Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

Ma érkezik Moszkvába Gorbach osztrák kancellár Moszkva, (MTI): Ma, csütörtökön a déli órák­ban ünnepélyesen fogadják Moszkvában dr. Gorbach osztrák szövetségi kancellárt, aki Hruscsov miniszterelnök meghívására egyhetes hivata­los látogatásra érkezik a Szovjetunióba. Kíséretében lesz Bruno Kreisky külügyminiszter. A csütörtöki protokolláris lá­togatások után pénteken kezdőd­nek. meg a szovjet—osztrák ál­lamközi megbeszélések. Ezután Gorbach és kísérete Leningrád- ba, majd Irkutszkba látogat, ahonnan a világ legnagyobb erő­művéhez. a bratszki óriáshoz utazik. A Bajkál-tó festői vidé­kének megtekintése után a kancellár visszautazik Moszkvá­ba, ahol nemzetközi televíziós beszédet is mond. Moszkvai politikai körökben hangoztatják, hogy a kancel­lárt rendkívül szívesen lát­ták a szovjet fővárosban. Gorbachot az úgynevezett Raab- vonal folytatójaként tartják szá­mon és olyan politikusként is­merik, aki az államszerződés és a semlegességi törvény tisztelet­ben tartásának híve, aki fontos­nak tartja a szívélyes osztrák— szovjet viszony fenntartását. Megállapítják, hogy a Szovjet­unió kész a kapcsolatok továb­bi elmélyítésére, ha az osztrák fél is hasonló jószándékot ta­núsít. Hruscsov és Gorbach megbe­szélésein nyilván szóba kerül majd — amint erre az oszt­rák kancellár már korábban is utalt — Ausztria és az európai gazdasági közösség kapcsolatainak kérdése. Moszkvában rámutatnak, hogy Ausztria és a közös piac már megindult közeledési folyamata közvetlenül érinti az állandó semlegesség alkotmányosan rög­zített státuszát. Az EGK, a nyugatnémet im­perializmus egyik legfontosabb gazdasági arzenálja, márpedig az államszerződés világosan meg­tiltja Ausztriának, hogy bármi­lyen közvetlen vagy közvetett politikai és gazdasági társulásba lépjen Németországgal. A közös piac a NATO-érem túlsó oldala, s Ausztriának e szervezethez va­ló csatlakozása puszta fikcióvá változtatná a semlegességet, egy agresszív és kalandor-jelleg'ű po­litika veszedelmes örvényébe rántaná az országot. Amikor nemrég Bécsben egy sajtóértekezleten megkérdezték a kancellárt, nem veszélyezteti-e az osztrák államszerződésből fo­lyó kötelezettségek teljesítését az EGK-val tervezett szorosabb kapcsolat, Gorbach kijelentette, ez elkerülhető, ha az Európai Gazdasági Közösséggel létrejövő ..gazdasági elrendezés” szigorúan figyelembe veszi az államszerző­dés valamennyi szakaszának elő­írásait és csak olyan gazdasági kötelezettségek vállalását hárít­ja Ausztriára, amelyek össze­egyeztethetők az osztrák semle­gességgel. Szovjet sajtókörökben azon­ban rámutatnak, hogy a kö­zös piacban való részvétel gazdasági oldalát lehetetlen elválasztani a politikai moz- mozzanat októl. Mindezek a kérdések termé­szetszerűleg szóba kerülnek majd a moszkvai találkozón. Max Reimann cikke a Pravdában a Német Szociáldemokrata Párt kölni kongresszusáról Moszkva, (TASZSZ): Max Reimann, a Német Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára a Pravda szerdai számában a szociálde­mokraták • kölni kongresszusához fűz kommentárt. Rámutat, hogy e kongresszus „eredményei” nyugtalanságot keltenek á mun­kásosztály soraiban s a békesze­rető emberekben. — A Német Szociáldemokrata Párt jelenlegi vezetősége — írja Reimann — s mindenekelőtt Brandt. Wehner, Erler és Deist, a külpolitika, a védelem és gaz­dasági élet valamennyi fontos kérdésében magáévá tette a né­met nagyburzsoázia és az Ade- nauer-rendszer politikai vonalát. A kölni kongresszuson Ollen- hauer pártelnök nyíltan kijelen­tette: az adenaueri rendszer vál­sága csupán a jobboldali szociál­demokrata’ vezetek politikájának következtében nem vált általá­nossá. I — A helyzetet reálisan felmér­ve arra a következtetésre ju­tunk — folytatódik a cikk —, hogy a Német |Szövetségi Köz­társaság munkásosztályában mélyreható folyamatok mennek végbe. Ez nagyon jól látható a szakszervezetek példáján, de magában a szociáldemokrata pártban is. Ha például összeha­sonlítjuk a kölni szociáldemokrata kongresszus eredményeit a szak- szervezetek követeléseivel, vilá­gosan látható a két egymással ellentétes politikai vonal. A munkástömegek és szakszerve- zeteik érdekei és követelései nem egyeznek azzal az állásponttal, amit a kölni kongresszus elfog­lalt. vagyis nem egyeznek a* mo- nopoltőkével és a militaristákkal való együttműködés politikai vo­nalával. A cikkíró ezután rámutat: ha a szociáldemokrata párton belül a tagság zömének a jobboldali vezetés miatti elégedetensége még nem jutott kellő érvényre, úgy ez azzal magyarázható, hogy az ellenzékinek máig sincs ön­álló politikai plattformj.a és szervezetileg szétdarabolt. Reimann ezzel összefüggésben rámutat, hogy nagy lehetőségei vannak a kommunisták és szo­ciáldemokraták közös harcának &■ dolgozók akcióegységének megva­lósításáért és valamennyi béke­szerető erő konszolidációjáért. Két eseményy két szovjet kommentár Amerikai csapatok Thaiföld ön A Pravda szerdái száma cik­ket közöl Szkalkinrtak, a lap Thaiföldön járt tudósítójának tol­lából a thaiföldi és a délkelet- ázsiai helyzetről. Mint a cikk szerzője rámutat: „az imperialis­ta körök akaratából Thaiföldet az egész Délkelet-Ázsia békéjét és biztonságát fenyegető agresszió veszélyes felvonulási területévé változtatták”. Egyre újabb csa­patok és hadianyag küldemények érkeznek Thaiföldre, bár a laoszi helyzet, amely ürügyül szolgait az intervencióra, tisztázódik s a nemzeti egységkormány megala­kulásával lassanként végérvénye­sen megoldódik. Mint Szkalkín írja, Sárit Tha- narat thaiföldi miniszterelnök majdnem minden felszólalásában azt bizonygatja, hogy a külföldi csapatok jelenlétét a „kommu­nista veszély” indokolja. Ez a magyarázat azonban nem talál túlnagy megértésre helyi politi­kai körökben, hiszen mindenki tudja, hogy az igazi ok nem a mitikus „kommunista veszély­ben” keresendő, hanem az ame­rikai imperializmus Délkelet- Ázsiára vonatkozó elgondolásai­ban. Az amerikai katonákat Thaiföldről Dél-Vietnamba küí dik, ahol úgymond „termelési gyakorlatra” tesznek szert. De ezek az egységek készen állnak arra is, hogy fiz első jelre átlép­jék a laoszi határt. Másszóval a Pentagon főkolomposai Thai­föld területével megkapták azt a régóta követelt hídfőállást, ahon nan kiindulva harcolhatnak a délkelet-ázsiai népek nemzeti fel­szabadító mozgalmai ellen. Az amerikai csapatok jelenléte Thaiföldön még egy célt szol­gál, nevezetesen az imperialista monopóliumok gazdasági behato­lását ebbe az országba. Jellem­ző, hogy egyetlen hét leforgass alatt bejelentették: a -Firestone, amerikai vállalat abroncsgyárat fog építeni, nyugatnémet és ja­pan bankok fiókintézeteket szán­dékoznak nyitni Thaiföldön. a Union Oil .Company, of California ' széles körű jogokat, kapott olajku­tatásra, a Royal Eutsch-Sheíl- olajmonopólium pedig iészt vests ' egy olajfinomító üzem felépítésé­ben. m Provokáció » kínai \cpkő? lúr«aM2<g ellen A Szovjetszkaja Ros&zija ' szer­dai számában beszámol arról, hogy a Tajvan szigetére mene­kült csangkajsekistük előkészüle­tek megindítását követelik'a Kí­nai Népköztársaság területének inváziójára. Az ehhez hasonló lárma — hangoztatja a lap — önmagában figyelmet sem érdemelne; 'mivel senki előtt sem kétséges, hogy a Kínai Népköztársaság területe - el­leni invázió szégyenletes kudarc*, ba fulladna. A mostani provoká­ciók jellege azonban más. A csangkajsekista lármaverés.- sel egyidejűleg riadót fújták a" Japánban létesített amerikai ten­gerészeti támaszpontokon is. A 7. flotta alakulatait lázas siet­séggel Tajvan térségébe irányí­tották. ' Vajon a Pentagon miért hatá­rozta magát arra, hogy a népi Kína partvidéke mentén az erő demonstrációjához folyamodjék — teszi fel a kérdést a cikk,.szer­zője. Világos, hogy a nemzetközi, feszültség kiélezése az Egyesiül Államok külpolitikai irányvona­la. Az Egyesült Államok csúfos laoszi veresége és a laoszi egy- ségkormány megalakulása után Washington tekintélye komoly csorbát szenvedett Délkelet-Ázsi- ában. Szkeptikus megjegyzések hangzanak el az Egyesült Álla­mok rovására a Fülöp-szigetekeri és állítólagos gyengesége miatt Thaiföld is bírálja Washingtont. Nyilvánvaló — állapítja meg a cikkíró — a legutóbbi próbál­kozásoknak az a célja, hogy meg­győzze a reakciósokat, a jövőben is biztosan számíthatnak az ame­rikai fegyverek segítségére, A nyuüat-irjáni harcok Djakarta, (TASZSZ): Mint az Antara indonéz hír­ügynökség jelenti, a Nyugat­ijáén felszabadítását irányító pa­rancsnokság képviselője kijelen­tette, hogy az indonéz partizá­nokkal vívott harcokban Nyu- gat-Irián különböző területein eddig 80 holland katona esetit el. A partizánegységek és a hol­land csapatok közötti küzdelem állandóan folyik. A parancsnokság — hangzik a nyilatkozat — nagyszámú leve-, let kap Nyugat-Iriánból. A leve­lek írói bejelentik, hogy készek önkéntes egységekbe tömörülni és harcolni Nyugat-Inán felsza­badításáért, Azonkívül sokan jelentkeznek személyesen is, hogy az önkéntesek knaé lepje­nek. Ruanda antikok nialista királyát trónjától megfos:dották és kikiál­tották a köztársaságot. A kereken 26 100 négyzetkilo­méternyi — tel át a Dunántúl­nál valamivel kisebb területű — és 2,8 millió lakisú Ruanda Köz­társaság demokr atikus államfor­mája mögött valóban a belga gyarmatosítók húzódnak meg. Ruandától — melynek fővárosa a 30 000 lakosú Kigali — délre fekszik a 28 100 négyzetkilomé­ternyi területű és 2,2 millió la­kosú Urundi királyság. mely függetlenné válásakor a BU­RUNDI nevet vpszi fel. Burundi fővárosává az . 50 000 lakosú Usumburát tettek meg az eddigi Kitega helyett. Ruanda és Blurundi 1962. jú­lius 1-vel egymástól különálló, független országgá válik. Mind­két állam Afrika területileg leg­kisebb, de egyúttal legsűrűbben lakott országai közé tartozik. A lakosság legnagyobb részét alko­tó (ba) hutuk »foglalkozása je­lenleg is a földművelés. Mind­két országban a cecelégytől men­tes szavannós őrületeken a la­kosság számarányához és a te­rületek nagyságához viszonyítja igen fejlett állattenyésztés talál ható. Ruanda és Burundi terü­letén több mim 1 millió szarva- marha — zebu — má=f°l mi!’ kecske és mintegy félmillió jo’ legel. A két ország legfőbb ex­portcikke a kávé. Ruanda kö­telében a bányászati terméke! közül az ón, Burundi exportja ban pedig . a r álmaolaj szerepel még jelentősebb tétekként. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete július 1-ne tűzte ki Ruanda- Urundi belga gyámsági terület függetlenné válásának időpont­ját. Ez azt jelenti, hogy az 54 szer 100 négyzetkilométer nagy­ságú és 5 millió lakosú ország 70 éves gyarmati járom után szabadul fel. Érdemes közelebb­ről megismerkedni Ruanda- (Jrundi legújabbkori történetével. A 17. században Etiópia felől nomád, állattenyésztő hamita (va) tusszik vándorolnak be a területre s az őslakosságot, a földművelő bantu néger (ba) hu- tukat leigázrva megalapítják Ruanda és Urundi nevű feudá­lis szultánságokat. A 19 század utolsó harmadéban a császári Németország Német Kelet-Afrika gyarmatához csatolja Ruanda- Urundit. Az első világháború után Belgium népszövetségi man­dátumterületévé, azaz gyarma­tává válik, 1926-ban közigazga­tásilag is egyesítik Belga-Kongó­val. Belga-Kongó függetlenné válásakor, 1960 júniusában Ruan- da-Urundi — mély államjogilag 1946 óta az ENSZ gyámsági te­rülete volt— közigazgatásilag és gazdaságilag elszakadt Kongótól. A belga gyarmatosítók minden eszközzel késleltetik Ruanda­Urundi függetlenné válását. Az országban élő törzsek között több ízben viszályt robbantottak ki s ezen a címen jelenleg is belga csapatokat állomásoztatm&k Ruan- da-UnHHlíban; 1961 januárjában K*aaBP-«i»GYARORSZAG 2~ Jnlras 1: Rnaoda-ürundi függetlenné válásának napja

Next

/
Thumbnails
Contents