Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-26 / 199. szám
Fél év után Mátészalkán A tsz-közi vállalkozás mérlege Ez év februárjában létesült a mátészalkai járás tizenkét szövetkezetének ács és kőműves brigádjaiból egy járási termelőszövetkezeti közös építőipari vállalkozás. Eddig ismeretlen volt a termelőszövetkezeteknek ilyen társulása, ezért a több bizakodó mellett sok kételkedő is akadt. A sikeres működést bizalmatlanul fogadták több szövetkezetben, de a százharminc építési szakember — aki tagként belépett — sem volt egyformán meggyőződve az összefogás előnyéről. A néhány éve még egyenként, magán kisiparosiként dolgozó ácsok, kőművesek alig 1—2 évet dolgoztak termelőszövetkezeti építő brigádban és máris egy újabb társulásba léptek. 18 milliós építkezés Az új társulás már az első esztendőben is nagy vállalkozásba fogott, annak ellenére, hogy - a műszakilag kevésbé igényes építkezéseket kapták meg. Elsősorban a szerfás építkezéseket vállalták. Erre az évre 18 millió értékben végeznek pajta, fiaztató, hizlalda, góré, magtár és baromfiól építkezést. A vállalásuknak eddig már a 70 százalékát teljesítették. A dohánypajták elkészültek, szeptember végére átadják az egyéb gazdasági épületeket is. Az eredmények még nagyobbak lennének, ha anyaghiány nem akadályozta volna a munkájukat. A vaskapcsokat 'rossz méretben és későn kapták. A szerfás garnitúrák sok szövetkezetben hiányosan érkeznek meg. A társulásban voltak személyi problémák is, néhány iparost ki kellett zárni a közösségből. Mind ennek ellenére a szövetkezetek elégedettek a végzett munkával és még jobban elégedettek lennének, ha a sablon tervekhez nem kellene annyira ragaszkodni. Kölönösen vonatkozik ez a fiaztatókra. A társulás előnyei Az elmúlt években, amíg 8-10 fős szövetkezeti brigádokban dolgozták az építők, nagyon elhúzódott egy-egy építkezés. Ma oda csoportosítják a munkaerőt, ahol arra a legnagyobb szükség van. A nyár elején például a társulás igazgatósága látta, hogy meg kell gyorsítani a dohánypajták építését, úgy döntött: egyéb munkák rovására is, de első legyen a pajták építése, hogy abban már az idén szárítani tudjanak. Különösen sokat tudnak segíteni a gyenge termelőszövetkezeteknek. így haladt előre az építkezés Fábián- házán és Kántorjánosiban is. Az utóbbi helyen két pajtát átadtak és már szárad is benne dohány. Voltak olyan szövetkezeti építő brigádok, amelyikben csak jó ácsok, a másikban csak kőművesek voltak. Most úgy csoportosítják az erőket, ahogy a munka megkívánja. Az építkezési társulás vállal a '7övetk"zeti tagoktól háztáji építkezést is. Több mint száz ilyen vállalásuk van, többek között 30 új ház a szövetkezeti tagoknak. Mivel nagyobb csoportokban dolgoznak, ha az anyag megvan, egy-egy ilyen építkezést néhány hét alatt be is fejeznek. A további tervek A legjobb szakemberekből lettek a műszaki vezetők, így sokat javult az építkezések minősége. A társulás tagjai továbbra is termelőszövetkezeti tagok, de a bérezésük nem az illető szövetkezet jó vagy rossz gazdálkodásától függ, hanem attól, miként teljesítik az építkezési terveiket. Az egyes szövetkezetektől fix összegért vállalják fel a munkát és az építkezés munkabér összegét a teljesítményük szerint kapják meg. Ahogy iparkodnak, úgy keresnek. Tízenegy-tizen- két órát is dolgoznak naoon- ta és amikor naay szükség vol+ a paitákra, még vasárnap is mentek. Jobban jártaik a szövetkezetek, de jól jártak az építkezési brigád tagjai is. Az alapszabály szerint a tsz-közi vállalkozás tiszta jövedelmének nagyobik részét év végén ki kellene osztani a tagszövetkezetek között. A vezetőség arról tárgyal, hogy most, az első évben az osztalékot mind a közös alapba fektetnék. Már eddig is vettek egy betonkeverő gépet, de számítanak venni gépkocsit is. Egy tehergépkocsi nagyon megkönnyítené a munkát. Előfordult a nyáron, hogy megérkezett az anyag, de éppen a szövetkezet vontatói a gabonahordást végezték, vagy más halaszthatatlan mezőgazdasági munkával voltaik elfoglalva. Eddig az anyagbeszerzés az építtető szövetkezet feladata volt. Mivel a szakemberek a termelőszövetkezetből kiváltak, az átvételt, a beszerzést legtöbb esetben olyan emberek végezték, akik a legjobb akaratuk ellenére sem tudták jól ellátni ezt a feladatot. Tervezi a társulás, hogy jövőre az anyagbeszerzést is átvállalná a szövetkezetektől és egy külön anyagbeszerző csak ezzel foglalkozna. Szakszerűbb, gyorsabb lenne a bonyolítás. Űj dolog ez a tsz-közi vállalkozás, az út még kitapo- satlan de az első fél év eredményei azt mutatják, hogy érdemes volt összefogni, ezt pedig nem egyéb, mint a gyorsabban, jobb minőségben elkészült épületek és a társulásba tömörült építkezési szakemberek megelégedése igazolja. Csikós Balázs A gy őrteleki szociális otthonban még dolgozgatnak as öregek. Nem jó munkanélküli — mondják. A Veress házaspár azt mutatja: „Milyen szép paradicsomot termeltünk!” OíőajJítk ..* Gyüre Mihály bácsi a virágok szerelmese. Fotó: Hammel József Ki van kiért? Szeretnénk választ kapni egy elvitatlan kérdésre, amely augusztus 20-án este vetődött fel a kislétai italboltban. Alkotmányunk ünnepe révén sokan tartózkodtunk ott, sört szerettünk volna inni, ha az italbolt vezetője hajlandó lett volna csapolni. Az italboltos szerint a kérdéses italboltban három hordó sör volt a raktárbari, annak ellenére, hogy mi türelmesen kértük: csapoljon meg ezekből egy hordóval, a leghatározottabban visszautasította. Bejegyeztem a történteket a panaszkönyvbe, amelyről a boltvezető cinikusan nyilatkozott, s úgy beszélt az ott-lévő 48 vendéggel, mintha szívességet tenne a kiszolgálással. Szeretnénk a boltvezetővel ezúton is megértetni, hogy nem mi vagyunk érte, hanem fordítva, s azt is, hogy a felsőbb fmsz-i szervek megvizsgálnák az esetet, s választ adnának a történtekre. Bencsik György Kisléta BARATT! FERENC ÉLETÚTJA A háború nyoma és a négy hold — Szárnyrakeltek a lányok Űj élet az Űj Életben — A nappali őr örömei Hótágra süt a Nap. Távolból cséplőgép zúg. Az enyhe nyári szellő a munka zaját sodorja tova, a faluvá terebélyesedő település felé. A műúton búzaszemekkel gazdagon megrakott szekerek nyikorognak. A lovak izmai megfeszülnek, úgy vontatják drága terhüket. Alig hallani lábuk dobogását. A Sándor tanyán azonban csend van. Fűszál sem rezzen, beszéd se hallik. Sehol egy teremtett lélek. fl közvagyon Azt hihetné az ember, kihalt a tanya Pedig nem. Egyetlen ember minden nap talpon van. Baráth Ferenc a szikár nappali őr. Vigyáz, őrködik a közvagyonra. Pillanatok múlva elő is kerül a nyári szállásról. Gyékénysza- tyort szorongatva átballag az udvaron. Leül az istálló előtti padra. Keresztbe fonja lábát. .Belenyúl a szatyorba. Körtét vesz elő és foghíjas szájával majszolni kezdi. Ki- náL — Ezen élek, meg befőttön. Fűszerest egyáltalán nem szabad ennem — panaszkodik. — Pedig nem nagy az időm. Csak 52 éves vagyok. De hiányzik az egyik vesém. Gyulladást kapott, elgennyesedett és ki kellett venni. Hol fáztam meg? — kérdezd vissza. — Ki tudja? A háború sok erőt kivett belőlem — vélekedik. — A fronton alaposan kihűltem. Betegen dolgozott a négy holdban a lányaival együtt. De azok sem segíthettek örökké. Szárnyra keltek, férjhez mentek. Már csak egy van otthon. A 12 esztendős írónké. — Nem bírtam volna már sokáig. Már anra gondoltam hármat eladok, csak 1 holdat hagyok-, meg. De nem kellett. 1961-ben beléptem a kocsordi Űj Életbe. így aztán megkeresem a családnak könnyű munkával a kenyeret. Rendszeresen járok az orvoshoz is felülvizsgálatra, gyógykezelésre. Reggel 5-től délután 5-ig Csaknem két esztendeje itt morzsolja a napokat a tanyán. Rendben tartja a gazdasági udvart, vigyáz a géÓnodvári Miklós / Ä SÄEGÄ DOSSZIÉ Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiifiiimii XLVIII. Riadtan ugrott oldalra, mint akit tiftott cselekedeten értek. Üjra végigszaladt a hosszú előcsarnokon, az emeleti mozi első előadásáról most jöttek le az emberek, átverekedte magát a tömegen, csak odakint, a járdán állt meg. Itt is ide-oda lökdösték, lesodródott a járdáról az úttestre, mellette az újságárus kiabált; — Megérkezett az Esti Hírlap! A mai lottóhúzás számai! Kémszervezkedés tárgyalása Budapesten. .. Esti Hírlap! Esti Hírlap! Taxi állt a szálló elé. Zsuzsa feltépte az ajtót, és beesett a hátsó ülésre. — Hová parancsolja? — kérdezte ásítva a sofőr. Zsuzsa gépiesen felelt: — Vigyen kérem... a rendőrségre! A taxi elindult vele. Már nem érzett félelrpet. Magabiztos nyugalom szállta meg. Tudta, mit kell tennie! Az érzések párharcából becsületességérzete került ki győztesen. Üveges őrnagy szobájának ajtaja előtt egy pillanatra mégis megtorpant, de aztán elszántan a kilincsre tette a kezét, és benyitott. Elmondott mindent. Első szerelmét, disszidálását, ön- gyilkossága történetét, ausztriai hányódtatását. Kerékgyártó Jánoshoz fűződő viszonyát, s az utolsó két nap izgalmait. Megkönnyebbült tőle, nyílt, tiszta szemekkel nézett az őrnagy arcába. — Tehát így volt? Üveges őrnagy elgondolkodva dobolt a ceruzával az asztalon. Zsuzsa a könnyeivel küszködött. Hangtalanul zokogott — És most... most mi lesz, őrnagy elvtárs? Az őrnagy ráemelte a tekintetét. Mosolygó, bíztató volt ez a tekintet. — Az lesz, hogy... beül mellém a kocsiba, és hazaviszem. Hiszen maga összeesik, lányom! Mikor a Virág utcai kis lakásról a rendőrségre visszatért, irodája ajtaja előtt a folyosón Kerékgyártó János várta. A fiatal hadnagy feldűlt és ideges volt. Rágta a cigarettát, egyiket szívta a másik után. Ez a nap sok idegességgel telt el. Betörés a gyárban... Üveges őrnagy következtetése. .. majd találkozása Zsuzsával. .. S délután ismét, amikor titokban megleste... Elborult tekintettel követte. Fellobbant benne a féltékenység lángja. ,,Ű... úgy? Sietsz haza? Kerülő úton. zegzugos sikátorokon? Nem érsz rá, mert, .. vár valaki, talán a szeretőd!... De nem volt ott a Jázmin bárban. Taxiba üls-z hát, s elrobogsz, hogy... belefeküdj az ágvába! Ez vagy te. Simon Zsuzsa!. . . Ál nőkul hazudtál nekem: csak hazudtad a szerelmet, becsaptad legszebb, legszentebb érzésemet. Pedig, mennyire szeretlek... Már az ötödik cigarettát szívta. A féltékenység felkorbácsolta. Nem szívesen nyugodott bele. Nagyon szerette Zsuzsát, saját magát és az életet. Gondolatai újra, meg újra megrohamozták. Legszívesebben ordított volna. Fel s alá futkosott a folyosón, hogy meg ne fulladjon a rémes melegben. Alig várta, hogy találkozhassék Üveges őrnaggyal — Beszélnem kell önnel! — lépett parancsnoka elé. — Én is beszélni akarok magával!... A hadnagy előadásából kibontakozott az utolsó másfél óra története. Akadozva, felszakadó sóhajokkal beszélt: — Délután a posta közelében volt dolgom. Telefon nem volt a közelben, nem tudtam értesíteni. Gondoltam, eléje megyek, és megvárom a kapuban. Ekkor pillantottam meg: a posta előtti téren haladt keresztül. Nagyon sietett, sem jobbra, sem balbalra nem nézett. Engem sem vett észre. Tisztes távolból követtem, egészen a Bükk szállóig. Ott egy pillanatra elvesztettem szem elől, de később láttam, hogy a Jázmin-bárba igyekszik... Őrnagy elvtárs, hadd magyarázzam meg önnek!... A minap valamin összezördültünk. Kértem, hogy találkozhassunk, de azt mondta, hogy nem ér rá... Különös volt a hangja. Nem adott magyarázatot. Nem gondoltam semmi rosszra. Hittem, hogy valóban beteg, vagy otthon van dolga... Ma ugyanazt mondta, hogy munka után siet haza... Ezért tűnt fel és... ugye, megért, őrnagy elvtárs. .. megszólalt bennem az ördög. Kíváncsi voltam, hová megy, hogy tisztázzam a gyanút. Bevallom, nagy vihar dúlt bennem, szörnyű pekre, felszerelésekre. Ö porció zza a 16 lónak és a szarvasmarháknak a takarmányt is. ( — Reggel ötkor már itt vagyok. Este 5 óráig. Ekkor telik az időm. Aztán felváltanak az éjjeliőrök. Egyik nap Szalacsi Zsiga, másik naip pedig Jakab T. József. De sokszor itt találni még 8 órakor is. Mint nappadi őr 1,05 munkaegységet ír a javaimra naponta Katona Ernő, a brigádvezetőim. Baráth Ferenc azonban nemcsak a tanya gazdája, hanem amolyan felcserféle is a szövetkezetben. ö gondozza A beteg állatokat, orvosságot ad nekik. Gyógyítja, kezeli őket. — Most is van egy beteg borjúnk — mutat az istálló felé. — Abrakólom, orvosságot adok neki. Két lovunk is lesántult. A Babának az eke- kapa vágta meg a csülkét, Lizoformos vizesruhával borogatom, meg kreolinnan kezelem, hogy a légy ne szállja. A Lujza hátsó lába meg nyomást kapott. Az is ápolásra szorul. Innen még egy jószág sem ment vágóra Mind meggyógyítottam — dicsekszik! mosolyogva. — Csak némelyik kocsis türelmetlen. Azt szeretnék, ha egy két nap alatt gyógyulna meg a jószág. De ahhoz idő kell. — A gondozásért, az állatok ellátásáért is kapok minden hónapban. Júliusban plusz 8 munkaegységet írtak a könyvembe, mert ápoltam a beteg lovakat, marhákat. így aztán elég rendesen kijövök. Tavaly 400 munkaegységem volt. Az idén úgy hiszem több lesz. Földi Pista rádiója Cigarettával kínál. Rágyújtunk. — így telnek itt a napok — mondja kis idő múlva. Ilyenkor a nagy dologidőben még az sincs, akivel szót válthatna az ember. Ha elunom magam, átmegyek a szomszédba Földi Pistáékhoz. Van egy nagy rádiójuk. Megállók a kerítés mellett és zenét hallgatok. Meg mikor mit. Hadd múljon az idő. S ahogy beszélgetünk hirtelen egy szekér fordult be a tanya udvarára. — Feri bácsi! Hozza kifelé a lovaknak a porciót — kiált le a bakról ifjú Laczkó József, kocsis. Baráth Ferenc mosolyog. — Nem úgy van az hé. Már megkapták a mai adagot — szól vissza neki, s hozzám hajolva halkan mondja: — Most mert csak haza jönni, miután kiszállt a szesz a fejéből — magyarázza nevetve. — Talán el is felejtette, hogy ettek a lovak. És nevet, nevet, a Sándor tanya nappali őre, az állatok istápolója. Farkas Kálmáa perceket éltem át: a féltékenység és a harag érzete keveredett a szívemben. De most már kigyógyultam, őrnagy elvtárs! ön jó volt hozzám, végighallgatott, atyai tanácsokat adott először, kötelességemnek tartottam tehát, hogy most is önhöz jöjjek. Bocsásson meg, hogy ilyen indulatos vagyok, pedig igyekszem uralkodni magamon. Azonban a csalódás, amely ért, olyan fájdalmat okoz, hogy legszívesebben nyüszítenék, mint a horogra akadt kutya. Láttam, hogy bekukkant a Jázmin-bárba, de aligha volt ott. akit keresett. mert megfordult és a szálló előtt taxiba ült-.. Az őrnagy nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen? — S maga?... Maga nem követte? — Nem volt a közelben másik taxi... — Mit csinált hát? — Barangoltam az utcákon, és visszajöttem ide, hogy beszélhessek önnel. Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de megfulladtam volna, ha mindezt el nem mondhatom... — Rendben van — mondta az őrnagy -—, megértem magát. De... egy kicsit haragszom. — Miért? — Mert... ha ehelyett maga is bepillant a Jázmin-bárba, láthatta volna azt az embert, akit ma este letartóztatunk. {Folytatjuk.) 2
