Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
A mindentfelhordó A legújabb nyíregyházi gyártmány: a mezőgazdasági mindentfelhordó. A gépjavító vállalat készítményéből elsőnek a Mezőgazdasági Ellátó Tröszt rendelt húsz darabot. (Hammel íelv.) 70 000 takarékos ember / 75 millió forint a betétállomány — Tizenötezer KST-tag — Az országos versenyben második megyén/< Három éve, hogy lapunk ha- iábjain hírt adtunk: — Szabolcsiba tmár megye a takarékossági nozgalomban országos első lett. Vem volt könnyű feladat. Nemcsak az OTP és a postahivata- ok dolgozóinak, de a megye valamennyi tömeg és tánsadalmi szervének összefogására szükség volt, hogy ezt a megtisztelő helyet elérje. Három év telt el és ismét lehetősége van az országos elsőségre. Nem volt hiábavaló a Hazafias Népfront kezdeményezése, valamennyi tömeg és társadalmi szerv segítségnyújtása. 1958-ban 51 millió, 1959-ben már 85 millió, míg 1960-ban 120 millió volt a betétállomány. Ez az állomány 1961-ben 133 millió forintra nőtt. Ebben az évben eddig nem tapasztalt betételhelyezésnek lehettünk szemtanúi. A Takarékpénztár fennállása óta a „legjobb két év” alatt nem helyezett el a lakosság annyi pénzt betétbe, mint 1962 első négy hónapjaiban, amikor a betétállomány elérte a 175 millió forintot. Figyelemreméltó jelenség, hogy a legtöbb betét elhelyezés 60—65 százaléka a tsz parasztság köréből származik. A Kölcsönös Segítő Takarékpénztárnak 15 ezer tagja van. Betét- állományuk 7 millió forint. De nemcsak a betétállomány, hanem , ezzel egyidőben a takarékos emberek száma is jelentősen növekedett. Ma már több, mint 70 ezer dolgozónak van takarékbetétje. Az elért eredmények lehetővé tették, hogy államunk nagyobb segítséget adjon a dolgozók célkitűzéseinek megvalósításához. Az építési kölcsönből például 10 millió forinttal magasabb keret áll a lakosság rendelkezésére, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az ez évi betétállomány emelkedéssel megyénk jelenleg — Heves megye mögött — országos viszonylatban a második helyet foglalja el. Valószínű, hogy az — első négyhónap alapján — értékelés kedvező változást hoz, és ismét országos elsőként üdvözölhetjük megyénk OTP fiókját. — nemes — A Dzsungel ma 4 mikor a Luther-ház épült és a reptér — Sovány író, aprómkor — Tv antennák a háztetőkön — Uj igények a régi telepen Ami Pesten volt a Valéria, az volt Nyíregyházán a Dzsungel. Nyomor, bűz, viskók, véznatestű gyerekek, agyonhajszolt munkások és feketelistás munka után sóvárgók. BARKÓ JANOS EMLÉKEI Számkivetve éltek a Nyírség szívétől távol a mai Ságvári telepen az egykori Dzsungelben, ahol Friedmann Zéiig, a pénzember, szállodatulajdonos és épületkereskedő jóvoltából ütöttek tanyát egy életen át nyögve a részleteit. — De ez is mikor volt már! — emlékezik Barzó János, a nyugdíjas köművessegéd. — Jóval a tizennégyes háború után. Addig barakkokban húzódtunk meg, melyet hadikórház céljára építettek. Az 1927—28-as évek hoztak egy kis enyhülést. — Nappal a dohánygyárban dolgoztam, aztán téglát vertem hajnalig, ha meg nem volt más, kubikoltunk — magyarázza a nyolcvankét esztendőt megért Kozma Mihály bácsi. — Ekkor épült a Luther-ház, meg a reptér, s így akadt munkánk. S ekkor emeltem én is a bódét, amiben meghúzódtunk — mutat a szép ház melletti, már megcsir.osított épületre, melyet amolyan nyárikonyhafélének használ Barzó néni. S aztán jött a válság. A részeteket nem tudták a munkálok fizetni, s ki a telkét, ki a üskóját bocsátotta áruba. Jó tolt, ha egy évből 21 napot dolgoztak huszonöt fillér órabérért. Tengették életüket a Friedmann elepiek. a megmaradt ingósá- 'okból tartották csaladjukat. AZ ÜJ BIRTOKOSOK Csak a rossz emléke kísért nég. a megmaradt gúnynév, melyet csak az itt lakók tudnak, mert az öregekről fiúkra szállt át. Ma már a Dzsungel népe is más, mint régen. Gomba módjára nőttek ki a virágos kertekkel körülölelt házak, szénporos, mosolygós arcú vasutasok, kőművesek, ácsok, tisztviselők és értelmiségiek az új birtokosok Az egykori szatócsüzletben a kis szőkehajú Kamenszki Éva a vezető, s alig múlt 20 éves, mégis 100 ezer forintos vagyon felett uralkodik. Ki Uidná jobban. mint az idősebbek, mit is fogyasztott az itteni népség? Pétről a kanóc- belű lámpák, sovány írót a munkás, aprócukrot a mocskos gyereksereg, fél kiló kenyeret a barnábból. — Igény lett volna itt. de tehetség nem volt hozzá — mondja Barzó bácsi. És most? A pártházba járnak tv-t nézni, van mozijuk, s valósággal Jó munka — Megérdemelt jutalom ünnepség a Balkányi Illant! tiasdusághan ..Mi a»,éféls* ax aKKxoiitoilíól ? Indok az ivásra — Elment a fizetés fele — fl feleség válni akar Balogh Zoltán új életet szeretne kezdeni A tiszakarádiak meg- kezték a dohányültetést Más, kedvező időjárású tavaszokon is nagy újság volt a május elseje előtti dohányültetés. A tiszarádi Uj Élet Termelőszövetkezetben gondos palántaneveléssel leküzdötték a három hetes késést. Szombaton, április 28-án megkezdték a kapadohány ültetését. A szövetkezet annyi kész palántával rendelkezik, hogy ünnep után folyamatosan végzik ezt a munkát. A közeli napokban megkezdik a palántálást a nyíregyházi Ságvári, Dózsa, a nyagyhalászi Petőfi és a vasmegyeri Micsurin teruelaszöveikezetekbec is. — Tartsuk magunkat a közmondáshoz, miszerint „más kárán tanul az okos”, — mondta Balogh Zoltán, akivel a Nagykál- | lói Ideg és Elmegyógyintézet alkoholelvonó osztályán találkoztunk. — Nyugodtan írják ki a nevemet is, hadd okuljon más is az ón nem éppen dicséretes esetemen. A* első pohár 1956-ban Győrben voltam katona. Az ellenforradalmi idők alaposan próbára tették az ember idegeit: akkor kezdtem inni. Először csak keveset és alkalom- adtán, később már rendszeresen. Feleségem van és három gyermekem. Az italra olykor ráment a fizetésem fele, de volt eset amikor alig adtam haza valamit. Később már szolgálat közben is ittam: volt, hogy egyszer fél liter pálinkát. Rosszul dolgoztam, elbocsátottak. Tovább ittam. Szinte betegségemmé vált a kölcsönkérés, és ha senki sem adott pénzt, képes voltam fél éjszaka ; kocsmáról kocsmára járni, hátha j találok valakit, ismerőst, aki haj- i landó fizetni egy féldecit. „ Jöttek a hard tok 1960-ban önként jelentkeztem elvonókúrára. A három heti kezelés után nyolc hónapig rá sem tudtam nézni az italra. Ibrány- ban dolgoztam, mint pénzügyi előadó. A munkámat a legjobb tudásom szerint végeztem el, az emberek szerettek, megbecsültek. De a család távol volt és meg jelentek a barátok. Heteken keresztül azzal molesztáltak, hogy an mersz velünk iani:\ -nem i is vagy te ember”, „félsz ugye, hogy nem tudsz elszámolni az asszonynak’”. Újból előkerült a boroakanosó, megindultam a lejtőn. Hamarosan elbocsájtottak. Az almatárolóha kerültem segédmunkásnak. Az ivá-sl nem tudtam abbahagyni. Felbomlott családi élet Március 12-ón fizetés volt. Az adóságaim és a sok italozás miatt mindössze 118 forintot adtam haza. A családi harmónia már régen felbomlott, a feleségem válni akart. Egy esetben öngyilkosságot kísérelt meg és csak az utolsó pillanatban sikerült viszszarántani a villamossínek közül. A gyermekek is sokat nélkülöztek. Volt még annyi erőm: újból jelentkeztem elvonókúrára. Tudom, otthon most nagyon várják, mi történik. Nagyon komolyan megfontoltam a dolgot. Gyermekeim vannak, akiket szeretnék tisztességesen felnevelni. Kemény leckét adott az italozás. Tudom: csak tőlem függ, sikerül-e végleg lemondani róla? Igen, elsősorban tőle. De tőlünk is. A munkatársakon, a barátokon, akik hányszor elmondták már: mi az, félsz az asszonytól? Bogár Ferenc megyei bizottságának titkára. Az ünnepség megnyitása után Babolcsi Pál elvtárs üdvözölt® a megjelenteket, majd beszámolójában méltatta a gazdaság nagyszerű eredményeit. Nagy taps közepette adta át az él- üzem-oklevelet és az ezzel járó* pénzjutalmat. Ezt követően Boj-i tor Miklós elvtárs, a gazdasági Kossuth-díjas igazgatója elmon-' dotta, hogyan1 és milyen módi-' szerrel érték el eredményüket* majd a továbbiakban ígéretet tett, hogy 1962-ben is úgy fogynak dolgozni, hogy méltóak le-' gyenek az élüzem címhez. Jó munkájuk jutalmául aaf ünnepség végén több tízezer forint jutalmat osztottak ki a dolgozók között. A timáriak elvetették? a burgonyát Megyénkben a tímári Béta» Termelőszövetkezet a „100 mázsás burgonyatermelési mozga-j lom” kezdeményezője. Tegnap délelőtt jelentették, hogy vállalásukhoz híven teljesítették vetési tervüket. 975 hold burgonyát ültettek el a községben* ebből 400 holdat a háztáji gazdaságokban. Az árvizes földek kivételével minden területet bevetettek. Háromszáz hold tavaszi vetésű területük van víz alatt. Ahogy vonul vissza a víz, úgy végzik ott is a vetést. Géppel vasalnak a nyíregyházi ruhagyárban. (Hammel foto) rongyosra olvasták már a könyvtár állományát, s a lelkes Torna Péter tanácstag buzdításárai most társadalmi munkában utatf építenek. Jogi előadást hallgat a munkás, az asszonyokat <mv( vosok oktatják, s természettudományos kérdésekkel ismerkedj nek az egykori kisemmizettekül Megszűntek a bolti hitelezéseké s nem öt deka sóért, vagy 10 deka cukorért keresik meg az üzletet. MÁR CSAK JELEK A házak tetején tv-antenriák sokasodnak. A lányok csinosak; s jól öltözöttek, a gyerekek mosolygósak és egészségesek. Viskók azért még vannak. Ott húzódnak meg árnyékként a tucat- számra épült komfortos házak kertjeiben, s mint figyelmeztető t jelek mutatják: itt éltek egykor — s máshol r.em is élhettek volna — a nagyapák, az apák. Farkas Kálmán így könnyebb, gyorsabb Szombaton délután tartották meg élüzem ünnepségüket a Balkányi Állami Gazdaság dolgozói. Az élüzem ünnepségen részt vett Fülest Emil, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főosztályvezetője, Endrédi Étidre elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Juhász József elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Nagy István elvtárs, a járási pártbizottság titkára, Molnár János elvtárs, az állami gazdaságok megyed igazgatója, Babolcsi Pál elvtárs, a M EDOSZ
