Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-25 / 120. szám
Felbocsátatták a második amerikai iirhajást Párom fordulatot tett meg a Föld körül Cape Canaveral, (MTI): A Cape Canaveral-i amerikai rakétaJrisérleti központból csütörtökön magyar idő szerint 13 óra 45 perckor,- Atlas rakétával íökJkorüli pólyára vezérelték Malcolm Scott Carpenter, a második amerikai űrutas Aurora—7 nevű, Mercury típusú űrhajóját. Az amerikai tergerószet 37 éves korwett-kapitánya elődjéhez, denn ezredeshez hasonlóan a program szerint háromszor kerüli meg a földet, majd Pnerto Rico-tol északra az Atlanti óceánba ereszkedik. Az űrhajó pályájának a földhöz legközelebb eső pontja 160, legtávolabbi pontja pedig 257 kilométer magasságban van. Az Aurora—7 sebessége óránként 28 ezer kilométer, egy földkörüli fordulat időtartama 89 perc. Carpenter útját a földkörúl 17 megfigyelő állomás kísérte figyelemmel, a leszállási térségben 20 hajó és hetven repülőgép, több ezer főnyi személyzettel állt készenlétben felkutatására. Az űrutazás programja előírta azoknak a megfigyeléseknek, kísérleteknek elvégzését, amelyek a súlytalanság állapotában lévő űrutas teljesítőképességének vizsgálatára irányulnak, s amelyeket Glenn nem hajthatott végre, mert az űrhajón fellépett technikai zavar miatt kénytelen volt saját maga átvenni annak kormányzását. A csütörtöki felbocsátásra négy halasztás után került sor: tóbb ízben technikai zavarok, illetve az Atlanti-óceánon uralkodó kedvezőtlen időjárási viszonyok gátolták meg a kísérlet végrehajtását. Carpenter szerdán korán tért nyugovóra. Az űrhajóst helyi idő szeint 1,15 órakor költötték fel, Glenn társaságában reggelizett, majd az orvosi vizsgálat után, — amely szerint egészségi állapota kitűnő — ráadták ezüstszínű űrruháját. Helyi idő szerint háromnegyed öt órakor szállt be Carpenter az Auróra—7 űrhajóba. A végső el lenőrzés után azonban az ere detileg kitűzött reggel 7 (magyar idő szerint 13) órai időpontot még háromszor megváltoztatták: a jobb látási viszonyokra várva három 15 perces halasztás után 13,45 órakor emelkedett a magasba az Atlas rakéta. Carpenter a gyorsulás idején kapcsolatban állt a földi irányító-központtal, s jelentette, hogy a berendezések kielégítően működnek és ő .jól érzi magát. Az űrhajó a hajtóművek leválása után rátért pályájára. Az ellenőrzés szerint ez valamivel eltért a tervezettől. Cape Canave- ral-bam sok ezeren figyelték a felbocsátást, s az amerikai rádió- és televízió is közvetítette. Az űrhajó6, röviddel azután, hogy az Auróra—7 ráfért pályájára, üzembe helyezte a kézi irányító berendezést, és megállapította, hogy az jól működik. Carpenter megfigyelte, hogyan távolodik az űrhajó a meghajtó rakétától. Az Auróra—7 a következő útvonalon haladt: Kanári-szigetek—Marokkó déli része—Kano városa (Nigéria)—Ausztrália nyugati partja—Brisbane 1— majd a Csendes-óceán fölött áthaladva a mexikói Guaymástól délre száguldók. Az első fordulatot az észak-floridai Pensacola vonalában fejezte be. Növeksxik Amerikában a kommunisták tö t Henry Winston elvtárs, az Egyesült Államok Kommunista Pártja hazánkban tartózkodó alelnöke, az amerikai haladó erők küzdelméről Washington: Polgá Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Scott Carpenter, az Egyesült Államok második űrhajósa, miután három kör.t tett a föld körül, washingtoni idő szerint 1 óra 40 perckor, magyar idő szerint 18 óra 41 perckor sikeresen leszállt a tengerre. Carpenter mintegy 300 kilométerrel a kitűzött ponton túl érte el a tenger felszíné: es nyomban repülőgép indult útnak, hogy felszedje az űrhajóst. A jelen pillanatban Carpenter űrhajója a vízen úszik: a repülőgép háromnegyed óra múlva éri el. A környező hajók tartják az űrhajóssal a kapcsolatot. Az űrhajóval minden rendben van. Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának alelnöke, aki az MSZMP Központi Bizottságának meghívására tartózkodik hazánkban, csütörtökön délelőtt a sajtó házában ; találkozott magyar újságírókkal. Bevezetőben örömének adott kifejezést, hogy ellátogathatott Magyarországra. Elmondotta- hogy a Szovjetunióban a legkiválóbb orvosspecialisták erőfeszítésének eredményeként javulóban van szembetegsége, amelyet az amerikai börtönökben szerzett. így vált lehetővé, hogy körutat tegyen néhány népi demokratikus országban. Magyarország után Csehszlovákiát és az NDK-t keresi fel, majd további gyógykezelésre tér vissza a Szovjetunióba. Henry Winston ezután átfogó képet vázolt az amerikai haladó erők küzdelméről a reakció, a fasizmus ellen. Hangoztatta, hogy a reakció vezető szervei: a gyáriparosok országos szövetsége, a kereskedelmi kamara, az amerikai légió, a John Birch-társaság, a Ku- Klux-Klan újabb offenzívát indítottak és alapjaiban fenyegetik a demokráciát szocializmus, a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen, támogatja azt a kormányt, amely pat- rónusa a világ minden reakciós kormányzatának. Henry Winston hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja elleni újabb támadások. az amerikai demokrácia elleni ismételt támadás kezdetét jelzi. Maccarran-törvény egyik paragrafusa lehetővé teszi, hogy elnyomják mindazokat a szervezeteket, amelyekbe a „kommunisták behatoltak”. A kormány — ezzel az ürüggyel — felléphet a szakszervezetek vagy más szervezetek ellen, amelyek az alapvető demokratikus szabadságjogokat követelik, kiáll nak például béremelési követelésekért, a munkához való jogért, a nők jogaiért, a faji egyenlőségért. Amikor a kommunisták e reakciós törvény ellen harcolnak, az egész amerikai demokráciát védik. Henry Winston ezután arról beszélt, hogy a lakosság különböző rétegeiben erősödik az ellenállás a szélsőjobboldal offenzívájával szemben. Növekszik a kom* munista párt tömegbeíolyasa: vezetői, tagjai népes tömeggyűléseken fejtik ki álláspontjukat és élénk visszhangra találnak elsősorban az egyetemi diákság körében. Terebélyesedik a társadalom különböző rétegeit egyesítő női békemozgalom is, a munkanélküliség, a gazdasági nehézségek éreztetik hatásukat több nagy szakszervezet politikai állásfoglalásában, amelyek tagsága szembefordul reakciós vezetőivel. — Az Egyesült Államok haladó erői — mondotta — arra törekszenek, hogy e pozitív megnyilvánulások alapján egyesítsék a tömegeket a békéért, a demokráciáér folyó harcra. Minden erővel ei kell szigetelni a szélső jobboldalt, s máris igen sok jel mutat arra, hogy végső soron a haladás erői győzelmesen fejezik be harcukat. Henry Winston meleg elismeréssel beszélt magyarországi ta- , pasztalatairól és elmondotta. ■ hogy találkozik majd az MSZMP i vezetőivel, ellátogat ipari mun- 1 kasok és diákok közé. — a szabadságjogokat. Természetesen segítségükre vannak az Európából kiebrudalt, levitézlett arisztokraták és más reakciós emigránsok A cél az. hogy elpusztítsák a szervezett munkás- mozgalmat, megakadályozzák a demokratikus szervezetek tevékenységét, az iparba visszatérjenek a fokozott kizsákmányolást szolgáló munkamódszerekhez- A jobboldali körök minden erejükkel el kívánják nyomni a déli államokban élő négereknek j az egyenjogúságért folyó harcát: A reakció természetesen mara- I déktalanul támogatja az amerikai imperializmus hadjáratát a A sztrájkoló spanyol munkások részleges sikert arattak Madrid. (MTI): A spanyolországi munkások sztrájkja tovább tart. Az AFP jelentése szerint a sztrájkhelyzet szerdán a kövelkező volt: Astu- riában 32 000 munkás állt sztrájkban, Barcelona vidékén mintegy 20 000, Vizcayában 17 000, Leon tartományban 6500, Zaragozában 2500, Guipuzcoában 1400 és Madridban 1000. E számadatok azonban nem teljesek, mert egyes tartományokból, amelyekben feltehetőleg szintén erős a sztrájkmozgalom. igen kevés hír szivárgott ki. Sztrájkokról érkeznek jelentések Cordovából. Andalúziából, Valencia vidékéről is. A jelentések arról számolnák be, hogy Madrid is egyre nagyobb szerepet játszik a sztrájkharcokban. Egy Madrid-környéki üzem a sztrájkok következtében leállt. Szerda este jelentették, hogy több madridi üzemben ülősztrájk kezdődött, így a madridi vasúti főműhelyben is. Dél-Vietnam fülledt, trópusi dzsungeljeiben folyik a háború. A zöld lombok között mind több amerikai katonai sisak tűnik fel: Washington nagy buzgalommal igyekszik aládúcolná a velejéig korhadt Diem-rezsim hosszú távon menthetetlen pilléreit. McNamara hadügyminiszter most járt ott, hogy ellenőrizze ezt a műveletet. Pillanatnyilag 5200 amerikai gyalogos, tengerészgyalogos és repülős állomásozik Dél-Viet- namban, de számukat rövidesen 8000-re emelik. Az említett létszámhoz hozzá kell még számítani a hírhedt Fort Braggból folyamatosan érkező, speciálisan dzsungelharcra kiképzett Különleges Egység kontingensét. Ezt az Észak-Karolinában nagy gonddal kiképzett társaságot a „rendes” amerikai katonák „matadoroknak” csúfolják. Saigonban, Dél-Vietnam fővárosában minduntalan a kimenős matadorok és honfitársaik szeingje hangzik fel a Le Paris kávéházban, a Tra That negyed hírhedt teaházaiban. Robert E. Cushman vezérőrnagy, a Harmadik Tengerészgyalogos Hadosztály tisztje otthonosan és irányadón nyilatkozik az amerikai helikopterek „hatásosságáról a dzsungelharcban”, a dél-vietnami tengerparton amerikai cirkálók: horgonyoznak a Sziámi- öfaöíben, de Frederick E. NolKEEET-MAGYARORSZAG 2 Mr. JXolting és a valóság Hogyan halt meg a délvietnámi dzsungelben két amerikai katona? St. Josephból, magával vitte a Vie tkong. Az amerikaiak összeterelték a környék lakosságát és arról faggatták őket, merre mentek a partizánok. A parasztok egykedvűen néztek a géppisztolyok csövébe és kivétel nélkül mind azt mondták: — Tói khong biet. (Nem tudom.) Persze, hogy nem akadt áruló. Hiszen a Vietkong — maga « nép. Férjeiket, fiaikat árulták volna el a parasztok? ... Mikor az említett sajtókonferencia után néhány nappal, már a fenti adatok birtokában, a riporterek ismét megkérdezték Nolting nagykövetet, ezek után is azt állítja-e, hogy amerikai katonák nem harcolnak Dél-Vietnamban, a diplomata — idegesen összeráncolt homlokkal ugyan — de ezt válaszolta: — Katonáink csak segítenek, de nem harcolnak. — Ennek «, mondatnak a cseppjében benn* volt az egész délkelet-ázsiai amerikai politika lényege: ha a tények kellemetlenek nekünk — hát nem veszünk róluk tudomást. .. De vajon mit mondana Nolting nagykövet úr a washingtoni politika oltárán feláldozott, amerikai fiúk hozzátartozóinak? Harmat Endr* Egyikük, a honolului származású James Gabriel tüzelés közben kétségbeesetten kiáltotta a rádió- készülékbe: — Veszélyben vagyunk! Veszélyben vagyunk! Megtámadtak bennünket! Harcolunk, de be vagyunk kerítve! Hoa Camban, a legközelebbi amerikai bázison azonnal útnak indították a Különleges Egység harci helikoptereit, természetesen ugyancsak bevetésre, dzsungelharcra kész amerikai katonákkal. Már felberregtek a H—21-es típusú gépek motorjai, amikor a rádiós gyenge hangot hallott: — Védelmünket mindenütt áttörte a Vietkong! Mindennek vége. Aztán a készülék elnémult. Pontosan reggel nyolc óra volt. 11 óra 20 perckor az egyik helikopter megfigyelőtisztje, L. R Fisher két fehér pontocskát veti : észre az An Chau-i völgy egyii tisztásán. A honolului J. Gabrié és a nebraskai E. Wayne holtteste volt. A két másik amerikait , Francis Quinnt Niagara Fallsbó és George E. Groom őrmester A „matadorok“ ☆ A készülék elnémul... ☆ Tei khong biet A riporterek nyomozni kezdtek és lassan összeálltak a gondosan titkolt ügy mozaikjai. így történt: ... Április utolsó napjaiban egy őrjáratban átvirrasztott hűvös éjszaka után An Char község közelében éppen reggelit készített egy „gerilla vadász” egység: négy amerikai és 31 Diem- legény. A dél-vietnamiak levest kotyvasztottak, az amerikaiak konzervjeiket bontogatták. Reggel hét óra volt, a hajnali pára már felszállt, tűzött a Nap. Aztán a sűrűből hirtelen felugattak a géppisztolyok. Az egység partizánokat keresett, de nem talált. A Vietkonk viszont megtalálta az egységet... Perceken belül tombolt a tűzharc — természetesen a nég;y amerikai aktív részvételével Eing, Washington saigoni nagykövete minapi sajtókonferenciáján szemrebbenés nélkül megismételte a szokásos hivatalos frázist: — Minden segítséget megadunk Diem úr seregeinek a gerillák ellen de közvetlenül nem veszünk részt a harcokban. . . Mr. Noltingnak minden oka megvolt arra, hogy azt remélje: az egybegyűlt nyugati újságírók úgy reagálnak erre a hajmeresztő kijelentésre, ahogy szoktak — összekacsintó, cinkos hallgatással. Annál nagyobb volt a nagykövet megdöbbenése, amikor az egyik riporter megkérdezte : — Ha amerikai katonák közvetlenül nem vesznek részt a harcodban, hogyan halt meg Wayne őrmester és Babriel közlegény? Az újságírók leiszisszentek. Itt a szenzáció! Amerikai katonák haltak meg a vietnami háborúban! Áz első két amerikai áldozat! És diplomáciai botrány is: lehet ezek után azt állítani, hogy az amerikai hadsereg nem avatkozik bele közvetlenül, harcolva a népellenes háborúba?
