Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-08 / 158. szám
/í ISZ-szer vezetek az új kenyérért, gazdagabb szövetkezetekért A e idei nyárom sem kevesebb a munka a megye szántóföldjein, mint bármi kor az elmúlt esztendőben. Nézelődni, határjárásra indulni most nincs sok idő. A gabonatáblák szélén megállni, vagy beljebb lábalni a kalászt ringató életbe mégsem lehet bizakodás, több termést Ígérő vágyakozás nélkül. Hogy mennyi lesz, még nem tudható teljes bizonysággal. Ahol már mindent megkapott a föld — a több termés elérésére — még ott is hátra van a munka java, a növényápolás, az aratás, és előbbre is nézve a betakarítás. Mert ha csak a kalászos várná a gépeket, a kaszát, a sarlót, akkor még csak megjárná. De ott van a kukorica, burgonya stb... kapálása, a kertészetekben a sokféle vetemény, mely mind-mind munkáskézre vár. A KIS Z-szerveaetek első, és talán a legfontosabb feladata élsősegfteni a fiatalok faluban maradását, biztosítani, hogy a fiatal megtalálja helyét, számítását a faluban, a saját termelőszövetkezetében. Nem másról van itt szó, mint arról, hogy most, amikor kasza alá érik az árpa, a búza, a rozs, legyen elég fiatal a kaszára, a kévehányásra, és a cséplőgépek melletti asztagokra. Legyen elég fiatal munkáskéz arra, hogy ne maradjon kapálat- lan egyetlenegy négyszögöl kukoricaföld sem. Azoknak a fiataloknak, akiknek eddig is a napról- napra adódó munka parancsolt, legyen erejük arra is, hogy munkára hívják fiatal társaikat. Termelőszövetkezeteink többségében rendben, időben haladnak a munkák. Helyeként azonban kevés a munkáskéz, s főleg kevés az ereje teljében lévő fiatal. A falusi KlSZ-szervezetek- nek — főleg Tsz KlSS-szer- veezteinknek — elsőrendű kötelessége, hogy segítségére legyen a termelőszövetkezetek vezetőségének, tagságának abban, hogy minden munkát időben el tudjanak végezni. Fiataljaink — ha kell — dolgozzanak az ünnepnapokon is. A KlSZ-szer- vezetek a termelőszövetkezetek vezetőségével együttműködve igyekezzenek elérni, hogy minden munkaképes fiatal részt vegyen a közös munkában. A KlSZ-szerve- zetek feladata, ellenőrizni, és segíteni az ifjúsági brigádot, munkacsapatot, általában a fiatalok munkáját. Ebben az időszakban a KISZ-szervezetek erejét az mutatja, hogy mit tudnak tenni saját termelőszövetkezetükben a szükséges munkaerő biztosításáért, a fiatal családtagoknak a közös munkába való bevonásáért. IT gyszerü, és mégis nagyon fontos feladatai vannak a falusi KlSZ-szer- vereteknek. El kell émiök, hogy késedelem és szemveszteség nélkül kerüljön a gépbe minden kereszt, gabona Ne verje fel a gaz a répatáblákat, ne vesszen kárba a megtermett, a lekaszált petrencékbe rakott rétisaéna, lucerna. De minden esetben legyen figyelmük arra, hogy miben segíthetnek legtöbbet ebben az időszakban. Havacs József. Diák eladók az Állami Áruházban Hammel József felv. Beszélgetés tárgya: a lakóház Először harcoló tisztként, most tanárként — Másodszor jár Magyarországon Ivan Pavlovics Szvjatogor Á nyíregyházi Kossuth gimnázium elhagyott folyosóit és termeit felnőtt tanulók — általános iskolgi orosz szakos tanárok — népesítették be a héten. Két hétig 39 borsodi és 30 szabolcsi tanár bővíti itt orosz nyelvi ismereteit. Az egyik teremben Ivan Pavlovics Szvjatogor vezetésével egészen kötetlennek tűnő módon társalognak. Természetesen oroszul. Öra után előbb szabadkozik, hogy a hallgatók bővebben tudnak beszélni a tanfolyamról, de aztán szívesen beszél, magáról is. A kalugai pedagógiai főiskolán tanít nyelvészetet. Ismeri a cseh, a lengyel, a német nyelvet, tanulmányozza a bolgár irodalmat, újabban kínai nyelvet is tanul. Egyébként nem először járt már Magyarországon. Csak az az első egészen más volt... Mint a szovjet hadsereg tisztje ismerte meg Debrecent* Szegedet, Budapestet, Székesfehérvárt, Pápát, „i tak dal- se”, fejezi be a felsorolást. Bent a városokban azonban nem járt, éppen csak átvonultak, mentek tovább. — Németország felé. Az Álba Regia című filmünket is látta, de ő akkor is kint volt a Velencei tó környékén, amikor a filmnek a története valóságban játszódott. „Nem tudom“-ból barátság Most már természetesen minden más. Akkor nem szerzett közelebbi ismerőst, most már meg is hívta magához egy pesti család. FJég érdekes módon ismerkedtek meg. Egy pesti utcán járt, amikor hirtelen megállt mellette egy személygépkocsi és a vezetője érdeklődni kezdett tőle — valószínűleg valamelyik utca felől — de g csak annyit tudott válaszolni, hogy „nem tudom”. — De azóta már sokat tanult magyarul is — szól közbe Szepesi Lász- lóné a diósgyőri XXII. számú általános iskola tanára és a professzor már szedi is elő a bizonyítékokat, felírt szavakat, a tud és kér ige ragozást mutatja. Nagyon udvarias, kedves ember, mondják. „Még csak véletlenül sem mosolyogná el magát soha, amikor valamit nem egészen úgy mondunk, ahogyar kellene”. A professzor pedig tanítványait dicséri: — Milyen a kiejtésük? — Nagyon jól fejezik íd magukat, jó a beszédkészségük. Meggyőződésem, hogy valamennyien jó pedagógusok. Órájára néz, indulnia kell a következő órára. Búcsúzásul mondja: „Igyekeznünk kell vissza, mert még eléggé hiányosan vannak a szobáink bebútorozva” (ugyanis a lakóház volt az előadás és beszélgetés tárgya). GB. A megyei tanácson hallottam: Nyírmadán jubilál az orvos. Gondoltam egyszerű éiet. Harminc év a homokon. Fehér falak, röntgen, műszerszekrény, vizsgálóasztal, fogászati berendezés, két szék. Minden fehér. A szikár orvos haja is Célig, csak az arca napszítta barna. — Biztos nem voft köny- nyű. Falun és ugyanitt harminc évig. — Nem is volt túlságosan nehéz. Pedig elhiheti, hogy más volt 1932-ben... Mosolyog és már nem érzem ideglennek. Mondja, hogy apja, a kilencgyerekes nagydobosi néptanító hogy engedte útnak 1923-ban. — Itt van fiam tízezer korona, eredj vele Debrecenbe és élj belőle egy évig! Megvette a könyveket, kétezer maradt. Dolgozott, tanított, s hozzájutott egy szegényes ösztöndíjhoz. Az egyetem utáni munkahely a nyíregyházi kórház. Munka csak a kosztért, meg egy szűk lyukért, amibe alig fértek ketten. Pedig a társa is sovány volt. — Fizetett állást csak négy év után kaptam. Addig néhány fehérneműt, meg amit löktek. Jó volna, ha hallanák a fiatal orvosok... — Mire végigjártam az osztályokat, egyedül lakhattam a „lyukban”. Alorvosnak neveztek ki. És a kinevezési papírhoz a sebészeten egyedül kaptam kilencven beteget A lánya most végzett egy éve. Orvos a debreceni vérellátó központban. Jó a munkája, szép a fizetése. — Kétszer végeztem el én is az egyetemet, másodszor a lányommal. Sokat tanultunk együtt itthon. — Melyik volt a jobb iskola? — Nagyon nehéz lenne megmondani. Kopott szakadozott fekete fedelű könyvre mutat A lapok szélei sárgák, ötvenkét éve kezdte írni az akkori körorvos, Lengyel doktor. — Régi emlék. Már nem kellene vezetni, de én... én nem bírom abbahagyni. Ez az életem... Gyorsan megkeresi: 1932. Első éve a faluban. Ebben az évben hetvenöt ember halt meg Nyírmadán. És szinte minden második csecsemő. Sok a mbhkában az évek száma alatt a „kettő, három, négy”. A halál oka: cserve vész születés, tüdőgyulladás, tbc, malária, tífusz és nem ritkán — vérbaj. Dr. Pávay György szerepe volt lapozgatni ebben az irtóztak) jegyzőkönyvben. — Megkaptam a falu felét, a cselédséget, a cigányságot, ahol dolgozhattam. Akkoriban száz kilométeren belül csak Nyíregyházán és Balkányban volt egészségház. A fiatal orvos megkezdte az akciót, járuljon hozzá a község a helyi zöld- kereszt felállításához. Két évig ment a gyűjtés. A fillérekből házat bérelt, berendezést vett és harminchatban már lehetett toborozni a vizsgálatra az embereket. Senki se akart először menni. „Minek az... engem nézzen a fiatal orvos”? Ez is milyen régen volt. Egy gyerekmérleg, aztán késő éjszakáig nyúló tanácsadás. Se pénz, se orvosság, se mentő. Műtét a tanyákon mécsvilág mellett, egyszerű műszerekkel. Az asztalán megpillantok egy gyógyszeresdobozt. Észreveszi. — Na látja, itt van ez te. Penicillin. Fiatal kollegám a cselédség helyett már ezt találta itt. Megkérem, nézzük meg újra a jegyzőkönyvet Az 1959-ben elhunytak száma 39, egy év múlva, 25, tavaly 25. Köztük három csecsemő. A község lakossága 1932-től kétszeresére nőtt. És Nyírmadán nyolcszáz a cigány. Egy és tíz év között nem halt meg gyermek — harminc év alatt sem. Az életkor kitolódott hatvan, hetven évre. — Nem lenne kényelmesebb városban? 58 esztendőt már legyűr az idő... — Hívtak, nem te egyszer. A feleségem szeretné. Nyu- godtabban élhetnénk, talán többször mehetnénk színházba, moziba. De ittmaradunk. Most möljek el, amikor kevesebb lett a dolgom? Mikor úgy megy minden — ahogy szokták mondani, — mint a karikacsapás? Szülési problémánk már nincs. Olyan nagy dolog, amit az orvosnak egyedül kell megoldani, alig akad. Az ember beküldi a beteget az intézetbe, ő megérti, s van is hova mennie. ál Az arca, fiatalos moadtóa- tai, játékosan fürkésző, tiszta tekintete egy prBanatra Ladányi Ferenc, a művész vonásait keltik bennem. Kedves asszonya máinál hoz be, szörpöt csinál, aBtán két kávét. Délután három óra, az egészségházban kezdődik a rendelés. — Az egészségházat —«zó! a doktor úr az utcán — olyanná kell tenni, hogy a szülő tisztán, szépen lépjen be. Meg az egész falat. Mikor idejöttem Vaja, Rofeod orvosa is voltam. Vajén csúnya cigánytelep volt. Ma tisztességes foglalkozások, szép lakásaik varrnak. Nagyon igaza van, egyszer el kell kezdeni. Az egészségházban nyolc asszony vár, valóban ragyog minden. A doktor hozzámhajoh — öt éve még ötvenen jöttek egyszerre tanácsadásra, vizsgálatra. Most beosztottuk Tervszerűen, komolyabban foglalkozhatunk így egy-egy beteggel. Három kislányt hoznak a szülök. Megfázás, oltás utáni láz, 'gyomorrontás. Pávay játszik velük, miközben vizsgál. — Nézze meg ezeket a gyerekeket, néztek így ki a földbirtokosoké? Hófehér és rózsaszín alsóneműk, lakkcipő, fehérítés piros szandál. Vajon hogy nézhettek ki a szüleik harminc esztendeje? — Jó lenne most néhánv fénykép arról, ami volt. Csakhogy ez akkoriban nem volt fotótéma. Kívül a rendelőn gömfeakác- sor díszíti a falut. Betonjárdát építenek több, mint egy kilométeren. Űj, egészséges vizű fúrottkutak, egyenes, pormentes utcák, tiszte hajlékok, ápolt kertek. Az orvosi munka tűkre, bizonyítványa egvtől-egyig. FeiäH, az ablakhoz lép, kinéz. — Most éttermet akarunk a füstös kocsma helyett, telket, lakást adunk a cigányoknak. A legkevesebb lehet, munkájában felírni a receptet, vizsgálatokkal letudni a „hivatalos időt”. — Aki csak ez* esámáJja. nem lehet orvos, nem lehet FALUSI orvos. Ez a tanulság^ sünit három évtized távlatából átnyújt. Kopka János AZi UNIVERZÁLIS ERBER — Szatirikus monológ — Nyíregyháza, Benczúr tér.---r f>R\ _ Halló, itt az Egyesült kocsiszámra? Hát csak hozoBekanyalgyüjtő Vállalat jó- gassák is. Tudja, az igazat rási központja. Igen. Breke bevallva, nem is olyan nagy Elemér igazgató beszél. Ma- baj, ha túlszaladjuk egy ki- ga az, Sumák kartárs? Mit csit. A központ örül neki. óhajt? MiéH hívott fel? Jelentem is mindjárt. Meny- Mondja gyorsan, nem érünk nyíre állunk? Százhúsz? No rá a fecsegésre. Mi van a ez derék... Kitüntetést? Áttérővel? Hogy túlteljesítették? ra ne számítsanak, egyelőre._ Maga szerencsétlen, hát nem Mit, hogy én érdemiek ki- megmondtam, hogy a tervet tüntetést? Hehehe... Na ne nem szabad túlteljesíteni, izéljen, habár sose lehet tnd- csak éppen hogy meglegyen ni, ha ilyen jól állunk a terv- a 100 százalék! Nem érti? vél. No, a viszonthallásra, _ Mit mond, hogy nincs to- — Halló, Mancika, kapcsolvább? Decemberben nem le- ja a járási pártbizottságot és hét békanyálat gyűjteni? Biz- hívja meg a megyei közpon- za csak rám, ha én azt mon- tunkat is. dóm: lesz tervteljesítés, ar- — Halló, Kohári elvtárs? ra mérget vehet. Majd tar- itt Breke Elemér beszél. Nagy talékolunk, érti? Mit gondol, újság van, kedves titkár elvmiért rendeltem azt a négy- társ, ne haragudjon, hogy za- venezer uborkásüveget? varom, de úgy gondoltam a — Na, végre! Szörnyű ne- nemzetgazdasági szempontok héz feje van. Még szeren- is azt teszik szükségessé, hogy cse, hogy az igazgatójuk ma- mielőbb közöljem miszerint... guk helyett is gondolkozik... Hogyne kérem, csak a lénye— Halló, beszélünk kérem! get, elvégre az idő pénz... — Mit mond, hogy bevált a Szóval a tervünk túlteljesíté- körlevél, amit fogalmaztam? sét vagyok bátor bejelenteni, Na látja! Folyton, sírtak, hogy (nyomatékkai) százhúsz száza- igy, meg úgy nem halad a lékot értünk el kemény és békanyál-begyűjtés, erre Bre- megfeszített munka árán... ke Elemér kiad egy körle- — Hogyan? Hoogyne, tervelet és... mészetesen, tanulmányoztuk, — Hehehe, csak ne dicsér- sőt elemeztük, titkár elvtárs. jen a szemembe Sumák kar- .4 munkastílusról szóló részt társ, tudja, hogy nem szere- is (kicsit lehangoltabban) tem az ilyesmit. egem, arról is volt szó. — Hordták n békanyálat — Art tetszik mondani. hogy akadnak ilyenek helyi viszonylatban is? Lehetséges kérem, én ugyebár csak egyszerű kis vállalatvezető vagyok, nem tudhatom, de nálunk az ilyesmi az ki van zárva, nálunk a bírálat... — Egén, majd legközelebb. .. Szabadság, tiszteletem. — Halló, Mancika, miért nem hozza már a megyét?... — Halló, megyei központ? (mézédesre változott hangon). Keszeg kartárs? Mennyire örülök! Itt Breke a járástól, örömhírem van Keszeg kar- társ, a tervteljesitésröl. Mondhatom?... — Hogy-hogy felesleges? Nem értem. Teljesen felesleges?... — Mit mond, megszűnik a vállalat? Nem, ez teljesen lehetetlen. A vállalat, ez a nagyszerű jövőjű vállalat megszűnik, te jóisten! De miért, könyörgök, miért? (síró hangon). Amikor már olyan szép kilátásaink voltak, olyan szép perspektíva előtt álltunk. Fellendülőben volt a békanyáltermelés és begyűjtés, 120 százalékra teljesítettük a tervet kérem! És mi lesz a szakemberekkel? — Hogy nekem milyen szakképzettségem van? Krumplivirág üzletem volt a Nefelejcs utcában Hát nem kár szélnek ereszteni égért kiváló kádereket? És mit csináljunk a sok drága békanyállal? Eresszűk le a Tiszán? Borzalmas kérem. Én ebbe nem nyugszom bele, tudja ezt a Tervhivatal elnöke, tudja ezt a miniszter?... — Halló, Manci kisasz- szony, Mancika kérem, hozzon egy pohár vizet, nagyon kiszáradt a torkom. A Mancika már elment? Dehát ki beszél ott? Maga az Berta bácsi, még mindig odakint vár? No mondja csak öreg fiú, hogy mit akar?... — Ki szeretne lépni a vállalattól. .. Persze a haltenyészet az jobban ízlik magának, meg ott nagyobb a jövedelem is, mi, he? Nagy huncut maga. Izé a haltenyészet Mondja csak tatám, akarom mondani Berta bácsi egy jó szakembert, egy olyan igazi príma, univerzális szakembert, aki mindenhez ért, nem vennének még fel oda?... — Vesznek fel? Nagyszerű! Van egy közeli ismerősöm, aki elmenne. Príma ember, egy zseni, az isten is tűzetésre teremtette... — Vagy úgy, szóval halörnek. Hát izé, várjon csak... Szóval elmenne. Mi mindent megtanul az ember, ha sokáig él. Egy ilyen univerzális ember. F. Tóth Pá* 1962. jólios < A nyírmadai orvos tanulsága 3
