Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

Mint ismeretes, 1962. július 18-an Peruban a hadsereg átvette a hatalmat és kato­nai junta létesült. Etz alka­lomból rövid áttekintést adunk az 1,3 millió négyzet­kilométer nagyságú és 10,3 millió lakosú dél-amerikai köztársaság gazdasági életé­ről Peru világgazdasági jelen­tőségű bányászattal rendelke­ző, fejletlen mezőgazdasági ország. A perui exportban 47 százalékkal részesedő bányá­szat. közpofítjai az ország te­rületén észak—déli irányban végighúzódó Andok láncai kö­zött fekvő felföldön, a Sier- rán találhatok. Közép-Peru- ban Oerro de Pasco környé­kén .fekszenek a legfontosabb ezüst-, antimon-, vanadium- wolfram- és rézbányák. Peru ezüstből évenként 800, antí- monból 700—800, wolframból 500, vanádiumból 300—400 tonnát termel Réztermel ése évi 50 000 tonna körül mozog. Casapalca-nál találjuk az or­szág legnagyobb ólombányá­ját. Az évi ólom termelés ltO 000--130 000 tonna. Igen fontos továbbá cinkércbányá­szata (28 000—32 000 tonna éven tej, valamint az évi 350— 400 tonnás bizmuttermelése is. Dél-Peruban. a Toquepala-nál újabban vas- és rézércbányá­kat nyitottak meg. Peru feldolgozóipara csupán az élelmiszer- és textilipari j ágakra korlátozódik. Legna­gyobb városai. így — az or­szág fővárosa —■ az 1,2 millió lakosú Lima, továbbá a 125 ezer fős Arequipa, a 70 ezer lélekszámú Cusco és a 40 ezer lakosú Piura a textilipar leg­nagyobb központjai. A Peruban kitermelt szí­nesércek legnagyobb részét La Oroya városában kohósítják. A színesércbányászat és ko­hászat 75—80 százaléka az USA-monopóliumok leányvál­lalatainak kezén összpontosul. Ugyancsak amerikai tőkebe­fektetéssel dolgoznak az or­szág északi részén, Talara környékén fekvő kőolajmező­kön is. (Évi kőolajtermelés 2—2j!r-'--#hilHó *UMme).' Az ország, fő kikötője a 140 ezer lakosú Callao, mely Limától csupán 15 kilométer­nyi távolságra fekszik nyu­gatra, a Csendes-óceán {járt­ján és ezért a főváros kikö­tőjének tekintendő. Az észak- perui Talara a kőolaj, Pisco és Mailen do pedig a gyapot kiviteli kikötői. A zömében nagybirtokokon termelt gya- : pot Peru mezőgazdasági ter­ményei közül a legfontosabb exportcikk. Mollen do egyúttal ; Bolívia egyik legfontosabb ; tranzitki kötője is. I magyar emlékmű iSikerül-e megőrizni Algéria egységét? A német fasiszták által el­hurcolt és a mauthauseni koncentrációs táborban meg­gyilkolt, több tízezer magyar áldozat emlékművét a monu­mentális szobrászati alkotást, a tábor felszabadulásának év­fordulóján 1963. május 5-én leplezik le. Az emlékmű Mak- ! rísz Agamemnon szobrászmű­vész alkotása. Újabb terrorper Görögországban Athén, (TASZSZ): Az athéni katonai törvény­széken megkezdődött F. Vet­tasznak, a Görög Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága tagjának pere. Vettaszt .kémkedéssel” vá­dolják. A vád tanúi a görög titkosrendőrség tisztjei, nagy­jából ugyanazok a személyek, akik 1959-ben Manóiisz Gle- zosz ellen tanúskodtak. Elénk diplomáciai tevékenység Algériában Algír, MTI): Az FLN Politikai Bizott­ságának megalakulásával tovább bonyolódott az egyéb­ként is rendkívül zilált algé­riai belpolitikai helyzet Az ideiglenes kormány helyzete megingott Szaad Dahlato külügyminisz­ter, aki már korábban kije­lentette, hogy amennyiben a nézeteltéréseket nem sike­rült megoldani, lemond tiszt­ségéről, benyújtotta lemon­dását. Újságírók előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy elhatározását nem vál­toztatja meg, Rafoah Bitat ál­lamminiszter pedig a Ben Khedda és Ben Bella között folyó vitában nyíltan Ben Bella miniszterei nők-fielyettes mellett foglalt állást és nyi­latkozatában élesen támadta A honolului replőtéreri, fe­délzetén 40 személlyel, lezuhant a Canadian Pacific légifor­galmi társaság egyik négy­motoros, turbolégcsa va­ros, utasszállító repülő­gépe. Eddigi jelentések szerint 27-en meghaltak, 13-an túlélték a katasztró­fát. A Honoluluból Sidney-felé tartó repülőgép 45 perccel a start után motorhiba miatt visszafordult A pilóta az óceán felett kiengedte az üzemanyagot, hogy a terve­zett kényszerleszálláskor el­kerülje a robbanás veszélyét A gép már csak néhány centiméter magasságban siklott a kifutópálya fe­lett, amikor irányt té­vesztett, nekiütközött a pályamenti építkezésnél dolgozó földgya­luknak, kettétört majd láng- haborult. 1945 óta nem történt olyan súlyos vasúti szerencsétlenség Franciaországban, mint hét­főn Díjon városának köze­lében. A Párizs—Marseille ex­presszvonat öt kocsija ki­siklott ék egy kocsi a viaduktról ötven méteres mélységbe zuhant. A mentési munkálatok egész éjszaka reflektorfényben folytak. A szerencsétlenség színhe­lyét felkereste Roger Dus- sealux közlekedési miniszter. A legfrissebb jelentések sze­rint a halálos áldozatok szá­ma 38, a sebesülteké 52. az ideiglenes kormány „egyes vezetőit”. Bizonytalan formá­ban ugyan, de lemondással fenyegetőzik Jazád tájékozta­tásügyi miniszter is. Ben Khedda miniszterel­nök — mint a nyugati hírügynökségek rámutat­nak — .kétségbeesett kí­sérleteket” tesz a nézet- eltérések rendezésére. Tlemcenbe, Ben Bella és a politikai bizottság főhadiszál­lására küldte Szaid Mohame- di államminisztert azzal a megbízatással, hogy tájékoz­tassa a kormány javaslatairól a. miniszterelnök-helyettest. Jól értesült körök szerint hét­főn délután tartott ülésén az ideiglenes kormány elismerte a héttagú politikai bizottsá­got, kikötötte azonban, hogy annak összetételét az FLN Országos Tanácsának kell jó­váhagynia. Indítványozta, hogy a bizottság egy évig maradjon hivatalban, majd az FLN kongresszusán válasszák meg az új testületet. Az ideiglenes kormány az FLN Politikai Bizott­ságának támogatására hívta fel azt a két vila- ját is, amely eddig Ben Bellával szemben foglalt állást. A helyzet tehát meglehető­sen feszült. Az erőviszonyok ma nagyjából így oszlanak meg: a tunéziai határtól Oránig terjedő északi terü­let, Ben Khedda mögött áll. Az ország belső területein el­helyezkedő katonai körzetek — a tisztsége alól felmen­tett Bumedien ezredes hívei — Ben Bellát támogatják. Bár ez a kettáosztottság csak elméleti jellegű, és maguk az algériai vezetők is elképzel­hetetlennek tartanak bármi­féle fegyveres összetűzést,., mégis számottevő diplomáciai erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy a függetlenségét most el­nyert ország számára oly szükséges egységet helyre tudják állítani. Algírban hétfőn tűzharc tört ki algériai és európai katonák között. Négy európai életét vesztette. Az összecsa­pást két nagy robbanás előz­te meg. Indonéz—szór Jet közös közlemény Tito beszéde a JKSZ Központi Bizottságának plénumán Belgrad., (MTI): A JKSZ Központi Bizott­ságának IV. plénumán, amely vasárnap és hétfőn már be is fejezte munkáját, Joszáp Broz Tito, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének fő­titkára is felszólalt. A jugoszláv külkereskede­lemről szólva aláhúzta a fej­lődőben lévő ázsiai és afri­kai országok felé irányuló ju­goszláv kivitel jelentőségét, „még ha ez az elején bizo­nyos áldozatokat és hitelnyúj­tást követel is”. Tito hangsúlyozta, hogy az integrált, zárt nyügat-euró- pai piac folytán Jugoszláviát bizonyos mezőgazdasági ter­mékeket. illetően már most veszteségek érték. Mindamel­lett aláhúzta, hogy a jugosz­láv vállalatok lépjenek kap­csolatba és működjeinek együtt a nyugati országok vállalataival, de — amint mondotta — jelenleg még fontosabb, hogy a szocialista országokkal működjenek együtt Djaikarta, (TASZSZ): Djalkartában indonéz—szov­jet közös közleményt adtak ki Mikojan indonéziai láto­gatásáról. Mint a közlemény rámutat, az Anasztasz Mikojannal le­folyt találkozókon Sukamo el­nök „felvilágosításokat adott annak a harcnak jelenlegi szakaszáról, amelyet az indo­néz nép vív Nyugat-Iriánnak a holland gyarmatosítók ural­ma alól történő felszabadulá­sáért”. Ezzel kapcsolatban Mikojan „kifejezésre juttatta a Szov­jetunió kormányának és né­pének rokonszenvét és támo­gatását a Nyugat-Irián fel­szabadításáért folyó harchoz, és kifejezte azt a meggyő­ződését is, hogy Nyugat-Irián- nák vissza kell térnie az In­donéz Köztársaság szuveréni- tása alá és hogy ez meg is fog történni”. A közlemény szerint a Su­kamo elnökkel lefolyt egyik találkozón Anasztasz Mikojan megvilágította a Szovjetunió kormányának szempontjait és álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Mikojan találkozott Djuan- da első miniszterrel is. E ta­lálkozón — mint a közlemény rámutat — „véleménycserét folytatlak Indonézia építésé­nek problémáiról általában, különösen pedig az Indonéz Köztársaság és Szovjetunió közötti gazdasági és műszaki együttműködés keretében tör­ténő építésről. Kennedy szigorít Washington, (Reuter): Kennedy elnök hétfőn a* 1963-as költségvetési évre to­vábbi 255 ezer dollár megsza­vazását kérte a kongresszus­tól a kereskedelmi minisz­térium számára, A Fehér Ház közleménye szerint a póthitelt az exporttevékenység ellenőr­zésének megszigorítására kí­vánják fordítani. így akarják megakadályozni, hogy Kuba más országok közvetítésével árukat vásárolhasson az Egye­sült Államokból továbbá, hogy az úgynevezett „vasfüggöny mögötti országok” amerikai műszaki értesülések birtoká­ba juthassanak. 1958 júniusában tortént a • Csendes-óceán egy távoli körzetében, a Karoiina-szige- teácnél. A „Vityáz” nevű szovjet ex­pedícióé hajó a Nemzetközi Geofizikai Év terve alapján széles körű megfigyeléseket végzett. Fedélzetiére váratlanul radioaktiv eső hullott, jóllehet a hajó több mint 1600 mér- földnyire volt az amerikai magfegyver-kísérletek színhe­lyétől. Az atom bomlási ter­mékei, amelyeket a szél szét­hord az óoeánon, erősen ve­szélyeztetik a békés hajózást, a légi közlekedést, a halásza­tot, a tudományos expedíció­kat, sok ország és sziget lako­sait. A „Vityáz” kénytelen volt idő előtt visszatérni tudomá­nyos célú útjáról. A, hajón tar­tózkodók az idejekorán tett óvintézkedések folytán nem kaptak sugárbetegséget. A termonukleáris bambával végzett amerikai kísérletek ko­molyabb következményekkel is jártak. így például radioaktív hamu hullása következtében a „Szerencsés Sárkány” nevű ja­pán halászhajó legénységének valamennyi tagját súlyos su­gárbetegség támadta meg: egyikük, Kubojama rádiotávi- rász meg is halt. A „Vityáz”-on szerencsére meg tudták határozni a radio­aktivitás fokát. Azonban a Csendes-óceán számtalan kis szigete lakosainak, a több ezer halászhajónak, sőt a nagy ha­jóknak sem állnak rendelke­zésére olyan műszerek, ame­lyek számonfartanák a levegő és a víz radioaktivitásának fo­kát. Az amerikaiak folytat­ják atomrobbamtásai'kat. Június 4-én példáud egy Thor rend­szerű amerikai rakéta Johns­ton-sziget fölé emelkedett, s hidrogén töltetű gyújtófejének 50—65 kilométer magasságban fel kellett volna robbannia. Am a föllövés után néhány perccel kiderült, hogy a repü­lést ellenőrző rendszer rosszúl működik, mire a rakétát kény­telenek voltak likvidálni. A robbanófej azonban nem rob­bant fel és a rakéta maradvá­nyaival együtt a tengerbe hul­lott. A robbanófej pusztító ere­jű töltete természetesen az óceán vízének veszélyes mér­tékű radioaktivitását idézheti elő és veszélyezteti az emberi életet. Az atomipar fejlődése és a radioaktív izotópoknak a technikában való széles körű alkalmazása azzal jár, hogy nagy mennyiségű radioaktív hulladék halmozódik fél. Az amerikai atomfanatikusok, fi­gyelmen kívül hagyva neves szakértők véleményét, az egész békeszerető emberiség követe­lését, a radioaktív hulladékot tartalmazó tartályokat mély helyeken a tengerbe dobják, a radioaktív hulladék egy részét pedig Űj-Skócia partjainál csö­vekbe, valamint a Tannessee Htom és óceán folyóba engedik. Az angolok erre a célra az Ir-tengert, a franciák a Földközi-tengert, használják fel. fiz pedig reá­lis veszélyt jelent minden élőlényre. Hiszen a víz keve­redése, a biológiai eltolódások eléggé gyorsan mennek végbe. Az ártalmas radioaktív anya­gok pedig előbb-utóbb bejut­nak a növények, emlős állatok és halak szervezetébe... Az úszó hajókon elhelyezett magreaktorok szintén növelhe­tik az óceánok természetes ra­dioaktivitását. A „Savannah” nevű amerikai hajó például a radioaktív hulladékot egyenest a tengerbe, többek között a ki­kötők vízébe veti. Erről szá­molt be két amerikai szakem­ber, Godwin és Warf, az atom­energia békés céLú felhasználá­sára összehívott II. genfi érte­kezleten. A Szovjetunihan me­rőben másképp tekintenek er­re a kérdésre. A békés célok szolgálatában álló atomnak a legkisebb mértékben sem sza­bad veszélyeztetnie az embert és környezetét Hamarosan megkezdődik az új sarkhajózási időszak. A fa­gyos vizű tengerek ormótlan jégtáblái közt megindulnak a hajókaravánok, hogy anyagot szállítsanak a Távol-Észak építkezéseihez, hogy mindem szükségessel ellássák a Sarkkö­rön túl áttelelő kutatókai Új­ból elől halad majd a szovjet sarkvidéki flotta vezérhajója, a Lenin atom jégtörő. A szovjet tudósok szívükön viselik a tengerészek egészsé­géi ezért megbízhatóan műkö­dő sugárbiztonsági rendszert létesítettek ezen a hajón. Az atom, a technika és a termelé­si kultúra merőben új színvo­nalát követeld meg. Ezzel kap­csolatban teljességgel új igé­nyek jelentkeztek a műszerek és automaták pontossága, az anyagok tisztasága, a végre­hajtandó műveletek szabatos­sága iránt. — Ezen követelmé­nyek megvalósítása — a reak­torok megbízható működésé­nek záloga. Az atomberende­zést és az egész radioaktív el­ső kontúrt páncélszekrénybe zárták. A biztonsági acélleme­zek vastagsága 300—420 milli­méter. Ezenkívül a biológiai védelem szolgálatában állnak a súlyos beton- és vízrétegek. A védőburkolat általános vas­tagsága 2 méter, súlya pedig — csaknem 2000 tonna. Ez a burkolat a behatoló sugárzás mennyiségét a megengedett besugárzási szint néhány ti- zedrészére csökkenti. A jégtörőn lévő nyughatat­lan neutronok biztos fogság­ban vannak, s csakis hasznos munkát végezhetnek. A folyo­sókon különleges fényjelzőket szereltek íeL Ezek mindig csak zöld fényben égnek, amá arról tanúskodik, hogy az atomjég­törő emberei teljes biztonság­ban élhetnek, s láthatják el a szolgálatot. A sárga fény, amely figyelmeztetést jelent, és a vörös fény, amely a veszélyt jelzi, — még egyetlen egyszer sem gyűlt ki. A békés célokat szolgáló szovjet atomjégtörő, akárcsak minden közönséges hajó, bár­mely tengeren és óceánon közlekedhet, minden kikötőbe befuthat, hiszen senkit sem veszélyeztet A szovjet atomjégtörő ártalmatlanságáról a külföld is meggyőződhetett. Amikor a „Lenin” Skandinávia körül ha­józott — a Baltikumból a sarkvidék felé tartva, — ké­retlen figyelők kísérgették: egy dán őrhajó, valamint dán, norvég, svéd és amerikai re­pülőgépek. Utóbbiak oly ala­csonyan szálltak a békés hajó felett, ejtőernyőkön valamifé­le tárgyakat dobtak le. Mint kiderült ezek az alkalmatossá­gok víz- és levegőpróbák véte­lére szolgáltak. Egy idő múlva a dán sajtó kénytelen-kellet­len elismerte, hogy a víz és a levegő radioaktív szennyező­désének elemzése kimutatta: a szovjet jégtörő egyáltalán nem okos radioaktív szenoyesődáet. Nem veszélyezteti sem álló» máshelye, sem hajózási útvo­nala körzetét. A jégtörő üze­melése során keletkező, radio­aktív hulladékot tartalmazó szennyvizet különleges tartá­lyokba gyűjtik, s ott addig tá­rolják, míg végbe nem megy a radioaktív anyagok nagyobb részének elbomlása. Utána a szennyvizet a tartályokból egy segédhajóra viszik, amely a jégtörő állomáshelyén horgo­nyoz. A bázison parti eszkö­zök állnak rendelkezésre szi­lárd halmazállapotú hulladék elemésztésére, továbbá külön­leges berendezések vannak az atktív vizek megtisztítására. Az atomiéiílörő fel­használása sok új elemmel gazdagítja nemcsak a sarkvi­déki hajózást hanem a társa­dalom életét is. f Nyikita Szergejevics Hrus­csov elvtárs hasonlata szerint az atomhajó hivatva van meg­törni nemcsak az óceán, de a hidegháború jegét is, utat kell törnie a népek eszéhez és szí­véhez, felhívja őket: hagyja­nak fel az államok a fegyver­kezési versennyel, inkább az atomenergiának az emberek javát szolgáló felhasználásá­ban versenyezzenek. Leonyid Csernouszko Honolulu, Dijon Repülősserencsétlenség, vasúti katasztrófa 3

Next

/
Thumbnails
Contents