Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

VEZÉRCIKK Valami vált. .2 — mondta Rajkin, — de nem áz igázil Ősz, teeel, távasz. nyaaaár... ott, kint! Hát, volt valami.,. ősz is, teeel is. Itt! Méghozzá sok. Csak távasz, távasz az nincs. Válámi ván, de nem áz, áz igazi! Április! Valami ván, hotyne! Április egy. Régen! Hujujujjj! Most? Most is ván valami... Függönyt! SZENZÁCIÓS NYITÁNY!!! Tíz centi — három láb előre — napi egyszer — — Ki van ott? — két vas a végtelenbe...—’ Vigyázz, ha jön a vonat! A riporternek eláll szeme szája és a füle: Ilyen még nem vol, nem lesz és nem van Hosszuguta tanyán. Mert itt áll egy vasúti váróterem. Itten. Tíz centis falból épült, csaknem ti­zenkét centiből, három láb előre és hét láb oldalt a váróterem belső vi­lága. Ajtaja nincs. Tető. Huszonötös körte világítja meg! Fény! Napi egy­szer jön a vonat. Kint a tábla-. Vi­gyázz, iia jön a vonat: Vigyáznak is, nagyon, a tanyaiak, már reggel kezdenek vigyázni, s este jön a vo­nat. —Ki van ott? — kérdeztem valakit. Egy utas. Utas!!! És a sinek, két vas, a végtelenbe, csak nyúltak. Látjátok, így kell a semmiből szí­nes tudósítást csinálni! Ámorka Sándorka Számok. Fekszenek. Ki ne tudná, hogy Ádám és Éva, amikor a kényszermeg­egyezés megtörtént, és... Ebben a világos politikai hely­zetben keringenek az űrrakéták, s a Hazafias Népfront kisbürgőz- di titkára nekem elmondotta, hogy Antarktisz nem indít há­borút a Kanári-szigetek ellen. Te­hát továbbra is lesz mosógép az FMSZ boltjaiban, de ahol még­sem kapna a kedves vevő, az biztos az áruterítés hibája, mint ahogy egy tavalyi jegyzőkönyv­ből ez kiderül. Persze, van még panaszkönyv' is. Ha van. De jobb, ha nincs, mert nem a hibáról kell gondoskodni, hanem igenis, a jó áru terítésről. Ha nem tudnák. Ha valaki. Nem tudná. Csak ezt láttam a számokból, s mindjárt eszembe jutott az áru­terítés, a kisbürgözdi helyzet és az, hogy a vezéreltek úgyis be­kerül a lapba, pláne, ha én írom. Hipp-kopp János Még nem ezt írta, de hagy mondjam el, hogy öreg cse­csemőről van szó, és ez a poén, — akit zavar, hogy előre meg­mondom, csak a végét olvassa el, — olyan csecsemőről, akit kutya kötelessége lenne az óvoda veze­tőségének és társadalmi ellen­őreinek kivenni a bölcsőde ve­zetőségének és társadalmi ellen­őreinek karjaiból. Mit szenved az a csecsemő, öregen?! „Járni akarokf két lábamon, — írja — ehelyett pó­lyába raknak, és tisztába tesz­nek. Meddig?!” Jogos a kérdés! Egy ilyen bölcsödéi helyzet tűrhetetlen, és ha nem intézked­nek azonnal, megvan a vélemé­nyem. Az öreg csecsemők tűrhetetlen helyzetén mielőbbi javítást vár saját véleményének további fenntar t ásóval Harap-a-Kálmán TRAKTORTENYÉSZTÉS AZ UGARON — RIPORT KÉPTELENÜL — Felháborító! Egyszercsak jón a postás, — derék, igazi postás, sapkában, köszönt, — és hoz egy levelet. Mondom, mi ez? Levél — mondja. Mondom, le­vél? — Az, — mondja. Hát az volt. Egy igazi levél. De az már tűrhetetlen, hogy öreg csecsemőket pályáznak a tunyaháti állami bölcsődében! Honnan tudom? Nem véletlenül. Olvastam. Olvastam! Abból a levélből olvastam. Ezt írta a be­csületes, írni-olvasni még nem tudó, ártatlan öreg csecsemő: MEGSZAGGATOTT FEI.HO RON­GYOK (Drámai dramarészlet) (Szín: A tsz. gyümölcsöse. A fákon Jonatánok piroslanak, kacagnak. Kál­vária Gazsi és Szelíd Julika álmát szednek. Mindentmond Peti Gazsit bosszantja, de később oda vetődik Sa­lamoni Ottó, s kezdi elcsitítani a drá­mai feszültséget.) Gazsi: Héjj, Julika! Hogy fáj a szi­vem mikor ezeket a szép gyümölcsö­ket nézem. Gyakran látok közöttük másodosztályúökat. Peti: A dolgozó nép almáit ne becs- méreld. A mi munkánk van benne. Nem tűröm! Gazsi; Oda nem osztottam... Peti: Nem-e? Ez sértés! Ezért ölre megyünk, ha állsz elébe. Gazsi: Nem bánom, verekedjünk. De csak egyszál bicsokra, itt még ma vérnek kell folyni... Julika: Ugyani hisz maguk ketten a legények eleje.. .ífe ne izéljenek már... (A két legény egymást kerül­geti. mindkettőnél bicsok. Villannak a pengék, amikor.:.) Salamoni: Ml megy Itt végbe azaz­hogy semmi sem fog végbemenni. Kard ki, kard be... Eltenni a bicsakot! (Abba a szúrásba elteszik.) A két legény: Akkor meg mit csi­náljunk. Salamoni: Dolgozzatok szépen, ahogy a csillag megy az égen... Néz­zétek felszakadtak a felhők, nem lesz vihar. Éljetek, legyetek erősek... Gazsi: Tényleg, erős akarok lenni, megyek jól Is lakom kenyérszalon­nával. , Julika: (szelíden hehereszve) En meg zsíros kenyeret eszek... Peti: Hát ez a konfliktus nem si­került! (A három fiatal el...) Salamoni: (Befele somolyog, s el­nézően dörmögi) No igen, no lám... Persze, persze. Ipeky Barabas VÁLASZ levelezőinknek Jelige: Levelemet ha kapjátok, Azt is sírva olvassátok. Figy-Eleknek, Szatmárfalvára. Azt panaszolja, bogy a kocsmába Hő­köm sógor hókon vágta, ön tanácsot kér, hogy hova forduljon és el egtételt s zerezzen. Javastatunk a következő: Ha Hőköm legközelebb megint nya­kön teremti, forduljon a saját háza 'felé, s míg a sógor ki nem józanodik, addig ne mutatkozzon előtte. Elégte- télként pedig fúrja meg Hökömöt a tsz-ben, s intézze el, hogy küldjék el alkoholelvonó kúrára, így legalább az alkohol elleni küzdelemnek is felkent bajnokává válik. írjál Kázmémak, Nyírfurulyán köz­ségben. örömmel fogadjuk, hogy le­velezőink sorába akar tartozni. Ír­jon nekünk nagyon sokat: reggel, délben es este — írjon, csak írjon, s egyben kérjük, hogy mindenről tu­dósítson bennünket. Fesse le előttünk a magyar falu feltörekvő élet mozga­tóit, uj arculatát. Kajtasson fel ne- , künk ötlábú tinókat, írja meg mit ta- ' nul a községi dalárda, gyakorlatoz­nak-e már az önkéntes tűzoltók —1 egyszóval mindent. Ne féljen mert1 borítékot küldünk. A „Vérző Férfiszívnek” — a nyíri < lankákra. Bár nevét és lakcímét nem < közölte, mégis teljes mértékben mél-< tányoljuk szívfájdalmát. Ne igyon, nei dohányozzon, ne káromkodjon, visel-t je férfihez illő hősiességgel e nagy csapást. Ja. és majd elfelejtettük: kí­vánjuk, hogy a drága kicsi, hűtlen szivicsinicicája minél előbb térjen vissza a maga össze-viss&atórt szívé­hez. Óth Dáprád MINŐSÉGI ELLENŐRZÉS A kis traktor pon­tosan olyan volt, mint az anyja. Ugri- füles persze, nem olyan kiköpött do- medár, de végtére csak egy tenyészet. Aprókat sikkantott a szél, amikor a kis traktorok beledir- megtek az ugari csendességbe. — Na! — mond­tam nyiheregve. — Persze, maga nem tudja, — repe­dezett a traktor-apa sértődötten, — hogy az ugari traktorte­nyészet sokkal ma­sabb, mint a pesti. Hát azért! Csak.' — Na! — feleltem bólintva. Aztán még egyet bólítottam, és hosszan bólintgatni kezdtem, majd ismét bólintottam. A kacagó napsu­gár megsimogatta a kistraktort, megsi­mogatta a traktor mamát, s a többi traktorok mind bólo­gattak. Ilyen kistraktorok születnek hát — gon­doltam, és arra a nyisaegő, nyoszogó, térdrebukott, vén, pi­pázó öreg lokomobil­ra gondoltam, amit tavaly láttam egy udvar végiben. Hja! Az idő kerek ireg- forog, hegedűt a spórba, elő a szak- szofonnal. Az ugari példa követésre méltó — így eszmei egtem. mi­közben tavaszkodott, és virágbaborult a gyümölcsös, majd permetezni kezdtek, én jóízűen b raptam a mosolygó almába. Gondoltam, jövőre megírom. Okulás­képpen. így, ni. Hasztalos Álint HELYEBSITÁS tCinézést kérek a kedves Olvasótól, az én hibám, hogy ez az oldal ilyen, amilyen, de ha nincs kézirat, mit csináljon az embert Van még valami kimaradt szedés? Bevele! zontul bbiztos, hogy elemelemelem kiemúltt piaing pilangó de, most ke- ser busz forintt megtekintéssel lebe- tóíe — aki ezt elolvashassa, érdemér­met neki a Elég! Kész! Mehetek feketézői. Adj kütesón egy tízest! TÖRD EL MANÓ — Hjüüü! Ez aztán igazi csilla-’ KE£ag&J!AGYAlU>B£ZÁG 4 *<* konyak.. AZ ELSŐ APRÓHIRDETÉS HAJRA SPARTACUS Tra-tom! Trara-tam, tam! Kérek nagyobb zenei aláfestést! Mentem az utcán, és eszembe jutott, hogy a Spartacus most küzd, most rug, most liheg és vonszolja magát a pályán. Kicsi gyerekek játszottak anyucikájukkal a hóban, s én arra gondoltam, hogy a Spartacus férfia­sán vérzik a pályán. Milyen szép! Minő szép gondolat —■ gondoltam, — itt a gyerekek, amott a mi tizen­együnk, de hogy lehet majd meg­írni? Azt a küzdelmet!! Azt a ... küzdelmet. Majd én megírom. Sűrítve a lénye- get, ahogy még soha, soha, sport- riporter azt meg nem írta. Hogy felüvöltsön az olvasó, mint kint a pályán a szurkolók: Nem egészen ilyen drasztikusan. Megettem három szelet csokolá­dét, és még mindig a hősies küzde­lemre gondoltam. Meg arra. hogy ta­lán látni is kellene, de úgyis meg­írja a sporttudósító. Aztán majd én, én ÉN! Azt a küzdelmet. Valahogy így, véresen és tömören, zengőn és ízes magyar nyelven, hogy benne legyen a férfiasság, a lihegés, a harc; Megint kiesett a Spartacus. De milyen finom ez a csokoládé. Dehogy adok belőle a gyerekeknek. Bőszi László VESÉZEM A LELKEKET Emberek, kik a házat építik! Gon­doltatok-e már arra, hogy nektek milyen fontos a vezérfonal? Az a vékony kis valami, ami lelki életete­ket, hétköznapi tetteteket mozgatja: ez a vezérfonal! — Ugy-e, hogy nem sokat törődte­tek eddig vele. Pedig nagy szüksé­getek van rá! Nekem is van ilyen. Nektek miért nincs? Sürgősen szerez­zétek be. De nehogy cipőpertüt vá­sároljatok! Nem lenne méltó a lélek hatalmas viharaihoz, ici-pici rezdülé- sihez. Ne feledjetek: én vesézni tu­dok leikeitekben, engem úgyse tud­tok becsapni! Abba a szúrásba ész- reveszem, ha cipőpertlivel, vagy kenderkócmadzaggal próbálja helyet­tesíteni valaki a valóságos bels>ő lel­ki vezérfonalat. Az kell, hogy ez a vékony valami egészen mélyről, lelketek tikos oltá­ráról buzogjon fel diadalmas har­sogással. Ezt ma még nem értitek, de szép napon rádöbbentek, hogy milyen igazam van! Mándoki p. g. — Mit gondolsz, melyik fog győzni? * S ÉN MOST KROKIT ÍROK Nyájas olvasó! Én most krokit írok. Tudjak, olyan rövidke kis cikkecs­két, melyben valamit gúnyolok, s falrengető dolgokat mondok el. Gyak- ran visszásságokat igyekszek vele né­hány tollvonással megszüntetni, to­vábbá csipkelődök. Nagyon értek ehhez! s arra gon­dosan ügyelek, hogy legyen benne egy kis nevetős dolog. És persze a végére mindig teszek egy csattanót is... Legutóbb egy legeltetési bizottsági ei. nököt kaptam tollhegyre. Teljesen jo­gosan. Valaki köszönt neki, mond- ván: ,,Jó napot!” S az elnök erre megkérdezte, hogy ,,miért?” Bevallom ezt a krokimat bírálat érte, pedig szerintem volt benne nevetős is. Azt mondták, hogy nem lehetett rajta nevetni. Én nevettem rajta. Azt pe­dig, hogy 10—15 ezer nyájas olvasó- nak egyaránt jó nevetőst találjak ki. senki sem kívánhatja tőlem. Nem káptalan az én fejem! Azt is mond­ták még rá. hogy nem volt csattanó a végén. Tehetek róla? Ezen segít- hetett volna a nyájas olvasó is. Elol­vassa a krokimat, s utána csattant egyet egy felfújt staniclival. (Ez még az anyósokat is bosszantja!) A kroki egyébként lapunk egyik alapvető újságírói műfaja No, nem üzért, mintha e nélkül lápunk nem tudna megjelenni. Csupán azért na­gyon fontos, mert ezeket én írom. S már volt olyan krokim is, amelyre semmiféle reklamáció nem érkezett. És ez nagyszó! (Egyébként ez csat­tanó volt! Ugy-e, hogy nem vette volna észre a nyájas olvasó, ha nem mondom.) Háiri 1. gy. ESTI PILLANATKÉP — Pereg a rokka, a legények enye- legnek, a leányok mórlkáln^tk. Az idős bácsik ezüskalászos gazdátanfo- lyamra járnak, az idős nénik az űiv repülés problémáit feszegetik.. Bent a kultúrotthon szobáiban tö­kéletes a falusi idill, kint pedig pillingél a hó... Szólok a gépkocsivezetőnek, hogy siessünk haza, mert még ma este írni akarok... Imi..: Holnap a rovat­vezetőmnek megmondom: — Láttam a falut este, megcsapott csodálatos idillje. S kicsi szivem kicsi szám azt kiáltja- ebből bomba- riport lesz. Benne lesz a falu, a kul- turmunka, a fiatalok, az öregek, meg minden ami Ilyenkor szokás. a béezi a gél ÖT PERCCEL SLUSSZ ELŐTT Húsz sor hiányzik az oldalból! Va­lami. kézirat kellene, lehetőleg mező- gazdasági, vagy kép, kalap divatról, esetleg papagájtenyésztés. Lássuk csak ezt a mezőgazdasági anyagot. .. .a zöldtrágyánál sokkal inten­zívebb kettő plusz egyes forgóval kénhidrogén nátriumhiperkalciumklo- ridoxidfoszfátuumperibola ha öt cen­tire egyszerűen mint négyzetgyök lo„ garitmusapermetlében koronára al­kalmazva. Amint látják, kedves gaz­datársak, egyszerű az egész, nem kell hozzá különösebb felkészültség, és a tavaszi munka hiánytalanul befeje­zést nyer A munkafegyelemről majd később, az nehéz, mert arra jön a reklamáló levél. Siiós Balázs Egy kép, a kalapdivatról. Na ez pont jó lesz ide, erről úgyse tudják a kedves olvasók, hogy három éves, és különben is olyan pacni az egész, hogy nyugodtan kimaradhat. Látták már úgyis a múlthónapban, aki ak­kor nem látta, tavaly, és tavalyelőtt, és nem szúr és nem fáj, tessék fél­lábra állni és mosolyogni, de nem röhögni, csak a fogak látsszanak, a karokat átdugni a hóna alatt fino­man esetleg a jobb fülcimpán is, kalap a szájába; gyerekek félre innen, fényképez a bácsi* Egy kép a kalapdivatról. Külpoli­tika keU? Tessék megfordítani! Harc­kocsi a sivatagban! A címet átszed­ni? Minek? Semmi címet! Döntse el az olvasó! Esetleg London ködben. Józsika fete PROLÓGUS Hát így írunk mii Írunk... írogatunk, s mikor ab­bahagyjuk, jön Lajos, (a Bál-) int s csóválja a tejét, hogy kevés a kézirat. Erre mi rázendítünk kórusban, hogy: ..— Leírnánk néked a cet ti age kát is az égről...“ Mire ő — nem kis humorér­zékkel — visszadanoi a legköze­lebbi prémiumosztáskor, valahogy így; „— Várhatsz babám. elvár­hatsz!” S mindezek után következik a StaSOB (magyar«!: lapzártat MIÉRT NEM INTÉZKEDNEK AZ ÖREG CSECSEMŐK ÜGYÉBEN?! GrICCSP ARÁDÉ Bocsánat, így írunk mi...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents