Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-18 / 114. szám
téhany évvel ezelőtt sok pattern bér olvasta kételkedve újságokból, hogy az Orszá- . Mezogazdasagi Kiállításon Kutatták a nagyüzemi palán- ogépet. Akik látták, azok is PÁLINKA Halálos balesetek — Leváltás Megszégyenítés — Tönkremenő családok Mit tehetnek és mit tesznek az alkoholizmus ellen a záhonyi állomáson igy -fogadtak: „Vajon megered-e ita»a a palánta? Nem töri-e jssze a gyenge növénykét?” És íme. az állami gazdaságok után egyre több termelőszövetkezetben jelenik meg a palántáló- gep. A képén látható, a nyíregyházi Ságvári Tsz lányainak akármilyen jól is hajlik a dereka, Terven felüli hizlalás — önköltségcsökkentés a Csengeri Állami Gazdaságban Jelentősen fejlődött az utóbbi időben a Csengeri Állami Gazdasag állattienyesizete. Különösen a szarvasmarha hizlalásnál értek el dicséretes eredményt. A felnőtt marháknál, darabonként a havi súlygyarapodást 27 kilóra tervezték a gazdasági év elején. Ezzel szemben most 33,10 kiló hizlalási átlagot érnek el. És ez az eredmény annál is inkább értékesebb, mert egy kiló hús eredetileg tervezett 16 forint 98 fillér előállítási, költségét 13 forint 26 fillérre csökkentették. A növendékmarhák hizlalásánál még kedvezőbben alakult a helyzet mind a súlygyarapodás, mind a ráfordított önköltség tekintetében. Ezeknél a havi súlygyarapodás terve, darabonként 14,40 kiló, míg a tényleges eredmény 17 kiló 80 deka Az önköltség pedig az előirányzott 18 forint 72 fillérrel szemben 12 forint 45 fillér. Ki baüatt már o-lyat, hogy j valaki a büntetést megköszönte volna? Petrov Jánost, a MÁV | záhonyi állomásának dolgozóját I leváltották, kevesebb lett a keresete, mégis ezt tette. Aki megértette... — Megérdemeltem főnök elvtárs, meg. . . — mondta S. Kovács Istvánnak, az állomásfőnöknek. — Nem tagadom — folytatta —, valóban nem emberhez méltó módon viselkedtem, részegeskedtem. S. Kovács csodálkozva vizsgálta emberét. S bár ő váltotta le a brigádvezetésről. most egy fejjel magasabb lett szemében ez az ember. Asztalhoz telepedve erről a kényes témáról és következményeiről folyik a vita, a beszélgetés Farkas Lajos, az üzemi pártbizottság titkárának helyettese. Lucza János balesetvizsgáló főintéző, Németh Sándor személyzetis és György László kocsiintéző között. Petrov János esetében mint többen, arra számítottak, hogy ellenkezni fog, kifogásokat keres, s helyette kellemesen csalódtak, mert ez az ember beismerte hibáját, s hozzálátott becsületesen élni és még jobban dolgozott, mint azelőtt. — Másfél év telt el azóta — mondja Lucza János, a baleset vizsgáló. — Petrov megváltozott, s újra brigádvezető. Csak az a baj. kevés a hozzá hasonló ember, aki úgy fogná fel a hibáit, mint ő, s változtatna is magatartasan. Hálás vagyok... — No azért nem az egyetlen — szól közbe Farkas Lajos és a szekrényhez lép. Levelet vesz elő’ és az asztalra teszi. — Itt van, olvassák. A pártbizottságnak küldte egyik dolgozónk — teszi hozzá. „Kedves elvtársak! Nagyon hálás vagyok, hogy visszaadtak az életnek, gyermekeimnek, feleségemnek, s örülök, hogy ma már boldog a családi életem,..” Aláírás: Lipták József. — Ez az ember már ott tartott. — folytatja Farkas , hogy elvész a családja és a társadalom számára annyira ivott. Többször beszéltünk vele. míg hallgatott ránk, s elvonó kúrára küldte az üzem. Vagy itt van Potos János esete. Ki akartuk zárni a pártból, s ma az egyik legjobban dolgozó emberünk, pártfunkciója is van. A rendelet és akik megszegik... — Szabályzatunk — mondja Farkas — hiába rögzíti, hogy a vasutas dolgozók munkakezdés előtt 6 órával nem fogyaszthatnak szeszes italt, egyesek megszegik... — Vagy megtartják ugyan, de a szolgálatba csak magukkal hozzák az itókát, s isznak munka közben, mint azt a 700-as rakodón is tették — szól közbe György László. — S mi a hiba? Az, hogy akinek ellenőrizni kellett volna, itt történetesen a raktárnoknak, nemcsak elnézte, berúgott maga is. Megtörténik aztán olyan is, hogy összedobják a pénzt, s munkaidőben elküldenek egy embert a brigádból cigarettáért, aki pálinkával érkezik vissza... — Tavaly 34 dolgozó ellen folytattunk fegyelmi eljárást ittasság miatt. Jelenleg 11-nél tartunk. Az első esetekben írásbeli megrovás, a visszaesőknél alacsonyabb munkaköri beosztás a következménye. S ez a borítékok véknyulásával is jár — ismerteti a statisztikát Lucza. — De mikor aztán súlyosabb következménye van! — szól közbe Farkas. — így van — helyesel Németh Sándor. — Tavaly egyik mozdony azért futott bele egy személyvonat szerelvénybe itt az állomáson, mert a személyzete ivott. Egy kocsi összetört, a mozdony is megrongálódott. Több ezer forint kár keletkezett. Hárman jó hangulatban — És a halálos kimenetelű balesetek! — gombolyítja a beszéd fonalát Barkas. — Május elején történt. Három pályamester jó hangulatban ment háztűznézőbe Tuzsérról Tisza- bezdédre. Itt is ittak, s motoros kocsival utaztak vissza Tuzsérra. A váltótoronynál hiába figyelmeztette őket az őr, hogy vigyázzanak, mert foglalt vágányra futnak be, hatvan kilométeres sebességgel a vagonok alá rohantak. Deregi János pályamester azonnal meghalt. Szim- csák Attila pedig agyrázkódást szenvedett. — A szerencsétlenségek gondolkodtatok, a büntetések is, mégsem sokat segítenek — véleErre nem számítottam. Én, Nehéz Imre művezető álljak fel és mondjam el, mit csinálok egy nap alatt az üzemben. Furcsa. Fiatal korom ellenére nyugodt embernek tartanak, most egy kicsit izgatott vagyok. Sejtettem, komoly dolog lesz ez a helyszíni beszámoltatás: a megyei tanácsról érkezett szakemberek előtt nem lehet elkendőzni a bajokal. — de hogy a Szatmárvidóki Faipari Vállalat két égető kérdésében én legyek a „koronatanú”..: Mit is mondjak? Nem fogom bizonygatni, hogy alapjában véve mennyire igyekszünk, Áz igazgatónk mindezt elmondta, számokkal bizonyította. Akkor kezdtem kényelmetlenül érezni magamat. amikor rávilágítottak a mi égjük legnagyobb betegségünkre: menet közben képtelenek vagyunk kimutatni a költse-, gek alakulását, nem tudjuk. mennyi anyagot használtunk fel egy párizsi asztalhoz, miért adódnak elő hiányok, mi lesz a megtakarított anyaggal. Meri nincs bizonylati rend nálunk. Ez aztán magával hozza a másik nekem szegezett kérdést: érzem-e a termelés szervezetlenségének kellemetlen hallását. Nincs módom kimagyarázkodásra, ha lenne sem tenném, hiszen úgy érzem, azért vannak itt a szakemberek, hogy segítsenek. Nekem pedig arra van- szükségem, hiszen mit tagadjam, már a munkakezdésnél kapkodok. Elsősorban az anyag miatt. Sem én, sem a többi művezető nem lát tiszta képet. A keretutalvány pedig arra lenne jó, hogy átfogóan mutassa az anyag útját. Kiadásnál még nincs is hiba, de hogy vállaljak én felelősséget azért az előkészített alapanyagért, amelyet a raktárból boldog boldogtalan visz a legkülönbözőbb munkákra. Hát ez az. Valamilyen láthatatlan redőny homálvosítja el a lényeget, a felelősséget. Szerintem is veszélyes dolog ez. bármennyire is bízunk az emberek becsületességében.. Ráadásul most hallom, milyen kellemetlen kihatása van ennek vállalatnuk egész életében: nem tudunk feleletet adni olyan, keretesekre, amelyekre másutt kapásból válaszolnak. Egyet értek a megyei elv- társakkal, nem lehet mindent a régóta betegeskedő főkönyvelő távollétére kenni . Beszédes Dezsőné egyedül elvesz a sok papírmunkában, képtelenség egyidó- ben főkönyvelőt helyettesíteni és a maga munkáját is végezni. Javasolni fogom, a vállalat vezetősége mielőbb kötelezze a művezetőket az anyaggazdálkodás fokozott figyelésére, és adjon lehetőséget a termelés átfogóbb elemzésére. Mert itt a bökkenő. Ezek hiányában nem beszélhetünk szervezett termelésről. Emlékszem, a szocialista címért versengő Papp és Miskolci-brigád mennyit bosszankodott, veszekedett a munkáért, a folyamatos anyagszállításért. Erre az adott lehetőséget, hogy ösztönösen csináltunk mindent, csak a mennyiséget tekintettük, ugyanakkor nem vigyáztunk a közben adódó nehézségekre. Jól az eszembe véstem, ami, az egyik megyétől érkezett elvtars mondott az előbb: ha a könyvelés nyomon kíséri a termelést, akkor kiegyensúlyozott az anyaggazdálkodás, nem képződhetnek elfekvő készletek és nem duzzadhat meg a félkésztermékek mennyisége. Most rajtam a sor, csak ki ne felejtsek valamit! Angyal Sándor kedik György László. — Tudom, hisz ói is ittam régebben. Ha viszont az embert rádöbbentik: arra, hogy néz ki részegen', szegyéül magát. Ez használna. — A pártbizottság is gondolt erre. Itt volt a Nagy Sándor: esete. Egyik alkalommal úgy berúgott, hogy motoros targoncán vitték haza. No, gondoltuk;1 ha még egyszer hasonló történik vele, lefényképezzük. Igv is volt, s aztán behivattuk a pártbizottságra. Megmutattuk neki a fényképet. Ez én vagyok? — Valóban így néztem ki? — így — mondtuk neki. — Nagyon szégyellte magát. Lelkére beszéltünk és használt. Pedig már elbocsátás előtt állt. Azóta semmi baj nincs vele, rendeződött a családi élete is... Mező Sándor készített néhány hasonló felvételt másokról is, amelyeket kiraktunk az állomás előtti táblára is — magyarázza a titkárhelyettes. — Volt Is felháborodás — szol közbe György —, mert olyanok is lencse elé kerültek, akik nem érdemelték meg. De azért az iszákosoknak használt. .. — A taggyűléseken olyan határozat született, hogy a része- geskedők magatartásáról értesítjük á lakóhelyi tanácsokat is. Tudják meg a faluban is — mondja Farkas. — A feleségeknek is kellene írni, s mellékelni az ilyenekről a fényképet is. Ez használna! — jávasolja György László. — Én is szégyellném magam, ha a féleségem ilyen fényképpel fogadna — mondja György. — S meggondolp ám, hogy máskor mennyit igyák. Nagy eredmény az is, hogy ma már nem bújtatják el a részegeket a brigádok, mint azt tavaly tették. Rádöbbentek, hogy ezek a többiek zsebéből veszik ki a pénzt Csők neveléssel — Csak neveléssel lehet igazán eredményesen küzdeni a túlzott italozás ellen' — vélek»- dik Lucza János is. — A rendszabályok ezt csak segíthetik, de magukban nem hatásosak. így van, ez a legfontosabb, a több ezer munkást foglalkozta» tó nagy határállomáson ig. Csafe a félezer kommunista és a püe» tonkívüliek összefogása állíthat sorompót a ma még ugyancsalf. nagymértékű szeszfogyasztásnak* a részegeskedésnek. Nehéz pártmunka, de megéri, az emberek' a családok, feleségek és a gyermekek meghálálják. Farkas Kálmán A lap megírta a IHÁSZ intézkedett „A lap április 21-i számában^ megjelent a tiszateleki lakosok levele, amelyben kifogásolják a község közvilágítását. A sajtócikket követően a panaszt meg vas-, gáltuk és megállapítottuk, hogy,: ezek a hiányosságok valóban eí6-i fordultak. A község kisfeszü!tsé-i gű hálózatát ugyanis a MEGYE-j VILL készítette és a kisebb rendé ellenességek már csak üzemefási közben voltak tapasztalhatók,; Ezeket a hibákat körzetszereK-j segünkkel megjavíttattnk és ez-j zel a tiszateleki lakosok- kenésé-' nek eleget tettünk. A TIT ASZ J nyíregyházi üzJettgaBS^SsáteaS? ______________J 3 KELET-MAG’EASOSSCád' ' épi dohányültetés a Ságvári Tsz-ben mégis csak könnyebb ülve a palántálás, mint négykézláb hajlongva. De nemcsak köny- nyebb, hanem szaporább is. A gépen ülő négy lány 100—120 ezer palántát helyez el naponta fl „koronatanú“ | monológja az ültető korong közé. Sokkal nagyobb faradsággal legalábfc húsz palántázóra lenne szükség hogy ezt a teljesítményt elérjék. A Ságvári Tsz-ben a 130 hold dohány ültetésén 3 gép dolgozik. (Hammel József felv.
