Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-25 / 95. szám

AszönltOh a szocialista miinha Cinarcosait, a szocialista munhaDrlgádohat! Apad a Tisza az egész magyar szakaszon Férfiaké a szó : .z Országos Vízügyi Főigaz- asag tájékoztatása szerint r az egész magyarországi szá­zon apad a Tisza és vala- nnyi mellékfolyója. A három tel ezelőtti tetőzes óta Vásá- naménynél több mint négy terrej csökkent a folyó szint- és megkezdődött a víz levo­iRTMLN KASKÜLDÖTTSÉG rAZOTT OLASZORSZÁGBA tz Olasz Kommunista Párt •ghivasára Orbán Lászlónak, MSZMP Központi Bizottsa- lagjának, a Központi Bizotl- i agitáóós és propaganda osz- ya vezetőjének vezetésével tfón öttagú paitmunkasküldött- I utazott tanulmányútra Olasz­szagba. Hozzászólás „Az alkoholizmus elleni küzdeleo és az italboltok nyitvatartása“ cimíí cikkhez Néhány javaslat nulása a hullámtérről is. Ezért a Felsö-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság már megszüntette az árvízi készültséget. Szolnoknál 34, Csongrádinál 18 centiméterrel apadt a Tisza, de még mindig rendkívül magas a víz, s így ezen a szakaszon vál­tozatlan éberséggel és erővel ör­ködnek a gátakon. Szegednél mintegy négy méterrel maga­sabb most a folyó tükre, mint a védett területek felszíne, bár kedden reggelre már négy centi­méterrel csökkent a vízállás. Ezért előreláthatóan még egy hétig harmadfokú készültségben kell védeni a töltéseket. Még eltelik 2—3 hét, amíg a Tisza visszahúzódik medrébe, s az al­só-magyarországi szakaszon is újra elhagyja hullámterét. a Dunai Szalmacellulóze Gyár r >' Meg félév és ötéves tervünk legnagyobb ipari létesítménye, a Dunai Szalmacellulóze Gyár megkezdi a próbaüzemelést. Az új gyárban hazai alapanyagból — szalmából. — évente ZZ ezer tonna papíripari alapanyagot, szalmacellulózet ter­melnek. Már megkezdték a gépek és villamossági berende­zések szerelését is. Társadalmunk nem nézi tétle­nül a magáról megfeledkezett, az ital mértéktelen fogyasztásá­nak ellenállni nem tudó gyenge emberi, utána nyúl, elsősorban a család érdekében és megpróbálja visszavezetni a helyes kerékvá­gásba. Erre a célra az allam komoly összeget költ és mozgó­sítja a társadalmi szerveket az alkoholizmus elleni küzdelemre. Mélyreható propaganda indul és felvilágosító előadások, brossurák jelennek meg. Az elvonókúra in­tézménye is az egyén, a család érdekében született meg. A másik oldalon áll a ven- degláiióipar, amely az italbolt há­lózatot fenntartja, beruházásokat hajt végre. Az italbolt vezetői tervet, a terv teljesítés alapján pedig prémiumot, illetve jutalé­kot kapnak, tehát az anyagi ér­dekek a terv túlteljesítéséhez fűződnek, a „még több ital fo­gyasztásához”. Ismeretes a hivatalos állás­pont: az italboltok nem a része- geskedök érdekeit szolgálják. Ez igaz, de mivel a kérdés ma még társadalmi probléma, ezzel a lát­szólagos „kielégítő magyarázattal , a legcsekélyebb eredményt sem lehet biztosítani. Köztudomású, hogy az az elv. hogy „ittas ven­déget nem szolgálunk ki”, csak I a falon van kifüggesztve, gya- I korlatban nem alkalmazzák. A boltvezető és a személyzet érdé- I ke a maximális italfogyasztáshoz I j fűződik, és mindent el is kö- í vet, hogy fokozza a forgalmat. I Két irányú intézkedést kellene I foganatosítani és kimondani, hogy 1961-hez viszonyítva az italbolt hálózatot fejleszteni nem szabad. Az 5 éves teiv r égére a jelenlegi bolthálózat mintegy 50 százalékát meg illene szüntetni, illetve cukrászdává átalakítani égetett szesz fogyasztásának ki­zárásával. Az italboltok személy­zetének anyagi érdekeltségét a forgalomtól függetlenül kellene megállapítani. A rum és hasonló égetett szesz gyártását az 5 éves terv végére fokozatosan, a jelen­leginek legalább 50 százalékával le kellene csökkenteni. Adminisztratív úton a követ­kező intézkedéseket kellene ten­ni: Égetett szesz árának további lényeges felemelése. A nyitvatar­tási idő korlátozása: péntektől— hétfőig zárva kellene tartani. A gebinesség megszüntetése. A cse­megeboltokon keresztül a pa­lackozás fokozása és palackozott formában történő forgalomba ho­zása bornak és egyéb szeszes­italnak. A notórius és családju­kat nyomorba döntő alkoholis­tákat elvonókúra után állandó felügyelet mellett a termelő mun­kába . állítanák, mindaddig, amíg kellő biztosíték nem lenne arra, hogy az italozásról leszoknak, a jövedelmüket pedig a családnak ■kellene kiutalni. A boltvezetőt, ha részeg vendéget találnának a boltjában, azonnal fel kellene függeszteni és biztosítani, hogy italboltot máshol se vezethessen. dr. Arató István A fenti javaslatokkal — akárcsak a lapunkban már közölt hozzászólásokkal — csak részben tudunk egyetérteni, de helyet adunk számára az al­koholizmus elleni vita, Nyílt fórumán, hogy ezzel is előse­gítsük a minél szélesebbkörú hozzászólásokat. A szerk. Maroknyi a szat­mári falu és nagyon jól érzi magát ben­ne a tavaszi meleg. Az egyik ház előtti kiskapuban nénikék állnak és beszélnek egymásnak kifogy­hatatlanul. Csak ak­kor hagyják abba, amikor az utcán el­dübörög előttük szikrázó fényes ekékkel egy fürge, masina. Rajta nyal­ka szál legényem­ber olyan hegyesen, délceg tartással, mintha legalábbis övé volna az egész világ. A gép Felsóhajtanak s egyikőjük nem állja szó nélkül. —t Látja, ez van most. A gép, meg a gép!... — Bezzeg, a mi időnkben... — veti közbe a másik. — Sokba van az ilyen... Megemésztenek mindent. De azért jó... Ékkor egy közép­korú, kerékpáros férfi, akinek a tartá­sáról is látszik, hogy valamiféle vezető a szövetkezetben, meg­álljt int a traktoros­nak. — Végeztél a Gó- lyás dűlőben, Laci? — Naná — hunyo­rít a traktoros. — No, ahogy a megbeszélés tartja, eredj a Hantos dű­lőbe. De aztán ott iá mindent bele! összenevet a két férfi. A néni kék pedig tovább beszélgetnek a tavaszi meleg­ben. ., ab. „Jímei'ftn mayát“ Fényes Marta. a debreceni! Csokonai Színház rendezője a 1 darab bemutatója előtt így nyi­latkozott: „Nem lesz olyan ez a zenés vígjáték, mint a Sale- mt boszorkányok, nem is lehet olyan, de az ilyen könnyű da­rabra is szükség van”. Persze, nem is lehet olyan művészi tel­jesítmény egy zenés vígjáték, mint egy minden izében igényes dráma, Ezzel a varható, — el­néző — hangulattal ült be az ember az „Ismerem magát” cí­mű Felkay—Vécsey zenés víg­Megyei intézmény lesz a Jósa András múzeum A múlt héten került sor a Nyíregyházi Jósa András Mu­seum hivatalos átadására. A Mű­velődésügyi Minisztérium a me­gyei tanács kezelésébe adta át a múzeumot. Elkészült az átadási jegyzőkönyv, csak az átvéve művelődési osztály nem irts még alá, mivel nem képvisel­tette magát az átadáson felelői megbízottal. Aláírás után véglegesen me éyei intézmény lesz városunl múzeuma. A múzeum vezetésé ae azt várja a változástól, hog; ezentúl sokkal hathatósabb se gitseget kap majd a közvetiej feíugyeiefi szervtől. Zenés vígjáték a nyíregyházi színházban ahol igen kevés a válogatási le­hetőség. A nézőtéren mégis sok­szor fakadt kacagás, s ez már a társulat érdeme. Nehéz lenne alaposabb elem­zésbe kezdeni. Nincs a világnak olyan színésze, aki papírfigurá­ból élő emberi alakot farag. S ahol nincs mondanivaló, ott nem lehet megtoldani a szöveget. Könnyű szórakozás — túlságo­san is könnyű, — mert elhanya­golt a vidám műfaj a magyar irodalomban. De ez már nem is annyira színházi ügy. ez már a magyar irodalom ügye. Valóságos istencsapás — A. Piéta a gépgyár szerelőcsar- nokábaii dugattyút vágott idő­sebb szaktársához, mert az a jóra figyelmeztette. Az egyik közelben dolgozó szaki nyomban vissza akart ütni. A sértett, Sándor János lépett közbe, ne... —- Gyere csak Pista, , majd megbeszéljük mi ketten. ELHAMARKODOTT POFON Nem volt olyan' ember a mű­helyben, akinek Pista ne töpt volna borsot az orra alá. Való­ságos istencsapás. Tóth Imre szakoktató idegei pattanásig feszültek. Sőt, — nem követendő — egy ízben po­fon is teremtette Pistát. A fiú rohant az igazgatóhoz, hogy a mester összetörte. Tóth Imre melegében megkapta az ütlege­lés miatt a fegyelmit. Később lázadt fel a fiúban' a lelkiismeret, egy csöndes perc­ben bevallotta a szakoktatónak: — Ne haragudjon, Imre bá­csi, hazudtam... Öiös találat a lottón Még sine'» nyereménye A nagyhalászi Lippa István balszerencséje melóban nem rossz“ Könnyu^jett volna Pista szű­rét égy-kgjjtőre kívül tenni az üzemen, a százszor rászol­gált Tóth Imre mégis védelmé­be vette a fiút. MEG KELL PRÓBÁLNI — Nem érdemes bajlódni ve­le, kár!? — Meg kell próbálni másképp, hátha... A „lemondok valósággal kikö­zösítették maguk közül, a biza­kodók megosztották vele órái­kat. Múlták a tanuló évek. Pista mind kevesebbet tévedt a tilos­ba. A fiúk Is kezdték megked­velni ezt a vásott fickót. Nem jegyezték fehér papírra hogyan lépett Pista az alsó lépcsőfok­ra, onnan botladozva feljebb, tény, sokat bajlódtak vele. HOL TARTANA MA? Pista emberré cseperedett, most már KISZ-tag. Jó közepes lakatos, szabad időben gépkocsi- vezetést tanul, házat épít; illet­ve segédkezik az egyik brigád­tagnak. Azelőtt ilyet! Vágya is teljesült: vasárnap ugrott először életében, ejtőernyővel 800 mé­terről. .. Ha nem fedezi fel Pistában a i mélyen rejlő értéket a gyári kol- j lektíva, hol tartana ma A. István? Nem kallódott el. de hány em- ■ bér kallódik el a fiatal évek út­vesztőiben! S hány elmarasztaló véleményt szentesít közöny: — javíthatatlan. Olykor többre se , telik az érdeklődésből csak a megbélyegző jelzőre. Pedig... Ha megpróbálnák megérteni a I javíthatatlanokat. ■ ha -nem for- , dúlnának el tőlük kézlegyintés­sel sok minden másképe lebeg­ne. ­__________—Pg— 3 KELET-MAGYARORSZÁG Pista javíthatatlan? iáték előadására. Ünnepi, derűs < szórakozást várt. ] 1 Hát nem lett olyan, mint a * .Salemi”. Nem! 1 A félreértések elkerülése vé­gett hadd jegyezzük meg mind- : járt az elején, hogy ez nem a ' színházon, a rendezésen és a színészeken múlott, hanem ma­gán az alapanyagon. Nem az, hogy nem lett olyan, mint a nagyhírű dráma, hanem még olyan sem, aminőt egy zenés vígjátéktól 1962-ben el lehet várni. A régi operettek érzel­gős, zörgő papirfigurái kaptak I modern csomagolást, az álruhás hercegből álruhás színész, a zár­kózott hercegnőből zárkózott ta­nítónő, a kotnyeles kiscselédből \ kotnyeles tsz-fiatal, a könnyes­érzelmes keringőbői rikoltozó csacsacsa vált. A banális szerel­mi történetet fűszerezte egy-két olyan „korszerűsítő” mondat, i mint a termelési értekezletre í vonatkozó megjegyzés. Hősi küzdelem folyt a szin-j pádon, hogy elfogadható elő­adást nyújtsanak ebből a kevés­ke alapanyagból. És dicséretére j legyen a debreceni társulatnak, j a rendezés és a. játék jóval fö­léje nőtt a darabnak. A Csoko­nai Színház műsorát általában az igényes válogatás jellemzi. j Érthető, hogy könnyű, zenés víg­játékot is bemutat, hiszen az ez j irányú kívánságokat is figyelem- I öe kell vennie. £ ez a műfaj az, Nem ritka dolog, hogy lottó-1 zók tévesen, hiányosan töltik ki | a heti szelvényeiket és így a j részvételi szabályzat értelmében I érvénytelenné válnak a szelvé- I nyeik, önmagukat zárják ki a játékból. Lippa István nagyha­lászi lakos esete azonban eddig példa nélkül álló megyénkben. A 16. játékhétén a 4 199 696 szá­mú szelvényén az egyik ellen­őrző szelvényrészt üresen hagy­va küldte be és a másik részén hiaba találta el mind az öt ki­húzott számot, az 1 millió-hét­százezer forintos főnyereménytől esett el. A részvételi szabályzat szerint ha a körzeti irodához be­küldött szelvényeket nem egy­formán töltötték ki. vagy egyik része üresen marad, azt a já­tékból ki kell zárni, nyeremény­re nem jogosult. Ha Lippa István gondosan tölti ki a szelvényét, ma a me­gye egyetlen öttalálatos fogadó­jának vallhatná magát.

Next

/
Thumbnails
Contents