Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-04 / 181. szám

Ma acéltermelésben, holnap más ipari cikkben is többet termel a Szovjetunió az Egyesült Államoknál Hruscsov elvtárs beszéde szülőfalujában a kolhozisták előtt Moszkva., (TASZSZ): Nyi­kíta Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, szülőfalujába, Kallnov- kába látogatott és a tisztele­tére rendezett gyűlésen beszé­det mondott az egybegyült kolhozisták előtt. Hruscsov beszédének szövegét *a Prav­da pénteki száma ismerte­ti. Hruscsov hangsúlyozta: „Ha minden gazdaság olyan szín­vonalon lenne, mint a kali- novkai, akkor országunk egy személyire több húst termel­hetne, mint amennyit az Egyesült Államok termel most.” Majd rámutatott arra, hogy a béke biztosításához fel­tétlenül magasabbra kell emelni az ország gazda­ságát, meg kell erősíteni hatalmát. Ezért a mezőkön és a gazda­ságokban végzett munka köz­vetlen kapcsolatban van a béke megerősítésének ügyé­vel. A szovjet államfő meg­jegyezte, hogy amikor a Szov­jetunióban felemelték a hús­árakat, akkor az ellenség kül­földön riadót fújt és üvölteni kezdett, mint a farkas. „A szovjet emberek jól tudjál:, hogy erre a fontos intézke­désre azért volt szükség, mert gyorsabban akartuk felien dí- teni az állattenyésztést, azt akartuk, hogy elegendő hús legyen az országban és ter­melése olyan színvonalra emelkedjék, amelyen majd lehetséges lesz csökkenteni az é ilzp P5 A kapitalista világban tá­volról sem annyian esznek húst, ahányan szeretnének mondotta Hruscsov. „Tudják ezt azqk is, akik hiányossá­gainkról kiabálnak. Dehát va­lamibe nekik is kell kapasz- kodniok.” Hruscsov megelégedéssel szólt a szovjet ipar sikereiről és kijelentette: * „Országunk a múltban el­maradott ország volt, de mi átalakítottuk a gazda­ságot és megértük azt a napot, amikor ugyanany- nyi acélt termelünk, mint az Egyesült Államok, amely á világon a leg­fejlettebb Iparral rendel­kezik’”. „Az acéltermelésben ma megelőztük az Egyesült Ál­lamokat, holnap pedig más iparcikkekből is többet fo­gunk tertnelni nála” — mon­dotta Hruscsov. Beszédében Hruscsov fel­említette Schwarz amerikai újságíró kijelentését, akt el­ismerte, ho^y a megelőző hé­ten az Egyesült Államok acélipara kevesebb acélt adott, mint a szovjet ipar. Az amerikai újságíró azt írja — folytatta Hruscsov —, hogy igaz. az Egyesült Álla­mok — úgymond — utóiért a Szovjetuniót. „Lehetséges. Az ő termelési kapacitásuk nagyobb. De ha a lovas csal: egy fejhosszal előzi meg a jobb lovat, akkor már azt is biztosra veszi hogy a leg­gyorsabb lovat is megelőzik”. Hruscsov megjegyezte, hogy a magas termelési szin­tet elért kolhozoknak és szovhozöknak többet kell kísérletézniök, kutatniok kell a haladóbb gazdál­kodási módszereket. Hangsúlyozta, a Mezőgazda- sági Minisztériumnak most az a legfontosabb feladata, hogy minden övezet számára kidol­gozza a mezőgazdaság irányí­tásának módszerét., A szovjet kormányfő rámu­tatott, hogy a mezőgazdasági szervek átszervezését és az új rendszert szemmel látha­tóan „korszerűnek és helyes­nek találta az élet”. De eze­ket az igazgatóságokat akti­vizálni kell —. tette hozzá Hruscsov. Manapság szakképzett, a kérdésekben magukat jól ki­ismerő emberek dolgoznak a kolhozokban — mondotta Hruscsov. — Konkrét szer­vező munkára van most szük­ség. Csak ilyen körülmények között lehet növelni a ter­melést és csökkenteni az ön­költséget. Ülést tartott a Szovjetunió Legfelső Bírósága Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Bí­rósága legutóbbi ülésén meg­vizsgálta Ukrajna, Grúzia, Kirgizia és az oroszországi föderáció bírósági szerveinek tevékenységét a megvesztege­tés elleni harcban. Mint az Provokációk földön, vizen, levegőben Kubai közlemény az amerikai kémtevékenységről Havanna, (TASZSZ): A Kubai Forradalmi Fegyve­res Erők Minisztériuma köz­leményt adott ki, amely el­mondja, hogy július 23 és 31 között az Egyesült Államok flottá­jának hadihajói behatol­tak Kuba területi vizeikre és éjjel-napal cirkáltak Havanna és Marlel kikö­tője előtt. Radarberendezésekkel állan­dóan figyelték a különböző országok hajóinak befutását a kubai kikötőkbe és onnan való elindulását. Az amerikai hadiflotta kémtevékenységében részt vett egy tudományos ku­tatóhajó is és ez július 31-én reggel körülbelül egy mérföld- nyire közelítette meg a kubai hadihajókat Mariéi kikötőjé­nek térségébert. A minisztérium közleménye a továbbiakban arra is rámu­tat, hogy két nap — július 31 és augusztus 1 — leforgása alatt amerikai katonai re­pülőgépek húszszor meg­sértették Kuba lögiterét. a guantanaimói katonai támasz­pont amerikai katonái pedig július 31-én reggel hétszer tü­zeltek kubai területre. ülésen rámutattak, a bíróságok az utóbbi időben szigorúbb büntetéssel súlyt ják a meg­vesztegetett személyeket. A Legfelső Bíróság plénu­mán felhívták a figyelmet ar­ra, hogy a bíróságoknak nem­csak a megvesztegetett, hanem a megvesztegető és a közvetí­tő személyek cselekményeinek veszélyes jellegét is figyelem­be kell venniök. Ugyanakkor más elbírálásban kell részesí­teniük a bűncselekmény má­sodrendű részit vevőit és azo­kat a személyeket, akik azt csupán alkalmilag követték el. A Szovjetunió Legfelső Bí­rósága megállapította, hogy egyes bíróságok helytelenül alkalmazzák a szabadságvesz­tés büntetését olyan szemé­lyekkel szemben, akik első íz­ben követték el jelentéktelen társadalmi veszélyességű bűn­cselekményeket és akik a tár- sadolomtól való elszigetelés nélkül is képesek a megjavu- lásra. NEMZETKÖZI SZEMLE Tárgyalások útja Algírtól Genfig A hét rtemzetköá esemé­nyei a reményteljes tárgyalá­sok jegyében alakultak. Al­gériában elvonulóban vannak a néhány napja még testvér­háború viharával fenyegető felhők. Hét végére az algé­riai vezetők békésen áthi­dalták a korábban kirobbant nézeteltéréseket. Uj fordula­tot hozott a hét Nyugaf-Irán ügyében is azzal, hogy az indonéz—holland tárgyaláso­kon kirajzolódtak a meg­nyugtató megállapodás kör­vonalai. Kedvező mederben folytak a tanácskozások Kreisky osztók és Piccioni olasz külügyminiszterek kö­zött Dél-Tirol kérdéséről s utána mindkét külügymi­niszter optimista hangon nyi­latkozott. Kevésbé bíztatóan alakultak a genfi leszerelési értekezlet megbeszélései, ahol az amerikai és brit delegátus makacs magatartása továbbra is akadályozza a kibontako­zást. Az algériai vitában, mely a hét elején vésztjósló közelségben Idézte fel a bel­ső háború rémét, s ezzel együtt a francia beavatkozás lehetőségét — létre jött a megegyezés. A közlemény, mely az algériai vezetők kompromisszumát bejelenti: arra mutat, hogy a vitatkozó vezetők az Algériai Kommu­nista Párt döntő jelentőségű nyilatkozata után rádöbben­tek: a súlyos helyzetben a megegyezés további elhúzó­dása kiszámíthatatlan követ­kezményekké! járt volna. Mint ismeretes a nézetel­térések két ponton csúcso­sodtak ki. Az egyik a FLN politikai bizottságának össze­tétele, mellyel a bizottság néhány tagja nem értett egyet. Szerintük nem kapott abban a Budiaf, Belkaszem Krim képviselete csoport kel­lő képviseletet. A másik probléma az eljárási kérdés volt Ugyanis az FLN poli­tikai bizottsága hivatott ki­jelölni a választások jelölt­jeit, megszervezni áz FLN- nek politikai párttá átalakí­tását kezébe venni az ország Irányítását Ezt az FLN tag­jainak zöme szükségesnek tartja. Mégis hangot kapott olyan felfogás, mely szerint előbb meg kell várni a vá­lasztásokat, a politikai élet megindulását az alkotmányo- ző nemzetgyűlésen belül. Az ország, a sokat szenvedett al­gériai nép viszont a politikai viták után végre megállapo­dást várt vezetőitől. Ahhoz, hogy a helyzet hét végére ki­tisztult, döntően hozzájárult az Algériai Kommüriistá Párt politikai bizottságának ál­lásfoglalása, melyben helye­selte az FLN programját. Ez a tervezet — állapította meg a nyilatkozat — sok közös pon­tot tartalmaz az Algériai KP-nek' a forradalom jelen­legi szakaszára vonatkozó programjával. Belpolitikai ütőn a nem kapitalista ütat választja. Külpolitikában pe­dig az antiimperializmus, a béke és a szocialista orszá­gokhoz való közeledés Útját követi. Sürgette a nyilatkozat a belpolitikai válság megol­dását. Javasolta, hogy Algír­ban üljön össze teljes szám­ban a politikai bizottág, vi­tassa meg a bizottság szere­pét, összetételét és azokat a feltételeket, amelyek, között késedelem nélkül megkezd­heti tevékenységét, hogy munkát és kenyeret adjon a nincstelen tömeghek. Mielőbb létesítsenek szilárd köztársa­sági és demokratikus intéz­ményeket. A nyílt és elgon­dolkoztató állásfoglalás nagy szerepet játszott a szemben­álló vezetők közötti kompro­misszum létrejöttében. A bejelentett megegyezés kétségtelenül számos nyitott kérdést hagyott, de az első nagy jelentőségű lépés az el­lentétek felszámolására — megtörtént. A válság ideigle­nes megoldása megszületett, — jelek szerint a Bel Bella és hívei álláspontjának érvé­nyesülésével. Ezzel megterem­tették a lehetőséget a szilárd és tartós algériai egység meg­valósításához. De végleges megoldást csak az Algériai Kommunista Párt javaslatá­nak, a minden politikai Irány­zatot és társadalmi erőt ma­gába foglaló egységfrontnak a megvalósítása hozhat. Az indonéz—holland megegyezés Nyugat—Irián ügyében nagy vonalakban befejezett tény­ként üdvözölhető. Az egyez­mény alapján, melyet rész­leteiben a jövő hét folyamán vitatnak meg, — a terület átmenetileg az ENSZ ellen­őrzése alá kerül. 1963. május 1-én — diplomáciai körökből származó források szerint — teljesen indonéz közigazgatás lép életbe Nyugat-Iriában. Az ENSZ megbízottja azonban egészen 1969-ig ott tartózkod­hat. Ékkor Indám na a vi­lágszervezet segítse’ .’el nép­szavazást tart annak eldönté­sére, hogy a pápuák Indonéz uralom alatt akamak-e ma­radni, vagy a függetlenné vá­lást választják. Genfben — a helyzet változatlan Az algériai megbékélés és a holland—indonéz ellentét kérdésében felderengő meg­egyezés mellett továbbra is nehézségeket támaszt a Ü- zehhéthatalmi leszerelési ér­tekezleten a nyugati delegá­tusok magatartása. Mint zö- rin szovjet külügyminiszter- helyettes Genfben kifejtette: mivel a nyugati hatalmak a megegyezés egyik lehetőségét, a leszerelés első szakaszában végrehajtandó Intézkedésekre —, a nukleáris fegyverek megsemmisítését és betiltá­sát — elutasították —, a Szov­jetunió javasolja az atomfegy­ver-hordozók megsemmisíté­sét a külföldi katonai tá­maszpontok egyidejű meg­szüntetésével és a külföldön állomásozó katonai egységek hazarendelésével együtt. Az amerikai és brit delegátus azonban makacsul ragaszko­dott ahhoz az amerikai kibú­vóhoz, amely szerint az ál­talános és teljes leszerelést az összes fegyverfajták egy­idejű csökkentésével kell el­kezdeni, s Ismét állást foglalt az atomfegyver-hordozóknak már a leszerelés első szaka­szában való teljes megsem­misítése ellen. Előre veti árnyékát, hogy Dean amerikai küldöttnek a napokban előterjesztendő ja­vaslata sem hoz Genfben gyökeres fordulatot, — a Kennedy elnök sajtóértekez­letén elhangzott bejelentés. Az Egyesült Államok elnöke nem hagyott kétséget az iránt, hogy az Úgynevezett „új amerikai javaslat csak annyiban különbözik majd a régitől, hogy kevesebb számú ellenőrző állomás létesítését fogja javasolni a Szovjetunió­ban, de nem fogadja el a szovjet álláspontot a nemzeti ellenőrzésre. I ta A második világháború egyik legkülönösebb kémtör­ténete: m ember, akinek meg­változtatták a személyiségét — (Quentin Reynold amerikai Író könyve nyomán.) Kémtörlénet a második világháborúból VL A hamburgi hajógyár a né­met tengeralattjáróipar fontos központja volt. Óriási csarno­kokban készültek itt a híres U-bootok alkatrészei. Ide ér­keztek más üzemekből a had­test részel és az egyéb felsze­relések. Az összeszerelést masszív betonbunkerekben végezték, amelyeknek csak a közvetlen bombatalálat ártha­tott volna. De Hamburg lég­védelmi tüzérsége igen erős volt és a szövetséges légitá­madások eddig még nem tet­tek jelentősebb kárt a ten­geralattjárógyár munkájában. Ezért próbálkoztak diverzló- val. George nem tudta, milyen munka vár rá a hajógyárban. Sejtette, hogy az összeszedett és odaszállított munkások kö­zött nem ő az egyelten, akik szándékosan fogatta el magát. Voltak franciák, akik meg­próbáltak ilyen értelemben kapcsolatba lépni vele, de George nem árulhatta el ma­gát és továbbra is magányos maradt. Egy nap aztán egy mellette slmenő idegen ember hozzá- najolt és angolul szólította meg: — A következő éjszakai lé­gitámadásnál szökj ki a 3. számú kapun és menj egye­nesen 200 métert, ott lesz va­Szabotázs laki. Mondd neki: „Rossz éj­szakát”. George nem válaszolt és az ember már tovább Is sietett. De négy nappal később fel­búgtak a szirénák. Egy idő múlva repülőgépek motorjá­nak zúgása hallatszott. Geor­ge kilopózkodott a hajógyár­ból. Németet sehol sem lá­tott, mindannyian az óvóhe­lyekre mentek. • A hajógyár kihalt volt, csak a különböző országokból odaszállított kény­szermunkások lézengtek Itt- ott, mert számukra nem je­löltek ki óvóhelyet.. Fülsiketítőén dörögtek a légvédelmi ágyúk. Hangjukba bombák robbanása elegye­dett. George kilépett a kapun — az őrök is az óvóhelyen voltak, a németek csak ké­sőbb építettek a gyárak be­járatánál külön beton-óvóhe­lyeket az őrök számára — és elindult. Döbbenetes látvány tárult elé. Abban az időben Hamburgnak volt a legerő­sebb légvédelmi tüzérsége az egész országban. Légelhárltó lövegek százai ontották a tü­zet. • Reflektorok fénysávjai keresztezték egymást az égen. Meglátott egy emberi ár­nyat. — „Rossz éjszakát” — mondta. A munkásruhás férfi angolul válaszolt. Azonnal a tárgyra tért a hamburgi hi A hajógyárban dolgozik két ember. Ók készítenek bizo­nyos tengeralattjáró-alkatré­szek csapágyaihoz használatos gyémántokat, ók a németek legjobb szakemberei ezen a területen. Meg kell tudni a nevüket, címüket, munkaide­jüket. Ugyanitt találkozunk a jövő héten a következő légi­támadáskor. George másnap kapcsolatba lépett az egyik franciával, akiről tudta, hogy az Illegá­lis szervezet tagja. Három nap alatt mindent megtudott a két német szakemberről. Hamburg elővárosában lak­tak és éjszakai műszakban dolgoztak. A következő légitámadás­kor George átadta értesülé­seit. Egy héttel később a hamburgi lapok sikertelen angol légitámadásról számol­tak be. Mint írták, az angol Mosquito bombázók a város fölé repültek, de a tüzérségi tűz elriasztotta őket a város központjától és csak az elő­városra dobhatták le bombá­jukat. Mindössze két házat találtak el. Ebben a két házban aludta álmát az éjszakai műszak után a két német szakem­ber. ijógyárban Ettől kezdve George fő fel­adata az volt, hogy adatokat szerezzen a német szakembe­rekről. Nevekét, címeket, ada­tokat közölt. Később hallotta, milyen sors ért egy-egy né­metet. Az egyik munkából hazamenet, rejtélyes módon meghalt, a másik házát idő­zített bomba robbantotta fel. Később furcsa hírek kezd­tek szállongani a hajógyár­ban. Két frissen vízrebocsá- tott tengeralattjáró nem ke­rült felszínre többé a próba- merülés Után. A németek most először gondoltak szabo­tázsra. Eddig eszükbe sem jutott, hogy a kiéhezett, nyo­morult kényszermunkások, akikre a hajógyárban a leg­nehezebb munkát bízták, bármiféle szervezett akcióra képesek. Most azután megkezdődött a vallatás és a bosszúhadjá­rat. De semmi sem derült ki. A hajógyárban nem volt egy­séges szervezet, hanem sok egymástól függetlenül dolgo­zó, egymást nem is Ismerő kis csoport. A németek csökken­tették az amúgyis szomorú- ságos élelmiszer-fejadagot és az emberek csontig soványod- tak. Egyre többen haltak meg az éhségtől és a kimerültség­től (Folytatjuk.) Ki magyaráz helyesen? Az ódon, gzinpömpds reimsi katedrálisban egykor a fran­cia. királyok koronázási szer­tartása zajlott. Nemrég vi­szont Adenauer kancellár tisz­teletére kondultak meg a ha­rangok és De Gaulle elnök valóban az ünnepi rendezés remekét produkálta, a nyu­gatnémet vendégek tisztele­tére. Igen, a színjáték lezajlott, és a protokoláris rendezés jó volt. A találkozóról készített pillanatfelvétel érdekesen il­lusztrálja a két politikus kö­zötti viszonyt. De Gaulle elé­gedetten mosolyog, a ravasz bonni kancellár pedig magas­ra lendített kézzel szónokol. A történelem fogja eldönteni, hogy ez a gesztus tulajdon­képpen mit jelent. Vajon a jelenlevő előkelőségeket üd­vözli Adenauer, vagy a fran­cia műkincsek felé nyúl ki a kancellár karja. Egyeseit még úgy is magyarázták a jelene­tet, hogy Adenauer félreért­hetetlenül lendületes ütésre készül: a célpont pedig De Gaulle pillanatnyilag még mosolygós arca. Vajon hon­nan eredhet ez a képzelettár­sítás? Hát volt arra már pél­da, hogy a német imperializ­mus lesújtott volna a fran­ciákra? » Szovjetunió halászhajókat készített Kuba részére. Az első lialászhajók befutottak a kubai kikötőbe. Az átvétel al­kalmával rendezett ünnepségeken Kuba népe lelkesen fo­gadja a hajókat. MTI Foto: Külföldi Képszolgálat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents