Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-25 / 198. szám
így fogd a kulcsot Karcsi! Hűvösre fordult az idő. A Rap is takarékosabban osztja sugarait, az ősz készülődik, elfoglalja a nyár helyét. Mindezt talán leginkább a tanévhez való közelség érzékelteti. Ezekben a napokban végzik az utolsó simítá- Bokat , a tanmeneten és tantermeken egyaránt, hogy aztán ha megszólal az első óra kezdeté^ jelző csengő, tiszta, rendezett környezetben hajolhassanak könyveik fölé a diakok. ★ A győrteiékd iskolában már rendbe tették a tantermeket Háromszáz gyerek, kilenc tanteremben, no meg az idén építettek egy politechnikai műhelytermet, amely tágas, világos. Számítottak a rövid téli napokra is, ezért köröskörül karos villanylámpakat szereltek fel. A műhelyterem, mintegy 200 ezer forintot ér. A községfejlesztési alap és a «zülök szorgalmas társadalmi munkája adta Ö6sze értékéi. Kosa Barnabás, az iskola Igazgatója sorolja is azok neveit kik 6egitettek a műhelyAbiknek sürgős, és akiknek nem! Kár a szót vesztegetni arra, hogy bizonygassuk, mennyire megkönnyítik az építőiparban dolgozók munkáját a gépek. Szinte már észre sem vesszük, annyira természetes látvány az épülő házak tövében felállított daru, szállítószalag, habarcsszivattyú és a többi — a laikus számára ismeretlen rendeltetésű — gépesített eszköz. Segítségüket azok tudják igazán értékelni, akik még gépek nélkül is dolgoztak építkezéseken. Ezek után érthetetlennek tűnhet, hogy az építőipari munkások egy része mégis idegenkedik a technika eme vívmányaitól. Gyakran előfordul ugyanis, hogy egyik-másik gép felmondja a szolgálatot. Ilyenkor azután hol itt, hol ott áll a munka az építkezéseken. Munkabért viszont csak teljesítmény szerint fizetnek. A 7—10 forintos átlagórabéreket számítva, bizony jelentős a veszteség a dolgozóknak is, de a vállai latnak is! Ez pedig az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazása szempontjából is figyelemre méltó. A dolgozók nem a gépeket hibáztatják az „állásidőkért”. Az állandó igénybevétel következtében számítani lehet a meghibásodásra. A jól felkészült kezelőszemélyzet rövid idő alatt elháríthatná a hibát. Csa- hogy, a gépkezelők is órabérben dolgoznak! Egy a fizetségük, ha áll a gép, vagy ha dolgozik. Nekik nem sürgős a javítások gyors elvégzése. Ezt viszont már nem nézik jó szemmel az érdekelt munkások. Ezért mondják egyesek, hogy ..inkább gépek nélkül”. Tudjuk, nem ez a megoldás. Inkább az, hogy tegyék érdekeltté anyagilag is a gépkezelőket a javítási munkálatok gyors elvégzéséért! (ke) „Az ültetvények a t. közönség oltalmába ajánltatnak“ ..és ide tegyük a gyalupadot. (Foto: Hammel József) Nyírbátorról írja Koroda Miklós: „hogy a legnyírebb Nyírség székhelye”. Az a táj, ami oly jellegzetessé teszi a messzi környéket, — hogy aki egyszer ott járt, nem tudja többé elfelejteni, —• s a történelmi hangulat, mely a bátoriak egykori fészkéből árad s régmúlt századokat elevenít meg, mind, mind igazolják a fogalmazás helyességét: a legnyírebb Nyírség székhelye. Antikor először hallottunk a múzeum létesítésének tervéről, lelkesedtünk. Hittük, hogy megvalósul, hiszen Szalontai Barna olyan lelkesen gyűjtött minden egyes darabot, s úgy készítette a tervet, hogy ez a lelkesedés nagyon sok embert magával ragadott. Büszkén jártuk körül a bátoriakkal azt a három termet, amikor a kiállítás megnyílt a kultúr- ház udvar felőli részén — ahol az első kiállítást rendezték. Milyen büszkék voltak a kis úttörők, fejkendős idős asszonyok, férfiak, akik egy-egv koma-szilkét, cserépfazekat, egy-egy kéziA „legnyírebb Nyírség“ munkát találtak, $ a múzeumnak adták. S aztán úgy röppentek az évek, mint egyik nap a másik után. Nem sok. Kalapács vidám csengésétől volt hangos a templommal valamikor egyidőben épült rendház. S ffia újra áll az épület, eredeti formájában, A falépcső, melyen a zsolozsma zó barátok jártak jó pár száz évvel ezelőtt, elbűvölik a belépőt. Tiszták, mintha pár pillanattal előbb fényezték volna. A régi cellákban kapott helyet a régészet, várostörténet, néprajz és természetrajz, — Bátorliget élő világa. Nemzeti múltunk szép darabjai a kőemlék tárgy, és a bátoriak emlékkiállítása. A múzeum anyaga egyre bővül. Csodálatosan szép az a történelemszeretet, az ősök iránti tisztelet, mely a nyírbátoriakat jellemzi. — Eddig, jobbanmondva ebben az évben, tízezren látogatták meg a múzeumot. Erősen fokozzák Nyírbátor idegenforgalmát. Nemcsak a maguk számára készítették ezt a ritka tájmúzeumot, hanem az ország számára is. Felvették a kapcsolatot az idegenforgalmi hivatallal, az IBUSZ-szal, az Országos Természetvédelmi Tanáccsal. E munkájuk során már eddig is voltak itt idegenek. Keletnémetek, szovjetek, finnek, nyugatnémet régészek, s a napokban lengyelek. Várakozáson felüli látványt nyújtott a múzeum a vendégeknek. Különösen az az anyag hatotta meg őket, melyet Báthori Istvánnal és a legyei—magyar barátsággal kapcsolatban gyűjtöttek össze Szalontai Barnáék. Elhatározták, hogy Lengyelországba visszatérve, a Lengyel—Magyar Baráti Társaságon belül hasonló gyűjtőmunkába kezdenek, és küldenek anyagot. Egyre nő a múzeum anyagtára. Több, mint 2ÓQ van raktáron, közöttük a múlt század közepéről egy mantilla, stóla, szép koma- szilke, Rózsa Sándor — Etelka, és Angyal János — Ilka névvel — guzsaly. Azonkívül római pénzek, második Teodórius idejéből, s igen sok szép középkori kerámiai anyag is gyűlik. Az összegyűlt anyagok rendezésén kívül céljuk, hogy a mai kor emberének gazdaságtörténeti, ahogy mondják „legújabb történeti” anyagának az összegyűjtése. Most dokumentációt állítanak össze megfelelő fényképekből. A bátorlak emlékkiállításán kívül a múzeum környezetét is szeretnék megfelelő milliőbe juttatni. A múzeumhoz vezető kőszegélyes műút elkészült. A Kossuth-díjas Ormos Imre professzor tervei alapján készítik el a barokk stílusú parkot. A szombathelyi kertészeti vállalattól 35 tujafé- lét vásároltak. A merész vállalkozás sikeresnek bizonyult, mert valamennyi megfogant, s már rajzolódnak a két és félméteres sövény falai. Szentesi Magda figyelmeztetés. Kevés. Töbli kellene, érezhetőbb büntetésre volna szükség. A láthatatlan tábla Öntöttvas tábla, négy évtizednyi rozsda lepi a Beloiannisz tér egyik sarkában, betűi nagynehezen olvashatóak» ■,Az ültetvények a t. közönség oltalmába ajánltatnak" Nem ártana újra festeni, láthatóvá tenni. Talán ez a — régies fogalmazás ellenére is — megkapó szöveg többet érne néhány modemkedő táblácskánál, amelyek lépten- nyomon „filos”-t hirdetnek. Egy kimutatásból tudom — az idén teljesen felújítják, s részben már megfiatalították a Benczúr parkot, a Szabadság és a Kálvin teret, a Dózsa György és a Zsdánov utcákat. a többieknél 10 százalékos korszerűsítést végeznek: mindez csak úgy ér valamit, ha vigyázunk is ráiuk. Sokat jelent a társadalmi összefogás, a helyszíni őrködés, a ház! megszégyenítés, — de élesebb szeműeknek és határozóibbaknak kell lenniük a parkőröknek is. „Tessék utánunk csinálni P* Sok irigye van mostanában a Makarenkó és a Víz utcáknak: bár az övék is ilven szép, gondozott volna. „Tessék utánunk csinálni” — hangzik az arra lakók válasza: nem sajnálták szabad idejüket, ahogy burkolták az utat, úgy készítették elő a járdaszéli talajt a parksávnak. Most már szép, a legszebb a városban. Nem elég csak elkészíteni valamit, gondoskodni kell a megőrzéséről is: az említett két utca lakói erről sem feledkeztek meg... Másfelől viszont jön a panasz: nem lehet bírni a gyerekekkel, ..rendőrkézre a virágtolvajokkal”, stb. Ahol az egész közösség szívügyének tartja lakása. otthona szépítését, ott van orvosság ezekre is. Ha a T. közönség oltalmába veszi kedvenc utcáját, parkját, terét, 6 azok virágait. Angyal 8. 50 000 forint ;utalom a takarékos községeknek Kormányunk az országos takarékossági mozgalomról 1958-ban hozott határozata többek között feladatul jelölte meg az egyéni pénztakarékossági mozgalom további kiszélesítését. E határozat végrehajtása során megyénk nagy lépést tett előre. Ma már az egyéni takarékossági mozgalom megyénkben társadalmi üggyé vált. Ezt igazolja az OTP ez évi eredménye, mely szerint országos viszonylatban megyénk az első helyet foglalja el. A betétállomány 1962-ben több, mint 50 millió forinttal emelkedett. Az eddig elért eredmények növelése érdekében a megyei tanács vb. a megye községei között takarékossági versenyt indított. A versenyben valamennyi község 4 csoportban résztvesz. I. csoportban az 5000 lélek- számon felüli községek. II. csoportban a 2,500—5000 lélekszámú községek, a III. csoportban az 1000—2500 lé- lekszámúak, míg a IV. csoportban az 1000 lélekszám alatti községek Csoportonként az I. és II. helyezést elérő községek részére céljutalmat tűzött ki. A megyei tanács összesen 50 000 forint jutalmat biztosított. A verseny időtartama 1962. júliu» 1-től december 31-ig tart. 1962. augusztus 25. dezá az igazgató: nem lehetne-e előbb? A község 600 ezer forintos hozzájárulása már együtt Vein, bármely pillanatban átadják, csak mielőbb építség az új iskolát. Az iskola építéséig — amíg a területkisajátítás nem történhet meg — a szomszédban kiszemelt háromholdas gya- korlókertet sem vehetik birtokukba. A jó ügy érdekében szívesen továbbítom Kosa elv társ kérését az illetékesek felé: nem lehetne előbb? Nem lehetne 1965 előtt megoldani a győr- teleki tanteremhiányt? Az építők nem maradnának magukra, szívesen segít a község apraja, nagyja. ★ Nezem a szép tiszta tanteremfalakat s ide képzelem a dércsipte piros leány és fiú arcokat. Szinte látom amint jönnek a falu távoli végéről csoportosan, hogy fejlődő értelmüket bevilágítsa a szellem, a tudás. Hamarosan elsőt csengetnek.» Vinczc György terem létrehozásában. Erdei Ferenc, Tóth Mihály, Kun József és sokan mások. Nemcsak szülök, hanem nagyapák is dolgoztak, hogy unokáik jó körülmények közölt magasabb tudásra tehessenek szert, mint egykor önmaguk. Kint az udvaron még néhány javításra váró pad sorakozik. Bacskó Sándor tanító re- perálja őket, Kiss Német Karcsi segítségével. Hamarosan a munkapadok is helyükre kerülnek. Lesz lehetőség a barkácsoláshoz. S ki tudja hány szakma talál szerelmesére a kis diákok között ha megismerik azok szépségét, fortélyait?... Csak a tanterem!.. Kosa igazgatónál ez a visszatérő éa jogosan ismétlődő refrén. Háromszáz gyerek, kilenc tanterem... Még négy kellene ahhoz, hogy enyhítsék a zsúfoltságot és az egyre jobban szorító napközi problémáját megoldhassák. X965-re tervezik az új iskola építését, azonban addig még három kemény esztendőt kell zsúfoltan „melegszck-vál- tással” átvészelni. S azt kérCSENGETÉS ELŐTT Készülődés a tanévre Politechnikai műhely társadalmi munkában — Az igazgató gondjai 8 Tetszetős számok hangzanak el a tanácsülésen: városunk bel- és külterületi parkjainak nagysága összesen meghaladja a negyedmillió négyzetmétert, karbantartásukra évente több százezer forintot fordítunk, soron kívül is több felújítást végzünk. Valaki közbeszól: — Csak éppen nem becsüljük meg eléggé. Csokor a kedvesnek — a parkból Hogyan? Nyíregyházán nincs rangjuk a parkoknak? Nem szabad általánosítani, — így a szabálysértési előadó — a város lakosságának nagy része szereti, óvja a parkokat, a virágokat és a zöld sávokat. Egyesek viszont valósággal ellenségei a társadalmi tulajdonnak. Első jegyzőkönyv: két fiatalember éjnek idején tulipánokat tépdesett a Lenin téren. Rajta kapta őket az őrszem, akinek elmondták, hogy kedvesüknek szánták. Fejenként ötven forint kártérítést fizettek. Kicsit drága csokor volt. Egy autó nem áll meg Másik jegyzőkönyv: X orvos április 12-én parkírozni akart az Irodaház előtt, a kocsi nem állt meg, s a díszkerítés 2 cölöpjét kitörte. Űjabb akta: V. K. átmulatta az éiszakát, hajnalban egv Kossuth téri padra feküdt, ahol ízléstelenül viselkedett. s ártott a köztisztaság ellen is. Más: G. S. gyeptéglát szedett fel az utcáról és azt a saját udvarán akarta elhelyezni. Hová lett a hinta? örákig lehetné sorolni a jellemző szabálysértéseket: lovakat, kecskéket legeltetnek a Bujtoson, villamosról leszállók a virágos parkokban dobálják szét jegyeiket, ismeretlen személyek éjjel leszerelték és ellopták a gyermekjátszótérről a hintát, stb. Nézzük a büntetéseket: anyagi kártérítés és szóbeli
