Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-13 / 162. szám

'Védett fiavkok, erdők, taixak, LáfLók Magyarors/ági rezeevációU Az egyetemes művelődés- történet érdekes fejezete: az ember és a természet kap­csolata. A legalacsonyabb kö­zösségi fokon élő ember nem «okát tudott változtatni a ter­mészet arculatán. Később azonban mind nagyobb mé­retekben folyt a természet átalakítása és egyidejűleg a pusztítása is. Ma már egyet­len földgyalu nemcsak a táj képét tudja megváltoztatni, hanem szerkezeti jellegét is. Szükségessé vált a természet intézményes védelmezése. Új természetvédelmi törvény A magyar országgyűlés 1961 decemberében fontos törvényeket hozott a termelő- területek védelméről, az er­dőkről és a vadgazdálkodás­ról. Az egyik törvény célja az, hogy az új ipari létesít­mények helyének és területi nagyságának kijelölésekor nagyobb gondot fordítsanak a termőföld védelmére> s a ter­mészeti erők romboló hatá­sának megakadályozására. A másik törvény azt hangsú­lyozza, hogy a fa nemcsak ipari alapanyag és fűtő­anyag, hanem az egészségvé­delem fontos eszköze is. Ép­pen ezért a második ötéves terv mintegy 165—170 ezer hold erdőtelepítést és fásítást irányoz élő. A tervszerű vad­gazdálkodás ugyancsak első­rendű népgazdasági érdek, de tudományos szempontból sem becsülhető le. Szocialista ál­lamunk nagy gondot fordít a természetvédelemre. Mit védünk? Magyarországon összesen 7000 hektárnál nagyobb te­rületen 104 természetvédelmi területet találunk, közöttük 21 földtörténeti rezervációs 27 védett parkot, 26 védett erdőt és 10 tavat, lápot, holt­ágat. Az Elnöki Tanács ren­deleté szerint ezek a terüle­tek az Országos Természetvé­delmi Tanács ellenőrzése alatt állanak. A leghíresebb: a Balaton Európában az újkor kez­detéig ellenséges világnak tartották a természetet. A romantikusok az ellenkező végletekbe csaptak ugyan, de ők a természet esztétikai szépségeinek felfedezői. Humboldt, a nagy német tudós hirdette először, hogy a természeti kincseket meg kell védelmezni. Ha rá hall­gatnak, talán nem pusztul Id 72 emlősfaj és 130 féle madár a Földről. De csak 1956-ban, Edinburgban szövegezték meg a természetvédelem alapel­veit. Megállapították, hogy a természet tartalékai nem ki- meríthetetlenek, s hogy * az értékekkel gazdálkodni kell. A gazdálkodás és a rezer­váció rendszer jelentősége egyaránt fontos. Melyek a mi leghíresebb rezervációink? Mindenekelőtt a Balaton. Fokozatosan megszüntetik a badacsonyi bazalthegy lehor- dását. Ezzel ezt a szép geo­lógiai képződményt megóv­ják a pusztulástól. Bátorliget védett területén jégkorszak­beli állatok és növények ma­radtak fenn. Például az ele­venen-szülő gyík és a ha­vasi zergeboglár. Aggtelek cseppkőbarlangja és annak környezete szintén védett. A látogatókat mindig elragadja ez a „titokzatos” barlangvi­lág. A barlangbiológiai ku- tatóállomás értékes tudomá­nyos munkát végez. Kelemér mohostavai olyan tőzegréteggel szolgálnak, amelyből sikerült tisztázni a jégkorszak utáni erdőfejlődés történetét. Szentmargita és Ohat rezervációja — a Hor­tobágy szélén — megőrizte az erdős-sztyepp ma már csak elvétve található növényze­tét. Az itteni kutatómunka azt deríti fel, miként lehet szikes talajon korszerűen fá­sítani. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia vácrátóti bo­tanikuskertje az ország egyik legszebb védett területe. Itt 12 ezer növény és virág fej­lődéstörténetét illusztráló parcellák vannak. Jó termést ígér Permetezik a jó termést Ígérő dohány táblákat a Hodá- szi Állami Gazdaságban. Hammel József felvétele Évente 7000 hízó A Mátészalkai Állami Gaz-! készül, ezer darabra növelik daságban az új sertéstelep a koca létszámot. Akkor létesítése befejezéshez közele- majd évi viszonylatban, mint- dik, míg egy másik megépí- egy 7000 kövér sertést tud tését 1963 végére tervezik. biztosítani a gazdaság átlag Mire mind a két telep el- 1 120—125 kilós súlyban. Onodvári Miklós iDossZaiitL jiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiriiiiim XI. Elza már régen csömört kapott ettől az aljas mun­kától. Cseppet sem boldogí­totta a pénz, amelyet a be­szervezett ügynökökért ka­pott Szeretetre, otthonra vá­gyott, ahol nem kell retteg­nie, s nincs kiszolgáltatva Mr. Roggemak. Szerette — bár magának sem merte bevalla­ni — érezte, hogy szereti az orvost. Pedig viszonyuk elég felületes, volt, hiszen láthatat­lanul is állandóan közéjük to­lakodott Mr. Rogger és Kör­ner ezredes. Minduntalan vá­lasztania kellett egyéni érzel­mei és a ráerőszakolt köte­lességteljesítés között. Féle­lemérzete az utóbbit erősí­tette meg benne. így felüle­tes viszonyuknak sok furcsa részlete támadt: az orvos so­hasem tudta meg, hogy mit olvasson ki szeméből. Egyikő- iükben sem volt annyi erő, hogy nyíltan kitárják egymás alőtt a szívüket, pedig mind­ketten érezték, hogy titkos vágy lángol bennük a mási­kért Hánvszor gondolta Hor­váth doktor is, amikor rövid találkáik után elváltak, hogy utána szalad, visszahozza, ha kell a világ végéről is. Hány­szor érezte Elza, hogy a szá­ján a mondat és figyelmez­teti: „Szökjön, meneküljön vagy meneküljünk együtt, mit bánom én akárhová, csak el, el, minél messzebb in­nen!” Már-már kimondta, de ilyenkor lehunyta szemét, megjelent előtte Mr. Rogger fenyegető alakja. Oh, hány­szor akarta valami halvány, alig tudatos reménykedéssel, hogy az orvos ezt felismer­je benne, s azt mondja: — Jöjjön, Elza, bújjunk el! De nem mondta. ö pedig Mr. Roggert látta állandóan maga előtt, amint gépiesen, rekedten hajtogatja: — Adatokat, adatokat! Min­den apró mozzanatot megfi­gyelni. Mindenre szükségünk van. Az apja magyar volt. Az anyja német. Tizennégy éves volt, amikor apját megette a tüdőrák. A jónevű ügyvéd akkorra már tekintélyes va­gyonnal rendelkezett, s az agyondédelgetett egyszem lány apja halála után sem szen­vedett hiányt semmiben. Éle­tének szomorú korszaka ak­kor kezdődött, amikor várat­lanul anyja is meghalt. Hir­telen gyámolító és támasz nélkül maradt. Férfiak kör­nyékezték meg, odaadta ma­gát az elsőnek, de a szerel­met a tizedik sem ébresz­tett fel benne. Rokonokra, barátokra aligha számíthatott, mindenkit tönkretett a há­ború. S Elza hamarosan az éjjeli mulatók törzsvendége lett. Gyermekkorától hozzá­szokott, hogy pénz nélkül nem lehet élni. Ekkor már sokféle méreg pusztított ben­ne: alkohol, nikotin, ópium, morfium. Ezek között is leg­jobban a morfium, amely nél­kül élni sem tudott. Minden pénzét elvitte. Mr. Rogger egy hamburgi lokálban akadt rá, részeg matrózok között. Az önmagá­val meghasonlott leányt nem volt nehéz beszerveznie, s Mr. Rogger nem is választott rosszul. Háza kitűnő munka­társ lett, szenvedélyesen ve­tette magát a számára élve­zetet jelentő csavargásokba, amelyek kezdetben szórakoz­tatták és pénzt is jelentettek. Mr. Rogger gondoskodott ugyan róla, hogy egyszerre ne legyen sok pénze, de adott elegendő morfiumot, vagy ha vonakodott valamitől, megfe­nyegette, hogy elvonja a szokásos adagot. Precíz meg­figyeléseket végzett, az álta­la beszervezett ügynökök be­váltak, így Elza az évek so­rán Mr. Rogger és Kömer előtt is tekintélyre tett szert. Megbíztak benne, de vigyáz­Kombájnnal csépeltük a repcét A kérsemjéni Üttörő Tsz- ben befejeztük a nyári nö­vényápolást. A repcét elcsé­peltük, aratjuk az árpát A repce helyére már elvetet­tük a tarűószántásba a siló- kukoricát. A repce kombájnnál való cséplését tavaly is megpró­báltuk — kevés sikerrel. A petrencébe rakott repcét álló kombájnba etettük. Az idén javítottunk a módszeren. Két megszáradt repcerendet ösz- szefordítottunk, és a kombájn — mint a rendrevágott gabo­nánál — maga szedte fel a repcét. Kitűnő munkát vég­zett. Utána csak a szalma be- hordásához volt szükség em­beri munkaerőre. Tóth Béla levelező A Kelet-Magyarország má­jus 25-i számában „Gazdát­lan épület és nemtörődöm­ség Nyírlugoson” címmel le­vélírónk bírálatát közöltük. Ezzel kapcsolatban a megyei tanács vb. ipari osztálya — többek között — a következő­ket közölte. Kapacitáshiány miatt az el­múlt évben a községben lévő sütőüzemet helyreállítani nem lehetett. Erre az évre azonban népgazdasági hitelből biztosí­tották a szükséges keretet és utasították a Mátészalkai Sü­tőipar igazgatóját a rendelle­nességek megszüntetésére. Az üzemegység helyreállítását a vállalat TMK tervében a har­madik negyedévre ütemezték be. Elkelne a motorcsónak Is Nagy keletje van a csóna­koknak Sóstón, s ha jó az idő, akkor rnfg sorba is állnak a csónakház előtt. Sokan szeret­nek evezni, de szép számmal vannak olyanok is, akik szí­vesebben beülnének egy erre a célra beállított motorcsó­nakba és így „sétálnák” körül a Sóstó szigetét. Azonban kevesebben tud­ják, hogy van ilyen motor­csónak a Sóstói Üdülő és Fürdő Vállalat tulajdonában, csak éopen, hogy nem üze­meltetik. A két csónakot még 1960-ban vásárolták több mint 30 ezer forintért, de csak abban az évben volt üzembe. Most a hidegvízi strand raktárában eszi az enyészet. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy balesetve­szélyes, holott egy esetleges vízből való mentés alkalmá­val éppen az ellenkezője de­rülne ki. A horgászok viszont azt állítják, hogy őket zavar­ja, mert a motorcsónak zűgá- cő+ói eMad a hal. Kifogásnak egyik sem rossz, de aki motorcsónakon szeret­ne utazni, azt bizony egyik vélemény sem elégíti ki. Szendrei Béla. Világosabb Arany osapáíi Ebben az évben a tanács vezetői nagy gondot fordítot­tak a még sö'té': utcák villa­mosítására. Eddig összesen 1815 méter hosszú villanyhá­lózat bővítésit hajtottak végre a községfejlesztési alapból. A 178 ezer forint beruházás eredményeként már az újtelep több utcájában ég a villany. A jövőben tovább fejlődik a község közvilágítása. Az a terv, hogy minden második oszlopra kerüljön égő. A beruházások mellett egy­re nagyobb szerepe van a községben a társadalmi mun­kának is. Ebben az évben már árkok és utak rendbehozásá­val tízezer forint értékű mun­kát végeztek el a falu lakói. A sport fejlesztésére 1000 fo­rintot adott a községi tanács. Marofka Imre Nők az élen Tavaly Nyírturán a Zöld Mező Tsz mérleghiánnyal zárta az évet. Azt hiszem, ezzel mindent megmond­tam az elmúlt esztendő­ről. Az idén úgy alakult a helyzet, hogy a növény- ápolás befejeztével még néhány nap pihenő is ju­tott az aratás megkezdé­séig. Jobb a munka szer­vezése, az anyagi érde­keltségen keresztül a mun­kához való viszony. A ked­vező helyzet csakis így alakulhatot ki a gazdálko­dásban. Hanem ezen túl valami más is történt Nyírturán. Két munkacsapat addig figyelgette egymás igyeke­zetét, míg végül nyílt, hi­vatalos verseny lett a do­logból. Nálunk, a sok gond és baj közt a ver­seny dolga volt az, amely­ről szó sem eshetett ré­gebben. A nagy többség nem is sokat törődött en­nek a két csapatnak a ver­sengésével sem. Mindad­dig, míg a legjobbak neve ki nem került a verseny­táblára... Ekkor megboly­dultak: „Hogy mi nem ke­rülhetünk oda? Dehogy nem!" A növényápolási munkák idején A. Kovács József, Pásztor Imre, Cs. Nagy György és Buszlai Antal csapatai váltak ki ered­ményeikkel a többiek kö­zül. A lemaradók meg kérték a vezetőséget: ne tegyék csúffá őket, hogy . az utolsó helyre kerülje­nek a táblán. Nem is ke­rültek, mert még ők is ki­szorítottak maguknak pár nap pihenőt aratás előtt.„ Még azt akarom mon­dani, hogy ebben az új dologban, amely nálunk ki­alakult, a nőké, az asz- szonyoké az elsőség. Pétervári József vb elnök Mégegyszer: a mátészalkai sorompóelzárás Szerkesztőségünk a kö­vetkező levelet kapta a Má­tészalkai Községi Tanács vb-tőL tafc is rá nagyon. Bizonyos értelemben a lánynak köny- nyebb dolga volt, mint a ha­táron átdobott ügynököknek, nem volt kitéve a veszély­nek, de a lelke mélyén még­is mindig ott lappangott a félelem. Oda volt láncolva két emberhez, s ösztönösen, lázasan kereste a harmadikat, aki felébreszti benne a sze­relmet, aki önmagáért szere­ti. Horváth doktornak sike­rült ez. Elza ettől kezdve rettegve, őszintén kívánta, hogy a magyar orvos kerülje el, ami reá vár. De ekkor már késő volt, hiszen Nickels- dorfból annak idején Hor­váth doktor jellemzésével tért vissza és átadta azt Mr. Roggemak. Akkor még maga sem tudta, hányadán áll az orvossal, aki az első találko­záskor csak egy embert, egy ügynöknek való silányt jelen­tett számára is. Később azonban, amikor újabb meg­figyelések és más ügynökök beszervezése miatt visszatért Nickelsdorfba, az orvos őszin­te közeledése nagy változáso­kat idézett elő benne. Ak­kor megijedt ettől az érzés­től és hónapokig halogatta, hogy Roggemak újat mond­jon. Harc volt ez, bár ma­ga sem tudta, mi lesz a vé­ge és van-e az egésznek va­lami értelme? Miért éppen az orvosba lett szerelmes? Ezt a kérdést százszor feltette magának, hiszen annyi más férfivel szövődött kapcsolata, de egyik sem ébresztette fel benne a szerelmet. — Miért is szeretem? — kérdezgette —, s szeretem-e igazán? Azt hiszem, igen. Ta­lán... talán azért, mert az élete úgy hasonlít az enyém­hez. Ez az ember meg tud­na érteni, engem és én is meg tudnám érteni őt. Kömer ezredes éppen úgy, mint Mr. Rogger, egyelőre semmit sem sejtett, Elza vi­selkedését átmeneti fáradt­sággal magyarázta. Megivott még egy pohár konyakot, mosolygott a lá­nyon. — Csodálkozni fog... Nem fejezhette be a mon­datot, mert nyílt a falba rej­tett tapétaajtó, Mr. Rogger lépett be rajta. Szemrehá­nyást tett Kömemek. — Túl messze ment, ezre­des. Az az érzésem, hogy el­hamarkodta a dolgot. Ez az ember nincs egészen a ke­zünkben. Vagy azt hiszi? — Tökéletesen. — Yes. Akkor is... nem vette számításba, hogy végté­re is orvossal van dolgunk. Odaát mindent jól hallottam. Kitűnően működik az új tit­kos lehallgató berendezés. Nos... szóval ezt az embert koránál és műveltségénél fog­va nem kezelheti úgy, mint egy tizennyolc éves gyereket. Dehát: nem avatkozom bele. A maga dolga. Csupán felhí­vom figyelmét, hogy minden hiba, amelyet a beszervezés­nél vétünk, később, a gya­korlati munkában nagy ká­rokat okozhat. — Ezredes úr! — felélte Kömer —, képtelen vagyok róla magamat meggyőzni, hogy valóban orvos volna. Annak ellenére, hogy így van. Őszintén szólva közön­séges szélhámosnak nézem. (Folytatjuk.) Az újtelepi lakók által fel­vetett jogos problémával na­ponta kell foglalkoznunk. A sorompó ügy már nem mai keletű... A községi tanács a MÁV által felhozott érvekkel nem értett egyet, éppen ezért nem járult hozzá a sorompó lezárásához. Időközben azonban a MÁV az állomás bővítéséhez 35 millió forint beruházási kere­tet kapott, amelyet be kellett építeni. Ilyen körülmények kö­zött — a népgazdasági érde­keket figyelembe véve a ta­nács kénytelen volt hozzájá­rulni az építkezést gátló so­rompó lezárásához. A probléma azonban prob­léma maradt. Az igaz, hogy a reális sor­rendnek úgy kellett volna kö­vetkezni, hogy előbb az alul­járó, vagy felüljáró, aztán a sorompó lezárása. Reméljük azonban, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium döntése az újtelepi lakosok megelégedésére pontot tesz a probléma végleges megoldá­sára. Dorogi Gyula vb. elnök A kezdeményezés gyümölcse Sikerrel járt a Szabolcs- Szatmár megyei Építőanyag­ipari Vállalat műszaki kol­lektívája által tervezett és a tiszavasvári központi javító- műhelyben előállított kavics­osztályozó berendezés próba- üzemeltetése. A kavicsosztályozó 100 ezer forintos rövidlejáratú hitelből készült, s az üzemnek Nyék- ládházáról szállított bányai kavics osztályozását kell el­végeznie. A berendezés lehe­tővé teszi hogy a betonüzem termékeinek minősége még nagyobb mértékben javuljon a közeljövőben. B&cskay József 1962. július 13. Válasz Hyírlugosra o

Next

/
Thumbnails
Contents