Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-05 / 128. szám

Kilenesxáz szabolcsi fiatal dolgozik idén az ifjúsági építőtáborokban Sátorváros az erdő közepén — / 50-en Kisvárdáról — Rács- és Pest megyeiek is segítenek — Lányaink Mezőfalván és Hatvanban Illyés Gyula, Váczi Mihály és Szállási László írók a könyv­hét alkalmával Sóstóra is ellátogattak. Balogh Ferenc felv. Akt nem ha«*via magát Előzetes megbeszélés szerint egyik nap Beregsurány, másik nap Márokpapi halárában kellek volna vetni a gepállomási gép­nek. Menjen itt is, ott is a mun­ka, úgy er valamint a két szö­vetkezeti falu köze«, ti párosver- sengés. Igen am, de az egyik reg­gel álltak a vetéshez vezényelt surányi emberek, s hasztalan várt az előkészített vetőkukorica. Szarka Bálint agronómus cifrá­kat mondott, majd mérgesen pat­tant motorkerékpárjára. Persze, Marokpapi határában húzta a traktor a veitőgépet. Kér­désére a traktoros vállát húzo­gatta: neki azt mondták, marad­jon. A szomszéd elnök nagyot né­zett. Ű tartja a megbeszélést — mondta. Csak a brigádvezető... A brigádvezető, akinek terüle­tén vetett a gép, kijelentette:* — Propalja valaki Surányba vinni a gepe1., betöri az orrát. Világos volt a marokpapiak mindenáron való előretörése. De ilyen módszerrel? Várjatok még ahhoz! — mérgelődött Szarka Bálint. Mig robogott hazafelé, szüntelen maga előtti látta a pa­piak nevetését. Az iroda ajtaját is nyitva hagy­ta, úgy ugrott a telefonhoz. Ide­gesen, kapkodva beszéi: a kagy­lóba. Hogy neki is mondanak va­lamit, azzal nem törődött. — ...Ahonnan csak lehet, azonnal vetőgépes traktort irányítani ide, mert a tagság zúgolódik a tétlen várakozás miatt. Hiába van meg bennünk az akarat, gép kell mel­lé... A marokpapiak becsaptak bennünket. Kiszárad a földünk, mert lábbal nem boldogulunk. Azonnal jöjjön annyi gép, amenv- nyi tud... Nemsokkal később autó féke­zett a beregsurányi Népakarat. Tsz irodája előtt. Néhány óra múlva pedig vetőgépes traktorok érkeztek. Számszerint ezek is hárman, mint a magyar igaz­ság. A sürgés-forgásra hamar előke­rültek a reggel várakozó embe­rek. Mindjárt akkor és a követ­kező nap. elvetették a még hiány­zó összes kukoricájukat. Asztalos Bálint Tegnap megkezdődtek a Tisza- J kerecsenyben július elsején in- j dúló ifjúsági építőtábor létreho-: zásának előkészületei. A megyei KISZ-bizottság tájékoztatása sze­rint 440 középiskolás vesz részt idén megyénkből. Tiszakerecseny környékén a Csaroda-csatoma tisztítási munkálataiban. Az ön­kéntes jelentkezések mar megtör­téntek, a középiskolák egyrészé- ben ünnepélyes KISZ gyűléseken kapták meg a fiatalok a tábor munká­jában való részvételre jogo­sító megbízólevelet, de Rövidesen minden jelentkező megkapja e kitüntető megbíza­tást. 1320 LAKÖT VÄR A KERECSE- NYI TABOR Legnagyobb létszámmal a kis- várdai Bessenyei Gimnázium ta­nulói vesznek részt a tábor mun­kájában, 150 fiatal indul innen két-kéthetes feladatra. 30 diák je­lentkezett a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumból és sokan mennek a nyírbátori, mátészalkai, vásárosnaményi gimnazisták közül. Részt vesznék e munkában idén a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum, a Közgazdasági Tech­nikum pénzügyi és kereskedelmi tagozatának diákjai is. Megyénk fiataljain kívül — akik két cso­portban: július 1-től 12-ig és augusztus 12-íől 25-ig vállalták a munkát — Pest és Bács megyei diákok is jelentkeztek a nagy feladatra, így összesen 1320 lakót vár július else,lé­től a Tiszakerecsenyi Ifjú­sági Építőtábor. 440 DIÁKLÁNY ÖNKÉNTES MUNKÁBAN A megyei KISZ- bizottságon hangsúlyozták: jelentős munkát végez a táborépítés előkészületei­ben a vásárosnaményi járási KISZ-bizottság. amelynek köszön­hető többek között, hogy a tisza­kerecsenyi erdő egy gyönyörű tisztásán már szerelik a villany- hálózatot, fúrják a jóvízű kutat es építik a sátrakat, hogy a tá­bor megnyitásának napjan min­den készen várja fiatal lakóit. Megyénk középiskolás lányai is szívesen jelentkeztek újra nyári táborozásra, ahol a munka után kellemes szórakozással töltik az időt. 440 diáklány segíti idén megyénkből a Fejér megyei Mezőíalvi Álla­mi Gazdaságban a növényápolás gyorsítását, a Felsőfokú Tanító­képző Intézet lányai pedig Hat­vanban vállaltak nyáron mező- gazdasági munkát. K. J. 4 gyémánt-, és 18 arany diplomát adtak át Nyíregyházán a Pedagógus Aap alkalmával MEG L1NGÖ DANI IS meg­állt egy pillanatra. Felvonta bo­zontos szemöldökéi, kacagott egy nagyot és úgy baktatott tovább, mikor Fór is János lóhalálába való költözködését meglátta. E pedig már nagy szó, mert sze­gény Daninak — sajna — egy kerekkel több, vagy kevesebb adatott. Nem ejtené azt ámulat­ba még, ha a világ hét csodája teremne is hirtelen a szeme elé. De ez igen. Töprengett a falu is eleget. — Egy hete, hogy az új házába költözött Fóris, most meg úgy rámol kifelé onnan, mintha egy újabb tatárjárás fenyeget né. — De már ilyet! — figyeltek fel az emberek —csak a kocá­tokat viszi. .. Sem az új zonlán­cos tűzhely, sem az üvegajtós szekrény, sem a függöny, sem a párnás szék, sem a televízió nem került a szekérre. Az ilyen pakolás után Fóris lelakatolta a pompás új lakást és újra a faluvégi. diiledező öreg házban ütött tanyát. — Kisértet, biztosan az nyug­talanította ükét — jegyezte meg Julis néni, a megboldogult ha­rangozó özvegye. — ELLOPTÁK A MESTEREK az anyagot, most fél Fóris, hogy ráborul a mennyezet — talál-' gatták mások. Pedig se ez, se az. Az igazi okot Fórisék pörlekedéséből há­mozhatták volna ki, ha tanúi le­hettek volna annak. c4meteLkaL rokon — Mindig mondtam, hogy azért a néhány pár strimfliért, nyavalyás hegyes cipóért, nad­rágért kár annyit hazudni. Most rajtunk röhög a falu. Két hét, atyaisten! Két hétig itt fog ül­ni a nyakunkon. Nahát én ezt nem. csinálom! Megmondom ne­ki kerekperec, hogy turpiság volt az egesz. . . — Miket beszél! . Elment az esze? Ilyen hazugságba hagyna... nem élném túl.,. — zokogott az asszony keservesen. Kora reggel Fóris csak magá­ra szedte az amerikás holmi­kat és úgy ballagott felesége ol­dalán az állomásra, mint akinek az orra vérzik. ILYEN INGYEN CIRKUSZT még nem látott a falu. Fóris hegyesorrú, csónak cipőben, csi­kós csőnadrágban, az asszony valami hálóingszerű holmiban, amiből vagy egy fél méter a de­rekánál fel volt kötve. Elcsodál­kozott az amerikából érkezett vendég is. — Nincs más, ez az ünnep­lőnk sogar... — fullemeoe ae asszony. Csakhogy másképp is igazolni kellett a levelekben ecsetelt roppant szegénységet. Reggelre aludttej, délre száraz bab, estére sovány paprikás­krumpli. .. De a vendegén nem lehetett kifogni, ízlett annak minden, még csettintett is a nyelvével a jó hazaihoz. Fórisék meg alig bírták már magukba tömni a sok krumplit, borsót. Az asszony éjszakánként tyúkhúsle­vesről. meg libapecsenyéről ál­modott, a férje petróleumlámpa gyújtáskor az új ház csillárjára meg a televízióra gondolt, emle­getve magában a túlfelöli kon­tinens lakóinak őseit. BÍRTÁK. AMÍG BÍRTÁK. Egy álló hétig tűrtek keservesen. Ha­nem, mikor egy este a rokon dikciózni kezdett, hogy így bi­zony semmire sem viszitek, hogy ilyen pazarlás nem szegény em­bernek való. hogy szorítani kel­lene egy kicsit a nadrágszíjon és így tovább — az asszonyból kirobbant a méreg: — Azt a kákabélű mindenéi magának! Még ezen is szorítani? Hiszen szédül a fejem a koplalástól. Ma este kacsasült lesz. Érti? Felőlem' oszt csóválhatja a fe­jét. . . jól lakok, de úgy jól la­kok! — De nem itt, hanem az új házban! — csapott az asztalra Fóris. JLecciuwvdá A XI. Pedagógus Nap alkal­mából tegnap délelőtt gyémánt- és aranydiplomákat osztott ki a Nyíregyházi Felsőfokú Tanító­képző Intézet Tanácsa azoknak a tanítóknak, akik 60, illetve 50 éve szereztek oklevelet és leg­alább 30 éven át aktív nevelői munkát végeztek. Az intézet kul­túrtermében rendezett ünnepsé­gen megjelent Markovits Miklós, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb. elnökhelyette­se, Kovács Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa, Prékopa István, a városi tanács vb. elnökhelyette­se. Adriányi László, a Felsőfokú Tanítóképző Intézet Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnep­séget, s az úttörők köszöntése után átadta a diplomákat. ★ Arra a kérdésre, mi a legked­vesebb emléke, a széket említi. A párnázott széket. Nyíregyhá­zára hívták, valamiféle értekez­letre, s furcsállta, egyedül csak ö alá adlak párnázott széket. Szü­netben megkérdezte a „főrende­zői”,, mire vélje ezt a kényel­met. A „megyei fiú” zavartan válaszolta: „Nem emlékszik De­zső bácsi, a tanítványa voltam,..” — Ez a legtöbb: megismernek, észrevesznek, szeretnek. Pedig mennyi mindenről szá­mot adhatna Bíró Dezső, a teg­nap óta gyémántdiplomás taní­tó! Nyolcvanhat éves, még a szá­zadforduló előtt keltezték az ok­levelét. s 65 éve már annak is, hogy megérkezett Vitkára küz­deni, birkózni a tudatlansággal, elhinteni a magot, melyből a legdrágább termés fája nőtt ki 40 évi szolgálata alatt. Tipikus néptanító: évtizedeken át az egész falu egy nagy tanterem volt előtte; nemcsak az írásra- olvasásra tanította meg az em­bereket, eléjük tárta a jobb gaz­Gyémántdiplomát kapott Bíró Dezső (Vitka), Bocskai Sándor (Nyíregyháza), Hudáky Emilné (Nagykálló) és Tóth Albert (Nyírmeggyes). Aranydiplomások: Bereznai Béla (Balkány-Abapuszta), Bél- teki Károly (Nagycserkesz), Ba­kó Mária (Kisar), Bocsi József (Penyige), Bordi Mihály (Tisza- vid), Farkas László (Papos), Far­kas Ferenc (Nyíregyháza), Ho­moki Ferenc (Gelénes), Kalydi István (Mátészalka), Kiss Béla . (Vásárosnamény), Korcsinszki Mihály (Sóstóhegy), Laskodi Ist­ván (Tiszaes2lár), B. Nagy Pál (Sonkád). Szabó József (Mánd), Orosz Gyula (Vásárosnamény), Szemere Sándor (Sóstóhegy), Szilvási József (Nyíregyháza) és Tóth Béla (Kántorjánosi). dálkodás műhelytitkait is. Ha kellett este, ha kellett vasárnap délután. Nincs a faluban olyan család, ahol fel ne lelnék az ö kezenyomát. Tanította a n-agy- . apát, anyukát, és az unokát- is. Áttanított egy emberöltőt, Tíz gyermekéből hét él még ma is. Három közülük pedagó­gus, — feleségestöl. S az után­pótlás legifjabb tagjai — két unoka — is ott találhatók már a ,katedrán.' Hány órát „adott’ az életéből? Hány liter petróleum fogyott el a lámpából, amíg láttámozta a százezernyi tollbamondást, a számtan dolgozatot? — Nyolc­vanhat év rakódott az emlékek­re. Most is Vitkán él, negyed- százada nyugdíjban, utóbb nyu­galomban. Oda viszi haza a gyémántdiplomát is, . amelyet megÜTéfddött'Si vett át Nyíregy­házán. Hogy tapsoltak...! — Megismernek, észrevesznek. Jólesik, Köszönöm. Mást nem mond. (angyali Aratásra készülnek Végéra András és Pivarnyik István inégegyszer ellenőrzik a szerelőcsarnokból kiállított, kész kombájnt a Nyírteleki Gcp- aUomuon, - , «foto;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents