Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-08 / 132. szám

QjZtuUeifiéfiztáv Luca széke és a vasmegveri italbolt Örömbe f •«, •• urotn A Nyíregyháza fejlődését szí­ven viselő emberek nagy öröm­mel vették tudomásul, hogy a Vasgyár utca és a MÄV állo­más közötti területen megkezd­ték a régóta óhajtott konzerv­gyár építését. Az örömbe azonban egy kis üröm is vegyül. Az építkezés miatt ugyanis lebontják azt a közúti felüljárót, amely a vá­rosból közvetlen a dohányfer­mentálóhoz vezetett. Erre a részre mostmár csak kerülővel, a Derkovits, illetve az ebből leágazó Dugonics utcán lehet közlekedni. Ez egymagában vé­ve nem is lenne nagy baj, ha a Dugonics utca — nyilvánva­lóan ebből az alkalomból meg­kezdett — makadámosítását előbb befejezték volna. Az út­építéssel azonban nem készül­tek el és így félig kész úton folyik a közlekedés. Az úttest böveil máris kez­dik felszedni a járművek, pe­dig még nincs is nagy forga­lom. Mi lesz akkor, ha meg­kezdődik a dohány, körülbelül 120 000 mázsa áru szállítása? Három tonnájával számítva is négyezer tehergépkocsi forgal­ma ez! Vajon milyen lesz majd akkor ez az út, ha máris kifogásolható állapotban van? Nem lenne célszerűbb addig befejezni, amíg nem késő? Papp Aladár. Eredményes év Kezdettől lógva tagja va­gyok a nyírteleki földműves- szövetkezetnek. Ez idáig még csak a múlt ébre mondhat­juk, hogy valóban jól dolgo­zott a szövetkezet vezetősége, mert azelőtt bizony nem ép­pen demokratikus módszerek­kel irányították a munkát. A változás meglátszik a ki­szolgáláson is. Akár a fűszer akár az italboltba tér be a vásárló, mindenütt udvarias el­adók fogadják. Ennek ered­ménye az is, hogy az idén már nyereségrészesedést kapott a tagság a befizetett részjegyek arányában. Havacs Mihály Járda, vagy kerékpárút? Munkába menet, és munkából jövet naponta átgyalogolok Nyír­egyházán a Bessenyei téren. Bár a parkban több helyütt is láttam táblát, amely tiltja a kerékpáro­zást, mégis egy-egy utam alkal­mával több olyan kerékpárossal találkozók, akik a park körüli gyalogjárót használják. Igaz, hi­vatkozhatnak arra, hogy a tiltó tábla csak a park bejáratánál van, tehát, a külső gyalogjáróra nem vonatkozik, de ilyen érvvel a több útvonalakon is igénybe ve­hetnék a kerékpárosok a gyalog­járót. Jó lenne tehát, ha az illetéke­sek tennének pontot az eííajta téves nézetek végére és véglege­sen eldöntenék; gyalogjárda, avagy kerékpárút e a park és az utca közötti járdaszegéllyel is el­látót: terület? Tóth Anna. &ELET-MAGYARORSZÁG Üzemünkben, a Nyíregyházi TÜZEp Vállalat gatter fűrész­üzemében is bevezették a becsü­letpénztárt a munkabérek kifi­zetésénél. Az első ilyen bérfi­zetés alkalmával a dolgozók kis­sé elfogódottan számolták ki maguknak az esedékes munka­bért, de érezték, hogy ez egy­úttal a bizalom és a megbecsü­lés jele is. Nem is volt a végel­Lapunk májusi számaiban többször is írtunk róla és sok levélírónk kifogásolta, hogy a mátészalkai MÁV állomáson sok probléma van a felszállással és az utazó közönség felvilágosítá­sával. Ugyancsak levélíróink ki­fogásolták, hogy a MÁV a Ság- vári Endre utcai vasúti útátjá­rót lezárta és emiatt az eddig arra járók csak kerülővel közle­kedhetnek. A panaszra megérkezett a vá­lasz a MÁV Debreceni Igazgató­ságától és többek között a kö­vetkezőket írják: „•.. Az állomás szűk kereszt- metszete és féloldalassága miatt elkerülhetetlen, hogy nagyobb forgalom esetén a személyvona­tokat vágányhiány miatt a nyol­cadik vágányra fogadják, vagy a peronrész mellett végig fel­húzva állítsák meg a személy- vonatokat, Ilyen esetben a sze­relvények előtt álló tehervona- tokon nyitott réseken keresztül keli az utazóközönségnek közle­kedni. A forgalmat ilyenkor han­gos bemondón, irányjelző táb­lákkal és a kapusokkal irányít­ják. Ezenkívül az ügyeletes tisz­tek és a forgalmi szolgálattevők számolásnál semmi különbözet. Bár nem nagy esemény egy ilyen becsületpénztár egy üzem életében, mégis kihatással van az emberek életére. A munkások közelebb kerültek egymáshoz, jobb lett a közösségi szellem, ész­revehetően nőtt a munkakedv és valahogy jobban magukénak érzik az üzemet. Simon Sándor is szívesen nyújtanak felvilágo­sítást. Felesleges tehát más, egyenruhás vasutasoktól kérni felvilágosítást, olyanoktól. akik esetleg nem tudnak a változás­ról és akaratlanul is félrevezet­hetik az utasokat. Ez az állapot teljes mérték­ben megszűnik akkor, ha a már megkezdődött állomásátépítési munkák befejeződnek. Itt kell megegyeznünk, hogy a Ságvári Endre utcai vasúti sorompót ép­pen ennek következtében kel­lett lezárnunk, és ez véglege­sen így is marad. Ez a forgal­mas útátjáró ugyanis már aka­dályozta a vonatforgalmat és a tolatás! munkát. Az állomás át­építésével kapcsolatos sorompóle­záráshoz a tanács illetékes szer­vei is hozzájárultak. A figyel­meztető és a forgalmat eltere­lő tábla elhelyezését azonban az illetékes közúti igazgatóság el­mulasztotta, ami zavart okozott a közlekedésben. A további pa­naszok elkerülése végett utasí­tottuk az építés vezetőjét, hogy ideiglenes táblákat helyezzen el, mert a MÁV a jelenleg meg­lévő közlekedési úton kívül nem tud mást a lakosság rendelke­zésére bocsátani". Laczkó Imre A vasmegyeri italbolt átalakí­tási munkáit ez év március vé­gén megkezdték. Az átadási ha­táridő május elseje volt. de még most sincsen készen. Az átalakításra, festésre azért került sor, mert a vasmegye­iek is szeretik pár pohár sörü­ket, vagy borukat szép, ízléses helyen elfogyasztani. Ez helyes is, de az már kevésbé, hogy a szórakozni vágyó emberek nem tudnak asztalhoz ülni és ehelyett malteros ládákat és deszkákat kel] kerülgetniük. Szólás-mondás, hogy a Luca széke soká készül, de úgy lát­szik, itt még azon is túltesznek. Igaz a másik május elseje még messze van, de reméljük, hogy nem keil megvárni, hanem ha­marosan az ízlésesen átalakított italboltban, asztal mellett szóra­kozhatunk. Tóth Benő Szövetkezetünk — a Tiszagyön- gye — az elmúlt évi gyenge eredmények után, most nagy ter­vekkel fogott munkához. A meg­szilárdított munkafegyelem ered­ményeként a terület felosztása után a hűvös idő ellenére is nap­ról napra benépesül a határ, az emberek szinte ..verekednek" a munkáért. Az állattenyésztők is szívesen dolgoznak, ösztönzi őket az új premizálási módszer is. Az álla­tok szépek és egészségesek. Va­lóban kifogás nélkül dolgozik mindenki, megnőtt a brigádveze­tők tekintélye is. Még az iskolások is segítenek a szövetkezetnek. A burgonyaboga­rakat például napokon keresztül gyűjtötték a határban és a ta­nácselnök is elcsodálkozott a több tíz kilónyi bogár láttán. Sok »généi, viifaMtgp. még sines Egy este is üzemöenéévo rrwnfj kahelyen elengedhetetlen, heg megfelelő világítás legyen. Különösen fontos ez egy tej- átvevő helyen, ahol nemcsak a mérés pontosságát, hanem a tej zsírtartalmát is ellenőrizni kell, mint például a vásarosna- ményi begyüjtöhelyiségben. A Kossuth utcában lévő épület villamosítását még az elmúlt évben elvégeztette a Kisvárdai Tejüzem, a villanyégőket is el­helyezték a foglalatokban, de arra már nem futotta, hogy az oszlopról be is kössék az ára­mot. Tóth Imréné tejátvevő már számtalanszor kérte a vál­lalatot, hogy intézkedjenek, de csak Ígéretet kap, sőt a tanács vb. írásbeli kérelmére is csak ígéret a válasz. Vajon mikor unjak már meg az ígérgetéseket? Varga István vb. elnök. Gyakran látogatják szövetkeze­tünket a patronálok is: Buda­pestről a Magyar Nemzeti Bank dolgozói, Kisvárdáról pedig Béres elvtárs, a gépállomás főlaboránsa segítenek. A segítségnek és a tagság aka­ratának meg is van az eredmé­nye; fokozatosan rátérünk a jól jövedelmező belterjes gazdálko­dásra. Ebben az évben például már szőlővessző gyökereztetéssel is foglalkozunk öt holdnyi terü­leten. Nagy jövedelemre számí­tunk a húsz holdon ,,esányi” módra ültetett dinnyéből is, mert korán tudjuk piacra vinni. Tagságunk nagy reményekkel kezdte ezt az évet és a szorgalom a bizonyítéka annak, hogy nem is ér csalódás bennünket. Dudás László főkönyvelő GEORGIJ MART1N0V TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGENYE 32. A terepjáróhoz vitte társát és kényelmesen elhelyezte a hátsó ülésen. Aztán visszatért az űr­hajó ajtajában álló Bisonhoz. — Ne tartson fel bennünket! — szólt rá ingerülten. — Mi baja? Bison némán letemette Hap- good lábát, a kijárati kamra padlójára helyezte, aztán be­csukta az ajtót. Szótlanul ült be a terepjáróba. Kámov bekap­csolta az adót. — Végre! — hallatszott Belo- polszkij hangja. — Mi történt? — Mindent elmondok, ha visz- szatértünk — felelte Kámov. — Arszén Georgijevics megsebesült. Készítsenek elő egy kényelmes fekhelyet. Ha megpillantják a terepjárót, Borisz Nyikolájevics szálljon ki, hogy segítsen átvin­ni a sebesültet. Különben még egy embert viszünk magunkkal. Készítsék elő t a tartalék fülkét. — Miféle embert? Honnan... — Az amerikai űrhajó utasa. Magyarázatra most nincs idő. Legyenek türelemmel. Terepjá­rónk teljes sebességgel robog majd visszafelé. Menetközben nem beszélgetünk. Másfél óra múlva otthon vagyunk. — Ki­kapcsolta a mikrofont és Paj- csadzéhoz fordult: — Kényelme­sen ül? — Nagyszerűen, ne nyugta­lankodjék! ÜAlAHd A MARSON Mi az igazság A MÁTÉSZALKAI MÁV ÁL LOMÁS KÖRÜLI VITÁBAN? Jó premizálás, jó munkakedv Benépesült a határ Szabolcsveresmarton — Engedje meg, hogy megáll­junk egy percre — szólalt.meg váratlanul Bison. — Miért? — Szeretnék visszamenni. Van ott egy amerikai zászló. Ki aka­rom tűzni az űrhajóra. Hadd lobogjon annak emlékére, hogy ittjártunk a Marson. — Nem! — felelte éles han­gon Kámov. — Nem engedem meg! — és beindította a mo­tort. Visszafelé az út alig tartott másfél óráig. A terepjáró 110 kilométeres sebességgel haladt szigorúan a régi nyomon, amely jól látszott a sima, tömör ta­lajon. Az utasfülke alatti rugók, a puha ülés kényelmes utazást biztosítottak a sebesültnek. Kámov felettébb sajnálta, hogy hagyta magát Bison által félre­vezetni és szépen besétált a csapdájába. De ki gondolta vol­na, hogy ilyen aljasságra képes! Ostobasága és hálátlansága fel­bőszítette. Vajon mi történt vol­na, ha mondjuk tervét mégis si­ker koronázza? A szovjet tu­dós vezette űrhajó természete­sen a Szovjetunió területére szállt volna le. Csak nem arra gondolt Bison, hogy rá tudta volna kényszeríteni öt: Ameri­kába repüljön? Kellemetlenül kezdte érezni magát az ameri­kai szomszédságában és már tü­relmetlenül várta a hosszú út végét. Pajcsadzének nyilván erős fáj­dalmai lehettek. Erről beszélt a csillagász zavaros tekintete és összeszorított ajka. Bágyadtan törölgette verítékes homlokát. Csak el ne veszítse eszméletét! A növények villámként suhan­tak el a- száguldó terepjáró ab­lakai előtt. Kámov nem félt et­től a nagy gyorsaságtól. A her­nyótalpak nyomai jól látszottak és az ismert útvonalon semmi veszély nem fenyegetett. Űrhajójuk váratlanul bukkant tel előttük. Hófehér törzse, a szélesen kinyúló szárnyakkal, büszkén magasodott ki az ala­csony marsbeli bozótok közűt. Kámov elgyönyörködött űrhajó­jában. Milyen nagy a különbség a két rakéta között. Az ameri­kai kicsi, mattszürke s egész törzse félénken lapul a „föld­höz”, mintha félne az ismeret­len bolygótól, amelyre csöppent és amelyen örökre itt kell ma­radnia. Nyílt az ajtó és Melnjákov ug­rott le a „földre”. Kezében hordágy. A terepjáró megállt. Kámov hátrafordult: Pajcsaclze eszmé­letlenül ült helyén. A rázás meg­tette a magáét. A sebesült ar­ca élettelennek látszott. Kámov izgatottan tapintotta ki a pul­zusát. Nem, ez nemcsak egysze­rű ájulás. Nem szabad tovább késlekedni! Sok függ attól, mi­lyen gyorsan végzi majd el a műtétet. Sietve ráhúzta az álar­cot Pajcsadzéra és kinyitotta a levegőadagoló csapját. Aztán rá­parancsolt az amerikaira, te­gye ugyanazt, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt. — Hogy sebesült meg? — kér­dezte Melnyikov, s aggódva les­te társa mozdulatlan testét. Fi­gyelemre sem méltatta Bdsont. Egyszerűen megfeledkezett róla. Szétnyitották a hordagyat, rá­fektették a sebesültet. Pajcsedae fel sem eszmélt. — Hogyan történt? — kérdet­te ismét Melnyikov. Ösztönöseik a mellette álló amerikaira pil-j lantott. — Jó napot! — nyúj­totta kezét neki. — Hagyja! — szóit *á kemé­nyen Kámov. — Gyilkosnak nrnrnt szokás kezetnyújtani. mmtm

Next

/
Thumbnails
Contents