Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

Fél év után Mátészalkán A tsz-közi vállalkozás mérlege Ez év februárjában létesült a mátészalkai járás tizenkét szövetkezetének ács és kőmű­ves brigádjaiból egy járási ter­melőszövetkezeti közös építő­ipari vállalkozás. Eddig isme­retlen volt a termelőszövetke­zeteknek ilyen társulása, ezért a több bizakodó mellett sok kételkedő is akadt. A sikeres működést bizalmatlanul fo­gadták több szövetkezetben, de a százharminc építési szak­ember — aki tagként belépett — sem volt egyformán meg­győződve az összefogás előnyé­ről. A néhány éve még egyen­ként, magán kisiparosiként dol­gozó ácsok, kőművesek alig 1—2 évet dolgoztak termelő­szövetkezeti építő brigádban és máris egy újabb társulásba léptek. 18 milliós építkezés Az új társulás már az első esztendőben is nagy vállalko­zásba fogott, annak ellenére, hogy - a műszakilag kevésbé igényes építkezéseket kapták meg. Elsősorban a szerfás épít­kezéseket vállalták. Erre az év­re 18 millió értékben végeznek pajta, fiaztató, hizlalda, góré, magtár és baromfiól építke­zést. A vállalásuknak eddig már a 70 százalékát teljesítet­ték. A dohánypajták elkészül­tek, szeptember végére átad­ják az egyéb gazdasági épü­leteket is. Az eredmények még na­gyobbak lennének, ha anyag­hiány nem akadályozta volna a munkájukat. A vaskapcso­kat 'rossz méretben és későn kapták. A szerfás garnitúrák sok szövetkezetben hiányosan érkeznek meg. A társulásban voltak személyi problémák is, néhány iparost ki kellett zár­ni a közösségből. Mind ennek ellenére a szövetkezetek elé­gedettek a végzett munkával és még jobban elégedettek lennének, ha a sablon tervek­hez nem kellene annyira ra­gaszkodni. Kölönösen vonat­kozik ez a fiaztatókra. A társulás előnyei Az elmúlt években, amíg 8-10 fős szövetkezeti brigá­dokban dolgozták az építők, nagyon elhúzódott egy-egy építkezés. Ma oda csoporto­sítják a munkaerőt, ahol arra a legnagyobb szükség van. A nyár elején például a társulás igazgatósága látta, hogy meg kell gyorsítani a dohánypajták építését, úgy döntött: egyéb munkák rovására is, de első legyen a pajták építése, hogy abban már az idén szárítani tudjanak. Különösen sokat tudnak segíteni a gyenge ter­melőszövetkezeteknek. így ha­ladt előre az építkezés Fábián- házán és Kántorjánosiban is. Az utóbbi helyen két pajtát átadtak és már szárad is ben­ne dohány. Voltak olyan szövetkezeti építő brigádok, amelyikben csak jó ácsok, a másikban csak kőművesek voltak. Most úgy csoportosítják az erőket, ahogy a munka megkívánja. Az építkezési társulás vállal a '7övetk"zeti tagoktól háztáji építkezést is. Több mint száz ilyen vállalásuk van, többek között 30 új ház a szövetke­zeti tagoknak. Mivel nagyobb csoportokban dolgoznak, ha az anyag megvan, egy-egy ilyen építkezést néhány hét alatt be is fejeznek. A további tervek A legjobb szakemberekből lettek a műszaki vezetők, így sokat javult az építkezések minősége. A társulás tagjai továbbra is termelőszövetke­zeti tagok, de a bérezésük nem az illető szövetkezet jó vagy rossz gazdálkodásától függ, ha­nem attól, miként teljesítik az építkezési terveiket. Az egyes szövetkezetektől fix összegért vállalják fel a munkát és az építkezés munkabér összegét a teljesítményük szerint kap­ják meg. Ahogy iparkodnak, úgy keresnek. Tízenegy-tizen- két órát is dolgoznak naoon- ta és amikor naay szükség vol+ a paitákra, még vasárnap is mentek. Jobban jártaik a szövetkezetek, de jól jártak az építkezési brigád tagjai is. Az alapszabály szerint a tsz-közi vállalkozás tiszta jö­vedelmének nagyobik részét év végén ki kellene osztani a tagszövetkezetek között. A ve­zetőség arról tárgyal, hogy most, az első évben az oszta­lékot mind a közös alapba fektetnék. Már eddig is vettek egy betonkeverő gépet, de szá­mítanak venni gépkocsit is. Egy tehergépkocsi nagyon megkönnyítené a munkát. Előfordult a nyáron, hogy megérkezett az anyag, de ép­pen a szövetkezet vontatói a gabonahordást végezték, vagy más halaszthatatlan mezőgaz­dasági munkával voltaik elfog­lalva. Eddig az anyagbeszerzés az építtető szövetkezet fel­adata volt. Mivel a szakembe­rek a termelőszövetkezetből kiváltak, az átvételt, a beszer­zést legtöbb esetben olyan em­berek végezték, akik a leg­jobb akaratuk ellenére sem tudták jól ellátni ezt a felada­tot. Tervezi a társulás, hogy jövőre az anyagbeszerzést is átvállalná a szövetkezetektől és egy külön anyagbeszerző csak ezzel foglalkozna. Szak­szerűbb, gyorsabb lenne a bo­nyolítás. Űj dolog ez a tsz-közi vál­lalkozás, az út még kitapo- satlan de az első fél év ered­ményei azt mutatják, hogy érdemes volt összefogni, ezt pedig nem egyéb, mint a gyorsabban, jobb minőségben elkészült épületek és a társu­lásba tömörült építkezési szak­emberek megelégedése iga­zolja. Csikós Balázs A gy őrteleki szociális otthonban még dolgozgatnak as öregek. Nem jó munkanélküli — mondják. A Veress há­zaspár azt mutatja: „Milyen szép paradicsomot termel­tünk!” OíőajJítk ..* Gyüre Mihály bácsi a virágok szerelmese. Fotó: Hammel József Ki van kiért? Szeretnénk választ kapni egy elvitatlan kérdésre, amely augusztus 20-án este vetődött fel a kislétai ital­boltban. Alkotmányunk ün­nepe révén sokan tartózkod­tunk ott, sört szerettünk vol­na inni, ha az italbolt veze­tője hajlandó lett volna csa­polni. Az italboltos szerint a kérdéses italboltban három hordó sör volt a raktárbari, annak ellenére, hogy mi tü­relmesen kértük: csapoljon meg ezekből egy hordóval, a leghatározottabban visszauta­sította. Bejegyeztem a történ­teket a panaszkönyvbe, amelyről a boltvezető ciniku­san nyilatkozott, s úgy be­szélt az ott-lévő 48 vendég­gel, mintha szívességet tenne a kiszolgálással. Szeretnénk a boltvezetővel ezúton is meg­értetni, hogy nem mi vagyunk érte, hanem fordítva, s azt is, hogy a felsőbb fmsz-i szer­vek megvizsgálnák az esetet, s választ adnának a történ­tekre. Bencsik György Kisléta BARATT! FERENC ÉLETÚTJA A háború nyoma és a négy hold — Szárnyrakeltek a lányok Űj élet az Űj Életben — A nappali őr örömei Hótágra süt a Nap. Távol­ból cséplőgép zúg. Az enyhe nyári szellő a munka zaját sodorja tova, a faluvá tere­bélyesedő település felé. A műúton búzaszemekkel gaz­dagon megrakott szekerek nyikorognak. A lovak izmai megfeszülnek, úgy vontatják drága terhüket. Alig hallani lábuk dobogását. A Sándor tanyán azonban csend van. Fűszál sem rezzen, beszéd se hallik. Sehol egy terem­tett lélek. fl közvagyon Azt hihetné az ember, ki­halt a tanya Pedig nem. Egyetlen ember minden nap talpon van. Baráth Ferenc a szikár nappali őr. Vigyáz, őr­ködik a közvagyonra. Pilla­natok múlva elő is kerül a nyári szállásról. Gyékénysza- tyort szorongatva átballag az udvaron. Leül az istálló előt­ti padra. Keresztbe fonja lá­bát. .Belenyúl a szatyorba. Körtét vesz elő és foghíjas szájával majszolni kezdi. Ki- náL — Ezen élek, meg befőttön. Fűszerest egyáltalán nem szabad ennem — panaszko­dik. — Pedig nem nagy az időm. Csak 52 éves vagyok. De hiányzik az egyik vesém. Gyulladást kapott, elgennye­sedett és ki kellett venni. Hol fáztam meg? — kérdezd vissza. — Ki tudja? A hábo­rú sok erőt kivett belőlem — vélekedik. — A fronton ala­posan kihűltem. Betegen dolgozott a négy holdban a lányaival együtt. De azok sem segíthettek örökké. Szárnyra keltek, férj­hez mentek. Már csak egy van otthon. A 12 esztendős írónké. — Nem bírtam volna már sokáig. Már anra gondoltam hármat eladok, csak 1 holdat hagyok-, meg. De nem kellett. 1961-ben beléptem a kocsordi Űj Életbe. így aztán megke­resem a családnak könnyű munkával a kenyeret. Rend­szeresen járok az orvoshoz is felülvizsgálatra, gyógykezelés­re. Reggel 5-től délután 5-ig Csaknem két esztendeje itt morzsolja a napokat a ta­nyán. Rendben tartja a gaz­dasági udvart, vigyáz a gé­Ónodvári Miklós / Ä SÄEGÄ DOSSZIÉ Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiifiiimii XLVIII. Riadtan ugrott oldalra, mint akit tiftott cselekede­ten értek. Üjra végigszaladt a hosszú előcsarnokon, az emeleti mozi első előadásáról most jöttek le az emberek, átverekedte magát a tömegen, csak odakint, a járdán állt meg. Itt is ide-oda lökdösték, lesodródott a járdáról az út­testre, mellette az újságárus kiabált; — Megérkezett az Esti Hírlap! A mai lottóhúzás szá­mai! Kémszervezkedés tárgya­lása Budapesten. .. Esti Hír­lap! Esti Hírlap! Taxi állt a szálló elé. Zsu­zsa feltépte az ajtót, és be­esett a hátsó ülésre. — Hová parancsolja? — kérdezte ásítva a sofőr. Zsuzsa gépiesen felelt: — Vigyen kérem... a rend­őrségre! A taxi elindult vele. Már nem érzett félelrpet. Maga­biztos nyugalom szállta meg. Tudta, mit kell tennie! Az érzések párharcából becsüle­tességérzete került ki győz­tesen. Üveges őrnagy szobá­jának ajtaja előtt egy pilla­natra mégis megtorpant, de aztán elszántan a kilincsre tette a kezét, és benyitott. Elmondott mindent. Első szerelmét, disszidálását, ön- gyilkossága történetét, auszt­riai hányódtatását. Kerék­gyártó Jánoshoz fűződő vi­szonyát, s az utolsó két nap izgalmait. Megkönnyebbült tő­le, nyílt, tiszta szemekkel nézett az őrnagy arcába. — Tehát így volt? Üveges őrnagy elgondolkod­va dobolt a ceruzával az asztalon. Zsuzsa a könnyeivel küszködött. Hangtalanul zo­kogott — És most... most mi lesz, őrnagy elvtárs? Az őrnagy ráemelte a te­kintetét. Mosolygó, bíztató volt ez a tekintet. — Az lesz, hogy... beül mellém a kocsiba, és hazavi­szem. Hiszen maga összeesik, lányom! Mikor a Virág utcai kis la­kásról a rendőrségre vissza­tért, irodája ajtaja előtt a folyosón Kerékgyártó János várta. A fiatal hadnagy fel­dűlt és ideges volt. Rágta a cigarettát, egyiket szívta a másik után. Ez a nap sok idegességgel telt el. Betörés a gyárban... Üveges őrnagy következteté­se. .. majd találkozása Zsu­zsával. .. S délután ismét, amikor titokban megleste... Elborult tekintettel követte. Fellobbant benne a félté­kenység lángja. ,,Ű... úgy? Sietsz haza? Kerülő úton. zeg­zugos sikátorokon? Nem érsz rá, mert, .. vár valaki, talán a szeretőd!... De nem volt ott a Jázmin bárban. Taxiba üls-z hát, s elrobogsz, hogy... belefeküdj az ágvába! Ez vagy te. Simon Zsuzsa!. . . Ál nőkul hazudtál nekem: csak hazudtad a szerelmet, be­csaptad legszebb, legszentebb érzésemet. Pedig, mennyire szeretlek... Már az ötödik cigarettát szívta. A féltékenység felkor­bácsolta. Nem szívesen nyu­godott bele. Nagyon szerette Zsuzsát, saját magát és az életet. Gondolatai újra, meg újra megrohamozták. Legszí­vesebben ordított volna. Fel s alá futkosott a folyosón, hogy meg ne fulladjon a ré­mes melegben. Alig várta, hogy találkozhassék Üveges őrnaggyal — Beszélnem kell önnel! — lépett parancsnoka elé. — Én is beszélni akarok magával!... A hadnagy előadásából ki­bontakozott az utolsó másfél óra története. Akadozva, fel­szakadó sóhajokkal beszélt: — Délután a posta közelé­ben volt dolgom. Telefon nem volt a közelben, nem tudtam értesíteni. Gondoltam, eléje megyek, és megvárom a kapuban. Ekkor pillantot­tam meg: a posta előtti té­ren haladt keresztül. Nagyon sietett, sem jobbra, sem bal­balra nem nézett. Engem sem vett észre. Tisztes tá­volból követtem, egészen a Bükk szállóig. Ott egy pil­lanatra elvesztettem szem elől, de később láttam, hogy a Jázmin-bárba igyekszik... Őrnagy elvtárs, hadd magya­rázzam meg önnek!... A mi­nap valamin összezördültünk. Kértem, hogy találkozhas­sunk, de azt mondta, hogy nem ér rá... Különös volt a hangja. Nem adott magyará­zatot. Nem gondoltam sem­mi rosszra. Hittem, hogy valóban beteg, vagy otthon van dolga... Ma ugyanazt mondta, hogy munka után siet haza... Ezért tűnt fel és... ugye, megért, őrnagy elvtárs. .. megszólalt bennem az ördög. Kíváncsi voltam, hová megy, hogy tisztázzam a gyanút. Bevallom, nagy vihar dúlt bennem, szörnyű pekre, felszerelésekre. Ö por­ció zza a 16 lónak és a szarvasmarháknak a takar­mányt is. ( — Reggel ötkor már itt vagyok. Este 5 óráig. Ekkor telik az időm. Aztán felvál­tanak az éjjeliőrök. Egyik nap Szalacsi Zsiga, másik naip pedig Jakab T. József. De sokszor itt találni még 8 óra­kor is. Mint nappadi őr 1,05 munkaegységet ír a javaimra naponta Katona Ernő, a bri­gádvezetőim. Baráth Ferenc azonban nem­csak a tanya gazdája, hanem amolyan felcserféle is a szö­vetkezetben. ö gondozza A beteg állatokat, orvosságot ad nekik. Gyógyítja, kezeli őket. — Most is van egy beteg borjúnk — mutat az istálló fe­lé. — Abrakólom, orvosságot adok neki. Két lovunk is lesántult. A Babának az eke- kapa vágta meg a csülkét, Lizoformos vizesruhával boro­gatom, meg kreolinnan keze­lem, hogy a légy ne szállja. A Lujza hátsó lába meg nyo­mást kapott. Az is ápolásra szorul. Innen még egy jószág sem ment vágóra Mind meg­gyógyítottam — dicsekszik! mosolyogva. — Csak némelyik kocsis türelmetlen. Azt sze­retnék, ha egy két nap alatt gyógyulna meg a jószág. De ahhoz idő kell. — A gondozásért, az álla­tok ellátásáért is kapok min­den hónapban. Júliusban plusz 8 munkaegységet írtak a könyvembe, mert ápoltam a beteg lovakat, marhákat. így aztán elég rendesen kijövök. Tavaly 400 munkaegységem volt. Az idén úgy hiszem több lesz. Földi Pista rádiója Cigarettával kínál. Rágyúj­tunk. — így telnek itt a napok — mondja kis idő múlva. Ilyenkor a nagy dologidőben még az sincs, akivel szót vált­hatna az ember. Ha elunom magam, átmegyek a szomszéd­ba Földi Pistáékhoz. Van egy nagy rádiójuk. Megállók a kerítés mellett és zenét hall­gatok. Meg mikor mit. Hadd múljon az idő. S ahogy beszélgetünk hirte­len egy szekér fordult be a tanya udvarára. — Feri bácsi! Hozza kife­lé a lovaknak a porciót — kiált le a bakról ifjú Laczkó József, kocsis. Baráth Ferenc mosolyog. — Nem úgy van az hé. Már megkapták a mai adagot — szól vissza neki, s hozzám ha­jolva halkan mondja: — Most mert csak haza jön­ni, miután kiszállt a szesz a fejéből — magyarázza nevet­ve. — Talán el is felejtette, hogy ettek a lovak. És nevet, nevet, a Sándor tanya nappali őre, az állatok istápolója. Farkas Kálmáa perceket éltem át: a félté­kenység és a harag érzete ke­veredett a szívemben. De most már kigyógyultam, őr­nagy elvtárs! ön jó volt hoz­zám, végighallgatott, atyai tanácsokat adott először, kö­telességemnek tartottam te­hát, hogy most is önhöz jöj­jek. Bocsásson meg, hogy ilyen indulatos vagyok, pe­dig igyekszem uralkodni ma­gamon. Azonban a csalódás, amely ért, olyan fájdalmat okoz, hogy legszívesebben nyüszítenék, mint a horogra akadt kutya. Láttam, hogy bekukkant a Jázmin-bárba, de aligha volt ott. akit kere­sett. mert megfordult és a szálló előtt taxiba ült-.. Az őrnagy nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen? — S maga?... Maga nem követte? — Nem volt a közelben másik taxi... — Mit csinált hát? — Barangoltam az utcákon, és visszajöttem ide, hogy be­szélhessek önnel. Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de meg­fulladtam volna, ha mindezt el nem mondhatom... — Rendben van — mondta az őrnagy -—, megértem ma­gát. De... egy kicsit harag­szom. — Miért? — Mert... ha ehelyett ma­ga is bepillant a Jázmin-bár­ba, láthatta volna azt az em­bert, akit ma este letartóz­tatunk. {Folytatjuk.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents