Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

Jó kedv, ;ó termés Zúgnak a cséplőgépek a nagyhatásúi határban Por gomolyog, s a meg-meg mozduló, lassan cammogó lég­áramlat elkapja a törek sze­meket. Viszi, odatapasztja a cséplőgépek munkásainak ve­rejtékező testéhez. Kánikula ez a javából. A vízhordók is megérdemlik ilyenkor a mun­kaegységet. Alig győzik kielé­gíteni a szomj azokat. 16 000 kereszt A nagyhalászi Petőfi Tsz tagjai a kenyémekvaló beta­karítását — a gyors aratás után — most itt folytatják a cséplőgépeknél. Tizenhatezer kereszt — van mit csépelni. Reggel 5 órától, amig csak fel nem jönnek a csillagok, zúg­nak, zümmögnek a cséplőgé­pek. Négy masina sorjázik egymás mellett. Az egyiknél most tartanak uzsonna szüne­tet. Tóth Imréné és Laska Ica, ketten a törekhordók közül, már az új lisztből sütött tész­tát eszik, mert a hét elején egy-egy mázsa idei búzát kap­tak a tagok előlegképpen. Fala­toznak, viccelődnek, az idő­sebbek és a fiatalok egyaránt. Talán a jó termés okozza a jó­kedvet?... Bizonyos, hogy szé­pen fizet a szovjet búza Nagy­halászban: tizennyolc mázsát ad holdanként. Ki a legszorgalmasabb? Ezt Zelei János növényter­mesztési brigádvezetőtől tu­dom meg. S azután is kíván­csiskodom, melyik a négy kö­zül a legjobb cséplőcsapat, ö azonban óvatosan elhárítja oly módon a kérdést, hogy senkit sem akar megsérteni, minthogy annyira egyformán szorgalmasak, hogy nem lehet őket megkülönböztetni. Vége az uzsonnának. Heti István, traktoros elindítja mo­torját és megiramodik a gép- szij. Tóth Pál és Benedek Ist­ván eteti a cséplőt, szakadat­lanul, ahogy az csak nyelni bírja a kövér kévédet. Szekér­ről adogatják fel hozzájuk. Néni osztagéinak, ha néni fc lyamatosan hordásból csépel­nek. Nyolc fogat hordja szün­telenül, s ha netán kevésnek bizonyulnának, két pótkocsis von+ató is besegít. Gyorsan telnek a zsákok és szaporodnak Radvánszki Ist­ván mázsáján. Leméri, s on­nan egyenesen az átadó hely­re viszik a terményt. Naponta ezer mázsa szép búza kerül ki a négy gépből. S a másik oldalon a jó szagú, friss arany­színű szalmát kapja és viszi magasra az elevátor, fel a ka- zalrakókhoz. Úgy mondja a brigádvezető, tizennégy nap alatt végeznek, ha az időjárás nem készít va­lami újabb tréfát, s ez idő alatt tizennégy ezer másza kerül a magtárba. Aztán, ha végeznek ezen a szérűn, összepakolnak, és in­dulnak a következőhöz, ösz- szesen hét telepre összponto­sítják a szövetkezet csépelni- való terményét. Szép és nehéz szertartás Nehéz, de szép, sz'ertartásos munka a csép'is itt Nagyha­lászban is. Óiják a termés minden szeméi, ezért is igye­keznek mielőbb zsákokba lát­ni az összesét. S arra is vi­gyáznak, nehogy most, amikor már majdnem az övék — ele­I mi csapás martaléka legyen. Ezért töltötték szinültig a vi- ! zeshordókat, minden pillanat­ban készen állnak a legros­szabb, a tűz megzabolázására. Élvezet nézni, a szorgalmas, fürge kezeket, a közösség szel­leme által megszaporázott munkát. Olyan nagyszerű lát­vány ez, ami sokáig marasz­talja az embert. Hamarosan alkonyodik. S ha feljönnek a csillagok, a mai napra elhallgatnak a cséplő­gépek. Ezer mázsával ismét előbbre jutottak. V. Gy. Érdekességek Az Eurovizió, ez az egész Európát felölelő televíziós közvetítő hálózat valóban ha­talmas szervezet, 1072 tele­víziós közvetítő állomás su­gározza adásait és 17 euró­pai országban huszonhárom és félmillió előfizetője van. Az Eurovizió-hálózat teljes az Euro víz" óról hossza 43 430 kilométer. Eb­ből 3400 kilométer esik a London—Moszkva közti vo­nalra, amely Franciaország, Belgium, Svédország és Finnország adóállomásai út­ján összekapcsolja egymás­sal a nyugati és keleti or­szágokat. Világhírű almát termednek a géberjéniek. A Győzelem Tsz gyümölcsöseiből Jonatán, Arany Parmen, Starting és Húsvéti Rozmaring kerül a Mezőgazdasági Kiállításra. Kozgonyi György kertészeti brigádvezető a gyümölcsösben, (Hammel József felvétele) Ónodvári Miklós aiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiuiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimmimiiiimiiiiiirimiiii XXXI. Horváth csodálkozva, a meglepetéstől csaknem tátott szájjal nézte a lányt. Szinte hinni sem akart szemének. Rose lenne hát? Ugyanaz a Rose, aki a ..szanatóriumban’’ olyan kéjes vágyakozással szorította meg az asztal alatt kezét, hogy majd felszisszent tőle és az agyába futott a vére. „S én... én... le akar­tam vetni azon az estén a tüll ruhát. Én... én... én akartam levetkőztetni Rosét. Könnyű­vérű szeretőnek néztem a ta­pasztalt kémnőt. Az ezredes babájának, vagy mit tudom én kinek. Milyen nyugodtan beszél, milyen határozott, mintha nem is ezer veszély között, el­1962. augusztus 5. lenséges területen, hanem va­lahol a Stax-vendéglő tera­szán ülnénk. Meg kellene kérdezni, hogy Elzával talál­kozott-e már, de nem... ez lehetetlen, Rose nem találkoz­hat itt Elzával és én sem. — Tudom, hogy fáradt vagy — mondta a lány, aki nem olvasta ki a férfi gondo­latait —, de mégis utaznod kell. Nincs vesztegetni való időnk. Mi már csak akkor pi­henünk meg, ha visszamen­tünk, mert addig . .. addig Magyarországon folyamatos izaglomban leszünk. Félsz?. — Nem! — felelte meggyő­ződéssel az orvos. Meglátod, ügyes leszek, magam robban­tom fel ezt a nagy kohót... Rose azonban leintette: — Ekkora buzgóságot nem kérünk. Még otthagynád a fo­gad. Jó les? arra más is. Rád még számítanak odaát: Kör­ner és Mr. Rogger egy hónap múlva veled akar vacsorázni, s könnyen lehet, hogy lesz ott még valaki.., — Elza? — kérdezte idege­sen és meglepetve az orvos. Rose tekintete elborult. De csak egy másodpercig tartott, a másik nem vette észre. Hangjában valami sajnálko- zásféie vegyült. — Nem tudom ... Lehet... csak gondolom. Mr. Rogger nagyon zárkózott természetű, nem szereti a nagy társaságot, Elzát csak látásból ismeri, egyszer én mutattam be neki. — Mit gondolsz, itt van még Magyarországon? — kockáz­tatta meg mégis Horváth. — Aligha! Már visszament azóta, s te meg se kíséreld, hogy utána érdeklődjél. Elzá­nak sohasem szabad megtud­nia, hogy mire vállalkoztál. Fél ettől a veszélyes foglalko­zástól ... Utólag sem nyugod­na meg soha. — Pedig... érte teszem! — mondta leplezetlen őszinteség­gel az orvos. Rose hozzáugrott, haragosan tapasztotta a szájára a kezét. — Csitt! Ilyet sose mondj Az anyagi érdekeltség elvének | érvényesülése termelőszövetkezeteinkben JkS egyénik mezőgazdasá gá­1 nak átszervezése után fontos feladatunkká vált, hogy a szövetkezeti útra lé­pett dolgozó parasztokat meg­győzzük: alapvető érdekük a közös munkában való rend­szeres részvétel, családtag­jaikkal együtt. Ennek alátá­masztására megyénk néhány szövetkezetében még a köz­ponti határozatok megjelené­se előtt alkalmazták a premi­zálást, váltakozó formában és eredménnyel. A termelt ja­vakból való részesedés fő formájának, a hagyományos munkaegység rendszernek a javítására az eredményességi munkaegység jóváírást alkal­mazták, esetenként ezt ki­egészítve — a terven felüli termékekből — prémiummal. Azóta már megyénk ter­melőszövetkezeteinek többsé­gében bevezették a premizá­lást. A kapásnövények ter­mésének (tervtől és teljesí­téstől függetlenül) 10 száza­lékát, a terven felül termelt mennyiségnek pedig 50 szá­zalékát adják ki természet­ben, vagy pénzben prémium­ként. A gyümölcstermesztés­ben és az állattenyésztésben iS ösztönző módszereket vezet­tek be. A párt és a tanács javaslatát a premizálás rend­szerének bevezetéséről ter­melőszövetkezeteink párttag- gyűlésen és közgyűlésen vi­tatták meg. Ahol a pártszer­vezetek politikailag jól ké­szítették elő a premizálásról folyó vitát, ott a közgyűlések helvesen döntöttek, s nem­csak határozatban foglaltak állást a termelést fokozó anyagi érdekeltség mellett, han-em a valóságban is al­kalmazták. Ahol a premizálásra vonat­kozó helyes közgvűlési hatá­rozatokat maradéktalanul megvalósították, jelentős ja­vulás következett be a gaz­dálkodásban. Mmden munkát időben <% in minőségben vé­geztek el. Jobb lett a munka­szervezés, a tagok a vetéstől, a betakarításig el vannak lát­va munkával. A terület csa­ládokra való lebontása u+án a szövetkezeti családok apra­ja nagyja részesévé vált a kö­zös munkának. Igen ösztön­ző hatású, hogv mindenki előre kiszámíthatja: mennyi lesz a jövedelme, ha a ter­vezettnél többet termel. A császárszállási Űj Alkot­mány Tsz-ben megszabott ré­szesedésen kívül minden munkaegységre hét forint prémiumot is kifizettek, szö­vetkezeti tagonként á+lasbon 2645 forintot. Máriás Mihály tehenész, a tehénkén ti 2700 literes tej termelési tervet 3500 literre teljesítette. A terven felüli tej 40 százalé­kát prémiumként kapta. 6888 forint értékben. Az anyagi ösztönzés érvényesítése jelen­tősen hozzájárult ahhoz, hogy ez a termelőszövetkezet első lett megyénkben a tejterme­lést versenyben, átlagban te­henenként 3500 liter tejjel. Ugyanitt Piskóti Lajos sertés­gondozó — a közgyűlési ha­tározatnak megfelelően — 16 darab malacot kapott pré­miumként 3486 forint érték­ben. Családja pedig csupán a burgonytermelési terv túl­teljesítéséért 4585 forint pré­miumban részesült. S ahol így járt el a termelőszövet­kezet vezetősége, megnőtt a munkakedv, becsülete lett a közös munkának. Az anyagi ösztönzés kedvezően na4ott a családtagokra is. Hernádi Andrásáé 1800 négyszögölön termelt burgonyát. Tervét kétszeresen teljesítette, s ezért burgonyából 4174, egyéb kapásokból 9561 forint pré­miumot kapott. Azokban a sző vetkezet ek- ben, ahol végrehajtot­ták a közgyűlés premizálásra vonatkozó határozatát, s lát­ták a szövetkezet tagiai, hogy a vezetők becsülettel teljesí­tik ígéretüket, növekszik a vezetők iránti bizalom, javul a munkafegyelem, jobban vé­dik a közöst. Ezektien a szö­vetkezetekben mindig népes a hátát, nem késne* a mun­kával most sem. A vasme­gveri Micsurin Tsz közgyűlé­sén kedvező határozat szüle­tett az állattenyésztés fel­lendítése érdekében. Voltak, akik bizalmatlanul fogadták az anyagi érdekeltség fokozá­sát szolgáló határozatot. Mi­kor azonban látták, hogy a szót tett követi, és a gondo­zók megkapták az őket meg­illető prémiumot, megválto­zott a helyzet. Az elmúlt év­ben már 610 darab nízott ser­tést értékesítettek a vasme­gyeinek, kétezer holdról 350 ezer forint tiszta haszonnal. S amikor a premizálást be­vezették a növénytermesztés­nél is, kevésnek bizonyult a vasmegveri határ: a szomszé­dos községekbe is szívesen elmentek dolgozni, ha ott mű­velhető földet kaptak. Mindezek igazolják, hogy ahol érvényt szereztek a pre­mizálásra vonatkozó határo­zatoknak, ott növekedtek a hozamok, gyarapodott a jöve­delem. Megyénk termelőszövetke­zeteiben általában helyesen, alkalmazták a premizálást. Bizonyítja ezt, hogy az elmúlt évben közel 100 millió forin­tot osztottak ki prémiumként megyénkben, s ennek mintegy felét természetben kapták a termelőszövetkezeti tagok. Csu­pán tejből 15 millió torint értékű célprémiumot osztót-, tak ki. Az eredményeit ellenére azonban akadnak olyan szö­vetkezeti vezetők, akik nem Körnerék előtt, de még előt­tem sem többet. — Bocsáss meg, Rose! Do­hát ... tényleg így van. Ne­kem már nem számított a éle­tem én már valahogy kiáb­rándultam mindenből, az ön- gyilkosság gondolatával fog­lalkoztam, amikor megismer­kedtem vele. S azóta... min­den másként van ... azóta... élni akarok. Már teljesen besötétedett, Rose felkattintotta a villanyt. — Nem! Oltsd el! — kérte az orvos. — Jobb így. Pántja a szememet. Álmos vagyok. Rose a rekamiéra telepe­dett, s elmélázott. — Szereted? — Azt hiszem... igen! Sóhajtott, mintha csalódást okozott vájna neki ez a kije­lentés, Horváth észrevette, megsajnálta egy kicsit — Bocsáss meg, Rose. Té­ged is szeretlek. Mindig jó ba­rátod leszek, mert valahogy úgy érzem, hogy hozzád is húz valami de ugye, megérted? ... — Megértelek — mondta halkan Rose — és igazad is van. De azért azt, amit az imént mondtál, ne mondd többet. Elza is alighanem -.. szeret téged ... egyszer mesélt nekem rólad, s láttam a sze­mén, megérettem a hangján. egyszóval: tudom én azt. Meg­érdemelitek, hogy egymásé le­gyetek; hát akkor... vigyázz magadra nagyon. Ügy kapaszkodott Rose sza­vaiba, mint a zuhanó ember a mentőkötélbe. — Mesélj róla, kérlek, me­sélj róla, Rose. Hiszen most már tudod, hogy szeretem!... mondd el, hogy mit mondott neked. Rose sokáig gondolkodott. Nehezen kezdett hozzá, mint­ha fájnának neki ezek az em­lékek. — Tudod, egy este nálam vacsorázott. Sűrűn meglátoga­tott, mert nincs más barátnő­je. S beszélgettünk.., szere­lemről, mindenféléről. Akkor mondta, hogy ismer egy Hor­váth Károly nevű magyar or­vost. Elmondta, hogy s mint éltél Nickelsdarf ben, aztán Bécsben, ahol szintén talál­koztatok. — Folyton terád gondol, és amikor karácsonykor csak éj­fél utánra ért oda a megbe­szélt randevúra, sírva keresett az utcákon és a lakásodon. — Ne mondd! — így van — mondta Rose — nekem elmondta. És tu­dom biztosan, hogy szeret Horváth kimondhatatlanul boldog volt. (Folytatjuk.) helyeslik az anyagi érdekeít- ■ ség fokozását. Néhol a pre- ! mizálást összeegyeztethetetlen­nek tartják a szocialista ei- : osztás elvével. Egyesek saját I jövedelmük csökkenésétől fél­nek, ha fokozódik az anyagi érdekeltség. Nem értették meg, hogy a szövetkezeti gaz- jdálkodás kezdetén — és még I később is — nem elég csu- ;pán az erkölcsi ösztönzés, fel 'kell használni az anyagi ér­dekeltség kedvező hatását. Egyes helyeken a közgyűlési j határozat ellenére sem adták ki a prémiumot. Ez történt a demecseri Dimitrov Tsz-ben is. annak ellenére, hogy országo­san is elismerésre méltó eredményt értek el az alma- tenmelésben. Holdanként 178,3 mázsa almát termeltek, s eb­iből 145,7 mázsa export mi­nőségű volt. A gyümölcster­mesztők mégsem kapták meg |Sz ígért prémiumot. Kék köz­ségben prémium helyett mun­kaegységet írtak a tagok ja­vára. Mari apó csőn a premi­zált növényféleségek meg­munkálásáért nem írtak mun­kaegységet. llLeken a helyeken meg- rendült a szövetkezeti tagok bizalma, csökkent a munkakedv. Joggal érezték becsapva magukat. Károsan hatott ez a termelésre, ked­vezőtlenül befolyásolta a han­gulatot Előfordult, hogy a prémiumot nem az egyes nö­vényféleségek betakarítása idején, hanem jóval később adták ki. Néhol egyformán kapott a jól és a kevésbé jól dolgozó tag. Nagvkálló egyik szövetkezetében joggal kifogá­solták azok, akik holdanként 30 mázsa kukoricát termel­tek, hogy azonos mennyiségű prémium-kukoricát kaptak azokkal, akiknek a gondjaik­ra bízott területükön csak a fele termés volt. Ezeket a jelenségeket bírálták a szö­vetkezeti pártszervezetek, • ma már egyre kevesebb he­lyen ismétlődnek meg. Saj­nos, azonban egyes szövetke­zeti pártszervezetek sem tet­tek meg mindent, megeléged­tek annyival, hogy ismer­tették a premizálási feltéte­leket, de nem gondoskodtak azok betartásáról. A premizálásra vonatkozó­an ismét megvizsgáltuk a leg­jobb formákat, módszereket, s ennek megfelelően újabb javaslatokat tettünk. A ka­pásnövényeknél és az állat­tenyésztésnél lényegében nem történt változás. Kiterjesztet­ték azonban a premizálást a zöldségtermesztésre, a szálas takarmányok betakarítására, a traktorosokra, a fogatosok- ra és a szövetkezeti vezetők­re akik a brigád tagjainak átlagát —, illetve az elnök, a vezető beosztású agronó- mus és a főkönyvelő a brigád­vezetők átlagprémiumát kap­ják. A kőzgvűléseWen a pre- mázálásí feltételek kö­zött rögzítették, hogy csak azok részesülhetnek pré­miumban, akik a közös mun­karendet betartják, részt vesz­nek a közös munkában, tel­jesítik az alapszabályban elő­írt munkaegységet, igazolat­lanul nem hiányoznak, a ve­zetők utasításait betartják, becsülik, védik a közös va­gyont. Mindezek kedvező hatást gvakorolt.sk, s ma már egy­re kevesebb azoknak a szá­ma, akik megsértik a közös vagyont. Egyre többen lát­ják: érdemes jól, becsülete­sen dolgozni, többet, jobbat, olcsóbban termelni, mert ez egyaránt érdeke minden szö­vetkezeti gazdának, a közös­ségnek és a népgazdaságnak. Nagy Tibor a Szabolcs megyei Pártbizottság munkatársa. Wcsjelent a Pártélcfbrn, a Magyar Szocialista Munkáspárt Koarpopti Bizottságának folyó­iratában. 3

Next

/
Thumbnails
Contents