Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-22 / 222. szám

Szép rizstáblák Véradásra készül Gfehértó lakossága Szeptember 18-án aktíva- értekezletet tartott az ófehér­tói Vöröskereszt Szervezet, a szeptember 26-án, Ofehértón ■megtartandó véradás előkészí­tése, megszervezése érdekében. Ugyancsak 18-án este falugyű­lés volt, melyen ismertették a véradás fontosságát és jelen­tőségét. Két véradással kap­csolatos rövidfilmet is vetítet­tek. A szervező munkában aktí­van vesz részt dr. Szederké­nyi József, idős körzeti orvos, a vöröskereszt helyi szerveze­tének elnöke. Szederkényi dok­tor tavaly — feleségével együtt — 43 véradót kísért be Bakta- lóróntházára véradásra. Szer­vező, felvilágosító munkájá­ban sokat jelent, hogy 23 éve dolgozik a községben és mint tanácstag is. ismeri a dolgozók egészségügyi helyzetét és egyéb körülményeit. Ügy egészség- ügyi, mint tanács vonalon vég­zett jó munkáját igazolják a rendelője falán elhelyezett — Egészségügyi Minisztériumtól és tanácstól kapott — dicsérő oklevelek is. A vöröskeresztes munkában segítséget nyújtanak Kapitány Endréné, Kosztik Józsefné, Fási Bálintné, Fazekas György- né, Ipolyi Józsefné, Gazdag Imréné és Balogh Györgyné vöröskeresztes aktívák. Kricsfalussy Béla. Az ükunoka Pelsőczi István, a pátrohai Rákóczi Tsz juhászt! gyakran előveszi furulyáját, furulya­szóval Vidámabban telik a nap. Éjjel-nappal kinn tanyá­zik nyájával a határban, a faluba ritkán jár be, azt hin­né az ember, hogy sokat unat­kozik, De ez ellen tiltakozik: mindig van mível tölteni az idejét, Reggel egyszerre kél fel a nappal, kihajtja a- juhokat, s a lécka helyét naponta meg­változtatja, hogy: „Legyen jó krumpli, legyen miből premi­zálni• a tagokat”. Pelsőczi: István 25 éves, s mint kedélyesen 'megjegyezte, mióta kilátszik a földből, szinte minden idejét a sza­bódban tölti. Szereti ezt a foglalkozást, amely a család­jukban hagyómánilyá vált. Apja, dédapja, s a hatodik ükapjáig minden őse juhász volt. A faluban híre járt, hogy az ifjabb Pelsőczi búcsút mond Pátrohának, s elmegy Pestre dolgozni. Valóban gondolt rá az át­szervezés után, de aztán még­is maradt. Annak, akinek mindene a friss levegő, a me­ző, aki báránybégetéssel al­szik el, nehéz megszeretni a városi életet. így a KISZ-ve- zetőség könnyen lebeszélte a pesti útról. Pelsőczi István örömmel vállalta, amit az if­júsági szervezet rábízott, be­lépett a Rákóczi Tsz-be, s lassan már két éve, hogy a közös juhállományt védi, s gondozza. Mert a juhászság nemcsak abból áll, hogy vigyázz á bá­rányokra, nehogy a tilosba menjenek: ápolni is kell őket, A délelőttöket azzal tölti, hogy a megnőtt juhkörmö- ket lemetszi, s ha valamelyik megbetegszik, gyógyítgatja. Azt már megszokta, hogy csak néhanapján jut főttétel­hez, igy naponta kétszer-há- ■■: romszor is előkerül a táská- \ bői a kenyér, szalonna. A hi- i deg sem fog ki rajta, ha fúj \ a szél, bebújik a bundába, j amit áz apjától örökölt, s on- \ nan vigyázza a nyájat. Berenesi Erzsébet ; Az általános iskolák között folyó takarékossági verseny­ben már 10 éve az első helyen van a Fehérgyarmati Általá­nos Iskola. „Mi a titka ennek a nagyszerű eredménynek?” — kérdezhetné valaki. Amikor Osváth Gábomé ta­nárnő 10 évvel ezelőtt átvette a takarékossági mozgalom irá­nyítását, 900 forintnyi összeg volt á takarékban. A tantestü­let felvilágosító munkája, a szülők tájékoztatása, segítsé­gének igénylése kapcsán a következő évre 18 000 fo­rintra emelkedett a tanu­lók által takarékba tett forintok összege. Irén ke néni — Osváth ta­nárnő — nem sajnálta a fá­radtságot, s bármilyen kis összegét elfogadott a tanulók­tól. Évről évre emelkedett az összeg. S nem maradt el a hi­vatalos szervek elismerése sem. Az OTP minden évben 350 forinttal, illetve oklevél­lel tüntette ki a gyerekeket. A tanulók lelkesedését sike­rült évről évre fokozni, egyéni céljaik mellett az ösztönzés­ben nagy szerep volt a közös­ségi célnak is. (Kirándulás, kö­zös szórakozás stb.) I960—61-ben megnyertük a megyei tanács vb nép­művelési osztályának I. dí­ját — 4000 forintot. Ebből tv-kés7Üléke* vásároltunk a tanulók részére. Az elért eredmények nem tesznek elbizakodottá bennün­ket. Annak ellenére, hogy ta­valy 126 000 forint volt a ta­karékban, ebben az évben is nagy elhatározással indul a verseny. A pedagógusok ré­széről is megvan a segítőkész­ség. Különösen az alsótagozatos nevelők vállalnak nagy részt e munkából, de sen­ki sem sajnálja a fáradt­ságot, ha olyan nemes tu­lajdonság kialakításáért kell küzdeni, mint a taka­rékosság. Szeretnénk, ha ez évben a tanulók segítségével feltehet­nénk a koronát eddigi mun­kánkra, s az országos verseny­ben Is elsők lennénk. Bízunk benne, hogy elhatározásunkat valóra is tudjuk váltani. Molnár Károly. Szolgálatban és szolgálaton kívül Palásti János, az Ápaigyi Ál­lami Gazdaság igazgatója nem csak a gazdaságon belül igyek­szik jó közösségi szellemet ki­alakítani a dolgozók között, hanem a munkásőrség'ben is. Mint szakaszparancsnok nem­csak szolgálatban van együtt beosztottjaival, igyekszik min­dem alkalmat megragadni, hogy közelebb hozza egymás­hoz beosztottait. Legutóbb pél­dául az egész szakaszát a csa­ládtagokkal együtt vitte el ki­rándulásra Mádra és Tokaiba. Megtekintették a szőlőfeldol­gozó üzemet és a híres bor- pincészetet. , A közös kirándulás sók em- ’■ezetes élménnyel gazdagí­tja a részt vevőket, bővítette so asztala taikat. Jó alkalom volt ez kapcsolatuk, barátsá­guk elmélyítésére. KB. Ti. Heinrich átnyújtotta a le­tétet az ezredesnek. — Kérem, olvassa él, Herr Oberst! Félek, hogy talán túl vakmerő voltam __ Berthold egy kézmozdulat­tal elvágta szavát. Szeme az írásra tapadt. — Úgy írtál, mint tiszte­lettudó és szerető fiú az any­jának — mondta megindultam Heinrichhez lépett, és átölel­te. — Most pedig menj. Las­san indulnod kell. És nagyon kérlek, ne felejts el géppisz­tolyt magaddal vinni. Amikor Heinrich már a kü- r bőn volt. Berthold még t szer megállította: — Elfelejtettem közölni ve­Írd egy érdekes újságot: a szovjet haditörvényszék téged, mint hazaárulót, távolléted­ben golyó általi halálra ítélt. Erről Kubis századostól érte­sültem. Ö dolgozik a hírszer­ző ügynökökkfel. márpedig a nii felderítő szolgálatunknak, hála az égnek, jó hírszerzői Vannak. 1*62. szeptember — Valóban érdekes újság! — mondta Heinrich, valami­lyen oknál fogva elmosolyod­va, majd hirtelen elkomolyo­dott. Arca elszánt kifejezést öltött, szeme kihívóan vil­lant. — Lehet, hogy elpusz­tulok, háborúban minden le­hetséges; de egyet biztosan tudok: hazaáruló nem leszek soha! És összecsapva bokáját, el­hagyta a szobát. Mi történt Podgornojéban ? Az a hír, hogy Podgomo- jéba kisebb német osztag ér­kezett egy 1 tiszt vezetésével, pontosan akkor jutott el a partizáncsapat törzséhez, ami­kor az anyaországból rádió útján megjött a várt utasí­tás: minden erővel meg kell nehezíteniük, hogy á hitleris­ták friss erőket vessenek be a legutóbbi sikertelen táma­dásuk során szétvert erőik pótlására; fürkésszék ki a német parancsnokság terveit, s evégből bármi áron szerez­zenek egy kivailatható fog­lyot. Az összekötő, aki a német osztag érkezését hírül adta, Határozottan állította, hogy a ■ étíköcsik Turtiavinóból ér­keztek — ez volt az a falu. ahoi a hadtest törzse állo­másozott. Ebből aztán magá­tól adódott az a következte­tés, hogy a csapatot vezető hadnagy is a törzs emberei­hez tartozik. Tehát olyasva­laki, akire éppen szükségük van: vallatásra alkalmas fo­goly. Hiszen ki tudhatna töb­bet a német parancsnokság terveiről, mint egy törzskari tiszt? Ezért úgy határoztak, hogy két századnyi erővel körülzár­ják Podgomoje falut, meg­semmisítik a németeket, és csupán a tisztet ejtik foglyul élve. Más falvak összekötői je­lentették, hogy az előző na­pon őnáluk is jártak a hitle­risták egy páncélozott teher­gépkocsival meg egy személy­autóval. és hogy a tisztjük utasításokat adott a helybeli policájoknak. Nyilvánvaló te­hát, hogy nagyobb szabású művelet készül a partizán- csoport ellen. Minden eshetőségre számít­va, azon a két századon kí­vül, amelynek Podgornojé- nál kellett a hitleristákat tá­madniuk, géppisztolyos csapa­tokat is útnak indítottak, hogy szállják meg a Podgor- nojétól Tumavinóig, különö­sen pedig a Marjanovkáig ve­zető utakat. Ez utóbbi helyen ugyanis erős megszálló őrség volt, _ mely nemcsak polieá- jokból, hanem német kato­nákból is állt A géppiszto­lyos csoportokra kettős fel­adat hárult: nekik kellett fel­tartóztatniuk azokat az egy­ségeket. amelyek* talán Tur- navinóból vagy Marjanovká- böl érkeznek majd a körül­zárt csapat felmentésére — másrészt nem volt szabad megengedniük, hogy a Pod- gornojónál megtámadott hitle­risták kereket oldhassanak, ha valamiképpen sikerül át­törniük a partizánok gyűrű­jén. A hadműveletet azonnal meg kellett kezdeni, mert a hitleristák autói, amelyekről az összekötők hírt hoztak, egy-egy faluban legfeljebb másfél-két óra hosszat tartóz­kodtak. Podgomojét mintegy tíz kilométernyi út választotta el a partizántábortól — hét ki­lométernyi rész erdőn át ve­zetett. A partizáncsapat parancs­noka, aki személyesen akar­ta irányítani a hadműveletét, mihelyt kiértek az erdőből, két csoportra osztotta embe­reit, és utasította őket, hogy hajszolják lovaikat, ameny- nyire csak lehet, mert a le­hető legsürgősebben körül kell zárniuk a falut. Az a körülmény, hogy a németek megorrolhatják a veszélyt, nem okozott gondot a pa­rancsnoknak. Podgornojétől nyugatra hatalmas mocsár .terült el, s ezen nemcsak hogy gépkocsi vagy lovas, de még akármilyen gyalogos sem tu­dott keresztüljutni. Ä hit­leristáknak nem volt rnás választásuk: vagy felveszik a harcot a partizánoknak ked­vező körülmények között, vagy pedig', ha kellő időben A tiszakórócü Béke Tsz 220 holdon termel rizst. A növény. zet jól fejlődik s a tervezett 20 mázsánál többet igér hol. dánként. A képen Gyene Lajos és Császár László. (Hammel J. felv-l A talált péns gazdára lelt Révész Éva, kiről e kis tör­ténet íródik a Szabolcs-Szat- már megyei Iparcikk Kisker Vállalat 69-es mátészalkai boltjában harmadéves tanuló. Az egyik forgalmas nap dél­előttjén arra lett figyelmes, hogy a bolt közepén pénz he­ver. Ügyes mozdulattal ma­gához vette, nehogy illeték­telen kezekbe kerüljön, nem szólt senkinek a történtekről csak egyedül a boltkezelőjé­nek. Látszott a kislányon a meg­fontoltság és az igyekezet, hogy hogyan is tudná azt a háromszáz forintot visszajut­tatni illetékes gazdájának. Gondolatok keringtek a fejé­ben, hogy vajon ezt a köny- nyelmüen elhagyott 300 forin­tot nem-e valamelyik gyer~ meknek kell majd megnélkü- löznie. Alig telt el egy jó félóra amikor egy asszony, pici gyer­mekkel a karján meglepődve megjelent a boltban és kez­dett érdeklődni az elhagyott pénz után. A kislány arcán öröm látszott; „na végre" és átnyújtotta a pénzt az asz- szonynak, aki távozáskor — talán, az örömtől és a megle­petéstől — még köszönni is elfelejtett. Éva a mi társadalmunk ne­veltje. Nem kellett neki a ta­lált pénz. S ha az iskolában becsületességből is osztályoz­nának, jeles osztályzatot ér­demelne. Takács Ferenc Kocsordonissok munkát igényel az őszi* vetés 130 holdon már földben a más Beköszöntött az ősz, megér­keztek a hideg, hűvös éjsza­káit. Á kocsordi termelőszö­vetkezetben is teljes erővel megkezdődött a betakarítás. Termelőszövetkezetünk tagsá­ga 160 kataszteri hold cukor­répának a betakarításán szor­goskodik. Ez nagy feladat elé állítja a szövetkezeti tagokat, észreveszik a közeledő ellen­séget; megpróbálnak elmene­külni. Két út vezetett ki a faluból, az egyik észak felé, Turnavino irányába, a másik pedig délnek, Marjanovka fe­lé. A partizánoknak azért kel­lett így meghajszolniuk a lo­vaikat, hogy elvágják ezeket a visszavonulási utakat, mert csak ezután kezdhették ’ meg a Podgornoje elleni támadást. Heinrich nem számított ilyen veszélyre, és teljes biz­tonságban érezte magát. Hi­szen tizenöt géppisztolyos em­bere volt, s ez a kíséret vé­leménye szerint tökéletesen elegendő védelmet nyújtott ahhoz, hogy nyugodtan utaz­gasson a körzetben. Álmában sem gondolt volna arra, hogy egész partizáncsapat fog va­dászni reá. Podgornojéban kissé tovább időzött, mint másutt. Az úton megéhezett, s ezért örömmel fogada el Baranovszkij hely­beli policájfőnök ebédmeghí­vását. Annál is inkább, mi­vel a rendőrök körzeti pa­rancsnoka, Wolff őrmester ezt a Baranovszkijt nemcsak mint megbízható személyt ajánlotta figyelmébe, hanem tnint kitűnő házigazdát is, aki mindig jól tartja vendé­geit, különösen a titfzt ura­kat. A Goldring kíséretében lévő géppisztolyosok parancs­noka, Wurzer először ugyan nem javasolta a hadnagynak, hogy sokáig időzzenek Pod­gornojéban; és makacsul ra­gaszkodott áhhoz, hogy még sötétedés előtt térjenek visz- sza a törzshöz — amikor azonban Wolff ékes szavak­kal ecsetelte Baranovszkij vendégszeretét, végül ő maga sem ellenezte már, hogy meg­ragadják a kínálkozó alkal­mat, és jóízűen beébédeljenek. (Folytatjuk.) mert a nagy szárazság követ­keztében minden tő répa ki­ásása külön probléma. A tagok azonban igen lel­kesen végzik e feladatot, hi­szen a nagy szárazság ellené­re is elérik holdankénti 160— 170 mázsa átlagtermést. Tan olyan tag, aki a 200 mázsát is elérte. Ezt természetesein az egész nyári jó munka eredményezte. Azok a termelőszövetkezeti tagok, akik bíztak abban, hogy a premizálási rendszer nem csak ígéret, hanem való­ság lesz, azok többet termel­tek. Naponta 100—110 tóm»* cukorrépát szállít a terme­lőszövetkezet az átvevő­helyre, ahonnan továbbadják a sze­rencsi cukorgyárba. E fontos munka mellett meg­kezdte a termelőszövetkezet az őszi vetéseket is. Eddig több. mint 130 hold őszi árpát vetettek el. Igaz, hogy már több is a földben lehetne, de a nagy szárazság nagy próba elé állítja a gépállomás erő­gépeit is. Sokkal főbb munkát kell egy hold földre fordítani most, mint rendes Időjárás esetében. A gép nagy rögöket szaggat föl, amelybe a magot elvetni nem lehet. Szántás után több­ször kell a nehéz tárcsával a rögöt összetörni, mire a talaj- tömörítés megtörténik és a magnak jó vetőágyat biztosí­tanak. A vetéssel azonban nem lehet várni, mert minden­nap több munka vár a tagokra, hiszen a tertüés ló. A vetést Pedig végezni kell, mert 1400 kaíasztrá- lis holdat kell elvetni a termelőszövetkezetnek. Szeptember 15-én befejeztük a dohánytörést. A tsz 10 hold dohánytermése már jó helyen van, nem árthat néki a kora- őszi fagy. Kása Árpád. Tv készülék a tanulóknak Már 10 éve elsők takarékosságban a fehérgyarmatiak Nem válnak díszére a váróteremnek A téma jó, azzal nincs is semmi baj, csak az Idő járt el. Az egyébként valamikor remékbe készült fényképek — enyhén szólva — piszkosak, az aláírások olvashatatlanok. Ide­je lenne már újakkal felcse­rélni, de ha nincs helyette más, akkor inkább szedjék le azokat... Pásztor Tamás, Gépóriások, automata gyár- | berendezések, korszerű mező- , gazdaságot, az emberi alkotás nagyszerű szovjet példáját elevenítik meg azok a fényké- pes tablók, amelyek a Ma-! gyár—Szovjet Baráti Társaság J emblémájával ellátva — ki tudja mennyi ideje már — ott függnék a kisvárdai MÁV-ál- lomás várótermének falain.

Next

/
Thumbnails
Contents