Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

Kölcsönzés szabadpolcról Jelenleg 600 rendszeres olvasója van a nagykállói járási könyvtárnak. A mintegy 8 ezer kötetes könyvtárban a kö­zelmúltban vezették be a szabadpolcos könyvkölcsönzést. Megjelent a Szabolcs-Szatmár megyei Nevelő első száma A Nílus partján ezekben a na­pokban forgatják az első egyip- torm-magyar koprodukció« játék­filmet. Éveikig tartó tárgyaláso­kon formálódott az újdonság story-ja, forgatókönyve, s egyez­tették, hogy ki, mivel járul hozzá a film készítéséhez. Nagyot néz­tek a magyar- filmesek, amikör a befejező megbeszéléseken az egyiptomi fel váratlanul különle­ges kívánsággal állt elő. ök ad­jak — többek között — az egyiptomi környezetet, mi „szál­lítsunk” havas, téli tájat a film­hez, — kérték. A kívánság annál is meglepőbb volt, mert a cselek­mény legnagyobb része Kairó kör­nyékén és Alexandriában játszó- di. Azután megoldódott a rej­tély: az egyiptomi filmszakembe­rek a forgalmazás üzleti szem­pontjaira gondoltak, amikor szóba hozták új feltételüket. Egyiptom­ban és álitalában az arab nyelv- terület országaiban soha nem esik hó, s a csillogó, fehér ruhá­ba öltözött téli táj látványa kü­lön vonzóerőt jelent majd az ottani mozilátogatóknak. Monda­nunk sem kell, a kérést teljesí­tették. A történetet kiegészítették, s még január-februárban, a film forgatásának hivatalos megkezdé­se előtt, elkészítették a téli fel­vételeket. így született meg leg­újabb „exportcikkünk” a havas téli táj — filmszalagon. A végleges terv szerint 11 köz­ségben kerül sor író—olvasó ta­lálkozóra május 27 és június 3 között. Ma Fehérgyarmaton, Nagyhalászban, Tiszaszaikán ren­deznek író—olvasó találkozót, Nyírmeggyesen pedig könyvbarát napot is rendeznek. Délelőtt me­seműsort rendeznek a gyerme­keknek, házról házra könyváru­sítást tartanak. Az irodalmi mű­sor után a MÉSZÖV 5 ezer fo­rintos ajándékot ad át a községi könyvtárnak. „Az iskolareform — amely az oktató munkának az élettel, a termeléssel való összekapcsolását jelöli meg egyik igen fontos fel­adatként — követeli, hogy ke­ressük az új célokat elérő leg­rövidebb utat, a feladatok meg­valósítását legjobban biztosító módszereket és eljárásokat, hogy az oktató-nevelő munka haté­konyságát jobban biztosíthassuk” — írja Horváth Miklós, a me­gyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője a Szabolcs-Szatmár megyei Nevelő első számának előszavában. És ezzel meg is szabta az idő­szakos kiadvány programját, cél­ját. A hel,'#t kezdeményezéseket, a jó tapasztalatokat adja tovább a kiadvány. Nevelő ír a nevelő­nek arról, ami mindnyájukat érdekli, amiből tanulhatnak. Az oktató-nevelő munka el­méletéből és gyakorlatából cí­mű rovatban Bereznai Gyula: Indirekt bizonyítás a középisko­lai matematikatanításban. Erdős Jenő: A fogalmazás tanításának időszerű kérdései és Bartha Irén: A munka megbecsülésére és szeretetére való nevelés mód­szered, eredményei óvodámban és járásom területén című íráso­kat olvashatjuk. Az iskolai munka műhelyéből cím alatt az alábbi írásokat ta­láljuk: Bory Zsolt: Feljegyzések az író-olvasó találkozókról, Mar- gócsy József: Gondolatok nyelv- tanítás közben az általános is­kola VIII. osztályában, Abari Attila: A kollégiummá válás mi­nőségi változást jelent a diák­otthonok életében, dr. Csomár Zoltán: A felnőttoktatás ered-1 menyei a Mátészalkai Esze Ta­más Gimnáziumban, Fekete Pi­roska: Hogyan' próbálom kiala- . kítani a gyermekközösséget? 1 Végh Antal: Remény (elbeszé­lés). A Szemle rovatban Porzsolt István: A tanulás és az iskolai szocialista nevelés megjavítá­KISZ szervezel van. Oláh István elvtárs, KISZ titkár, szívvel lé­lekkel látja el feladatát. Gyakran rendeztek közös kirándulásokat, kultúrműsort. Azonban a problé­ma mindég a kultúrműsor elő­adásánál lépett fel. Nincs szín­pad, se kultúrház. Kultúrházat mégcsak tudták helyettesíteni az iskolával, de a színpadot már ne­hezen sikerül pótolni. A hiány megszün telesére a KISZ tagság összefogott és elha­tározta, hogy megszerzik a pénzt, és építenek egy szétszedhető szín­padot. A Búzakalász Termelőszö­vetkezettől két hold földet kap­sáért című írását és MesérrjJ László: Tapasztalataim a Szop»* jetunióban című írását találjuk. A megyei tanács művelődés­ügyi osztályának Bachát Ldsztá szerkesztésében megjelent idő­szakos kiadványa a napokban kerül megyénk nevelőinek »-ke­zébe. tak, melyet napraforgóval vetet­tek be. Tő és sorszámnöveléssel kapcsolalosan végeznek kísérle­tet. A napraforgó már szépen ki­kelt, egy hét múlva lehet kapál­ni. A munkákat szombatonként végzik, 25—30 KISZ fiatal közre­működésével.. Már felvettek 800 forint előleget. Ebből a pénzből június 18-tól 5 napos kirándulást szerveznek Egerbe. Közepes termés esetében is 3 500 forint tiszta jövedelmük lesz. Ebből már megtudják vásá­rolni a színpadhoz szükséges kel­lékeket, faanyagot, függönyt, stb-t. (bf) MODERN NYUGATI MŰVÉSZET Bővült az ünnepi könyvhét megyei programja Ahol jól dolgozik a KISZ-szervezet Két hold föld — Kirándulás Egerbe — Napraforgóból színpad Gelénes községben jól működő Homlokukon nagy fekete felhők vonulgatnak, hallgatnak, elzár­kóznak, hisz én agitáló vagyok. Szóval — mondom a legény­nek — én nem mennék. Aztán miért? — kérdezi. Hát csak azért, mert jöttünk ide vagy négyszázan. Annak fele mind fiatal, nőtlen tanító. Ha sokáig itt maradunk a télen, ta­lán fele is megnősül. Aztán olyan csinos lányok, mint ame­lyik ott ül maga mellett — szó­val meg kell gondolni az elme­netelt. Mert lesz időnk udvarol­ni, hisz egyebet sem teszünk, csak megyünk majd házról ház­ra. Nézegetjük a lányokat. Azt mondja a fiú, maga biz­tos már nős, ugye? No, nem rólam van szó, mon­dom, ugyan én sem vagyok még nős, de a társaim. Kétszázan. Van itt kétszáz lány a falu­ban? Annyi van! — húzza fel a szemöldökét fontoskodva az em­ber bátyja. Az asszonynak nem tetszik, hogy barátkozunk. Nős maga már — csipked újra — csak biztos lehúzta a gyűrűt. Olyanok maguk az agi­tálok. Beszélnek mindent. Mégis szívesen fogadnak ben­nünket, — ellenkedek — hiszen a maguk címe is föl volt írva a tanácsházán, hogy elszállásolnak egy agitálót. T gén — csatorázik az asz- szony mérgesen —, mert végigjárta a falut a kisbíró, az­tán megnézte, hogy kinél hány ágy van szabadon. De — foly­tatja az asszony — ágynemű nincs! Nem baj az — szólok bele. Ha meleg a szoba, eltakaródzom én a nagykabátommal is. Bárány- bunda a belseje. „Nem meleg! Nem fűtöttünk a felső házban. Nincs fa! Meg ha lenne sem tudnánk fűteni! Nincsen ké­mény”. Mondom, akkor csakugyan jót fogok aludni az éjszaka, mert az biztos, hogy a friss levegőn tud legjobban aludni az ember. Mit nem adnék érte, ha otthon a hálószobámban is lenne ilyen kedves illat. Amit ez a rozma­ring ad — mutatok a zöld vi­rágra —, hogy elaltatja az az embert. Ott, ahol maga alszik, a felső­szobába, nincs rozmaring! Oda nem viszünk be sose. — Szisze­gi mérgesen az asszony. No majd csak elleszek vala­hogy, amíg be nem megy a fa­lu. Mert mi addig itt maradunk. Akkor szólt a lány először: és ha nem megyünk be egy fél évig? Nekem akkor is csak jó lesz, mert legalább addig magát né­zegetem. Meg a többit. — Csörög a szó az asszonyból. Hátha még van ilyen sok csi­nos lány a faluban, azokat is! Miért ne? Jól tud maga agitálni, — saól közbe a lány. Ezen megint nevetnek egy pi­cit. Agitálni? Hisz még nem is agitáltam! HolnaÄh kezdem. Na és maga Kit fog legelő­ször? Érdeklődik a lány. Én? Hát mindenkit, legelőször a há­zigazdát. Arra adtak egy-két na­pot, aztán megyünk a szomszéd­ba. Rámnéz az egész család. Hát én leszek! Na, ezt nem gon­dolták, hogy éppen én leszek, aki őket agitálja. Méghozzá meg velük is lakom. Tulajdon­képpen holnap reggel már nem is leszek idegen. * l^'s mit fog apámnak mon- dani? Hogy fogja beagitál­ni? — kíváncsiskodik a leány. Nézze... — azt még én sem tudom —, de megmondom őszin­tén, én sokkal szívesebben agi­tálnék itt mást. Talán engem? — hetykélke- dik a legény. Na nem! Éppenséggel, hogy nem magát. Inkább aki maga mellett ül a lócán. Látja, — for­dulok a leány felé —, azon már nem is kellene gondolkoznom, hogy magát hogyan agitálnám. Üjra csend van. Érdeklődöm a falu felöl. Azt mondja az em­ber, hogy nem akarja itt a múl­tat senki. Nem szerették Odes- chalyt, a herceget. Valamikor övé volt az egész falu. Ismerték — kérdezem. Egyszerre nevet mindenki. Hogy ismertük-e? De mennyi­re! Az -mber bátyja el is mond­ja: szemtől szembe sose láttuk, mert mindig repülővel járt a herceg. Lassan repült alacso­nyan. Egyszer éppen a Tisza- parlon voltunk, cukorrépát ka­páltunk. Felettünk szállt a repü­lő. Hát csepeg belőle valami. Az öcsém — mutat a testvéré­re — még a kezét is kitette, hogy ugyan mi az, ami csepeg. Az ám! A herceg kipeselt a re­pülőből. Mindig úgy tett, nem­csak akkor. Kacag rajta min­denki. Ezek szerint csak ismer­tük — különösen meg az öcsém — fejezte be az ember bátyja. Törölgeti a két szemét, olyat nevet. A legény készül hazamenni. Azt mondja, hogy nem búcsú­zik. Reggel még lenéz, úgy gon­dolja, hogy nem megy Úzdra a hatossal, megvárja a délutánt. Én a lány arcát figyeltem, huncutul nevet a szeme, de csak én látom, mert éppen nyílik már az ajtó. Hazajött a nagylány, és elkísérte a vőlegénye. TVagyot néznek, hogy idegen embert látnak itthon vá­ratlanul. Azt mondja a lányok apja: 6 lesz a mi agitálónk, mutatkoz­zatok be ti is. A nagylányból csak úgy árad minden, amit ma­gába szívott a színházban. Jaj, édesanyám! Az a Bánk bán! Meg Tiborc! Hogy tudtak azok szerepelni. Gyönyörű volt. Még sírtam is, édesanyám! A vőlegény is saól: haűölfcs» hogy megjöttek az agitálok- Ne­kem mindegy, bigyeszti a szája szélét — az leszek, ami a falu. Azt mondja a másik legény: ha ilyen szép az a Bánk bán, én sem megyek holnap özdra, esetleg majd elutazok holnap­után. Holnap este meg mi is meg­nézzük az előadást. — Jó, Erzsi­ké? Nagyon eltelt már az este. Látom, búcsúznának a legények. Üjra csendben űldögéliinkj de ez a csend már egészen! más. Hív az ember, nézzünk ki az istállóba, mert megmutatja ló­véd t. Közben elintézzük a dől-, gunkat is. Szalmát tesz a lovak' alá, kezét végighúzza a hátukon, s mire bemegyünk a házba újra, a lányok már megágyaltak, ké­szülünk a lefekvéshez. Engem bevezet az ember a félsóházba kezet rázva köszönünk él. No, reggel akkor kezdjük — búcsúz- ködöm. Még az asszony is mosolyog. Egyedül vagyok a szobában. Körülnézek. Szép, fehér dunyhs van az ágyon, meg két párna, és itt a friss jó illat. Csak most látom, hogy az ágy mellett az éj­jeliszekrényen van egy váza, Benne két szép rozmaringszál. Levágták a tőről és oda tetté«: míg mi kint jártunk az ember- cél az istállóban. KELET-MAG YAKOKSZÖXi 3*j Porcsalmán az ünnepség könyv­barát nappá alakul. Itt hatezer forintos ajándékkal segíti a MÉSZÖV a községi könyvtárat. Ezen a napon Dombrádon, Nyír- lugoson lesz még író—olvasó ta­lálkozó. Kedden Tiszadadán, Ófehértón, Jánkmajtison és Érpatakon, jú­nius harmadikán pedig a község dolgozóinak kívánságára Gulá- cson tartanak író—olvasó talál­kozót. Legújabb „exportcikkünk“ a havas téli táj — filmszalaqon

Next

/
Thumbnails
Contents