Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-13 / 162. szám

R Francia Kommunista Párt elveti a kormány atomfegyverkezési terveit Pompidou felveti a bizalmi kérdést Átszervezték a francia hadsereg felső vezetését PAcres, (MTD:- A francia nemzetgyűlés szerdán a késő éjszakai órá­kig folytatta a pótköltségve­tés feletti vitát. A vita kö­zéppontjában az önálló fran­cia atomerő áll. A kormány pillanatnyilag 200 millió új frank póthitelt kér a Pierre- latte-i izotópéi választó üzem építéséhez. Az üzem az ed­digi tervek szerint ötmálliárd új frankba (egy milliárd dollárba) került A szocialista, függetlenpár­ti, radikális és más polgári képviselők, a nemzetek fe­g tti Európa hívei, az önálló ancia atomerő ellen foglal­tak állást Érvelésüket leg­jobban Schmidt szocialista képviselő világította meg aki kijelentette: az egyetlen ha­tékony atomerő az Atlanti Szövetség atomereje lehet. A Francia Kommunista Párt .álláspontját Robert Ballan­ger fejtette ki:- Ballanger rámutatott: a pótköltségvetés újabb bi­zonyítéka a kormány reak­ciós, háborús politikájá­nak. A francia atomerő kiépítésének haszonélve­zői a nagytőkés monopó­liumok. A kormány az atomfegyver­kezéssel, a Párizs—Bonn ten­gely megerősítésével, a kalan­dorpolitika útjára lépett, amely világháborúhoz, atom­háborúhoz vezethet. Ballanger leszögezte: a Francia Kommunista Párt a béke, a leszerelés és a szociális fejlődés po­litikáját követi, s ezért képviselői a kormány ja­vaslata ellen fognak sza­vazni. A vita' csütörtökön folyta­tódik. Pompidou miniszterel­nök a szavazással kapcsolat­ban felveti a bizalmi kér­dést. A kormány sorsáról döntő szavazásra hétfőn ke­rül sor. Az alkotmány sze­rint a kormányt csak úgy le­het megbuktatni, ha az összes képviselők abszolút többsége ellene szavaz. A távollevőket úgy tekintik, mintha a kor­mányt támogatnák. A francia minisztertanács jóváhagyta a hadsereg leg­felső vezetésének átszervezé­sét. A nemzetvédelmi vezér­kar, amely a miniszterelnök alá tartozott, megszűnik, he­lyébe a nemzetvédelmi tit­kárság lép. Ez lényegében a De Gaulle által vezetett nem­zetvédelmi tanács adminiszt­ratív szerve lesz. Az intézkedés lényege, hogy De Gaulle teljesen saját kezébe veszi a had­sereg ügyeinek irányítá­sát. A kormány egyben új veze­tőket nevezett ki a hadsereg egyes parancsnoki posztjaira. A hadsereg vezérkari főnöké­vé Charles Ai Herei táborno­kot, Algéria volt katonai pa­rancsnokát nevezték ki. Ail- leret Messmer hadügyminisz­ter alá tartozik. A nemzet- védelmi titkárság vezetője Fourquet tábornok lett. Joubaud kegyelmet kap Jól értesült körökből szárma­zó hírek szerint De Gaulle a július 14-i államünnep alkal­mából szélesi körű közkegyel­met készül gyakorolni. Az amnesztiára javasoltak között szerepel Edmond Jouhaud volt tábornok, az OAS alvezéré is, akit a katonai törvényszék halálra ítélt .. , , t Fasiszta merénylet Az uruguayi Montevideoban fasiszta huligánok a napokban nyílt utcán megtámadták a 17 esztendős Soledad Barret Viedmant, egy neves paraguayi ellenzéki politikus lányát, és kény szeri tették, hogy beüljön a kocsijukba. Miután a fiatal lányt nem sikerült rákényszeríteniök, hogy azt kiáltsa: „Héil Hit­ler! Éljen az OAS! Vesszen Castro!” dühükben késsel egy- egy horogkeresztett tetoválták a lány lábára, majd kidob­ták az autóból. Olyan súlyos sebeket ejtettek rajta, hogy a fiatal lányt most kórházban kezelik, és bár valószínűleg életben tudtják tartani, a ho­rogkeresztes bélyeget egész életén át viselni fogja. Az ügy a mont^videói köz­véleményben óriási felhábo­rodást keltett. Rabat a megegyezés kezdeteit jelenti A francia lapok az algériai helyzetről Párizs, (MTI): A francia lapok tudósítói- bak jelentése szerint Algéria valamelyik városában rövi­desen sor kerül a hat villája (katonai körzet), az algíri autonom villája és az FLN franciaországi szervezete kép­viselőinek tanácskozására. A Figaro Jazid tájékoztatásügyi miniszter környezetéből szár­mazó értesülésre hivatkozva úgy tudja, hogy.”' .V: a katonai vezetők a Ben Bella, valamint Ben Khedda képviselői között Rabatban létrejött megál- lapodást hivatottak meg­erősíteni. X villaja-parancsnokok élé -terjesztendő javaslat hír sze­rint az Algériai Forradalmi Nemzeti Tanács legutóbbi tripcüj ülésén hozott határo­zatokon alapul. Ezek a hatá- I és az eurÓDai lakosság töme- rozatok az FLN politikai párt- gesen hagyja el a várost. tá való alakítását körvonalaz­ták. Az Humanifé tudósítója sze­rint a Rabatban elért ered­mény a „megegyezés kezde­teit” jelenti. Rámutat, hogy az FLN válsága mellett a legnagyobb nehézségek gazdasági téren mutatkoz­nak. Algírban a munka­erők 70 százaléka raun- kanélkül van. Az iparvállalatok és keres­kedelmi vállalatok csaknem kivétel nélkül az európaiak tulajdonai. Legnagyobb részük nyári szabadság címén bezár­ta vállalatát, öránban még súlyosabb a helyzet Az ultra-elemek az ALN szigorú rendfenntartó in­tézkedései ellenére pá­nikhangulatot szítanak Három új állam született — Mindhárman egészségesek, pedig a középső nagyon ne­héz szülés volt. Fülöp György rajza fl magyar parlamenti küldöttség Leningrágban szí tett repülőtéren a vendé­geket a Szovjetunió és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsá­nak képviselői, vezető párt­munkások és tanácsi dolgo­zók, újságírók fogadták. A Szovjetunióban tartózko­dó magyar parlamenti kül­döttség Rónai Sándornak, az | országgyűlés elnökének veze- ! lésével szerdán Volgográdból Leningrádba érkezett. A ma­gyar és szovjet zászlókkal dí­A szépségüzlet kulisszái mögött... London egyik régi börtö­nének komor cellájában hu­szonegy éves, feltűnően szép lány raboskodik. Az angolt csak törve beszéli, állampol­gársága osztrák, születési he­lye Bécs, neve Hanni Ehren- strasser. A bűncselekmény, amiért elítélték: lopás. A brit főváros előkelő üzleti negye­dében, a Bond streeten egy óvatlan pillanatban értékes ékszereket tüntetett el kézi­táskájában. A név ismerős. Talán még a fénykép is, hiszen nem is ölyan régen még a magazi­nok első oldalát díszítette. A bécsi gépíró-kisasszony volt kontinensének szépségkirály­nője, Isztambulban ő nyerte él a Miss Európa címet. A nagy nap felforgatta életét. Menedzserek tömege környé­kezte meg, nyilatkozatokat 'adott, jól megfizették, ha rek­lámcélokból megdicsérte vala­melyik divatszalon vagy koz­metikai cég termékeit. Rá­beszélték, hogy szakítson vő­legényével, egy derék bécsi kéményseprővel, elvégre egy „fiatalkori ballépés” — amint eljegyzéséről beszéltek — nem állíthat gátat karrierje elé. Persze minden csoda három napig tart, nemsokára új szépségkirálynők tűntek fel, Hanni reklámalanyként sem volt már érdekes, az ígért filmszerepek is elmaradtak. Nem akart hazamenni Bécs- be. szégyéllte magát a „le­csúszás” miatt — végül is elszerződött manekennek egy londoni divatházhoz. Volt aaonban egy szenvedélye: az édesség. S amikor vonalai — legalábbis manekeni viszony­latban — túlságosan terebé­lyesedni kezdtek, olyan mér­tékben szedte a fog^asztósze- reket, orvosságokat, hogy el­vesztette ellenőrzését cseleke­detei felett, s egyik lopást a másik után követte el. Az első esetben, amikor rajta­kapták, még eltussolták, de a következő alkalommal már bilincs kattant csuklóján. A lapok úgy írtak az eset­ről, mint preludintragédiáról, s a fogyasztószer káros hatá­sait kutatták. Pedig a gyógy­szer legfeljebb másodrendű ok volt, mégha közvetlen elő­idézővé is lépett elő. Az iga­zán hibás az a hazug álom­világ volt, amellyel Hanni Ehrenstrassert körülvették és amely egyszerre összeomlott. Ingeliese, a gyermekrabló Amikor a bécsi lányt meg­koronázták, udvartartásának legszőkébb tagja a koppen­hágai Ingeliese Bodin volt Isztambulban, vagy ahogyan jobban ismerték: Miss Dánia. És nemsokkal később, hogy Hannit a Scottland Yard gép­kocsija vitte él a Bond-street- ről, dán udvarhölgyét párizsi vizsgálóbíró faggatta. Ray­mond Rollanddal, az egyik legnagyobb francia bankház igazgatójának fiával, s a pá­rizsi aranyifjúság más ki­emelkedő személyiségeivel együtt tartóztatták le, gyer­mekrablás gyanúja miatt. A tagadás nem használt, még a kis Fric Peugeot, az autóki­rály unokája is felismerte. (A gyermeket négy napon át tar­tották fogva, azután ötven­millió frank váltságdíj ellené­ben szabadon engedték. A rendőrség sokáig hiába nyo­mozott, végül is a divatos üdülőhelyen Mageve-ben buk­kantak nyomukra, ahol nagy tétekben játszottak ruletten, s a vesztett bankjegyek szá­ma megegyezett a természe­tesen feljegyzett váltságdíj frankokéval.) Szépségkirálynők tündöklé­se és bukása — jegyezték meg a két Miss bírósági ügyé­vel kapcsolatban. De Inge­liese Bodin esetében is több­ről van szó, mint egyéni tra­gédiáról. Ahelyett, hogy visz- szatért volna városába, csa­ládja körébe, elkápráztatta a hamis csillogás. A lehető leg­rosszabb társaságba kevere­dett, s a lejtőn nem tudott megállni. Mary Emis nem pályázhat Megkoronázott szépségek álltak a New York-j bíróság előtt is, Mary Emist, vagyis Miss Amerikát perelte a má­sodik helyezett Mary Hill. A perdöntő tény az volt, hogy az előbbinek két édes gyer­meke van. Mary Emist ugyanis az Egyesült Államok szépségkirálynőjének kiáltot­ták ki, de azután diszkvali­fikálták, mert férjes asszony nem pályázhat erre a címre. „Ez a hazug vipera az oka mindennek — nyilatkozta dü­hösen a felperes. Érdemtele­nül elütött az elsőségtől, az­után nemhogy Hollywood, de még a másodrendű mulatók sem akartak tudomást venni rólam. Harmincezer dollár kártérítést követelek”. Az al­peres viszont így védekezett: „Megpróbáltam, mert kellett a pénz. A szépség önmagá­ban nem boldogít, ha nem tudunk kijönni férjem jöve­delméből. Miből fizessek har­mincezret?” Gyűrűznek a botrányok, és a szépség mögül előtűnik a kevésbé szép üzlet. Különö­sen szembetűnő az, amikor közeledik a Pageant, a világ­szépének, a Miss Universes nek megválasztása. Egy Eleo­nora Slaughter nevű vállalko­zó, — aki ezen szerezte mil­lióit — szervezi a Pageant-ot (magyarra pompának, látvá­nyosságnak fordíthatnánk) és, hogy kit illet majd az első hely, rendszerint az ő irodá­jában dől el. Slaughter asz- szony ugyanis előre kiárusít­Cél világkongresszus ­a belső szobákból Hfoszkvai külön tudósítónk jelenti Hogyan dolgozik a moszk­vai leszerelési kongresszus? Milyen módon teszik lehető­vé, a több mint száz ország­ból érkezett, s legalább egy tucat különféle nyelvet be­szélő ember közös munkáját? Nem egyszerű dolog, bár az ezzel kapcsolatos technikai nehézségek természetesen ösz- sze sem hasonlíthatók a le­szerelés egészen más jellegű nehézségeivel. Mielőtt arról írnék, hogy bonyolódik le a munka, hadd írjak az épületről, amelyben vagyunk. Modem, üveg, be­ton és márványpalota, több emelet magasságban a föld színétől, négy emeletét pedig a .föld alá süllyesztették. Fia­tal építészek tervezték, s bár stílusa teljesen más, mint a Kreml híres épületéé, har­monikusan beillik a levele­zőlapokról és filmekről olyan jól ismert képbe az SZKP Kongresszusi Palotája, A tiszteletre méltó, de a múltat képviselő hagyma- kupólás bástyái tornyok mel­lett ez képviseli az újat. Mozgó lépcsők visznek az emeletre, az idő függetlenül a kinti hőmérséklettől, bent mindig kellemes. Leülünk a több ezer férőhelyes nagyte­remben, fülünkre tesszük a kis hallgatót, amely össze­kapcsol bennünket a fordító­szobákkal. s már hallhatjuk is a beszédeket. 14 számot állíthatunk be, s 14 nyelven jön az éppen elhangzó beszéd fordítása. Ha az ülés nem a nagyteremben van, akkor a nyakba akasztható kis tran­zisztoros vevőkészülékek te­szik meg ugyanezt a szolgá­latot. A nagy világnyelveken, s nemcsak azokon mondhat­ják és hallhatjuk a beszédet. Mindent fordítanak magyar­ra is. A körülmények tréfája következtében még Hamvas Endre Csanádi püspök beszé­dét is magyarra fordításban hallottuk. Latinül szólalt fel, s egy római újságíró, aki csak annyit tudott, hogy a lila öves pap magyar, meg is je­gyezte: „Érdekes, mennyire hasonlít az önök nyelve az olaszhoz”. Természetesen a munka ossza hangolása nemcsak a fordításon múlik. Kiszámítot­ták, ha minden küldöttségből csak egyvalaki akar beszélni az együttes ülésen, akkor há- romszorannyi ideig tartana ] ja győzteseit és helyezettéit különböző vállalatoknak — reklámcélokra. Ezért kizáró feltétel a család, s különösen a gyermekek, hiszen elvon­hatnák a figyelmet más irányba. A nagy kiárusítás Nem túlzás a kiárusítás szó? Nem túlságosan nyers? Hadd mondjunk el néhány példát. A mindenkori Miss Amerika nem fényképeztet- heti magát csak egy bizonyos vállalattal, mert az a cég „megvette” arcát. Nem nyi­latkozhat engedély nélkül, még csak egy jóreggeltet sem rebeghet el a rádióripor­terek mikrofonjaiba, mert hangjával az egyik hangle­mezgyár rendelkezik. Szerző­dése van, milyen ruhát visel­het, melyik fodrászhoz járhat, ha szomjas, n;it ihat és ha netán megfájdul a feje, me­lyik gyógyszergyár piruláját veheti be. (Elvégre nem le­becsülendő reklám, hogy a világ legszebb fejének fájása éppen attól a gyógyszerkészít­ménytől múlik el.) És nincs kímélet, ha a szépségkirály­nőt a szőrmekereskedők „vet­ték meg”, akkor rekkenő hő­ségben is bundában pompáz­hat. Világkörüli útja során természetesen sajtókonferen­ciákat is tart, ahol kérdezik, de ritkán’ válaszol, mert a feleleteket rendszerint me­nedzsere, vagy reklámfőnöke adja meg, aki csinosságban \ elmarad mögötte, de hétpró-1 bás üzletember..; J a kongresszus, mint az elő­irányzott. Valójában azonban ennél többen is szeretnének beszélni, s ez természetes. Az elnökségnek és a titkárság­nak nagy tapintattal kell el­járnia, hogy senki se sértőd­jék meg sem azért, hogy csak az albizottságban jut szóhoz* vagy azért, hogy tíz percre kell korlátoznia mondaniva­lóját. Sok-sok szervező munka után kerül sor arra, hogy a küldöttek elvégezhessék tu­lajdonképpeni munkájukat, s megfelelő körülmények között dolgozzanak. Hogy megértse egymást a hosszú, fehér sza­kállas hindu, aki úgy jön botjára támaszkodva, mintha Kipling valamelyik történeté­ből lépne elő, s a fekete ba­juszos kolumbiai, a szinte szénből faragott atléta ter­metű néger, a sok kitünte­tést viséLő orosz, a kis ja­pán és a magyar. Nyilvánvaló persze, hogy a kölcsönös megértés nem el­sősorban a fordítón múlik, vannak a világon egy anya­nyelvűek, akik szemben áll­nak egymással, s különböző nyelven beszélők, akik egy mosollyal megértik egymást Ennek a kongresszusnak azonban nagy szüksége van olajozottan működő technikai apparátusra, mert több akar lenni, mint kölcsönös moso­lyok és kézrázások összejöve­tele: módokat akar kidolgozni, amelyekkel talán meg lehet közelíteni a leszerelést, a tar­tós béke megteremtésének eszközeit kereső tudományos részletességgel. Tizenkét albi­zottság vitatott meg egy-egy dául a leszerelés gazdasági részletkérdést, az egyik pél- vonatkozásait, a másik a kul­turális és erkölcsi, a harma­dik a nemzetközi függetlent séggel kapcsolatos problémá­kat a negyedik pedig a le­szerelés politikai és technikai vonatkozásait Aki mindezen bizottság munkáját figyelem­mel akarná kísérni, szalad­gálhatna Moszkva egyik ré­széből a másikba, emeletről emeletre De végül is újból összeült a kongresszus és a teljes ülés elé tárták azokat a gondolatokat javaslatokat amelyeket a leszerelés és a tartós béke elősegítésére ki­dolgoztak. Tatár Imre Beszédes hallgatás Régi igazság, hogy a hall­gatás néha ékes beszéd. Igen nagy baj az, ha vala­ki akkor szól, amidőn hall­gatnia kellene. De még na­gyobb a baj akkor, ha va­laki néma marad, amidón nem szólni — 6ű».' Nos, a moszkvai béke-vi- lágkongresszus előkészítő bi­zottsága nevében Bernal professzor kérdést intézett a 18 hatalmi leszerelési ér­tekezlet kormányfőihez a béke biztosításának kérdé­sében. Valamennyi kor­mányfő felelt. Személyesen, vagy a helyettese, avagy a nagykövete révén. Egyes- egyedül Kennedy hallgat. Egy szava sincs arról, ami most Moszkvában történik. Persze, a népek felfogják e hallgatás értelmét. Azt hall­ják ki belőle, hogy az USA hivatalos körei a világos kérdésre nem válaszolnak, akkor már beszélni se haj­landók, sem a leszerelés­ről, sem a békéről. Ez ké­nyelmes megoldásnak lát­szik. Csakhogy a háború és a béke kérdésében a szük­ségesség, az idő és a népek békevágya követeli a pozi- tiv választ. Felelős vezetők­nek ebben a világhelyzet­ben hallgatniuk nem sza­bad. És ha mégis hallgat­nak? Rádöbbenhetnek ha­marosan, hogy beszélnek he­lyettük a — népek! (Folytatjuk.) 1962. július 13. 3

Next

/
Thumbnails
Contents