Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-26 / 173. szám

A naptár július végét mu­tatja. Az üdülési szezon kel­lős' közepén vagyunk, s vall­juk meg, mindannyian szí­vesen vesszük ká szabadsá­gunkat ezekben a hetekben. Körtelefont intéztünk: ki, hogyan tölti a szabadságát. AZ ÜDÜLÉSI FELELŐS HE­LYETTESE: Hajóval Pozsonyba Elsőnek a Szakszervezetek Megyei Tanácsának üdülési felelősével akartunk beszél­ni. Nem sikerült... Üdülni volt! Helyettese, Demcsák Mik­lós jelentkezett. — Feleségemmel megyek egyhetes hajóútra, Pozsonyba. Kicsit nehezen válunk meg Nyíregyházától, hiszen három és féléves kislányunkat, Ildi­kót, nem vihetjük magunk­kal. — A kislány „enge­délyezte” az utazást? — Kijelentette, ha hozunk neki egy szép mackót, „hoz­zájárul” és a keresztmami felügyelete alatt türelmesen várakozik ránk. AZ ELADÓ: Szép volt Sopronban Következőnek a Csemege Áruházban érdeklődtünk, ahol Tasst Béláné eladó vette fel a kagylót. — Több, mint tíz napot töl­töttem Sopron—Löverek-en. Június második felében vol­tam ott, s nagyszerű időt kaptam. Nagyon szép környe­zetben, kellemesen üdültem. Felfrissülve, kipihenve érkez­tem haza. A MOTORVEZETÖ: Családi látogatás — Én már közbejött. aka­dályok miatt megbontottam a szabadságomat — mondta Szentpéteri Sándor, a kis­vasút motorvezetője. — S kellemes, vagy kelle­metlen akadály miatt? — Kimondottan kellemes volt ez a kényszer, hiszen a lányom az egyetem elvégzése után férjhez ment. Az eskü­vőre vettem ki tíz napot. — A még bentlévő szabad­ságomat így családlátogatásra szentelem. Feleségemmel együtt Miskolcra utazunk, az ifjú párhoz megyünk látoga­tóba. A MŰVEZETŐ: Jutalmul Lipcsében — Úgy hallottuk, Lipcsében volt jutalomúton? — kérdez­tük Heckmann Lászlótól, a Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat művezetőjétől. — Igen, a vállalat küldött ká egy hétre a mezőgazdasá­gi kiállításra. Sok szépet lát­tunk, de én legtöbb időt a mezőgazdasági gépeknek szen­teltem. — Ezenkívül van még sza­badsága? — Már nincs, ugyanis egy hét tanulmányi szabadságon voltam, két hétig pedig fe­leségemmel együtt Siófokon. A METEOROLÓGUS: Esernyőt viszek Üdülők, kirándulók között igen sok szó esik — és jog­gal— az időjárásról. Megkér­deztük tehát a szakembert, Bessenyei János meteoroló­gust is, hol tölti szabadsá­gát és hogyan készül rá? — A Balatonhoz és Buda­pestre utazorií majd, s a pihenés mellett benézek majd a meteorológiai kutató állo­másokra is. Összekötöm a hasznost a kellemessel. — Milyen időt vár? — őszintén megmondom, hogy teljes felszerelést viszek magammal: nyári és meleg ruhákat egyaránt S az eser­nyőmet okvetlen elviszem. —- Mit tud ajánlani az üdü­lésre utazóknak? — A napfolt-tevékenységek miatt szinte kiszámíthatatlan az időjárás. Ezért különösen akik augusztus közepéig men­nek üdülni, egyaránt számít­sanak hideg és meleg időre. Bézí László VÁDLOTT: A MÚLT ÉSIK NEVEZETUEK A rokoni, testvéri házasságok utódai mi wn 1961 tavasza: vízválasztó FALVA ----------­Tiszamogyorós Sutler ogronómus nótát kap — Anciii.., Ancika! Pár pillanat és az alkalmi titkárnő a szobában terem. Diákköpeny, papucscipő van rajta, rdvidrenyirt hajában a mostani sláger: sárga hajráf, — Tessék parancsolni, Vali- ka „néni’’. Nehéz követni a gyors uta­sítást: ezt a számlát Varehá- hoz, emezt Mudrinak, a har­madikat a TMK-ba kell el­vinni. „Igenis”. Perdül, for­dul: szellőtermetével kilibben az ajtón. Valika, a nyíregy­házi VAGÉp igazi titkárnő­je mosolyog: „Andnak sza­bad nénizni, még általánosba jár”. De látnám csak, mi­lyen ügyes az ő kis minde­nesük, a „hatórás” Kurucz Annuska. — Július eleje óta vagyok itt. Fontosabb, sürgős leve­leket hordok ki a városba, üzenet az üzemrészekbe, az­tán. . (Kíváncsian r&mnéz.) —1 Azután? — Nahát, rossz a bácsi me­móriája. Nem ismeri meg a hangomat? Gyakran én ke­zelem a telefonközpontot. Ne­héz? Játék az egész: ha ki- gyúl a kis piros lámpa. .. Elmagyarázza a bonyolult központ működési elvét, majd a fénymásolás fortélyát. Mert a technikusok és mérnökök erre is megtanították. — Mennyi a fizetésed? Előbb szégyenlősen, majd \ rosszalóan néz rám: mintha csak azt mondaná, nahát, I milyen anyagias vagyok. ! Üjabb kérdés, látja nincs ki­térés. — Talán négy, vagy ötszáz ' forint. De az egészben az a legjobb, hogy a szünidőben is sok hasznosat tanulok. — Mit vesz a keresetéből? — Könyveket, füzeteket, írószereket, Legalább erre sem kell a szüleimtől kérni. És, ha telik., (kiesi szünet után) ... egy olyan nagylá­nyos alsószoknyát. Jövőre lesz 14 éves, (a. s." Tiszamogyorós. A fény és az árnyék faluja. De már si­keresen viaskodik a múlttal a jövő. A letűnt kor nyo­mort hagyott örökbe. S mint a korom, úgy nehezedik ma is az emberek gondolkodá­sára. A földmezsgyéket egy­be szántották. Az eszmeiek­nek azonban mély a gyöke­rük. Ezeket kigyomlálni nem lesz könnyű. Előnév: az abc — Nem — vélekedik Bak- sán Miklós tanácselnök. — A statisztika felfedi a múltat — magyarázza. — Szomorú sor­sokat rejt. A falu 72 száza­léka Esik nevezetű. S közü­lük csak András névre leg­alább 17-en hallgatnak. Akad olyan is, amelyiknek a fele­sége is Esik. Az ábc betűi szerint előneveket kaptak. így tudjuk megkülönböztetni őket. Huszonhét százalék Fodor és Varga nevezetű, És csak egy százalék az egyéb. A testvéri, rokoni házassá­gok okozták. Az ok pedig a föld. Ha maroknyi volt is, maradjon csak együtt. Kár­hozatra ítéltetett, aki a fa­Szakkör nevelte művésszé Vasárnap 11 óra a nyír­egyházi József Attila Műve­lődési Ház balett-terméből kiállítási csarnokká átalakí­tott helyiségében, a képző- művészeti szakkör kiállítá­sán. A beszéd tárgya né­hány kiállítási alkotás és szerzőjük, Gergely Sándor. Berecz András festőművész, a szakkör vezetője alig ér­kezik néhány dicsérő szót mondani róla, mintha hívás­ra jönne, sugárzó arccal be­lép a „művész”. Szinte az üdvözlést is megelőzve érdeklődik a mester a tanítványtól: „Nos, sikerült a felvételid, kaptál már értesítést?” Sándor ra­gyog a boldogságtól, felvet­ték. A mester legalább olyan boldognak látszik: új­ra egy kedves tanítvány pályája ívelhet felfelé. Gergely Sándor pályája pedig nem egészen ebbe az Irányba Indult. Az általá­nos iskola elvégzése után, bár képzőművészeti gimná­ziumba vágyott, szüleinek engedve, dohányipari tech­nikumot végzett. Éspedig olyan eredménnyel, hogy utána ösztöndíjasként a Szovjetunióba akarták kül­deni, hogy tanuljon do­hányipari mérnöknek. Ezt azonban már nem vállalta. A nyíregyházi Dohánygyár­ba ment dolgozni és közben a szakkörbe járt tanulni, rajzolni és festeni. Nem volt itt sem rossz tanuló. Ezt bizonyítja az is, hogy 350 jelentkező közül a me­gyéből egyedül ő került a szerencsés ötven közé, aki­ket felvettek. Hogy miért az Iparmű­vészeti Főiskolára? Gyakor­latibb célt szolgál, de azért az ecsethez sem lesz hűtlen. —gál— lun kívül nősült. — Ma is érezni hatását — mondja Varga Zoltán, az Egyakarat Tsz elnökképzőt végzett párt ti fkára. — Itt van a kis P. K., aki 13 esz­tendős. Ez évben végezte csak el az általános iskola máso­dik osztályát. — Különösen az 1020—35-ös évek között született sok ilyen gyerek — szolgál újabb, gondolkodásra késztető ada­tokkal a tanácselnök, — Ezek felnőttek. Életük keser­ves. Államunk munkaképte­lenségi járadékkal segíti őket. Évente csaknem 70 000 forintot fizetünk ki részükre. Ellenállás: önmaguk rovására Sokágú a rokoni kapcsolat. És a régi rangot is sokan tartják. Templomban az első padsorokban ma is az Ésikek ülnek. A másik oldalon pe­dig a Fodorok. A második sor a Vargáké. Báró Ferenc helye viszont most is ott van, ahol évekkel ezelőtt. Leghá­tul. Pedig ma már egyetlen rangsorolás az igazságos: munka szerint. Ezért folyt a csatározás két éven keresztül. Nem volt könnyű. Hisz jó­formán egy családból kerül­tek ki a tsz összes vezetői. — Egyetlen ember makacs­sága képes volt megbénítani a szövetkezetben az életet — kapcsolódik a beszélgetésbe Sutler elvtárs, aki egy éve került a tsz-hez agronómus- nak. — Mindent elnéztek egy­másnak — vélekedik. — Rendre voltak lopások. Ezek és a hanyag munkák miatt két éve 950 000 forinttal let­tek szegényebbek. De egysze­rűen lehetetlen volt bárkit is fegyelmileg felelősségre von­ni. Ha büntetni akartunk, kivonultak az emberek a te­remből. Arra nem gondoltak, hogy maguknak ártanak. Az új ember harcai Tavaly tavasz volt a vízvá­lasztó. Űj vezetőség került az Egyakarat élére. Esik Dá­niel elnök mellé a szorgal­mas, az emberek nyelvén ér­tő agronómus állt. Suller elvtárs. ö vállalta a nehézsé­geket. Idővel mindenkit a megfelelő helyre állítottak. Alkalmazták a premizálást Mindenkit a munkája szerint értékelnek. Teljesíti hivatá­sát a fegyelmi bizottság. Ed­dig 13 ügyben mondtak „Íté­letet”. A hibát vétőket meg­büntetik. — A rendcsinálás első er- jesztője Suller elvtárg volt — vélekedik a párttitkár. — Pe­dig ugyancsak nehéz volt a dolga. Sokat tűrt Kezdetben szóba sem álltak vele. Sér­tegették az emberek. De a szilárdjellemű ember győzött. Pedig nem nézte él a hibákat, A munka helyett alvó kocsisoktól elvitte a ló­szerszámokat, Minden ember­rel megérti magát. Szeretik a süketnémák. Már tekinte­téből tudja I. Varga I. és A. testvérek, hogy mit akar. — Zárszámadáskor már nó­tát küldtek neki — büszkél­kedik Baksán. — Nem a sem­miért. Hisz egy munkaegység­re 28,80 forintot kaptak a ta­gok. Tisztuló határ, tisztuló felek Ez az esztendő még töb­bet ígér. A tervben 31,09 fo­rint szerepel, de nem adnák oda a munkaegységüket 40 forintért sem. Tiszta a mo­gyorósi határ. Hízók gömbö­lyűdnek, marhák híznak a* ólakban, istállókban. Jó ex- portanyag. Egymillió 320 000 forinttal növelik a közös kasszát. Üjburgonyából csak­nem 100 000 forint ütötte markukat. Szorgalmasan dol­goznak. Nincs zsörtölődés. Győzött az akarat. Az elége­dettség pedig még jobb mun­kára ösztönzi a szorgalmas mogyorósiakat. Halványulóban az árnyék az emberek fejében is. A szellemi gúzs bomlik. Ková­sza a pártszervezet. Egészsé­ges közösségi élet alakul. Előadások alkalmával zsúfo­lásig telik a terem. Tanácso­kat ad az orvos. Segít Papp Mária védőnő, aki járja a fa­lut, a kismamákat. Film pe­reg a néző előtt a szerelem­ről, a tiszta házasságról, egész- ségügyi problémákról. Kultu­rálódnak, tv-t néznek. Ha­sonló problémákról tárgyal a taggyűlés, tanácsülés vitatja, pártnapokon beszélnek róla. Koptatják a múlt örökségét. — Üj falu születik. Arcát közösen formálják az embe­rek — mondja derű* arccal a tanácselnök, — Kit évvel ezelőtt volt as utolsó rokoni házasság — mondja, — Re­méljük, az utolsó. Ez évben még nem volt lakodalom Ti- saamogyoróson. — De lesz — szól közbe a párttitkár, s mosolyog. Lagzlra készülnek —- Nemrégiben született egy határozat — veszi át a beszéd fonalát Suller, — Nem volt könnyű, de elfogadták. Ügy döntött a tagság, — folytatja — hogy a legközelebbi lako­dalom eszem-iszomját az Egyakart állja, A menyasz- 5zony konyhabútort, a vőle­gény pedig egy kétéves üszőt <ap ajándékba. Csak egy á ri kötés: ne legyenek közeli rokonok Erre a lagzira már készül a falu. Hisz tudják, kik jár­nak jegyben. Farkas Kálmán LONDONRÓL NYÍREGYHÁZI SZEMMEL A Tower—Bridge a legalacsonyabb híd a Themze fo­lyón. London legismertebb hídja 1886—1894-ben épült. Al­só ívelt része hajók érkezésekor hydraulikusan szétnyílik. Szabolcsi ember a tízmilliós Londonban nem mindennapos vendég. A Tower Bridge, a Hyde-park, a Themze, a Pic­cadilly Circus panorámáját megcsodálni nagy élmény. Es a híres londoni köd... — A köd már eltűnt... -— jegyzi meg a londoni útról nemrég visszatért Kerepesi Ferenc nyíregyházi .építész- mérnök. — Az első, ami fel­tűnik, hogy nem látja az em­ber a sokat emlegetett londoni ködöt. Legalábbis ilyenkor nyáron nem! Londoni rokonok meghívá­sára utazott Angliába a Kere­pesi család. Két hetet töltöt­tek az óriás-városban. A na­pokban érkeztek haza Fris­sek még az élmények. Ostende belga kikötőváros­ban ültek hajóra. A vonatok valósággal befutnak a hajók­ba. Három és fél órás csöndes hajóút és feltűntek Dower fe­hér sziklái Este 8-kor érkez­tek a londoni Viktória pálya­udvarra. — Mit mondhatnék a lon­doni városképről! Másnak képzeltem. Hallatlan zsúfolt­ság. forgalom. Ami az épüle­teket illeti: az unalomig egy­hangúak, egyformák maguk az Utcák is. Láttam ugyan mes­terségesén „hajlított” utcákat, de nem sok változatosságot je­lentenek. Az épületek külső kiképzése legtöbbször nyers tégla. Nem színesek, nem vál­tozatosak. Londont a legtöbb külföl­di „magas” városnak hiszi: — Egyáltalán nem magas. A házak átlag 4—5 emeletesek. Néhány helyen látni modern, 25—30 emeletes üvegpalotákat. Kevesen tudják, hogy ma­gyar mérnök: Palóczy László nyerte el a Nagy-London sza­bályozására kiírt palyazatct 1912-ben. Ugyanez a Palóczy László készítette Nyíregyháza szabályozási tervét is. — Nagyon meglepő, hogy a világ egyik leghatalmasabb városának ma nincs egységes rendezési terve. Ez nagyon meglátszik... Kerepesi Ferenc megfordult a Goldfinger magáncég terve­ző irodájában is. Csere ala­pon, négy magyar tervező­mérnök dolgozik' a cégnél. Fgy évre jöttek ki Londonba. — Szép munkái vannak a cégnek, de hihetetlenül nehéz elfogadtatniuk egy-egy terv­rajzot. Sokat terveznek a fióknak. Alkalmanként meg­hirdetnek pályázatokat, de legtöbbje meghívásos, Csák ki­jelölt építészek vehetnek részt rajta. A tervezőiroda zsúfolt, a világítás rossz... London megmutatta sok ar- -> ■/•ufóit utcákat, a Pic­cadilly Circus-t — a londoni Köröndöt — gépkocsik száz­ezreit, a Themze folyót, a rajta a legalacsonyabb, szétnyíló hi­dat, a Tower Bridee-t, a Them- re alatt futó földalattit.. A VT-t-ionnl Képtárat, a Britisch Múzeumot, — az emberi kni- túra kincseivel. A híres Al­bert Hall-t, s a mind népsze- -űbb Royal Fesztivál Hall-t, ahol — meghökkentő hatás­vadászatból — pezsgőé üveg, pisztoly • durranása érzékelteti a polka pattogó ütemét. A rengeteg angol parkot, ahol nincsenek virágok, csak ár­nyas fák és a fűre lépni sza­bad, sőt 6 pfennigért bárki nyugágyat is kaphat. Megmutatta fényes és ár­nyékos arcát. — Minden utazással gazda­godik az ember... — fejezi bé élményeinek felsorolását a megvei tervezőimé^ főmérnö­ke. A zeneszerző hangulatok, élmények, színek milliárdjai- hél komponálta dallamait. Az ánfténz is alkot. Talán a Nvir- =t*vhánáo emelkedő házakon iá felfede/hetiük majd a lon­doni utazás nyomait, Páll Géza London legforgalmasabb közlekedési pontja öt utca ta­lálkozása: r Piccadilly Circus (Körtér). 3Ci k&i tű!ti a izabadiáqát a 13 éves „titkárnő“ 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents