Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
HOL VAGYTOK SZAKEMBEREK ? Hirdeté« helyett: a tisaalöki járás lermelőszövetkczcteiöen 12 agrqnómusra van szükség. Jelige: csak hivatásukat szerető szakemberek jelentkezzenek. (F. K.) Hol varrnak a kihelyezett szakemberek? A tapasztalatok nem kedvezőek. K. Nagy Sándor elpártolt a tiszalökj Petőfitől. Azt mondta, állami gazdaságban kíván elhelyezkedni. Kulcsár Imre a járási székhely Úttörő Tsz-ét hagyta ott. Eles l-' ‘ín !s elkerült a dadai Dózsából. Most munkásként d°lgozlk. Link--’ Jó. - f a tiÁ“zv«svá- ri Petőfiből 3 gépállomásra került. Treszkai Janos a ti- szaeszlári Petőfi agronómps- párttttkárft lemondott: Fizito» munkát vállalt csak. Miért, miért, miért? A? okok különbözőek. Miit mond Kulcsár Imre? — Ellentéteim voltak. Egyes vehetők azt hangoztatták. r-égen leváltottak volna, ha találnak nálam megfelelőbbet, Kitértem az útból. Pedig csak a földhöz húz a I szivem. Két évig dolgoztam j az Üt*" '-„v, Azelőtt gépál tiomáson voltam. Éles látván így vélekedik: i — 1880. április 20-án helyeztek a tiszadobi Dózsába agronómusnak. Tudom, hogy nem végeztem kifogástalan munkát. Ennyi idő alatt nem , is lehetett. Hibáim is voltak, elismerem. De én megegyeztem a tsz-szel, hogy maradok. | Nem engedték a járási vezetők. Állami 'támogatás nélkül J is vállaltam volna a mun- j kát. Később a Relye-tanyai Ujharcos Tsz-nél próbálkoztam elhelyezkedni. Azt mondták, oda ne menjek. Jöjjek közelebb a családomhoz. Most itt vagyok. Pedig szívesen; kiköltöztem volna Tisza dadára is. Liszkai József arra hivatkozott, bogy nerp egyezik a tiszftvftsvári Petőfi Tsz vezetőivel. Treszkait mikor megkérdezték miért mondott le, így válaszolt: „Idegeim nem bírják már.” Mi az igazság? — Két év után nem jár az állami támogatás. Ez az oka I annak, hogy a szövetkezetek-! be k'helyözeU agronómpsaipk többsége lemond, vagy ott hagyja a szövetkeze, et — ma’"-''..vázzá Ca';.‘ "■ eivlárs. a járási tanács elnöke. — Kulcsár Imrének az ügyét a járási párt-végrehajtóbizottság is tárgyalta — folytatta. — Nem tudjunk eredményt elérni vele. — pedig van tsz ahol szűk- j ség lenne a munkájára — vélekedik Szabó elvéárs a járási pártbizottság titkára- — Javasoltuk, hogy menjen Ti- j szava""-'rib« Nem ,'á-1'vrr. j — Hasonlóan cselekedtünk; Eles Istvánnal is. Bár kétségtelen, hogy ő nem végzett káváié munkát Tisaadadán, • képességeit túlhaladja egy nagyobb gazdaság vezetése, azért kisebb szövetkezetben megállná a betett. Csak az a baj, hogy ha mi nem hivatjuk, Ő nem jön be a járási pártbizottságra, hogy erről tárgyaljon velünk. Liszkai Józsefnek is tudtunk volna helyet biztosítani. A gépállomás igazgatója tudtupk nélkül alkalmazta. Szükség volt a szakemberre. Hiba, hogy egyes állatni szervezetek nem veszik figyelembe, hegy a szakembereknek a helye a termelő mező- gazdasági üzemekben van elsősorban. — Tudunk arról, — folytatta Szabó eivtárs —, hogy K. Nagy Sándor például az Állami Biztosítónál kíván el- helvezkedni. Kulcsé* Imre pedig az QTP-hez ieietekezett. Mf az ilyen elképzelésekkel nem értünk egyet. Legfőbb hiba: hiányzik sokból a hivatásérzet a föld sze- retete. Áldozatot csak addig vállalnak míg az állami támogatást biztosítják részükre. Utána már nem. Mert az az agronóm-us, aki élethivatásának érzi foglalkozását, mindent elkövet a szövetkezetekért. Van lehetőségük, hogy gondolkozzanak ezen. A járási pártbizottság és a járási tanács várja őket. Azokat is, akik egyelőre elpáholtak a a termelőszövetkezetektől. Mindegyiknek megfelelő munkát biztosit. De esak azok jelentkezzenek, akik úgy érzik, hogy a jeligében foglaltaknak eleget is tudnak tenni. 470 fajta bor kapott dijat az országos „rangadón" 220 hazai bárt navaztak be a namzetkfizí barvarsenyre Az országos borverseny döntőjében 1081 magyar bor vetélkedett a nemzetközi versenybe kerülés rangjáért. A négynapos bírálat után a bíráló bizottság hétfőn hirdette ki az eredményeket. A megyei versenyek győztesei közül négyszázhetvenet tüntettek ki. Az országos verseny győzteseit a nemzetközi versenyt előkészítő csúcsbizottság külön rangsorolta. A legkiválóbb borszakértők összesen 220 bormintát hőitek érdemesnek arra, hogy a nemzetközi verseny fórumára kerüljön. Az idén különösen jó eséllyel induló vörösborok közül a Villányi Állami Gazdaság 1961-es évjáratú oporto bora, a badacsonyi borok közül a Badacsony hegyközség szövetkezet ugyancsak 1981-es szürkebarátja, az alföldi fehérborok közül pedig a Tápiószelei Országos Agro- botanikfti Intézet 1961, évi termésű hárslevelű bora emel, kedik ki. TudfWtóink jelentik az aratásról A biri Tápcsjcs Tsz csatlakozik a nyíregyházi járás felhívásához. A biri Táncsics Tsz-ben vezetőségi ülésen tárgyalták meg a nyíregyháziak kezdeményezését — írja levelében Szoboszlay Pál tsz-elnök- A Táncsics Tsz- ben 6—7 hőid kapálmvaló jut egy tagra és 8—10 hold aratás kaszapáronként. Úgy döntöttek, hogy a munkacsapatok között is versenyt szerveznek, a legjqbbákat pedig jutalmazzák. •k A íiszavasvúri Petőfi Tejből Kovács László agropó- mus tájékoztatta lapunkat. Két kombájnra és 40 kézj- kasaára 750 held kalászos, valamint ÍQQ held borsó aratása vár. A kombájn 520, a kézikaszások pedig 230 ho}d kalászos és a borsó aratását végzik. Megbeszélték a kem- bájn6?aima lehúzását is, vaj íftmint úgy határoztak, hogy a tarlóhántást éjjel végzik el Az aratásban, szalmaiehúzás- ban és kazla zásban legjobf! eredményt elérőket jutalmaz, zák, a falnak, az isten se tudja, hogyan fog ebből kimászni! Horváth hallgatott. Amit az első pillanattól sejtett, de nem mert kimondani, most már félreérthetetlenné vált; elárulta valaki, kiszolgáltatta, csapdába esett, ahol nem kamé- diáznak vele. Mi mindennel vádolhatnák még? Hányféle elkövetett és el nem követett ; bűnei lehetnek még? Meddig feszíthetik agyonkínzott, beteg idegeit? Hogy mászik ki ebből a bűvös körből, amelyet az ezredes olyan félre- ! érthetetlenül köréje rajzolt. | Beteg ember volt, s most kegyetlenül feldúlt állapotba került. Fejpattant és utolsó erejét összeszedve, az ezredes arcába kiátotta • — Mit akíu tőlem? Mit akar! Valamit akarnak, érzem, valamit terveznek velem. Mire kellek önöknek, mit tudnak még rólam? Ki tudja, mióta ólálkodtak körülöttem, s várták settenkedve az alkalmas pillanatot, figyeltek, kémkedtek körülöttem. — poktorl — kiáltott a? ezredes is —, gondolja mag, mit beszól! Ezzel csak azt érheti el, hogy tényleg kjszolI gáltatjuk a hatóságoknak: ki, ! adjuk a magyaroknak, vagy egy telefon és. . . no és. . máris itt van az osztrák rend, ŐFség a letartóztatási parancs, csal. Választhat tehát a sza, badság és a börtön között. — Hogy érti ezt, ezredes úr? (Folytatjuk.) — Ne fárassza magát! — szólalt meg a háta mögött a szobába visszalépő ezredes, miközben újra helyet foglalt az íróasztal mellett ég felemelte az orvos kezéből visz, szahulló iratcsomót. — Ha kíváncsi valamire, szívesen tájékoztatom. Végtére is egyeztetnünk kell az adatokat. .. — mondotta, de az arca nem mutatott különösebb haragot. — Tehát: három évre ítélték. .. — Igen. Ebből tizennyolc hónapot letöltött. Horváth elvörösödve helyeselt. — Eszerint több mint másfél esztendeje van még hátra, ha fel nem emelik- No, de ez nem a mi dolgunk. Mihez kezd, ha kiszabadul? A diplomájától megfosztották: angyalcsinálással nem foglalkozhat, mert utóbb felakaszt! ják! j Nem. várt választ. Tovább böngészett az adatokban. — Nőtlen. Negyvenéves. Az apja is orvos volt. Tőle vagyont örökölt, de elitta- Az anyja két hónapja halt meg Miskolcon... Minden adat egyezett. Nos: körülbelül ez álj itt magáról — mondotta és a dossziét a páncélszekrénybe zárta. — Egyelőre... Ez a vád elég súlyos. Érthetetlen, hogy miért nem élt tisztességesen idekint? Fejjel rohanf I Államokba szeretett volna J kiutazni— Igen’! I Horváth úgy kapaszkodott ebbe a szobai, mint a vízbefú- ló az utolsó szalmaszálba. Valami reményfélét érzett felvillanni benne, maga sem sejtette, mit, de jól esett belekapaszkodni, noha az ezredes arca semmit nem árult el. Sőt: ismét az iratokba mélyedt, mintha ez a kérdés valóban csak meúékes körülményként vetődött volna fel... ÁZ asztalon megcsörrent a telefon. Körner leakasztotta 4 hallgatót. — Egy percre magára hagyom. Az ezredes felállt és gyors léptekkel elhagyta a szobát. Horváth tekintete mohón siklott az asztalra. Egész«! felvillanyozódott. Majdnem felkiáltott örömében: az iratok! A* iratok az asztalon maradtak. Körner ezredes előtte felejtette a sárga dossziét. A véletlen szerencse műve ez; az utolsó lehetőség- Meg kell tudnia, mi áll róla a feljegyzésekben ! Villámgyorsan cselekedett. Felkapta a dossziét. J szorongatta a sirás. Máris a börtönben látta magát, való, Sággal gúzsba kötötte a rettenetes jövő. Lehorgasztotta fejét, s alig hallhatóan kérdezte: — Mit kívánnak tőlem? — No, végre! — válaszolt nyugodtan az ezredes, — csakhogy megkérdezte. De az ezredes arca a következő pillanatban színt váltott. összeráncolta homlokát és yeséjg hatoló tekintettel nézte az előtte ülő embert. Egészen az arcához hajolt. Mintha hallgatódzó emberek előtt titkolózna, de mégis fölényesen, szinte parancsoló hangon mondta: — Mindazt, amit még bem tudunk és mindazt, amit ezután szeretnénk tudni... Egyszóval, bizonyos dolgokét, doktor úr, • ■ Az emberek olykor, különösen a mi szakmánkban kíváncsiak. De mi ezt hivatali megbízatásból tesszük. Visszaült az íróasztalhoz, i Arca is visszanyerte korábbi simaságát és mintha most jutott vojna eszébe, megkérdez, ■ te: — Ügy hallottam, hogy az IX. Horváth megmarkolta a ezek karját. — Lehetetlen, lehetetlen!^ ismételte. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Hihetetlenül hangzott, amit az ezredes közölt, de nem vált meggyőződve az ellenkezőjéről sem. A lánnyal azóta, valóban nem találkozott- Megborzadt, a hátán végigfutott a hideg. Ösz- szetört, megadta magát- Sokat, gyötrődött egy másodperc alatt. Kártyavárként omlott ósaze f»nne minden. Minden, minden: tervei, vágyai, céljai füstté váltak, szétpukkantak, mint a könnyű szappanbuborék. Elza. .. pénz... állás, w hová szálltak már! Tíz évet öregedett. Vége mindennek! Riadtan, tágrameredt szemmel bámult az ezredesre. Igen: tudta már, hogy hol van, s hogy menthetetlenül elveszett. Fuldeklott, a torkát 2 Onodvári Miklós DOSSZIÉ lllllllllllllllllllllllllll||lll|ll|lllll||lll||l|IIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIItltlllllllllllllllllllllllilllilM|llliriiiiiiu Három nap alatt learattak Vitkán Régen és most — Nyugalom a földön A gépek ügyessége — Nincs már „kivert“ s»em (Munkatársunktól); Réges-rég étet minden év- hen titkos szorongással, szinte ünnepi készülődéssel várt mezei munkák legnagyobbika mégint elérkezett. De nagyon más most, mint rég. Ez jutott eszembe július kilencedikén, arnikpr a vitskai Kossuth Termelőszövetkezet árpájának aratását megpillantottam. Mert milyen aratás ez?1 Másfajta munka Féltucat ember nyugodtan nézelődött, beszélgetett az •ratás színhelyén. Csak nyolcán—tíze® dolgozlak- ezek is ülve, gépek kormánykereke mellett. Szegedi Zoltán, a Tiszaszal- kai Gépállomás kombájnosa aho®- óriás gébével eldübör- gött az innenső végén, körülötte „reszketett” a levegő. Mellette Ki* István pótkocsis traktort vezetett. A pótkocsira ömlött a kicsépell termés. A másik arató-psep- lő gépet Fóris Károly kormányozta. S a két kombájnon kívül még három kévekötő dolgozott. A madarak sem találnak szemet Az egyik, kombájn utáni szalmakupacnál a szövetkezet elnöke kitartóan keresgette a tépett kalászokat. Észrevette ezt Kosa György gépállomási brigádvezető. — Nos, mit szól a munkánkhoz, elnök elvtárs? — Elégedett vagyok — mondta az elnök. A kombájnok munkája kifogástalan. Ellenben az egyik kévekötőn nem ártana javítaná, hogy még takarosabb munkát végezzen. — Megpróbáljuk. Mindent megteszünk — felelte a gépállomási brigádvezető. A hagyott tarló magasságával szemben sem volt kifogás. Elhullatott, „kivert” szemet nem találtak. A tsz főkönyvelője meg is jegyezte: — Ezen a tarlón nem tatáinak szemet még a madarak sem, Nyugodt nmiilta Ahogy kívánták, jó volt az idő egész nap. A tsz 74 holdas árpája legraiaera került. Sőf, jórészt el is csépelték a kombájnok. Amit pedig az előző két napon a kévekötők arattak, a tagok közül néhá- nyan takarosén keresztbe ’ rakták- A tagság többsége pedig nyugodtan végezhette a még hátralévő növényápolást. Az árpa aratásáról így csupán Liga Zoltán tudott, aki lányával a sarkokat aratta. Megkezdheti a szövetkezet az árpatarló . szántását és a nagyon szükséges másodvetés végzését. De, hogy a búza és rozs aratása is gyorsan haladhasson, készen áll túipt- egy száz kaszapár. A tanácselnök megjegyezte: az is csak napokig tart. — Mert ilyen mar a mi karunk aratava. Régen hosszan tartott és nagyon nehéz volt. Sok nótát költöttek róla, de erről a mostaniról még egyet sem. oiz „tiániná Felhőtizikui iiu(nfú*oU „Meddő“ felhők me-»termékenyítése trópusi tájakon a levegőbe j emelkedő „óriás” kondenzációs magvak nagy száma ad le. 4 p., a -kar is, amikor a felhő csúcsának hőmérséklete a Q fokig sem súlyod. A mesterséges esöképzés lényege, hogy mesterséges kifa- j gyári magvakat juttatnak a természetes utón keletkezett gorpolylelhöteie amelyek egyébként „meddők” maradnak. A külföldi kísérletek szerint erre legal- Kftimasftbb a minusg 70 fokps szilárd szépdiaxid, másnéven szénsavhó, amely repülőgépről kiszórva a felhőkben megin- dítja a jégkristályok képződését. Az eredmények bizonyítják, a mesterséges csapadékkeltésnek ez az útja helyes, de még további kutatásokra, korszerűbb, s főleg hatékonyabb, gazdaságosabb módszerek ki, dolgozására van szükség, hogy széles körben is alkalmazható legyen. Világviszonylatban alig pár évtizedes tudományág a felhöfizika, ameiy a felhő- és csapadékketetkezés problémáit kutatja, a kutatók célja többek között az, hogy a természetes folyamatok tudományos vizsgálatai alapján kidolgozzák a csftPadékkéPZÓdés célszerű befolyásolásának, végső soron a mesterséges esőkeltetésnek gyakorlati módszereit. Hasúnkban a pestlőrinci meteorológiai obszervatórium 1958 óta munkálkodik az egyre bűvölő kutatási program kialakításén. A felhőfiákai kutatóspk felderítették például, hogy a esa- padékképződést megindító ak- tív kondenzációs magvak többségé a tengerekből levegőbe emelkedő Parányi kloridok, sókristályok. amelyek 75 százalék körüli relatív nedvesség- tartalomnál cseppfolyósad válnak s igy az esőcseppek alapjául szolgáinak, valószínűnek látszik, hagy a trópusi és szubA nyírkátaí Rákóczi Termelőszövetkezetben 250 holden termelnek édes csillag! iirímagot, Jfj. Horváth János tsz-elnök, Varga Ferdinand vb. elnökkel tartott határszemlét, s megállapították, hogy az exportra szerződött növény jó termést ígér. Hammel József felvétele.
