Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 127. szám
Irodalom — Művészet — Tudomány Nagy várakozás előzte meg! Dobi István: Vallomás es történelem Sokaknak emlékezetes maradt az a néhány pere akkor 1959. végén, amikor a hatvan esztendős Dobi István fiatal párttagként az MSZMP VII. kongresszusának emelvényére lépett és megköszönte a bizalmat, hogy egy harcos életút csúcsaként a kommunisták pártjának tagja lehetett. „Hazaérkeztem...” — mondta mély meghatottsággal ott a dobogón. S ez a szó „hazaérkeztem”, most ott. olvasható könyvének utolsó oldalán: „Hazaérkeztem abba a pártba, amelynek célja és programja a munkáshatalom, a munkás—pa- ratízt szövetség, az- osztálynélküli társadalom, a szocializmus és a kommunizmus megvalósítása Magyarországon „Vallomás es történelem”, ez a csaknem ezeroldalas kétkötetes könyv címe. S mindannak, amiről beszámol, kerete az előbb idézett gondolat, meg egy másik, mindjárt a könyv legelejéről ..Édesapám szegényparaszt volt és apjához hasonlóan ö is napszámozott... Szegényparaszt, — munkás és napszámos életre születtem én is és nehéz évtizedeknek kellett elmúlnia a fejem felett, meg kellett változni a világnak, hogy kiléphes- sek abból az állapotból, amit sokáig sorsomnak éreztem”. Olyan embernek a vallomása ez a feszültséggel, izgalommal, sokszor paraszti derűvel is átitatott munka, akinek az élete történelem. Irodalomesztétáknak talán gondot fog okozni, milyen műfaji kategóriába sorolják, történeti munkák közé, vagy életregények sorába, szépsége — éppen a mély, őszinte emberi érzésekkel átfűtött egyes szám első személyében elmondott történelem teszi a maga nemében egyedülálló élménnyé, igaz vallomássá Dobj István írását. Dobi István esztendőkig dolgozott, hogy összefoglalja viharos, eseményekben gazdag életének epizódjait, ahogy önmaga sajatmagának megfogalmazta a feladatot: beleágyazva a korszak teljes valóságába. S most előttünk fekszik a könyv, gondos vonalakkal kirajzolva hat évtized politikáját, embereit, egész társadalomra jzát. Az új század szinte minden jelentősebb személyisége szerepel a könyvben, úgy, ahogy a szegény parasztból lett ipari munkás, az agrárproletárból lett kemény parasztpolitikus. Dobi István, a nép igaz érdekeinek szemszögéből látta és megítélte. V ilágos a könyvben megrajzolt kép. A kis Komárom megyei falucska, Szőny, a szülőföld portréja, a gyermekévek leírása, a fiagyar falu első világháború előtti általános jellem- zésével teljesedik ki. Hisz t §zőnyben dúló hatalmi harcok a pénzt, a földet istenének tekintő társadalomban kibontakozc szegényparaszt—gazdag pai-asz ellentétek, vallási harcok a; egész magyar vidéket gyökerén átjárták. Nemcsak Dobi istvái „első szegodése” esett még ap rőcska gyermekkorára, a kény szert a nyomorúság szükség* Száz és százezer magyar paraszt gyermeket hajtott akkor iskol. helyett a földekre, szérűkre, li KELET-MAGYARORSZÄG 6 balegeiokre. Nemcsak Dobi István hányódott a falusi robot, a fatelep, a lengyár, a tölténygyár. a dunai rakodómunka meg a vasút között, munkások tömegét kergette gyárról gyárba, városról városra a puszta megélhetés vágya. A szegény emberek élete űzte a fiatal parasztlegényt a fennálló rend elleni konok elégedetlenségbe és lázadásba. S ha az a lázongás kezdetben még Célig öntudatlan is volt, az első világháború szörnyű pokla, a keleti front és Piave nagyon is tudatossá tette Dobi István csatlakozását a munkások mozgalmához, a proletárdiktatúrához, a Magyar Tanácsköztársaság vörös hadseregéhez. Az élet késztette tanulásra Dobi Istvánt, formálta következetesen baloldalivá, mancista gondolkodásúvá már fiata korában. Horthy fehér terroristái internálták. rendőri felügyelet alá. helyezték, feketelistára tették az agrárproletár munkást, s ezért volt kénytelen vándorolni egyik munkahelyről a másikra. Radikális gondolkodása miatt hagyta ott — ahogy önmaga megfogalmazta : balleié — az opportunizmus ezerféle hínárjába keveredett szociáldemokrata pártot és keresett magának szerepet a független kisgazdapártban, ahol akkor.— a kommunisták teljes illegalitásba . szorításának éveiben — lehetőséget látott a szegényparasztság érdekeinek szolgálatára. S hogy ez a lehetőség miért maradt csupán lehetőség, arra is félreérthetetlen feleletet ad, megrajzolva a párt vezetőit, Gaál Gasztontól, Eckhardt Tibortól Nagy Feren- cig és Varga Béláig, Tildy Zoltántól Kovács Béláig, jó és rossz tulajdonságaikkal. érdemeikkel és korlátáikkal egyetemben. I'fcobi Istvánt politikai követ- kezetessége, elszántsága vitte tovább önmaga elé állított útján a harcos antifasizmus felé, a második világháború idején a kommunisták által vezetett ellenállási mozgalomba rendkívül és gyakran életveszélyes körülmények között az üldözöttek védelmezői közé. A felszabadulás után a kisgazda- párti baloldal megalkuvást nenismerő vezetője, aki minden haladó embernek a kommunistákkal való szoros szövetségében látta élete céljának, a szocialista Magyarország megteremtésének egyetlen reális útját. Ezt minden politikai helyzetben nyíltan vallotta és eszerint cselekedett. A paraszti nép, a szocializmus érdekében állt a termelőszövetkezeti mozgalom mellé, s hirdette a nagyüzemi mezőgazdálkodás jövőjét már 1947- ben, (Rákosi Mátyás szemrehányást is tett neki ilyen kezdeményezéséért.) A szocializmus igazába vetett rendíthetetlen hittel szállt szembe 1956. őszén az ellenforradalommal, amikor — így Írja könyvében — „törekedtem becsületesen helytállni és teljesíteni kötelességeimet”. Ennek az életútnak volt logikusan, természetesen következő állomása, hogy a szónyi szegényparaszt fia felvételét kérte az MSZMP- be, s a kommunisták pártjának kongresszusán mondta ki ezt a szót: „Hazaérkeztem”. S ez a szép nyelvezettel megírt két vaskos kötet, amelynek címlapjára Derkovits Gyula egy eddig ismeretlen rajzát, a „Zsákhordót” helyezte el Filo, a kötés tervezője, — egyszersmind feleletet ad az olvasónak arra is, mivel érdemelte ki szerzője a békemozgaloin egyik legszebb elismerését, a Nemzetközi Lenin-békedíjat. Hiszen Dobi István úgy áldozta egész életét a nép, parasztság ügyének, hogy közben minden lépésével a békét szolgálta, ifjú korában éppúgy, mint most, az államférfi felelős posztján. \ kik kéziratban olvasták i * Dobi István könyvét, egyöntetűen vallják, hogy ennél ér- dekfeszítöbb önéletrajzi írás aligha készült az utóbbi észtén, dökben iVIagyarorszagon. S hogj a Kossuth Kiadó jól választott, amikor az idei könyvnap egyik legfontosabb könyveként publikálja most, a „Vallomás és történelmet”, arra szép bizonyság az is, hogy Dobi István munkáját már most megjelenése előtt, nagy várakozás előzi meg nemcsak itthon, Magyarországon, hanem külföldön is. j Kilométereket gyalogolnak a 1 távolabb lakok egye-egy kuitura- ! lis rendezvény megtekintésekor 1 Rakamazon. A községi művelődési otthon ugyanis nem a központban van. Mégis népesek a szobák, a mostani nagy munkák idején is. A művelődési otthon az utóbbi hónapokban nemcsak külsőleg öltött vonzó képet. de programja is tartalmassá vált. Februárban alakult meg a művelődési otthon irodalmi színpada. Első bemutatkozásuk a Petőíi-est sikert, aratott, jelenleg a június 10 előadásra új műsorral készülnek a világirodalom gyöngyszemeivel. Később egy Ady-est szerepei terveik között. Az irodalmi színpadnak jelenleg 30 tagja van, sokan segítenek és szorgalmas szereplői, irányítói az iskolai nevelők. Az irodalmi estek az olvasótábor szélesítését is szolgálják. Most csupán 400—450 olvasója van a könyvtárnak, s ennél sokkal több olvasót akarnak megnyerni. Berendezték nemrég a könyvtári, s olvasószobát, melyet eddig nem tudtak céljának megfelelően használni. Különösen a klubestek látogatottak. 130 tagja van a klubnak, jól működik a klubtanács, elkészítették műsorukat, legközelebb szellemi vetélkedőt rendeznek, később operett-estet hanglemezbemutatóval. Egy-egy klubfoglalkozáson 40—50 különböző korú és íoglakozasú falusi ember jelenik meg. örvendetes, hogy mintegy húsz középkorú és idősebb tsz-tag is rendszeres látogatója az esteknek. Képzőművészeink vázlatkönyvéből SOLTÉSZ ALBERT: Hazafele tartó favágók. SIKER! A Lezuluku bemulatkozása Vyirc^házán Több, mint táncművészet — ez volt az első gondolatunk, amikor kiléptünk a nyíregyházi színházból. Egy hősi nép élete táncban, színben, mozgásban, ritmusban, egységes képpé ösz- szeolvadva. Egy nép története elvenedik meg a népszokásokon át, szinpompás ruhákban és ősi viseletben. Dagesztán a Kaukázusi Autonóm Szovjet Köztársaság a Káspi-lefiger mellett terül el. Tánccsoportja világsikerek után érkezett Nyíregyházára. Kedden este mutatták be műsorukat, mellyel beloptak magukat a nyíregyháziak szívébe. Lezginka a degesztáni nép legnépszerűbb tánca. A tánc- együttes is erről kapta nevét. A táncosnők légiesen könnyed, nesztelen siklásaival szemben a! férfiak förgeteges száguldással,! akrobatikus virtuóz egyéni teljesítményekkel ejtettek bámulatba a színház közönségét. A térti táncosok égyik percben úgy pörögnek a térdükön, mintha centrifugális gép hajtaná őket, a másik pillanatban sasokként szelik a levegőt. Szemkápráztató mutatványokat láthattunk. „A Dagesztáni Dobosok Tánca" különleges élmeny volt. Eb-V ben a számban a' tánctechnika és a virtuózdobálás párosult. Volt a műsorban egy kis! táncjáték. A címe „A rajtakapott férj”. A férj egy kis apró iigura, aki komikus buzgalom- j mai teszi a szépet két fiatal lánynak. Még selyemkendőt is í adományoz nekik. A nagy széptevés közepette megérkezik a feleség. Nem csinál pataliát, nem fenyegetőzik. Nemes tartasd, vonzóan kedves feleség, ati csak szeme sarkából néz a férjére, aki valósággal megsemmisül. Ezután a feleség nyugodt méltósággal belekarol a két lányba és búcsúzóul minhárman gúnyosan végignézik, a póruljárt férjet. Ebben a kis groteszk humorú táncjátékban megmutatkozik a dagesztáni nép egészséges humora is. De sorolhatnánk a műsor többi táncszamait is. Élményszámba menő táncjátékok, táncprodukciok nyújtanak emlékezetes élményt. Az előadás végén Koháry Ferenc, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője virágcsokorral köszöntötte a világhírű együttest. T. Israj- lov, az OSZSZK érdemes művésze, a táncegyüttes vezetője meleg szavakkal köszönte meg azt a szíves fogadtatást, amelyben a nyíregyházi közönség részesítette őket. Az előadás végén mindenki helyén maradt és sokáig ünnepelték a kiváló dagesztáni művészeket. Farkas Bál Rettegett Iván, mint zeneszerző A Troice—Szergijev-i kolostor könyvei és kéziratai között a szovjet történészek két zenemüvet találtak, melyeket Rettegett Iván, az ejgő orosz cár szerzett. A szakértők a zenemüveket megfejtették, áttették zongorára, s újból felcsendültek a 400 éve írt dallamok. E művek, úgynevezett „sztyihirák” (egyházi szertartásokon énekelt himnuszok) a múlt legfontosabb eseményeivel függnek ősz sze. Csengésük rideg és ünnepélyes, valamelyest az operai reoitativókra emlékeztet. Rettegett Iván (1530—1584) korának művelt embere volt, érdekes publicisztikai müveket irt. Zenei alkotásait eredeti orosz „neumák” (egyházi zenei hangjegyek) segítségével vetette papírra. Új műsorral készül az irodalmi szinpan 130 tagja van a klubnak Rakamazon
