Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

Az AKÖV megvizsgálta: Felelősségre vonják a kalauzt Ktfrmány István , tsz-elnök és Tóth Sándor főkönyvelő kifogá­solták, hogy egy Fehérgyarmat —Tisza becs közötti úton az autó­busz kalauza 18 forint menet- ' dijat kért, ugyanakkor csak 12 forint 70 filléres jegyet adott azzal, hogy majd a termelőszö­vetkezettel számolják el a kü­lönbözeiét is. A levélírók pana­szát a Nyíregyházi 5-ös számú Autóközlekedési Vállalat meg­vizsgálta és a következő választ küldte: „A panaszban nevezett jára- ton Jakab József kalauz telje­sített szolgálatot. A két dolgozó által írt panasz helyénvaló, mert a kalauz az utasoktól több pénzt fogadott el, mint amennyire je­gyet adott, ugyanakkor a vál- lalatnak is 10 forinttal kevesebb pénzzel. 2- forint 70 fillérrel szá­molt el. Az ügyben a kalauz elleni fegyelmi eljárás indult. Nincs azonban igazuk a levél­íróknak abban, hogy a jegyvál­tással ráérnek a leszállásig. A fennálló rendelkezések értelmé­ben az autóbuszra felszállt utas a menetjégyet — a kalauz fel­szólítása nélkül — köteles azon­nal megváltani. Hekman György i gazgató”. Vidám percek A 46 fok meleg, gyógyhatású víz nagy része még kihaszná­latlanul folyik el a jövendő für­dő helyén, Fehérgyarmaton. A Jóleső bosszúság A napokban Debrecenben jár­tam a kisfiámmal. A várost jár­va megszomjaztunk és betértünk egy italboltba meginni egy-egy málnát. Még csak a blokkot kér­tem, a pénztáros máris rám­szólt: — Gyerekeknek nem szabad bejönni! — Ugyan már, hisz csak egy málnát iszik. — Alckor sem! — jelentette ki könyörtelenül. Bele kellett nyugodnom a vál- toztathatatlanba. Kissé bosszan­kodtam, aztán igazat adtam ne­ki. Később pedig arra gondol­tam: jó is lenne ha Nyíregyhá­zán is ilyen „meglepetéseket” tartogatnának az otykor magáról megfeledkező szülők részére. Fábián Gáspár Szombaton mutatkozott be a jórészt diákokból és szülőkből álló közönség előtt a dohány- fermentáló nagytermében a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum kultúrgárdá- ja. A rövid, vidám műsort vál­tozatosan és ötletesen Adorján József és Lukácskó Zsolt hall- ! gatók állították össze. A jövő j mezőgazdászai alaposan felké- I szültek a vidám estre, Karinthy Teknősbéka című egyfelvonáso- sát és jeleneteket mutattak be a Dongó Színpad műsorából. Áthelyezték a goromba eladót „Kisvárdán — írja levelében Varga Istvánná — a 38-as ön­kiválasztó női konfekcióboltban férfi eladó „szolgál” ki. Ez még meg is engedhető, de a durva hang, amelyet a vevőkkel szem­ben alkalmaz, az már szinte fel­tűnő. Az árukhoz nem szabad hozzányúlni, csak a markából szabad megnézni, s aki válogat, azt „kinézi” az üzletből”. A levél nyomán az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat meg­vizsgálta a panaszt és a követ­kezőket állapította meg: „A panaszttevö észrevétele jo­gos. Az áruda eladója hasonló viselkedéséért már kapott írás­beli figyelmeztetést, de ez nem használt. A figyelmeztetést csak tudomásul vette és továbbra sem tartotta meg az Általános Üzleti Szabályzat erre vonatkozó rendelkezéseit. Éppen ezért a vizsgálat befejezése után neve­zettet az árudából azonnal el­helyeztem és ezzel egy időben írásban utolsó figyelmeztetésben részesítettem. Amennyiben mun­kájában hasonló eset fordul elő, úgy vele szemben a munkavi­szonyt megszüntetem”, Demeter János igazgató A bizottság átveszi a házat Ki ellenzi a műszaki átvételt?.. fürdő terve azonban már elké­szült és a napokban meg is kez­dik a földmunkát. Úgy tervezik, hogy a társadalmi munkával épülő első medencét már augusztus 20-án átadják rendel­tetésének. A társadalmi munka mérté- kére jellemző, hogy nemcsak a falu, hanem a, környék lakossá­ga is bekapcsolódik az építés- be. A termel őszövetkezetek pél­dául sódert és egyéb építőanya­got szállítanak Gyarmatra. Az állami gazdaság 100 ezer forint- tál járul hozzá a fürdő építésé­hez, míg a kisipari szövetkeze­tek dolgozó egy havi fizetésük­nek 20 százalékát ajánlották fel. Az építkezéshez már eddig hat vagon cement érkezett és rövi­desen megkezdik a vasanyagok szállítását, hogy mire a föld­munkákkal elkészülnek, meg­kezdhessék a betonozást is Balogh Endre A boldogulás „titka“ Amerre a szem ellát a vas­megyeri határban, mindenütt feltűnően tiszták, gondozottak a Micsurin Termelőszövetkezet táblái. „Bizonyára igyekeznek” — állapítja meg az ember, s az­zal napirendre is tér a dolog felett. A napokban azonban szemta­núja is lehettem annak a szor­galomnak és élniakarásnak, ami a vasmegyerieket jellemzi. Ko­ra hajnalban — amikor a fel­kelő Nap sugarai még csak az ég alján jelentek meg — már hosszú sorokban özönlött a fa­lu népe a termelőszövetkezet központja felé. A brigádveze­tők hamar elosztották őket mun­kára és a szövetkezetiek — egy percig sem tétlenkedve — indul­tak a határba. Azon a napon éppen újburgonyát kapáltak. Ez hát a „titka” a vasme­gyeri Micsurin boldogulásának, tagjai tömött pénztárcájának... Tóth Benő Kivek, gödröcskék Nyíregyházi ember lévén, már megszoktam a sok kábelezés, csatornázás nyomán támadt buc­kákat, földhányásokat és göd­röket. Valahogy úgy van ezzel az ember, hogy fejlődésében lát­ja az újat, és a ma rendetlen­ségében a jövő városát. Mit szóljon azonban a város megértő lakója az olyan gödrök­höz. amelyek évek óta tarkítják az úttestet, mint például a Bú­za és a Vasgyár utcában. Ha ezeket a gödröcskéket elnézi egy kerékpáros, bizony könnyen nya­kat szegheti. Nem igényel ez különösebb beruházást, csak egy kissé na­gyobb gonddal végzendő karban­tartást. Gyurist) Mária A szívén viseli — A vízcsappal van baj, azonniJ intézkedem! — Brács kolléga! — Muszáj, a feleségem hívott telefonon... A nyírfákéi fiatalok terveiből A nyírjákói KISZ-szervezet ve­zetősége nagy gondot fordít ar­ra is, hogy a fiatalok kelleme­sen szórakozzanak. Ennek érde­kében hetente 1—2 alkalommal táncestéket rendezünk. Színját­GEORGIJ MARTINOV TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGENYE 26. HALAHD A HARSON szócsoportunknak már 15—20 tagja van és nemrégiben nagy sikerű előadást tartottak a falu­ban, de azóta már a szomszé­dos falvakban is sikerrel ven­dégszerepeitek. Jelenleg a „Kilóg a lóláb” cí­mű darabbal készülünk egy újabb előadásra. Tervben sze­repel még egy szavalódélután­nal egybekötött klubest szerve­zése is. Távolabbi célunk, hogy ha majd az anyagi lehetősé­geink is megengedik, pár napos kirándulást rendezünk Buda­pestre vagy Miskolcra. Arra tö­rekedünk, hogy a kulturális munka terén elért sikerek visz- szatükröződjenek a KlSZ-szerve- zet munkájában is. Kiss Gyula Amíg valakire rá nem dől... Nemcsak szégyenfoltja már a városnak Nyíregyházán a Rá­kóczi utca és a Mártírok tere sarkon lévő téglakerítés, hanem életveszélyes is. Mi, akik gyak­ran járunk arra, szinte félve me­gyünk a járdán, mert a • súlyos téglafal — ha egyáltalán falnak lehet még nevezni —- olyan ál­lapotban van, hogy minden perc­ben leborulhat. Igaz, régóta tervezik már, hogy építenek oda, s akkor le­bontják. Ez azonban már évek'! óta vajúdik, s a tákolmány vább csúfítja a várost, veszé-r lyezteti az arra járók testi ép^ ségét. Azt javaslom — ha már aáj építkezésből hamarosan nem isi lesz Semmi — zárják le azt aj járdarészt, Vagy tiontsák le azt« a romos falat, amíg valakire rátj nem dől ! Török Lajos­5 keletf-«ac»arobszac> Hamarosan építik a fehérgyarmati íürdőti hozzá Kámov. — Felderítő utunk az estére nyúlhat és a fényszóró fénye után könnyeb­ben találják meg az űrhajót. Hát akkor a viszontlátásra! Kezetszorított Melnyikovval és a terepjáróhoz indult. Pajcsad- ze már a kormánynál ült. — Még valami — fordult vissza a parancsnok. — Még ma hívja elő a filmet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerültek a kis- nyulak. Melnyikov biztos volt abban, hogy az űrhajó ablakából lefény­képezett „nyulacskák” jól sike­rültek, Kámov beszállt a gépbe, ma­gára zárta a légmentes ajtót és kinyitotta az oxigénpalack csap­ját. Amint a levegő összetéte­le és a légnyomás megfelelő volt, levette a gázálarcot. Pajcsadze követte példáját. Melnyikov kezében a filmfel­vevőgéppel néhány lépésnyire állt tőlük. Az űrhajó ablakában Belopolszkij arca látszott.., Pajcsadze elfordította a fogan­tyút. A terepjáró teste alig ész­revehetően megremegett: a ha­talmas erejű motor hangtalanul működni kezdett. — Indulás! — mondta Kámov. Az oxigénálarc szorosan le­zárta az arc alsó részét, de a be­szerelt hangerősítők révén kia­bálás nélkül beszélhettek. Kámov 'lement a létrán, Mel­nyikov követte filmfelvevőgép­pel a kezében s vállán két ön­működő puskával. A fegyvere­ket átadta Pajcsadzénak. Az ex­pedíció két tagja pisztolyokkal is fel volt szerelve. Mellükön távcső és fényképezőgép füg­gött. — Amint filmrevette elindu­lásunkat — szólalt meg Kámov MeLnyikovhoz fordulva, — men­jen vissza az űrhajóra és fi­gyelmeztesse Belopolszkij elv­társat utasításomra. Ismétlem: az űrhajóból csak végszükség esetén szabad kiszállni. Ha ez mégis bekövetkezik, csak • maga hagyhatják el a hajót. Belopo’szkij egyetlen másodpercre sem távoz­hat el a rakétából. Ha estig nem térnénk vissza, ne indulja­nak keresésünkre. Ha megsza­kad az összeköttetés, kapcsol­ják be a rádióirányzót. Ha te­repjáró nem térne vissza többé, a pontosan kijelölt időben re­püljenek vissza a Földre. — Parancsát végrehajtjuk! Szerencsés utat! — A sötétség beálltával gyújt­sák meg a fényszórót, — tette eltűntek a bokorban. Az ember, akitől megijedtek, nem használta a létrát, hanem a kétméteres magasságból könnyedén leugrott. Öt követte egy másik, hasonló öltözetű ember. — Ezek az állatkák — mond­ta az előbbi — nem tőlünk ijedtek meg. hanem a zajtól. Még soha sem láttak embert és nem tanulták meg, hogy félni kell tőle. De prémjük színe a növények színére hasonlít, ame­lyek között élnek, és ez azt mu­tatja, hogy a Marson van va­laki, aki vadászik rájuk és aki elől rejtőzniük kell. Máskülön­ben védőszínük nem alakult vol­na ki. — Igaza van — mondta a má­sik ember. — A nyulak nem egyedüli lakói a bolygónak. Fel kell kutatnunk ellenségüket. — Óvatosnak kell lennünk. Ki tudja, milyen lények lakják a bolygót. — Tegnap senkit sem láttunk. — A vadakat elijesztette a zaj, amelyet a terepjáró össze­szerelésével csaptunk — felelte Kámov. — De ahol ilyen nyu­lacskák élnek, ott farkasok is vannak! — Az óvatosság nem árt — mondta Pajcsadze. A Nap magasabbra hágott és sugarai vakítóan villantak meg a tó partján veszteglő űrhajó hófehér testén. A két méteres kerekek alaposan belemélyedtek a homokos talajba. A széles szárnyak sűrű árnyékot vetettek. A gép mellett, majdnem a víz­nél egy alacsony, áramvonalas, hernyótalpas fehér kocsi állt. A sűrű bozótosból most egy kis bundás állat ugrott ki. Hosz- szú füleivel a földi nyálra em­lékeztetett. Egész testét világos- kékes szürke árnyalatú hosszú szőr borította. Nagy, gömbölyű mattfekete szemei közel voltak egymáshoz. A kis állát hosszú ugrásokkal elérte a tóparti ho- moksávot és hátsó lábaira ült. Fülei lekonyultak és hátához simultak. Testét összehúzta, mintha nagy ugrásra készülőd­ne. Ám a tárgy, amely meg­ijesztette, mozdulatlan volt és a kis állat lassacskán megnyu­godott. Fülei felálltak s fejét kissé oldalra billentette. Úgy látszik, fülelt, de köröskörül csend honolt. A bokorból ekkor még két másik kis állat ugrott ki és az előbbihez csatlakozott. Az űrhajó testén halk csö­römpöléssel félrehúzódott a ne­héz ajtó. Prém kezeslábasba bújt ember jelent meg, fején sisakot viselt. Fémlétra hullott nagy zajjal a „földre’!, a kis jószá­gok felugrottak s villámgyorsan

Next

/
Thumbnails
Contents