Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-03 / 78. szám
A Szovjet Hadsereg partízanalaku- lafaíban harcolt hazánk felszabadításáért, a fasizmus leveréséért a magyar származású Bauer Tatjána. Édesapja,— Bauer István, — ma is él, Budapesten teleik. A Tanácsköztársaság idején tonte* beosztásokban dolgozott. A íehérter- roi kényszerítette emigrációba. Kislánya, Tanya nem magyar földön születeti. de minden vágya az volt, hogy mielőbb megláthassa felszabadult hazáját. Ezért vállalta a nehéz fegyveres harcot. Jól beszélt németül. s több fontos felderítő megbízatást teljesített a németek frontvonalai mögött. A fasisztáit által megszállt Minszkben, szolgálatának teljesítése közben halt hősi halált. Maksz Poljanszkij, a nálunk is több kiadást megért „Vologya utcája" című népszerű ifjúsági regény szerzője dokumcntuniregényben örökítette meg ft bátor partizánlány hősi tetteit. A könyv a közelmúltban jelent meg a Szovjetunióban. Az alábbi részletek el- söizben ismertetik meg a könyv,vei a magyar olvasót. ,, Vasúi háború“ Mar a háború elején rémület fogon el minden német katonái, ha azt a parancsol kapta, hogy a megszáll1 szovjet területeken vonalot kísérjen valahova. Soha nem tudta, hol leli halálai a partizánok „vasúlháborája” mialt. el megszállók csak nagy nehézségek irán tudták megszervezni vonalaik közlekedését. Minszkiöl nyugatra és Belorusszia minden irányába indítottak a németek szerelvényeket. Innen küldték németországi kényszermunkára az összefogdo- solt. beragonirozott szovjet embereket, akiknek legtöbbje fiatal éolt, innen vitték Berlin jelé a vonalok a gabonát, a pálinkát, a húst, a zöldségfélét. s Minszken keresztül vitték a frontra a katonákat, az utánpótlást, meg a büntetőszázadokat az „engedetlen'' körzetekbe. A földön és a levegőben dúlt a „vasútháború”. A németek megsokszorozott éberséggel őrizték a vasútvonalakat. a partizánok mégis rendszeresen áthúzták a „fritzek”.. terveit: felszedték a vágányokat, aknákat, robbanóanyagokat raktak a sínek alá. Mind gyakrabban kényszerültek megállásra a „Sürgős” jelzéssel frontra indított, utánpótlást és bevetésre váró katonai alakulatokat szállító vonatok. S&k.... sze*- relvény kisiklott, a töltés aljára for- dúlt számtalan mozdony és vagon. Mindehhez, u „vasútháború” sikeréhez az kellett, hogy a partizánok ismerjék a német katonai és személyszállító szerelvények pontos menetrendjét, amelyet pedig kemény kézzel őriztek. a legnagyobb Htokban tartottak a megszállók. Tanya parancsot kapott Andrejtöl, partizánegységének vezetőjétől: szerezze meg a menetrendet. A lány többször járt Zészlavl-ban, s megismerkedett ott két vasutassal, a Zagoszta-testvérekkel, akik értékes híreket adlak neki. Nem sokkal később —- a partizánok iránti szimpátia gyanúja miatt — a németek agyonlőtték a fiatalabbik Zagosztál. Tanya azt hitte, hogy Sztycpant letöri, visszafogja majd a további munkától öccse halála, de az ellenkező történt: még keményebb, még áldozatosabb lett a fiú. Bosszút állt öccsóért. Zagoszta sok hírét továbbiiol- lu Moszkvába Andrej rádióadóján. Egy másik megbízható embere is Colt Tányának a vasútnál: az egyik váltóőr, aki sok mindent tudott a német vonatok menetrendjéről. Meg is szerzett néhány adatot és eljuttatta Tányának. Az értesülések hasznosak voltak, de általánosak. Lényegesen többre lett volna szükség. Tánya minszki illegális lakásának szomszédjában lakott Anna Bojaroncc- *ft, akt tudta, honnan jött a lány, miért van Belorussziában, s amivé k lehetett, segített neki. Az cgyi.. napon ezzel fogadta Tányát: ismer egy ász- szonyl, aki bizalmas munkát vegez a németeknek a vasúti csomóponton. Tanya azonnal elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, találkozik ezzel az asz- szonnyal. — Azt hiszem. Likovának hívják — mondta határozatlanul Anna, — de lehet, hogy nem. ez a neve. Előbb megpróbálok vele beszélni. Te csak utána keresd meg. Bojaronceva el is ment Likovához. Az asszony halálsápadt lett, amikor megtudta, mit kérnek tőle. s kereken visszautasította, hogy kiszolgáltassa a titkos menetrendet. De Bojaronceva megfenyegette. lelned kell ezért n szovjet nép előtt. Az árulóknak nincs kegyelem. Likova nem felelt. Jó ideig hallgatott. Amikor végre megszólalt, arra kérte Annát, hogy jöjjön cl / hozzá másnap. A megbeszélt időben Anna ott is volt nála, s Likova átadta neki a menetrendet, miközben dühösen rámordult. — De ez. az első és az utolsó. Engem hagyjatok békén. Tánya — az asszony magatartásából ítélve — azt gyanította, hogy a menetrend puszta hamisítvány, s elhatározta: mielőtt elküldi Andrejnek, minden adatot ellenőriz, nehogy félrevezető információt továbbítsanak Moszkvába. A néhány napig tartó alapos ellenőrzés igazolta: Tánya gyanúja nem volt alaptalan. Valóban hamisítvány jutott a birtokukba. Tánya nem hagyta annyiban a dolgot. Kockázatos lépésre szánta el magát: személyesen keresi meg Likovát. Andrej is beleegyezett, hogy ezt tegye. Megállapodtak: amíg ö ott lesz, partizánok tartják szemmel Likova házát. «I ...Tánya belépett a konyhába. — Hamis menetrendet adott Anna Bojaroncevának, — tért azonnal a tárgyra. — Nem értem, miről van szó. Mit akar tőlem? — mondta Likova, de a hangjából érezni lehetett: csak színleli a meglepetést. — Azt hiszi, mindenkit olyan köny- nyen félre lehet vezetni, mint magát? — dörgött keményen Tánya hangja. — Nagyon jól ismerjük a fasiszták iránti szimpátiáját, éppen ezért semmi szándékunk, hogy a lelkére beszéljünk. Nem kérni jöttem, hanem követelni... — Távozzon a lakásomból, vagy azonnal telefonálok a rendőrségre — sziszegte Likova a lányra. — Telefonáljon, — mondta a legnagyobb nyugalommal Tánya, s azzal a mellette lévő karosszékbe ült. — Megvárom. Hívja nyugodtan a rendőrség számát, vagy ha tetszik, akár kiabálhat is nekik. Nincsenek messze. Likovát meghökkentette a lány bátorsága. Erre nem számított. Nem volt buta no, el tudta képzelni, hogy ez a lány, aki ott áll előtte, nincs egyedül, a partizánok ncpes tábora nevében beszél vele, s ha üres kézzel küldi el innen, számíthat az akciójukra. Ha pedig lebuktatja, német kézre adja. holnap ö kerülhet a partizánok puskacsöve ele. Tanya nem hagyóti sok időt Liko- ranak a töprengésre: — Ne fecséreljük az időt, — mondta az asszonynak, — jelölje meg. mikor jöhetünk a pontos, érti, a pontos menetrendért? — Két nap múlva, ugyanebben az órában, — felelte rekedt suttogással Likova. — Jó. Én magam jövök. Ha valami bántódásom lesz, vége az életének. Ezt a dolgozó ttép, a haza nevében jelentem ki maga előtt. Egyébként én sem szoktam a cél mellé lőni. Viszontlátásra. Pontosan két nap múlva Tánya megkapta az asszonytól a menetrendét, — ezúttal, most mar az igazit, nem a hamisítványt. Andrej azonnal továbbította is a rádión Moszkvának. "1 iióva esküvője Szergej Kovaljov, Tánya segítőtársa egyik alkalommal rossz hírt hozott. Az ukránokból a. németek állal összeverbuvált Tiacionalista század katonáit mind több besúgóval, német nyomozóval figyeltetik, mert keserű tapasztala- tot szereztek a ,fritzek”: egymás után derült ki, hogy a megbízhatónak hitt, német ruhába bújtatott katonák a partizánok emberei. Szigorú utasítást adtak ki a németek: a laktanyából csak a legszükségesebb esetben mehetnek be a városba a katonák. Ez megnehezítette a partizánok kapcsolatát velük, ritkábban juthattak ki információk a laktanyából. Valamit tenni kellett. Koval jóinak jutott eszébe a legjobb megoldás. A század valamelyik katonájával házasságot kell kötnie, Tánya, — mondta a lánynak. — Természetesen csak fiktív házasságot. így, a feleség jogán veszély nélkül mutatkozhat a század körletében. Andrej elfogadta a javaslatot. Ha Tánya papíron felesége lesz a hitlerista szolgálatban álló század egyik katonájának, nem kell sehol sem dolgoznia, s nem lesz szükség „ausweis”-re sem. A németek nagyobb bizalommal kezelik majd, hiszen összeköti az életét, a sorsát egy katonájukkal. Ügy állapodtak meg, hogy Tamara Szinyicanál, Tánya szállásadójánál tartják a „leánynézót". A megbeszélt időpontban idehozta Szergej Kovaljov a. „vőlegénytKonsztanlyin Szumecet, akiben igen megbíztak a németek — kulákcsaládból származott —, s aki az ukrán nacionalista század tagjaként már hosszabb idő óta rendszeresen továbbít a partizánokhoz minden fontos katonai értesülést. Tányáék vigyáztak, hogy a házasságkötés minden külsődleges aktust pontosan végigcsinálják. Hogy a németekben meg az ukrán nacionalista század- főnökeiben semmiféle gyanút ne ébresszen ez a házasság, az egyik minszki templomban tüzelték ki az eskelést. Megállapodlak azonban: előzőleg végignéznek egy hasonló szertartási, nehogy zavarban legyenek majd, s elkövessenek valami ballépést. A legközelebbi vasárnap elment a templomba a leendő „házaspár”. Mindent lehangolúnak találtak. A gyér világítás mellett alig lehetett felismerni az embereket. Több helyről sírás, zokogás, sóhajlozas, imádkozás hallatszott. Hamarosán ünneplőbe öltözött emberek léptek a templomba, Megkezdődött a,z esküvő. Tánya és Kosztya figyelmesen végignézte az egész szertartást. aztán igyekezett minél előbb kikeveredni a nyomasztó boltívek alól. Friss levegőre vágytak. A sötét templom után még a szürke őszi égbolt is napfényesnek tűnt a szemükben. Kosztya karonfogta a „menyasszonyát”. Ebben a pillanatban fényképezőgép kattanását hallották Mintha a földből nőtt volna ki. égy civilruhás férfi termett előttük. — Danke, — köszönte meg a felvételt németül, s kissé nagyképűen mosolygott hozzá. Nem tetszett ez az ember Tányának. Szúrós, apró szemének alattomos tekintetéből semmi jót sem lehetett kiolvasni. Ki ez az ember? Miért várta őket lesben, s miért készített róluk két felvitel is? Mi szüksége van a mi fény- képeinkre? Hová kerülnek ezek a felvételek? Ezek a kérdések kavaroglak Tanya gondolataiban. — Most azonnal hagyj magamra. — fordult a lány Kosztyához. — Ne kérdesz semmit. Gyors léptekkel a távolodó fényképész nyomába eredi, .$ németül szólította meg. — Nekem szól, freulein? — kérdezte a férfi, amikor észrevette maga mellett az elmosolyodó Tányát. — Elnézését kérem. — mondta Tánya — egy percre szeretném igénybe venni a türelmét. Tiszta német kiejtésével, barátságos hangjával rögtön megnyerte a férfit. — Parancsoljon velem, freulein, — mosolyodon el a férfi is. Ez a mosoly azonban az arcizom mesterkélt, torz rezdülése volt. Tánya végérvényesen meggyőződött róla. hogy találkozásukat nem a véletlen hozta. Bizonyos, hogy a ..fényképész” a Gestapo megbízatását teljesíti. — A vőlegényem és én nagyon szeretnénk, ha kaphatnánk o felvételekből, amelyeket rólunk készített, — kezdte a beszélgetést Tánya. — Szívesen megfizetnénk, amibe kerül. Nagyon kedves emlékünk lenne ez a fénykép. — Készséggel állok rendelkezés-ükre. Felírom a címét, freulein, s magam viszem el majd a képeket. — Nagyon hálás leszek önnek — felelte Tánya mindvégig mosolyogva. — Hol találhatom meg önt, freulein.?— A vasútnál dolgozom. Német vagyok. a szüleim Volga-menti németek... Tánya hamis lakcímet mondott a férfinek, aki jegyzettömböt és töltőtollat vett elő. — Üljünk le. Ülve kényelmesebben leírhatja a címemet, — ajánlotta a lány, — Megengedi, hogy megnézzem a fényképezőgépét? Micsoda nagyszerű masina! — Parancsoljon, freulein, — mondta a német, s átnyújtotta Tányának a fényképezőgépet, miközben pontosan, akkurátusán leírta a jegyzettömb egy lapjára a lány címét. Tánya pedig egy ügyes mozdulattal kivette a gépet a tokjából, s nyomban felnyitotta a hátúját. A film fényt kapott, tönkrement... ./ — Jaj istenem! Bocsásson meg, uram, — mondta németül Tánya kétségbeesést mímelve. — Azt hiszen, valami kárt csináltam. Nagyon kérem-, ne haragudjon rám... A férfi kikapta Tánya kezéből a gépet, s dühösen elkáromkodta magát. — Készakarva csináltad, te ribanc! Üvöltötte magából kikelve. Amikor a férfi visszaakasztotla a nyakába a fényképezőgépet, egy másodpercre szétnyílt a kabátja, s német katonazubbony villant ki alóla. Tányc több kitüntetést, köztük a vaskeresztet is ott látta a férfi mellén, Tánya hirtelen futásnak eredt. Szerencséje volt: köd ült a park fái között, gyorsan eltűnhetett. Így maradt el Tánya és Ko$xty& tervezett „kazassaga". Légy eszednél! Egyszer még feMalisz Pol jauovszlti j Tatjana Bauer
