Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-25 / 120. szám

Felbocsátatták a második amerikai iirhajást Párom fordulatot tett meg a Föld körül Cape Canaveral, (MTI): A Cape Canaveral-i amerikai rakétaJrisérleti központból csü­törtökön magyar idő szerint 13 óra 45 perckor,- Atlas rakétával íökJkorüli pólyára vezérelték Malcolm Scott Carpenter, a má­sodik amerikai űrutas Aurora—7 nevű, Mercury típusú űrhajóját. Az amerikai tergerószet 37 éves korwett-kapitánya elődjéhez, denn ezredeshez hasonlóan a program szerint háromszor kerüli meg a földet, majd Pnerto Rico-tol északra az Atlanti óceánba ereszkedik. Az űrhajó pályájának a földhöz legközelebb eső pontja 160, leg­távolabbi pontja pedig 257 kilo­méter magasságban van. Az Aurora—7 sebessége óránként 28 ezer kilométer, egy földkörüli fordulat időtartama 89 perc. Carpenter útját a földkörúl 17 megfigyelő állomás kísérte figye­lemmel, a leszállási térségben 20 hajó és hetven repülőgép, több ezer főnyi személyzettel állt ké­szenlétben felkutatására. Az űr­utazás programja előírta azoknak a megfigyeléseknek, kísérleteknek elvégzését, amelyek a súlytalan­ság állapotában lévő űrutas tel­jesítőképességének vizsgálatára irányulnak, s amelyeket Glenn nem hajthatott végre, mert az űrhajón fellépett technikai zavar miatt kénytelen volt saját maga átvenni annak kormányzását. A csütörtöki felbocsátásra négy halasztás után került sor: tóbb ízben technikai zavarok, il­letve az Atlanti-óceánon uralko­dó kedvezőtlen időjárási viszo­nyok gátolták meg a kísérlet végrehajtását. Carpenter szerdán korán tért nyugovóra. Az űrha­jóst helyi idő szeint 1,15 órakor költötték fel, Glenn társaságában reggelizett, majd az orvosi vizs­gálat után, — amely szerint egészségi állapota kitűnő — rá­adták ezüstszínű űrruháját. He­lyi idő szerint háromnegyed öt órakor szállt be Carpenter az Auróra—7 űrhajóba. A végső el lenőrzés után azonban az ere detileg kitűzött reggel 7 (magyar idő szerint 13) órai időpontot még háromszor megváltoztatták: a jobb látási viszonyokra várva há­rom 15 perces halasztás után 13,45 órakor emelkedett a magas­ba az Atlas rakéta. Carpenter a gyorsulás idején kapcsolatban állt a földi irá­nyító-központtal, s jelentette, hogy a berendezések kielégí­tően működnek és ő .jól érzi magát. Az űrhajó a hajtóművek levá­lása után rátért pályájára. Az ellenőrzés szerint ez valamivel eltért a tervezettől. Cape Canave- ral-bam sok ezeren figyelték a fel­bocsátást, s az amerikai rádió- és televízió is közvetítette. Az űrhajó6, röviddel azután, hogy az Auróra—7 ráfért pályá­jára, üzembe helyezte a kézi irá­nyító berendezést, és megállapí­totta, hogy az jól működik. Car­penter megfigyelte, hogyan távo­lodik az űrhajó a meghajtó raké­tától. Az Auróra—7 a következő útvonalon haladt: Kanári-szige­tek—Marokkó déli része—Kano városa (Nigéria)—Ausztrália nyu­gati partja—Brisbane 1— majd a Csendes-óceán fölött áthaladva a mexikói Guaymástól délre szá­guldók. Az első fordulatot az észak-floridai Pensacola vonalá­ban fejezte be. Növeksxik Amerikában a kommunisták tö t Henry Winston elvtárs, az Egyesült Államok Kommunista Pártja hazánkban tartózkodó alelnöke, az amerikai haladó erők küzdelméről Washington: Polgá Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Scott Carpenter, az Egyesült Államok második űrhajósa, miu­tán három kör.t tett a föld kö­rül, washingtoni idő szerint 1 óra 40 perckor, magyar idő sze­rint 18 óra 41 perckor sikeresen leszállt a tengerre. Carpenter mintegy 300 kilométerrel a ki­tűzött ponton túl érte el a ten­ger felszíné: es nyomban repü­lőgép indult útnak, hogy felszed­je az űrhajóst. A jelen pillanat­ban Carpenter űrhajója a vízen úszik: a repülőgép háromnegyed óra múlva éri el. A környező ha­jók tartják az űrhajóssal a kap­csolatot. Az űrhajóval minden rendben van. Henry Winston, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjának al­elnöke, aki az MSZMP Közpon­ti Bizottságának meghívására tartózkodik hazánkban, csütör­tökön délelőtt a sajtó házában ; találkozott magyar újságírókkal. Bevezetőben örömének adott ki­fejezést, hogy ellátogathatott Magyarországra. Elmondotta- hogy a Szovjet­unióban a legkiválóbb orvos­specialisták erőfeszítésének eredményeként javulóban van szembetegsége, amelyet az amerikai börtönökben szerzett. így vált lehetővé, hogy kör­utat tegyen néhány népi demok­ratikus országban. Magyaror­szág után Csehszlovákiát és az NDK-t keresi fel, majd további gyógykezelésre tér vissza a Szov­jetunióba. Henry Winston ezután átfogó képet vázolt az amerikai haladó erők küzdelméről a reakció, a fasizmus ellen. Hangoztatta, hogy a reakció vezető szervei: a gyáriparosok országos szö­vetsége, a kereskedelmi ka­mara, az amerikai légió, a John Birch-társaság, a Ku- Klux-Klan újabb offenzívát indítottak és alapjaiban fe­nyegetik a demokráciát szocializmus, a nemzeti felszaba­dító mozgalmak ellen, támogat­ja azt a kormányt, amely pat- rónusa a világ minden reakciós kormányzatának. Henry Winston hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok Kom­munista Pártja elleni újabb tá­madások. az amerikai demokrá­cia elleni ismételt támadás kez­detét jelzi. Maccarran-törvény egyik paragrafusa lehetővé te­szi, hogy elnyomják mindazokat a szervezeteket, amelyekbe a „kommunisták behatoltak”. A kormány — ezzel az ürüggyel — felléphet a szakszervezetek vagy más szervezetek ellen, amelyek az alapvető demokratikus sza­badságjogokat követelik, kiáll nak például béremelési követe­lésekért, a munkához való jogért, a nők jogaiért, a faji egyenlő­ségért. Amikor a kommunisták e reakciós törvény ellen harcol­nak, az egész amerikai demokrá­ciát védik. Henry Winston ezután arról beszélt, hogy a lakosság különböző rétegei­ben erősödik az ellenállás a szélsőjobboldal offenzívájával szemben. Növekszik a kom* munista párt tömegbeíolyasa: vezetői, tagjai népes tömeggyű­léseken fejtik ki álláspontjukat és élénk visszhangra találnak elsősorban az egyetemi diákság körében. Terebélyesedik a tár­sadalom különböző rétegeit egyesítő női békemozgalom is, a munkanélküliség, a gazdasági nehézségek éreztetik hatásukat több nagy szakszervezet politi­kai állásfoglalásában, amelyek tagsága szembefordul reakciós vezetőivel. — Az Egyesült Államok hala­dó erői — mondotta — arra törekszenek, hogy e pozitív megnyilvánulások alapján egye­sítsék a tömegeket a békéért, a demokráciáér folyó harcra. Minden erővel ei kell szigetelni a szélső jobboldalt, s máris igen sok jel mutat arra, hogy végső soron a haladás erői győzelme­sen fejezik be harcukat. Henry Winston meleg elisme­réssel beszélt magyarországi ta- , pasztalatairól és elmondotta. ■ hogy találkozik majd az MSZMP i vezetőivel, ellátogat ipari mun- 1 kasok és diákok közé. — a szabadságjogokat. Termé­szetesen segítségükre vannak az Európából kiebrudalt, levitézlett arisztokraták és más reakciós emigránsok A cél az. hogy el­pusztítsák a szervezett munkás- mozgalmat, megakadályozzák a demokratikus szervezetek tevé­kenységét, az iparba visszatér­jenek a fokozott kizsákmányolást szolgáló munkamódszerekhez- A jobboldali körök minden ere­jükkel el kívánják nyomni a déli államokban élő négereknek j az egyenjogúságért folyó harcát: A reakció természetesen mara- I déktalanul támogatja az ame­rikai imperializmus hadjáratát a A sztrájkoló spanyol munkások részleges sikert arattak Madrid. (MTI): A spanyolországi munkások sztrájkja tovább tart. Az AFP jelentése szerint a sztrájkhelyzet szerdán a kövelkező volt: Astu- riában 32 000 munkás állt sztrájk­ban, Barcelona vidékén mintegy 20 000, Vizcayában 17 000, Leon tartományban 6500, Zaragozában 2500, Guipuzcoában 1400 és Mad­ridban 1000. E számadatok azonban nem teljesek, mert egyes tarto­mányokból, amelyekben fel­tehetőleg szintén erős a sztrájkmozgalom. igen kevés hír szivárgott ki. Sztrájkokról érkeznek jelentések Cordovából. Andalúziából, Valen­cia vidékéről is. A jelentések arról számolnák be, hogy Madrid is egyre nagyobb sze­repet játszik a sztrájkharcok­ban. Egy Madrid-környéki üzem a sztrájkok következtében leállt. Szerda este jelentették, hogy több madridi üzemben ülősztrájk kez­dődött, így a madridi vasúti fő­műhelyben is. Dél-Vietnam fülledt, trópusi dzsungeljeiben folyik a háború. A zöld lombok között mind több amerikai katonai sisak tűnik fel: Washington nagy buzgalommal igyekszik aládúcolná a velejéig korhadt Diem-rezsim hosszú tá­von menthetetlen pilléreit. McNamara hadügyminiszter most járt ott, hogy ellenőrizze ezt a műveletet. Pillanatnyilag 5200 amerikai gyalogos, tengerészgyalogos és repülős állomásozik Dél-Viet- namban, de számukat rövidesen 8000-re emelik. Az említett lét­számhoz hozzá kell még számí­tani a hírhedt Fort Braggból fo­lyamatosan érkező, speciálisan dzsungelharcra kiképzett Külön­leges Egység kontingensét. Ezt az Észak-Karolinában nagy gonddal kiképzett társaságot a „rendes” amerikai katonák „ma­tadoroknak” csúfolják. Saigonban, Dél-Vietnam fővá­rosában minduntalan a kimenős matadorok és honfitársaik szeingje hangzik fel a Le Paris kávéházban, a Tra That negyed hírhedt teaházaiban. Robert E. Cushman vezérőrnagy, a Har­madik Tengerészgyalogos Had­osztály tisztje otthonosan és irányadón nyilatkozik az ameri­kai helikopterek „hatásosságáról a dzsungelharcban”, a dél-viet­nami tengerparton amerikai cir­kálók: horgonyoznak a Sziámi- öfaöíben, de Frederick E. Nol­KEEET-MAGYARORSZAG 2 Mr. JXolting és a valóság Hogyan halt meg a délvietnámi dzsungelben két amerikai katona? St. Josephból, magával vitte a Vie tkong. Az amerikaiak összeterelték a környék lakosságát és arról fag­gatták őket, merre mentek a partizánok. A parasztok egyked­vűen néztek a géppisztolyok csö­vébe és kivétel nélkül mind azt mondták: — Tói khong biet. (Nem tu­dom.) Persze, hogy nem akadt áruló. Hiszen a Vietkong — maga « nép. Férjeiket, fiaikat árulták volna el a parasztok? ... Mikor az említett sajtókon­ferencia után néhány nappal, már a fenti adatok birtokában, a riporterek ismét megkérdez­ték Nolting nagykövetet, ezek után is azt állítja-e, hogy ame­rikai katonák nem harcolnak Dél-Vietnamban, a diplomata — idegesen összeráncolt homlokkal ugyan — de ezt válaszolta: — Katonáink csak segítenek, de nem harcolnak. — Ennek «, mondatnak a cseppjében benn* volt az egész délkelet-ázsiai amerikai politika lényege: ha a tények kellemetlenek nekünk — hát nem veszünk róluk tudo­mást. .. De vajon mit mondana Nol­ting nagykövet úr a washingto­ni politika oltárán feláldozott, amerikai fiúk hozzátartozóinak? Harmat Endr* Egyikük, a honolului származá­sú James Gabriel tüzelés közben kétségbeesetten kiáltotta a rádió- készülékbe: — Veszélyben vagyunk! Ve­szélyben vagyunk! Megtámadtak bennünket! Harcolunk, de be vagyunk kerítve! Hoa Camban, a legközelebbi amerikai bázison azonnal útnak indították a Különleges Egység harci helikoptereit, természete­sen ugyancsak bevetésre, dzsun­gelharcra kész amerikai katonák­kal. Már felberregtek a H—21-es típusú gépek motorjai, amikor a rádiós gyenge hangot hallott: — Védelmünket mindenütt át­törte a Vietkong! Mindennek vé­ge. Aztán a készülék elnémult. Pontosan reggel nyolc óra volt. 11 óra 20 perckor az egyik he­likopter megfigyelőtisztje, L. R Fisher két fehér pontocskát veti : észre az An Chau-i völgy egyii tisztásán. A honolului J. Gabrié és a nebraskai E. Wayne holttes­te volt. A két másik amerikait , Francis Quinnt Niagara Fallsbó és George E. Groom őrmester A „matadorok“ ☆ A készülék elnémul... ☆ Tei khong biet A riporterek nyomozni kezd­tek és lassan összeálltak a gon­dosan titkolt ügy mozaikjai. így történt: ... Április utolsó napjaiban egy őrjáratban átvirrasztott hű­vös éjszaka után An Char köz­ség közelében éppen reggelit ké­szített egy „gerilla vadász” egy­ség: négy amerikai és 31 Diem- legény. A dél-vietnamiak levest kotyvasztottak, az amerikaiak konzervjeiket bontogatták. Reg­gel hét óra volt, a hajnali pá­ra már felszállt, tűzött a Nap. Aztán a sűrűből hirtelen felugat­tak a géppisztolyok. Az egység partizánokat keresett, de nem talált. A Vietkonk viszont meg­találta az egységet... Perceken belül tombolt a tűz­harc — természetesen a nég;y amerikai aktív részvételével Eing, Washington saigoni nagy­követe minapi sajtókonferenciá­ján szemrebbenés nélkül megis­mételte a szokásos hivatalos frázist: — Minden segítséget megadunk Diem úr seregeinek a gerillák ellen de közvetlenül nem ve­szünk részt a harcokban. . . Mr. Noltingnak minden oka megvolt arra, hogy azt remél­je: az egybegyűlt nyugati újság­írók úgy reagálnak erre a haj­meresztő kijelentésre, ahogy szoktak — összekacsintó, cinkos hallgatással. Annál nagyobb volt a nagykövet megdöbbenése, ami­kor az egyik riporter megkér­dezte : — Ha amerikai katonák köz­vetlenül nem vesznek részt a harcodban, hogyan halt meg Wayne őrmester és Babriel köz­legény? Az újságírók leiszisszentek. Itt a szenzáció! Amerikai katonák haltak meg a vietnami háború­ban! Áz első két amerikai áldo­zat! És diplomáciai botrány is: lehet ezek után azt állítani, hogy az amerikai hadsereg nem avatkozik bele közvetlenül, har­colva a népellenes háborúba?

Next

/
Thumbnails
Contents