Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-09 / 133. szám

Bemutatókat, de ésszerűen! Méhészek a íuzséri erdőben Egymást követik megyénk­ben a különböző tapasztalat­csere-látogatások. Szinte nem múlik el nap, hogy valame­lyik állami gazdaságban, tan- és kísérleti gazdaságban, ter­melőszövetkezetben ne szer­vemének, tartanának bemu­tatót. Az áldozat jó befektetésnek ígérkezik: elterjeszteni a szö­vetkezeti nagyüzemi gazdaság­ban is az új, a kísérletezések során bevált módszereket. A párt Központi Bizottsága 1962. márciusi ülésének határozata azt mondja erről: . . javíta­ni kell a szakprooagandát és tegyük rendszeressé a gyakor­lati bemutatókat”. Ennek egyik fontos feladatául jelöli meg a határozat a termelőszövetkeze­tek egymás közötti tapaszta­latcseréjének szervezését, az élenjáró szövetkezetek és dol­gozók jó tapasztalatainak, kez­deményezéseinek elterjesztését. Az okszerű, helyesen szerve­zett tapasztalatcsere bemutató­kat, látogatásokat tehát csakis helyeselni lehet. Sőt: támogat­ni! Néhány jelenségre azonban — éppen az ügy érdekében — tel kell hívni a figyelmet. Nemrégiben a Baktalóránt- házi Járási Tanács mezőgaz­dasági osztályán érdeklődtem a tapasztalatcsere rendezvé­nyekről. Csinálják, persze. Megtartják az erre vonatkozó tervet — tájékoztatott a köny­velési csoport egyik dolgozója. De arról, hogy a látottakat közvetlenül hol, milyen for­mában hasznosítják, csak any- nyit mondott: egyes helyeken vfjn eredménye. A győrteiekj Aranykalász Termelőszövetkezet volt elnö­ke, Antal János (most elnök­helyettes), tavaly és az idén majdnem tucat különböző be­mutatón vett részt. Dicséri a látottakat, elismerően beszél róluk. Mit valósítottak meg belőle? Nem sokat. Legalább felerészben olyan bemutatókra kaptak meghívást, amelyeket sem anyagi, sem talajadott- sági viszonyaiknál fogva — legalábbis egyelőre — 'nem valósíthatnak meg. Legutóbb a nyíregyházi já­rásban. Vasmegyeren tartottak állványos lucernaszárítási be­mutatót. A kemecsei Üj Ba­rázda és a demecseri Dimit­rov termelőszövetkezetek tag­sága azonban még mindig idegenkedik ettől a hasznos módszertől. Miért? Mert lé^ nyegeben azt sem tudják, mi­lyen az, mi az előnye és ho­gyan kell csinálni. A bemu­tatón részt vevő ..küldötteik” nem magyarázták meg az új módszer előnyét. Mindezek a példák azt mu­tatják, hogy nem elegendő csu­pán elkészíteni a meghívókat és a vendégeket illedelmesen fogadni. Többet kell törődni az illetékeseknek azzal, hogy egyes bemutatókra honnan, kiket kell meghívni. Nyilván­való, nem sok értelme van például egy szőlészeti, kerté­szeti bemutatóra olyan terme­lőszövetkezetbe is meghívást küldeni, ahol ilyen termelést megfelelő talajadottság vagy egyéb okok miatt egyszerűen nem is folytathatnak. Vagy rizstermesztési tapasztalatcse­rére olyan tsz-ből várni dele­gációt, amelyikben a látottak megvalósítása alkalmas talaj és vízhiányában eleve lehe­tetlen. Az egyes esetekben leg­feljebb legyen kevesebb a lá­togatók létszáma, de akik je­len vannak, azokat érdekelje a bemutató, mert lehetőségeik biztosítva vannak kivitelezés­re. Asztalos Bálint Méhek dongának, kergetöznek. Óvatosan közelítjük meg a mé­hész fabódéját. Csele János és Teleki Istvánné éppen a kere­teken dolgozik. Építik a műlépet, gyorsítva a méhek mézszerző munkáját. Szívesen látják a vendéget, hi­szen a tuzséri erdőben a vadőrön és a méhészen kívül hétköznap nem igen fordul meg más ember. Rágyújtunk, leülünk a domb­oldalba pihenni. A méhész me­sél munkájáról. — ötven ésaláddal járjuk az erdőket, az első virágzástól az utolsóig. Nekem 21 család méhem van és a 8—10 mázsa méz meg­lesz idén is, ami szép jövedelem. A többi Telekiéké. A férje vas­utas, és az asszony jár a méhek­kel. Ügy hiszem, nem kell bizo­nyítani: jó kis ..mellékes". Közben Telekiné az ebéd ké­szítésével foglalatoskodik. Vígan lobog a láng a bogrács alatt, ké­szül a méhészebéd. ízes, paprikás leves, sok fűszerrel, csípősen. Közel vagyunk a kaptárakhoz, beszélgetés közben sűrűn tekin­getünk a zsongó méhek felé. Jó étvágyat! Ebéd a szabadban — Nem kell félni — nyugtat meg a méhész — csak' délben, repülnek ki. Az ebédhez bennünket is invi­tálnak, jó ízű az étel és utána csúszik a jó házi bor. Ebéd után aztá-i sok a munka. Csomagolnak, a kapt árakat ja­vítgatják, mert mint Csele János mondta, az az igazi méhész, aki maga készíti el felszereléseit. Ezzel búcsúzunk: — megyün> tovább, a dombrádi erdőben van most sok virág. Takats Fereno Foto: Hammel J. A védekezés sikere: a szakszerűség Mikor és hogyan pusztítsuk a burgonyabogára! ? A méhész maga készíti felsze­relését 1 Szabolcs-Szafcmár megyében j idén is állami feladat a burgo- | nyabogár elleni védekezés. Az 1960. és 1961. évi tervszerű és alapos védekezésnek köszönhető, ; hegy a megyében jelentősebb kárt a burgonyabogarak nem okoztak. Eddig a bogarak összegyűjtése és a nagyobb gócok felszámolása volt a cél, hogy ezzel is gyérítsük a tojásaikból kikelő lárvanemze­déket. A korán lerakott tojások­ból a lárvák kelése már mégkez­dődött és folyamatosan tart to­GEORG1.I MAKTUNOV TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGÉNYE vább. A tojásokból az időjárástól függően 8—12 nap után kikelnek a lárvák, amelyek először a leve­tek íonákát hámozgatják, majd később a leveleken apró lyuka­kat rágnak. Fejlődésük folyamán étvágyuk megnő, a leveleket ka- réjosan rágják és ezzel a lomb­felületet jelentősen csökkentik. A lárvák 4 fejlődési fokozaton mén­nek keresztül, 20—30 nap alatt elérik teljes kifejlettségüket. Ezután a talajba vonulnak és ott bebábozódnak. A báb-állapot 5— 12 napig tart és ebből a második nemzedék bogarai június végén, vagy július elején jelennek meg. Ezek újból megkezdik a tojásra­kást. A védekezés sikere a szaksze­rűségen múlik. Ezen az előírások­nak megfelelően történő végre­hajtást és a védekezés helyes időpontjának megválasztását ért­jük. Nem mindegy, hogy mikor védekezünk. Leghatásosabb a lárvák elleni védekezés, amikor a 2-es stádiumú lárvák tömege­sen megjelennek, de már 3-as stádiumban lévő lárváikat is le­het találni az első lárva kikelé­sétől számított másfél-két hétre. Az I-es nemzedék fiatal lárvái ellen legjobban bevált az 50 szá­zalékos DDT tartalmú permete­zőszer. Ebből kh-ként 1—1,2 kg szükséges 150—400 liter vízben oldva. Ugyancsak jó eredményt ad a 20 százalékos DDT porozó­szer, amelyből 5—8 kg szükséges 1 kh-ra. A permetezés minden­esetre olcsóbb és tökéletesebb ha­tású védekezést biztosít. Ott ahol a Növényvédő Állomás Dieldrin- nel permetezett, a burgonyát a! permetezéstől számított 4 hétnél.’ előbb felszedni nem szabad. Védekezéskor vigyázzunk a kör­nyéken levő Virágzó növényekre^ mert a szerek a méhekre veszéJ lyesek. HCH tartalmú porozó, vagy. permetezőszert használni burgo-,- nyára nem szabad, mert az a< burgonyát élvezhetetlenné teszi.'. Szabolcs-Szatmár megyei Növényvédő Állomás KiLET-MÁGVjAEOFSZA G HAMUD A MARSOM 33. Melnyikov ijedten rántotta vissza kezét: — Gyilkosnak?! — Ennek az amerikai ban­ditának a golyója sebesitette meg Árasén Georgijevicse ! — felelte Kámov szándékosan an­golul. Tudta, hogy Melnyikov érti ezt a nyelvet. — A gyil­kosság nem véletlenül történt... Előkészítették a fülkéjét? — Igen, előkészítettük. — Zárja be oda. Melnyikov undorodva nézett végig a váratlan vendégen. A sebesültet átvitték az űrha­jóra. A nyugtalan Belopolszkij fogadta őket. Melnyikov nyom­ban közölte vele, amit az imént Kámovtól hallott. Aztán elve­zette az amerikait a tartalékíül- kebe, kívülről rázárta a kerek ajtót és visszatért az obszerva­tóriumba, ahol Kámov már siet­ve készülődött a műtéthez. Az operáció öt percig tartott. — Most aztán csak nyuga­lomra és ápolásra van szüksé­ge — mondta Kámov. — A seb nem súlyos. Az ájulást a szállí­tás okozta. Azt hiszem, hogy három nap múlva, a start pil­lanatára, már elég jól fogja magát ére&ii. Befejezte a kötözést és eré­lyes mozdulatokkal kezdte esz­méletre téríteni a sebesültet. Há­rom perc múlva Fajcsadze iá­nyitotta a szemét. — Hogy érzi magát? — Jól — felelte Pajcsadze. — Minél kevesebbet mozogjon. Állandó ügyeletet tartunk maga mellett. Felváltva... Kámov arra gondolt, hogy ez a szerencsétlenség kissé felborít­ja tervüket, Bár hárman is ösz- sze tudják szedni a növénymin­tákat, s lőhetnek néhány álla­tot, Holnap Melnyikowal még- egyszer meglátogatja az ameri­kai űrhajót. Felkutatják Hap- good földi maradványait, hogy eltemethessék. AZ UGRÓ GYÍK Másnap alig kelt fel a Nap. a terepjáró ismét útnak indult. — Körülbelül hat—hat óra múlva térünk vissza — mondta Kámov Belopolszkij nak. aki ki- kísérte őket. — Mára is érvé­nyes az a parancsom, amelyet tegnap adtam arra az esetre, ha a terepjáró nem térne visz- sza többé. — Minden rendben lesz! Sze­rencsés utat! — felelte Belo­polszkij. Kamov a korntaajaaki mögé ült, Melnyikov mellette foglalt helyet. Filmfelvevőgépét a tér­dére fektette, hogy megóvja az esetleges rázástól. Mögöttük vol­tak berakva a lapátok, csáká­nyok, kötelek, huzalok és a vil- lanycsörlő. Felbúgott a motor. Melnyikov oxigént eresztett a fülkébe. Mind a ketten levették álarcukat. Az­tán a terepjáró elindult tegna­pi nyomdokán. Amikor, befor­dult a növények közt .iúzódc „folyosóba", Kámov teljes sebes­ségre kapcsolt. Az egyhangú marsbeli síkság lakatlannak látszott. Egyetlen ..nyúl” sem került útjukba. A gép gyorsan nyelte a kilométe­reket. A két űrhajós hallgatott. — Nézzen csak előre — szó­lalt meg váratlanul Kámov Melnyikov szeméhez illesztet­te távcsövét, de semmi figye­lemre méltót nem látott. A terepjáró megállt. A ..mo­csár” semmiben sem különbö­zött a környéktől. Csak a ho­mok volt kissé sötétebb és a növények valamivel magasab­bak, mint a „száraz” helyeken. Mind a ketten féLöltötték a gázálarcot és kiszálltak. — Gyakran nézzen körül — mondta Kámov, — Ha idejében nem vesszük észre a „sárká­nyokat”, amelyekről Bison be­szélt, csúnyán végezhetjük. Nyílt térségen tartózkodtak. Jóllehet elég sok növény volt köröskörül, amelyek csökkentet­ték a látási viszonyokat, a Mars természeti viszonyaihoz szokott ragadozó észrevétlenül odalo- pódzhat az embei-ekhez. Döbbenetes csend uralkodott. A homok, a levegő a növény­zet mozdulatlannak látszott, mintha megdermedt volna a hű­vös napsugaraktól. Melnyikov erősebben megmar­kolta pisztolyának agyát és fe­szülten figyelte a közeli bokro­kat. Ügy rémlett neki, hogy a hosszúkás levelek alatt mozog valami, ösztönösen közelebb lé­pett Kámovhoz. — Valami van ott! — mondta. A parancsnok odanézett, aho­vá társa mutatott, aztán hir­telen előkapta pisztolyát és lőtt. — Amint látja, semmi sincs ott — mondta. — Kicsit jobban uralkodjak magán. Valóban fé­lelmetes a légkör. (Fzibtäpfrrurjc.l

Next

/
Thumbnails
Contents