Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-09 / 185. szám
Asszonyok dicsérete é< kérdés09 Ok miírt eiak közkatonák Nem régén az egyik termelőszövetkezet elnöke mondta: „Nálunk a férfiak már nem igazi földművesek, tíz év alatt elvette tőlük a kaszát a gép, a kapát pedig az asz- szonyok forgatják.” Alig lehet termelőszövetkezetet otthagyni anélkül, hogy az újságíró „lelkére ne kötnék”, az asszonyok dicséretét. Nincs olyan statisztikusunk, aki meg tudná mondani, hány asszony kapált, mennyien rakták a keresztet az aratógépek után és most hányán adogatják a kévét vagy törik a dohányt. Megyénk kétszázkilencven szövetkezetében kereken százezer tagot tartanak nyilváh, ebből harminchatezer a nő. Nagyjából számolva minden harmadik tag asszony, illetve lány. És a szántóföldön? A libegő tarka szoknyák, virító blúzok között itt-ott tűnik elő egy-egy férfi, öt asszony között ha látni egy férfit, de sok helyen még ennél is magasabb a nők aránya. Természetesen vannak speciális férfi foglalkozások; traktorosok, kocsisok, permetezők, de nincsenek olyan sokan, hogy csak mutatóba jusson közülük kapálni. Nézzük csak hogyan változik a kép, ha a határból a közgyűlési terembe látogatunk? Amíg a kukoricaföldeken, a kertészetekben jó há egyötöde a férfi, itt minden hatodik-nyolcadik széken látni egy-egy asszonyt. A vezetőség asztalánál már fehér holló a nő. Igaz, körülbelül minden tíz vezetőségi tag közül egy nő van, de a vezetőségen belül már csak amolyan „közkatonák”, elnök, elnökhelyettes, párttitkár nincs, elvétve akad néhány brigádvezető, valamivel több munkacsapatvezető. Természetesen a két-három év előttihez képest már némi javulás van, de nem olyan mértékben, Ahogyan a munkából kiveszik részüket. Az asszonyok pedig sók helyen tanúbizonyságát adták, ha módjuk van az irányításra, tervezésre, javaslattételre megállják helyüket. Rubóczki Mihályné Kótajban, Vajda Piroska Szamos bee sen, mint brigádvezetők felveszik a versenyt a férfiakkal. A nagy- kállói Zöld Mező Termelőszövetkezetből Tanyik Józsefné vett részt az élenjáró szövetkezeti asszonyok országos tanácskozásán és amikor hazajött, javaslatára kétszeresére emelték a szövetkezetben a kertészet területét. Megyénkben 10 szocialista címért küzdő női brigád van a termelőszövetkezetekben. Székelyben negyven asszony vesz részt ebben a mozgalomban, Hodászón 10 hold dinnyét, KocsOrdon hatvan hold kertészetet vállaltak el gondozásra a kongresszusi versenyben az asszonyok. A baromfitenyésztés szintén az asszonyok szorgos munkáját dicsén minden szövetkezetben. Azt mondják sok helyen: a férfiak nem fogadják el az asszonyok vezetési tudását, nincs elég erélyűk, tekintélyük. Lehet, hogy ma még sok szövetkezetben van ilyen maradi nézet a férfiak között, de ha már a vegyes brigádokban férfi is a vezető, legalább a baromfitenyésztőknek, a kertészeti asszonyoknak lehetne nő a vezetőjük. Tarpán példul 45 nő dolgozik a baromfitelepen., de a vezető férfi. Ha a vezetésben több nő venne részt, bizonyára rohamosan növekedne az idénynapközik, a mosógépek száma is a szövetkezetekben. A falusi asszonyoknak ma még a városi „két-műszaknál” is nagyobb terhet kell viselniük. A tiszta ing, a gyermekek, a főzés gondja mellett falun Ott van a háztáji állat is, ami szintén az asszonyokra vár. A kimért területek, a szabad szombatok sokat segítenek a gondokon, de korántsem lehetünk megelégedve a dolgozó asszonyok helyzetével. Hiba volt, hogy néhány évvel ezelőtt az asz- szonyok tekintélyes része a nagy dologidőben is a „küszöböt nyergeit©”, a kapuban beszélgetett. Ez a helyzet nagyon gyors iramban változott. Ma már nem igen hallani azt a szövetkezet ellenes agitá- ciót: „Tsz-be léptünk, tartson el a férjem”. A helyzet elsősorban a férfiak, a pártszervezet, a vezetőség segítségévéi változhat, I de maguk az asszonyok is sokat tehetnek. A szövetkezeti nyilvántartásokban 36 000 nő szerepéi tagként, de legalább 50 000-en dolgoznak. Lépjenek be a családtagként dolgozók is a szövetkezetbe tagnak. A közgyűléseken hallassák szavukat és amikor vezetőség kiegészítésre, úiiá- választásra kerül sor, álljanak a sarkukra, követeljék jogaikat. A szövetkezeti nőbizottságok magyarázzák meg az asszonyoknak, ha tagként dolgoznak a szövetkezetben, máris érvényesül a szavuk, öregségükre pedig nyugdíjjogosultak lesznek. Bátrabban menjenek iskolára, tanfolyamokra, a vezetéshez több tudás kell. A bibliában előírt asszonyállati sorsnak amikor vakon kellett az ő urát követni, engedelmeskedni neki, már vége van. Azonban a férfi falun még nemcsak férje, de sok helyén ura is az asszonyának. A szövetkezetekben valósul meg az asszonyok igazi fel- szabadulása. Dolgozni kell itt is a család minden felnőtt tagjának, de nem látástól vágásig, mint egyéni korukban. Segítenek a gépek a nehéz ^munkában, a bölcsődék, napközik a gyermeknevelésben, a háztartási gépek otthon. A haladást, az életkörülmények nagyobb ütemű változását, csak a gyorsan fejlődő, gazdaságilag erősödő szövetkezetek biztosíthatják a falusi asszonyok számára. A nők részéről általában a kezdeményezés jó, mert bátran kimondhatjuk, hogy az asszonyok kezemunkáiától gyóm- talan a határ, de akkor az 5 szavuktól legyen hangos a közgyűlés is. Csikós Balázs Oltxaiéítk (rfa: Sikeres volt az aratás Sikeres volt az idei aratás és cséplés szövetkezetünkben a gacsályi Dózsában. Idejében végeztünk a kalászosok betakarításával. S meg vagyunk elégedve az átlagterméssel is. őszi árpát 132 holdon termeltünk, s a tervezett holdankén- ti 12 mázsa helyett 14 mázsát adott. Az őszi búzából 10 mázsás átlagot értünk el, míg rozsból 8-at és borsóból 10-et. Az aratással és a csépléssel egyidőben elvégeztük a tarlószántási munkát is. A 160 hold másodvetési tervünket is teljesítettük. Az őszi árpa után vetett silókukoricánkat már kapáljuk. Elkészítettük az őszi és a következő évi vetési tervet. Ennek megfelelően végezzük a talajmunkákat. A cukorrépa, gazoló kapálását már csaknem teljes egészében elvégeztük. Megkezdtük a zab aratását, a sarjúszéna kaszálását és a rostkender vágási munkáit. Ennek a termésére jó • kilátásaink vannak. Holdanként 40 mázsa rostkenderre számítunk. De napraforgóból is meglesz a 10 mázsa, míg cukorrépából a 200 mázsás átlag. Tagságunk elégedett. Havi 20 forintos munkaegység előleget kapnak. Legtöbbet 1300 —1600 forintot fizetünk ki egy egy hónapban. Rendszeresen megkapják a búza, árpa, széna, szalma járandóságukat is. Beke Sándor tsz-elnök Ónodvári Miklós Ms DOSSZIÉ •iiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiimmiimiiiimimiiimiiMiiiiiiimmiiiiimmimimmiiiimmiiiiiiiiiriiiiim XXXIV. Kerekes kis idő múlva meg. szólalt: — Őrnagy elvtárs! A tanácsát kérem. Mondom, úgy beszélek most önnel, mint az apámmal. Hiszen ismeri az édesapámat, a családomat: orvostanhallgató bátyámat, a húgomat és... ismerte az édesanyámat. Szeretem az apámat, de ebben a kérdésben mégis önre számítok a legjobban. Még ha az édesanyám élne szegény... — Mondd csak ... — Szeretek egy lányt, őrnagy elvtárs! — Komolyan? — Komolyan! — Hozzád illő? — Azt hiszem. De hiszen éppen ezért... — Vedd él és éljetek boldogan! — De őrnagy elvtárs! Hiszen... jaj, éz olyan nehéz!... Hogy is mondjam? — Mondd! — Ez a lány disszidált... — Miért? — Ha tudnám! Csak sejtem, de olyan bizonytalan vagyok. Egyszer már szeretett valakit. Vele ment. Vakon követte. De ott kiábrándultak egymásból. A fiú elhagyta és ő visszajött. — No és? — Megismerkedtünk. A postán dolgozik. A farsangi bálon ismertem meg. Ez a lány a barátom menyasszonyának barátnője. Táncoltunk, beszélgettünk, elmesélte nekem a szomorú kalandot. — Aztán? — Akkor csak beszélgettünk és nem is láttam hónapokig. Elfelejtettem, mint azt a báli estét. Később a cukrászdában pillantottam meg újra. Akkor is a barátommal voltam. Ott1 ült a menyasz- szonnyal, s hogy engem meglátott, elpirult. Távozni akart, de ott tartottam. Hát... azon az estén, őrnagy elvtárs... már elkísértem a villamos- megállóig és ... éreztem, hogy úgy reszket a keze, amikor a búcsúzásnál kezetfogtunk, mintha egy riadt galamb vergődött volna a tenyeremben. Attól kezdve érdekelni kezdett. egyre többet gondoltam rá és... éreztem, hogy ő is énrám... A fiatal hadnagy elhallga- ott, idegesen cigarettára gyújtott. Üveges őrnagy elgondolkozva hallgatta. A csillagokat nézte az égen, vagy talán könny, csillogott a szemében? Hátradőlt a pádon! — Folytasd! — Megint hetekig nem találkoztunk. Éreztem, hogy hiányzik, s bárhová mentem, ösztönösen mindenütt őt kerestem. Felhívtam a postán, telefonón kértem, hogy jöjjön el velem egy feketére. Megígérte. Én már félórával a munkaideje letelte előtt a posEgy traktor két traktorosa Nappal cséplés, éjjel szántás — Éjszakai riporton a mezöladányi határban A környező homokbuckákon lépdel már a nap. Hamarosan alábukik, de amíg mindenütt szét terül a sötétség, addig folyvást csépelik a rozsot a mezöladányi II. Rákóczi Ferenc Tsz szérűjén. Kázmér István, a Kisvár- dal Gépállomás traktorosa szerint ma is „elverették” a 180 'mázsát. Péntek óta csépelnek. S ettől kezdve csak szusszanásnyi ideje van az UE—28-nák. Nappal a cséplőt hajtja, éjszaka ekét húz a szürkéssárga - homokban. Sok gondot igényel a masina, hogy fel ne mondja a pihenő nélküli szolgálatott. A fiatal, barna traktoros most is gépét nézegeti. Törülgeti, mintha a fáradtságot akarná eloszlatni róla. Mert bizony egy hónap alatt annyi munkát végeztek vele, még felsorolni is sok: 50 holdat szántottak, 200 holdat gyűrűshenta előtt, a téren ólálkodtam. Meglepődött, de láttam az arcán, hogy boldog volt, örül nekem. Később mégis, azóta is annyiszor észrevettem már rajta, hirtelen valamiért elko- morodik. Ki tudja, kire, vagy mire gondol ilyenkor? Nem tudom megfejteni, milyen szörnyű emlék nyomja lelkét, amely időről-időre viszatér. őrnagy élvtárs segítsen megfejteni! Üveges őrnagy előredőlt,, figyelmesen megfogta a fiú kezét. — Gondolod, hogy... ő is szeret téged? — Bizonyosan! — mondta hevesen a fiú —, de mégis... ez a lány, minha félne tőlem. Látom, hogy küzd magával, fájdalmat okoz neki, de igyekszik ezt a kérdést legyőzni. Mintha... attól tartana, hogy újra csalódni fog, s akkor ezt már nem tudná elviselni. A múltkor arra kért, hogy ne találkozzunk többet. Hiába faggattam, nem mondta, miért. Könnyes volt a szeme. — Mond csak! — kérdezte hirtelen az őrnagy —, mennyi ideig tartózkodott odakint a lány? — Nem egészen két hónapig. — Te mikor ismerted meg? — Pár hónappal később, hogy hazajött. Mondom, a farsangi bálon. — Kik a hozzátartozói? _ Az édesapja a kohászati geneätek, 126 holdon pedig a másodvetést tették földbe. Tornyospálcáról jöttek ide, Mezőladáhyba. És bírja a traktor, de bírja a két traktoros is. A gép és az ember eredményes munkájának alapja a jó barátság. Csak így bírják a versenyt, s érzik, nem is maradnak alul, mert eddig „jól állnak”. Rövid, félmondatokban beszél a traktoros. És szüntelenül mosolyog. Dehát, hogyisne lenne jókedve, hiszen ez a nap is sikeres volt. Amíg beszélgetünk, ő a gépet babrálja, nézegeti, nincs-e valami baja. Pedig még megy, mellette duruzsol a cséplő. Azonban hamarosan itt lesz váltótársa, Dicső Zoltán, s ő viszi tovább éjszakára. Ügy kell hát átadni a traktort, ne hogy éjszaka derüljön ki valami hiba, mert az nagy kiesés lenne. „Kéművekben dolgozott. Meghalt a háborúban. Egy öccse van, ő is a kohászatnál dolgozik. Kohókőműves. Az öreg is az volt. Ez minden amit tudok, — Hány éves? — Huszonegy. — Az öccse? — Tizenkilenc. — Szóval... szereted! — Igen, őrnagy elvtárs, ért akartam önnek elmondani. S most a tanácsát kérem: ítélje meg ezt úgy is, mint a parancsnokom és úgy is, mintha az apám lenne, hiszen én önt nagyon szeretem. — Köszönöm, fiam! — mondja Üveges meghatottan, és sokáig elgondolkodott. A fiatal hadnagy már a harmadik cigarettát szívta mellette. — Nézd! — kezdte az őrnagy —, most hangosan gondolkodom. Te elhárító tiszt vagy, becsületes fiú, bízunk benned. Egyhangú szavazással nyilvánítottunk az elmúlt héten párttaggá. Én külön is nagyon szeretlek, mert tetszenek a verseid és az apád... hát az apád a legjobb barátom. Szóval, mindent egybevetve: az a lány viszont disszidált. Megértesz, ugye? Te éppen azon a poszton dolgozol, hol disszidens magyarokból átképzett kémekkel találkozol.. (Folytatjuk) nyes” az ilyesmire Kázmér István. 1953 óta van a gépállomáson, de még „nem volt probléma” — és lekopogja a motorborító vaslemezen. Aztán megnézi a világítást, jó-e? És mivel mindent rendben talált, megszólal: „No. átadhatom. Nekünk úgy kell egymást szeretnünk, mint a testvéreknek. Dicső Zoltán a „testvér”, 6 is hajnalban, amikor kifordítja az ekét a barázdából mindent átvizsgál a traktoron s ha netán,, valami hiba lenne, vagy elhárítja, vagy megmondja Kázmér Isvánnak mit észlelt. Napközben kétszer-három_ szór megjelenik Vass Imre körzeti szerelő, ha szükséges segít Csak ez a nagyfokú vond viselés biztosítja a traktor zavartalan üzr-meléset. t\ z olajcserét vasárnap végzik a traktorosok, hogy e miatt se áll.ión a munka. És ezen a „pihenő” napon tartják karban a cséplőgépet is. így biztosítják, Rogy a következő hét szintén zökkenőmentes legyen. Sötét van már. Még egy kévét, még egyet... nem szívesen hagyja abba a cséplőgép etetője a munkát. Amikor leállítja a masinát Kázmér István meg is jegyzi a sötétben valaki: „Bárcsak holdvilág lenne, reggelig sokat végezhetnék.” Megérkezett a váltó-traktoros. Dicső Zoltán. „Kifogják* a cséplő elől a traktort és ekét akasztanak utána. Siet. Reggelig 4 holdat akár mélyszántai. Porzik a szomjas homok S a reflektorok fénykévéi .a dombok között bukdácsolnak. Art mondja a traktoros, hogy saját gépének egyenletes hangja álmosí- tó, de a szomszédos traktorok zúgása ébren tartja. Talán ezért felesel egymással éjszakánkét a sok gép? A határban most mindenütt e traktorok fényei törik meg a sötétséget. Szántanak. A jövő termésnek vetik a* ágyat. Vlncze György Nyírtassi fiatalok Varsóban Nagy kitüntetésben volt része a Nyírtassi Állami Gazdaság 7 fiataljának. Két hetes kiránduláson vettek részt Lengyelországban. Voltak a hős városban Varsóban, ellátogattak Krakkóba és a lengyel Tátrába., Zakopanéba. — Előlegeztük a jutalmat — így vélekedik Péter István igazgató, aki az emlékezetes útra elkísérte a fiatalokat. — A gazdaság vezetősége terven felüli területből 3 hold kukoricaföld megművelését bízta a KlSZ-szerve- zetünkre, melynek 60 tagja van. A fiatalok közül a legkiválóbbakat a pártszervezet és az üzemi bizottság javasolta erre a kirándulásra. Az itthon maradtak viszont Sóstón töltöttek egy-egy napot. A jutalom eredménye azonban meg lesz, hisz a 3 holdon 90 mázsa csöveskukoricára számítanak. A kirándulás 10 850 forintjába került a gazdaságnak. Ez azonban kamatostól megtérül. — Jó hatást váltott ki a fiatalokból az utazás, — mondja Péter elvtárs. — Hiszen a 60 fiatal gondjára van bízva a 3 hold kukoricaföldön kívül még 200, s ugyanannyi burgonyaföld, valamnt 50 vagon exportalma szedése és csomagolása. Ezt teljesíteni kívánják az év elején kötött szerződések szerint. Egyébként úgy döntött « fiatalság, hogy év végére elérik a szocialista brigád szintet a termelésben. Munkájuk azt bizonyítja, hogy nincs ok a kételkedésre. Hammel József tanulmányképe. 2
