Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-10 / 134. szám
Aratás V«a«gsl báesí éjssafca afif hunyta la a szemét Az öreg szem olyan, mint a száraz kút nem érdemes befedni. De a hőség ott lihegett a vén bútorok között, a szekrény kínkeservesen pattogott, pedig a szú harmadik nemzedéke is belekö- vűlt már. Venczel bácsi kétszer is leszállt, ivott. Hajnalok hajnalán megindult az elet, az utcán. — Hallod? — kérdezte a nagymamát, nikotinos, cserepes ajakkal. — Ez a Kiss Pista szekere. Most sincs megkenve az első kerék. — Kiss Pista? — nyöszörgött a nagymama félálomban. — Balogh András ül .azon. Ébredj fel, Bálint, szövetkezetben van már az a szekér, — Igaz. A mennyezet gerendázatán pillééit legyek zsongadoztak, hogy megérezték lila kárpit mögött, messze a Kapót. Venczel bácsi a legyeket szemlélte. Fehérén feketét, — azokat látta jól, csak közeire butull meg a szeme. A betűk legyeit hiába nézegette, azt már nein fogta a vizenyős lencse. — Aratnak — mondta később, mozdulatlan heveréssel. Nagymama nyitott szájjal hor- tyogott. Akadozva, ahogyan a .saive. Túl voltak mindketten már a nyolcvanötön. Ilyen hőségben jobb nem mozdulni, ezt tanácsolta a körorvos, nehogy megtoluljon a vér, |\|yikkant a kisajtó, három pár láb dobogott el az öregek ablaka alatt. Erre már nagymama is felnézett. — Mennek Kláriék. — Mennek. Misiék — állapította meg nagyapa. Megy az unokám is. — Megy. Jobban bírja az már a kaszái, mint a iiúnk. — Bírja. Én is bírtam valamikor. . *— Akkor jobban is kellett bírni. Gép nem járt a határban. — Nem. Csak a hintó. Hosszút hallgattak. — Te mama, én érzem a körtét. — Milyen körtét? — Amit megettem. Amit minden aratáskor megettem. — És mégis bírtál dolgozni tőle. . — Bírtam. Megettem a friss kalászt. Jó a friss kalász. — Jobb a tyúkleves. — Az tényleg jobb. Nem fekete már a gerenda. Barna. Lila ég-palásthoz szebb a barna. A mennyezet sem hófehér. Sárgás, mint a bajusz. A hófehér vakít, nem szereti a szem. Futnak a percek, máskor meg áesorognak, akár az öreg gondolatok. Venczel bácsi egyszerre reszkető ébredéssel nyúlt a pipa után; de a dohányt, úgy tűnik, lant felejtette a gerendán, az udvaron. Ahol tegnap este üldögélt. Gatyában, mezítláb, ágyból kelve kisétált érte. Forró volt a levegő, mint a kemence szájában. Még neki is, aki könnyen fázott. Csendes szomorúság kókasztotta az udvari fákat, mert az ilyen szárazság a legmélyebb szomorúság. Az éjszaka is csak andalogva botorkál át a falun, nem úgy, mint uz igazi, téli éj. A z ember vérében mégis most izzik legtüzesebben az élet. Ott volt a kostök csaliugyan; meg ott egy kék kötény. — Hm — morfondírozott az öreg, amíg tömte a hosszúszárü pipát. Lassan, nehogy elszórja a draga trafikot. — Most csak fel kellene kötni a nadrág elé valót, és mehetne aratni. Gatyában, kötőben, mint valamiket Üldögélt az akácgerendan, eregette a füstöt, ami szinte semmi lett a nagy, udvari levegőben. Messziről dübögve szólongat- tak a gépek, kései embereket. A tűzgyomrú vasmonstrumok tán le se pihentek. Szentjános bogár lámpaszemükkel harsog- tatták a sárga gabonatengert. A kombájnok. Ha annak a hangját hallja? De lehet, hogy traktoré. Nem a, kombájn ez, a traktor élesebb, fiúsabb. Ez meg, mint az érett férfi. Komoly, megfontolt. És a kaszák belevágnak ott. ahol a kombájn már nem fér, vagy dombos a rész. És ahogy' a kasza a búzába, úgy vágott az öreg emberbe a határ képe. Ahogy reszket a fénylő, élő sárga világ, a széle- ken mozgó emberekkel. Különösen most, hogy akkora táblákban vetették együvé, mint a fa- lu! Milyen felséges látvány lehet! Milyen szívszorítóan csodálatos! Ez idén még nem is volt kint a határban. Ha megnézhetné. Csak egyszer. Ki tudja, jövőre láthat e még ilyet? Ha jövőre már csak a fűzek ereszkedő lombjait, pillantja, rezzenéstelen szemmel? T átni! Még egyszer látni! Még egyszer látni a fiával, Misivel, az ónokéval. Sandrival! De hogyan? Kiballaghatna odáig? Nagymama úgy sem engedne. Bekárpálná, hogy nincs jobb dolga?... A kötő. Ha maga elé vetné, senki se szólhat. Így arattak ré- gente az elvegek. Gatyaszárban, ki kötővel, ki anélkül. A lányok egy szál ingben. Akkor jó volt. A grófnak még tetszett is. Kü* Ionosén a lányok. Azért járkált a hin tóval, függönyözve, mi egyébért? Különben az intéző hajlottá a munkát, sárga lováról. A kötőt mindenesetre maga elé simitgaLta, bogozta vastag ujjaival. Pipázgatva kiült a kapu elé. Egy két elkésett ember szaporázott még, jobbára biciklin. Aztán sebes vágtában Kondor Laji, a téesz lógatta!, tele zsákkal a szekér. Üres zsákkal. A kombájn öklendezi tele azokat. Kondor Laji mókás gyerek. Nem átailotta hátrarántani a gyeplöt Venczel bácsi előtt, hogy a lovak a sápadozo hajnalcsillag felé táitosodlak. — Aratni, Bálint bácsi! Nőm pipázgatni ilyen dologidőben! — Hiszen! Hiszen! — örvendezett az emberséges szónak az öreg. — lenne valaki, akt felvenne! — Nosza, gyorsan! — kacagott Kondor Laji. r l^s leesett az álfa, amikor az öreg sunyi, boldog pillantással belesett a házba, aztán aprócska, fürge léptekkel a szekérhez igyekezett. Megragadta a lőcsöt, s nagy lihegve, iszonyú lassan, felhúzta magát a kerékagyra. Innen már Kondor Laji segítette fel, egyetlen, izmos mozdulattal. — Komolyan kijönne, Bálint bácsi? — Nem jönnék, hanem viszel. A szekér puhán gördül, vajas a kereke. Érdekes. Persze, azért nem ráz, mert kiaszfaltozták az utat. Simán gurulnak, akár a vonat. De jó a szél, amit a lovak vágnak, tiszta, portalan. Szédül bele az ember. Annál porosabbak az eperfák. A krumpliföldről hordja rájuk a homokot, az a meddő vihar, amit a napokban is idekergetett néhány felhő. Vad, dacos, de haszontalan felhő. Rég esett már, kellene nagyon. Majd, aratás után. Ott! Ott a búzamező. Hihetetlenül nagy, végtelen és arányos. Mint valamikor nagymama haja, amikor kibontotta, fürdés után. Van ennél szebb, uramisten?! Miért dobog az ember szive?! Miért érzi, hogy szétreped a melle az örömtől? Miért egészen más, sokkal nagyszerűbb, lélegzetelállító ez a határ, mint ahogyan képzelné az ember? Igen, sarga, de ilyen sárga nincs több. Hullámzik, de nincs hozza hasonló lágy mozdulat. És a szag! Vértelep búzák kacagó halam. — Hol a fiam?! \ z esküvő nem ilyen öröm. A szeker bekanyarodott, az öreg Kondor Lajinak dőlt, aki átkarolta, le ne essen. Aztán a lovak poroszkálva megkerülték az első kazlat, amit szorgos kezek raktak már is, és prüszkölve megálltak. Venczel bácsi talpa alatt érezte a szúró tarlót. Otthon volt. — Hol a fiam? — kérdezte már sokadszor, míg valaki felelt. Csak bámultak az öregre, derűsen, munkába íelhőzve. Nem volt messze. Tényleg, dombos részen vágták az emberek kézi kaszával az életet. Misi köztük, őszülő halántékkal, vailasan, nyugodtan. Ven- czei bácsi megállt a hátuk megélt, kicsit messzebb, ne zavarja őket. Halántékán vastag, kék erek lüktettek, nyitott ajkát megmegnyalta, gyötörte a szomjúság. De mit! — Jól csinálják. Nincs benne hiba... — morogta hangosan. — Jó darabot ölel egyszerre a kasza. A pipát zsebregyűrte, szokott mozdulattal. Még csak az kellene, hogy szikrát vessen a száraz szalma. Állt, szoborként, arcán mosollyal, boldogan. Az unoka vette észre. Éppen sor végén, hát azonmód hozza- sietett. Nincs olyan Vállas, mint az apja, akkorka iürdönadnág rajta, hogy egy becsületes zsebkendő se telné ki belőle. De ruganyos izmai, mint a gumi. — Nagyapánk hogy kerül maga ide? Van jó dolga, ebben a melegben? Venczel bácsi csak toporgott, mint a teilen ért gyerek. Még a tenyerét is összedörzsölte, örömében, hogy most már senki sem tehet semmit. Mint kis cigánygyerek az árokból, úgy fényesedet! á szeme a mély üregben. A ztán jón a fia is, később. Nem hagyhatja a rendet, kasza, kaszára dolgozik. — Édesapám! — a fia nem szól többet, érti az apját. Nem küldi haza. Nem vallatja. Csak ■teást tot « avartan terüljed a homlokát. Az öreg ettől meghatódik, hamar könnyes a szeme, megrebben a szája. — Látni szerettem volna. Még egyszer. — Hiszen látja még, jövőre is! — biztatja az unoka, pirosán, frissen, mint a kenyér, ami ebből a búzából sül majd. Az öreg megsimogatja a kaszát, az unoka kezében. — Adnád ide, Sandrikám, egy picit. — Hogyne! Még mit nem akar? Isjnye, már, nagyapa! De Misi, a fia, egyszercsak nyújtja a magáét. Rövidre nyírt bajsza alatt mosolyog. Próbálja na, édesapám. Ez a kasza. Az ő kaszája! Finom barna nyelű, kézhez szokott! Kicsit nehezebb, mint volt, de úgy áll, ahogy kell. Na. nézzétek, emberek! S a kasza biztos lendüléssel suhan a búzatöveken, alig a föld felett, tempósan, szépen, olyan szépén, hogy felmosolyog a nagy, sarga föld szélén a Nap is. Na, nézzétek! Nagyapa kaszál! Nem muszáj nézni. Nem nektek kaszál nagyapa. A földnek kaszál. Ennek a nagy, érett határ földnek, szívességből. Ami megérett, azt embernek kell eltakarítani. mert az emberé itt minden. Hogy suhan a kasza... jó talaja volt a búzának'. .. Pacsirta nem rebben fel. de csak rebbenjen, ne csapja el a kegyetlen él. Búzának halni kell, madárnak énekelni. Embernek dalolni, dolgozni szépen, pihenni boldogan ... Jól megfente a iiú. Egyszer tanította, de éles. Mikor tanította? Az volt régen! Na. nézzétek, emberek. Ügyi, alig marad torzsa? Nem hányja, veti, szeme ne peregjen. .. ^árga tenger... egyre beljebb. . . itt teltebb a levegő, itt nyitottabb a szív. . . itt lélegzik belőle az élet. . . húzd utánam. . . hullanak a hosszú szálak. .. de mindig áll az új... pihenj búza... álltái eleget vékony törzzsel... jó pihenni... hull... hull... lassan, ahogy az ember akarja. . . Amíg csak fekete karikák gurulnak elő. nagyapa szeme elé. Elég! Nem bírja az öreg szív. Gyerünk, nagy a tábla, hiába eszi a kombájn, vannak rajta kasza alá való részek is, jócskán. Remeg a kar. zihál a tüdő. — Látja, nagyapa, kellett ez magának? — Kellett, Sandrikám, kellett — nyugtatja az öreg, kötőjébe törölközve. Bólogat, nyálaz, s nem veszi le szemét a kaszáról. Aztán indul vissza a szekér, új zsákokért. De megpakolva. A traktoros vontató is megérkezett, arra kerül a több. Venczel bácsit felrakjak az ülésre, Kondor Laji nekiereszti a gyepi üt. Álom, — talán csak az éjszakai álom folytatódik. Az a falu a mienk? Az. De vakít, villog. Már a Nap süti « agy mama ébred a szender1' gesbol. Hallotta talán a szekeret? Vagy a kaput? — Hol voltál?... — ásít fogatlan, pöttyedt szájjal. — Arattam — mondja büszkén az öreg, s arcán letörülhetet- len mosoly. — Arattál? — ifolyog kicsit mérgesen nagymama. — Álmodtál. — Nem álmodtam. Arattam. Egymásra néznek. És most már elhiszi nagymama is. Nem szól. Fonnyadt, kicsi kezét nyújtja, j S a két kéz egybcüonocbJLTalálko&ún • • Öveges professzorral Nyírbátorban találkoztunk. Ä járási tanács dísztermében tartott előadást: Energia és jólét címmel. Akik ott volfak, tudják, hogy alig volt módunk valaha is kellemesebb hangulatban tanulni. Ennyi szenvedéllyel és fiatalokat túlszárnyaló lendülettel csak az tud beszélni, aki szakmájának olyan rajongója, mint öveges József. A televízióból is jól ismerjük már. Tudjuk, hogy nála nincs lelkesedésben különbség ha százezrek hallgatják, vagy zsúfolt terem a szabolcsi tájon! Nagy tudását olyan egyszerű, népszerű formában adja át az érdeklődőknek, hogy az jut eszünkbe, minél több ilyen nagy tudású előadó! hallgathassunk. Előadás után megnéztük a múzeumot, Nyírbátor büszkeségét. A professzor minden iránt érdeklődött, a régészet, a néprajz, a népművészet egyaránt lekötötte. Egy pillanatra mégis közelebbről vette szemügyre a barokk órát és a parányi dobozban lévő XVII. századi iránytűről az! is elmondotta, hogy napórának is használták a korabeliek. Késő esti órákban búcsúztak a nyírbátoriak barátjuktól, aki megérdemelt dicsérő sorokat^ írt a múzeumigazgató munkájáról a vendégkönyvbe. Másnap délelőtt a „Pedagógusnapon" meghívtam a megye: könyvtárba. „Boldogan megyek el — mondotta —, legalább megnézem milyen egy megyei könyvtár!” Eljöttek Svékus Olivérrel egyii.t, a TIT országos választmányának titkárával. A beszélgetés szakmai jelleget öltött. Elmondtuk, hogy az utóbbi időben a természettudományos irodalom iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A mai modem ember műveltségéhez hozzátartozik a természet!; udományok eredményeinek alapvető ismerete. A ma emberétől az élet sokoldalúságot kíván és a könyvtárosok segíteni akarnak abban, hogy a természettudományos alapismereteket minél többen elsajátítsák. „Van-e elég szakkonyvetíc?;' — tette fel a kérdést öveges professzor. „Sajnos, még kellő aneny- nyiségű nincs” — válaszoltuk. „Mit tettek azért, hogy legyen?” Érdekes vizsgálatot végeztünk megyénkben. Mintegy három hónapja megvizsgáltuk az állami és földművesszövetkezeti könyvterjesztő boltokban a műszaki könyvek forgalmát. Meglepő adatokat tapasztaltunk. 35 megvizsgált műszaki szakkünyvbői J9 állandó hiánycikk. Ilyenek mint*. Témái: Gépkocsi, l'crmczyj Televízió hibakeresés, Kovács; Vil- lamosgépek tekercselése^ 51'ö-p mössy: Gépjárművek villam.09 berendezései. öveges professzor? megelége-t déssel hallgatta ezeket, majd1! felvette az asztalom fekvő „ V mikroszkóp és használata” című. Gondolat kiadásban megjelenti népszerű könyvet és ezt mondotta: „Magam is csodálkozom, hogy tudják ilyen olcsón, mindössze: öt forintért kiadni kő y vemet. h Ml még meg is nyugtattuk, hogy a népszerű, olcsó kiadásnak meg1 is van az eredménye. hisz áh* Nyíregj házán is valamennyi péi-’ dány elfogyott és alig tudtunk! kettőt találni, hogy beírja nevétf emlékül könyvünkbe. Gatsó Lászlót Sípkar Barom
