Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-30 / 202. szám

Miből lesz a téli takarmány? Túlteljesíti silózási tervét a szabolcsbákai A 2530 hold közös szántón gazdálkodó szabolcsbákai Bú­zakalász Termelőszövetkezet határának nagy része homok­talaj. Kevés pillangóst tud­nak termelni, mindössze hét hold lucernájuk van. Lóhere vetésük nem sikerült. Termel­tek ugyan 120 hold édes csil­lagfürtöt, amelynek szalmáját, törekjét lehet hasznosítani ta­karmányozásra, de ennek egy részét kiosztják a háztáji jó­szágok számára. Ilyen körül­mények .között a tsz-nek két- szersen fontos a közös állat- állomány téli takarmányozásá­nak biztosítása; több mint 100 darab szarvasmarháról és 68 darab lóról kell gondoskodni. Idejében gondoskodtunk a vetésről Még tavasszal gondoskodtak arról, hogy bő hozamot bizto­sító silókukoricát vessenek. Tarlóba 30 hold csalamádét és 50 hold tarlórépát vetettek el. De gondolnak a cukorrépa leveles koronájára, naprafor­gó-bugára, répaszeletne, búza- törekre, kukoricaszárra,' vala­mennyit besilózzák. Három 150, és ugyancsak három 50 köbméteres kész silógödrük van. Megkezdték ezek kitakarítását is. A vezetőség 21-én határ­szemlét tartott: milyen a siló­kukorica, mikor kezdhetik meg a silózási munkát? Megálla­pították, egy hét múlva in­dulhat a silókombájn. Ügy rendezik a dolgokat, hogy a szövetkezét három pótkocsis traktora aikkorra szabad le­gyen és zavartalanul tudják lebonyolítani a szállítást. — Törődünk azzal, mit ete­tünk télen — mondja Szép Zoltán, a tsz elnöke. És mind­járt hozzáteszi: úgy szervez­zük a munkát, hogy egy nap alatt egy gödör megtöltését befejezzük. Megadjuk hozzá a kellő sómennyiséget és azon­nal földeljük. Mégpedig úgy, hogy levegőt ne kapjon. Sőt földelés után is gondoskodunk arról, hogy a szélek még több­ször megtappsásra kerüljenek, mert ott szokott levegő be­jutni. Jó takarmány — több bevétel Tapasztalat adja a jótaná­csot. Tavaly könnyen vették a silózást. Meg is bosszulta ma­gát a könnyelműsködés: egy gödröt ki kellett hányni, nem ette meg a jószág a romlott silót. Most viszont azt terve­zik, hogy kétszer is töltenek. A legelő gyengesége miatt ko­Búzakalász Tsz rém kell — főleg a fejőstehe­nekkel — silót etetniük. A fel­etetett mennyiséget répaszelet, búzatörek és kukaricaszár szecskázott keverékének be- silózásával pótolják. A szövetkezetben 600 köb­méter siló befogadására van beton, illetve téglafalu gö­dör építve. De ez nem jelenti azt, hogy többet nem csinál­hatnak. Sőt, el is határozták, hogy 300 köbméter ároksdiót készítenek. Azt mondja arról az elnök: — Pótolhatatlan a siló és jó az, ha minél több van be­lőle. Takarmányvásárlásra nem várhatunk, amikor szin­te kínálkozik annak lehetősé­ge, hogy silóval lássuk el állatainkat. Sok pénzmegtaka­rítást is jelent (ab.) Jön a Karbamid és a folyékony műtrágya Jó a lakosság ellátásának, haszon a termelőszövetkezeteknek: áz egyenletes árutermelés Nem közömbös, hogy milyen ütemben termelik a termelő­szövetkezetek az olyan árut, melyre a lakosságnak — mint elsőrendű élelmi cikkekre — naponta, tehát az éven keresz­tül állandóan és folyamatosan szüksége van. Ezeknek az árucikkeknek nagy része ál­lati eredetű. A növénytermelés termékei­nek előállítása és értékelése ilyen szempontból nem vizs­gálható, mert a termelés jel­legénél fogva a növény éven­te egyszer ad termést. Az alábbiakban termelőszö­vetkezetünk első félévi ter­melése és értékesítése alapján igyekszem bebizonyítani, hogy az állatok és állati termé­kek folyamatos, az év minden szakában történő egyenletes termelése el­érhető, üzemszervezési és termelés- technikai eszközökkel megva­lósítható. Az I. félévi állat és állati termék értékesítés táblázata: Árú neve I. hónapok n. m. IV. V. VI. I. f.év éves éves ossz. terv. terv %-a Sertés db 204 sss bit 40 207 70 521 1040 50 Szmarha db SO — — — —■ 6 36 45 80 Baromfi db 2000 —--­2000 — — 4000 12000 33 tehéntej 1. 9500 10500 11500 9000 11000 9500 60000 90000 67 tojás db 1600 4500 8500 14000 7700 6000 42300 60000 70 juhtej — — — 700 2300 2200 5200 4000 130 A második ötéves terv a vegyipar gyorsított ütemű fejlesztésének lényeges része­ként a műtrágyagyártás nagy­arányú növelését tűzte ki feladatul. Az előirányzott beruházá­sok tervszerűen haladnak, közöttük a BVK teljesítőké­pességének megduplázása az idén befejeződik. A Nehézipa ri Mi ni szíérium az Országos Tervhivatallal és a Külkereskedelmi Miniszté­riummal együtt javaslatot terjesztett a gazdasági bizott­ság elé a száz százalékkal bő­vített BVK kapacitásának újabb megduplázására, to­vábbá a Péti Nitrogénművek jelenlegi teljesítőképességének megháromszorozására, terven felüli beruházásaként. A Péti Nitrogénművek há­romszoros bővítését ugyan­csak a második ötéves tervben kezdik meg és a harmadik ötéves tervben, 1967-ben fe­jezik be. A módosítás itt is bővíti a választékot, mert hozzáfog­nak a folyékony műtrágya, a 20,5 százalékos hatóanyagtar­talmú Ammónia Hidroxid gyártásához. Az állattenyésztésben az árutermelés egyenletessé­gének alapja az ellesek, illetve fialások egyenletes elosztása. A tejtermelés állandó szin­ten tartását a borj ázások el­osztásával lehet biztosítani. Tervünk szerint egy hónap­ra átlag 5 borjú jut Az első ] fél évben 4,7 jutott egy hónap­ra. Ettől áprilisban és június­ban volt lényeges eltérés, ami azzal magyarázható, hogy az elmúlt évben a tehénállo­mányt növeltük és ennek borj ázását még nem mi irá­nyítottuk, mert ezek külön­böző idejű vemhességgel ér­keztek hozzánk. Meglékelik a dinnyét! A Kelet-Magyarország au­gusztus 28—i számában két cikk jelent meg a földműves­szövetkezeti kereskedelemmel kapcsolatban. Az égjük „Vörös — vagy fehér” címmel a dinnyevásárlás körüli bonyo­dalmakról szólt, a másik a zöldségfélék osztálybasoi olá­sának problémáit említette. Mindkét Írás jogos. Utasí­tottuk a zöldségboltok veze­tőit, hogy a dinnyét a vevők kívánságára minden esetben lékeljék meg. Felhívtuk a fi­gyelmüket arra is, hogy a 1 zöldségfélét a minőségnek megfelelő osztályba sorolják, 1 ha az állás miatt azok minő­sége már nem éri el az ere­deti osztály követelményeit. A konkrétan említett máté­szalkai eseben, amikor a II. osztályú paradicsomot 1. osz­tályúként értékesítették, a bolt vezetőjét és a kiszolgálót fe­lelősségre vonattuk. Bold! Sándor osztályvezető Több, mint 500 darab tovíbbtenyésztésre alkalmas kis- borjút nevelt fel öt év alatt Gere Gusztáv, a Hodászi Ál­lami Gazdaság állattenyésztője. (Foto: Hammel) Korábban a szakemberek­nek az volt a véleménye, hogy — elsősorban önköltségi szem­pontok miatt — a borj ázáso­kat úgy irányítsuk, hogy azok zömmel a tavaszi hó­napokban legyenek, így az olcsó zöldtakarmány etetésé nek idejére esik a laktáció 3—4 hónapja. Ezzel a gyakorlattal két­ségtelenül elérhető, hogy az év egy részén áprilistól jú­liusig tömeges ellesek követ­keznek be, a született borjak egyidősek, felnevelésük egy­ségesebb és ez időben sok te­jet termelnek. Hátránya azon­ban, hogy az év más részein tejhiány jelentkezik, természetes felnevelésnél a sok szo­pósborjú elhelyezésének szinte megoldhatatlan aka­dálya van. Ismétlem, célunk a folya­matos árutermelés, ezért ezt a borjazásd ütemezést elvetet­tük és a folyamatos borjazást vezettük be. A zöldiekarmá- nyozásból eredő olcsóbb te­héntartás kétségtelenül fi­gyelemre méltó indok lenne, de ha az üzem elegendő meny- nyiségű és jó minőségű szi- lázzsal (silóval) készül fel, a probléma megoldódik. Fontos üzemszervezési fel­adat a sertésfialások elosztá­sa. A férőhely jobb kihasz­nálása és a falkásííás ér­dekében helyes a kocá­kat két részeiben fiaz- tatni. 80 kocánkból 40 fial egyszer­re és a választás után újabb 40 kerül a kutricákba. így évente három választás tör­Ónodvári Miklós SÄI&GÄ ID©§SSI1I ifimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiimiimiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiimiiimiiimmiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiFiiiiiiii L. Mindezt így eltervezve, gon­dolatban elrendezve, ábrán­dozva ült az asztalnál. Ma jókedve volt. Már a harmadik pohár konyakot itta. s a zon­goristához hajolt, ötvenforin- tost csúsztatott a markába. — Játssza még el az előbbi számot!... Vele dudorászott, lehunyta szemét. A svájci villát látta maga előtt. Jó volt így el- emyedni, elképzelni mindazt, amiről annyit álmodozott. Hirtelen felnyitotta szemét. Megérezte, hogy valaki figye­li. István állt az asztalnál. — Megjöttél, fiú? Vártalak. Jó hír? Rossz hír? — Elhoztam! — súgta ko­moran István —, de baj van. Keresik... Halálos izgalom­ban voltam egész nap... — Látod, erre gondolhat­tunk volna — mondta majd­nem nevetve Horváth és őszintén megharagudott ma­gára, hogy ezekben a sors­döntő pillanatokban milyen könnyelmű jókedv ömlik szét 1962. augusztus 30. rajta. Mint aki vesztét érzi. — Gondolhattuk volna, hogy keresni fogják... igyál meg az ijedtségre egy pohár ko­nyakot! István fáradtan roskadt a székre. Tekintete idegesen vibrált, bensője reszketett. Reszketett a keze is, amikor felemelte a poharat. A ka­bátja alá rejtett ólmosvégű bot szinte perzselte a bőrét... — No, igyál még egyet. — Nem kívánom... Riadtam rezzent össze min­dén ajtócsapásra, s akkor is, ha megreccsent mellette egy szék. Félt mindenkitől és ke­rülte az orvos tekintetét is. Maga elé meredt, lesütötte szemét Belső indulat és düh forrongott benne. Már felis­merte, hogy nem tisztességes üzlet az, amibe Szabó Zol­tán rántotta; pedig a valódi célról még sejtelme sem volt, ezt az eljárást alávalónak tar­totta, mert lopni kellett miat­ta, ezernyi veszélyt hárítva magára. Egész nap egy falat nem ment le a torkán, titok­ban állandóan az irodaház ! felé figyelt, amelynek ajta- | ián ki. s be járkáltak az : emberek. Egyszer a fiatal nyomozótisztet. Zsuzsa udvar- | lóját pillantotta meg. Akkor 1 majdnem odarohant és azt kiáltotta: „én voltam, bilin­cseljenek meg. Odaadom az iratokat!” De visszatartotta a gyávaság, a félelem. Mint ahogy nem tudott ellentmon­dani a képügynöknek sem. Hideg verejték ült ki a hom­lokára, ha arra gondolt, hogy mi minden áll a magnetofon­szalagon és egy percig sem kételkedett benne: az. ügynök komolyan ígérte, amit mon­dott. Ha nem teszi meg, amit kér tőle, eljuttatja a magne­tofonszalagot a rendőrségre. Talán éppen Kerékgyártó Já­nos kezébe kerül. Tönkreteszi Zsuzsát is, szétzúzza az egész család nyugalmát. Mindez ak­kor született meg benne, ami­kor már a zsebében érezte az iratokat és nyilvánvalóvá vált a bűntény. Amikor ti­tokban, az éi leple alatt az irodához settenkedett nem érzett bűntudatot. Valami kalandos izgalom dolgozott benne: ki tudja-e nyitni az ajtót ügy, hogy ne vegyék észre? Senki sem járt a kö­zelben. Az iroda ajtaja az első kísérletre felpattant, ez felbátorította önbizalmat adott neki. Besurrant. Sötét­ben tapogatódzott, nem mert villanyt gyújtani. Ekkor lök­te fel az asztalkán álló vizes­kancsót. Rémületében majd­nem felkiáltott. Percekig nem mert megmozdulni. Aztán vil­lámgyorsan cselekedett. Sze­me megszokta az irodai sötét­séget, felfeszítette az íróasztal fiókját és kidobált mindent. Voltaképpen maga sem tudta hol van, amit keres. A má­sik pillanatban már a páncél- szekrényt feszegette. De ezzel nem boldogult, visszatért hát az íróasztalhoz. Végül egy ke­ményborítású könyv akadt a kezébe. Az ablak melletti de­rengésnél kibetűzte: TERME­LÉSI NAPLÓ — ez állt raj­ta. Dühösen széttépte. Tovább kutatott. Üjabb könyvet ta­lált: „KOHÁSZATI MŰSZA­KI ALAPELVEK”. Nagyot dobbant a szíve. Belelapo­zott. Rajzokat és fényképeket talált a könjrvben. „Ez lesz az!” — gondolta. Sejtelme sem volt róla, hogv olyan, ebből a szempontból érték­telen könyvet lopott el, ame­lyet az ügynök bármelyik könyvkereskedésben megkap­hatott volna Erdőslakon... Kabátja alá rejtette és az aj­tóhoz osont. Hallgatózott. Va­laki járkált odakint. Rémü­let fogta el, maradéknyi ere­je is elhagyta. Szorosan a falhoz lapult, bele-bújt volna az egérlyukba is. Kínos, hosz- szú percek teltek el, a dob­hártyája megfeszült, a lábába szállt a vére, egvik pillanat­ban forróság öntötte el, má­sik pillanatban még a foga Is vacogott, úgy reszketett. Vég­re csend lett. Óvatosan kilé­pett és bezárta maga után az ajtót. Faltól falig lapulva, mint az árnyék, nesztelenül oéont és visszament munka­helyére. Szerencsére, az egyik bunkerban egyedül dolgozott, nem kellett beszélni senkivel. Leroskadt egy téglarakásra és megpihent. Később meg is nyugodott, s csak akkor riadt meg újra, amikor az irodá­ból ki, s be járkáló embe­reket meglátta. Alig várta, hogy leteljen a műszak és mint az űzött vad, rohant ki­felé a gyár területéről. Egész nap rohangált az utcákon. Minden emberben üldözőt lá­tott és amikor a színház előtti szabálytalan áthaladás miatt ráfütyült a rendőr, futásnak eredt, eltűnt a szemben lévő keresztutcában és meg sem állt hazáig. A veszedelmes könyvet újságpapírba csoma­golta és elrejtette az udva­ron a farakás közé. Kifeküdt a kertbe, de sütötte még a föld is. Töprengett, gyötrő­dött, mit csinálion? Ha a lo­pás miatt megfogják, börtön­be vetik, elítélik és csíkos ru­hát húznak rá. Ha visszaad­ja a könjnret. a képügynek jelenti fel. Legszívesebben az öklével verte volna szét a fejét, hogy miért is csinált Ilyet? Részeg fejjel nem tud­ta, miket mond. Kéotelen ha­zugságokat hordott össze, amelyek soha nem történtek meg. De ez most már mind­egy. Az elszánt ügjmök ki­használja ellene. S ha a pos­ta előtt tényleg meghalt egv orosz katona, senki nem mos­sa te róla, hogy nem ő volt a gyilkosa. (Folytatjuk.) ténik, ami azt jelenti, hogy a három korcsoportot az év há­rom különböző szakában le­het értékesíteni, ami a folya­matos sertéshús termelést megoldja. A hizlalás idejének üte­mezése akkor helyes, ha a hizlalás harmadik része (60—100 kg), a ta­vaszi, illetve az őszi hó­napokra esik. Ilyenkor legjobb a takar»­mányértékesítés, mert a hí­zókat nem befolyásolja sem a nagy meleg, sem a nagy hideg. Télen nem jelentkezik olyan mértékben a hús hiá­nya, mint tavasszal és ősszel* mert télen a háztáji vágások* nyáron a baromfihús csök­kenti a sertéshús keresletet. A baromfihús előállítása szinte valamennyi termelő- szövetkezetben folyik. Ta­pasztalatok igazolják, hogy a nevelés legcélszerűbb az év első felében, mert az átvételi árak ilyenkor a legelőnyöseb­bek. Ellentétben pl. a sertés árak­kal, a baromfi átvételi árak az év folyamán állandóan |vátoznak, s ennek kihatása van a gazdaságosságra. A IV. negyedévben sem a ba­romfiipar nem kíván sok árut* sem a piac nem igényli azt, mert a IV. negyedév uralkodó húsáruja a sertés­hús. Ennek megfelelően a negyedik negyedév árai olyan alacsonyak, hogy azokon Va­ló értékesítések már nem rentábilisak. Cél tehát a primőr csirkék tömeges ne­velése és értékesítése. Helyes lenne a keltetés idejének elő­re hozása, hogy már decem­berben naposcsibe álljon ren­delkezésre, hogy február vé­gén már baromfihús legyen a piacon igen előnyös értéke­sítési árral. A szarvasmarha hústerme­lés általában olyan mérték­ben már biztosítva van, ami­lyen mértékben azt a fogyasz­tó piac igényli. Előnyös át­vételi árak fokozzák a ked­vet a szarvasmarha hizlalás­ra. Külön kívánok szólni a juhtej termeléséről. Általában az volt a gyakorlat, hogy a juhászatok e fontos hozamát nem tekintették olyan jöve­delmi forrásnak, mint amilyen lehet. Kétségtelen a juh hár­mas hasznosításából legérté­kesebb a gyapjú, azonban áll­jon itt termelőszövetkezetünk ez évi ilyen irányú eredmé­nye. Gyapjúból 180 anya ter­melt 900' kg gyapjút 38 700 forint értékben, tejből 180 anya termelt 9000 liter tejet 36 000 forint értékben. A tejtermelés értéke majdnem megközelíti a gyapjú értékét. Milyen eszközökkel érhető el a termelés fokozása? Az üzetés idejének előre­hozásával december végén megkezdődik a bárányozás, mely január végén befejező­dik. 100 napos szoptatási idő után a részleges választással április hónapban megkezdő­dik a részleges fejés és ez augusztusig tart. Felmerült az az ellenvetés, hogy a fokozott nyírás előtti fejés a gyapjútermelés rová­sára mehet. Az anyánként nvírt 5 kg-os gyapjú és az 50 literes tejtermelés nem ezt bizonyítja, pedig a juhtejünk zsírátlaga mindennap 7 % fölött van. ' Megoldatlan probléma a tojástermelés egyen letessége­nek biztosítása. A tojókészség az év során változik és nem ismerjük még eléggé azokat a technikai, tartási és elhe­lyezési megoldásokat, melvek- icel ezen változtatni lehetne. Az áru egyenletes átadását a kereskedelem számára biz­tosítani lehet, ennek népélel­mezési kihatásai óriásiak. De kihatása van az egyenletes árutermelésnek az egyenletes pénzgazdálkodásra is, mely­nek különösen a termelőszö­vetkezeteknél nagy a 'jelen­tősége. Kerekes Béla, a tiszavasvári Rákóczi Tsz. mezőgazdásza. 2

Next

/
Thumbnails
Contents