Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-21 / 221. szám
"N Pátfjr Jóesef kommentárja Koszkva, (TASZSZ): Hét évvel ezelőtt írtát alá a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatairól szóló szerződést. A Pravda az évfordulóról megemlékezve hangsúlyozza, hogy a'? szerződés aláírása új szakaszt jelentett a két ország kapcsolatainak fejlődésében, előmozdította testvéri barátságuk, őszinte és szaros együttműködésük további fejlődését és erősödését. A cikk rámutat arra, hogy a Szovjetunió és az NDK között hét évvel ezelőtt aláírt szerződés nagy szerepet látszott az NDK nemzetközi helyzetének megszilárdításában. Akadállyá vált a szocialista országok ellen agresszióra készülő nyugatnémet mill tarizmus út j álban. A német békeszerződés megkötésének és a nyugat-berlini helyzet e szerződés alapján való rendezésének kérdéséről szólva a cikkíró ismét hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió véteménye szerint mind a két | unió és a többi békeszerető német állammal meg kell köt- állam részére nem marad más ni a békeszerződést. Ha azon- hátra, mint az, hogy csak a ban a szovjet javaslatok nem Német Demokratikus Köztár- találnak megértésre a nyugati sasággal írják alá a békeszer- hatalmaknál, akkor a Szovjet- ződést. Gyilkosság gyanúja... A Lengyel Népköztársaság párizsi nagykövetének jegyzéke a francia kormányhoz Varsó, (PAP): Augusztus 4-én Conakryból (Guineái Köztársaság) hazatérőben Varsóba a párizsi Orly repülőtéren ismeretlen körülmények között eltűnt A. Dlubak. a lengyel hajózási minisztérium küldöttségének tagja. A francia rendőrség ezzel kapcsolatban augusztus 8-án közölte a Lengyel Népköztársaság párizsi nagykövetségével, hogy a francia főváros egyik külvárosi szállodájában megtalálták A. Dlubak holttestét, Amerikai mesterkedések Kongóban „Folytatódik a kongói tragédia“ — írja a Trud Moszkva, (TASZSZ): A Trud csütörtöki száma s,Folytatodik Kongó tragédiája” című cikkében megállapítja: Kongóban a különböző monopolista csoportok között harc folyik a kulisszák mögött a döntő befolyásért. Különösen fellángolt ez a harc az utóbbi időkben az amerikai és az angol—belga pénzügyi hatalmasságok között. Washington Kongóban Ieple?et- tebb, s emiatt sokkal veszélyesebb politikát folytat, mint az angolok és belgák. Washington különböző manőverekhez folyamodik, hogy korlátlan amerikai ellenőrzés alá kerüljön Katanga, sőt egész Kongó. Meggyőzően bizonyítja ezt többek között á kongói ENSZ-csapatok parancsnokságának magatartása. Ez a parancsnokság tulajdonképpen az Egyesült Államok érdekében tevékenykedik. A cikkíró felhívja a figyelmet arra, hogy néhány hete a nyugati hatalmak között titkos alku folyik. Az amerikai, az angol, a belga és a francia imperialisták új összeesküvést szőnek Kongó népe ellen, hogy megakadályozzák a Kongói Köztársaság területi egységének helyreállítását aki állítólag öngyilkosságot követett el. Ugyanilyen információval adták át a holttestet a párizsi törvényszéki orvos- tudományi intézetnek. Ezután A. Dlubak holttestét Lengyel- országba szállították. A holttest helyzete és & lengyel orvosok által végrehajtott boncolás eredményei komoly alapot ad,- nak arra a gyanúra, hogy A. Dlubak halála egész más körülmények folytán következett be, mint ahogy azt a francia hatóságok állították. Alapos ok van annak feltételezésére, hogy Dlubakot előre megfontolt szándékkal meggyilkolták olyan személyek, akik számára nem ismeretlen az ilyen eljárás bizonyos, csupán általuk ismert célokból. Drutö párizsi lengyel nagykövet szeptember 17-én jegyzéket ihtézett a francia kül ügyminisztériumhoz és követelte az ügy körülményeinek teljes tisztázását. Adenauer: — Te adod az atombombát, én adom a militarista szellemet... (Erdei Sándor rajza.) Nagybőgőiül rakéta? Az Izvesztyija szerdai száma érdekes riportot közöl az amerikai propagandagépezet egyik újabb kacsájáról. A Time című amerikai hetilap szeptember 14-i számában fénykép jelent meg, amely egy kubai és egy szovjet egyenruhás katonát mutat be. A katonák mosolyogva állnak egymás mellett. Az amerikai lap a következő felirattal látta el a képet: „Castro katonája és egy szovjet szakértő. A radar északra, az aknamunka délre irányul”. A Time ezzel a fényképpel azt a cikkét kívánta alátámasztani, amelyben a szovjet szakértők kubai tevékenységét „leplezte le” és azt állította, hogy a szovjet szakértők csak úgy nyüzsögnek Kubában és támadást készítenek elő az Egyesült Államok ellen. Az APn szovjet hí ügynökség riportere, Alek szejev felkereste ezt a szovjet „katonai szakértőt”, akit a fénykép ábrázol. A rejtélyes „szovjet szakértő” neve Albert Ge» ffin és valóban járt Kubában. Csakhogy ennek a „katonai szakértőnek” igazi foglalkozása: muzsikus, nagybőgős. Albert Gegin a Szovjet Állami Szimfonikus Zenekar tagja és 1961 Őszén az Alekszand- rov-együttes tagjaként járt Kubában, innen az egyenruha. Az ő képét közölte a nme. Gegin nagy derültséggel fogadta az amerikai lap legújabb kacsáját. Kijelentette: Ha az Egyesült Államokban egy közönséges nagybőgőt rakétának néznek, akkor engem természetesen neves rakétaszakértőnek lehetne tartani. Csak azt szeretném megtudni, milyen ranggal ruházott fel engem a Time. Századossá. ezredessé, vagy tábornokká nevezett ki? Az sem fog meglepni, ha a Time szerkesztői holnap a moszkvai Zeneakadémiát a nagyvezérkar székhelyévé fogják kikiáltani... Az algéria választások után — a franciaországi népszavazás előtt Szeptember 20-a Algéria és Franciaország életében egyaránt túlnőtt a hétköznapok jelentőségén. Algériában lezajlott a független ország első törvényhozási választása, Franciaországban pedig De Gaulle tábornok nyilatkozott a maga alkotóién ymódosítási tervéről. A francia elnök nem véletlenül választotta a televízió és a rádióállomások közvetítette beszédének —, hogy ne mondjuk: „a franciáihoz intézett szózatának” — dátumául az algériai választások napját. De Gaulle, aki fölöttébb kedveli a jelképeket, az • <»—+-A- szimbolikus találnc- ___ _____ erős államhatalom” követelése. (Magyarul: olyan állam, amelynek elnöke kormány- válságok nélkül s a népnek beleszólást nem engedve kormányoz, — úgy, ahogyan azt az uralkodó gazdasági körök, a monopóliumok urai kívánják...) Személyi hatalmát, illetve a nagytőke legdinamikusabb erőinek uralmát már megteremtette az 1958-ban elfogadtatott alkotmánnyal. Egy ponton ez mégis és máris „tökéletesítésre" szorul De Gaulle szemében: biztosítani kell, hogy utódja az elnöki székben egy — második De Gaulle lehessen! A tervezett alkotmánymódosítás, amelynek révén a köztársasági elnököt minden választópolgár szavazatával, valóságos népszavazáson választanák meg ezután, kétr célt szolgál: 1. Demagóg és ál-demokratikus módon bizonyítaná, hogy a nagyhatalmú köztársasági elnök mögött áll a választók többsége. 2. Lehetőséget adna arra, hogy vagy De Gaulle maga lépjen fel újra elnökjelöltként és így újabb hét esztendőre elnökké választassa meg magát, vagy pedig az ő „trónörökösét” fogadtassa el a szavazók nagyobb részévek Az elnökválasztásnak ezt az új rendszerét De Gaulle október végén népszavazással akarja szentesíttetni, s fittyet hány saját, 1958-as alkotmányának is, amely pedig azt írta elő, hogy az alkotmány bárminő módosításához a nemzetgyűlés és a szenátus kétharmados szótöbbsége szükséges. Régi, bevált módszeréhez folyamodik inkább, amikor a kispolgári, az apoli- tikus milliók odavetett és át nem gondólt „igenjeinek segítségével viszi keresztül i karatét. A népszavazás még ■ailamire jó neki: kimutat- atja majd a szavazási ered- tények segítségével, hogy az lenzéki pártok kevesebb em” szavazatot értek el# ...jnt ahány, választójuk korábban a törvényhozási választásokon akadt A francia politikai élet e visszatérő jelenségét ismét a vele szemben álló pártok tekintélyénél* lejáratására s általában a parlament súlyának csökkentésére használhatja fel... Az algériai választásokról sem mondhatjuk el. hogy a legdemokratikusabb formák között zajlottak le. A választások időpontját kétszer is el kellett halasztani a politikai klikkek és a hadsereg tisztjeinek vetélkedése, hatalmi versen gése miatt. Csak egyetlen 1 napra korlátozódott a „választási kampány", az egyetlen listán szereplő 196 jelölt aligha fejthette ki törvényhozói szándékait. Mi több, az egységes listán található 196 személyt nem a népakarat, hanem a szemben álló politikai erők alkuja jelölte ki. Az Algériád Kommunista Párt tagjait nem jelölték képviselőnek. Nem lesz kommunista az első algériai nemzetgyűlésben, amelyfe pedig fontod feladatok várnak: az új ország alkotmányának megszövegezése, Algéria első kormányának megalakítása, az állami élet alapjainak lerakása. Életem vágya mindig az Volt, hogy egyszer eljussak s,az örök városba”, — és ez az esztendő megadta a lehetőséget, eljutottam Rófnába. Felejthetetlen napok voltak! Boldog izgalommal szemlélődtem a fiumecionoi repülőtéren, amikor a gép lesiklott velünk. A hivatalos aktusok lezajlása után autóbuszba ültünk, — de miélőtt elindultunk volna a város felé, — megragadott a repülőtér előtti park szépsége. Tele volt színpompás virágokkal, köztük egy-egy pálma magasodott. — vigyázott rájuk, mint nagyobb testvér a kisebbre. Az és ragyogó kék volt, s körülöttünk minden vidám. Aztán elindultunk. 32 kilométerre van a város a repülőtértől. közel esv órai út. Érdeklődve, feszült kíváncsisággal figyeltünk jobbra, balra. Még egy-egv pálma, aztán egy-egy akác, amiről eszünkbe jutott az otthon, aztán minden olyan növény, mint otthon. ★ Amikor az ember (aki még soha sem járt Rómában) a városba ér, zavarba jön. Nem tudja, hová tenni. Éppen olyan, mint nálunk egy-egy külváros, emeletes, ódon épületekkel. A városnézés során is gyakran láttunk egy-esy réöi palotát, mellette új épületet. Rómát három részre lehetne „osztani”, ha ilyen szempontból vizsgálnánk Az ókorr 'Rórfia, középkori Róma és az Eur-n egyed, vagy mondhatjuk úgv is: úi Róma.mely- nek építését 1942-ben kezdték el. Hatalmas épületei mesz- sziről felhívják magukra az érkező figyelmét. Ég felé töROMAI emlékek rő téglalap alakú épületek. Legkiemelkedőbb a „Munka és civilizáció palotája”. A legrégibb, az antik római emlékek, a Viktor Emanuel emlékmű körül találhatók. Ez egyébként a város középpontja is, amely teljes egészében a rómaiak idejében' épült ki. Most a négyed kifejezetten középkori. Ha tovább tekintünk, a külső vonalban láthatók a legmodernebb városi részletek. Rómát sok szép park övezi. Nagyon híres közülük a Villa Borgesi. amely hat kilométer kerületű. Talán túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a világ minden jeles költőjének, írójának a szobra megtalálható benne. Innen láthatók a legszebb kilátású pontok és római időkből származó. és megmaradt emlékek. Hogv csak egyet említsek: megkapja a szemlélőt egy vízi óra, amelv a XVI század elején készült. V. Pál páoa kezdeményezte, de unokái fejezték be. Innen láthatjuk azt a háromezer kuoolát, amely mutatja, hogy 3000 templom van Rómában. S gyönyörködhetünk a keskenv Tiberiszben is, melyet 30 karcsú hid köt össze a túlsó parttal. A 30 közül 3 régi római hid. A folyó eredeti neve Tiber volt. Ökon név. Egv királytól kapta, aki égv fürdés alkalmával . belefulladt. S. míg fut velünk a busz, valamennyien az ablak felé fordulunk. Kár minden pillanatot elveszteni, oly szép a város. A beszélgetés is elhalkul. így érünk fel a Janikulus dombra, ahonnan még szebb Róma látképe, mint előbb. A téren Garibaldi hatalmas lovasszobra látható. Az 1848-as szabadságharcok idején számtalan hőstettet vitt véghez Rómában is. -Mellette leánya, Anita Garibaldi szobra, aki hűségesen követte végig a csatában, harcolt kitartóan apja mellett az utolsó percig. Míg csodálkozva hallgatjuk kísérőnk és tolmácsunk szavait, a közelben magyar szó üti meg fülünket. Jó a nagy messzeségben hazai szót hallani, s találgatjuk, „vajon honnan jöhettek?” Biztosan otthonról. Hallottuk már, hogy évente 13 millió turista fordul meg Olaszországban. — Csak a hang ahogy szól, furcsa. Megszólítja a tőlünk kissé hátrább álló fiatalember: „magyarok?” Igen — felett útitársunk örömmel. Ma érkeztünk Budapestről. És önök? — „Á, mi nem, mi Amerikából jöttünk — feleli. — Tudja —, magyarázza tovább — én Magyarországon születtem (a világért sem mondaná, hogy magyar vagyok. vagv ott az én hazám is), és 1949-ben jöttem ki. — Végig néz a társaságon, majd újra szól. — De maguk milyen jó színben vannak. Jó a hegy is mondják csak — keresi a szavakat —. megvan, — kap a fejéhez. —a kondíciójuk. — Zavartan nézünk össze. Egyre többen gyűlünk körbe. Mindenki kíváncsian nézi. — Van mit enni Magyarországon? — érdeklődik tovább. — Hogyne volna — válaszol égy kettő nevetve. Gondolunk az amerikai propagandára. Biztosan azt magyarázták ezeknek, hogy mi éhezünk. Na, hát legalább megláthatják, saját szemükkel győződhetnek meg, hogy amit ott mondtak, nem igaz. — No, jó, jó — bólogat a magyarból lett amerikai nő. — Meg lehet hízni krumplin, meg kenyéren is. — Azért én jobban szeretem a rántott csirkét — szólok. A többiek nevetnek, igazat adnak, s még megszólal valaki a hátam mögött. — A paprikás csirke, meg a töltött káposzta sem kutya. A „magvar nő” nem elégszik meg a mi étkezésünkkel. Ez „nem megnyugtató” számára. Meg is szólal. — Tudják, én 49-ben jöttem ki. Amikor kijöttem 160 font voltam, a kenyértői meg krumplitól híztam meg. Most 110 font vagyok, de mondhatom, rá sem bírok nézni. Nem is eszem azóta. (Vajon min él?) Itt tehát nincs kivel beszélni, s már hagynánk ott, aí-nikor mégis olyant mond, hogy maradni kell. — ... No, és hogy van maguknál a választás? „Ahogy kell” —• szól valaki kelletlenül, mert ez a kérdés provokációsnak hat. — No, úgy értem, hogy van-e szabad választás? — Micsoda ócska trükk — gondolom bosszúsan, s csak azért maradok, hogy mit akar mindebből. — Természetesen. — Igen. Csak egyre szavazhatnak, a kommunistákra. És maguknál mindenki kommunista? — Hát az első kérdésre válaszolva: mi ezt a rendszert választottuk. Ami a másikat illeti (most már tréfásra fordítottuk a szót), száz emberből Száztíz kommunista. — No, maguk nem jól mondják. — Gondolkozik, zavarban van, de még mindig nem érti a tréfát. — Ügy, úgy, ahogy hallottá — bizonygatjuk... Biztosan nem tanult meg az iskolában jól számolni, mert még a kezét is előveszi, s pár percnek kell elmúlni, míg rájön; — Maguk tréfálnak velem. Aztán indulunk Róma „új” szépségeit megtekinteni. Búcsúzóul szives szóval hívjuk, jöjjön haza, nézze meg mi van itthon. Szinte kővé dermedve megáll, elhúzza a száját. — Tudják mit, nem megyek, de őszinte legyek? Nem is vagyok rá kíváncsi. Már szállunk az autóbuszba és mérgelődünk. Miért álltunk veié szóba, hiszén láthattuk volna, hogy kicsoda. Mások ismét: és még ez nevezi magát magyarnak! Ne is jöjjön! Szégyelhetné magát. hogy hazáját így megtagadta. Olyan volt, mintegy papagáj abban a sárga ruhában. És így tovább. Bosszankodtam és mindjárt elhatároztam, hogy megírom, ilyenekkel is találkoztunk. Szentesi Magda. Mégis csak pozitívan értékelhetjük, hogy a két és íéí hónapos belpolitikai Válság után eljuthatott a választásokig Algéria. A konszolidálódás első, de igen jelentős ténye az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztása. A* 196 képviselő között túlnyomó többségben vannak azok, akik az algériai nép igaz ügyéért igaz módon harcoltak, s akik a jövőben is népüket akarják szolgálni. Ez á megállapítás még egvik-mí- sik európai képviselőre is vonatkozik (a 196 jelölt között 16 az európai), sőt egy francia katolikus papra, Béfen- guer Abbéra is, aki gyarmatosító honfitársaival Szembe* Algériát vallotta hazájának és vállalta az üldöztetést, a börtönt, a kínzásokat ánflyi 10# ezer algériaival együtt. Algéria nemzeti egységének megszilárdulása szempontjából döntő jelentőségű az első nemzetgyűlés létrejötte. Ezért támogatta az Algériai Kommunista Párt is a szeptember 20-i választáson az ÉLN jelöltlistáját. Mellőzöttsége miatti jogos sérelmeit is félretéve kész ezután is együttműködni az új Algéria más haladó, antiimperialista és gyarmatosítás-ellenes erőivel. Végső fokon a választás ezeknek az erőknek győzelmét je« lenti. 1962. —p*—1— Bét érni ezelőtt írták alá a Szovjetmiió és az NDK kapcsolatainak rendezéséről szóló szerződést Ez volt a bonni tárgyalások egyensúlya
