Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

Újabb nyilatkozatok közvetítések Algéria belső válságának megoldására Van lehetőség kompromisszumos megoldásra Megakadályozni a nukleáris katasztrófát Két nappal a moszkvai békekongresszus előtt Az algériai helyzet tovább­ra is rendkívül bonyolult, a belső válságot újabb nyilat­kozatok világítják meg. Az algíri prefetktúrán, a kormány jelenlegi székhelyén nagy megdöbbenést keltett az a hír, hogy marokkói csa­patok lépték át a határt. Ma­rokkót baráti államnak és szövetségesnek ismerték meg a hosszú függetlenségi harc alatt. Marokkó és Algéria között vannak azonban nyi­tott haitárproblémák. 1960- ban V. Mohammed akkori marokkói uralkodó és Ferhat Abbasz, az ideiglenes kor­mány volt elnöke megálla­podott, hogy a kérdés1! Algéria függetlenségének elnyerése után rendezik. Marokkó külügyminisztere, Ahmed Ralafredzs pénteken este elhangzott nyilatkozatá­ban erre a kérdésre nem tért tó, de kijelentette, hogy a kormány Jóváhagyta Ben Sralem, az algériai ideiglenes kormány új marokkói kénviselőjének kinevezését. Az elismerést úgy értelmezik, hogy a marokkói kormánv Ben Kheddát és híveit tá­mogatja. Ben Bella helyettes mi­niszterelnök az A1 Ah ram kairói lapnak szombaton adott nyíl 3 H- ara iában megisméteFe korábbi kiietónté'eit. Cáfolta, hogy a jelenlegi al gériai hely­zetben dik+atórikus uralom kialakítását támogatná. Akik ezt tér5eszük az algériai for­radalmi erők megbontását célozzák. Pörgette az AT.N '"»ze+ői ellen hozott intézke­dések visszavonását. mind­azoknak a sssemAl veknek zzpHpően akiket az alírérlai kormáviv egves tag­jainak utasítására tartóztat­tak le és sürgette a nemzeti forradalmi tanácsnak, mint a forradalom legfőbb szervének I összehívását. Hangsúlyozta, f hogy álláspontja az «viani tűaszüneti egyezmények kér­désében változatlan. Az algériai politikai megfi­gyelők megállapítják, hogy az ideiglenes kormány politikai helyzete igen bizonytalan, és a hadsereg zöme Ben Bellát és híveit támogatja, de bíz­nak a megoldás lehetőségé­ben. Nem tartják kizártnak, hogy a kormány visszavonja az ALN vezérkara ellen ho­zott intézkedését ifjúsági gyűlés a havannai kikötőben Havanna, (TASZSZ): A kubai főváros lakossága pénteken melegen búcsúztat­ta azokat a fiatal szovjet me­zőgazdasági szakembereket, akik több mint egy évig dol­goztak Kubában. A Gruzija szovjet óceán jár óval utazott el Havannából Kuba és több más latin-amerikai ország VIT-küldöttsége is. A kubai ifjúság 400 ifjút és leányt küld ki a helsinki világifjú­sági találkozóra. A havannai kikötőben ren­dezett nagygyűlésen Fídel Castro miniszterelnök is be­szédet mondott. Hálás sza­vakkal emlékezett meg a J szovjet mezőgazdasági szak- j emberek értékes munkájáról, I majd a kubai ifjúság ered­ményeit és fejlődését mél- I tatta. La Slrada kapitalista Egy óriási kéz hatalmas uj- jai gyufaszálként roppantják össze a pusztító fegyvereket: tankokat, repülőgépeket, bom­bákat, rakétákat. Méltóbb címlapot nem is lehetett vol­na tervezni John Bemal pro­fesszor brossúrájához. amely­nek címe egyetlen lakonikus, de tömörségében is sokat­mondó szó: Leszerelés. „Soha még az emberiség előtt nem nyíltak nagysze­rűbb távlatai a fejlődésnek, mint most, de soha akkora veszélyek se fenyegették a ha­ladó emberiséget— így ex­ponálja korunk rettenetes el­lentmondását Bemal proíesz- szor. Mindez már jelzi is, hogy kevésbé látható a vész nagysága, hogy nem elég egyetérteni a veszély elhárí­tásának szükségességével — ki kell munkálni az elhárítás módját és azután alkalmazni is kell azt a legnagyobb kö­vetkezetességgel. A cél tekin­tetében nem is igen van hi­ba: egyetlen nagyhatalom sem vonja kétségbe a leszerelés szükségességét. Szavakban még az Egyesül Államok is erre az álláspontra helyezke­dett, amikor a leszere’és alap­elveiről a Szovjetunióval kö­zösen -okmányt terjesztett az ENSZ elé, amelyet a világ- szervezet szentesített. De alig indultak meg Genf ben a tár­gyalások, nyomban kiderült, hogy az alapelvek alkalma­zását tekintve, tehát a ho­gyan kérdésben eltérők a nézetek. Nyolc héten keresz­tül folyt a diplomáciai csatá­rozás Genfben a tizennyolc- hatalmi értekezleten. És az eredmény? A világ megint gazdagabb lett egy tapaszta­lattal. Ismét bebizonyosodott, hogy a nyugati hatalmakat a tárgyalások csak abból a szempontból érdeklik, miként lehetne a zöld asztalnál kato­nai előnyhöz jutni a szocia­lizmussal szemben, ha már a haditechnikában örökre befel­legzett. a Nyugat fölényének. S amint abbeli szándékuk megvalósítása nehézségekbe ütközött, rögtön áttértek az időhúzásra. A világ eközben megint el­vesztegetett pár hónanot. el­fecsérelt néhány milliárdot, hogy az elpocsékolt szellemi javakról ne Is szóljunk. Hiva­talos genfi statisztikák sopán­kodnak azon, hogy évente 120 milliárd dollárt szórunk a szélbe, mikor pedig száz és százezrek éheznek, szen­vednek gyötrő betegségekben. De élelemre, gyógyszerekre, orv^s^a és kórházra nem jut, minden áldozat a Mars, a hadisten oltárára kerül. Pe­dig ha csak 10 százalékát le­hetne megmenteni ennek a 120 milliárdnak — ahogy azt annak idején N. Sz. Hruscsov javasolta, évente 10 asszuáni gátat és 10 buflai kombiná­tot lehetne építeni. Valóban aranykor vár az emberiség­re, ha képes legyűrni a po­koli vonzást, amely elragad pénzt, energiát, tehetséget, bizalmat és nyugalmat és a nukleáris katasztrófa örvé­nyébe sodorja földünket, ha hagyjuk. De van e mód rá, hogy megakadályozzuk a végzet beteljesedését? Mit tehet az emberiség? Tehet-e egyálta­lán valamit? Hiszen a fegy­verkezési hajsza megszünte­tésének feltételeit a diploma­táknak kell kidolgozniuk. A megegyezések és szerződések megkötése is az államférfiak és a politikumok dolga. És ha " Szovjetunió és a szocialista tábor a maga anyagi erejével nem képes a megegyezéshez hajlítani a nyugatiakat, ugyan mit tehetnek az egy­szer ű emberek? — így a kis- hitűek. Nos, ami a szocialis­ta tábor diplomáciáját illeti, az eddig is megtette a ma­gáét és megteszi ezután is. Nélküle már réges-régen el­öntötte volna földünket a nukleáris katasztrófa vízözö- ne. A milliók békeakaratának, a gigászi békemozgalomnak az a szerepe, hogy a lesze­reléstől húzódozó politikusok, akiket a szocialista diplomá­cia a semlegesek segítségével igyekszik sarokba szorítani, két tűz közé kerüljenek. Hogy az emberiség békevá­gya, erkölcsi kényszerítő erő­vé hasson, ez a feladata a moszkvai vüágértekezletnek, minden idők legimpozánsabb békedemonstrációjának. „A moszkvai kongresszus­nak az adja az igazi jelentő­ségét, hogy különböző nézetű és meggyőződésű emberek gyűlnek ott egybe, akiket egyazon törekvés hozott ősz- sze: ha törik, ha szakad, meg kell menteni a békét, a ma élő és az utánunk jövő nem­zedékek számára. A kong­resszus megértetheti az embe­rekkel, milyen nagy veszély fenyegeti őket. S minél job­ban megértik a nukleáris há­ború veszélyét, annál erőseb­bé válik a háború ellenes mozgalom, annál ha'ékonyab- ban szállhat síkra a békéért”. A Sun Reporter, a San Franciscó-i néger lap szer­kesztője mondta ezeket a sza­vakat, midőn a több mint száztagú amerikai delegáció­val megérkezett a szovjet fő­városba. A moszkvai kong­resszus kölcsönzi az erőt, a még nagyobb erőt a kéznek, hogy végül is összeroppathas- s* a halálthozó fegyvereket, miként Bernal könyvecské­jének címlaptervezője megál­modta. A P rar da megemlékezése a Kína ellen elkövetett japán agresszió évfordulójáról Macmillan: az az érzésem, m aguk be akarnak engem húz­ni Endrődi István rajza KiTt'nilliikai jegyzet Esemáiiyriús uim — megoidaílan probléma JÜDTUS ELSŐ HETE bő­éi kedett a nemzetközi po- i ika legizgalmasabb esemá- yeiben. Az öt világrész kö­zül talán csak Ausztrália nem szolgáltatott ezen a héten je­lentős eseményt. Ha röviden áttekintjük eze­ket, az első helyre Algéria kínálkozik. Algéria vissza­nyerte függetlenségét. A va­sárnapi népszavazás valósá- ncs elsöprő többséggel szava­zott Igennel a független Al­gériára. Jogos örömmel és büszkeséggel ünnepelte jú­lius 5-ét Algéria népe, a 132 évvel ezelőtt a francia im­perialisták által leigázott Al­géria nemzeti napját. Ko­rántsem Algéria függetlenné válása jelentőségének a le­becsülése, ha most azokra a jelenségekre mutatunk- rá, amelyek Algéria örömünne­pét zavarják. Ben Bella a hét végén nyilatkozatot tett köz­zé, amelyben állásfoglalását megindokolta és egyben le­szögezte, hogy az eviani egyezmény végrehajtásának alapvető kérdéseiben nincs el­lentét közötte és a Ben Khed- da miniszterelnök vezette mi­niszterek között. Ben Bella helyteleníti, hogy Ben Khed- da eltávolította helyéről a nemzeti felszabadító hadse­reg vezérkari főnökét és két helyettesét. Ben Bella azon a véleményen van, hogy a nemzeti felszabadító hadsereg vezérkara ellen foganatosí­tott intézkedések az egész nemzeti felszabadító hadse­reget érintik. A nemzeti fel­szabadító hadsereg viszont Algéria nemzeti függetlensé­gének legszilárdabb biztosíté­ka. Figyelembe véve. hogy az eviani egyezmény értelmé­ben a francia csapatok meg Algér; a területén állomásoz­nak. TTogy ugyanitt erős ka­tonai támaszpontok is van­nak ugyancsak francia ké­zen, és hogy az OAS nem szűnt meg, sőt — mint az orani véres csütörtök meg­mutatta — tovább provokál — Ben Bella érvelése na­gyon elgondolkoztató. A LEGFIRSSEBB HÍREK marokkói csapatok behatolá­sáról szólnak Algéria terüle­tére. Ez új elemet visz az al­gériai kérdésbe. Marokkó szaharai területi igénve kü­lön kérdés, de az igény be­jelentése és a bejelentést alátámasztó csapatmozdula­tok semmi esetre sem szol­gálják a fiatal Algériai Köz­társaság megerősödésének ügyét. Algéria tehát elnyerte a függetlenségét, de mindjárt belekerült a belső és nem­zetközi ellentétek sodrába. Miközben a francia imperia­lizmus még távolról sem ad­ta fel algériai reményeit. Ezen a héten egy másik lá­togatás kezdődött: Adenauer párizsi látogatása. A tanács­kozások érdemi része lénye­gében véget ért és Adenauer most vidéki körúton van, amely közös mourmeloni ka­tonai díszszemlével és a rneimsi székesegyházban vég­bemenő ünnepi mise közös nvegi-"1 látásával fog lezáród­ni. Adenauer és De Gaulle közös fegyverkezési tervekről tárgyalt, fegyvergyártásra is kiterjedő széles körű katonai együttműködésről Nyugat- Német ország és Franciaor­szág között. Az Adenauer és De Gaulle által szorgalma­zott nyugati politikai unió Adenauer értelme­zésében Nyugat-Németor­szágot van hivatva Európa élére állítani, De Gaulle ér­telmezésében pedi g Francia- országot. Gazdaságilag ez az unió Angliának a Közös Piac­ba való felvétele előtt a hat Közös Piac országra épülne, tehát Franciaországra, Nyu- gat-Németországra, Olaszor­szágra, Hollandiára, Belgium­ra és Luxemburgra. A két ravasz róka — De Gaulle és Adenauer — Anglia belépése előtt akarja az európai poli­tikai uniót nyélbe ütni. Az angol sajtó nem titkolja ér­zelmeit. Még érdekesebb azonban, hogy az Egyesült Államok is gyanakvással né­zi a két ravasz róka mester­kedéseit. Adenauer ugyanis De Gaulle hátán akar az atomfegyver birtokába jutni, De Gaulle viszont Adenauer hátán ülve akarja kivívni az atonmagyhatalmi poziciót. Eszerint a változások sze­rint De Gaulle hol Rosdnan- te, hol Don Quijote és épp­úgy Adenauer. Ez azonban csak a politikai vizualdtás szemszögéből nézve. Mert ezen túlmenően a két lovag nem Don Quijote, hanem új há bonis kombinációk boszor­kány-mestere. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK nem nagy örömét lelte az Adenauer De Gaulle talál­kozóban, mert mindegyikük pretenzióval van Amerika iránt. Az Egyesült Államok egyébként ezen a héten kő' világrész ügyeiben nem volt szerencsés. A Genfben újra összeült Laosszal foglalkozó 14 hatalmi értekezlet, a Laosszal kapcsolatos ameri­kai tervek kudarcát van hi­vatva megpecsételni. Ennyit Ázsiáról. Ami az amerikai kontinenst illeti. Kennedy el­nök a hét elején tért vissza Mexikóból, ahol Kuba kérdé­sében kifejezett veresége' szenvedett. A mexikói elnök és kormánya nem mutattak hajlandóságot i tcapnefly ál­tal követelt Kuba-ellen! megnyilatkozásra. A Pravda szambáéi száma Domogaokih és Karimov cik­két közli a Kína ellen meg­indított japán imperialista agresszió 25. évfordulójáról. Azokban a tragikus napok­ban — mutatnak rá a Prav­da cikkírói — a Kínai Kom­munista Párt volt az egyet­len reális erő, amely meg tudta szervezni a népi ellen­állást a japán agresszióval szemben. A kommunisták ál­tal létrehozott kínai vörös hadsereg, amelyet 8. nemzeti­forradalmi hadsereggé nevez­tek át, sok nagy csatában vett részt, amelyek az agrosszorok szétzúzásával végződtek. A kínai nép életének ab­ban a nehéz szakaszában, — folytatják — amikor a nyu­gati hatalmak elnéző maga­tartást tanúsítottak az agresz- szorral szemben, a Szovjet­unió határozottan Kína ol­dalára állt, erkölcsi támoga­tást és anyagi segítséget nyújtott neki. A cikk írói utalnak arra. hogy a Szovjetunió hadbalépé- se Japán ellen 1945 augusz­tusában dön*ő szerepet ját­szott a japán imperializmus szétzúzásában. „A japán mi- litarizmus elleni harcban meg­erősödött és megőrződött a szovjet és a kínai nép fegy- verbarátsáffa.” A népi Kínát — mondja a cikk — a megbonthatatlan barátság és testvériség szálai fűzik a Szovjetunióhoz, a szocialista tábor minden or­szágához. A szovjet—kínai barátsági, szövetségi és köl­csönös segélynyújtási szerző­dés megbízhatóan szavatolja a néni K’"na Hz+rmságát és a Távol-Kelet békéjét ' ség tagjai között van a nem­zetközi Ienin-békedíjas Ra- mesvari Nehru asszony is. BERLIN: Emil Wedel, a nyugatnéme' j békemozvalóm egvik vezetője 1 útban Moszkva felé Berlin­ben sajtónyilatkozatot adott. Közölte, hogy a kongresz- szuson 60 tagú küldöttség képviseli Nyugat-Németor- szág békeszerető erőit. Több nyugatnémet kongresszusi küldött azonban a hatóságok akadékoskodása miatt nem utazhatott el Moszkvába. Moszkva, (TASZSZ): Pierre Durand francia új­ságíró az Izvesztyija hasáb­jain megjegyzéseket fűz Ade­nauer nyugatnémet kancellár franciaországi látogatásához. Az újságíró megállapítja, hogv Adenauer franciaországi útja, mint ahogyan ez vár­ható is volt, olyan eredmé­nyekhez vezet, amelyek ellen­Űlabb éhséjjtiinfelés Brazíliában beszerelési hébe.v?|^nifrtn»*ress7Ur előkészületeinek hírei Moszkva, (MTI): Pénteken repülőgépen 25 Országból mintegy 200 küldött érkezett Moszkvába a lesze­relési és béke-világkon gresz- szusra. A Seremetyevói re­pülőtéren üdvözölték a szov­jet békemozgalom vezetői a kínai, a csehszlovák, a bol­gár, a francia, a belga, a nyu­gatnémet, valamint több la- tin-amérikai és közel-keleti küldöttséget. Pénteken érkeztek Moszk­vába India képviselői is. A több mint 120 tagú küldött­tétesek Franciaország és a európai béke érdekeivel. „Adenauernek végső soron úgy látszik, sikerült elérnie célját: De Gaulle támogatása - : nak megnyerését a messzeme­nő nyugatnémet tervekhez.” A bonni küldöttséghez kö­zelálló körökben hangsúlyoz­zák. hogy Adenauer De Gaul- le-lal hosszasan értekezett Nyugat-Németország és Fran­ciaország katonai együttmű­ködésének kérdéséről, „tekin­tettel a szovie1 fenyegetésre”. A »ans-skozäsokon felvetették a két ország katonai vezér­kara együttműködésének me1- ■zi'SnJffását és szóba kerii’t •’ 1* hoev a Bundeswehmek új támaszpontok?1'- juttassa­nak Franciaországban. Francia ú;«ág»'rn ^Henaner látogatásának katonai jellegéről ! tok visszavonulásukat, na gyobb tömegek kezdtek ösz- s «verődni a külváros terein. Erre a rendőrparancsnokság felkérte a katonai hatóságo­kait, hogy a csapatokat ve­zényelje vissza a külvárosba. Több kereskedő, a 'tűnt-'1 :s átterjedésétől tartva, Rio de ■oneiro má* kerületeiben bezárta üzletét. Rio de Janeiro, (MTI): Az AP a brazíliai rádió je­lentése alapján közli, hogy Rio de Janeiro Dugue de Caxias nevű külvárosában penteken újabb tüntetésre került sor és a tömegek élelmi­szerüzleteket rohantak meg. Alig kezdjék meg pénteken a csütörtök* '■’’nlmávai kivezényelt katonai alakula-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents