Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

R tsz-ek belső ellenőrzése Német vendégek a 99nyírségi aranyról“ Rudolf Huchel és Simon Wer­ner, a Német Demokratikus Köz­társaság követségének két mun­katársa pénteken a nyírbátori já­rásba látogattak. Hogy fejlődik a vetés, milyen gyümölcstermés várható az idén? Mindketten ke­reskedelmi szakemberek, és a já­rás mezőgazdaságát most nem­csak mint vendégek nézték meg, hanem mint a minőségi átvevő bizottság szigorú tagjai. — Az a benyomásom, — mond­ta Huchel elvtárs, — hogy a szabolcsiaknak nincs okuk pa­naszkodni. Az országban sokfelé jártunk, a tavasz késése nagy kiesést jelentett a mezőgazdasági munkait ban. Ebben a megyében a termés, a többiekhez viszonyít­va, jónak Ígérkezik. A gabona szára elég magas, a kalászok tö­möttek. Valószínű időben kaplak kiadós esőt. — Szabolcs-Szatmár nem is annyira ismeretlen az NDK dol­gozói előtt. — Folytatta Huchel elvtárs. — Minden évben innen kaptuk az első burgonyaszállít­mányokat. A vendégek azt is elmondták, hogy megyénkből 1948 óta rend­szeresen vásárolnak jonatán al­mákat. Ez annyira közkedvelt a német dolgozók körében, hogy már azt is tudják, hol termesz­tik őket. Az üzletekben úgy em­legetik, hogy ,.nyírségi arany”. Ha tízszer annyit exportálnának, az sem lenne elég. Szabolcsban „üdültetik” a csil­lagfürtöt. Náluk ugyanis a ked­Négy találat: 120 ezer Ft A Sportfogadási és Lottó igazgatóság tájékoztatása szerint a 23. játékhétre 4 286 117 lottó- szelvény érkezett be. így egy- egy nyerőosztályra 1 607 293 fo- rint jut. A kihúzott nyerőszá­mok a következők: 17, 21, 64, 71, 78. öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 27 fogadó ért el, nyereményük egyenként 119 058 forint, A háromtalálatos szelvé­nyek száma 3832, nyereményük 419 forint. Két találatot 105 839 nyelvén yen értek el, ezekre 15 ionnt "10 fillért fizetnek. vezőtlen időjárás miatt nem fej­lődik ki. A szára megnyúlik, ke­vesebb termést hoz, mivel a be- érleléséhez nincs elegendő nap­fény. Ezért kétszáz holdon vető­Nagyon sok függ a termelőszö­vetkezetek pontos könyvelésétől, nyilvántartásától. A mátészalkai járásban újabban sikeresen tér­tek rá az ágazati" könyvelési módszerre — önköltségszámí- tás alapján. Ez a módszer ugyan­is pontosan kimutatja, hogy egy mázsa búza, kukorica vagy egy kiló hús, egy liter tej előállítá­sa mennyibe kerül. Ezt azonban csak megfelelő könyvelői gárdával volt lehetsé­ges bevezetni. Ezért az utóbbi időben tervszerűen törekedett a járási tanács arra, hogy jói kép­zett könyvelői legyenek a közös gazdaságoknak. Több ilyen irá­nyú tanfolyam szervezését . segí­magfelerősítést végeznek. Már megtekintették néhányszor a tér-, mesztést, elégedettek az eredmé­nyekkel. (b. f.) tette. Az eredmény nem maradt el. Ma már a járás minden veze­tő könyvelője kettős könyvelési képesítéssel rendelkezik. De .a cél, hogy valamennyien mérleg­képes könyvelői oklevelet szerez­zenek. Négynek ez máris si­került. Kilencen most végeznek ilyen taníolyamot, tízen pedig a következőn tanulnak tovább. A könyvelés azonban csak úgy tudhat kifogástalan munkát végezni, ha a valóságnak meg­felelően konkrétak a főbb irány­ból érkező adatszolgáltatások. Itt még van tennivaló. Javítani kell a brigádvezetők, maglárosok, te­lepvezetők és egyéb beosztottak adatszolgáltatását. A TERMELŐSZÖVETKEZE­TEKBEN a tagság részéről va­ló hivatalos ellenőrzés a köz­gyűlésen választott ellenőrző bizottság munkájával érvénye­sül. Megyénkben a szövetkezeti gazdálkodás általánossá válása 1—2 éves múltra tekint. Eny- nyi idő kevés ahhoz, hogy va­lamennyi szövetkezetben jól képzett belső ellenőrök ,.nó- jenek fel", pedig a munkájuk gazdaságilag és politikailag rendkívül fontos. Éppen ezért a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság rövid időn belül két­szer is foglalkozott a termelő­szövetkezeti ellenőrző bizottsá­gokkal. Az utóbbi vizsgálat megállapította, hogy javulás ugyan van, de a szövetkeze­tekben egyéb téren elért fej­lődéssel nem tart lépést az ellenőrzés. A rátermettség terén ugyan van változás, de ez csak alap, ez még nem hozzáértés. A he­lyes ellenőrzést meg kell ta­nulni. Az ellenőrző bizottságok többsége munkaterv nélkül dolgozik. Legtöbb szövetkezet­ben az ellenőrzésnek nincs írásbeli nyoma, nem készíte­nek feljegyzést, jegyzőkönyvet, csak szóban intéznek el dolgo­kat. Legtöbbször egyéni sérelme­ket vizsgálnak, vagy a szövet­kezet elnöke kéri fel vizsgálat- tartásra a bizottságot. Az ilyen vizsgálatok rendszerint arra irányulnak, hogy a tagság ho­gyan vesz részt a közös mun­kában, illetve kisebb lopáso­kat, f egyelmezetlenségeket vizs- gáigatnak. Egyes üzemágak működésének vizsgálatára, vagy az egész gazdálkodásra, a veze­tés munkájának vizsgálatára igen kevés helyen van példa. Ez a nehezebb és ez lenne a lénye- gesebb. így a tagság részéről jogosan hangzik el a bírálat, miért csak minket vizsgál az ellenőrző bizottság, miért nem nézi meg a vezetést, az egész gazdálkodást. A BELSŐ ELLENŐRZÉS gyengéinek fő oka a bizottság tagjainak ebben a munkában való járatlansága, képzetlensé­ge. Mi hát a teendő? Nyilván nem az, hogy sorra leváltsák az ellenőrző bizottságokat. Aid becsületes, a rátermettség© megvan, azt meg kell taníta­ni az ellenőrzés munkájára. Ez az egyetlen járható út. Külső ellenőrzés a belsőt soha nem helyettesítheti. A járási tanácsok tartottak ugyan néhány napos tanfolya­mokat, értekezleteket az ellen­őrző bizottságok részére, de ezek a megbeszélések a köz­vetlen feladatokra irányultak; mint például a zárszámadás felülvizsgálata vagy ^ a tervké- szítés segítése. Az általános ét- lenőr zésre. annak szakszerit végrehajtására nem tanítják a termelőszövetkezet tágjait. A termelőszövetkezetek vezetői­nek is elsőrendű feladata len­ne tanítani az ellenőrző bizott­ságot, különösen nagy feladat vár e téren' a könyvelőkre. A vezetőség munkája lesz köny- nyebb, ha az ellenőrzés jól mű­ködik. Ha látja a tagság, hogv szakszerű ellenőrzés van a szö­vetkezetben, nő a bizalma, ez pedig olyan ,,tőke’r a szövet­kezet — a vezetőség — szá­mára, ami busásan kamatozhat minden újabb anyagi befekte­tés nélkül. AZ ELLENŐRZŐ BIZOTT­SÁGI tagok különböző tanfo­lyamokon, értekezleteken való képzése mellett és a helyi ve­zetőség segítségadásán túl igen fontos, hogy a szövetkezeteket felkereső szakemberek tanítsák az ellenőrző bizottság tagjait. Számos ellenőrzés. vizsgálat folyik a termelőszövetkezetek­ben, amikor a járási tanács, banfiókok kiküldöttei napokat töltenek el egy-egv szövetke­zetben anélkül, hogy az ellen­őrző bizottságot vagy annak el­nökét bevonnák munkájukba, csupán tanítás végett is. Ter­mészetesen ez vonatkozik nem­csak a pénzügyi, gazdálkodás! szakemberekre, hanem a poli­tikai munkásokra is. Érdemes lenne azon gondolkodni, hogy nem lenne-e célravezető más oktatáshoz hasonlóan körzeti — öt, hat község összevonásával — téli tanfolyamot tartani spe­ciális ellenőrzési politikák szakmai tematikával. Nem lényegtelen dolog a* sem, hogy az ellenőrző bizott­ság» tagok részére megnyugta­tóan rendezzék az ellenőrzés­ben eltöltött időre a díjazást. Csikós Balázs Hamarosan befejezik a dohánypalánták ültetését megyénkben A Nyíregyházi Dohánybeváltó- és Fermentáló Vállalattól nyert Értesülések szerint sikeresen ha­lad megyénkben a dohánypalán­ták ültetése. Két jelentős terüle­ten — a nagykállói járásban és Rakamazon — már június ötödig kén befejezték ezt a munkát. Említésre érdemes elmaradó* csak a nyíregyházi járásban van, és sürget a munka a vásárosna- ményi járásban is, de mindkét helyen túlhaladták a 90 százalé­kot. A vállalat működési területéi» az idén összesen 9863 holdon ter-. melnek dohányt és eddig már több mint kilenc és felezer hol­don ültették ki a palántákat, 5 KELET-MAGiAROBSZSfti A német vendégek megtekintették a nyírbátori Üj Barázda Termelőszövetkezet szarvasmarha-állományát. ftSsyinízliató a könyvelés, de javítani kell mm az adaiszoliáilalásí a mátészalkai! járás tsz»eiben GEORGIJ MARTINOV TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGÉNYE ÜALAHd A MARSOM lit. A lövés hangja kissé meg­nyugtatta Melnyikovot. •Szégyeli- te kishitűségét. Visszadugta pisz­tolyát övébe. Elhatározták, hogy magukkal viszik a „mocsár” egyik növé­nyét, amely magasabbra nőtt, mint az űrhajó környékbeli bo­zótok, s más felépítésű lehetett. Meglepetésükre, sokkal nehezeb­ben ment, mint hitték. Két órai megfeszített munka után végre elérték céljukat. A marsbeli nö­vényt óvatosan kihúzták a ho­mokból és rákötözték a terep­járó lapos tetejére. A gyökere­ket gondosan becsomagolták. Az értékes szállítmányt az űrhajón külön erre a célra fenntartott hűtőszekrénybe helyezik. A föl­di botanikai intézet laboratóriu­mában majd gondosan kielemzik. — Indulás! — pillantott órá­jára Kámov. — Sokat időztünk itt. Sietnünk kell. És a terepjáró teljes sebes­séggel robogott tegnapi nyom­dokán. .. Alig mentek pár kilométert, amikor ötven méternyire előt­tük hirtelen egy hatalmas vad­állat ugrott ki a bokorból az útra. Mind a ketten jól látták, hogy az állat egész testét ezüst­színű bunda borítja, s hogy fe­je hosszúkás, mint a krokodilé. Az alias. megpillantotta a gyorsan közeledő terepjárót, s egy pillanatra a „földhöz” la­pult. Aztán hatalmas ugrással eltűnt a bozótban. Kámov megnyomta a jobb her­nyótalp fékgombját és a terep­járó éles fordulattal a bokrok közé vágott, s a bozótokat ti­porva üldözőbe vette a vadat. — Gázálarcot fel! — kiáltotta Kámov. — Gépét tartsa kéznél! Le kell filmeznie az állatot! — — S hirtelen lefékezte a terep­járót. — Ott van! A tó vízétől húsz méternyire lapult a „földön” az üldözött vad. A víz elzárta útját, s meg­állásra kényszerítette. Melnyikov megindította a feivevőgépet. A vad pár másodpercig mozdulat­lanul állt. Aztán hatalmas áll­kapcsát szélesen és fenyegetően kitárta: láthatóvá vált néhány fogsora. Fogai háromszögletűek és hegyesek voltak. Az állat hossza — fejétől a lompos far­káig —- 3—3 és fél méter lehe­tett. Törzse három pár lábra támaszkodott. Az elülső két kurta, egymáshoz közelálló pár hegyes karmokban végződött. Hosszú hátsó lábai térdben megtörtek, mint a szöcskelábak. Kerek, zöldes-szürke szemeit a terepjáróra szegezte. Pupillája elkeskenyedett, mint a macská­nak. A következő pillanatban kiegyenesítette hátsó lábait és 12 méternyi távolságból ráugrott a terepjáróra. Melnyikov a váratlan támadás láttán hátradobta magát. Ká­mov nem vesztette el fejét. Az ugrás pillanatában bekapcsolta a sebességet: a terepjáró előre­lendült, de ugyanakkor jobbra fordult, nehogy a tóba zuhan­jon. A vad teste á'suhant fölöt­tük, s mögöttük ért földet a homokban. De felbőszítette a balsiker, mert. helyből villám­gyorsan megfordult és másod­szor ugrott. A terepjáró megre­megett a rázuhanó testtől. Ká­mov kikapcsolta a motort. A állat a tetőn volt. Hallot­ták, amint karmaival, vagy ta­lán fogaival a fémet marja. Az oly nagy fáradtsággal kiásott nö­vény összetörve esett a „földre”. Melnyikov félretette a gépet és puskát fogott. A terepjáró lassan elindul. Ám a vad nem ugrott le róla. Far­ka lecsüngött és a „földet” se­perte. — Rá kell kényszerítőn a le­ugrásra! — mondta Kámov. Megnyomta a sziréna gomb­ját. A vad megrémült és megpró­bált leugrani, de karmai meg­csúsztak a fémtetőn és a súlyos test lezuhant A hátára esett a hernyótalp mellé. Melnyikov egy pillanatra egészen közelről látta az állatnak a levegőben te­hetetlenül kalimpálódzó hat mancsát. Aztán egész testét ösz- szehúzta. átfordult és hosszú, tízméteres ugrásokkal eliramo­dott. Kámov rátaposott a gázra és a terepjáró hamarosan utolér­te a vadat. A sziréna még min­dig bőgött, s a marsbéli vad hátra sem nézve rohant előre. Kámov kinyitotta az elülső • ab­lakot. — Csak aztán pontosan céloz­zon! — mondta. — A fejébe lőj jön! Melnyikov követte a vad min­den mozdulatát. Gyors ugrásai miatt nem tudta jól megcélozni. — Hát ez így nem megy — mondta Kámov. — Kipróbálunk egy másik módszert. Kikapcsolta a szirénát (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents