Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-18 / 166. szám
Jazid és Dahlab lemondását helyezte kilátásba Közvetítések az algériai válságban Az algériai kommunista vezeték nyilatkozata A hírügynökségek továbbra ; is csak feltevésekre szorít- ; koznak a vüaják tanácsának döntő jelentőségű ülésezését illetően. A legújabb hírek szerint a tanács keddre virradóra összeült, valahol algíri területen, állítólag Medeá- ban. Az elmúlt három napban a 3. és 4. vílaja parancsnoka jószolgálati missziót teljesített a Tlemcenben tartózkodó FLN-vezetők és az algériai ideiglenes kormány között. Ismeretes, hogy a Ben Bellát támogató katonai körzeti vezetőkön kívül Tlemcenbe érkezett Fér hat Abbasz, az ideiglenes kormány volt miniszterelnöke is, akinek a lakosság körében továbbra is I komoly tekintélye van. Ben j Bella és Fér hat Abbasz hétfőn már megbeszélést folytatott. Algírban a hétfői nap leg- j jelentősebb eseménye Saaad Dahlab külügyminiszter és! Mohamed Jazid tájékoztatási ) miniszter ama bejelentése volt, hogy mindketten benyújtják lemondásukat, ha a vilaják tanácsán belül nem sikerül a lehető legrövidebb1 idő alatt megoldani az ország belső válságát. A megfigyelők a két miniszter bejelentését az FLN felelős személyiségei felé tett ünnepélyes figyelmeztetésnek minősítik. Jazid az ideiglenes kormány tajékoztatásügyi minisztere ! az algíri rádiónak adott interjújában kijelentette, úgy véli, hogy az FLN-en belül kibontakozott válság mindenek előtt a vezetés válsága. A nézeteltérések tehát tulajdonképpen másod rangú kérdések körül mozognak —mon- j dotta. — A politikai irányvonalat és azokat a célokat illetően, amelyeket a forradalomnak rövid és hosz- szabb távon követnie kell — Jazid fejtegetése szerint — összhang áll fenn. Az ALN elmozdított vezérkara külön sajtóügynökséget állított fel. A vezérkar hétfőn este Oujdában megjelent közleménye bejelenti, hogy az ALN sajtóügynöksége július 13-től közvetíti adásait. Az adó .algériai területen van. Feladata a bejelentés szerint, hogy ismertesse és tá-, jékoztatást nyújtson a Nemzeti Felszabadító Hadsereget érintő hírekről. Az algériai válság rendezésének elősegítésére több részről történtek kezdeményezések. A New York Times keddi jelentése szerint öt afrikai nemzetet képviselő küldöttség indult Rabattról Algírba, hogy felajánlja közvetítését az az algériai vezetőknek. Az AP szerint öt ország: Guinea, a Mali Köztársaság, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana és Marokkó. Az algériai dolgozók általános szövetsége hétfőn délután rendkívüli ülésen ugyancsak azt határozta el, hogy küldöttsége felkeresi az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát, Ben Bellát és a vilaják vezetőit, hogy a nép lérdekinek megfelelő, a forradalom szent elveit szám előtt tartó eredményes megoldást sürgessen. Basir Hadzs Ali. Ahmed Akkas és Szadek Hadzsaresz, az Algériai Kommunista Párt vezetői nyilatkoztak a Le Monde algíri tudósítójának. Kijelentették: az Algériai Kommunista Párt tagsága ma már zürn • -en algériaikból áll, a múltban az európaiak voltak többségben. Az Algériai Kommunista Párt ma legálisan működik és sok fiatal férfi és asszony kérte felvételét. A központi bizottság úgv döntött, hogy a párt részt vesz I a választásokon. A választási törvénytől, az FLN programjától és jelölőlistáinak ösz- szetételétől függ, vajon a kommunista párt külön jelölőlistát állít-e össze — mondotta Hadzs Ali. A kommunista vezetők nyilatkozatukban kijelentették: az algériai kommunisták az eviani egyezményt eszköznek tekintik. Az egyezmény kompromisszum, amit a párt tudomásul vesz, de nem helyesli azt, hogy Franciaország IS évig megtartsa támaszpontját Mers-el-Kebirben és ellenzi azt is, hogy a földreformnál kisajátított birtokokat megváltsák a nagybirtokosoktól, mert ez késlelteti Algéria gazdasági fejlődését. Az Algériai Kommunista Párt nem ellenzi Algéria és Franciaország együttműködését. A lényeg, hogy ez az együttműködés szabad legyen és az egyenlőség elvén alapuljon — mondották az AKP vezetői. Algírban hét évi szünet után ismét megjelent az Alger Répuplicain című haladó lap, amelynek Henri Alleg az igazgatója. Az Alger Répub- licain — hangoztatja a lap vezércikke — támogatni fogja az új algériai kormánynak az ország teljes függetlenségére, a gazdasági élet fejlesztésére. a földreform végrehajtására és a lakosság kulturális színvonalának emelé. sére irányuló programját. Washingtoni képeslap, 1962 Onodvári Miklós M. iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiMimiiimiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir iiiiiin XV. Horváth szólni akart, de a lány megelőzte. — Miért nem veszed le a szemüveged? Nem tetszel így nekem. Megijedek tőled... Nem tudta, hogy nevessen, vagy ráüssön a részeg lányra, kétségbeesett pillantást küldött a volt zászlóshoz, az rákacsintott, s az asztal alatt megsimogatta a vöröshajú combját. — Helga vagyok — mondta a lány és töltött magának —, de jobban szeretem, ha röviden csak Helinek szólítanak. — Tetszem neked? A bor és a pezsgő összekeveredett benne. Megfogta a kacér lány kezét, az asztal alatt összeért a térdük, a ruhán át Is érezte Helga perzselő bőrét. Az agvába szökött a vére. A lány ujjai ideges, kéjes vágyakozással kapaszkodtak az övébe, hozzábújt, érezte alkoholos leheletét. — Te is. • tetszel nekem. Kísérj fel a szobámba. — Van itt szobád? — Hogyne volna, te butus. Menjünk... ne törődj vele, a barátod majd fizet. A barátodnak sok pénze van. Botorkálva, részegen követte a lányt. Amikor a lépcsőfordulót elhagyták, a folyosó végén, magas. szőke nő tűnt fel. Egy szemlátomásnyi Ideig Tartott az egész, máris eltűnt a félhomályban. Sebesen, majd hogynem a falhoz lapulva szaladt és befordult a legelső kanyarodónál. Horváth megtorpant, hirtelen forróság öntötte el és mellében olyasféle ütést érzett, mintha villamosáram járta volna át. A nő alakja és a járása Elzára hasonlított. A nő nem nézett hátra, s hiába hallgatódzott, nem hallott sehonnan ajtócsapódást. Talán más emeleten lakik? — Láttad? — kérdezte és megragadta Helga kezét. — Ki volt az a nő? Ismered? — Ugyan, kedvesem! — omlott rá a lány és magaután vonszolta a férfit. — Mit érdekel? Itt van a szobám! Jól jegyezd meg: balra a lépcsőház mellett, hogy máskor is ide találj.. Kinyitotta az ajtót, előreszaladt és felkattintotta a villanyt. Ez a szoba is olyan választékosán berendezett volt, mint az ő lakosztálya a harmadik emeleten. — Tetszik nálam? — kérdezte Helga és hirtelen szá- joncsókolta, — igyunk egy pohár konyakot. Igyunk meg egy egész üveggel. .,A kanapéra vetette magát, játékosan lerúgta a cipőt, magasan felrakta a lábát, kihívó mozdulattal combját mutogatta. Horváth még mindig mozdulatlanul állt az ajtóban és kifelé hallgatódzott. „Ki lehetett az a nő? De ügyetlen voltam! Miért nem szaladtam utána! Meg kellett volna állítanom, kiáltani neki” — gondolkodott. — Hát nem jössz közelebb? — kérdezte kacéran Helga és még feljebb rakta formás iá- I bait. ' A bárszekrényben min- j denféle italt találsz. Horváth ránézett, s elborult a szeme. Még jobban megré- szegült a lány rózsaszín bőrétől, felkorbácsolt szenvedéllyel kívánta a nőt. Állatias ösztön duzzasztotta minden porcikáját, hevesen zilált a melle, valósággal felforrt a vére. Megjött a pillanat, amikor kíváncsi lett a nő ízére: Hruscsov elvtárs beszélgetése amerikai újságírókkal (Folytatás az 1. oldalról) Nyikita Hruscsov kijelentette, hogy lényegében nem lát semmiféle leküzdhetetlen akadályt a szovjet—amerikai együttműködés fejlesztésének útjában. „Nincs semmiféle igényünk az Egyesült Államokkal szemben, sem területi, sem egyéb vonatkozásban. Ügy vélem, hogy Amerikának sincsenek igényei velünk szemben. Konkurensek sem vagyunk az Egyesült Államok számára”. A békés együttélés szükségessége A szovjet kormányfő ismét állást foglalt a békés együttélés szükségessége mellett. Ami a táradalrrri és politikái rendszert illeti, kjelentette: „Ezt a kérdést nem háborúval, hanem békés versengés útján kell eldönteni. Maguknak a népeknek kell niegválasz- taniok azt a társadalmi rendszert, amely a legjobban megfelel nekik”. Hruscsov azt mondotta hogy az Egyesült ÁUamok „saját magának árt” ha nem hajlandó kereskedni a Szovjetunióval. Sajnálattal állapította meg, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között nincsenek normális kereskedelmi kapcsolatok. „Mi azonban nem azért sajnálkozunk — fűzte hozzá — mert a Szovjetunió gazdasági fejlődéséhez talán elengedhetetlenül szükséges volna az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem, hanem azért, mert a kereskedelem fejlesztése megtisztítja az utat az államok, a népek jobb kapcsolatai előtt.” Amint azt a szovjet kormányfő megjegyezte: a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődését az gátolja, „hogy az Egyesült Államok szégyenletes vezető szerepet vállalt magára a kommunizmus elleni harcban. Ez az irányzat azonban hibás, veszélyes és nem hoz politikai profitot.” A nyugat-berlini kérdés A nyugat-berlini kérdést érintve, Hruscsov tarthatatlannak minősítette az Egyesül Államok olyasféle érvelését, hogy továbbra Is fenn kell tartani a megszállási rendszert Nyugat-Berlinben. Leszögezte a Szovjetunió álláspontját: „Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország megszálló csapatait ki kefl vonni Nyugat-Berlinből, I „Amíg Nyugat-Berlinben lesznek az Egyesült Álla- t mok, Anglia és Franciaor- | szag megszálló csapatai, min- j dig olyan kórokozó szerepet j fogják játszani, amely hő- | mérséklet emelkedést idéz elő az államok viszonyában”. „Ez a megszállás most nem érdekük azoknak az országoknak, amelyek a hitleri Németország ellen harcoltak. A NATO, amely a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányul, a megszállást kihasználva, Nyugat-Berlint valójában katonai felvonulási területté tette”. Hruscsov ismételten hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió aláírja a német békeszerződést azokkal az államokkal, amelyek alá akarják írni ezt a szerződést. „Mozgósítással fenyegetőznek, ijesztgetnek bennünket, de mi mégis aláírjuk a békeszerződést.” Hruscsov itt megjegyezte : „nem fogunk sietni, de nem fogunk késlekedni sem. Időpontot nem nevezek meg, még nem vesztettük el azt a reményünket, hogy ésszerű megértésre találunk az Egyesült Államok kormányánál és szövetségeseinél. Még nem vesztettük el azt a reményünket, hogy ésszerűen megoldódik ez a kérdés”. A szovjet kormányfő hangsúlyozta, hogy az ő véleménye szerint egy ilyen békés akcióra „gondolkodó ember, gondolkodó állam nem válaszol háborúval”. „Figyelembe kell venni, hogy mi nem vagyunk Laosz, sem Thaiföld, sem valamelyik más kis állam. Rendelkezünk ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel bennünket fenyegetnek. És azok, akik fenyegetnek, mindazt megkapják, amit számunkra készátget- nek”. Kennedy nyilatkozatáról Hruscsov a továbbiakban üdvözölte Kennedy amerikai elnöknek július 5-i sajtóértekezletén tett kijelentését, hogy békében szándékozik élni minden országgal. Hozzáfűzte azonban: „A népek egy-egy kormány politikáját nem a szavak, hanem a konkrét tettek alapján ítélik meg”. „A tettek viszont — sajnos — nem erősítik meg azokat a törekvéseket, amelyekről az Egyesült Államok elnöke nyilatkozatában szólott” — mona szerelmi emberevés pillanata volt ez, amikor egymásnak esik két ember és kézzel, szemmel, szájjal, minden érzékével azon iparkodik, hogy felfalja a másikat és öleléseken, csókokon keresztül eljusson a boldog kielégülésig. Valósággal a lányra vetette magát. Helga alig bírt kibontakozni a karjaiból. — Te, te, te! Be sincs zárva az ajtó!... Boldog órák múltak eL Amikor ernyedten, fáradtan, száján a csókok ízével visszatért, Gyarmathy az asztalra borulva aludt. Mellette összetört pezsgősüveg maradványai hevertek, előtte is üres üvegek sorakoztak. A nevetőszemű vöröshajú hő már nem volt sehol. Horváth gyengéden az alvó ember vállára tette a kezét. Gyarmathy felkapta a fejét. Álmos, véres szemekkel nézett rá, alig ismerte meg az orvost. Feltápászkodott, arrébb rúgta az üvegcserepeket. — Harmincezer... Érted? Harmincezret kapott! — Ismételgette részegen és belekarolt a szemüveges emberbe. — Te is megkaphatod. Még többet is. Megkaphatsz minden nőt... a vöröshajút is. Éh már nem tudok velük mit kezdeni. Beteg vagyok... | érted? Te orvos vagy, tudnál rajtam segíteni? Egymásba kapaszkodva mentek ki, Horváth alig j bírta a részeg zászlóst támogatni. Italgőzös agyában ott zakatoltak Helga szavai. — Várlak... gyere máskor is. Ne felejtsd el: a lépcsőháznál balra. Nem gondolt Elzára, nem gondolt senkire. Bement a szobájába, magára zárta az . ajtót. Azonnal észrevette a bankjegyköteget, amelyet dél- j után Gyarmathy dobott az | asztalra. Szinte rávetette ma- ! gát, reszkető kézzel markolta fel. — Pénz, pénz! Enyém lehet a többi is. Helga jutott eszébe. Az ítélet Elza mintha megsejtette volna, hogy milyen közel jár az orvoshoz. Hallotta maga mögött a lépéseket és megállt a folyosó kanyarban. Hallgatódzott, követik-e? Nem mert hátrafordulni. Attól félt, felismerik. Ha M. Rogger és Körner utána jöttek, magára terelheti a gyanút. így sem vigyázott eléggé. Nem lett volna szabad úgy rájuk rontani. Látta a két férfi arcán, hogy elgondolkodtak azon. amit hirtelenségében mondott. Meggondolatlan lépés volt ez, de hát... ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni! Fokozott óvatosságra van szükség. Csend volt, nem követte senki. (Folytatjuk.) dotta Hruscsov és példaképpen utalt az Egyesült , Államoknak a német kérdésben és néhány más kérdésben elfoglalt álláspontjára. A tájékoztatáscseréről feltett kérdésekre válaszolva Hruscsov kijelentette. „Reméli, hogy eljön az idő, amikor sajtótermékeinket is széles körben kicseréljük”. „Minél hamarabb eljön ez az idő, annál jobb. Jelenleg viszont az önök lapjai sok olyan cikket közölnek, amelyeknek szerzőit a mi törvényeink szerint bíróság elé kellene állítani, mert háborúra uszítanak”, — jegyezte meg Hruscsov. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke utalt arra, hogy minél előbb megkötik a német békeszerződést, megszüntetik az európai feszült- téget. megtisztítják a leszerelési egyezmény megkötéséhez vezető utat, annál hamarabb megszüntetik a külföldiek mozgási korlátozásait a Szovjetunióban. ..Mi vállaljuk a külföldiek mozgási korlátozásainak enyhítését a Szovjetunióban, de úgy, hogy ez ne ménjen államunk biztonságának rovására”. Hruscsov itt hozzáfűzte: „soha nem korlátozzuk az olyan amerikaiak és más külföldiek beutazását hazánkba, akik mégakarják látogatni a Szovjetuniót. Továbbra is szívesen fogadjuk külföldi vendégeinket. Ez hasznos és szükséges”. A mezőgazdasági kapcsolatokról Nyikita Hruscsov elmondotta ezután, hogy a Szovjetunióban elégedettek a Szovjetunió és az Egyesült Államok mezőgazdasági együttműködésével. Sok amerikai farmer, mezőgazdasági szakember járt a Szovjetunióban, és szovjet mezőgazdasági küldöttségek látogattak el az Egyesült Államokba. „Elégedettek vagyaink ezeknek az utazásoknak az eredményeivel és készek vagyunk tovább fejleszteni az ilyen kapcsolatokat” — hangsúlyozta Hruscsov, hozzátéve, hogy „Amerikában sok érdekes dolog van”. A mezőgazdasági termeléssel összefüggő több kérdésben azonban — jegyezte meg — nemcsak hogy nem maradunk el az Egyesült Államok mögött. hanem még magasabb színvonalon állunk. Hruscsov példaképpen hivatkozott a növénynemesítő munkára egyebek között a hibrid kukorica, napraforgó, búza- és cukorrépa fajták létrehozására, a magas zsírtartalmú és sok tejet adó szarvasmarhák ki- tenyésztésére. Amint Hruscsov hangsúlyozna. a Szovjetunió szempontjából a legnagyobb érdeklődésre az amerikai mező- gazdasági termelés megszervezése tarthat számot. „Ezen a területen Önöknek igen gazdag tapasztalataik vannak, s e tapasztalatok méltóak a tanulmányozásra” — mondotta az amerikai újságírónak. Hruscsov hozzáfűzte, hogy az amerikai mezőgazdaságban jobb a munka megszervezése. mint a Szovjetunióban. „Úgy gondolom, hogy Amerikával igái hasznos a mezőgazdasági kapcsolatok kicserélése, bár itt nincs semmiféle titok.” A szovjet kormányfő végezetül kijelentette: „a termelés fejlődésének Amerikában elért színvonala nem valamiféle határ számunkra. Az Egyesült Államok valóban a legelső a tőkés világ országai között. Ezért számunkra az első szakasz: utolérni Amerikát. Ügy gondoljuk azonban, hogy Itt nem állunk meg. Ml tovább megyünk”. 5
