Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-24 / 197. szám
Ä felszabadulás évfordulójának ünnepségei Romániában A Román Népköztársaság népéi augusztus 23-án országszerte felvonulással ünnepelték meg felszabadulásuk 18. évfordulóját. A díszbe öltözött román főváros lakosainak százezrei már a kora reggeli órákban gyülekeztek, hogy megtekintsék a hagyományos katonai díszszemlét és részt vegyenek a tömegfelvonuláson. A repülősök terén, az ünnepség színhelyén felállított dísztribünön a jelenlévők hatalmas tapsa éljenzése kíséretében pontosan nyolc órakor megjelentek és elfoglalták helyüket a párt és a kormány vezetői, élükön Gheorg- hiu-Dej-el. a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával, az Államtanács elnökével és Gheorghe Maurer-rel, a Minisztertanács elnökével. Mellettük foglaltak helyet az ünnepségre a román fővárosba érkezett külföldi vendégek. Ott voltak a Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, köztük Kuti Jenő, a Magyar Nép- köztársaság bukaresti nagykövete. Nyolc óra Után néhány perccel harsonák jelezték, hogy megkezdődött az augusztus 23-a tiszteletére rendezett ünnepség. Leontin Salajan hadseregtábomok, a fegyveres erők minisztere megszemlélte a csapatokat, majd kezdetét vette a fegyveres erők díszszemléje. A díszszemlét a katonai akadémia tiszthallgatói nyitották meg. Ezután a gyalogság alakulatai tisztelegtek a párt és a kormány vezetői előtt. A felvonulás útvonalain gyülekező tömeg tapsának kíséretében vonultak el a téren a csapatszállító páncélkocsik és a légelhárító tüzérség egységei. Bukarest lakossága zúgó tapssal fogadta a rakétatüzérséget. A közel egy órán át tartó katonai parádé a román néphadsereg magasfokú öntudatáról, szilárd egységéről, erejéről, harci felkészültségéiről tanúskodott. A díszszemle után az úttörők szín pompás menete nyitotta meg Bukarest dolgozóinak órákon át tartó felvonulását. A menetben magasra emelték a dolgozók a nemzetközi munkásosztály nagy tanító mestereinek, Marx, Engels és Lenin arcképeit. Számtalan ötlet és tábla hirdette a román főváros üzemeinek eredményeit. Elhozták a Vosztok 3. és a Vosztok 4. miniatűr mását is, amely „sebesen’’ keringett a karton- íöldgömb körül.. A felvonulás szemléltetően érzékeltette, hogy az eltelt tizennyolc év kimagasló eredményeket érlelt a Román Népköztársaságban. Űj nemzedéket nevelt, amely már a győzelmes szocializmus hordozója. Az ünneplők tekintete a sikerekben gazdag múltról, a nagyszerű távlatokat ígérő jövő felé fordult, s ez adja meg az idei ünnep jellegét. A felvonulás ünnepi programjából világosan látszott, hogy a román nép magáénak érzi az ország minden eredményét, s lelkesedéssel viseli a szocialista építés minden gondját, büszke örömmel végzi el a feladatokat. Az ország felszabadulásának 18. évfordulóját Bukaresthez hasonlóan felvonulással ünnepelték meg az ország valamennyi városában és falujában. Az ünnepségeken Románia népeinek milliói vettek részt. ☆ Este Gheorghiu-Dej, az Államtanács elnöke nagyszabású fogadást adott, amelyen megjelentek a párt és a kormány legfelső vezetői, a közélet ismert személyiségei, valamint a Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői. \ TASZSZ Kommentárja a berlini szórtét helyőrség megszüntetéséről Bonn, CTASZSZ): Bonnban zavart keltett a szovjet kormánynak az a határozata, hogy megszünteti a berlini szovjet helyőrségi parancsnokságot. A nyugatnémet kormányköröket elsősorban az a körülmény hozza ki a sodrából, hogy ez a határozat — amely a második világháború maradványainak felszámolását célozza — azután következett be, hogy bonni jelszóra Nyugat-Né- metországot és a „frontvárast” elfogta a soron lévő hisztérikus kampány. E kampány célja: felszítani a háborús őrületet, új akadályt támasztani a német kérdés békés rendezése és a nyugat-berlini kérdésnek ezen az alapon való megoldása elé. A kormányhoz közelálló General Anzeiger beismeri, hogy a berlini szovjet helyőrségi parancsnokság megszüntetése „lényegesen megváltoztatta a helyzetet”. A szovjet határozatban — jegyzi meg a lap — világosan felismerhető az első lépés a békeszerződés megkötéséhez. A Frankfurter Rundschau ugyancsak beismeri: összeomlik a bonni külügyminisztériumnak minden olyan kísérlete, amely azt célozza, hogy „legalább elméletileg fenntartsa azt a fikciót, hogy a négy hatalom felelős Berlinért és Németországért”. Más szavakkal, a Rajna-partj kormánykörök úgy érzik, hogy kicsúszik a talaj a lábuk alól. Hisz a berlini szovjet helyőrségi parancsnokság megszüntetése újabb komoly csapás Bonnak azokra a terveire, hogy bárhogyan is, de fenntartsa az önmagát régen túlélt megszállási rendszert és megerősítse Újabb részletek a De Gaulle elleni merényiéiről Párizs, (MTI): A TASZSZ hírügynökség a következő újabb részleteket közli a De Gaulle ellen szerdán este végrehajtott merényletről: A francia köztársasági elnök a miniszterlanács befejezése után a" Villa Coubley repülőtérre indult, hogy innen repülőgépen utazzék a Colom- bes-Las-Deux-Eglises-ben lévő birtokára, amikor öt kilométernyire Párizstól autóból tüzelni kezdtek az elnöki kocsira. De Gaulle élnők sértetlen maradi. A golyók megsebesítettek egy autóst, aki családjával együtt ebben az időben az országúton utazott. A golyók átütötték az elnöki kocsi kerekeit és a hátsó ablaküveget. Nem messze a merénylet színhelyétől a rendőrség elhagyott személygépkocsit talált, amelyben lőfegyverek és gránátok voltak. A De Gaulle ellem merénylet szemtanúi elmondották, hogy a terroristák két csoportból álltak: egyikük személyautón érkezzett, a másik pedig tehergépkocsin. Á teherautót ugyancsak megtalálták a merénylet színhelyétől körülbelül egy kilométernyire. A kocsiba gránátok és géppisztolyok voltak. A rendőrség körülzárta a merénylet színhelyét és kutatja a terroristákat Habár újabb részletek nem ismeretesek, a De Gaulle elleni merényletről, Párizsban egyontetűleg feltételezik, liogy ebben benne van az OAS banditák keze, akik már a múlt évben is megkísérelték, hogy De Gaulle életére törjenek. Párizsi politikai körökben hangoztatják, hogy a szerdai merénylet, valamint a sok más ehhez hasonló terrorista cselekmény logikus következménye annak az engedékenységnek, amelyet a hatóságok tanúsítanak az OAS banditái iránt. A hatóságok ilyen álláspontja, hangsúlyozzák a francia főváros demokratikus köreiben, a banditáikat újabb ter- rorrista cselekményekre ösztönzi. E politika következménye az újabb merénylet a köztársasági elnök ellen. — mint a szocialista táboron belüli NATO-felvonulási területnek — a pilléreit. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának minden Berlinnel kapcsolatos terve a megszállási rendszer fenntartására épül. Ezzel magyarázható az a tény is, hogy Adenauer kancellár augusztus 22-én sajtóértekezleten hivatalosan bejelentette: levélben akarja követelni a négy hatalom kormányfőitől, hogy a négy helyőrségi parancsnok találkozzék Berlinben. Ez az akció nyilvánvalóan elkésett. Különösen provokációs jellege van a Deutsche Zeitung, a nyugatnémet monopolista körök sajtóorgánuma csütörtöki vezércikkének. A lap követeli az Egyesült Államoktól, hogy használja fel „minden világhatalmi erejét”, vagyis: provokálja az amerikaiakat. A Rajna partján egyesek láthatólag arról álmodoznak, hogy ilyen módon megváltoztathatják a második világháborúnak, a német militarizmus számára siralmas eredményeit. , A legszélesebb látókörű és... a legreálisabban gondolkodó kommentárok és szemleírók azonban figyelmeztetik a nyu- , gatnémet kormányt, hogy ne folytassa ezt az annyira esz- ... telén és veszélyes kardesör- tető politikát. „Remélnünk kell. — hangsúlyozza Frankfurter Rundschau —, hogy a szovjet kormány új lépése meggyőzi végre a szövetségi kormányt arról, hogy ezzel a politikájával nem jut messzi- re”. ÍJjabb puccs ? Tovább bonyolódik a helyzet Argentínában Argentínában továbbra is zűrzavaros a helyzet és állandóan újabb államcsíny lehetőségéről terjednek el hírek. Guido elnök kormánya ennek ellenére kitart a helyén és egyes megfigyelők szerint a szárazföldi hadsereg megosztottsága maga is hozzájárulhat ahhoz, hogy hatalmon maradjon. A szerda esti értesülések szerint a hadseregben állítólag már nem két, hanem három frakció áll szemben egymással. Kettő közülük meg akarja dönteni a kormányt, azonban egymással homlokegyenest ellenkező okokból: a „legaMsta puccsisták” olyan triumvirátust szeretnének hatalomra juttatni, amelynek élén Arturo Rial nyugalmazott tengernagy állna. Ennék á triumvirátusnak az lenne a feladata, hogy gyorsan választásokat szervezzen, abban a reményben, hogy azokon Aram- buru tábornok szerzi meg a győzelmet, aki Peron bukása után az ideiglenes katonai kormány vezetője volt Ezzel a csoporttal szemben áll Montero tábornok „lázadó puccsistáinak” csoportja, amely két hete kirobbantotta a válságot és amely több év- ' . re szeretne katonai kormányzatot berendezni. A harmadik csoport szeretné megtartani a hatalmon Guido kormányát amely a hírek szerint biztosítékokért kapott a hadiflotta és a légierők támogatásáról is. Kennedy elnök elismerte a Szovjetunió fölényét a rakétatechnikában és az űrkutatásban Washington, (MTI); Kennedy elnök szerdai sajtóértekezletén kijelentette: az Egyesült Államok a legnagyobb erőfeszítéssel is csak hét-nyolc év múlva számíthat arra, hogy behozza a Szovjetunió előnyét sa. űrkutatásban, illetőleg a hosszúiéMerre halad Ausztria ? vú rakéták hajtóereje tekintetében. Az elnöknek a következő kérdést tették fel: a Szovjetunió legutóbbi teljesítménye — ti. a páros űrrepülés — nagyfokú pesszimizmust váltott ki az Egyesült Államokban. Az emberek azt mondják, az Egyesült Államok most gyenge második a Szovjetunió mögött. Hogyan mérd fel elnök úr a helyzetet a jelenben és a jövőben? Az elnök a következőket válaszolta: másodikok vagyunk a Szovjetunió mögött a hosszútávú rakéták hajtóereje tekintetében. Későn kezdtük el az erre irányuló munkát és kezdettől fogva a Szovjetunió mögött voltunk. Hatalmas erőfeszítésbe kerül olyan hajtóerőt létrehozni, amilyen a Szovjetunió birtokában van és olyan nagyméretű űrhajókat alkotni, mint amilyeneket a Szovjetunióban felbocsátanak. Hátrább vagyunk tehát s egy ideig még hátrább leszünk. Azt hiszem, ennek az évtizednek az elején a Szovjetunió fog elől járni. Az elnök hozzátette: mindenki, aki azt állítja, hogy nem vagyunk a Szovjetunió mögött, félrevezeti az amerikai népet Az elnök harmadszor is megismételte: el kell ismernünk, hogy a Szovjetunió mögött vagyunk és mögötte is maradunk egy ideig. Az elnök kifejtette, hogy a Szovjetuniót két területen kell behozni: 1. az Egyesült Államoknak olyan hajtóerőt kell alkotni, amely nagyobb űrhajót képes az atmoszférába emelni; 2. be kell hozni a Szovjetuniót az irányító rendszer és a navigációs rendszer területén is. Megkérdezték aa elnököt: vajon mit tenne az esetben, ha Hruscsov szovjet miniszterelnök az Egyesült Államokba jönne ősszel az ENSZ közgyűlése alkalmából, hasznosnak tartaná-e, hogy találkozzék vele. Az elnök azt válaszolta: nincs még értesülése arról, hogy Hruscsov miniszterelnök az Egyesült Államokba szándékozik jönni, ha azonban jönne ■— mondotta Kennedy —, reméli, alkalma lesz beszélni vele. Kennedy elnök rendkívül óvatosan nyilatkozott a Szovjetunió legutóbbi berlini lépéséről, arról, hogy időlegesen megszüntette a berlini szovjet parancsnokságot. Azt mondotta, az Egyesült Államok véleménye szerint a Szovjetunió lépése nem érintheti a nyugati jogokat Berlinben. Az Egyesült Államok ilyen értelmű választ fog adni a Szovjetuniónak. Vientiane, (MTI): A laoszi egységkormány csütörtökön teljes egyetértésre jutott azoknak az útvonalaknak és kilépési pontoknak a kijelölésében, amelyeken az országban állomásozó idegen alakulatok elhagyják majd Laoszt Az útvonalak ée kilépési pontok listáját a kormány a nemzetközi ellenőrző bizottság elé terjeszti. Vongyichit laoszi tájékoztatási miniszter szerint az egységkormány a következő útvonalakat és kilépési pontokat jelölte meg, ahol a külföldi csapatok elhagyják majd Laosz területét: Vientiane, Rizsesköcsög-síkság; Nhommarat városa, Laosz déli részén. Mint a Reuter jelenti, az országban tartózkodó amerikai katonai személyzet valószínűleg a vien.tianei kilépési ponton át távozik majd te országból. gilag érjen is valamit, az egyoldalúan beállított osztrák külkereskedelem számára, s ugyanakkor ne sértse a semlegességet .. Erről a nehéz feladatról tárgyalt most Kreisky Brüsz- szelben, azt ígérve, hogy benyújtja majd ama , különleges kívánságok” listáját, amelyek segítségével Ausztria „kiegyensúlyozhatja” magát a Közös Piac vámfalainak tetején. A szocialista országoknak az a véleményük, hogy a Közös Piac megakadályozza a hozzá kapcsolódó kis országok nemzeti érdekeinek megfelelő, független politika folytatását, s Ausztria viszonylatában mindenképpen kényes a semlegességet sértő helyzetet teremt. Végleges véleményt természetesen csak akkor lehet majd alkotni, ha kiderül, hogy az osztrák kormány milyen különleges feltételeket biztosít társulása esetén a semlegesség védelmére, és milyen elszántsággal harcol ezeknek a külön feltételeknek a betartásáért. A gazdasági gyakorlatban pedig az fogja megmutatni az osztrák kormány szándékait e „veszélyes fordulók” idején, hogy milyen energiával készül fel a szocialista országokkal folytatott kereskedelem növelésére — mint az egyetlen olyan gazdasági eszközre, amely hatásosan csökkentheti egyoldalú függését Nyugat-NémetországtóL tött osztrák államszerződés kifejezetten megtiltja Ausztriának, hogy csatlakozzék bármilyöl szövetséghez, amelyben Németország is részt vesz. A politikai „vallomást” azonban, mint látjuk, nem követte a gazdasági irányvonal megváltozása. Az osztrák gazdaság továbbra is elsősorban a nyugatnémet gazdaságtól függött, s ez a kettősség most megbosszulja magát: Ausztria egyre védtelenebből áll a Közös Piac vámfalain kívül. S mivel kereskedelmét egyoldalúan ehhez a csoporthoz láncolta, a semlegesség megsértése árán is a Közös Piac zárt kapujának kilincsét keresi. Fokozza a nehézségeket, hogy mindez olyan helyzetben történik, amikor az osztrák gazdasági életet amúgyis e konjunktúra lassulása jelzi. Mik a lehetőségek? Arról, hogy Ausztria csatlakozzék a Közös Piachoz — nem lehet szó. Ez a semlegesség nyílt és brutális megsértése lenne, olyan gesztus, amelyet egyetlen osztrák kormány sem engedhet meg magának, s amelyet Washington sem merészelne támogatni. így került szőnyegre az úgynevezett „tár. sulás” lehetősége. Tehát az, hogy Ausztria ne legyein tagja a Közös Piacnak, hanem lépjen vele valamilyen társasviszonyba. Az igazság persze az, nagyon nehéz meghatározni ennek a társasviszomyna k a jellegét úgy, hogy gazdasáharmadrészét tette ki Ausztria forgalmának az akkori kelet-európai országokkal folytatott árucsere. Ugyanakkor már három éve a Közös Piac országaiból érkezik az osztrák behozatal 60 százaléka, s ide irányul az osztrák kivitel fele. Ráadásul egymagában Nyugat-Németország az osztrák határon keresztül áramló áruk 40 százalékát szállítja és az osztrák kivitel negyedét szívja fel. Jellemző, hogy amikor 1960. tavaszán Ausztria a Nagy-Britannia vezetése alatt álló és most megszűnőfélben lévő kon kurrens gazdasági csoportosuláshoz, a szabadkereskedelmi övezethez csatlakozott — ez az arány továbbra is változatlan maradt. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Ausztria gazdaságilag nem attól a tőkés kereskedelmi blokktól függött, amelyhez tartozott, hanem a másiktól, a riválistól. .. Most, hogy a szabadkereskedelmi övezet lassan széthullik, Ausztria az egyoldalú gazdaságpolitika miatt gazdasági szempontból arra kényszerül, hogy kapcsolatokat keressen a Közös Piaccal. Itt jelentkeznek azután a politikai akadályok. Az, hogy Ausztria 1960-ban nem a Közös Piachoz, hanem a kon- kurrenciához keresett kapcsolatokat — felért egy vallomással. Az osztrák politika vezetői ugyanis nagyon jól tudták, hogy az 1955-ben köKreisky osztrák külügyminiszter a közelmúltban befejezte brüsszeli trágyái ásainak első sorozatát. A megbeszélések meglehetősen „lebegő” állapotban értek véget Elsősorban azért, mert a belga fővárosban, a Rue des Quatre Bras egyik házának hetedik emeletén zátonyra futott az a megbeszélés, amelyet Nagy- Britannia megbízottai folytattak a Közös Piac hat országának képviselőivel. A Közös Piacba való angol belépés menetrendje így a jelek szerint elhúzódik. S mivel Ausztria társulása a Közös Piaccal voltaképpen csak függvénye az angol belépésnek — Kreisky sem térhetett haza határozott eredményekkel Brüsszelből. Bennünket természetesen mélyen érdekel Ausztria és a Közös Piac viszonya. Érdekel gazdasági — és érdekel politikai szempontból is, hiszen a Közös Piac vezető ereje az imperialista revans- politikát folytató Nyugat-Németország. Éppen ezért érdemes feltenni a kérdést: merre halad Ausztria és mit lehet várra a tárgyalások folytatásátóL Mindenképpen abból kell kiindulni, hogy Ausztria igen bonyolult és nehéz helyzetben van — mégpedig elsősorban a korábbi osztrák kormánypolitika hibájából. Ausztria gazdaságpolitikáját ugyanis nem úgy irányították, hogy az megfelelően tükrözze az ország politikai semlegességét. Az összes európai szocialista országok alig 13 százalékban részesednek az osztrák külkereskedelemben, holott 1937-ben több mint A laoszi koalíciós kormány kijelölte azokat az útvonalakat, ahol az idegen csapatok elhagyják az ország területét