Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-05 / 128. szám
AraícktL csépiem előkészületek a Nyírbátori í^épátlomáson A falvak határában most még a növényápolásé a szó, de mindjobban közeledik az aratás, csép- lés csatája is. Különösen nagy a gépállomások felelőssége abban, hogy a csata teljes győzelemmel végződjön. Egyik , előfeltétele: az idejében való alapos felkészülés. Hogyan tesz ennek eleget a Nyírbátori Gépailomás? Az eredmények A cséplőgépek hangárjában serény munka folyik. Az eddigi eredmény: 6ti csépió közül 56-ot már üzemképessé tettek. Tíznek a javítása folyamatban van és pár nap múlva ezekkel is rendben lesznek. „Meggyógyítottak ' 11 kombájnt, a nemrég érkezett négy új géporiást pedig bejárattak. Mind a 19 kévekötő aratógép me,netre kész. Hét rendrevá- gó ugyancsak kijavítva várja a június 17-i gépszemléL Nem lenne azonban teljes az igyekezet, ha a tűzrendészeti eszközöket is nem készítenék elő. De ezekről sem ieledkeznek meg; még néhány fecskendőt kell rendbehozni. Minden — az aratási, cséplési munkában — üzemelő gépet szikrafogóval látnak el. A szikrafogókat jóváhagyott szabvány szerint, a gépállomáson készítik. A helyi adottságoknak megfelelően... Több fontos, szervezési kérdést már most tisztáznak. így az üzemanyag és alkatrész gyors utánpótlását, az esetleges javításokra a szakképzett körzeti sze- relők elosztását... Úgy tervezik, hogy a megnövekedett gépkapacitással. az idei aratást — kedvező időjárás esetén — 10—12 nap alatt befejezik a gépállomás körzetében. S ezzel egyidejűleg végzik a tsz-ekben tszcs-kben tarlóhántást és másod vetés»:. —A. B.— Az új Bünteti Tönénykönyvif ÍRTA: DR. KOVÁCS PÁL, A MEGYEI BlRÖSÁG ELNÖKHELYETTESE. Szénabetakar tá<? A Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum tangazdaságában Olasz József traktoros rendsodróval gyűjti a levágott lucernát. Hammel József felv. Az államunk csak úgy várja ed, az állampolgárok pedig csak akkor képesek következetesen betartani a törvényekét, ha ismerik is azokat. A bur- zsoá állam a saját törvényeinek megismertetésére nem törekszik, sőt egyenesen a törvények megismerhetőségének korlátokat állít, ezzel is palástolni igyekszik a bennük meghúzódó osz- tályérdekeit. Éppen ezért megelégszik formális feltételekkel, így: elegendő is a hivatalos lapban való közzététel és az anyagi jogszabályban annak kimondása, hogy „a törvények nem tudása nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól’’. Valójában pedig a lakosság igen kis részének van módja ezeket megismerni. A szocialista állam törvényhozását más jellemzi. Mivel az osztáiyérdekek is mások, ezért már a jogszabály megalkotásánál is kidomborodik a demokratikus oldal. A dolgozók széles rétegei vesznek részt már a fontosabb jogszabálytervezetek megvitatásában is. Ez ugyanis hozzátartozik a később kinyilvánítandó osztályérdekek helyes felismeréséhez. Az országgyűlésünk országos vita után törvénnyé emelte a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvét: 1961. évi V. törvénnyel. (A továbbiakban csak BTK.) S ez év július 1-én már életbe is lép. E célból tartott számos anké- tori megyénk dolgozói is kivették a részüket a vitából és több értékes javaslatot is tettek, melynek egyrésze elfogadásra is talált e törvényben, A törvényesség végső fokon az emberektől függő: az ember nevelésének, kultúrájának és vita gnézetének a kérdése. E feladat megoldásában jelentős a szocialista törvényesség- propagálása, a törvények érthetőbb megmagyarázása. A jogi ismeretterjesztés nálunk nemcsak lehetőség, hanem a szocialista államunk sajátosságából fakadó feladat. A szocialista jogtudat emelése erősíti a szocialista törvényességet. Ez pedig gyorsítja a szocializmus építését. Ezért úgy vélem, helyes, ha a sajtó segítségével is foglalkozunk ezzel és majd a későbbiek során is folyamatosan bemutatjuk e jelentős törvény azon fontosabb szabályozásait, amelyek a nagy nyilvánosságot elsősorban érdeklik. Pl. milyen a BTK büntetési rendszere, — milyen eszközökkel harcol az alkoholizmus ellen, — az új társadalom emberét jellemző erkölcsi elvek hogyan jutnak még élesebben kifejezésre az új büntetőjogi szabályozásban. — az új törvényünknek melyek a hatályos jogban eddig nem ismert új bűntetti tényállásai (pl. új a pazarló gazdálkodás bűntette és ugyancsak új tényállással védi a vásárló közönséget amikor a hatályos joggal szemben kimondta. hogy ..aki a kereskedelem körében hamis méréssel, számolással, vagy az áru minőségének megrontásával a vásárlókat megkárosító tevékenységet folytat, bűntettet követ el”) —, stb. Ezek bemutatására e rövid cikk keretében természetesen nem vállaikozhatom, ezúttal feladatomat csupán abban látom, hogy a BTK megalkotásának történeti előzményeiről és megalkotásának szükségességéről, valamint néhány általánosan jellemző sajátosságáról szóliak. Ismeretes, hogy a jelenleg hatályos jogunk jórészt tartalmaz olyan bűncselekményi tényállásokat is. amelyeket még 1878-ban hoztak. E régi BTK-t is már a felszabadulás előtt is sokszor módosították, kiegészítették. E toldozgatások mindannyiszor az akkori uralkodó ősz- tályok érdekeit szolgálták. A proletárdiktatúra kivívása után már az 1948-as törvényhozásunk hatályon kívül helyezte azokat a rendelkezéseket, amelyek már nem feleltek meg a munkáshatalomnak, az új életviszonyoknak. Megalkotta már 1950-ben a Büntető Törvény Általános Részét (BTÁ) és ezt követően egy sor új bűntetti tényállást, melyeknél már nem leGEORGIj MARTINOY TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGENYE j he tett a régi formákban áj Br* I fáimat adni. Pl. a társadalmi! tulajdon védelméről, — tervgaa* dal kodásról, stb. szóló jogszabdt* lyokat. Az új törvények mégha* zatala népi demokráciánk fejlődésének felelt meg. Az időközben meghozott új törvények mar gyökeresen átalakították büntető jogunkat, ezért szétszórtságuk miatt a gyakorlati áttekinthetőségük érdekében Igazságügymi- niszterium egy egységes szerke- zetbe foglalta a tételes jogszabályokat. (Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása, röviden BHÖ.) Még a BHÖ kiadása után is egy sor új jogszabály jelent meg napjainkig. Ettől függetlenül az új törvény megalkotását nem törvényalkalmazási gyakorlati követelmény tette szükségessé. Ezt pótolhatta volna a hatályos törvényeket tartalmazó újabb ösz- szeállítás is. A politikai hatalom megszerzése után a szocialista felépítménynek csak egyes elemei jönnek létre. A szocialista jogrendszernek a kialakítása is csak fokozatosan történhet. A társadalom gazdasági szerkezetét kell először átalakítani, mert5 a jog mint felépítmény, csak arra épülhet. A gazdasági és társadalmi fejlődésünk azon szakaszához érkeztünk el, amikor az új büntető kódex a szocializmus építését sikeresebben, valamint e rend védelmét már hosszabb időre is — a szocializmus felépítése után is — hatékonyabban szolgálhatja. Az új • BTK megalkotását ez tette szükségessé. A jognak is. mint általában a felépítménynek az is sajátossága, hogy visszahat az alapra. Jelentősége van tehát az új szocialista büntető kódexnek abban a vonatkozásban is, hogy előre is mutat, formálja, alakítja az emberi gondolkodást, magatartást, az embereknek egymáshoz. a társadalomhoz való viszonyát. A kodifikáeiós munkákat bár már 1953-ban elkezdték, azonban az 1956-os ellenforradalmi események ezt is megszakították. Az ezt követő szilárd elvi és következetes politikai vezetés meggyorsította a Büntető Törvény kodifikációját is. Az új szocialista büntető kódexnek a törvénybe iktatása a szocializmus építésének sikerét hirdeti. Az új BTK a büntetőpolitikánk alapvető elvein nem változtat. A bűnüldöző szerveknek továbbra is feladatuk lesz a törvényesség legszigorúbb betartásával lesújtani a társadalmunk és államunk tudatos ellenségeire, az állam elleni bűncselekmények és egyéb súlyos bűncselekmények elkövetőire, a visszaesőkre, a szokásos bűnözőkre, a garázda elemekre, a társadalmi tulajdon fosztogatóira, a spekulánsokra, az élet és testi épséget semmibe vevő egyénekre, stb. Ezzel szemben szem előtt kell tartani — mint ma —, hogy a kisebb súlyú bűntettek elkövetőkkel, megtévedt dolgozókkal, akik kisebb jelentőségű bűncselekmények miatt először kerülnek a bíróság elé, elsősorban nevető jellegű büntetést, vagy intézkedést kell alkalmazni. , Az új BTK viszont egy sor rendelkezést tartalmaz — melynek ismertetésére még visszatérek — annak érdekében, hogy a bűnüldöző és igazságügyi szerveink e büntetőpolitikát még tökéletesebben juttassák érvényre. 5 KELET-MAGI AKOKSZÁO HAMUD A MARSOM 29. A terepjáró keresztülhatott a sűrű bozótoson és egy tp homokos partjára jutott ki. Tíz lépésnyire az amerikai űrhajótól megállt. Az űrrakéta, mint egy mesebeli szárnyas cápa feküdt a homokban. Színe ezüst, hosz- sza alig tizenkét méter, átmérője két és fél méter volt. Törzsének alsó részén elhelyezkedett hosszú, hegyes szárnyaival utasszállító repülőgépre emlékeztetett, Kerekei nem voltak. Egész farrészét vastag selyemlepel borította. — Nagyon érdekes — mondta Kámov. — Űrhajó, amely ejtőernyővel szállt le a bolygóra. Ilyesmi eszeír» j se jutott volna. A szárnyak teljesen elegendők a könnyed leereszkedéshez. Ezt jól kiokoskodtfi, mister Hapgood! Az űrhajó környékén senki sem tartózkodott. Kámov figyelmesen körülnézett. Hirtelen megragadta társa vállát. — Nézze! Néhány lépésnyire tőlük nagy folt sötétlett a homokban. Egy nagy, összetört óra hevert a vastagtalpú cipőbe bújt, leszakított emberi láb mellett. Közelükben pedig egy összetört magnéziuml ampa. — Csúnya história! — mondta Kámov. — Itt tragédia történt! Csak nem esett áldozatul az űrhajó valamennyi utasa? Maradjon a helyén — tette hozzá, miközben oxigénálarcát húzta a fejére. — Én kiszállok. Ki kell derítenem ezt a dolgot. — Legyen óvatos! — Pajcsad- ze is felvette álarcát — A „farkasok” műve. Még nem találkoztunk velük. Kámov kihúzta pisztolyát a táskából és az övébe dugta. Paj- csadze felhúzta a puskáját és leeresztette a terepjáró valamennyi ablaküvegét. — Semmilyen körülmények között ne hagyja el a terepjárót — mondta Kámov. Aztán kinyitotta az ajtót és kilépett. A sötét folthoz ért, lehajolt és figyelmesen megvizsgálta a térd alatt leszakított emberi lábat. Más testrészt nem látott. De minek ez az óra? És hogy került ide? Hát a magnéziumlámpa? Egy vagy több ember pusztult el? Ki tudja? Zár kattant. Kámov gyorsan kiegyenesedett. Kinyílt az űrhajó ajtaja. Sötétkék kezeslábast viselő férfi jelent meg a küszöbön. Az oxi- genálarc elrejtette arcát. Kis ideig állt az ajtóban, mintha gondolkodna, aztán leugrott és Kámovhoz indult. Támolyogva járt. — Üdvözlöm! Maguk orosz űrhajósok? — hangja tompán hallatszott az álarc alól. Igen — felelte Kámov. — Ki maga? Bison összerezzent a nemvórl hangos választól: Kámov angolul beszélt. — Az amerikai űrhajó utasa vagyok. — Gondoltam mindjárt, amikor megpillantottam űrhajójukat. Termetéről ítélve, maga nem Charles Hapgood, pedig szerintem ez az űrhajó az ő irányításával r£pü 11 ide. Ö hol van? — Ez minden, ami megmaradt belőle. — Bison a leszakított lábra mutatott. — Ma éjszaka ismeretlen vadállat támadt ránk. Széttépte Hapgoodot. Jómagam alig tudtam megmenekülni. Kilőttem minden töltényemet, de társamat nem tudtam megmenteni. — Hogy nézett ki a vadállat? — kérdezte Kámov. — Ezüstszínű, vastagbundájú sárkány— felelte Bison. — Csak a íellobanó magnczi unuénynél láthattam és nem tudtam jobban megfigyelni. — Akkor nem csoda, hogy mégsem tudta eltalálni. Hiszen vaksötben lövöldözött. Bison elvörösödött. — Hányán vannak? — Csak kerten voltunk. — Hogy hívják? — Ralph Bison vagyok, a New York Times tudósítója. — Mikor érkeztek? — Tegnap este. Hát maguk? — Miért szálltak ki éjszaka az űrhajóból? A veszélyeket rejtegető sötétségben? Miért nem várták meg a hajnalt, mint mi? Tudom, miért? Ez az óra és ez a lámpa minden szónál ékesebben beszél. Engedje meg, de nagyon gyerekesen gondolkodtak. Kámovon látszott, hogy nagyon izgatott. — Mi huszonnégy órával hamarabb érkeztünk meg a Marsra, mint maguk — folytatta, miután Bison nem válaszolt. — De csak tegnap reggel szálltunk ki az űrhajóból. És semmiféle órát nem fényképeztünk le. Nincs szükségünk értelmetlen rekordokra, (Folytatjuk.)
