Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-04 / 102. szám
M eu%g t t s z t í t ó k Két kazség - kétféle cnduiiy A jármi példa Kántorjánosiban is megvalósíthatók Rokonközségek. Mindkét község a mátészalkai járás nyugati szélén van. Határuk tipikus nyíri táj, szinte minden vonatkozásban megegyező. Kártor- jánosinak ugyan több valamivel a földje, de több a lakosa is. I960 elején csaknem egyszerre szakítottak az egyéni gazdálkodással és Jármiban az Alkotmány. Kántorjánosiban a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe tömörültek a dolgozó parasztok. Miért akkor köztük a meglévő nagy különbség? Jármiban ehhez az esztendőhöz is azzal az elszánt akarattal kezdtek, hogy minél több legyen a termés, a pénz. Nem várakoznak tétlenül, hanem h műna elé állnak és nem tágítanak addig, míg le nem győzik. 1410 hold közös szántójukból alig 50 holdon tudnak búzát termelni. Fő növényük a rozs. utána területi sorrendben burgonya, napraforgó, kukorica, csillagfürt, dohány. Bátran kísérleteznek és keresik a nagyobb jövedelem módját. Ez évben már tíz hold termő málnásuk ígér szép bevételt. Termelnek dinnyét, étkezési tököt. Hízó sertésből az év első négy hónapjában 150 ezer forintot kaptak. Az első zárszámadáskor 28 forintot ért egy munkaegység. A következő évben pedig 10,50 forinttal fizetett többet az elszámolás. 30 hold termőgyümölcsösük 86 ezer forint prémiumot juttatott szorgalmas dolgozóinak. A jövedelmezőséggel tehát meg vannak elégedve. De nem titkolják: az idén még többet szeretnének. Már februárban megkezdték a gyümölcsös metszését, a kalászosok fej trágyázását. És azóta? Április utolsó napjáig a tök és a silókukorica kivételével mindent elvetettek. Nem engedték, hogjr összezsúfolódjanak a munkák. 203 nyilvántartott tagakhoz, hogy — az egyéb hasonló hibákkal — az előző éw> gyenge eredmény után a tavalyi esztendőt tetemes mérleghiánnyal zárták. Ilyen körülmények között nem is (ere m tőd hete 11 eddig szilárd anyagi alap, és következésképpen nem fejlődhetett ki egészséges munkamorál. Bizonyítja ezt a közös munkában való részvétel nagyfokú hullámzása. 430 dolgozó közül április 25-én százharmincán, s a következő napon már alig ötve- nen végezték a szövetkezet határában a mindjobban sürgető tavaszi munkákat. Akkor, amikor a falu minden1 munkáskezére nagy szükség van! A tanakodás miatt, hogy „menjünk, ne menjünk”, veszélyben van az idei termelési és értékesítési tervek teljesítése is. A vezetőség egymagában, vagy csupán1 a tagság egyrészével nem képes mindent megoldani. . Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az év első három és fél hónapjában nem tudhat- tak előleget osztani. Az állam különböző hitelek, kölcsönök adásával igyekszik segíteni a szövetkezetét. Amit tehet, ezután sem tagadja meg. A megyei, járási szervek is segítnek a maguk módján. De azért, hogy a tsz rendszeresíteni tudja az előlegezéseket és áltálában túl jusson az eddigi holtponton, csakis maguk, tagság és vezetőség együttesen tehetnek legtöbbet. S minél előbb, annál több eredménnyel! ★ Mint két község szövetkezeti gazdái törekvő, szorgalmas emberek hírében állnak. A még jelenleg köztük lévő, a jármiak javára billenő különbség azonban tény. De a különbség nero lehet végérvényes, behozhatatlan. Ez elsősorban a tsz-tagságon múlik... Asztalos Bálint A IX. Magyar Képzőművészeti Kiállításon Orosz János: „Magtisztítók” e. olajfestménye. (MTI Foto — Körösi Ida íelv.) Jóra fordult vétség Ismerek egy agronómust, akinek furcsa eljárásai vannak. Példának okáért, itt van egy a többi közül. Éjfélre járt a lavaszias idő, amikor azt, vizsgálta, hogy van 1 [vérikor a szövetkezel; taríyája. De mindjárt észre vette, az éjjeliőr — hivatásához mérten — túl csendesen viselkedik. A te- hénistálló takarmány-előkészítőjében, a szénán találta meg. Rágyújtva a villanyt, kétszer is megmozgatta az alvó ember vállát. De hogyan? Káromkodás, or- dítozás nélkül! Sőt, amikor felnyitotta a szemét és kászálódott talpra állni, még köszöntötte is. — Jó estét, Gábor bátyám. El-1 aludt? Megtörténik az ilyesmi. Mindnyájan esendők vagyunk, nem igaz? Az őr lefelé nézett- és hogy tegyen valamit, sűrven, erőltetette« köhéeselt. — Restellem magam. Tudom... Az agronómus viszont tovább mondta a magáét, mintha még mindig meg se szólalt volna az éjjeliőr. — Én magam is szoktam aludni. Nincs is olyan ember, aki ne aludna. Csak aki alszik, az... nincs ébren, Nem igaz, Gábor bácsi? Az őr most már valósággal belekapaszkodott az agronómus tekintetébe. — Beismerem, hogy vétettem, ígérem, többet nem fordul elő velem.— No jó, jó — legyintett -ismerősöm. — Nem kell annyira szívre venni a dolgot. Egyébként, nekem kellemetlenebb, ment nem tudom, hogy köszönjek. Utána mondjam-e a jó éjszakat-hoz a további szép álmokat is ...? — ■'Mondja az istent! — felelte •ez őr gyorsan, hangosan. Míg itt lehetek, arra ugyan nem kerül sor! v — Akkor vegye úgy, mintha itt se lettem volna — mondta az agronómus. Hát nem furcsa az ilyesmi? Annyi azonban szent, hogy az eset óta szellő sem suhan keresztül a tanyán, a közo porta őrének tudta nélkül. Értéketlen formaság A kállósemjénr Üj Élet Terme- lösaeweifeezet „kastaüójának középső tartó gerendáján egy ko- nott füzet van felakasztva. Fedőlapján ez áll: „Ellenőrző füzet”. Nézegetem, lapozgatom. De a tetemes bejegyzéseknek, amelyek kivétel nélkül az éjjeliőr szol- gálatteVésévei foglalkoznak, felét re udbm klsiiabizálni. Mintha a bejegyzők egyenesen azzal a szándékkal szegeznék neki íróeszközeiket: ők megtanultak írni... Igen ám, de az érdekelt éjjeliőr nem híve a rejtvényfejtésnek, még ilyen formában sem. Es ezen az alapon a füzetet értéktelen formaságnak tartja. A. B. könyves dolgozó van a tsz-ben. de ha úgy adódik 400—4á0-en is tlolg óznak a közösben Színes, népes tőlük a határ. Idősebb, fiatalabb férfiak. asszonyok, vidám kedvű leányok, legények együtt serénykednek, mint legutóbb a burgonya vetésénél is. Mert jó az, ha a családfő mellett a családtagok munkája után is beírják az egységet. Tavaly, a nagy szárazság ellenére is jónak mondható termésátlagokat értek el, mert minden talpalatnyi földet kifogástalanul megműveltek. Megteremtették saját alapból a rendszeres előlegosztás lehetőségét; adósságuk alig var.' valami. Kántorjánosiban gondokba merülve fogad Kulik László fő- agronómus. V s a bai. hogy a munkák végzésével már- I is késnek. A múlt év őszén érkezett, 20 holdba való almafa- csemetéket munkaerő hiányában csak nehezen sikerült kiültetni. Rozsvetcsből 150 holdat nem műtrágyáztak, pedig megvolt hozzá a műtrágya. A tervezett tíz hold szőlősítését az elmúlt héten még mindig nem fejezték be. — Előbbre kellene lennünk a burgonya és napraforgó vetésével is. Kukoricát április 26-ig egy szemet se vetettünk... Van bizony tennivaló esőstől, de sajnos, nálunk túl sok a meddő tanakodás — mondja Kulik László. — S mi okozza? A megalakulás óta különböző maradi véleményekkel hadakoznak a szövetkezetben. Természetesen, az ilyesmi nem késik megbosszúlni magát. Csak egyetlen példa. Tavaly, amikor látta a tagság, hogy az aszály miatt nem a vártnak megfelelően fejlődnek a növények, a további ápolási munkákat egyszerűen hanyagolni kezdték. Ez aztán még jobban hozzájárult GEORGIJ M4RTINOV TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGENYE, FORDÍTOTTA sárközi gyula ». ♦ — Ne csodálkozzék! — moso- lyodott el Kámov. — Nem olyan félelmetes. Az űrhajót repülés közben egyszerű irányítani. A felszállás, leszállás vagy a nagyobb bolygók közelében való repülése már bonyolultabb. „Kormányfülkénk” nagyszerű műszerekkel van berendezve. A repülés első napjaiban elsajátítja kezelésüket. — Mennyi ideig tart az expedíció útja? — Kétszázhuszonkét napig, vagyis hét és fél hónapig. Ez alatt félmilliárd kilométernél is nagyobb távolságot repülünk be. Az űrhajó átlagsebessége óránként százkétezer-hatszáz kilométer. Űrhajónknak szigorúan tartania kell magát az ütemtervhez, mert sebessége kisebb, mint a Földé a pályáján. A Földet nem tudnánk utolérni. Aránylag lassan indítjuk el gépünket, s az űrhajó csak huszonhárom perc és negyvenhat másodperc múlva éri el maximális sebességét, mégpedig a másodpercenkénti huszonnyolc- ezer-ötszáz métert. Olyan szenvtelenül mondta ki ezeket a szédületes számokat, mintha csak egy autótúráról lenne szó. ICAMHD A HARSON — Engedje meg’, hogy kérdezzek valamit. — Tessék. — Azt mondta, hogy útban a Mars felé meg akarják nézni a Vénust. Hogyan jutnak el a Vé- nusra útban a Mars felé? A két bolygó röppályája a Földtől különböző irányban fekszik. — Értetlensége jogos volna — felelte Kámov —, ha a bolygók egyhelyben állnának. De mozognak, mégpedig különböző sebességgel. Gyakran előfordul, hogy mind a ketten, vagyis a Vénus és a Mars egyirár.yban vannak a Földtől. Hogy világosabban lássa maga előtt útvonalunkat, lerajzolom. Ceruzát fogott és gyorsan néhány kört rajzolt a papírra. — Nézze — mondta: — a középen lévő kis ltöröcske a Nap. Az első kör: a Vénus röppályája. A második kör: a Föld pályája. x: A Föld sebessé: ; pályáján 29,76 km/mp. A harmadik: a Mars pályája. Ha betartanám a helyes útvonalat, ezen a papíron most nem tudnám ábrázol ni a bolygókat: egyszerűen nem látszanának rajta. De ez nem terv, har.em csak egy vázlat. Az 1. számmal jelölt köröcskék azt jelzik, hol állnak a bolygók startunk pillanatában. Az összes bolygó egyirányba halad pályáján. Ezen a rajzon: jobbról balra. A Föld-köröcskétől húztam meg pontozott vonallal útvonalunkat. Itt, ennél a pontnál találkozunk a Vénusszal... — Egy másik köröcskét rajzolt a Vé- nus-pályára és 2-es számmal jelölte meg. — Innen indulunk él ugyanazon az útvonalon a Marshoz és itt találkozunk vele, majd pedig visszafordulunk a Föld felé, amely ez idő alatt megteszi évi útjának több mint a felét és körülbelül itt tartózkodik majd. A pályák nem zártak, mivel a Nap, magával vonszolva a bolygókat, maga is halad az űrben. Most már érthetőbb? — Köszönöm, mindent értek. — Ezért nem odázhatjuk el a startot egyetlen nappal sem. De mára elég is volt. A hét és féihónapos út alatt lesz elég időnk arra. hogy mindent megbeszéljünk. a maga részvétel« az expedícióban holnap reggel, az orvosi vizsgálat után megkezdődik. Ahhoz, hogy előkészítsük az űrrepüléshez, egyetlen napot sem vesztegethetünk. Ezzel első beszélgetésem Ká- movvai véget ért. Éjfél elmúlt, amikor hazaértem. Nagyon rosszul aludtam. Nyitott szemmel feküdtem az ágyban, hallgattam a falióra ketyegését. Már hajnalodott, amikor elaludtam. Az orvosi bizottság sokáig és alaposan megkopogtatott, meghallgatott és lemért. Megvizsgálták látó- és hallószerveimet, megforgattak egy különleges körhintán', sőt néhány percig fejjel lefelé függesztettek egy hurokban. Ezután ismét folytatták a végtelennek tűnő tüdő- és szívhallgatásokat. Végül az öreg professzor megveregette a hátamat: — Ideális szervezet! Akár a Sark-csillagra is indulhat, fiatalember, ha már annyira torkig van a Földünkkel. Az orvosok nevettek. (Folytatjuk.) 5 KEIA2T-M AG Y A KOKSZ A G Az ébersécrről
