Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-19 / 219. szám
Céljuk a nemzetközi helyzet élezése TASZSZ nyilatkozat De Gaulle tábornok nyugat- németországi látogatásáról A szovjet Kormány felhatalmazta a TASZSZ-t, annak kijelentésére, hogy De Gaulle tábornok nyugat- németországi megnyilatkozásai, Adenauer kancellár- ral folytatott tárgyalásai és az ezekről kiadott közös közlemény „nem hagy kétséget afelől, hogy olyan alknról van szó, amelynek célja a nemzetközi hely- zet élezése, a fegyverkezési hajsza fokozása”. Mint De Gaulle NyugatNémetországban tett hivatalos látogatása megmutatta, „a francia és a nyugatnémet kormánykörök nem titkolják, sőt mindenképpen hangsúlyozzák, blokkjuknak a Szovjetunióval szemben ellenséges irányát”. A „szovjet veszélyről*’ tett kijelentésekre, amelyekhez De Gaulle Nyugat-Németország- ban folyamodott, azért volt szükség, hogy valamiképpen kendőzzék terveik agresszív jellegét „E tervek lényegében arra irányulnak, hogy a Bonn— Párizs tengely alapján katonai-politikai csoportosulást szervezzenek Nyugrat- Európában és annak felhasználásával mindenféle kalandót készítsenek elő a Szovjetunió és más békeszerető államok ellen.” De Gauller elnök és Adenauer kancellár megbeszéléseiken és találkozóikon mindent megtettek, hogy újabb akadályokat gördítsenek a német békeszerződés megkötése útjába és méginkább egyesítsék erőfeszítéseiket minden olyan javaslattal szemben, amelynek célja a békés rendezés. A francia kormánykörök, amikor hozzájárulnak a Bonn —Párizs tengely megteremtéséhez, titokban abban reménykednek, hogy sikerül megsze- rezniök a vezetést ebben a militarista társulásban, el tudják érni, hogy Franciaország vezető szerephez jut a kapitalista világban. „Bármilyen terveket szőHz Algériai Kommunista Párt választási felhívása A* Humanité közB azt a felhívást, amelyet az Algériai Kommunista Párt intézett a néphez a küszöbönálló szeptember 20-i parlamenti választásokkal kapcsolatban. Bevezetőben a párt megelégedését fejezi ki, mert az algériai nép beavatkozása elejét vette annak, hogy az Algériai Felszabadítási Frontban tapasztalható éles ellentétek polgárháborúba döntsék az országot. A nyilatkozat a továbbiakban sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a jelöléseknél antidemokratikus módszereket alkalmaztak. Ennek következménye, hogy egyes politikai áramlatokat kirekesztettek, a jelöltlistán csökkentették a nők számát, de elsősorban az, hogy hiányoznak a listáról a munkásosztály igazi képviselői, az Algériai Kommunista Párt aktivistái, akik pedig tevőlegesen hozzájárulhattak volna az ügy győzelméhez. Mindez megnehezíti a tömegek mozgósítását és csökkent- heti lelkesedésüket. Az Algériai Kommunista Párt e negatív jelenségek ellenére megerősíti azt a korábbi elhatározását, hogy; — nem állít jelölteket ezeken az első választásokon; — felhívja népet, szavazzon a Nemzeti Felszabadítási Front politikai bizottságának listáján szereplő jelöltekre, (te követelje a jelöltektől, hogy kötelezzék magukat a Tripoldban kidolgozott program teljesítésére. nek is a francia politikusok, a Bonn—Párizs tengelyben az a sors vár rájuk, hogy erősebb és ragadozóbb nyugatnémet partnerük uszályában haladjanak, a Rajna-parti re- vansvágyók pórázára kerüljenek.” A francia uralkodó körök és a nyugatnémet militaristák közötti megegyezés mai politikája semmi jót sem ígér sem Franciaország, sem pedig a béke megszilárdítása szempontjából. „A francia és a nyugatnémet uralkodó körök mai háborús célzatú összefogása ismét megerősíti azt, hogy sürgősen és halaszthatatlanul szükség van az európai légkör gyökeres megjavítására a német békeszerződés megkötése, és ennek alapján a nyugatberlini helyzet rendezése útján.” A szovjet kormány ismételten kijelentette, hogy a „német kérdés békés rendezését szeretné az összes érdekelt államokkal történő megállapodás útján elérni”. „Ha azonban a nyugati hatalmak továbbra is ellenzik a második világháború maradványainak felszámolását, akkor a Szovjetuniónak és az európai békét és biztonságot kívánó többi államnak nem marad más hátra, mint megkötni a béke- szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal az összes ebből . folyó következményekkel.” Megalakult a szinai Szíriában nemzeti egységkormány alakult, amely egyesít valamennyi politikai irányzatot. A 21 miniszterből álló kabinet élén Khaled El-Azem áll. Helyettese dr. Bashir Az- meh, az előző ideiglenes kormány elnöké. A hadügyminisztériumot továbbra is Abdul Karim Zah- reddin tábornok, a fegyveres erők főparancsnoka vezeti.--------------------------------------------------------------------------------------\ Külpolitikai széljegyzet „Tizenkettes“ hazugság Események •> sorokban Djakarta: Maxwell Taylor tábornok, Kennedy elnök személyes katonai tanácsadója, aki négynapos látogatásra vasárnap Dj akartába érkezett, hétfőn megbeszélést folytatott Sukarno elnökkel. A Pentagon öreg instruktora A papírív összege: provokációk; kémkedés; szószegés; hitszegés. Aláírás: Eisenhower. (M. Liszogorszkij rajza) A lengyelországi kohóművek dolgozói az idén 7,7 millió tonna acélt olvasztanak. Lengyelország egy főre számított acéltermelése már meg haladja a 240 kilogrammot, míg 1938-ban csupán 40 kilogramm jutott egy főre. Az 1980. évi távlati terv 24 millió tonna acél gyártását irányozza elő. ★ Tbiliszi: Hétfőn véget ért a 10. nemzetközi szőlészeti és borászati kongresszus, amelyen huszonhárom ország képviselői vették részt Még mindig nem tudja senki pontosan, hogy hány halott fekszik a rombadőlt iráni falvak házai alatt és a földrengéssújtotta terület falvaiban és városaiban bibiliai szömyűségű jelenetek játszódnak le. És az orvosok is, mintha bibiliai körülmények között dolgoznának. A földig rombolt Búin városában az iráni Vöröskereszt egyetlen egészségügyi autója látható és a porrá omlott Dán Iszfahánban három egészségügyi katona magárahagyatva harcol a sebesültek életéért és a fenyegető , járvány ellen. Jóddal harcolnak — mert más, jobb fegyvernek számító gyógyszer nincs. Az iráni kormány hazahívta a külföldön tanuló medikusokat — de a helyzeten ez sem változtat, mert nincsenek sokan... A romok között kolera bujkál és orvosért kiált az egész ország... Ebben a szörnyű helyzetben röpítette világgá a Reuter azt a hírt, hogy az iráni kormány visszautasította a Szovjetunió természetesen nyomban felkínált orvosi segítségét, A hivatalos indokolás így szól: „A helyszínen dolgozó orvosi csoportok száma teljesen kielégítő”. A sah szavai ezek, abból az üzenetből, amit az ügyben miniszterelnökéhez intézett. .. Ez a mondat egykor valószínűleg bevonul majd az iráni történelembe, mint szinte fantasztikus bizonyítéka annak, hogy milyen mélységekbe süly- lyedhet egy hatalmát féltő és népétől rettegő kényúr. A tudomány egytől tizenkettőig terjedő fokozatokkal méri a földrengések erejét. Tizenkettes még sohasem volt a történelemben; az± mondják, a mostani iráni földrengés tízes. Ha a hazugságot és álszentséget is így mérnék a szeizmográfok — Irán urának a nyilatkozata tizenkettes... V______________________J Hírek Kubából—Kuba körül Ellenforradalmárok titkos tanácskozása San Joan Mint az AP jelenti, a Puerto Rico-i San Jüanban befejeződitek az összehangolt ellenforradalmi akciókról folytatott titkos tárgyalások, amelyek a kubai kormány megdöntését tűzték ki célul. A tanácskozások részt vevőd az Egyesült Államokból Venezuelából, Panamából és PuerCsombe kirohanása az ENSZ ellen A kongói központi kormány csapatai akciót indítottak Katangában? Csőmbe hétfőin este üzenetet intézett Garddnenhez, az ENSZ kongói főmegbizottjá- hoz. Ebben „megbízható forrásra” hivatkozva azt állítja, hogy Mobutu tábornok, a kongói hadsereg főparancsnoka általános támadást rendelt el a katangai haderők ellen. Az ENSZ egyik elisabethvil- led szóvivője hétfőn hangoztatta, hogy nem tud a harcok felújulásáról. A múlt héten Csőmbe sajtókonferenciáján szemrehányást tett az ENSZ-mek, amiért az szerinte támogatja a központi kormány csapatait. Csőmbe ENSZ-ellenes kirohanásai során- „blöffnek” nevezte U Thant ügyvezető főtitkárnak a Kongó egyesítésére kidolgozott tervét Az ENSZ egyik szóvivője közölte, hogy a bét közepén a kongói központi kormány kilenc képviselőjéből és tizenhat ENSZ-tisztviselóből álló bizottság érkezik a kar tangai fővárosba, hogy U Thant tervének megvalósításáról tárgyaljon. Gyújtópont a Karib-tengeren 1959-ben Kubában győzedelmeskedett a fegyveres forradalom, és a szocializmus építésének útjára lépett az első ország az amerikai földrészen. Az Egyesült Államok monopolista urai természetesen nehezen tudnak belenyugodni az amerikai „félgyar- maton” szerzett előjogaik és gazdasági bázisuk végleges elvesztésébe. De hiába pásztázta végig Kubát az Egyesült Államok az utóbbi három év során a hidegháború összes fegyverével, nem sikerült rést találnia a forradalom falán. A kubai forradalom minden esetben megta- lá’ta a megfelelő ellenlépést. Közelebbről megvizsgálva a kérdést, megállapíthatjuk, bogy a kubai forradalom sikerének belpolitikai tényezői közül az egyik az, hogy a forradalom vezetői minden nehéz helyzetben a népet hívták segítségül, és a dolgozó tömegekre támaszkodva, igényeiket kielégítve — előre lépték a társadalmi átalakulásban] Mind a földreformot, »ind a munkások és parasztok felfegyverzését, mind a havannai nyilatkozatot, stb, a harcbahívott tömegek szentesítették. A másik tényező: a forradalom egysége. Az Egyesült Államok egy időben megpróbálta Castroékat a kommunizmus mumusával ijesztgetni. Castro azonban annak idején kijelentette: „Az anti- kommunizmus egyenlő az ellenforradalommal”. Az egységfrontot erősítette minden erejével a Kubai Népi Szocialista Párt is; nem hirdetett tagtoborzást, nehogy versenyt indítson a forradalmi táboron belül, elismerte Fidel Castrot a forradalom vezérének, és egész tevékenységét a forradalom védelmére és erősítésére összpontosította. Fenti belpolitikai tényezőkön kívül nemkevésbé fontosak a külpolitikai tényezők. Latin-Amerika tőkés-földesúri kormányainak Kubával kapcsolatos magatartása mind máig ellentmondásos. Kapóra jött nekik Kuba, mert általa ők is szabadabban lélegezhetnek és jobban csorognak a dollár források is. Ugyanakkor félnek is Kuba forradalmasító hatásától. Nem teljesen egyértelmű a kommunizmussal rémisztett latin-amerikai tömegek magatartása sem, mégis, minden jel szerint, túlnyomó részük a kubai forradalomban példaképét, saját reményeinek valóra váltóját látja. Ha Latin-Amerikában a tömegek támogatása elég kézzelfoghatóan jut kifejezésre, akkor a felemás érdekű kormányok Kuba védelmére kelnek — és ez rendkívül fontos tényező volt mind ez ideig az Egyesült Államok agresszív terveinek meghiúsítása szempontjából. Nagyon értékes Kuba számára az a támogatás is, amelyet Ázsia és Afrika újonnan felszabadult országaitól kap. De mindennél fontosabb a szocialista tábor, s elsősorban a Szovjetunió segítsége. A megváltozott erőviszonyokat jelzi, hogy míg a Szovjetunió 1919-ben nem tudta a szomszédságában lévő Magyar Tanácsköztársaság bukását megakadályozni, a két világháború között nem tudta megmenteni a Spanyol Köztársaságot, most íme, minden oldalú eredményes támogatást nyújt a távoli Kubai Köztársaságnak. Kuba az amerikai gazdasági blokádot elsősorban a Szovjetunió és a szocialista tábor cukorvásárlásai, áruszállítmányai és hitelei révén küzdi le, az amerikai szakemberek távozását és a tőkésekhez húzó kubai értelmiségiek szabotázsát a szocialista tábor szakembereinek közreműködése ellensúlyozza. Valahányszor pedig az Egyesült Államok fegyveres támadással fenyegette meg, felcsendült Moszkva hangja: a Szovjetunió minden segítséget megad a kubai népnek ahhoz, hogy megvédje függetlenségét. Ilyenformán a kubai forradalom fennmaradásában és előrehaladásában teljes mértékben megmutatkoztak a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett alapvető változások. Fidel Castro megérkezik az ENSZ 15. ülésszakára. to Ricából érkeztek San Juaiw ba. A gyűlésen „nyilatkozata?* fogadtak el, amely cinikus leplezett enséggel hirdeti meg az ellenforradalmár szervezetek következő célkitűzéseit: „Az összes elkobozott javak visszadása korábbi tulajdonosaiknak; a szabad vállalkozás védelme; a külföldi tőkebefektetés támogatása Kubában”. A tanácskozások részt vevőd direktóriumot hoztak létre, amelynek az a feladata* hogy irányítsa a Kubai Köztársaság területén folyó di- verzáns aknamunkát Róma Reggio Calabria kikötőjéből a hatóságok hétfőn nem engedélyezték egy olasz teherhajó kifutását amely Kubának szánt árukkal volt megrakva. Az olasz hatóságok döntésüket azzal indokolták, hogy a hajó személyzete „nem volt teljes létszámú”. A kifogás átlátszó, minthogy néhány nappal ezelőtt az olasz kormány részéről szankciókat helyeztek kilátásba mindazon h a j óstársaságok ellen, amelyek nem támogatják a Kuba ellen alkalmazott amerikai embargo-politikát. Havanna A Revolúción című kubai lap hétfői számában mindenkit óva int attól, hogy kalózcselekményeket kövessen el Kuba ellen. A lap figyelmeztet, hogy a jövőben másként bánnak azokkal, akik Kubára emelik kezüket, mint a tavalyt invázió során elfogott ellenforradalmárokkal. A tavalyi invázió során fogságba ejtett ellenforradalmá- rokat kihallgatták és a televízió nézőinek is bemutatták. Most azonban nem kerülheti el a jogos büntetést az, aki hazaárulást követ eL Rio de Janeiro A brazil parasztszövetség felhívásit intézett az ország lakosságához, amelyben hangsúlyozza, hogy amennyiben Kubát támadás éri, vagy a reakciós brazil körök az ország politikai válságát kihasználva államcsínyt szerveznek* ez a brazil népi tömegek harcának megindulását válthatja ki.
