagra számítanak. — Érdemes foglalkozni a baromfitenyésztéssel nemcsak azért, mert jó jövedelmet jelent, hanem azért is mert a népgazdaság növekvő belső igényei és az egyre bővülő exportlehetőségek szükségessé is teszik a baromfiállomány mennyiségének és minőségének világszínvonalra emelését — magyarázza a fiataloknak a gazdaság igazgatója. A gazdaság baromfitenyésztő brigádja ugyancsak szép eredményekkel dicsekedhetett a kiváncsiak seregének. Remélhetőleg el is nyerik a „Szch cialista brigád” cimet, amiért egyenlő eséllyel küzdenek a növénytermesztésben és a kertészetben dolgozó brigádokkal együtt. A délelőtti hasznos tapasztalatcserét vidám műsor váltotta fel délután. Az állami gazdaság KISZ-szervezetének kulturcsoportja gondoskodott arról, hogy minden fiatal jól érezze magát. A villámtréfák, nagyszerű jelenetek után került sor a szellemi vetélkedőre, ahol négy csoportban, 16 fiatal küzdött az első helyekért. A győzteseket a járási KISZ-bizottság értékes könyvekkel jutalmazta. A műsor után megszólaltak a Tiszántúli Növényolajipari Vállalat KISZ-szervezeíének hangszerei és a fiatalok sem maradtak sokáig ülve, hanem táncraperdülve, vidám hangulatban fejezték be a napot és búcsúztak az állami gazdaságtól. — Sebők — Hogyan alakult ez évben a tojás és baromfifelhozatal? Ezekről beszélgettünk Szabó Gézával, a Baromfifeldolgozó Vállalat kirendeltség vezetőjével. — Az egész Szabolcs-Szat- már megyéből mi vásároljuk fel a baromfit és a tojást Sőt, még Borsod megye egy része, a Bodrog-köz és Sátoraljaújhely környéke is hozzánk tartozik. — Milyen volt az idén a felhozatal? — Ami a baromfit illeti, nagyon jó. Két számadatot említek csak: A múlt év hasonló időszakáig 25 vagon baromfit vásároltunk fel, most viszont már a 60 vagon körül tartunk. Tehát több, mint a miit évi kétszerese. Kitette iriatfoiiat szállította el a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállításon ksmatatott állatodat Vasárnap este bezárta kapuit a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és már hétfőn kora hajnalban megkezdődött a „költözködés”. Az ország minden részéből ösz- szehozott nagy értékű állat- állományt, 430 szarvasmarhát, 181 tenyész-sertést, 232 juhot, a lovakat és egyéb állatokat kilenc irányvonat szállította el a kiállítás területéről. Az első vonat kora hajnalban indult el Debrecen és Nyíregyháza felé, s ez vitte el többek között a Hortobágyról felhozott lovakat, bikákat, racka-juhokat. A kiállításon bemutatott 72 kiváló minőségű hízott marhát — ugyancsak különvonattal — külföldre viszik. Ezek a jószágok Olaszországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, illetve Görögországban találtak vevőre. Hétfőn megkezdődött a bemutatott gépek elszállítása is. — Mivel magyarázható a az ugrásszerű fejlődés? — Elsősorban azzal, hogy a termelőszövetkezetek belátták, milyen nagy jövedelmet biztosít 'a baromfi tenyésztés. Sok helyen baromfinevelő állomásokat létesítettek. Ennek hatását közvetve má is, de elsősorban a vásárlók is érezhették. — Milyen volt a minőség? — Jobb, mint a múlt évben. .Ez különösen érzékelhető a termelőszövetkezetek részéről felhozott baromfinál, ök ugyanis a nevelés során különféle tápszereket használtak, ami javította a minőséget. — A vásárlók részéről sok panasz érkezett, hogy nem lehet tojást kapni. Különösen az utóbbi időben magasra szöktek az árak. — Jogosak a panaszok. Sajnos a tojásfelvásárlás éppen az ellenkezője, mint a 60 vág;on baromfi Hogyan alakult a baromfi- és tojás* felvásárlás ? vémeredt a rémülettől, és riadóztatta az egész törzset. Majd alig hogy megvirradt, erős gépkocsizó gyalogos csapat indult útnak Podgomoje tóé. Á tetőtől talpig sáros, piszkos, bekötözött kezű fiatalemberben nehezen ismerhette fel az elegáns, mindig kiken t-kifent báró Goldringot, a törzs tisztikarának tagját, okit csak tegnapelőtt látott az ezredes. 14. Az őrmester halálsápadt lett. — Én'... én ott hagytam B rendőrségi épület asztalán, — Ott felejtette? Tudja, mit jelent ez? — De hiszen én... — kezdte vacogó ajakkal az őrmester. — Mi lesz most, ha ezek a listák a partizánok kezébe kerülnek? Tudja ön, hogy ezért felelnie kell az ezredes előtt? — Hadnagy úri Könyörüljön rajtam! Hogyan is gondolhattam ilyen körülmények között holmi iratokra... könyörgöm, mondjuk azt, hogy a jegyzékek Wurzemál voltak. .. Távolról kiáltozás és kétségbeesett jajveszékelés hallatszott. Most már géppuskasorozatokat nem hallottak, csak magányos puskalövések dörren tek. — Az ördögbe is! Közelharc kezdődött. Siessünk, őrmester! — szólt rá Goldring, és sietve hatolt tovább, mind 1962. szeptember 25. beljebb és beljebb a mocsárba. Ki tudná felmérni, mennyit bír az ember, mikor halálos veszedelem készteti menekvésre? Wolff sohasem gondolta volna, hogy valaha képes lesz egy álló éjszakán át megállás nélkül menni, olykor nyakig vízben, menni, alig győzve emelgetni lábát a tapadó ingoványbán, pillanatig se merve megpihenni, mert a süppeteg talaj meg-meginog súlya alatt, s hacsak egy tapodtat is félrelép, lábát máris mohón szívja magába a mocsár. A hadnagy és az őrmester keze egyaránt csupa vér volt az éles nádtól. — Hadnagy úr! Sokáig fogónk még így bolyongami? — kérdezte már hajnal felé a halálosan kimerült Wolff. Egészen elkékiilt a hidegtől, és minden ízében reszketett. — Hiszen hallotta, hogy a mocsár mentén lövöldöztek. Lehet, hogy minket keresnek. Semerre se mehetünk, amig meg nem győződtem, hogy a partizánok eltűntek a környékről. — Csak nem akar ismét visszafordulni? — Hallgasson, az isten szerelmére. Jöjjön utánam! Most már Goldring is úgy érezte, hogy elhagyja az ereje. ABg bírta mozgatni tagjait, gyakran meg-megállt — részint, hogy füleljen a zajokra, részint, hogy megpihenjen. Végre egyszer megállt, és nem mozdult tovább. — Itt maradunk, és várunk addig, amíg meg nem halljuk a gépkocsik berregését. , — Ugyan, mintha innen valamit is meghallhatnánk! — legyintett Wolff reménytelenül. — Száz méterre vagyunk az országúttól. Az ezredes parancsa szerint tegnap este kellett volna visszatérnem. De este nem érkeztem meg, és reggel sem leszek ott. A törzsnél tehát minden bizonnyal nyugtalankodni fognak miattam, és keresésemre indulnak. A segítség hamarabb megérkezett, mint remélték. Goldring nem vette számításba, hogy visszatérte nemcsak az ezredes számra fontos, hanem az egész I—C osztály, sőt az egész törzs érdekeit is érinti. Amikor Berthold ezredes, miután hiába várt Goldring jelentkezésére, éjjel három órakor a hadnagy szobájába ment, és megtudta, hogy Goldring még mindig nem érkezett vissza, valósággal köHeinrich kerek huszonnégy órán át aludt. Amikor pedig a következő nap reggelén felnyitotta szemét. Berthold ezredest látta maga előtt. — Maradj fekve! Feküdj csak, és pihenj! Az őrmester mindent elmondott már, ami történt. De nemsokára el is fogjuk felejteni mind a ketten, hogy partizánok vannak a világon, mert itthagyjuk ezt az átkozott országot — suttogta. mint nagy titkot búcsúzóul Berthold ezredes. — Miért? — Hadtestünket valószfoű- leg áthelyezik Franciaországba. Kubis kelepcéje Nem lévén megfelelő épület, a kis falusi kórházat alaposan kihasználták. Napközben itt étkeztek a tiszt urak, s ilyenkor a nagy teremben T-alakban állították fel az asztalokat. Este az asztalok egészen összevissza álltak, kettesével, vagy külön-külön, aszerint, hogy mivel foglalatoskodtak körülötte: konyakoztak-e vagy kártyáztak. Ebben arz órában különösen érezhető volt az orvosságok és fertőtlenítőszerek szaga, amelyet sehogyan sem lehetett eltüntetni az épületből bármennyit kapartatták a falakat, és mosatták fel a padlót. Ez a szag valami különös fanyar mellékízt adott a bornak, meg az italozást követő vitáknak is. Paul Kubis századost ezen a napon különösen ingerelte ez a szag. Hogy, hogy nem, annak a kis olasz határmenti vasútállomásnak az emlékét idézte fel benne, ahonnét tábornok nagybátyja hívására Németországba utazott Talán az egész visszaemlékezés onnét eredt, hogy ezen az állomáson ugyancsak fertőtlenítőszerek szaga terjengett s ettől a szagtól Paul Kubis egy kissé rosszul lett. Egyáltalán — pocsékul érezte magát, ami érthető volt, hiszen két évig tanult Rómában, egyházi pólyára készült, s lám, a háború ilyen gyökeres fordulatot hozott életében: papi karrier helyett hírszerző ténykedés. Bár az igazat megvallva, Paul sem sajnálja, hogy levetette a reverendát. Hiszen a katonai uniformis nagyon jól áll rajta! A zubbony fekete gallérja remekül kifejezésre juttatja arcának sápadtságát, amitől viszont a szeme látszik mélyebbnek. Legfeljebb azokat az éveket sajnálja, amikor Rómában tanult. Akkor még hitt valamilyen felsőbb elhivatottságban, és számtalan probléma volt, amely mélységesen nyugtalanította, kísértette. Ha még egvszer átélhetné azt a remegő várakozást, bizonytalanságot, szenvedélyt... Ö. hogy _ eltompult benne minden érzés! Ma már csak az a pillanat jelenti számára az egyedüli izgalmat, amikor a játszma eleién megnézi a kiosztott lapokat. (Folytatjuk.) baromfifelvásárlás. Jelenleg 15 millió darabnál tartunk, ami közel 10 millióval kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában volt. — Mi ennek az oka? — Elsősorban a kedvezőt- le időjárás. Ugrásszerű javulás ebben az évben már aligha várható. Viszont a megyében számos helyen építenek tojóházakat. Ezektől is azt reméljük, hogy megoldódik a tojásellátásiban tapasztalható probléma. (bogár) ClgánjegyüKes nagy sikere Oroson A nyíregyházi Városgazdálkodási Vállalat 28 tagú cigányegyüttest szervezett a nyáron. Az alkotmány ünnepén mutatkoztak be a közönségnek, a vállalat ünnepségén. Mindjárt az első előadás megalapozta a hírüket: egymás után hívják meg az együttest a különböző községekbe. Nagyhalászban például közel félezren nézték végig a műsorukat. Manda-bokor- ban olyan nagy volt a sikerük, hogy második előadásra is meghívták őket. így jártak Oroson is vasárnap, any- nyian mentek az előadásra, hogy nem fértek be a nézőtérre. A cigányság régi életét, szokásait dalban, táncban és jelenetekben elevenítik fel. Bőven merítenek azonban a cigányság mai életéből, megváltozott életkörülményeiből is. Legközelebb Buján szerepelnek.
