Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-24 / 171. szám

^ßista txáeiL a lankáim Egy népfront-aktívacso- porttcU jártuk már fél nap­ja a nagydobosi Petőfi Tsz szemet gyönyörködtető hatá­rát, amikor estére a ba­romfitelep megtekintésére indultunk. Az addigi sok látnivaló után újabb megle­petést tartogatott számomra a sok ezer csibe, a baromfi­udvarnak és környékének rendje, tisztasága. Amikor szóvá tettem a tsz elnöké­nek, párttitkárának, nevet­ve mondták: — Nem csoda, itt fiatal ember a gazda. A nyolcvankét esztendős Bor­bély István. A fényképét is megmutat­ták, elmesélték, hogy Bor­bély István egyik legdere­kabb tagja a tsz-nek, ami­kor ő maga is megérkezett. — Csak nem azt a csúf­ságot mutogatjátok? — «- pakodott a vezetőségre Pista bácsi. Majd nekem magya­rázta-. — Olyan fényképet csinált rólam az a szálkái fotográfus, hogy százéves­nek nézek ki rajta — do­hogta az öreg, és eltette a fényképet. — Jó anyám is száznégy évet élt meg — fűzte az előbbi szavaihoz.. Így ismerkedtem meg a Petőfi Tsz legöregebb mun­kásemberével, aki tizenkét esztendeje tagja a közösségr- rtck, s noha nyugdíjas, egyetlen évet sem szalasz­tott el úgy, hogy az enge­délyezett kétszázötven mun­kaegységét maradéktalanul meg ne szerezte volna. A fák alatt, a pádon ül­ve, órákon át beszélgettünk Pista bácsival. Múlt és je­len keveredett az emlékek­ben. Uyes dolgok megfér­tek szépen egymás mellett: — Én vittem Rákóczi haló porát, meg a vajai kurucét ötös fogattal Kassára 1906- ban, amikor a törököktől hazahozták. — Sok bajom volt a tsz-kocsisokkal. Min­dig szerettem a lovakat. Azok meg hogy bántak ve­le még néhány éve...? Életének java részét cse­lédként töltötte. Ott, ahol most a tsz-nek egyik legbe- csültebb tagja. Egyedül van. Nyolc gyerekét az életnek eresztette. Van közöttük já­rási ügyész, vállalati veze­tő, erdész... ö magára ma­radt. — Miért nem megy Pista bácsi valamelyik gyereké­hez? Biztosan hívják. Átfutó keserű vonás jele­nik meg szája szögletében, amikor közel hajol hozzám, bár nincs senki a környé­ken, és halkan mondja: — Nem, édes öcsém. Nem me­gyek, míg bírom a két ka­romat. A falu, ez a mienk, második családom lett ne­kem. Ha valakitől segítsé­get kapok, az a szövetke­zet. a gyerekeim nem... — Ami meg azt illeti, ha há­rom normát ígérnének Ber- tiék — márhogy az elnökék, — hogy maradjak otthon, hát nem bírnám. Engem a munka éltet.. Hogy ez így van, azt mu­tatja a környezet, a csibe­nevelőnél, ahol éjjeliőr. Mondják az emberek, hogy Pista bácsi egy percig se tud meglelni munka nél­kül. De a környezetében senki nem kény elme skedhet, mert Pista bácsi mint — önmaga által kinevezett — „megbízott’, állandóan no­szogatja őket. — Hát nincs igazam, öcsém? Na, mondja! Az el­nök, van néki dolga az egész faluval elég, jó, ha kétnaponként egyszer ide is jut ideje. Addig valakinek itt is a sarkára kell állnia. Ugye! Nem sok már az ilyen gond Nagydoboson, de Pista bácsinak igaza van... Samu András Foto: Hammel József OLúUjJllk IfffCL: Kollegiális „szolidaritás46 E hónap 12-én borotválko­zási és hajvágási' szándékkal léptem be Nyírbátorban a Nyíregyházi Fodrász KTSZ . 24-es számú fodrászüzletébe, j A hajvágással hamar végez­tek de amikor a borotválás- ra került a sor, egyszeriben más hangon kezdtek beszél­ni: — Sajnos nem borotválha­tom meg. Záróra! Ilyen sértegető kijelentés I után kénytelen voltam fi­Onodvári Miklós Mk ^Ä!RGÄ DOSSZIÉ * 111111M111111111111111111111111111111 m 1111111111111111! 1111111 !■ 11111111111 ■ 11111111111111 ] 11111 s 111111111111111111’ it huh XX. Kopogtak az ajtón, arra ébredt fel. Csurom víz volt rajta a ruha és a lepedő is az ágyon, mintha vederszám­ra locsolták volna. Reszketve tápászkodott fel, sokáig nem mert a kopogásra felelni: erőt­lenül vonszolta magát az aj­tóig és kikémlelt a kulcslyu­kon. A liftesfiú állt az ajtó előtt. — Menj le az irodába! — mondta, amikor beengedte. Reszketve, zúgó. fejjél, bal­sejtelemmel nyitott be. A főnök haragosan fogad­ta — Azonnal hagyja el a szállodát! — Mit tettem? Miért kell elmennem? — Rosenzweig úr ma reggel panaszt tett önre. Ellopott a 26-osból egy arany karórát... — Hazugság! Rágalom! — kiáltotta a zokogástól fuldo­kolva. — Nem igaz, mert az ügynök., erőszakoskodott ve­lem. Kérem... hallgassanak meg, motozzanak meg... nincs 1W2. tülius 24 nálam semmiféle karóra, so- ha nem vettem el egy gom­bostűt sem életemben... mo­tozzanak meg!... — Nem motozunk, mert a vendég nem kívánja ezt. Tartsa meg az órát és hagyja el a szállodát! — Értsék meg, hogy nem igaz! Igazat beszélek! Nem vettem el semmit! Kérdezzék meg mégegyszer, hívják ide az urat, hiszen... lehetetlen... lehetetlen, hogy... kérem... Nagyon kérem, hívják ide az urat!... — Rosenzweig úr elhagyta a szállodát! Hiábavaló volt minden fo­gadkozása. magyarázkodása, nem hallgatták meg. Kitessé­kelték az irodából. Egy óra múlva már ott ment kis mo- tyójával, zokogva a Kartner Strasse házai között, amely­ben tegnap gyönyörködött. Leült egy padra. Tenyeré­be hajtotta fejét és gondol­kodott. Emberek jöttek-men- tek mellette, huligánok csip­kedték meg. Dacos elszánt­sággal nem vett róluk tudo­mást. Aztán felállt, megkér­dezte a rendőrtől, hogy mer­re van a magyar, követség és határozó*! léptekkel elindult a megaö”'t irányba... Gyarmathy pénzt szimatol Ami a kiképzést illeti, Gyarmathy alapos munkát végzett. Horváth doktorral három hónap alatt elsajátít­tatta a kémkedés fortélyait. Az orvos jó tanulónak bizo­nyult: megtanulta a titkos írást vegyszerrel, a morse-je- lek alkalmazásának módsze­rét, az ultrarövidhullámú adó­vevő rádióberendezés kezelé­sét, a fényképezést, térkép- olvasást és mindazt, ami fel-1 adata sikeres elvégzéséhez szükséges. Ez a három hónap össze­szoktatta Gyarmathyval. Hor­váth a maga módján szerette a herkulesi erejű Gyar- mathyt, hiszen ebben a kom­pániában rajta kívül a zász­lós volt az egyetlen magyar származású ember. Kapcsola­tukban csak egy zavaró té­nyező volt: Gyarmathy sokat hencegett megtörtént és meg nem történt dolgokkal. Mind­annyiszor igyekezett éreztetni vele, hogy szívességet tesznek neki, amelyért örökös hálóval tartozik... Tudta ezt Horváth maga is, de hovatovább unal­Eiőzetes jelentésünk a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásárról Az aratást, a betakarítást elvégzik a mezőgazdaság dol­gozói, mire a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár kapui kinyílnak. Ért­hető tehát, ha gyakran kérde­zik az emberek: — mi min­dent láthatnak, milyen ta­pasztalatokkal gazdagodhatnak idén szeptemberben? Tojóház — tojásbegyűjtő kocsi Bizonyára nagyon sokan ér­deklődéssel figyelik majd a nagyüzemi baromfitenyésztési bemutatót, hiszen a termelő- szövetkezetekben egyre nép­szerűbb és jövedelmezőbb a nagyüzemi gazdálkodásnak ez az új ága. A két tojóház egyikét auto­mataetetővel, önitatóval és tojófészkekkel szerelik fel, a másik tojóház közepén etető és tojásbegyűjtő kocsik köz­lekednek. Mindkettőben ter­mészetes és mesterséges fény­forrás lesz, reggel villany­fénnyel hosszabbítják a nap­szakot. Az egyik tojóházat meleg levegő befúvásával, a másikat ezzel és parabolatük­rös megoldással kombinálva fűtik. Bemutatják hogyan le­het egy falusi ló, illetve szarvasmarha-istállót baromfi­óllá alakítani. 400 legjobb termésű növény A termelőszövetkezetek, ál­lami és kísérleti gazdaságok 400 növényét fogadta el be­mutatásra az illetékes szak- bizottság. A kiállítás vendé­gei láthatják majd például a Pankotai Állami Gazdaság őszi búzáját, amely 920 hol­don átlag 26,90 mázsát ter­mett, a székesfehérvári Sza­bad Életét, amely 535 holdon 24,05 mázsa termést .adott. De láthatnák majd egy té­telt 23,67 mázsás őszi • árpá­ból, 35.90 mázsát .termett ku­koricából is, amelynek ter­mesztési eljárását sokféle eszköz segítségével ismerhetik majd meg. Jó eredménnyel zárultak az I. és II. fokú állatbírálatok, annak ellenére, hogy a koráb­bi kiállításokénál lényegesen magasabbak voltak a követel­mények. Békés megyében j például a bírált tehenek 50 ! százaléka 7000 kilónál több j tejet adott egy laktáció folya- . mán, Bács-Kiskun megyében 10 537 kiló és 4 zsírszázalé­kos tejet adó és 90 külemi mássá vált Gyarmathy meg­jegyzése: — Nekünk köszönheted, ne­künk köszönheted, öregem... Ilyenkor hallgatott, csak be­lülről háborgott. — Miért hangsúlyozzák annyiszor? Miért éreztetik folyton velem?... A Helgával való megismer­kedés után lelkiismeret-furda- lást érzett, lehangolta a kijó­zanodás. Nem, nem: Helgát nem tudná szeretni, Helga csak szerető lehet az Elzához fűződő komoly érzések mel­lett. Mégis... hétről hétre felkereste. Nála állapodott meg, ha egy kevés szabadide­je akadt; szívesen tartózko­dott az örökké nevető, csa­csogó, mindenféle butaságo­kat összebeszélő lány mellett. De Helga pénzbe került.! Gyarmathy nem fizetett töb­bét, s a márkaköteg napról napra veszedelmesen fogyott... Helga egy este azzal fogad­ta: — Hamarosan kiürül a bar- szekrény. Gondoskodhatnál italról. Otthon megszámolta pén­zét. Alig volt százhúsz már­kája. — Mit gondolsz — kérdez­te másnap Gyarmathytól —, adna Körner, ha kérnék? — Már nincs pénzed? — Fájdalom... — Hallod, te nagyon költe­kező vagy! Próbáld meg, de nem hiszem... még nem dol­goztál érte... Tudod mit kel­lene csinálni? Kérj munkát tőle, próbálj a kedvében jár­pontszámú egyedet is bíráltak, s a Vas és a Pest megyei termelőszövetkezetekben is ta­láltak ehhez hasonló kiváló teheneket. Kombinált jegyárusítás Talán felesleges is említe­ni, hogy a kiállításon bemu­tató gazdaságokban gondos, lelkiismeretes munka folyik, egyrészt a kijelölt állatok előkészítése, másrészt a nö­vénytermesztés idei sikerének biztosítása érdekében. Ezzel is bizonyítják, hogy nem egy­szeri, nem rendkívüli telje­sítmény az, amit bemutatnak. Már most érkeznek hírek arról, hogy egyes gazdaságok csoportos látogatást akarnak szervezni: e csoportoknak az FM. Mezőgazdasági Kiállítá­si ‘ Iroda különböző segítséget nyújt. A belépő- és sorsje­gyeket az idén is elővételben* valamint a helyszínen lehet megvásárolni. .Idén először bo­csátanak ki két látogatásra szóló kombinált jegyet, tíz forintos árban — az egyszeri belépésre jogosító elővételi jegy ára 7 forint lesz — hogy ezzel az alaposabb tanulmá­nyozást biztosító többszöri látogatásra lehetőség legyen. Bizonyára idén is népszerű lesz a kiállítás sorsjegye, amellyel a vásárlási utalvá­nyokon kívül hat főnyere­mény nyerhető. A mezőgazdaság dolgozói­nak százezrei kellemes napo kát tölthetnek majd a kiál­lításon. Sok hasznos tudniva­lóval gazdagodhatnak s szóra, kozva ismerkedhetnek meg a szocializmus útjára tért me­zőgazdaságunk eredményeivel. 20 cséplőgép munkában Ami nem „szentírás“ — Jó volt előre gondoskodni — Telefonüzenet segítségért Munkában a Nagyhalászi Gépállomás A nyár legnehezebb munká­jából két kombájnnal, tíz ké­vekötő aratógéppsl és egy rend- revágóval veszi ki részét kör­zetében a Nagyhalászi Gépállo­más. A termelőszövetkezetek­kel kötött szerződések alapján, eredetileg elkészített rajon tervet a kedvezőtlen időjárás miatt nem tekintik sérthetetlen „szentírásnak”. — Minden érö­véi ott igyekszik eleget tenni a gépállomás, ahol arra a leg­jobban szükség van. Nem volt komolyabb géphiba Legkorábban a nagyhalászi Petőfi és Aranykalász szövet­kezetben érett kasza alá a ke­nyérgabona. S bár az előbbi­nek kettő, utóbbinak egy sa­ját kévekötő gépe van, ide összpontosította a gépállomás majdnem minden aratógépét. Kezdetben volt rá eset, hogy tíz gép is aratott egyszerre a két tsz-ben. A gépállomás körzetében — a tsz-ek gépeivel együttesen, — szombatig meghaladta az ezer holdat a learatott terület. Most látszik igazán, mennyire ni, mutasd meg neki hűsége­det, hátha kapsz feladatot, amelyen csinos összeget ke­reshetsz és nem lesz többé anyagi gondod. Ha akarod, én is szólhatok neki. — Nagyon leköteleznél ve­le! Azon az estén meglátogatta őket Kömer ezrsdes. Horváth fürdőnadrágban állt a terem közepén. Gyarmathytól vett bokszleckéket. Most igen nagy hasznát vette annak, hogy egyetemista korában sportolt, horogütései érzékenyen érin­tették a bikaerős Gyarmathyt is. — Az Istenedet! Te jobban bokszolsz, mint én! Körner elégedetten dörzsöl­te kezeit, ezen a napon ke­délyes hangulatban volt. — Látom, jól haladnak. Magára rpég nagy jövő vár, doktor. Nemsokára sor kerül­het rá, hogy megkapja fel­adatát. Horváth örült ennek a meg­jegyzésnek. Így hát megkoc­káztathatja a pénzkérést Esetleg valamit, előlegbe... Kömer színészikedve foly­tatta:­— Irigylésre méltó ember! Olyan nagy fontosságú meg­bízatása lesz, amelyet magam is szívesen elvégeznék. Mi­helyt visszatér, beváltjuk ígé­retünket. ön szabad, elmegy Genfbe orvosnak és mindig kellemesen gondolunk egy­másra. Vagy akkor talán már meg sem ismer bennünket?... (Folytatjuk) helyes volt megfelelő alkatré­szekről jóelőre gondoskodni. A korábbi tapasztalatokon okul­va, azokból az alkatrészekből, amelyek leggyakrabban kop­nak, törnek, tartalékot szerez­tek be, vagv készítet ek házi­lag. Az aratás folyamán nem is volt komolyabb időkiesés géphiba miatt. Törődnek a tsz-ek gépeivel is Rendszeresen ellenőrzi és törődik a gépállomás a terme­lőszövetkezetek gépeivel is. Pár nappal ezelőtt telefon-üze­net érkezett a tiszatelekl Vö­rös Október irodájából, hogy elromlott a kévekötő aratógé­pet működtető erőgépük, segít­sen rajtuk a gépállomás. Nem is egy, hanem két tapasztalt szakember ment ki azonnal. Riczu István főgépész és Nyá- rádi József műhelyvezető. A helyszínen hasznos tanácsokat adtak és a „beteg” traktor ön- indítóját szakszerű javításra magukkal vitték a gépállomás­ra. Nem sokkal később tovább dolgozhatott a szövetkezet gé­pe. — Csökkenti a veszélyt az is — magyarázza Riczu István főgépész, — hogy a szövetke­zeti gazdák előtt masabb te­kintélye van ám a gépeknek, mint korábban volt. Gyakran előfordult, hogy a legrosszab­ban aratható, dűlt, gazos, vagy nagyon ritka táblára kénysze­rítették a gépet. Most fordít­va van: ahol a gép nem tud tökéletes munkát végezni, ott kézzel vágják a rendet Elsőnek a vasmegyeriek Megkezdődött a gépállomás körzetében az asztagból való cséplés is. Elsőnek — 19-én — a vasmegyeri Micsurin Tsz kért cséplőgépet és kezdte meg az asztagból való csépeltetést. Utána a tiszateleki Béke szé- rüskertjében állt asztag mellé a cséplőgép. Meg is jegyzi a gépállomás igazgatója, Jóri István: — A napokban már mind a 20 cséplőgépünk munkájára sor kerül. De rendelkezünk annyi traktorossal, hogy ame­lyik traktor nappal cséplőt hajt, éjjel szántani tudjunk ve­le. Az aratás-, cséplési munká­ban részt vevő összes trakto­rokat szikrafogóval látta el a gépállomás. Emellett mind a gépállomása, mind a szövetke­zeti gépekkel éjszakai erőpró­bát végeztek: nem dob-e szik­rát valamelyik gép. Gondos­kodtak elegendő szikraíogó- tartalékról is. — A. B. — zetni és távozni. Azóta is azon gondolkodom, hogy va­jon hogyan bánhatnak ezek az emberek az ismereten vagy éppen a munkából ha­zatérő, nem éppen szalonké­pesen öltözött dolgozókkal, ha még egy kollegájukkal szem­ben is ilyen udvariatlan ma­gatartásra ragadtatják el ma­gukat? Gere János fodrász 2

Next

/
Thumbnails
Contents