Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-20 / 141. szám

Algírban n Oránban ellenállás Faresz rádióbeszéde az algériai európaiakhoz — Ben Khedda hivatalos közleményben összegezte az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának álláspontját ALIG TÍZ NAPPAL A NÉP­SZAVAZÁS ELŐTT MÉG MIN­DIG BIZONYTALAN A HELY­ZET ALGÉRIÁBAN ÉS NINCS KIZÁRVA, HOGY AZ ORSZÁG EGYES RÉSZÉIBEN ÜJBÓL FELLÁNGOLNAK A FEGYVE­RES HARCOK. A FRANCIA KORMÁNY MIT SEM VÁLTOZ­TAT AZ EDDIGI MAGATAR­TÁSÁN. az Összeesküvők SZERVEZKEDÉSÉT ÉPPEN OLYAN TÉTLENÜL SZEMLÉLI, MINT A „FELPERZSELT FÖLD” AKCIÓJÁT, AMELY AZ EL­Dr. Mosztefai nagy feltűnést keltő vasárnapi nyilatkozata után az algériai kormány több tagja leszögezte: Hoe her Noirban nem az FLiN, hanem csak az algériai ideiglenes végrehajtó szerv tag­jai tárgyaltak és egyeztek meg az európai telepesek képviselői­vel, köztük az OAS egyes veze­tőivel. Ait Ahmed államminisz­ter, aki Ben Khedda kíséretében részt vett az Arab Liga kairói tanácskozásában, kijelentette: a létrejött megegyezés biztonsági in­tézkedésekre szorítkozik, a végre­hajtó szervnek nincsen joga po­litikai megállapodást kötni. Az FLN nem tesz olyan engedményt, amely túllépné az eviani egyez­mény kereteit. Dr. Mtoeratefai — mint is­meretes — a fegyveres harcok beszüntetése ellenében széles körű amnesztiát ígért és ki­látásba helyezte, hogy az európaiak részt vehetnek a rendfenntartó karhatalmi ala­kulatokban. Az igenetek az algériai állam lét­rejötte utáni időre szólnak, be­váltásuk tehát az algériai kor­mánytól függ. A megegyezésre olyan időpont­ban került sor, amikor az OAS már elvesztette az európai la­kosság nagy részének támogatá­sát és vezetőí között is szakadás állott be. A titkos szervezet, amely eddig váltig hangoztatta, hogy sohasem ismeri el az eviani egyezményeket, az FLN-t és a független algériai államot, kész­ségesen ragadta meg az alkalmat, hogy legalább tárgyalófélként tűnhessen fel csalódott híved sze­mében és a megegyezés sovány eredményével leplezze vállalko­zása teljes kudarcát Algíri ka­lózrádiója útján elrendelte a harc beszüntetését és vasárnap este óta nem került sor újabb me­rényletre Algériában. A tűzszünet azonban rendkí­vül bizonytalan, mert a titkos szervezet Oránban és Bone-ban székelő katonai vezetői, akik sze­mében az algériai ellenállás kez­dettől fogva csak ugródeszkát jelentett egy franciaországi fa­siszta uralom létrehozásához, nem tették le a fegyvert. Az OAS oránj kalózrádiója megtagadta a megállapodás el­fogadását. Felhívja tagjait, tartsák meg fegyvereiket és folytassák a harcot. A rádiófelhívás is­mét nyugat-algériai térségek­ben létesítendő autonom te­rület létjogosultságát hirdeti, «hol — mondotta a bemondó — kizárólag az európaiak tartanák kezükben1 az ellenőrzést, de ah­hoz további fegyveres ellenállás kell. Hasonló tartalmú OAS röpi rá­tok jelentek meg Bonéban „az OAS kelet-algériai parancsnok­sága” aláírással. A harc folyta­tására Szóló felhívást egy kisebb MÜLT HETEKBEN AZ ALGÉ­RIAI ISKOLÁK, KÓRHÁZAK ÉS KÖZÉPÜLETEK SZÁZAIT DÖNTÖTTE ROMOKBA. „EGY­RE NYILVÁNVALÓBB — HAN­GOZTATJA VEZÉRCIKKÉBEN A L'HUMANITÉ —, HOGY DE GAULLE SZEMÉBEN AZ OAS ESZKÖZ AZ ALGÉRIAI NEM­ZETI MOZGALOM ELLEN ÉS NEM MONDOTT LE ARRÓL SEM, HOGY HOLNAP ESETLEG FRANCIAORSZÄGBAN HASZ­NÁLJA FEL A DEMOKRATI­KUS ERŐKKEL SZEMBEN. erejű bombarobbanás követte Bonéban. Algír városában kétségtelenül megnyugodott a hangulat, való­ban békésen télt el a hétfő, egyetlen merénylet sem történt. A bizakodás és megnyugvás egyik jele, hogy a város köz­pontjában is látni arabokat. A város azonban továbbra is meg­erősített táborhoz hasonlít, a köz­épületek előtt katonák állnak. Az üzleti negyed kihalt, sok le­húzott redőnyön ott lóg a cé­dula: „szabadság miatt zárva”. Hétfőn este Abderrahman Fa­resz, az algériai ideiglenes vég­rehajtó szerv elnöke beszédet mondott, felhívta az európaiakat, igen­nel szavazzanak Algéria füg­getlenségére, mert ez lesz a megbékélés legszebb bizonyí­téka. Faresz hosszan elemezte az evia­ni egyezményeknek azokat a zá­radékait, amelyek az európai la­kosságnak nyújtanak biztosíté­kokat. Röviden tért csak ki a Rocher Noir-i megállapodásra, de hangsúlyozta, hogy az eviani egyezmény marad az új Algéria alapja. Kedden érkezett az első hír a választási hadjárat megnyitásá­ról. Bled körzetében Szi Moktar, a negyedik körzet parancsnoka Fondukban elhangzott beszédé­vel megnyitotta a választási kampányt. Kifejtette az eviani egyezményeket és felhívta öt­ezer főnyi arab hallgatóságát, igennel szavazzon július else­jén. A felszabadító hadsereg kül­döttének beszédét sokszor szakí­totta meg lelkes taps. A válasz­tási gyűlésen több száz nő is vett részt az FLN utasításai sze­rint fátyol nélkül. Ben Khedda, az Algériai Köz­társaság ideiglenes kormányának elnöke kedden hivatalos közle­ményt adott ki Kairóban. A közleményben Ben Khedda kijelenti, hogy bár a népsza­vazás időpontjáig már csak tíz nap van hátra, Algériában az egyik legnagyobb probléma to­vábbra is a biztonság szavatolá­sa. Ezzel kapcsolatban a Szidi- bel-Abbesz közelében állomásozó fracia csapatok zendülő tényke­désére mutatott rá. E csapatok^ — mondotta — az algériaiak el­len intézett fegyveres támadá­saikkal szembeszökően megsértik a tűzszüneti egyezményt. A miniszterelnök kiemelte, az algériai helyzet éppúgy mint eddig, súlyos, mert az imperialisták még nem adták fel Algéria felosztását célzó terveiket. Az Algériai Köztársaság ideig­lenes kormánya a magg részé­ről továbbra is eltökélt szán­dékkal az eviani egyezmény be­csületes végrehajtását tartja szem előtt, amely Algéria egységét és területi integritását irányozza elő. A legközelebbi szakasz min­denesetre fokozott éberséget és elővigyázatosságot kíván meg. Algéria kormánya folytatja ak­cióját s biztos abban, hogy tá­mogatják ebben a casablancai államok. Az MTI tudósítói jelentik Bukarestből» A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása Bukarest munkásnegyedében Hruscsov elvtárs beszedik a Vörös Grivica gyárban N. Sz. Hruscsov és a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai bukaresti tartózkodásuk második napján, kedden délelőtt a román munkásmozgalom fellegvárába, a Vörös Grivicára látogattak el. D. Miron igazgató köszöntötte a vendégeket. Az üdvözlő szavak után a delegáció tizenöt perces látogatást tett a gyár központi irodájában, ahol az üzemrészlegek vezetői ismertették Grihica mun­kásainak ez évi termelési sikereit és legközelebbi terveit. A tájé­koztatás után a küldöttség megte­kintette a vasúti műhelyeket. N. Sz. Hruscsov elbeszélgetett a munkásokkal, érdeklődött mun­kájukról, személyi problémáikról. Időközben a gyár kollektívájának ezrei gyűltek össze a központi szereidében, ahol nagygyűlést tar tottak. Az üzemi pártbizottság titkárának rövid megnyitója után az igazgató, majd egy idős kom­munista munkás mondott üdvözlő szavakat. Ezt követően Gheorg- hiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, az államtanács elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben kiemelte, hogy a szovjet nép küldötteit bármerre járnak, Bu­karest lakossága mindenütt nagy szeretettel fogadja. Szólt a hét­főn megkezdődött tárgyalásokról és örömmel állapította meg. hogy a megbeszélések a teljes egyet­értés légkörében folynak. Gheorghiu-Dej beszéde után Hruscsov elvtárs a több ezer dolgozó viharos, lelkes ünneplése közepette mondott beszédet. Be­vezetőben utalt Gheorghiu-Dej beszédének egyik részletére, ami­nek elhangzása alatt megfigyelte, hogy egy jelenlévő újságíró a fejét tagadólag rázta. „Úgy gon­dolom — mondotta —, hogy ez az újságíró amerikai volt.” A közbekiáltások igazolták Hrus­csovot. „Úgy látszik, az igazság nehezen fér bele az amerikai új­ságíró fejébe — folytatta a szó­nok. — Talán nem is olyan rossz ember, dehát hazájában az igaz­ságért keveset fizetnek, a ferdí­tésekért sokat, úgy ingatja a fe­jét, mint az autók gombnyomásra működő ablaktisztítója. Ha az amerikai újságíró elhinné azt, amit Gheorghiu-Dej mond, ak­kor el kellene hinnie azt is, hogy virágzik a Román Népköztársa­ság, hogy virágzik a szovjet—ro­mán barátság, hogy győzelmesen halad előre a szocialista tábor, A Vörös Grivicát valamikor a bojárok emberei tartották ke­zükben és sokan azt hitték, hogy ez mindig így lesz. Hol vannak ma a bojárok? A román mun­kásosztály, a román nép elsöpör­te őket. A román nép új életet teremt, ennek tanúi, alkotói a grivicai munkások. Ki merné ezt tagadni? Hruscsov beszélt a szovjet és a román nép barátságáról. a kommunizmus, illetve a szocia­lizmus • építéséről, a Szovjetunió és a Román Népköztársaság né­peinek közös harcáról és munká­járól. A nemzetközi kérdésekről szól­va hangoztatta, hogy a szovjet nép változatlanul szilárdan bé­két akar. A szovjet kormány mindent megtett és megtesz azért, hogy a leszerelés megva­lósuljon, hogy ne kerüljön sor atom- én rakétafegyver-kísérle- tekre. Az emberek jól akarnak élni a világ minden országában, gazdagon élni pedig csak úgy le­het, ha ezt a gazdagságot megte­remtjük. Nem akarjuk munkánk eredményét fegyverkezésre fordí­tani, mert az emberek nem esz­nek bombákat és rakétákat, de ha az amerikai imperialisták a leszerelés kérdésében nem akar­nak megegyezni, további atom­fegyver-kísérleteket hajtanak vég­re, arra kényszerülünk, hogy fegyveres erőinket mi is fejlesz- szük, hogy megvédjük népeink érdekeit. Meg kell oldani a német kér­dést is — mondotta Hruscsov, hogy mikor? Elültetjük a magot, fejlődik a növény és a maga ide­jében gyümölcsöt hoz. A német kérdés megoldásának is eljön a maga ideje. A gyűlés után a szovjet ven­dégek a román párt és állam­férfiak kíséretében szálláshelyük­re hajtattak. GEORGIJ MARTINOV TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGÉNYE 42. Fáradt agyában lázasan ker­gették egymást a gondolatok. A motorok kapacitástartalékkal rendelkeznek... Felgyorsítható az űrhajó repülése s akkor még idejében odaérhetnek... A gomb itt a közelben... Csak meg kell gyújtani a fényszórót. . . És meg­menekült. . . Az életösztön a megváltó gomb felé taszítja ke­zét. Ujjad máris hozzáértek si­ma felületéhez. Még egy kis erőfeszítés... De az akarat, az ész legyőzi az ösztönt. Joga van-e megkísérelni élete megmentését, ha ezzel kockára teszi társai életét, a történelem első nagy­szabású űrrepülésének sikeres befejezését? Az űrhajónak visz- sza kell térnie a Földre. És visz- sza is tér! Határozott mozdulattal vissza­húzta kezét. Hisz nem is olyan rég még a sziklához tapadt. Félt, hogy felfedezik. Miért nyúlt hát keze most az áruló gombhoz? Egyedül csak ő a bűnös s bű­neiért neki kell megbűndödnie. Mások életét nincs joga kockára tenni. Messze a látóhatár szélén fel­tűnt s mintha egyre feljebb emelkedett volna egy vörös csík. Majd ponttá zsugorodott és ész- revételnül eltűnt a szeme elől. A Marsról elrepült űrhajó tűz- csóvája volt. Kámov behunyta a szemat HA£Ahd A MARSON Erősödött az éjszakai fagy. A homoksivatagban, a befagyott ta­vak és szürkészöldes növények között fantasztikus gyíkok ugrá­ló árnyai villadoztak. A ritka levegőben alig hallatszott az el­ejtett „nyúl” panaszos visítása. Folyt az örökös harc az életért s ez a harc minden olyan égites­ten egyforma, amelyen élet van... A szikla árnyéka eltakarta az odalent veszteglő fehér terepjá­rót. Kámov felnézett s így szólt: — Ég v.eled! — Ezzel össze­gezte életét, amelyet gondolat­ban ismételten átélt ezekben" az órákban. Arca megnyúlt, meg­öregedett. Mély ráncok vésődtek most is keményen és makacsul összezárt ajkai körül. .. Közeli és elkerülhetetlen halál vár rá. Semmi reménye nincs. A terepjáró lassan haladt régi nyomdokain. Kámov úgy döntött,- hogy visszatér oda, ahol űrhajó­ja állomásozott. Holnap, napvi­lágnál megvizsgálja a start kör­nyékét, vajon milyen nyomot ha­gyott maga után a felszálló gép. A terepjáró kis sebességgel ment, nem volt miért sietnie, messze még a napkelte. Tartá­lyaiban legalább két . hétre való sűrített oxigéntartalék. Élelmi­szert Hapeood űrhajóján1 szerez­het. Tehát két hétig elélhet, míg ki nem merülnek a tartalékok. Az öngyilkosság még csak eszé­be sem jutott. Munkája lesz bő­ven, mert leírja gondolatait, az űrrepüléssel kapcsolatos összes, magában felvázolt számításokat örökségül utódainak, ügye foly­tatóinak. Hapgood űrhajóján oxi­gén is van. Ha akarná, sokkal tovább élhetne. De gondolni sem akart erre. Senki sem jöhet a segítségére. Egyedül van ezen az óriási bolygón. Észlények nincse­nek a Marson. Az amerikai űr­hajó az első pillantásra a meg­menekülés könnyebb útja. Csak bele kell ülni és visszarepülni vele a Földre. így gondolkodna mindenki, aki nincs tisztában az űrhajóvezetés technikájával és a csillagnavigációval. De Kámov jól tudta, hogy visszarepülni a Földre egy teljesen ismeretlen űrhajón, nem ismerve szerkeze­tét, motorjait, lehetetlen dolog. A megmenekülés összes válto­zatát, még a legképtelenebbeket is meghányta-vetette. Minden gondolatát most arra kell össz­pontosítania, hogy a lehető leg­hasznosabban töltse el hátrale­vő napjait Odakint erősen fagy. A gépben ■BBfflr <> hfiHÓfc .«ást sl katosföfr* riát villany fűti. Kámov kigom­bolta bundakezeslábasát és leve­ti a sisakot. Éhes, de nincs nála semmiféle élelem. Nem hozott, azt hitte, hamarosan visszatér. Másfélóra volt még napkeltéig, mikor a jól ismert helyhez ért. Homályos sötét foltnak tűnt a tisztáson álló emlékmű. A sö­tétben is jól látszott, hogy az űrhajó közelében levő növények nagyon megszenvedtek a fúvó-, kákból kicsapódott hatalmas ere­jű tűzcsóvátöl. Az éhség egyre erősebben mardosta gyomrát, de mégis úgy döntött, hogy csak azután int dúl az amerikai űrhajóhoz, ha fényt derített valamennyi kér­désre, amely érdekli. Lehet, hogy ismét kitör a homokvihar s el­tünteti a felszállás minden nyo­mát. Nagyon elfáradt s úgy vél­te, hogy a legjobb lesz, ha nap­keltéig alszik egyet. Átaludta a napkeltét. Délfélé ébredt fel. A vizsgálat két órát tartott. Pontosan leírta megfi­gyelésének minden részletét s következtetéseit. Most már elin­dulhat az élelemért. Megkeresi Hapgood űrhajóját, vizet és élel­met vesz magához, aztán visz- szatér az emlékműhöz. Itt a te­repjáróban tölti majd utolsó napjait. tfx)Lyiat]tzk.}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents